OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2011. április 3.
» Hozzászólások (0)

Háborúzó kisfiúk

Amikor iskolába kerültem, a szüleimnek még nem volt lehetőségük abba az osztályba íratni, ahová szerettek volna. A gyerekek az óvónő értékelése alapján kerültek egyik vagy másik tanulócsoportba. Az én óvónénim – nem teljesen világos, hogy miért – engem a problémás gyerekek közé sorolt, és így kerültem egyetlen óvodástársammal együtt a hátrányos helyzetű, túlnyomórészt cigánygyerekekből álló osztályba.

1994 szeptember 15. Otthon az izgalom a tetőfokára hág, a gyerek most megy első alkalommal iskolába. Ekkor még senki nem sejtett semmit. Apám és anyám kézen fogva vittek az új osztályba. Amikor kiderült, hogy egy 45 fős osztályban én vagyok az egyetlen fehér bőrű szőke gyerek, anyámból spontán kitört a sírás.

A sakktáblán tehát 39 fekete bábu áll, s velük szemben 4 fehér. Én voltam elég vakmerő: másnap is mentem iskolába. A nap kezdetén még nem volt gond, jól nevelt gyerekként igyekeztem viselkedni, ismerkedtünk, beszélgettünk az osztálytársaimmal. Akadt azonban a fiúk körében egy vezéregyéniség, aki kipécézte az én szőke búrámat, és minden módon igyekezett tudomásomra hozni az ellenszenvét. Viselkedése a többiekre is hatással volt. Eleinte csak néhányan követték, a második napot sikerült még gond nélkül megúsznom. De később súlyosabbá vált a helyzet. Akkoriban elég vézna voltam, nyilván könnyű célpont. Idővel a helyzet kezdett kiéleződni. A szóbeli sértegetéseket tettlegesség követte, elcsattant egy-egy pofon, meg volt némi rugdosódás is.

***

A helyzet mégsem volt egészen reménytelen. Engem nyáron apám elvitt egy úszótanfolyamra, ahol az edző közölte vele, hogy hiába csápolok, akkor is elsüllyedek, mert nincs elég izmom ahhoz, hogy fent tudjam tartani magam a vízen. Ebbe a szüleim nem nyugodtak bele, megoldást kerestek. Akkoriban nagy népszerűségnek örvendett a karate, engem is beírattak. Az edzésen tanultakat a gyakorlatban is lehetőségem volt kamatoztatni. Ezek nem voltak túl látványos tettek, de a célnak megfeleltek.

Glatz Oszkár: Birkózó fiúk

Amikor az osztályban látták, hogy mégsem vagyok elveszett gyerek, az ellenfél tábora a felére zsugorodott. Komoly társadalmi evolúción mentünk keresztül, és bandákba szerveződtünk. Ember volt elég, a konfliktus nem nőtt túl az osztály keretein, éppen elegen voltunk hozzá. A többi iskolatársunk amúgy is igyekezett elkerülni minket. Nem arról van szó, hogy én lettem volna a legerősebb vagy a legügyesebb, de a riválisomnál jobbnak bizonyultam. Ő lett az egyik bandavezér, én meg a másik. Komoly toborzó akciókat szerveztünk ki-ki a saját bandája számára. Szinte mindig egymás ellenfelei voltunk, a többiek pedig elvoltak egymással. A bandák összetétele folyamatosan változott, hol az egyik, hol pedig a másik oldalon voltak többen, de a végére mindig kiegyenlítődött a helyzet.

Olykor tárgyaltunk, átmenetileg még békét is kötöttünk. Különös módon nem volt bennünk tartós ellenszenv egymás iránt. Előfordult, hogy együtt mentünk haza, együtt játszottunk, majdnem olyanok voltunk, mint az igazi barátok. Egyszer fordult csak elő, hogy én kezdtem a támadást, ezzel otthon el is dicsekedtem. A szüleim azonnal meg is kérdezték, hogy miért bántom, ha nem csinál semmit. Igazat is adtam nekik, hiszen én is jobban éreztem magam akkor, ha ő provokálta ki a pofont, mint amikor én ugrasztottam össze az osztálytársaimat...

***

Számomra egészen természetes volt, hogy az iskolába kötelező menni, és az ottani élethez hozzátartozik a verekedés. Komoly sebeket nem ejtettünk, annyi fizikai erőnk nem volt, székeket sem vágtunk egymáshoz, de az akaratunk érvényesítésének ezt az egyetlen: erőszakos módját ismertük. Az én célom az volt, hogy békén hagyjanak, a riválisomé pedig az, hogy minél jobban megalázzon.

Az idők során azért egyre csökkent a verekedések száma. Kialakult a csoportnorma, amelynek alapján a „vezéreknek” kijárt a tisztelet, így a konfliktus kettőnk harcára szűkült.

Nagy néha azért a tanító néni is észrevette, hogy mi történik, és beírta az üzenőmbe, hogy verekszem. (Azt persze nem írta bele, hogy milyen ügyesen.) Miután a harmadik beírást is hazavittem, a szüleim úgy gondolták: valóban problémás gyerek vagyok, hiszen a hétköznapi győzelmeimről nem nagyon számoltam be. Értetlenül álltam a dolog előtt, hiszen nem követtem el semmi olyasmit, amiért szégyenkeznem kellett volna.

Nem haragudtam az osztályomra, és fel sem merült fel bennem, hogy ne velük járjak. Tökéletes biztonságban éreztem magam közöttük, a verekedésnél sokkal jobban féltem a dolgozatírástól vagy a feleléstől...

***

Második osztályban került hozzánk egy 15 éves srác. Ő is hét évesen kezdte a sulit, mint mi, de nem nagyon akart a következő szintekre lépni. Az én riválisom megpróbálta beszervezni őt a saját bandájába. Ez még nem lett volna gond, ha továbbra is ő maradt volna az én ellenfelem. Az én bandám tagjainak jelentős része erre a hírre elpártolt, a másik bandavezér pedig úgy döntött, hogy átenged ennek a nagy fiúnak (aki igencsak szerette szekálni a kisebbeket).

Néhány nap múlva érkezett egy másik túlkoros gyerek – ezúttal egy lány – aki egy kicsivel idősebb volt, és elég nagydarab. Nekem szerencsére még időben sikerült vele beszélnem. Eljött az a pillanat, amikor a nagyfiú ki akarta rajtam próbálni az erejét, de szerencsémre közbelépett az én megmentő őrangyalom, s így az erőviszonyok kiegyenlítődtek.

Bevallom, akkor eléggé megijedtem, hiszen nem lehetett előre tudni, hogy ki kinek az oldalára áll majd, és egyáltalán meddig fog tartani ez az állapot. De ezt is sikerült átvészelnem. Azután a két idősebb társunk már nem vett részt a mi kis háborúnkban, és a dolgok a megszokott mederben folytak tovább.

***

A harmadik osztály volt a nagy változások éve. Érkezett hozzánk néhány új diák és velük egy kicsit felhígult a társaság. Még verekedtünk rendesen, de csak az év elején. Azután az egyik pillanatról a másikra váratlanul abbamaradtak a verekedések.

Az utolsó csata kettőnk között dőlt el. Egymással szemben álltunk, mint a westernfilmekben. Azt hiszem, épp egymás anyját szidtuk, (azért rám is hatott az a közeg). Ahogy a dolog verbális része véget ért, kezdődött volna a valódi harc. Az ellenfelem éppen csak meglendítette a karját, mire én jobb lábbal fejbe rúgtam. Ez a rúgást azonban nem követte ellentámadás. Ő nem ütött vissza, és így nekem nem volt már okom arra, hogy támadjak.

Azután becsengettek, én meg vártam, hogy a következő szünetben jön a megtorlás, de nem történt semmi. Másnap sem, és egy hét múlva sem. Minden lecsendesedett, a szünetek ezután békésen teltek, és soha sem beszéltünk többet a dologról.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezután az osztálytársaim rászálltak az egyik újoncra (szegény eléggé elveszettnek tűnt). Egyszer megpróbáltam megvédeni, de elszaladt előlem, én pedig úgy értelmeztem a viselkedését, hogy nincs szüksége a segítségemre.

***

Ötödik osztályban a szüleim átírattak a párhuzamos osztályba. Akkor megsirattam az addigi osztályomat. Az új társaimmal eleinte nehéz volt a lépést tartanom. Az előző társaságban az első tanuló voltam, ebben a másikban a közepesekhez tartoztam. Azután jöttek az új tantárgyak, a fizika és a kémia, amelyeket eddig a többiek sem tanultak, itt már nem voltam lemaradva, és fel tudtam venni a versenyt a társaimmal.

Simon Lehel
A kolozsvári Babes-Bólyai Tudományegyetem kémia szakos hallgatója

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.10.21.
Reagált a Klebelsberg Központ a farkasréti iskola igazgatójának levelére
A Klebelsberg Központ péntek esti közleményében azt írta, nem tudják értelmezni azokat a kijelentéseket, hogy folyamatosan nő a pedagógusok terhelése az iskolában, a farkasréti iskolátó...
(Forrás: Eduline)
--
2018.10.21.
„Nem jó, ha valaki a gyereke véleménye ellenében dönt az iskoláról”
„Olyan iskolákra van szükség, ahová a gyerekek úgy jönnek be reggel és úgy mennek el délután, hogy úgy érzik, ezt a napot is megélték és nem túlélték” – így képzeli az ideális...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.10.21.
„Itt nem kell a gyerekeket kényszeríteni, hogy tanuljanak”
A zseniképző kifejezés idegen tőlünk. Nem célja oktatásunknak, hogy zseniket képezzünk. Eredményességünk a gyermekek érdeklődéséből, a tanárok szakmai felkészültségéből és pedag...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.10.19.
Az Oktatási Hivatal nem vizsgálja a CEU ügyét, pedig az egyetem már rég teljesítette a Lex CEU feltételeit
Szél Bernadett szerint itt „egy tisztességes intézménnyel szórakoznak, benne több száz diákkal, tanárral és dolgozóval. Az oktatással szórakoznak, ami mindannyiunknak létkérdés: az é...
(Forrás: mérce)
--
2018.10.19.
Tanár leszek, vagy mégsem?
Nincs már sok hátra, hogy kézhez kapjam a tanári diplomámat. Hamarosan hivatalosan is középiskolai pedagógussá avatnak, végre értelmet nyer hatéves egyetemi kínszenvedésem. Vagy mégsem....
(Forrás: 20on)
--
2018.10.19.
Időben szállítják ki a tankönyveket
Nem igaz, hogy nőttek a terjesztési költségek, sőt ugyanannyi pénzért több szolgáltatást kapnak az iskolák – mondta lapunknak a Könyvtárellátó Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója....
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.10.19.
A tehetséges középiskolások támogatására fókuszál az 5. TDK-fórum
Szabó István, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal elnökhelyettese arról beszélt, hogy a vállalkozások keveset fektetnek a felsőoktatásba, még mindig inkább „embersz...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.10.19.
Hol csúszott félre a PISA-toleranciamérés, és miért maradt ki belőle Magyarország?
2018-ban újfajta készségek mérésével bővült a PISA-teszt: a fejlett államokat tömörítő Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) úgy döntött, hogy mostantól a term...
(Forrás: Qubit)
--
2018.10.19.
A közoktatás hátsó udvara – a legrosszabb középiskolák
- Az érdektelenség mellett a másik nagy probléma, hogy rengeteg a funkcionális analfabéta, a sajátos nevelési igényű, a halmozottan hátrányos helyzetű gyerek, akik komoly lemaradással, tud...
(Forrás: Népszava)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot adott feladatokra kell megállapítani, amelyet részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén sem lehet csökkenteni,mivel a megbízással összefüggő feladat nem kevesebb, mint teljes heti
munkaidőben. A pótlékcsökkentés tehát nem indokolt.

--
  magdi72

Tisztelt Szerkesztőség!
Az idei tanévtől egészségügyi okok miatt kértem a részmunkaidős foglalkoztatásomat.A ténylegesen megtartott 24 óra helyett 18 órában tanítok,megmaradt az osztályfőnökségem és a munkaközösség-vezetői feladatom.A szerződés módosításakor arra hivatkozva.hogy kevesebbet vagyok bent az iskolában,csökkentették a pótlékokat is arányosan.Ha ugyanazt a feladatot látom el,ugyanannyi munkamennyiséggel,akkor lehet-e indokolt a pótlékcsökkentés?

--
  ofoe

Kedves Szilvi! Szerintünk erre nem lehet kötelezni a fiúkat függetlenül attól, hogy milyen típusú osztályba járnak. Ezt helyben kellene megbeszélni az iskolavezetéssel. Esetleg az érintett osztályfőnök közvetíthetné a problémát, a DÖK közbenjárását is kérhetitek. De ha mindez nem működik, egy az osztályt képviselő küldöttség is felkeresheti az iskolavezetést, és elmondhatja az érveit. A részletek ismerete nélkül nehéz jó tanácsot adni. A lényeg, hogy felnőtt emberek módjára, kulturáltan próbáljátok elintézni a dolgot.

--
  Szilvi07

Helló. Érdeklődni szeretnék. 12. osztályos tanuló vagyok. Az osztályomban vannak fiúk, akik nem szeretnének keringőt táncolni, de az iskola vezetőség kötelezni akarja őket, arra hivatkozva, hogy a szakgimnazistáknak kötelező. Többször is átnéztük az iskola házirendjét, és ez nincs benne feltüntetve. Kíváncsiak lennénk, hogy erre a vezetőség kötelezheti-e őket, és ha igen, miért csak a szakgimnazistákat, amikor a szakközepesek közt is vannak olyan fiúk, akik nem táncolnak.

--
  OFOE

Kedves Somogyi Györgyi Ilona!
Önnek teljesen igaza van: 16. életévét betöltött SNI-s tanuló már nem kontroll köteles, a Bizottságok ezért újabb szakvéleményt nem állítanak ki, az iskola köteles elfogadni az utolsó kontrollvizsgálat megállapításait. Ennek ellenére kérhet újabb igazolást, tudok erre példát, de a Bizottságok nem kötelezhetőek erre.
SNI-s tanulóknak továbbra is "járnak" a Bizottságok által javasolt könnyítések, tehát használhat segédeszközöket, hosszabb időt kell számára biztosítani stb. (Ugyanakkor a szakmunkás vizsgák követelményeit nem hangolták össze az SNI-s követelményekkel, így fordulhat például elő, hogy ezeken a vizsgákon SNI-s tanulónak úgy kell idegen nyelvű szakmai vizsgát tennie, hogy gyakorlatilag nem tanult idegen nyelvet.)

--
  OFOE

Kedves Vajda Szilárd! Azt tanácsoljuk, hogy kérdezze meg az alapítványi iskola igazgatójától, hogy mi magyarázza a csúszást. Amennyiben nem kap elfogadható választ, írásban lehet bejelentést tenni a fenntartónak, ezúttal az alapítvány kuratóriumának.

--
  Vajda Szilárd

Tisztelt szerkesztőség! Két iskolában tanítok. Az egyik klikes, a másik alapítványi. Az elmúlt tanévben a két iskolában nem volt egész állásnak megfelelő óraszámom, heti 10-10 órában tanítottam. A klikes iskolában határozatlan időre vagyok kinevezve, míg az alapítványiban az elmúlt tanévben is határozott időre neveztek ki, valamint most is. A gondjaim az alapítványi iskolával vannak. Ezek a következők: 1.) 2017. szeptemberében csak a hónap 15. napjától neveztek ki, annak ellenére, hogy az állásra augusztusban jelentkeztem, és fel is vettek. Tudni kell, hogy művészeti iskoláról van szó, de hát akkor is, én kész voltam a tanításra már szeptember elején. A klikes iskolában is a hó közepén kezdjük a tanítást, mégis, az első alkalommal, mikor odakerültem, szept. 1-jétől szólt a szerződésem. 2.) 2018. jún. 15-én kötöttünk ugyan egy határozatlan idejű szerződést teljes munkaidőre, ám az csak augusztus 15-én lépett volna hatályba. Augusztus 14-én szóltam a munkáltatónak, hogy az egész állást nem tudom vállalni, csak heti 3 napban kb. 15 órát, tehát 3/4 állást. Ám nemcsak az óráimat módosították 22-ről 15 re (ami természetes, ez is volt a kérésem), hanem a szerződés hatályba lépésének időpontját is szept. 1-jére! 3.) 27-én voltam már bent az iskolában, értekezleten (miközben nem is volt munkaviszonyom...), senki nem szólt egy szót sem, hogy csináljuk meg a szerződést. Csupán 3-ára hívtak be szerződést aláírni. Az a kellemetlen meglepetés ért, hogy visszamenőleg már nem tudnak lejelenteni, ezért az ígért 1-je helyett 4-én indul a szerződésem. Kérdés: Elképzelhető, hogy ebben az alapítványi iskolában szórakoznak velem?

--
  Somogyi Györgyi Ilona

Kedves János!
A fiam ebben az évben ment tovább tanulni az iskolájába(pápai szakképzési centrum-Várpalota)Ő eddig is itt tanult sikeresen elvégezte a számítógép szerelői szakképzőt,most le akar érettségizni-számítás technika érdekli ebben képzeli el a jövőjét,angol nyelvből is jó,jelenleg franciát is elkezdte tanulni önszorgalomból-Ő SNI-is erről kaptunk szakértői véleményt 2012-ben akkor töltötte be a 16.évét.Így véglegesítették a szakértői véleményt.Hétfőn az osztályfőnöke mondta,hogy vigyen frissebb papírt,mert ez már régi.Már legalább 4 db fénymásolat ott van ebből az iskolában,mert tankönyv igénylésnél is kellett.Matematikai problémái vannak segédeszközzel jól elboldogul,van motorikus gondja is már kevésbé-kézzel való írásnál lassú géppel gyorsan ír,gyógytornára jár kicsit koordinálni kell a gerincén gyógytornára kapott javaslatot.Gyógytorna van az iskolában is.Amúgy néha kell szólni neki ,hogy ne felejtsen el dolgokat- figyelem zavaros néha.Kérdésem az lenne,hogy kell-e valamit tenni az ügyben,hogy 2012-es a határozat.Vastagon szedett betűkkel le van írva,hogy a szakértői vélemény és a benne foglaltak a tanulmányai befejezéséig érvényes. Vagyis használhat segédeszközöket a matematikai feladatok megoldásához, számológépet,laptopot jegyzetek leírásához,kézírás amennyiben nem kell akkor felelhet szóban.Kell mennünk "frissebb" igazolást kérni a Pedagógiai Szakszolgálathoz?
Köszönettel:Szülő

--
  ofoe

Kedves Orsolya! Ha nincs pedagógiai végzettsége, elvileg nem bízható meg osztályfőnökséggel. Üdvözlettel a Szerkesztőség

--
  ofoe

Kedves H. Róbert! Az osztályokba sorolásnál nyilván pedagógiai szempontok a legfontosabbak. Nem igazán érthető, hogy a gyerek miért nem kerülhetett az óvodástársaival közös csoportba. Javaslom, hogy beszéljen személyesen az beosztást készítő igazgatóval, hátha ennyi is elegendő ahhoz, hogy a döntés megváltozzon. Persze, ha nem sikerül, tovább lehet menni a fenntartóhoz, de reméljük, erre nem lesz szükség.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Blum Szilárd:] >Érdemes felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy a hátrányos helyzetű csoportokból érkezők sajátos hiányosságokat mutathatnak az érzelmi funkcióik területén (a családi összeütközésekből, a környezetük által okozott hosszú távú diszkriminációból, a rendszeres […]
Neuroandragógiával a kirekesztés ellen (Továbbképzés és tréning, 2018. május 24-25.) »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek