OFOE | Nyomtatóbarát oldal: Az OFOE portál 2018-as sikerlistája
2019. január 2.
» Hozzászólások (0)
: OFOE

Az OFOE portál 2018-as sikerlistája

A sikerlistán azok az írások szerepelnek, amelyek legalább 50 lájkot kaptak a honlapon. (A lájkok száma zárójelben szerepel a címek mellett.)

 

Gyarmathy Éva napokban közreadott újévköszöntő írását olyan viharos tetszés fogadta, hogy néhány nap alatt listavezető lett. PSZICHOháttér című sorozatának három darabja is a listára került, és örömmel jelzem, hogy a sorozatból készült könyvet a következő naptári év elején jelenteti meg a Móra Kiadó.

L. Ritók Nóra írása a tíz éve futó esélyegyenlőségi napló újabb darabja. A nálunk megjelent sorozat korábbi írásai bekerültek a szerző Láthatatlan Magyarország című kötetébe, amelyet ebben az évben publikált a Tea Kiadó (szerkesztő: Kele Fodor Ákos). A könyvről készült recenzió (Achs Károly munkája) szintén felkerült a sikerlistára.

Árnics Katalin gyógypedagógusnak a „hildaságokra” való reflexióját is élénk érdeklődés kísérte.

Korábbi ismert és kedvelt szerzőink Sulyok Blanka és Lévai Julianna mellett örömmel köszöntjük Vass Juditot, aki nálunk ebben az évben publikált először, és több, a pedagóguslét mindennapjairól szóló szellemes írása is megjelent.

Várjuk továbbá Járó Katalin iskolapszichológus további feljegyzéseit is.

Sikeres 2019-et kívánunk minden kedves Látogatónknak!

Íme a lista:

1. Boldogságot az intelligensebbeknek is (442)

Semmi sem garantálja a boldogságot. A boldogság következmény. A boldogtalan ember könyvespolca tele van a boldogság eléréséről szóló könyvekkel, pedig a boldogság nem tanulható könyvből, nem adható át tanórán és persze a fenti tanácsoktól sem lesz senki boldog, mert a boldogság kergetése éppen a fenti lehetőségektől foszt meg. A boldogságot hagyni kell, hogy elfoglalja a helyét a lelkünkben (Gyarmathy Éva).

2. Szegregáció (62. esélyegyenlőségi napló) (248)

Sokszor írom le én is, hogy a szegregált iskolákban a pedagógusok eszköztelenek. Mert nem bírnak a begyűrűző problémákkal, amit a szegregált környezetben, generációs szegénységben élő gyerekek magukkal hoznak. De egyre gyakrabban úgy érzem: kiürültek ezek a szavak (L. Ritók Nóra).

3. Válasz a „hildaságokra” (136)

Az integráció kérdése sokunkban sok mindent megmozgat. „Hildaságok” is írt róla egy blogbejegyzést, ami több mint 25 ezer like-ot kapott. Ezt egyrészt értjük, másrészt viszont nem értünk vele egyet. Árnics Katalin gyógypedagógus reflektált is az írásra, amit szakmai hitelessége miatt most megosztunk, hogy a másik oldal is képviseltesse magát (Árnics Katalin).

4. Recenzió L. Ritók Nóra Láthatatlan Magyarország című könyvéről (107)

A könyv egyrészt végtelenül elkeserítő. Egy lassan ránk dőlő iszonyatos méretű társadalmi probléma megoldására se politikai akarat, se tehetség, se emberség, se tisztességes munka. Másrészt végtelenül felemelő. Hogy oda lehet szánni az életeket ügyek mellé. Hogy nehéz ugyan, de lehet a saját fejünk után menni. Hogy bár fel is őrölhet bennünket a kisszerűség, a hivatalok packázása, azért a saját utunkon járhatunk (Achs Károly).

5. PSZICHOháttér 35. A félelem több álmot öl meg, mint a kudarc (78)

Abban is különbözünk egymástól, hogy van, aki a félelemmel tud jobban együtt élni, mások a kockázatot viselik jobban. De itt is a korai tapasztalatok meghatározók. A félelemmel szocializált gyerekből félelemmel irányítható felnőtt lesz, akik megtanult félni, szót fogadni, és ha teheti, másokat is félelemben tartani. El sem tudja képzelni, hogy valaki önszántából, és nem félelemből teszi meg azt, amit a közösség megkíván (Gyarmathy Éva).

6. PSZICHOháttér 34. – A félelem ára (76)

Ha a félelem és agresszió valóban kielégítő megoldás lenne, nem fejlődött volna tovább biztonsági rendszerünk, de tény, hogy továbbfejlődött. A félelem/agresszió dimenziónál tehát létezik sokkal hatékonyabb védelmi rendszer is, mégpedig (és ezt mi emberek tudjuk a legjobban) a tanulás, a gondolkodás és az együttműködés (Gyarmathy Éva).

7. PSZICHOháttér 36. – Amikor az agyad hazudik (68)

Hihetünk-e az agyunknak? Támaszkodhatunk-e az automatikusan adódó gondolatokra, amikor egy-egy helyzetet értékelünk? Általában igen, de mindig érdemes az automatizmusokat ellenőrizni és ha kell, korrigálni. A döntés mindig azé, aki a kontrollt gyakorolja (Gyarmathy Éva).

8. Fedél nélkül az iskolában (64)

A Menhely Alapítvány bármelyik budapesti középiskolában szívesen tart érzékenyítő foglalkozást – legjobb, ha egy osztálynak legalább kétszer 45 perc a rendelkezésére áll. Az önkéntesen nagy örömmel tartanak foglalkozást ingyen is, azonban tiszteletdíjat – amennyiben az intézménynek módjában áll az ügyet támogatni – elfogadnak (Sulyok Blanka).

9. A fehér megmentő komplexusról – avagy, kikről is szólnak a hírek? (60)

A jelenség nálunk is létezik, csak nincs nevén nevezve - úgyhogy pár gondolat a white savior, azaz a fehér megmentő komplexusról. A komplexus lényege, hogy vagyunk MI, a kulturált, művelt, jól szocializált (valamiért mindig fehér) többség, és vannak ŐK, a barbár, civilizálatlan, tudatlan „vademberek”, akik valamiért mindig sötétebb bőrűek – afrikaiak, őslakosok, romák (Lévai Julianna).

10. Együtt egymásért. Egy ny. iskolapszichológus feljegyzéseiből (54)

15 éven át működtem iskolapszichológusként egy 12 évfolyamos iskolában. Ez idő alatt – általában az osztályfőnökök kérésére, és mindvégig velük együttműködve – egy pár hónapos csapatfejlesztő program, az ún. Mérei projekt keretében foglalkoztam az egyes osztályokkal. Mindenekelőtt arra törekedtünk, hogy a tanulócsoportban nyitott, elfogadó légkör alakuljon ki, amiben hatékonyan fejleszthetők az osztályban kialakuló problémák megértéséhez és megoldásához szükséges képességek (Járó Katalin).

11. A tanár is ember, de nem az a dolga – Gyávaságom története (50)

Az osztályban, pusztán azzal, ahogy az ajtón belépsz, a hanghordozással, azzal, ahogy helyzetekre reagálsz, ilyen vagy olyan magatartást közvetítesz, pozitív vagy negatív élményt teremtesz – hatással van a diákra, tetszik vagy nem: nevelő hatással. Például követi vagy elutasítja – akarod vagy nem, formálod a világhoz, az emberekhez való viszonyát. Szóval, hagyjuk a fából vaskarikát! Tetszik vagy nem, bizony nevelünk, ezért nincs kibúvó: morális felelősségünk van. Morduljak, ne morduljak? Mondjam, ne mondjam? Mivel teszek jót? (Vass Judit)