OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2010. december 12.
» Hozzászólások (9)

Szalagavatós puccparádé

Egy állami iskolában a tanárok nem szedhetnének pénzt a tanulóktól, olykor mégis megteszik. Megértem, ha arra kell, hogy mindig legyen elég WC-papír és szappan, vagy hogy gyűljön osztálypénz, amit az új függönyök megvásárlására, illetve a tantermek kifestésére költenek. Ez valamiféle segítségkérés a szülőktől, hogy gyermekük megfelelő körülmények között tanulhasson. De az, hogy egy szalagavató bálra fejenkénti 100.000 Ft-ot megközelítő összeget kelljen befizetni, szerintem felháborító, és teljes mértékben felesleges.

Hogy mire megy el ennyi pénz? Először is ki kell bérelni egy termet, ahol a rendezvényt megtartják. Az én iskolámnak rendszeresen olyan helyiséget sikerül találnia, ami nem nyújt kielégítő körülményeket (nem megfelelő a nagyság, a hangosítás stb.), ugyanakkor baromi drága. Meg aztán pénz kell a díszítéshez: virágokat, szalagokat és más hasonló dolgokat kell vásárolni. Azután ki kell fizetni egy tánctanárt, aki 2-3 hónapon keresztül tanítja be a diákoknak a koreográfiát. Szükség van persze egy szalagtűző ruhára, egy osztálytánc ruhára, és a keringőhöz a lányoknak fehér báli ruhára, a fiúknak frakkra. Ehhez jön még, ami ugyan nem szerves része az ünnepélynek, mégis ki szokták könyörögni a gyerekek a szüleiktől: egy szalagavató after party ruha. Ez a fiúk esetében persze sokkal olcsóbb, mint a lányokéban, akiknek csupán a keringőruha bérlése meghaladja a 20, sőt olykor a 30.000 Ft-ot. Általában felkérnek még egy fotóst, aki kamerájával végigkíséri az eseményt, és emlékül kitűnő minőségű felvételt készít. Ezekhez a kiadásokhoz társulnak még az apróbb kifizetni valók, mint – többek között – a meghívók megtervezése és kinyomtatása.

Nekem csak jövőre lesz a szalagavatóm, de már idén felmerült a kérdés egy osztályfőnöki órán. Hiszen időben le kell foglalni a termet, meg kell tervezni a tennivalókat. A magam részéről elég határozott véleménnyel rendelkezem, és nem az a fajta vagyok, aki a tanárok előtt behúzza fülét-farkát, és csak otthon veri ki a balhét. Eleinte egy barátnőmmel együtt kezdtem érvelni az igazam mellett. Elmondtuk, hogy nem mindenki engedheti meg magának az osztályban, hogy egyetlen alkalomra ennyi pénzt kifizessen. Javasoltuk, hogy legyen a mi osztályunk rendhagyó, és csináljunk valami mást, mint az eddigiek, ami olcsóbb mégis szórakoztató, megtartja az ünnepi alkalom fontosságát, és örök emlék marad. Sok osztálytársam egyetértett velem, lelkesen bólogattak. Viszont őszinte meglepetésemre az osztályfőnököm erre rendkívül ideges lett, és azt válaszolta, hogy ez az ember életében olyan kivételes esemény, amire áldozni kell, aminek mindenképpen meg kell adni a módját. Heves vita indult el, és végül arra a következtetésre jutottak, hogy akinél erre nincs otthon keret, az ne vegyen részt a táncokban. Már ott tartottam, hogy nem szólok többet (csak magamban mérgelődtem), amikor megláttam az egyik barátnőm elkeseredett arcát. Az ő családja biztos nem tudja majd állni a költségeket. Vajon mit éreznek majd azok, akik rossz anyagi helyzetük miatt kimaradnak a táncból? Borzalmas, hogy mostanában mennyire nem képesek átérezni egymás helyzetét az emberek! És mi belenyugszunk abba, hogy ez a helyzet, nem teszünk semmit ellene!

Felmerült az a remek ötlet is, hogy kérjük meg a tánctanárt: kísérjen el bennünket az év végi osztálykirándulásra, hogy ott együtt kitaláljuk, milyen táncokat szeretnénk bemutatni azon a bizonyos bálon. Nem is értem, hogy emellé a pénzmennyiség mellé, amit fogcsikorgatva, akár kölcsönökkel, de ki kell fizetnie a szülőknek (több gyerek esetén többször is), gondolt-e bárki arra, hogy a kirándulás ideje alatt még a tánctanár ellátását és velünk való foglalkozását is kifizessük. Hiába tiltakoztam, érveltem, ezekre a felvetéseimre a tanárunk egyszerűen nem válaszolt.

Később többször is megkaptam, hogy ne bujtogassam a társaimat. Mintha 18 évesen nem juthatnának nélkülem is ugyanerre a véleményre! Egyszerűen örültek, hogy akad, aki kimondja végre, amit ők nem mertek, és az én szavaimon felbátorodva hozták ők is a saját érveiket. Sajnos még mindig szép számmal akadnak olyan társaink, akiknek a pénz nem számít, és a többiektől is elvárják, hogy egy valóságos vagyont szánjanak erre a parádézásra.

Az egyetlen megoldás az lenne, ha a szülők nagy többsége azt mondaná az értekezleten, hogy megálljunk, ez ennyit nem ér meg. De ilyenkor többnyire azok a szülők a hangadók, akiknek nem okoz problémát a pénzszórás. Így aztán minden marad a régiben.

Horváth Andrea

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Juli | 2011. február 11.
Kedves Veronika! Köszönjük a hozzászólásodat. Nincs kedved egy cikket kanyarítani belőle? Szívesen feltennénk a honlap főoldalára, hátha generálna némi vitát. Üdvözlettel Szekszárdi Juli
Forrai Veronika | 2011. február 10.
Ahogy olvasom e sorokat, azt gondolom,hogy én bizony a Holdról jöttem...

Pedagógusként, osztályfőnökként is érdekes a téma, de hamarosan saját gyermekim révén is azzá válik.

Egy megyei jogú város egyik viszonylag nagynak számító középiskolájában tanítok.
Éveken keresztül az lerobbant tornaterme és nem kevésbé lerobbant könyvtára adott helyet a szalagavatónak. Na bálnak ugyan nem mondanám, de volt szép szalagtűzés, egy kis műsor,aztán némi eszem-iszom a (büdös)tornateremben. Költség minimális, élvezet még kevesebb. nem nekünk, tanároknak, hanem a diákoknak. Nekünk sem volt élmény, de igyekeztünk mosolyogni hozzá.
Aztán új vezetés került az iskola élére és felmerült az ötlet, vigyük ki és tegyük színvonalassá a bált...
A diákok megkérdeztük, támogatták, sőt, kifejezetten örültek neki. A helyi egyetem aulája ad otthont immár 4. alkalommal a szalagavató BÁL-nak, és egyszerűen fantasztikus élmény mindenkinek.
Na igen, a költségek és minden egyéb...
A bálra a "hozzájárulás" fejenként 1800 Ft. Ezt a végzősöknek is meg kell venni, illetve az érkező vendégeknek is. Ez a pénz fedezi a terembérletet, az együttest,aki zenél és a tombolával, bálkirálynő szavazással összegyúlt pénzzel együtt tavaly még maradt is belőle, amit az érettségi alatt kialakított büfére használtak fel...
Van tánc és műsor is. A műsor ugyan nem osztályokról szól, hanem a tehetséges, magukat megmutatni akaró diákok egy tanár segítségével állítják össze, van humoros és komoly része is, idén kifejezetten hangulatos volt.
A nyitótánc nem kötelező, pontosan az anyagiak miatt. Mégis annyi jelentkező van, hogy két nyitótánc megy minden évben, két különböző koreográfiával. Na és a betanítás. Évek óta egy versenytáncos (volt diák) és nagypapája tanítják be a végzősöket, idén is "csupán" egy csokor virágot kaptak, de boldogok voltak,hogy itt lehettek. Na és a ruhák.... Pontosan azért,hogy ne legyen belőle ribillió, egy helyről és azonos áron (idén 8000 Ft/ruha) hozza egy készítő, ebben az árban a lányokra igazítás is benne van.
Nincs ugyan osztályműsor, de van helyette minden osztálynak, egy digitális fényképekből összeállított PPT-je, ami a tánc után bemutatja a őket a vendégeknek.
A diákok számára az est fénypontja, amikor nekik táncol a tanári "tánckar". Évek óta adunk elő egy-egy bulis számra egy jó kis koreográfiát, ami életre szóló emlék.

Sajnálom a cikkíró keserűségét, illetve tehetetlenségét. Azt gondolom,hogy egy jó szervezéssel minimálisra csökkenthetők a költségek és a lelki sérülések is. Ehhez azonban meg kell találni a megfelelő személyt, reméljük, előbb-utóbb sikerül mindenkinek.

Esetleg érdemes lenne a jobb ötleteket összegyűjteni, így segíthetünk egymásnak is.

Még valami. Az osztálypénz. Való igaz, a törvény értelmében nem lehetne szedni. Pláne nem festésre, függönyre, hiszen a megfelelő környezet megteremtése a fenntartó dolga (végső soron az államé).
Azt gondolom, a kollégák döntő többsége nem passzióból szedi az osztálypénzt (és vállal felelősséget sokszor igen nagy összegek felett), hanem a szülőket próbálja segíteni azzal, hogy egy-egy kirándulásnál, vagy éppen szalagavatónál, ballagásnál felmerülő költségeket ne egyszerre kelljen megfizetni. Én legalább is ennek szellemében tevékenykedek.

Áldozni azonban mindenre kell. És aki előre gondolkozik, a sok egyéb felesleges apróság helyett nagyot nyerhet. Tisztelet annak a csekély kivételnek, akinek mindez komoly anyagi áldozat. Ezt kompenzálhatjuk az iskola alapítványának segítségével. Mert sajnos szegények mindig is lesznek... :(

Kedves Andrea!

Dicséretre méltó az együttérzése, empátiája. De azt gondolom, nem azzal segítünk azoknak, akik rossz helyzetben vannak, ha ellehetetlenítjük azt,amire vágynak. Ha a barátnője arra vágyik,hogy táncoljon, és ezt nem tudja megfizetni, miért nem mond le Ön erről a lehetőségről és adakozik számára? Vagy dobják össze többen azoknak a pénzt, akik rászorulnak? Kritizálni könnyű. Valódi segítséget nyújtani már nehezebb.
Kritizálni pedig úgy érdemes, ha vannak alternatívái, hogyan lehet megoldani a problémát! Álljon elő jó, de olcsó ötletekkel, hiszen akkor tudja bizonyítani is, hogy Önöknél csak pénzherdálás van! Korrektebb lenne!
semese | 2011. február 3.
Én 10 évvel ezelőtt ballagtam egy fővárosi elitintézményből. Nekem sem tetszett a mások által előírt pénzköltés, így én egyszerűen nem vettem részt a táncban. Emlékszem arra az értetlenségre, ami fogadta a döntésem. A lányok közül senki nem értette, hogy miért nem akarok esküvői ruhában pompázni? De a fiúk egy része irigykedve mondta, hogy ő is szívesen kimaradt volna az egész cécóból.
Én azt gondolom, hogy ez egy szépségversenyhez hasonló felvonulási lehetőség lett, ami főleg a lányos anyákat és tündökölni vágyó gyermekeiket hozza lázba. A tanár pedig asszisztál, mert hogy ez már hagyomány!
terepmunkás | 2010. december 13.
Ha sok ilyen tizennyolc éves van köztünk, mint az írás szerzője, akkor minden rendben lesz. Ennyi érzéssel, okossággal, megoldják, megoldja. Mi hagytuk, hagyjuk, hogy maradjon minden a régiben - ő nem fogja! De jó volt ezt olvasni!
csilla | 2010. december 13.
"De ilyenkor többnyire azok a szülők a hangadók, akiknek nem okoz problémát a pénzszórás." - a többi meg a végére már nem is vesz részt, velük az osztályfőnök az ellenőrzőben közli, hogy mennyi a befizetendő összeg, amit a szülők a szülőin megszavaztak. pont.
zöldbéka | 2010. december 13. | leinerk[kukac]freemail[pont]hu
Annak idején szülőként és pedagógusként megpróbáltam meggyőzni a szülőtársaimat a gimiben: kell, hogy legyenek határok. A demokrácia nevében kevesebb magammal le lettem szavazva. Az osztály jókora része erőn felül kellett, hogy költsön. Mert elfelejtettem, hogy lánykám a tudása révén olyan intézménybe jutott be, ami nem a mi "kategóriánk".
Lassan ez kevés helyen lesz probléma, mert egyre többen nem vagyunk benne ebben a "kategóriában". Nekünk már nadrágszíjunk sincs.
Amit viszont Ax írt az teljesen igaz: miközben tanítványaink napi sznten költenek az iskola büféjében százakat, addig szinte lehetetlen összeszedni például egy kisebb programra pénzt - egy részének valóban gondot okoz az anyagi része, a többség azonban "nem túl lelkes". Érthetetlen világot élünk, ahol a rongyrázás a legfontosabb. Jó lenne helyére tenni a dolgokat! Talán Andi és a hozzá hasonló fiatalok már megteszik majd!
csilla | 2010. december 13.
Gyakorló szülőként végig hallgattam két középiskolai gyermek szülőjének párbeszédét: milyen nagy terhet ró rájuk az osztályfőnök névnapja: aranyláncot kért. Nem hittem a fülemnek!! Pofátlanul beavatkozva, pedagógusként a párbeszédbe tiltakoztam, hogy ez valami félre értés lehet egy halmozottan hátrányos helyzetű kistérség oktatási intézményének pedaógusaként. NEM!- válaszolták: Nem akar y, x-dik kávéscsészekészletet. Ne akarjon egyáltalán semmit sem! szakadt ki belőlem! Jött a válasz: Te, mert Te a saját intézményedben már régen leállítottad, de ez máshol nem így van. Pedagógusnap, születésnap, szalagavató, ballagás: mind, mind plusz anyagi teher a szülőknek. Szavahihető emberek, középosztálybeli életmóddal, és a többiek, szakadt ki belőlem? Beszélgetésekbe bonyolódtam (mélyinterjúk, bolti sorbanállás közben): Öltöny, cipő, terembérlet, tánctanár óradíja, osztályfőnök ajándéka, ballagási meghívók, virágcsokor igazgatónak, ig.hának, osztfőnek, utolsó osztálykirándulás: havi 10000 ft (évi 100.000 az utolsó évben plusz felvételi jelentkezések díjai, csodálkozunk, ha nem megy el a szülő a szülői értekezletekre: nem akar megszégyenülni, a véleményét nem meri elmondani. Jobb, mint az APEH- szégyen miatt inkább befizetik, még ha uzsorástól is kell kölcsönkérni az alsó deciliseknek.
Aztán a saját gyermekem középiskolája: cserediákprogam: 35000 Ft/félév. Amikor az én gyerekem megy már utazás plusz ajándék, plusz költőpénz, plusz ez, az. Jó, én vállaltam. Szalagavató: 100.000 Ft, ballagás 50.000 Ft csak a ruha és a virágcsokrok. Szmk-s kimutatások: ki mennyivel tartozik, viták. Osztályfőnök megjegyzése: ez ezzel jár.
Amikor én még középiskolás voltam, egy osztály magára vállalta a táncot, örültünk nem a mi szüleinknek teher. Közlekedés híján, meghívottként hol aludtak volna, csak a helyi város szállodájában: nem kértem meghívót. Ez 26 éve volt. Ki gondolt erre, hogy spirális hatásként ez ide fog fajulni.?!
L. Ritók Nóra | 2010. december 13. | l[pont]ritoknora[kukac]gmail[pont]com
csak ezt ajánlom hozzá olvasásra:
http://nyomorszele.blog.fn.hu/index.php?view=bejegyzes_oldal&bejid=149960
achs | 2010. december 13.

Persze ez is nagyon összetett.

Mert én is egyre jobban irtózom minden külsőségtől, pucctól, grandiózusságtól. Sőt. Fel tudnék sorolni sok-sok egészen visszataszító oldalát a szalagavatóknak, kezdve attól, hogy az iskolában csak pénzköltést, terhet látó "nagy emberek" ülnek középen, a diákok meg kijjebb - odáig, hogy sok iskola reklámeseményt csinál belőle.

A másik oldal: alig van már közösségi esemény a világban. A szülők, rokonok várják az esményt, a kötelező kellékeket. (Ahogy némi sarkítással: a ballagás egyik fő feladata is az lett, hogy végre találkozásra késztessen rég nem látott rokonokat, mellékesen még távolról a Ballag már a vén diák nosztalgikus dalocska is hallható.) Persze egyre megengedőbb vagyok: nagyon jól van ez így, még ha az események eredeti tartalma kissé hátrébb is szorul.
És a gyerekeknek is fontos. Amit néha nekem kell csitítanom kissé: "Figyu, örüljünk neki, de ne várj tőle többet, mint ami!!!"

A költségekről. Tényleg meglepődtem, mert ma, a cikk hatására megkérdeztem végzős osztályomat, mennyibe került a szalagavató. Voltak negyven-ötvenezres válaszok is. Pedig büszke voltam: a moldvai néptáncunkat úgy dicsérte mindenki, hogy közben tudtam, mennyiből sikerült megúszni: fejenként hatezer a tánctanár, a ruháért csak mosatási díjat kellett fizetnünk, szponzorokat is találtunk.
Amire nem gondoltam: a fodrász, műkörmös, maga a báli ruha stb., stb.
És mindezt egy olyan (drága!!!) osztályban, ahol a négy év alatt egy olyan kirándulást tudtam szervezni, amelyben száz kilométernél többet kellett buszoznunk - és még azt sem tudta mindenki vállalni!!

Szóval valami nincs rendben, valóban.

(Viszont spóroltunk: az év elején a gyerekektől is, a szülői értekezleten is azt kértem ballagási ajándékul, hogy a szalagavatón az osztályfőnök nevének hallatán az osztály ne visítson úgy, mintha a megasztáros kötelezőt teljesítené. És így is lett, így aztán már december elején letudtuk az ajándékozás szintén érdekes témáját.)
Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.12.07.
Ónody-Molnár Dóra: Akadémiai kutatóhálózatok: egyre durvuló harc az MTA és Palkovics László között
A teremben, ahol az MTA rendkívüli közgyűlését követő sajtótájékoztatóra várakozó újságírók ültek, egyszer csak megjelent egy asszisztens, aki fogta Palkovics László névtáblájá...
(Forrás: 168 óra)
--
2018.12.07.
Egyetemisták segíthetnek iskolásoknak
Tanítsunk Magyarországért! elnevezéssel a társadalmi felzárkózást és érzékenyítést célzó program indul – jelentette be tegnap György László, az Innovációs és Technológiai Miniszt...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.12.07.
Könnyen elveszíthetik gyereküket a pszichés betegek
A családsegítők nem ismerik eléggé a pszichiátriai betegségek természetét, ezért sokszor óvatosságból túl szigorúan járnak el, ha a családnál kiderül, hogy az egyik szülőnek mentá...
(Forrás: 444.hu)
--
2018.12.07.
Gyermekpornográfia miatt emelnek vádat Pest megyei középiskolások ellen
A Pest megyei középiskolások olyan pornográf felvételeket osztottak meg az interneten, amelyek az egyik vádlott volt barátnőjéről, a bűnügy sértettjéről készültek. A felvételeket egy...
(Forrás: Infostart)
--
2018.12.07.
Ezrével törölte a videókat a YouTube, amelyekben iskolai csalásra biztatták a diákokat
Idén májusban nagy visszhangot keltett a YouTube egyik ügye, amikor kiderült, a videómegosztón százával sorakoznak a diákokat iskolai csalásra biztató felvételek. Ezek között olyanok is...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.12.07.
Programozható robotot kapott 38 magyar iskola
kiskunfélegyházi térség 38 általános és középiskolájába érkezett Alpha 1 Pro oktatási célokra is kiváló az eszközök csütörtöki átadóján elhangzottak szerint. Az Alpha 1 PRO nem...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.12.07.
Rekviem az ÁMK-kért? - Trencsényi László írása
Vajon megtudjuk-e még bármikor is, hogy az ÁMK mint új típusú intézmény a „szocializációdeficites” helyi társadalmak problémamegoldására jó válasz, vagy éppenséggel ott működö...
(Forrás: Tani-tani Online)
--
2018.12.07.
Egyféle, rosszabb minőségű tankönyvek, mint közérdek
Szintén 2014-ben történt, hogy az állam végképp leuralta a tankönyvpiacot, ennek egy fontos eleme volt, hogy megvásárolta az Apáczai Kiadót és a Sanomától a Nemzedékek Tudása Tankönyvkiad...
(Forrás: index)
--
2018.12.07.
Van olyan nyelv, amiből a vizsgázók több mint fele megbukik: itt vannak a friss statisztikák
Majdnem annyian próbáltak nyelvvizsgát szerezi 2018 első hat hónapjában, mint tavaly egész évben - derül ki az Oktatási Hivatal statisztikáiból. A középiskolások alighanem a közelgő felv...
(Forrás: Eduline)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot feltételezhetően a táppénzes időszakban kapja meg a helyettesítő kolléga. Amint ismét munkába állsz, mint működő osztályfőnöknek nyilván Neked jár továbbra is a pótlék.

--
  Sz. Józsefné

Az osztályfőnöki pótlék elvehető-e attól a munkavállalótól aki pár hetes táppénzen van, és odaadható-e a kollégának? Köteles-e a kolléga visszaadni, a munkavállaló visszatér a táppénzről?

--
  ofoe

A gyermekek után járó pótszabadságot az Mt. 118. § (1)-(3) bekezdése szabályozza:
https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A1200001.TV,
Ez a munkakörre járó alap- és pótszabadságon felül jár, megvonni tehát jogszerűtlen.

--
  lizzy77

Tisztelt Szerkesztőség! Az iskola, ahol dolgozom, külön engedélyhez köti a gyermekek után járó pótszabadság kivételét, mondván, hogy nekünk úgyis túl sok szabadságunk van. Többen mondták nekem, hogy ehhez nincs joguk, mert törvény szerint jár a nem gyerekesek szabadságán felül, és ennek semmi köze ahhoz, hogy amúgy mennyi a szabadság. Kinek van igaza? Köszönöm a választ

--
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot adott feladatokra kell megállapítani, amelyet részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén sem lehet csökkenteni,mivel a megbízással összefüggő feladat nem kevesebb, mint teljes heti
munkaidőben. A pótlékcsökkentés tehát nem indokolt.

--
  magdi72

Tisztelt Szerkesztőség!
Az idei tanévtől egészségügyi okok miatt kértem a részmunkaidős foglalkoztatásomat.A ténylegesen megtartott 24 óra helyett 18 órában tanítok,megmaradt az osztályfőnökségem és a munkaközösség-vezetői feladatom.A szerződés módosításakor arra hivatkozva.hogy kevesebbet vagyok bent az iskolában,csökkentették a pótlékokat is arányosan.Ha ugyanazt a feladatot látom el,ugyanannyi munkamennyiséggel,akkor lehet-e indokolt a pótlékcsökkentés?

--
  ofoe

Kedves Szilvi! Szerintünk erre nem lehet kötelezni a fiúkat függetlenül attól, hogy milyen típusú osztályba járnak. Ezt helyben kellene megbeszélni az iskolavezetéssel. Esetleg az érintett osztályfőnök közvetíthetné a problémát, a DÖK közbenjárását is kérhetitek. De ha mindez nem működik, egy az osztályt képviselő küldöttség is felkeresheti az iskolavezetést, és elmondhatja az érveit. A részletek ismerete nélkül nehéz jó tanácsot adni. A lényeg, hogy felnőtt emberek módjára, kulturáltan próbáljátok elintézni a dolgot.

--
  Szilvi07

Helló. Érdeklődni szeretnék. 12. osztályos tanuló vagyok. Az osztályomban vannak fiúk, akik nem szeretnének keringőt táncolni, de az iskola vezetőség kötelezni akarja őket, arra hivatkozva, hogy a szakgimnazistáknak kötelező. Többször is átnéztük az iskola házirendjét, és ez nincs benne feltüntetve. Kíváncsiak lennénk, hogy erre a vezetőség kötelezheti-e őket, és ha igen, miért csak a szakgimnazistákat, amikor a szakközepesek közt is vannak olyan fiúk, akik nem táncolnak.

--
  OFOE

Kedves Somogyi Györgyi Ilona!
Önnek teljesen igaza van: 16. életévét betöltött SNI-s tanuló már nem kontroll köteles, a Bizottságok ezért újabb szakvéleményt nem állítanak ki, az iskola köteles elfogadni az utolsó kontrollvizsgálat megállapításait. Ennek ellenére kérhet újabb igazolást, tudok erre példát, de a Bizottságok nem kötelezhetőek erre.
SNI-s tanulóknak továbbra is "járnak" a Bizottságok által javasolt könnyítések, tehát használhat segédeszközöket, hosszabb időt kell számára biztosítani stb. (Ugyanakkor a szakmunkás vizsgák követelményeit nem hangolták össze az SNI-s követelményekkel, így fordulhat például elő, hogy ezeken a vizsgákon SNI-s tanulónak úgy kell idegen nyelvű szakmai vizsgát tennie, hogy gyakorlatilag nem tanult idegen nyelvet.)

--
  OFOE

Kedves Vajda Szilárd! Azt tanácsoljuk, hogy kérdezze meg az alapítványi iskola igazgatójától, hogy mi magyarázza a csúszást. Amennyiben nem kap elfogadható választ, írásban lehet bejelentést tenni a fenntartónak, ezúttal az alapítvány kuratóriumának.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek