OFOE | Nyomtatóbarát oldal: "Kicsalta a leányt édes beszédével/ átfogta derekát mind a két kezével"
2018. december 16.
» Hozzászólások (0)
: Gyakorlat

„Kicsalta a leányt édes beszédével/ átfogta derekát mind a két kezével”

Többedszer hallom, olvasom azt a már-már evidencia számba menő kijelentést, amely szerint a gyerekek nem szeretik régi költőket, Petőfit és Aranyt sem. Ha ez valóban így van, az bizony a magyartanár hibája. Az örökifjú Petőfit igazán nem nagy művészet közel hozni a gyerekekhez, (Arannyal sem olyan bonyolult a helyzet, gondoljunk például a balladáira vagy a Tudós macskájára, de ezt a szálat most elengedem, egyelőre beérem Petőfivel.)

Mit tehet a tanár, ha a mai tízévesek fanyalogva fogadják a kötelező klasszikus János Vitézt?

A napokban bukkantam egy Facebook bejegyzésre, ahol egy magántanulócsoportban működő pedagógus írja le, hogy ő hogyan boldogult ezzel a feladattal. Az élményéről beszámoló Rózsa Ildikó számára feltétlenül komoly segítséget jelentett az általa régóta és magas szinten művelt drámapedagógia, de ez önmagában nem lett volna elég, ha nem ismerné annyira tanítványai igényeit, szükségleteit, gondolkodásmódját, és nem lenne annyira bizalomteli, jó kapcsolata velük (Szekszárdi Júlia).


Részlet Jankovics Marcell rajzfilmjéből

„Kicsalta a leányt édes beszédével,
Átfogta derekát mind a két kezével,
Megcsókolta száját nem egyszer sem százszor,
Ki mindeneket tud: az tudja csak, hányszor.”

Arra, hogy ezen a ponton ne törjön ki az általános, jogos, éteri röhögőgörcs a 3-5. osztályos engedély nélkül kamaszodó, kicsi melltartót hordó, pelyhedző tanítványaim körében, 2 hetet dolgoztam: magamon.

Tekintve, hogy Mr. Kukoricza spontán felindulásból kikívánja a „gömbölyű kebleket” a habok közül, aztán estig b.sznak, ami a közös megegyezés ellenére mitagadás extra üzenet az alfa generácónak, hogy ezt így is lehet, minden szülői intelem ellenére (de mivel muszáj a másik 70 definíció - népdal, műnem, hangsúlyos verselés, ütem, cezúra.... - közül megismernünk az elbeszélő költemény fogalmát, amit a kánon ezzel népszerűsít), nem volt más választásom, mint egyetérteni Iluskával, hogy eccer élünk.

Így hát beképzeltük magunknak 1884 őszét, se Fortnite, se 3D nyomtató, se ingyen pornó, lerajzoltuk Storyboardba, elmutogattuk folyamatos spontánnal, meg ujj-játékkal. Tapintható volt a suba szőrisége, érezhető a petrencés rúd súlya, hossza, és merevsége, nem beszélve az áramló testnedvek illatanyagairól.

Amikor hazamegy Iluska a banyához, olyan hangra váltottam, hogy eskü világlehányó szűzlány koromban nem voltam soha olyan fennkölt és fájdalmas.

Ekkor kimentem elszívni egy cigit, mert azért lássuk be, a lelki terheket jobb késlekedés nélkül, ingyen feldolgozni.

Kiadtam, hogy olvassák felváltva újra a sztorit, egymást szólítva. Amikor az ereimben elömlött a kv, és a lelkemet begyógyította az erő, hogy mégse követtem el emberiségellenes bűnt a jól olvasó, könyvszerető gyerekeim körében, amiben 2 évnyi munkám van, visszamentem.

A 3. résznél tartottak, és egyik fiú épp reklamált, hogy most ő szeretne, de senki nem szólította.

Asszem szintet lépek a valóságértelmezésben: újradefiniálom önmagam.

A nap fénypontja, hogy eztán még bevittem övön alul az érintett műfaji és műnembéli sajátosságokat, ájtatos állapotban megemlítettem a Kisfaludy Társaságot, a nemsokára bekövetkező tragikus 1849-et, már-már eufórikus állapotban közöltem az epikai művek fellelhető részeit (bonyodalom, sztrájk, NER, amit a Harry Potter szerkezeti egységeinek analóg felidéztésével simán megléptek), aztán jól direkt nem mondtam meg, ki volt Petőfi csaja, viszont betoltam a létező rímképleteket a Sulinet Tudásbazisból, úgymint ölelkező rím: ABBA pl.

Playing by the rules, vagy mégse.

Rózsa Ildikó