OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2011. április 27.
» Hozzászólások (3)

Két elfojtott párbeszéd: Gondolatok az európai romák és az amerikai feketék helyzetéről

Az Európai Unió a roma kérdést a kisebbségi politika és az oktatás egyik legfontosabb megoldásra váró problémájaként kezeli. Felmerül azonban a kérdés: lehetséges-e, és ha igen, hogyan, helyreállítani azoknak az embereknek a megbecsülését és önbecsülését, akiknek generációk hosszú sora óta kell megélniük a negatív diszkriminációt. Az Európát erősen foglalkoztató roma probléma nem csak abban hasonló a feketékkel kapcsolatos amerikai problémához, hogy nehéz róla valami újat mondani. Közös vonásuk az is, hogy a két kisebbség problémáit az őket körülvevő többségi társadalmak hasonlóképpen értelmezik és próbálják megoldani. A roma kérdés megválaszolásában segítségünkre lehet a fekete kisebbséggel kapcsolatos amerikai oktataspolitika eredményeinek és kudarcainak a megismerése, ezek tanulságainak feltárása.

Jóllehet a roma gyerekek iskolai teljesítményéről nincs pontos statisztika, ténynek tekinthető, hogy kapcsolatuk a nevelési intézményekkel általában problematikus és iskolai teljesítményük összességében jelentősen gyengébb a többségi diákokénál. Ugyanez a megállapítás a fekete diákok esetében is fennáll. Az a tény hogy a romáktól eltérően, az amerikai fekete kisebbség nyelvében nem megosztott, valamint hogy időnként megmutatja az erejét a polgárjogi mozgalmakban, a tengernyi kudarc ellenére sok alkalommal hozott sikert is az afroamerikaiaknak.

Az 1990-es évek elején a kaliforniai Oakland-ban a legproblémásabb gyerekeknek otthont adó iskolakörzet akkor vette fel a kapcsolatot a polgári jogokért küzdő szervezetekkel, amikor a színesbőrű diákoknak 71%-a már gyógypedagógiai osztályokba járt. A pedagógusok úgy vélték: a rossz tanulmányi eredményeket az okozza, hogy a gyerekek nem beszélik a hivatalos amerikai angolt. (Ez a gondolat a kelet-európai cigánysággal kapcsolatban is felmerült, és büszkék lehetünk arra, hogy ebben megelőztük az amerikaiakat: Réger Zita1 1990-ben már felvetette az anyanyelvi oktatás szükségességét, és nyelvi okokra is visszavezette a roma gyerekek szociális hátrányát.)

Amerikában az oaklandi javaslat körüli vita csak néhány év elmúltával, 1996-ban érte el tetőpontját. Ekkor a pedagógusok előálltak egy javaslattal: azt akarták elérni hogy a gyerekek otthon használt nyelve ne csupán egy szociális kisebbség szlengjének minősüljön, hanem önálló nyelvnek tekintsék a hivatalok. Az ügy természetesen többet jelentett, mint a nyelvhasználat körül zajló akadémiai vitát: polgárjogi harc volt. Ha a fekete közösségben beszélt nyelvet dialektusként kezelik, gyerekeik az iskolába lépésük pillanatában kötelezhetőek a hivatalos amerikai angol használatára. Ennek következtében az első pillanattól hátrányos helyzetűekké válnak. Ha azonban sikerül kiharcolni az afrikai eredetű diákok nyelvének önálló státuszát, jogosultak lesznek az állami költségvetésből finanszírozott kétnyelvű oktatásra, és egyenlő eséllyel kezdhetik a tanulást, lévén néhány évük arra hogy a hivatalos nyelvet megtanulják. Továbbá joguk van anyanyelvük megvédéséhez, s a nyelvhasználatuk alapján senki sem bélyegezheti meg őket. A heves vita során a tanárok azt a kevésbé szerencsés érvet is megemlítették, hogy a rabszolgákként behurcolt feketéknek genetikus kötödésük van az általuk használt nyelvhez. Ez azután számtalan félreértés forrása is lett.

Robert Williams, pszichologus és Ernie Smith, nyelvész csak tíz évvel később adta meg azt a definíciót, amelyben végül is tisztázódott néhány heves vitát kiváltó probléma. A biológiai diszpozíció és nyelv kapcsolatát ők úgy magyarázták, hogy az Afrikából származó emberek a nyelvvel együtt megőriztek egy a nyugati típusútól eltérő világlátást, és ez a mai napig meghatározza tevékenységüket, gondolkodásukat, kommunikációs kompetenciájukat. Ezzel magyarázható, hogy különböző morfológiai és szintaktikai szabályokat követnek még akkor is, ha egy átvett nyelvet beszélnek. Az angolt ösztönösen ahhoz a niger-kongói nyelvhez hasonlóan használják, mely valamikor természetes nyelvük volt.

Nyelvészek kimutatták azokat az állandó szabályokat, melyeket ez a dialektus szigorúan követ. Egyre határozottabban állították, hogy azok a nyelvhasználati különbözőségek, amelyeket az amerikai társadalom devianciának lát, logikus szabályok szerint működnek, és elegendők ahhoz, hogy az amerikai angoltól különböző saját nyelvként fogadhassák el. Egy sereg tudós vette védelmébe a fekete kisebbséget, amelynek a szemléletmódja, életmódja, szociális igényei természetesen mások, mint az a nyugat-európai kultúra, amelybe Amerikában, akaratuk ellenére kényszerültek. Alonda Oubre, kaliforniai antropológus, a fekete vernakulár angol nyelvről írott cikkében2 idézi Sheila Mayert, aki szerint a feketék nyelvének kulturális öröksége a ritmust, az analógiát, a metafórát és az intuíciót részesíti előnyben. (Ez a szemléletmódbeli másság hasonló okból a romákat is jellemzi, hiszen az ő nyelvi örökségük sem-része a nyugati kultúrának.)

Az önálló nyelv koncepciójának ellenzői Amerikában erősebbnek bizonyultak, mint a mellette kiállók. Oubre, bár foglalkozik a gondolattal, hogy a fekete közösség kifejezésmódja az afrikai nyelvekben megőrzött világlátást tükrözi (amely természetszerűen különbözik a nyugat- europai szemléletmódtól), úgy véli, hogy nekik is el kell sajátítaniuk a domináns kultúra nyelvét. S ha ezt nem teszik önként, a társadalom felől érkező negatív sztereotípiák és diszkrimináció ereje majd rákényszeríti őket. Ebben az értelemben ezek a hatások egy végső soron jó cél érdekében negatív megerősítésként hasznosulnak.

Oubre bizonyítottnak véli, hogy a feketék képesek mind a két nyelvet egyformán jól használni, ha a nyelvi és kulturális kódváltást gyakorolják. Véleményét arra a jelenségre alapozza, hogy egy afroamerikai személy belső köreiben és a kívülállókkal folytatott beszélgetései során előbb-utóbb képes eldönteni, hogy a saját dialektusán vagy a hivatalos nyelven szólaljon-e meg, A probléma megoldását abban látja, hogy a fekete kisebbségnek tulajdonképpen két dialektust kell elfogadnia, és mindkettőben fejlődnie. Oubre vélekedése ellentmondásba van azzal a felfogással, amely szerint az egyes nyelvek különböző világlátásokat képviselnek, és figyelmen kívül hagyja azt a szempontot is, hogy a kettős világlátás problémájával akkor sem könnyű szembesülni, ha az elvileg lehetségesnek tűnik.

Ez az elvárás a kisebbség számára a legtöbb esetben nem jelent pozitív kihívást. Herbert Kohl, az alternatív oktatás egyik legjelentősebb alakja, hosszú tanári praxisa során azt tapasztalta, hogy a kisebbségi diákok nagy része, még ha meg is tudna birkózni az említett kulturális különbségekkel, hajlamos az iskola által felkínált tudást visszautasítani, ha ezzel saját identitását megvédheti a számara idegen kultúra által tudásnak tartott tananyag, tanítási formák, és nyelv ellenében. Ezek a diákok szándékosan a nem tanulást választják azért, hogy a társadalmon kívül maradhassanak; megvédjék önnön identitásukat, megőrizzék azokat az értékeket, amiket a családjuk és környezetük képvisel.3

További vizsgálódásában Oubre az intelligencia problémaköréhez jut el: szembeállítja a nyugati intellektust a feketék által beszélt nyelvvel, és az afrikai származású diákok alulteljesítését a kettő diszkrepanciájában látja. (Ebben a felfogásban visszaköszön az a romák megítélésénél nálunk is több ízben felbukkanó – elsősorban Vekerdi József munkássága által népszerűsített – nézet, mely szerint a természeténél fogva primitív roma nyelv alacsony kognitív szinten tartja használóit.) Vegyük észre: ezúttal a nyelv és oktatás területéről már átcsúszik a vita a kommunikáció síkjára.

Minden interakció kényes pontjának számít, amikor a jelentés nem kommunikálható. Egy üzenetből mindenki csak annyit tud dekódolni, amennyi ebből számára érthető. Csak meglévő gyakorlati, nyelvi és egyéb intellektuális tapasztalatai alapján képes egy-egy üzenetet megérteni. Csak akkor várhatunk tehát megértést, ha üzenetünket velük azonos jelentésközegbe helyezzük. Így a kommunikáció sikerének felelőssége az üzenet küldőjére hárul. Ha közlésünk megértéséhez valamiféle kódváltás szükséges az üzenet címzettje részéről, nem számíthatunk valódi dialógusra. Igazi párbeszéd csak akkor alakulhat ki, ha kettős kódváltás történik, tehát mind az üzenetet küldő, mind az üzenetet fogadó megpróbálja belehelyezni magát a másik bőrébe. A többség nem várhatja a kisebbségtől egyoldalúan azt, hogy – a konszenzus érdekében – önmagát megtagadva asszimilálódjon. Módot kell adni a kisebbségnek arra, hogy önmagát artikulálhassa, és meghallgatásra találjon.

A társadalom gyakran úgy akarja megoldani a kisebbség problémáit, hogy azt elhallgattatja. A hatalom birtokosai a maguk világát képviselve gyakran elzárkóznak annak az elismerésétől, hogy a mások világa egyáltalán létezik. Lisa Delpit, kisebbségi pedagógus4, szerint nem szabad azt állítanunk hogy az iskolában minden gyerek egyenlő, mert ez egyszerűen nem igaz. Az igazság az, hogy a tanár gyakran nem veszi észre azokat az erőviszonyokat, amelyekre a kisebbségi csoporthoz tartozó gyerekek azonnal reagálnak. Többek között azt, hogy ők a hatalom semmiféle formájával nem rendelkeznek. Delpit szerint a többség nem csak akkor tekinthető rasszistának, ha negatívan diszkriminálja a kisebbséget, hanem akkor is, ha tagadja a kisebbség különbözőségét. Szerinte a tanár alapvető feladata a másságokat elismerni, és azoknak a tanítás során pozitív szerepet adni. Nem szabad elfojtani a különböző hátterű diákok dialógusát tanáraikkal, osztálytársaikkal, a többségi társadalommal. Ez a fajta nyílt (nem elfojtott) dialógus azért nehéz, mert a másság elfogadására és elismerésére vonatkozó társadalmi szintű konszenzuson kellene alapulnia. Annak az el- és felismerésén hogy csak egészséges kisebbség tud hasznára lenni a nagyobb közösségnek.

Delpit felszólal az ellen is, hogy a bőrük színe vagy hátrányos szociális helyzetük miatt társadalmi perifériára sodródóknak már igen korai gyerekkorban találkozniuk kell az iskolákban a hatalmi viszonyok egyenlőtlenségével. Meggyőződése szerint azonban ezzel az egyenlőtlenséggel a kisebbségnek meg kell tanulnia bánni, elsajátítani a hatalomban való részvétel szabályait és kódjait (ami legtöbb esetben a fehér középosztály szabályait és kódjait jelenti). Delpit továbbá hangsúlyozza, hogy a kisebbségeknek nem szabad feladni saját maga képviseletét egészen addig, amíg a többség megtanul hallgatni rájuk. (A hatalom kultúrájának elsajátítása az európai roma társadalom számára is járható út lehet annak érdekében, hogy megbecsültségüket és önbecsülésüket helyreállíthassák. Ezt a folyamatot azonban meg kell különböztetnünk attól a tanítási gyakorlattól, amivel eddig sikertelenül próbálkoztunk.)

A történelmi tapasztalatok szerint a kisebbségi csoportok asszimilációjához a többség leghatékonyabb eszköze a tanítás. James Baldwin, a népszerű afroamerikai regényíró, Láthatatlan Ember című korszakalkotó regényében5 arra hívja fel a figyelmet, hogy az amerikai társadalom az oktatással a feketéket Láthatatlan Emberekké változtatta, mentális fehéremberekké, akik nem képviselhetik a fehéreket, hiszen nem tartoznak hozzájuk, de már a feketéket sem, mert azt az identitás elvesztették, önmagukat fehéreknek tekintik. Baldwin tapasztalata óvatosságra int azzal kapcsolatban, hogy mit is tanítsunk: a kisebbségi identitás feladását, vagy az individuum minél magasabb szintű kialakítását.

A roma kérdést a legtöbb esetben hasonló módon igyekeznek megoldani világszerte: a cél tanítani és ezzel asszimilálni őket abba az aktuális társadalomba, amelyben élnek. El kell gondolkodnunk azonban azon, hogy az európai nyugati kultúra mennyiben adaptálható egy alapvetően nem-nyugati népcsoport számára. Hogy a nyugati bürokrácia által szabályozott intézményes tanulás mennyire ad lehetőséget a másságnak, és hogy az általunk jónak tartott tanulást és tudást milyen határig tarthatjuk kizárólagosnak. Csak ezek revíziója után érthetjük meg eddigi kudarcaink okát és fejleszthetünk ki olyan oktatási formákat, amelyek valódi segítséget nyújtanak a roma kisebbségnek.

A roma probléma megoldásának Európában, éppúgy mint a feketék helyzetének Amerikában nem az iskolákban kell elkezdődnie. Azt először társadalmi szinten kell elrendezni, mégpedig az ellenük elkövetett kollektív igazságtalanságok belátásával, és igaz történelmük megismerésével. Csak ezzel tudjuk bebizonyítani, hogy valóban nem monológra – elfojtott párbeszédre – hanem dialógusra törekszünk. Ha tanulunk a történelmi példákból, és a kisebbséget nem saját identitásuk feladása árán akarjuk elfogadhatóvá tenni, reménykedhetünk abban, hogy a problémák mind az amerikai feketék mind az európai romák esetében megoldhatók.

Subert Mária

1 Utak a nyelvhez. Nyelvi szocializáció - nyelvi hátrány, Akadémiai Kiadó, 1990
2Alonda Oubre, “Black English Vernacular (Ebonics) and Educability A Cross Cultural Perspective on Language, Cognition and Schooling” (1997) p3., link
3Herbert Kohn, “I Won’t Learn From You” from Rethinking Schools (1992) Vol 7, No 2. link
4Lisa Delpit híressé vált könyve: Other People’s Children Cultural Conflict in the Classroom (1995, 2006) New York/London. A könyv Mások Gyermekeicímmel az Educatio Társadalmi Szolgáltató Közhasznú Társaság kiadásában 2007-ben magyarul is megjelent
5 James Baldwin, Invisible Man (2007) New York

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Juli | 2011. április 29.
Az Élet és Irodalom múlt karácsonyi számában jelent meg egy fejezet George Akerlof-Robert Shiller: Animal spirits című könyvéből. Az ott szereplő gondolatok nagyon hasonlítanak a Subert Mari cikkében megismertekhez. Érdemes elolvasni: http://www.es.hu/2010-12-21_animal-spirits.
S. Maria | 2011. április 29.
Kedves Meseszép,
Egyetértek, ma sokan csak a rövidtávon megtérülő befektetésekben érdekeltek és csak kevesen a hosszútávúba. Mégtöbben teszik rossz helyre az élet súlypontját. Én is hiszek abban hogy az igazán megtérülő befektetések nem a rövid távúak és nem kizárólag egocentrikusak, és hogy ez a korszak csupán az elhivatott "másmilyenek" mindennapi hősies kitartása árán tudja megállítani a tehetségek tömeges elkallódását.
meseszép | 2011. április 28.
"a másság elfogadása"
ma már minden pedagógus szajkózza, de igen kevesen értik, mit is jelent valójában.
de hogyan is értenék, amikor az is egetverő problémát jelent sokuk számára, hogy nem egyszerre telik be minden gyerek füzete, nem ugyanakkor képes megtanulni az összeolvasást, vagy egyszerűen csak mer kérdezni, mert van kérdése, kételye.
a másság elfogadásához először meg kellene ismerni a mást. meg önmagunkat. erényeinket, korlátainkat. bátran szembenézni a hibáinkkal. aki ehhez elég bátor, be meri vallani, hogy nem tökéletes, az tudja kezelni a másságot. nem lekezelni, megérteni. és a különbözőségből kovácsolni erényt.
egy karmesterrel beszélgetett a riporter, amikor felkaptam a felem: dél-amerikai zenekar koncertjét ajánlották, méltatták. -hogy lehet egy ilyen szegény országnak ilyen nagyszerű zenekara?- kérdezte a riporter. -rengeteg kiváló zenész van ebben az országban. sokat áldoznak az oktatásra. a kilátástalan körülmények között élő családok gyerekeit zenére tanítják az iskolában. mert ebben nagyszerű adottságaik vannak, és így szívesen járnak iskolába is. az állam felismerte, be kell csalogatni, és bent kell tartani a rendszerben a gyerekeket. és erre áldoz is, mert megtérülő befektetés.
hát valahogy így kellene nálunk is. megtalálni azokat a területeket,melyekre támaszkodva lehetőséget kapnának ezek a menthetetlenül elkallódó gyerekek. bár hasonló misszió működik nem is egy nálunk is, ám nem állami támogatással, hanem elhivatott kollégák hihetetlen erőfeszítései által.
Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.12.07.
Ónody-Molnár Dóra: Akadémiai kutatóhálózatok: egyre durvuló harc az MTA és Palkovics László között
A teremben, ahol az MTA rendkívüli közgyűlését követő sajtótájékoztatóra várakozó újságírók ültek, egyszer csak megjelent egy asszisztens, aki fogta Palkovics László névtáblájá...
(Forrás: 168 óra)
--
2018.12.07.
Egyetemisták segíthetnek iskolásoknak
Tanítsunk Magyarországért! elnevezéssel a társadalmi felzárkózást és érzékenyítést célzó program indul – jelentette be tegnap György László, az Innovációs és Technológiai Miniszt...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.12.07.
Könnyen elveszíthetik gyereküket a pszichés betegek
A családsegítők nem ismerik eléggé a pszichiátriai betegségek természetét, ezért sokszor óvatosságból túl szigorúan járnak el, ha a családnál kiderül, hogy az egyik szülőnek mentá...
(Forrás: 444.hu)
--
2018.12.07.
Gyermekpornográfia miatt emelnek vádat Pest megyei középiskolások ellen
A Pest megyei középiskolások olyan pornográf felvételeket osztottak meg az interneten, amelyek az egyik vádlott volt barátnőjéről, a bűnügy sértettjéről készültek. A felvételeket egy...
(Forrás: Infostart)
--
2018.12.07.
Ezrével törölte a videókat a YouTube, amelyekben iskolai csalásra biztatták a diákokat
Idén májusban nagy visszhangot keltett a YouTube egyik ügye, amikor kiderült, a videómegosztón százával sorakoznak a diákokat iskolai csalásra biztató felvételek. Ezek között olyanok is...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.12.07.
Programozható robotot kapott 38 magyar iskola
kiskunfélegyházi térség 38 általános és középiskolájába érkezett Alpha 1 Pro oktatási célokra is kiváló az eszközök csütörtöki átadóján elhangzottak szerint. Az Alpha 1 PRO nem...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.12.07.
Rekviem az ÁMK-kért? - Trencsényi László írása
Vajon megtudjuk-e még bármikor is, hogy az ÁMK mint új típusú intézmény a „szocializációdeficites” helyi társadalmak problémamegoldására jó válasz, vagy éppenséggel ott működö...
(Forrás: Tani-tani Online)
--
2018.12.07.
Egyféle, rosszabb minőségű tankönyvek, mint közérdek
Szintén 2014-ben történt, hogy az állam végképp leuralta a tankönyvpiacot, ennek egy fontos eleme volt, hogy megvásárolta az Apáczai Kiadót és a Sanomától a Nemzedékek Tudása Tankönyvkiad...
(Forrás: index)
--
2018.12.07.
Van olyan nyelv, amiből a vizsgázók több mint fele megbukik: itt vannak a friss statisztikák
Majdnem annyian próbáltak nyelvvizsgát szerezi 2018 első hat hónapjában, mint tavaly egész évben - derül ki az Oktatási Hivatal statisztikáiból. A középiskolások alighanem a közelgő felv...
(Forrás: Eduline)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot feltételezhetően a táppénzes időszakban kapja meg a helyettesítő kolléga. Amint ismét munkába állsz, mint működő osztályfőnöknek nyilván Neked jár továbbra is a pótlék.

--
  Sz. Józsefné

Az osztályfőnöki pótlék elvehető-e attól a munkavállalótól aki pár hetes táppénzen van, és odaadható-e a kollégának? Köteles-e a kolléga visszaadni, a munkavállaló visszatér a táppénzről?

--
  ofoe

A gyermekek után járó pótszabadságot az Mt. 118. § (1)-(3) bekezdése szabályozza:
https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A1200001.TV,
Ez a munkakörre járó alap- és pótszabadságon felül jár, megvonni tehát jogszerűtlen.

--
  lizzy77

Tisztelt Szerkesztőség! Az iskola, ahol dolgozom, külön engedélyhez köti a gyermekek után járó pótszabadság kivételét, mondván, hogy nekünk úgyis túl sok szabadságunk van. Többen mondták nekem, hogy ehhez nincs joguk, mert törvény szerint jár a nem gyerekesek szabadságán felül, és ennek semmi köze ahhoz, hogy amúgy mennyi a szabadság. Kinek van igaza? Köszönöm a választ

--
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot adott feladatokra kell megállapítani, amelyet részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén sem lehet csökkenteni,mivel a megbízással összefüggő feladat nem kevesebb, mint teljes heti
munkaidőben. A pótlékcsökkentés tehát nem indokolt.

--
  magdi72

Tisztelt Szerkesztőség!
Az idei tanévtől egészségügyi okok miatt kértem a részmunkaidős foglalkoztatásomat.A ténylegesen megtartott 24 óra helyett 18 órában tanítok,megmaradt az osztályfőnökségem és a munkaközösség-vezetői feladatom.A szerződés módosításakor arra hivatkozva.hogy kevesebbet vagyok bent az iskolában,csökkentették a pótlékokat is arányosan.Ha ugyanazt a feladatot látom el,ugyanannyi munkamennyiséggel,akkor lehet-e indokolt a pótlékcsökkentés?

--
  ofoe

Kedves Szilvi! Szerintünk erre nem lehet kötelezni a fiúkat függetlenül attól, hogy milyen típusú osztályba járnak. Ezt helyben kellene megbeszélni az iskolavezetéssel. Esetleg az érintett osztályfőnök közvetíthetné a problémát, a DÖK közbenjárását is kérhetitek. De ha mindez nem működik, egy az osztályt képviselő küldöttség is felkeresheti az iskolavezetést, és elmondhatja az érveit. A részletek ismerete nélkül nehéz jó tanácsot adni. A lényeg, hogy felnőtt emberek módjára, kulturáltan próbáljátok elintézni a dolgot.

--
  Szilvi07

Helló. Érdeklődni szeretnék. 12. osztályos tanuló vagyok. Az osztályomban vannak fiúk, akik nem szeretnének keringőt táncolni, de az iskola vezetőség kötelezni akarja őket, arra hivatkozva, hogy a szakgimnazistáknak kötelező. Többször is átnéztük az iskola házirendjét, és ez nincs benne feltüntetve. Kíváncsiak lennénk, hogy erre a vezetőség kötelezheti-e őket, és ha igen, miért csak a szakgimnazistákat, amikor a szakközepesek közt is vannak olyan fiúk, akik nem táncolnak.

--
  OFOE

Kedves Somogyi Györgyi Ilona!
Önnek teljesen igaza van: 16. életévét betöltött SNI-s tanuló már nem kontroll köteles, a Bizottságok ezért újabb szakvéleményt nem állítanak ki, az iskola köteles elfogadni az utolsó kontrollvizsgálat megállapításait. Ennek ellenére kérhet újabb igazolást, tudok erre példát, de a Bizottságok nem kötelezhetőek erre.
SNI-s tanulóknak továbbra is "járnak" a Bizottságok által javasolt könnyítések, tehát használhat segédeszközöket, hosszabb időt kell számára biztosítani stb. (Ugyanakkor a szakmunkás vizsgák követelményeit nem hangolták össze az SNI-s követelményekkel, így fordulhat például elő, hogy ezeken a vizsgákon SNI-s tanulónak úgy kell idegen nyelvű szakmai vizsgát tennie, hogy gyakorlatilag nem tanult idegen nyelvet.)

--
  OFOE

Kedves Vajda Szilárd! Azt tanácsoljuk, hogy kérdezze meg az alapítványi iskola igazgatójától, hogy mi magyarázza a csúszást. Amennyiben nem kap elfogadható választ, írásban lehet bejelentést tenni a fenntartónak, ezúttal az alapítvány kuratóriumának.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek