OFOE | Nyomtatóbarát oldal: Így diszkriminál a magyartanár
2018. október 7.
» Hozzászólások (0)
: Elmélet

Így diszkriminál a magyartanár

Kiindulópont, nyelvi helyzet

Ma már nyelvészeti és pedagógiai alaptézisnek számít, hogy a közoktatásba belépő gyerekek különböző nyelvi háttérrel rendelkeznek. Ez előnyök és hátrányok forrásává válhat, amennyiben az iskola (azon belül a pedagógus) nem tudja megfelelően kezelni az ilyen típusú különbségeket. Vagyis számos pedagógiai helyzetben a nyelvi alapú diszkrimináció (más néven: lingvicizmus) jelensége fejti ki káros hatását.

A nyelvi alapú diszkrimináció a nyelvi alapon meghatározott emberek, embercsoportok közötti diszkrimináció. Másképpen: a beszélőknek a nyelvhasználatuk alapján történő hátrányos vagy előnyös megkülönböztetése. Hogy ez mennyire befolyásolja az egyén iskolai vagy társadalmi sikerességét, arról csupán sejtéseink lehetnek, ám egy új kutatás ehhez szilárd támpontokat ad.

A kutatás módszertana

Az említett kutatásban egy ún. ügynökvizsgálathoz (annak verbal guise változatához) hasonló módszer került alkalmazásra, ami kifejezetten a nyelvi diszkrimináció iskolai szerepének mérésére alkalmas. Az ügynökvizsgálat lényege, hogy az adatközlők különböző hangfelvételeket hallgatnak meg, majd a meghallgatott beszélőket különböző személyiségjegyek és jellemzők alapján értékelik. Ez a szóban forgó kutatás esetében a következőképpen módosult a nyelvi diszkrimináció specifikus voltából kifolyólag.

A pedagógusok először azt az utasítást kapták, hogy olvassanak el egy rövid, egyszerű és számukra ismert (pl. az ige vagy főnév fogalmáról szóló) tananyagrészletet. Ezt követően értékelniük kellett egy – az előbbi tananyagrészlet alapján – elmondott feleletet (hangfelvételt) tartalmi, azaz tárgyi tudás szempontjából. Az értékelés ez esetben osztályzatot, az osztályzat indoklását, illetve a különböző személyiségjegyek (pl. szorgalom, magatartás, felkészültség) jelentette. Ez megismétlődött többször a vizsgálat során, más-más tananyagrészletekkel és hangfelvételekkel. Minden egyes tananyagrészletet tehát egy felelet (hangfelvétel), majd egy értékelő rész (kérőív) követett.

A trükk, hogy az elmondott feleleteket különböző nyelvváltozattal, ám egyformán kellemes hanggal rendelkező gyerekek mondták el előre megírt szövegek alapján. Így különbség volt az egyes feleletekben abban, hogy:

1. standard vagy nyelvjárási (konkrétan: keleti palóc) beszélő;

2. mennyire „kidolgozott” nyelvhasználattal (mondathosszúság, önismétlés és változatos szóhasználat szerint);

3. a szövegben lévő lényegi információkból mennyit említve (mindet vagy csupán 60%-át) mondta el a tananyagot. Ez három független változót jelentett.

A kérdőíves részben a tanulót kétféle módon kellett a pedagógusoknak értékelniük. Egyfelől a tanuló konkrét verbális produkciójára (azaz a feleletére), illetve a pedagógiai folyamaton belül lényeges tulajdonságcsoportokra vonatkozóan. Az előbbiben nem, az utóbbiban viszont választhatták a „nem tudom eldönteni” lehetőséget.

A kutatás eredményei

A nyelvi alapú diszkrimináció pedagógiai értékelésben betöltött szerepével kapcsolatos kutatás két szakaszból állt a módszer kidolgozását követően. Az első szakaszban hallgatók körében történt egy próbamérés 2016-ban, majd a 2017-2018-as évben egy újabb, immáron jóval nagyobb mintás mérés vette kezdetét, mely ez év márciusában zárult le.

Ahogy a 2016-os próbamérés, úgy a 2017-2018-as nagymintás mérés eredményei is igazolták azt a feltevést, amit a nyelvészek és egyes szociológusok már régóta hangoztatnak: a nyelvi hátránynak és a nyelvi diszkriminációnak rendkívül nagy jelentősége van az iskolában. Az osztályzatok átlagaiban ez akár egy teljes érdemjegynyi eltérést jelentett egyazon tartalmú feleleteknél. A különbségek minden mintánál statisztikailag szignifikánsak voltak, vagyis a nyelvi diszkrimináció ténye bizonyított.

A négy ország közel 500 magyart tanító pedagógusából és pedagógusjelöltjéből általánosságban 35-50%-ra tehető azoknak a száma, akik negatívan diszkriminálnak nyelvi alapon. Ez azt jelenti, hogy a vizsgált pedagógusokból ennyien adnak egy teljes érdemjeggyel rosszabbat a tanulóknak, pusztán azért, mert nem a standard nyelvváltozatnak és nyelvhasználati módnak megfelelően beszéltek – hiába tudták tökéletesen az aktuális tananyagot.

Ennek másik oldala a pozitív diszkrimináció, ami a különböző országokban 50-75% közé esett. Vagyis ennyi pedagógus és -jelölt adott minimum egy jeggyel jobbat annak a gyermeknek, aki standard nyelvváltozatban és nyelvhasználati módban felelt – függetlenül attól, hogy több lényegi információt is kihagyott a feleletéből.

Ugyanígy a nyelvi diszkriminációval szorosan összefüggő nyelvi előítéletesség is bizonyítottan jelen volt a pedagógusoknál és pedagógusjelölteknél, amit a különféle állításokhoz kapcsolódó értékelések támasztanak alá. Itt hiába lehetett a „nem tudom eldönteni” opciót választani: általánosan jellemző volt, hogy ezzel az adatközlők kisebbik része élt. A nagyobbik részük ítéleteket hozott, még olyan állítások kapcsán is, melyek a tanuló gondolkodására vagy tantárgyhoz való viszonyára vonatkoztak. Ennél a résznél még erőteljesebben jelentkezett a standard nyelvváltozat és a kidolgozott nyelvhasználat meghatározó jellege a pedagógiai értékelésben, ugyanis szinte mindenben az ilyen nyelvi jellemzőkkel bíró feleletek érték el a legkedvezőbb megítélést.

Tehát összességében a nyelvi diszkrimináció a pedagógiai értelemben vett Máté-effektus jelenségével írható le: akinek több van, annak még több lesz, akinek kevés, annak még kevesebb. Minél nagyobb nyelvi hátrányból indul a tanuló, annál kisebb az esélye arra, hogy az iskolában sikeres legyen. Ezzel együtt minél nagyobb a nyelvi előnye a diáknak, annál könnyebben tud érvényesülni az iskolai évei alatt – legalábbis, ha a feleltetés mérési-értékelési gyakorlatát vesszük alapul.

Habár a kutatási eredmények egyelőre nem terjednek ki más tantárgyakat tanító pedagógusokra, jó okunk van feltételezni, hogy a jelenség az ő értékelési gyakorlatukban is megmutatkozik. Ha pedig így van, akkor az a fentiekben felvázolt hatás még nagyobb szereppel bír az iskolai sikeresség és sikertelenség tekintetében.

Irodalom

Jánk István 2018: Nyelvi diszkrimináció és nyelvi előítéletesség a pedagógiai értékelésben (doktori disszertáció).
Jánk István 2017: Nyelvi hátrány és diszkrimináció az iskolában. A nyelvi szocializáció jelentősége a tanuló értékelésében. Szociológiai Szemle, 27(3): 27–47.

Kapcsolódó link

Jánk István: Bebizonyosodott: a tanárok többsége diszkriminál az órákon. Nyelv és Tudomány