Címkék
otthon
Anyám elköszönt, és elment. Sírtam… Este, miután lefeküdtünk, a párducomat szorongatva aludtam el úgy, hogy közben egy szót ismételgettem: anya. A sors fura fintora, hogy a párducom mellkasára az volt írva, hogy "Szeress engem!". Ragaszkodtam a párducomhoz, nevezhetjük ezt szeretetnek. Közben pedig úgy éreztem, engem nem szeret senki (H.R.)
Iskolába kerülve anyám lett a tanítóm. Furcsa volt. Reggel még a vállába fúrtam a fejem, délelőtt meg ott egrecírozott a többiekkel együtt. Sokan irigyek voltak rám, csak én tudtam, hogy anyámnak már néha nincs kedve délután is mindig mosolyogni, hogy ő is elfárad. (Pfeifer Erzsébet)
A gyermeknapról – egy kicsit másképp
|
Kérjük, adja adója 1%-át az Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesületének!
Adószámunk: 18173242-1-41
Nagyon köszönjük!
|
|



 Kommentek

|
|