OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2011. április 3.
» Hozzászólások (0)

Háborúzó kisfiúk

Amikor iskolába kerültem, a szüleimnek még nem volt lehetőségük abba az osztályba íratni, ahová szerettek volna. A gyerekek az óvónő értékelése alapján kerültek egyik vagy másik tanulócsoportba. Az én óvónénim – nem teljesen világos, hogy miért – engem a problémás gyerekek közé sorolt, és így kerültem egyetlen óvodástársammal együtt a hátrányos helyzetű, túlnyomórészt cigánygyerekekből álló osztályba.

1994 szeptember 15. Otthon az izgalom a tetőfokára hág, a gyerek most megy első alkalommal iskolába. Ekkor még senki nem sejtett semmit. Apám és anyám kézen fogva vittek az új osztályba. Amikor kiderült, hogy egy 45 fős osztályban én vagyok az egyetlen fehér bőrű szőke gyerek, anyámból spontán kitört a sírás.

A sakktáblán tehát 39 fekete bábu áll, s velük szemben 4 fehér. Én voltam elég vakmerő: másnap is mentem iskolába. A nap kezdetén még nem volt gond, jól nevelt gyerekként igyekeztem viselkedni, ismerkedtünk, beszélgettünk az osztálytársaimmal. Akadt azonban a fiúk körében egy vezéregyéniség, aki kipécézte az én szőke búrámat, és minden módon igyekezett tudomásomra hozni az ellenszenvét. Viselkedése a többiekre is hatással volt. Eleinte csak néhányan követték, a második napot sikerült még gond nélkül megúsznom. De később súlyosabbá vált a helyzet. Akkoriban elég vézna voltam, nyilván könnyű célpont. Idővel a helyzet kezdett kiéleződni. A szóbeli sértegetéseket tettlegesség követte, elcsattant egy-egy pofon, meg volt némi rugdosódás is.

***

A helyzet mégsem volt egészen reménytelen. Engem nyáron apám elvitt egy úszótanfolyamra, ahol az edző közölte vele, hogy hiába csápolok, akkor is elsüllyedek, mert nincs elég izmom ahhoz, hogy fent tudjam tartani magam a vízen. Ebbe a szüleim nem nyugodtak bele, megoldást kerestek. Akkoriban nagy népszerűségnek örvendett a karate, engem is beírattak. Az edzésen tanultakat a gyakorlatban is lehetőségem volt kamatoztatni. Ezek nem voltak túl látványos tettek, de a célnak megfeleltek.

Glatz Oszkár: Birkózó fiúk

Amikor az osztályban látták, hogy mégsem vagyok elveszett gyerek, az ellenfél tábora a felére zsugorodott. Komoly társadalmi evolúción mentünk keresztül, és bandákba szerveződtünk. Ember volt elég, a konfliktus nem nőtt túl az osztály keretein, éppen elegen voltunk hozzá. A többi iskolatársunk amúgy is igyekezett elkerülni minket. Nem arról van szó, hogy én lettem volna a legerősebb vagy a legügyesebb, de a riválisomnál jobbnak bizonyultam. Ő lett az egyik bandavezér, én meg a másik. Komoly toborzó akciókat szerveztünk ki-ki a saját bandája számára. Szinte mindig egymás ellenfelei voltunk, a többiek pedig elvoltak egymással. A bandák összetétele folyamatosan változott, hol az egyik, hol pedig a másik oldalon voltak többen, de a végére mindig kiegyenlítődött a helyzet.

Olykor tárgyaltunk, átmenetileg még békét is kötöttünk. Különös módon nem volt bennünk tartós ellenszenv egymás iránt. Előfordult, hogy együtt mentünk haza, együtt játszottunk, majdnem olyanok voltunk, mint az igazi barátok. Egyszer fordult csak elő, hogy én kezdtem a támadást, ezzel otthon el is dicsekedtem. A szüleim azonnal meg is kérdezték, hogy miért bántom, ha nem csinál semmit. Igazat is adtam nekik, hiszen én is jobban éreztem magam akkor, ha ő provokálta ki a pofont, mint amikor én ugrasztottam össze az osztálytársaimat...

***

Számomra egészen természetes volt, hogy az iskolába kötelező menni, és az ottani élethez hozzátartozik a verekedés. Komoly sebeket nem ejtettünk, annyi fizikai erőnk nem volt, székeket sem vágtunk egymáshoz, de az akaratunk érvényesítésének ezt az egyetlen: erőszakos módját ismertük. Az én célom az volt, hogy békén hagyjanak, a riválisomé pedig az, hogy minél jobban megalázzon.

Az idők során azért egyre csökkent a verekedések száma. Kialakult a csoportnorma, amelynek alapján a „vezéreknek” kijárt a tisztelet, így a konfliktus kettőnk harcára szűkült.

Nagy néha azért a tanító néni is észrevette, hogy mi történik, és beírta az üzenőmbe, hogy verekszem. (Azt persze nem írta bele, hogy milyen ügyesen.) Miután a harmadik beírást is hazavittem, a szüleim úgy gondolták: valóban problémás gyerek vagyok, hiszen a hétköznapi győzelmeimről nem nagyon számoltam be. Értetlenül álltam a dolog előtt, hiszen nem követtem el semmi olyasmit, amiért szégyenkeznem kellett volna.

Nem haragudtam az osztályomra, és fel sem merült fel bennem, hogy ne velük járjak. Tökéletes biztonságban éreztem magam közöttük, a verekedésnél sokkal jobban féltem a dolgozatírástól vagy a feleléstől...

***

Második osztályban került hozzánk egy 15 éves srác. Ő is hét évesen kezdte a sulit, mint mi, de nem nagyon akart a következő szintekre lépni. Az én riválisom megpróbálta beszervezni őt a saját bandájába. Ez még nem lett volna gond, ha továbbra is ő maradt volna az én ellenfelem. Az én bandám tagjainak jelentős része erre a hírre elpártolt, a másik bandavezér pedig úgy döntött, hogy átenged ennek a nagy fiúnak (aki igencsak szerette szekálni a kisebbeket).

Néhány nap múlva érkezett egy másik túlkoros gyerek – ezúttal egy lány – aki egy kicsivel idősebb volt, és elég nagydarab. Nekem szerencsére még időben sikerült vele beszélnem. Eljött az a pillanat, amikor a nagyfiú ki akarta rajtam próbálni az erejét, de szerencsémre közbelépett az én megmentő őrangyalom, s így az erőviszonyok kiegyenlítődtek.

Bevallom, akkor eléggé megijedtem, hiszen nem lehetett előre tudni, hogy ki kinek az oldalára áll majd, és egyáltalán meddig fog tartani ez az állapot. De ezt is sikerült átvészelnem. Azután a két idősebb társunk már nem vett részt a mi kis háborúnkban, és a dolgok a megszokott mederben folytak tovább.

***

A harmadik osztály volt a nagy változások éve. Érkezett hozzánk néhány új diák és velük egy kicsit felhígult a társaság. Még verekedtünk rendesen, de csak az év elején. Azután az egyik pillanatról a másikra váratlanul abbamaradtak a verekedések.

Az utolsó csata kettőnk között dőlt el. Egymással szemben álltunk, mint a westernfilmekben. Azt hiszem, épp egymás anyját szidtuk, (azért rám is hatott az a közeg). Ahogy a dolog verbális része véget ért, kezdődött volna a valódi harc. Az ellenfelem éppen csak meglendítette a karját, mire én jobb lábbal fejbe rúgtam. Ez a rúgást azonban nem követte ellentámadás. Ő nem ütött vissza, és így nekem nem volt már okom arra, hogy támadjak.

Azután becsengettek, én meg vártam, hogy a következő szünetben jön a megtorlás, de nem történt semmi. Másnap sem, és egy hét múlva sem. Minden lecsendesedett, a szünetek ezután békésen teltek, és soha sem beszéltünk többet a dologról.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezután az osztálytársaim rászálltak az egyik újoncra (szegény eléggé elveszettnek tűnt). Egyszer megpróbáltam megvédeni, de elszaladt előlem, én pedig úgy értelmeztem a viselkedését, hogy nincs szüksége a segítségemre.

***

Ötödik osztályban a szüleim átírattak a párhuzamos osztályba. Akkor megsirattam az addigi osztályomat. Az új társaimmal eleinte nehéz volt a lépést tartanom. Az előző társaságban az első tanuló voltam, ebben a másikban a közepesekhez tartoztam. Azután jöttek az új tantárgyak, a fizika és a kémia, amelyeket eddig a többiek sem tanultak, itt már nem voltam lemaradva, és fel tudtam venni a versenyt a társaimmal.

Simon Lehel
A kolozsvári Babes-Bólyai Tudományegyetem kémia szakos hallgatója

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.12.17.
Harmincezer ember nyelvvizsgadíját fizette vissza az állam
Eddig 30 ezer fiatalnak térítették vissza a nyelvvizsgadíját, továbbá 10 ezer fiatal kaphatta vissza a sikeres KRESZ-tanfolyam és vizsga díját a meghatározott összegig - jelentette be Nová...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.12.17.
Kétségbeesett pécsi szülők a Penny Market apróhirdető tábláján keresnek iskolát
A Pécs-Somogyban található Vadgesztenye Általános Iskolába elsősorban hátrányos helyzetű gyerekek jártak, ám idővel egyre csökkent a beiratkozók száma. A mélypont 2014-ben volt, amikor...
(Forrás: Magyar Narancs)
--
2018.12.17.
Vadgesztenyének lenni. Szülői levél Páva Péter polgármesternek
Kísérleti programba vágtunk bele. Tudtuk, hogy lesznek rögök, hogy lesznek elméletek, amik majd a gyakorlatban nem fognak működni, folyamatok, amik megszakadnak, mert így fog majd egyszer évek...
(Forrás: Facebook)
--
2018.12.17.
Elveszítette presztízsét a tanári szakma: szomorú adatok a pedagóguspályáról
„2016-ra elveszítette presztízsértékét az újságírói és tanári foglalkozás, amelyek a rendszerváltás előtti időkben még magas megbecsültségű szakmáknak számítottak. A 2016-os foglalkoz...
(Forrás: Eduline)
--
2018.12.17.
2022 után még durvább lesz a tanárhiány, de már most van egy nagy probléma
Legutóbb arról tájékoztattak, hogy 1-2 százalékos a pedagógushiány – mondta a Magyar Időknek Bódis József oktatási államtitkár, aki szerint 2022 után a nyugdíjba vonulók miatt viszont...
(Forrás: Eduline)
--
2018.12.14.
Vásárhelyi Mária: Miféle generáció nő fel ebben az országban?
Aztán azon tűnődtem, vajon miféle generáció nő fel itt ebben az országban. Milyen társadalom lesz az, ahol a fiatalok hazugsággal és gyűlölettel szennyezett világban szocializálódnak?...
(Forrás: 168 óra)
--
2018.12.14.
Ha van értelme a verselemzésnek, akkor csak így
Hauber Károly, a pápai Türr István Gimnázium tanára olyan könyvet írt és állított össze A verselemzés iskolája címmel, amelyik sikerrel ötvözi a két fenti megközelítési módot: azaz...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.12.14.
Nem oldódik meg a probléma azzal, hogy rehabra küldjük a gyereket
A Bagázs Közhasznú Egyesület munkatársai Bag és Dány romatelepein közvetlen közelről követhették nyomon, hogyan vált évről évre egyre súlyosabb problémává a drogfogyasztás Magyarorsz...
(Forrás: abcug.hu)
--
2018.12.14.
Az egészségügy és az oktatás kivéreztetésével tudta tartani a kormány a hiányt
Jogosan merül fel a kérdés, hogy mi az ára annak, hogy Magyarország hosszú évek óta képes tartani az államháztartási hiány - maastrichti - mértékét? Katona Tamás szerint ennek egyértelm...
(Forrás: Népszava)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot feltételezhetően a táppénzes időszakban kapja meg a helyettesítő kolléga. Amint ismét munkába állsz, mint működő osztályfőnöknek nyilván Neked jár továbbra is a pótlék.

--
  Sz. Józsefné

Az osztályfőnöki pótlék elvehető-e attól a munkavállalótól aki pár hetes táppénzen van, és odaadható-e a kollégának? Köteles-e a kolléga visszaadni, a munkavállaló visszatér a táppénzről?

--
  ofoe

A gyermekek után járó pótszabadságot az Mt. 118. § (1)-(3) bekezdése szabályozza:
https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A1200001.TV,
Ez a munkakörre járó alap- és pótszabadságon felül jár, megvonni tehát jogszerűtlen.

--
  lizzy77

Tisztelt Szerkesztőség! Az iskola, ahol dolgozom, külön engedélyhez köti a gyermekek után járó pótszabadság kivételét, mondván, hogy nekünk úgyis túl sok szabadságunk van. Többen mondták nekem, hogy ehhez nincs joguk, mert törvény szerint jár a nem gyerekesek szabadságán felül, és ennek semmi köze ahhoz, hogy amúgy mennyi a szabadság. Kinek van igaza? Köszönöm a választ

--
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot adott feladatokra kell megállapítani, amelyet részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén sem lehet csökkenteni,mivel a megbízással összefüggő feladat nem kevesebb, mint teljes heti
munkaidőben. A pótlékcsökkentés tehát nem indokolt.

--
  magdi72

Tisztelt Szerkesztőség!
Az idei tanévtől egészségügyi okok miatt kértem a részmunkaidős foglalkoztatásomat.A ténylegesen megtartott 24 óra helyett 18 órában tanítok,megmaradt az osztályfőnökségem és a munkaközösség-vezetői feladatom.A szerződés módosításakor arra hivatkozva.hogy kevesebbet vagyok bent az iskolában,csökkentették a pótlékokat is arányosan.Ha ugyanazt a feladatot látom el,ugyanannyi munkamennyiséggel,akkor lehet-e indokolt a pótlékcsökkentés?

--
  ofoe

Kedves Szilvi! Szerintünk erre nem lehet kötelezni a fiúkat függetlenül attól, hogy milyen típusú osztályba járnak. Ezt helyben kellene megbeszélni az iskolavezetéssel. Esetleg az érintett osztályfőnök közvetíthetné a problémát, a DÖK közbenjárását is kérhetitek. De ha mindez nem működik, egy az osztályt képviselő küldöttség is felkeresheti az iskolavezetést, és elmondhatja az érveit. A részletek ismerete nélkül nehéz jó tanácsot adni. A lényeg, hogy felnőtt emberek módjára, kulturáltan próbáljátok elintézni a dolgot.

--
  Szilvi07

Helló. Érdeklődni szeretnék. 12. osztályos tanuló vagyok. Az osztályomban vannak fiúk, akik nem szeretnének keringőt táncolni, de az iskola vezetőség kötelezni akarja őket, arra hivatkozva, hogy a szakgimnazistáknak kötelező. Többször is átnéztük az iskola házirendjét, és ez nincs benne feltüntetve. Kíváncsiak lennénk, hogy erre a vezetőség kötelezheti-e őket, és ha igen, miért csak a szakgimnazistákat, amikor a szakközepesek közt is vannak olyan fiúk, akik nem táncolnak.

--
  OFOE

Kedves Somogyi Györgyi Ilona!
Önnek teljesen igaza van: 16. életévét betöltött SNI-s tanuló már nem kontroll köteles, a Bizottságok ezért újabb szakvéleményt nem állítanak ki, az iskola köteles elfogadni az utolsó kontrollvizsgálat megállapításait. Ennek ellenére kérhet újabb igazolást, tudok erre példát, de a Bizottságok nem kötelezhetőek erre.
SNI-s tanulóknak továbbra is "járnak" a Bizottságok által javasolt könnyítések, tehát használhat segédeszközöket, hosszabb időt kell számára biztosítani stb. (Ugyanakkor a szakmunkás vizsgák követelményeit nem hangolták össze az SNI-s követelményekkel, így fordulhat például elő, hogy ezeken a vizsgákon SNI-s tanulónak úgy kell idegen nyelvű szakmai vizsgát tennie, hogy gyakorlatilag nem tanult idegen nyelvet.)

--
  OFOE

Kedves Vajda Szilárd! Azt tanácsoljuk, hogy kérdezze meg az alapítványi iskola igazgatójától, hogy mi magyarázza a csúszást. Amennyiben nem kap elfogadható választ, írásban lehet bejelentést tenni a fenntartónak, ezúttal az alapítvány kuratóriumának.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek