OFOE a Facebook-on

Üzenő

Elrejtés
Név:
Email:
Üzenet:
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 |
#749  OFOEofoe[kukac]chello[pont]hu2007-08-02 13:30
Kedves Manya! Örülünk, hogy tetszik a honlapunk. Augusztus közepe táján több újdonsággal is jelentkezünk majd, most egy kicsit szünetelünk, csak takarékon működünk.Igazad van: a tanári pályázatokkal valóban nem foglalkoztunk. Pályázat ügyben különben javasoljuk a www.pafi.hu oldalt, ott naprakészen megtalálhatók a kiírások. Korábban volt hírlevelünk, de nem igazán váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Talán próbálkozunk még valami hasonlóval, ha igény mutatkozik rá. Reméljük, a későbbiekben is felkeresel bennünket. Szép nyári napokat kívánunk. OFOE
 
#748  Manyamanyalany[kukac]gmail[pont]com2007-08-01 23:55
Most találtam csak rá erre a remek kis oldalra. Gratulálok hozzá! Érdekes írások, jogszabály-segély stb. Szomorúan láttam, hogy a "Tanári pályázatok" alatt nincs friss kiírás... De még csak 2007-es sem. Erről persze nem Önök tehetnek. Böngészek még tovább! Apropó! Nincs lehetőség valamiféle "hírlevélre" feliratkozni, hogy a címemre értesítést kapjak, ha új hír, tartalom kerül fel az oldalra? Szívesen élnék egy ilyen szolgáltatással. (Vagy van, csak én nem akadtam még rá?) Üdvözlettel: Manya
 
#747  Zsuzsóarzsa[kukac]freemail[pont]hu2007-07-30 11:17
Kedves Kollégák!
Segítsetek , hova küldjem az önkörmányzat vezetőjét, hogy a jogos kamatos-kamatomat ki tudja számoltatni, melyre közel három hónapja várok . Segítséget előre is köszönöm:Zsuzsó
 
#746  OFOEofoe[kukac]chello[pont]hu2007-07-29 17:48
Kedves "Csillag"! Mint már többször jeleztük: az Ön (munkajogi) kérdésében illetékes Tanácsadó rovatunk augusztus közepéig szünetel. Addig szíves türelmét kérjük.
 
#745  Csillaggregorterez[kukac]freemail[pont]hu2007-07-29 16:29
Tisztelt Szerkesztők!
Szeretnék önöktől tájékoztatást kérni, hogy az óvodában működő minőségügyi vezetőt munkájáért milyen juttatások illetik meg, és arról, hogy kötelezően kiróhatja-e ezte a feladatkört a vezető bármelyik dolgozójára?
Válaszukat előre is köszönöm!
Csillag
 
#744  OFOEofoe[kukac]chello[pont]hu2007-07-28 17:46
Kedves Ágnes! Kérdésed a tanácsadó rovatunkhoz tartozik, de az augusztus közepéig szünetel. Kérjük szíves türelmedet.
 
#743  Ágnesszabagi[kukac]freemail[pont]hu2007-07-28 16:21
Tisztelt Szerkesztők!

Szeretnék Önöktől tájékoztatást kérni a következőről: egy szakközépiskolában 2000-ben iskolatitkárként kaptam állást gyesen lévő helyére. 2001-ben - elkezdtem a tanárképző főiskolát - az óraszámok növekedése miatt főállásban tanítottam 2007. júniusáig. Szeptembertől az intézmény vezetője visszaállít iskolatitkárnak, ugyanis a gyesen lévő titkárnő is elvégezte ezt a tanárképzőt a gyes ideje alatt és ő fog tanítani.
Kérdésem: törvényes-e, hogy ennyi idő után ő beállhasson tanítani, engem pedig iskolatitkárnak állítanak vissza.

Válaszukat előre is köszönöm.

 
#742  Mérődafuka[kukac]gmail[pont]com2007-07-25 06:51
Kedves Mindenki!
Valóban érdekes,de egyben nagyon szomorú is ez a párbeszéd. Biztos vagyok benne, hogy a nevelőtestületen belüli sok gáncsoskodás, rosszindulat... stb. rengeteg energiát vesz el tőlünk - aminek kárát a gyerekek látják.Éppen ezért nagyon fontos, hogy miként is állunk hozzá, hogyan kezeljük ezeket a konfliktusokat.
Én változatlanul állítom, (Zöldbékával egyetértve), hogy "amilyen kint - olyan bent." "Amilyen fent - olyan lent." Nem gondolnám, hogy sunyiság, és őszintétlenség az, ha okosan, időt, helyet, embert megválasztva mondjuk el a személyre szóló véleményünket. Bocsánat, hogy a családból veszem a hasonlatot - de egy okos feleség sem önt mindent és azonnal a férjére. A kamasz gyerekünkkel kapcsolatban is "stratégiát dolgozunk ki" - ahhoz, hogy jól működjön az "idétlen kölke" :-) (Megtanultuk)
A 2 éves, makrancos, hisztis gyerekünkkel is úgy bánunk, ahogy vele kell. (megtanultuk)
Tehát én azt mondom, ismerjük meg egymást (de tényleg!) a testületben, és mindenkivel úgy kell bánni, hogy az eredményes legyen. Nem lehet mindenkivel egyformán. Lehet, hogy ezt már a koromból adódó "bölcsesség", tudás, és tapasztalat mondatja velem. Ehhez tanulni kell - sokat.
Én is rengeteget kínlódtam a pályám során. Voltam Hallgatag, voltam Nagyszájú, voltam gyenge, voltam erős, voltam körön kívűl, voltam körön belül.De nem volt egyik sem az igazi.
Nem jól éreztem magamat, kerestem a megoldást, sokat olvastam, tanultam konfliktus megoldásokról, személyisgtípusokról -melyik típussal hogy kell hatékonyan kommunikálni, közgazdasági játékelméletekről... stb.
Higyjétek el, van megoldás. És, igen, békét kell teremteni okosan, tanulással, megismeréssel. Úgy, ahogy az osztályotokban teszitek a gyerekekkel.
Nem mondom, hogy könnyű ez az út - de meggyőződésem, hogy ez a járható út. Az idilli elképzelés, hogy legyen mindenki jó, becsületes, őszinte - és jaj, de jó lesz akkor. Ilyen nincs. Tehát: kezelni kell - okosan - a problémát.
Ehhez bátorság is kell. De megéri.
Megértelek Nagyszájú, "a kolléga szemembe hazudása, a szülők semmibe vétele, a gyerekek megalázása, a diktatórikus vezetés azonban felháborít."
Kérdéseidre: én sem azt tartom csapattagnak, aki elvtelenül, lustaságból, kényelemből hallgat. Nem az a béketeremtő aki halkan áskálódik. Természetesen nem sunyiságra biztatlak, amikor azt mondom, okosan, tanulva, hatékony stratégiát választva járd az pályádat! Addig is jó pihenést a nyárra! Üdv: Mérő
 
#741  Juliszekja[kukac]t-online[pont]hu2007-07-17 15:47
Kedves Zsuzsa! A válaszra sajnos várnod kell,mert mint ezt már korábban az Üzenőben is jeleztük, a tanácsadó augusztus közepéig (átalakítás és szabadság miatt) zárva tart. Kérjük megértésedet. OFOE
 
#740  Daniné Zsuzsauzso2[kukac]freemail[pont]hu2007-07-17 15:07
35. éve dolgozom mint közalkalmazott. Kérdésem ha továbbra is dolgozom mint közalkalmazott a nyugdíjazásomig, a 40 éves jubileumi jutalmat megkaphatom e előbb, vagy csak ha a 40 évet betöltöttem. Válaszukat előre is köszönöm.
 
#739  zoldbekaleinerk[kukac]freemail[pont]hu2007-07-14 08:14
Kedves Nagyszájú!
Érdekes lett ez a beszélgetés, úgy gondoltam, még egyszer hozzászólok: mondjuk végre már ki, hogy mi, pedagógusok, semmiben nem különbözünk a társadalom más csoportjaitól. Ha ez igaz, akkor nálunk is vannak jók, kevésbé jók és kifejezetten rosszak. A baj az, hogy a "rosszak", sok esetben tudva ezt, ezt kompenzálandóan egyre feljebb és feljebb kerülnek, mert soha nincs egyéni véleményük, nem is lehet, hisz szakmai tudásuk gyenge lábakon áll többnyire. Viszont soha nem mondanak ellent, ezért őket felterjesztik kitüntetésekre, különböző elismerésekre -egyszóval az ő "munkájukat" az "iskola" elismeri.

Vannak, akik jó pedagógusok: lelkesek, tenni akarók, de véleményük az előbbi rétegnek "útban van", ezért ők egy darabig tűrik a "nagyszájúságot", majd képtelenek elviselni a szakmai "fölényt", a harciasságot és szép lassan el kezdik leépíteni, háttérbe nyomni őket.Ennek a rétegnek nagy része "betörik", mert képtelen tovább csinálni a "szélmalom-harcot". Ők lesznek a csendesek, akik változatlan lelkesedésel és jól tanítanak, de nem szólnak bele többé semmibe. A háttérbe húzódva, együtt a gyerekekkel boldogak. És vannak, akik nem adják fel, ők előbb-utóbb más utakat keresnek.
Persze ezek nagyon kategórikus kitételek, de sok tantestületet megismerve - úgy gondolom, hogy nagy általánosságban igazak. A kérdés az, ki mit vállal fel.
Kevés nálunk az igazi "műhely", ahol megmondhatod véleményedet, a gyerekek érdekében, a kollégáknak "finomítások" nélkül és te is megkapod a "magadét", ahol a vélemények a gyerekeket, az iskolát és nem egyesek ( vezetők és sleppje)érdekeit szolgálják, ahol fontosabb a szakmaiság, az egyéniség, mint a "nagyszájúság" elviselése. Én még nem találkoztam -sajnos-ilyennel, de nem adom fel! Te se add fel!
Azt pedig végképp nem tartom hibának, ha valaki tisztában van azzal, hogy "jó pedagógus", hiszen az ember rengeteg visszajelzést kap, mely ezt igazolja, csak többnyire nem azoktól, akiknek a véleményét várja. Azért várná a szakma visszajelzéseit, hogy tudja merre, hogyan menjen tovább.Mert hiszem, és itt Hallgatagra utalok, hogy az olcsó népszerűséggel szemben a gyermeki, szülői visszajelzések igenis sok mindenről árulkodnak! A gyerekek "várják" a követelményeket, mert szeretnék azokat leküzdeni; szeretik azt a pedagógust, aki következetesen "szigorú" és követel, e mellett igazságos és becsüli, elismeri a teljesítményt, együtt él a gyerekekkel! (Ebben az esetben tudás is kerül a szeretet mögé.)
Kissé elkalandoztam, de hiszem, hogy a pedagógiának, a pedagógusok társadalmának, ilyen szempontok szerint is meg kell újulnia ahhoz, hogy utolérhessük lemaradásunkat! Elég a "képmutatásból"! Ha mi nem becsüljük magunkat, ugyan ki fog?
Mindeninek jó nyarat, feltöltődést a nyáron és utána munkahelyet, ha még lesz!
 
#738  Nagyszájúrejtozkodo[kukac]freemail[pont]hu2007-07-13 18:28
Kedves Hallgatag!
Kicsit úgy érzem máshonnan közelítettük meg a hallgatagságot és a nagyszájúságot.
Az általad leírtakkal sok mindenben azonosulok. Valószínűleg azok a kollégák vannak többségben, akik mindig tele vannak kételyekkel, hogy biztosan jól teszik-e a dolgukat. Vannak féleélmeim nekem is, és most a nyári szünetben is töröm a fejem, hogy hogyan, milyen új módszerekkel kéne tanítanom a következő tanévben, hogyan lehetne korszerűbben, jobban okítani az ifjúságot. Nem is verem nagydobra, mi történik a tanóráimon, ebből a szempontból én is csendben teszem a dolgom.
Nem hiszem azonban, hogy az 5.00 tantárgyátlagok tartós népszerűséget hoznak. Az viszont igaz, hogy vannak szülők -- rendszerint olyanok, akiknek a gyermekük nullát teljesít egy-egy tantárgyból --, akik a tanár magas követelményeivel elégedetlenek. Azt hiszem, ők kevésbé érdemesek arra, hogy a véleményüket komolyan vegyük, és többségünk nem is az ilyen gyerekek, szülők elismerésére vágyik.
Sajnos úgy tűnik, minden tantestületben megvannak a másokat szemmel tartó "tökéletesek", nekünk halkszavú jutott ebből a fajtából, de hidd el, ettől még nem közkedvelt. Ő is elmondja mindig mindenhol, hogy mennyit dolgozik, és mindenben zseniális. Ő is minden döntéshozatali szervbe bepofátlankodott már, mert nála nincs fantasztikusabb pedagógus. A saját véleményét mindig 20-30 ember akarataként tolmácsolja. Ő mindezt halkan teszi, de ettől ugye nem lesz példaértékű?
Temperamentumos ember vagyok, keveredik indulat a hangomba egy-egy vita során, de kifejezetten saját érdekemben jellemzően nem szólok. A kolléga szemembe hazudása, a szülők semmibe vétele, a gyerekek megalázása, a diktatórikus vezetés azonban felháborít. És igen, ez volt az alapprobléma, hogy én ilyenkor nem tudok mosolyogva, csendesen szólni.
Kedves Mérő!
Már sajnos többször beláttam, hogy nem vagyok jó stratégia, nem tudok taktikázni, gyorsan szólok. Ezért is verik be mindig az orromat. Sajnos nekem nincsenek hozzád hasonlóan jó tapasztalataim a szakmailag alátámasztott véleményekről. Fakadt már ki rám vezető, hogy elege van abból, hogy mindig ellent mondok, és ráadásul még mindig mindent meg is tudok indokolni szakmailag. És a kollégák egy részéről is lesújtó a véleményem: sokan elfogadnak gondolkodás nélkül mindent, ami felülről jön, és nem is akarnak érveket hallani, mert az csak bonyolultabbá teszi az életet, hosszabbá az értekezletet, és elfogadni valamit sokkal egyszerűbb, mint alternatívákat keresni. Ők szerinted igazi csapattagok? Szerintem nem. Aki halkan áskálódik, mószerol, vagy éppen csendes erőszakkal kényszeríti a tantestület jelentős részét a véleménye elfogadására, az békét teremt? A nagyhangú véleményalkotás biztosan békétlenséget kelt? A szókimondó őszinteséget feltétlenül üldözni kell? Csak csalafintán lehet érvényesülni? Szeretném hinni, hogy nem.
További kellemes pihenést, jó nyarat kívánok.
Nagyszájú
 
#737  Hallgatagkozgazda[kukac]citromail[pont]hu2007-07-12 21:13
Tetszik nekem ez a vita, ami itt kialakult, most érzem úgy, hogy ez egy igazi pedagógus fórum. Jómagam inkább a hallgatagok közé tartozm, azok közé, akik nem verik nagydobra azt, hogy jó rát tartanak, mer5t mindig tele vagyok kételyekkel, és tudom, hogy lehet minden óránál sokkal jobbat is tartani. Ha úgy is érzem, hogy egy-egy órát jól sikerült megtartanom, sikerült megértetnem az anyagot, mindig van bennem bizonytanság azzal akapcsolatban, hogy biztosan jó úton járok e?

Nem biztos, hogy egyet tudok érteni azzal a mondattal, hogy csak a tanulók és a szülők határozzák meg azt, hogy egy tanár jó tanár e? Mert sajnos van olcsó népszerúség, vannak olcsón kiosztott szotályzatok, vannak 5,00 tantárgyátlagok, amik mögött nem sok munka és nem sok tudás áll.... Az ilyen tanárok viszont általában népszerűek, és érdekes, nem csak a tanulók de a szüleik körében is.

Van egy kolléganőm aki minidg mindenkinél jobban végzi a dolgát, és mindenkit ellenőrzés alatt tart. Minidg nyitott ajtó mellet tartja az óráit csak azért, hogy figyelhesse, a többi kolléga mikor jön megy órára, mikor mennek ki a tanulók wc-re, ki engedi ki őket és ki nem, tudja, hogy melyik kollégánál mi történik az órán.... Rettegünk tőle, mert tudjuk, hogy mellettünk is ellenünk is tartogat sok mindent a tarsolyában. Mindig bevonják a döntéshozatalba, mert minidg azt hangoztatja, hogy ő a legjobb tanár. A saját osztályának elvtelenül elintéz mindent, azt is, ami nem igazán helyes, csak azért, hogy jó pontokat szerezzen, népszerú legyen a tanulók között.
 
#736  Hallgatagkozgazda[kukac]citromail[pont]hu2007-07-12 21:12
Nem vitatom, hogy jól leadja az anyagot, és jól, szigorúan vissza is kéri. Ezt helyeslem, és ezért felnézek rá. De ha én nem az ő módszerével dolgozom, az még nem jelenti azt, hogy nem végzem el a munkámat, sőt azt sem, hogy rosszul végzem azt. Nem bocsátkozom vitába vele, mert az ő nagy hangja, manipulatív készsége 3 nap alatt ellehetetlenítene. Ha rosszkedvűen jön dolgozni, mindannyian csak azt figyeljük, melyikünkbe köt bele, kit pellengérez ki, és ha nem én kerülök napirendre, akkor szépen felsurranok órára észrevétlenül.... Biztos, hogy az a jó tanár, aki az órákon kibeszéli a kollégáit,a kirándulásokon szaftos pletykákat ad le a tanulóknak? Aki minidg az osztályfőnök előtt jár az informálással, és minden osztályban elmondja, hogy mi lenne a kollégák dolga? És hogyan kellene dolgozniuk? Aztán szünetben a tanáriban mindenki őt hallagtja arról, hogy mennyire lelkiismeretes?

Szerintem lehet csendben is jól dolgozni, és mosolyogva fordulni oda ahhoz a kollégához, akivel bajunk van, és megpróbálni vele megtalálni egy közös hangot, és közösen keresni a megoldást.

Tudom, hogy ez a vélemény furcsa, mármint az, hogy egy hallgatag tanár is elmondja egyszer amit gondol....

Mindenkinek kellemes nyarat, pihenést feltöltődést kívánok.
 
#735  Mérődafuka[kukac]gmail[pont]com2007-07-10 15:08
Kedves Nagyszájú!
Megértelek, de egyben óvlak is a "mindent kimondás"-tól, az őszintéségi rohamoktól...
Így nem fogsz célt érni, boldogtalan leszel, és magányos.
Természetesen nem kétszínűségre, nem sunyiságra, nem lapulásra bíztatlak. Csupán arra, hogy légy jó stratéga, légy okos. Tudd, hogy mikor, hol, mit, hogyan kell ahhoz mondani, hogy eredménye legyen. Az átgondolt, higgadt, szakmailag alátámasztott véleményalkotást mindenki tiszteli -hidd el! Mikor azt látját, hogy a véleményedet nem személyek ellen, hanem a gyerekek érdekében -hangoztatod, akkor magad mögé állíthatod a testületet. Tapasztalatból tudom.
Amúgy a pedagógusok teljesítményértékelésének -véleményem szerint - a szakmai rész mellett - komoly szelete kell, hogy legyenek azok a kompetenciák, amelyek a magatartásról, együttműködésről, érzelmi intelligenciáról, stílusról szólnak. A pedagógus, mint nevelőtestületi tag, nem csak szakmailag mérettetik meg. Az csak egy rész - NAGYON FONTOS RÉSZ - de nem elhanyagolandó a többi (fent) terület sem. Vezetőként én csak azokat jutalmaznám, akik a szakmai kiválóság mellett kiemelkedőek mint nevelőtestületi tagok. Akik csapattagok, akik együttműködőek, akik békét teremtenek... A legutolsó nagyon fontos!
Üdvözöllek, és kívánom, hogy jó utat válassz! Mérő
 
#734  zöldbékaleinerk[kukac]freemail[pont]hu2007-07-10 10:40
Kedves Nagyszájú! Szívesen. Az olvasottakból úgy tűnik, hogy sok mindenben egyetértünk, sok mindent hasonlóan gondolunk és hasonló "utakat" jártunk be. Várom jelentkezésedet!
 
#733  nagyszájúrejtozkodo[kukac]freemail[pont]hu2007-07-09 13:11
Kedves Kollégák!
Köszönök minden hozzászólást, és igazán örülök az érveknek pro és kontra.
Azt hiszem, minden egyes vélemény az alakulóban lévő magatartásváltásomat erősíti meg. Az elmúlt hónapokban sajnos megtapasztaltam, hogy bíráló véleménynek hangot adni az én iskolámban nem szabad, meg is mondták, csak mosolyogjak, és barátkozzak mindenkivel. Ilyet én a gyerektől sem kérek, kifejlett egyéniségem meg pláne értetlenül áll az efféle inspirációk előtt. Akárcsak az előtt, hogy mindenféle elismerést csak a mosollyal lehet kivívni, akkor is, ha nincs mögötte semmiféle minőségi szakmai munka. Igen, a jópofizás számít, az kap minőségi bérpótlékot, jutalmat, aki ok nélkül is füléig szalasztja a száját, mert ez azt a képzetet kelti, hogy nálunk jó a hangulat. Ami az én hangulatomat illeti, éppen ettől rossz. És természetesen akadnak nálunk is, akik hozzám hasonlóan vélekednek, mi azonban sokkal kevesebben vagyunk.
Sajnos, tényleg azt tapasztalom, hogy nincs köztes út, vannak a hosszú nyelvűek és a véleményüket karakán módon vállalók, akik ezért többnyire "büntetésben" részesülnek.
Azt hiszem, nem csak nekem tűnik nevetségesnek, hogy az igazgatóm arra buzdít, ha legközelebb részesülni szeretnék valamiféle anyagi juttatásban, időről időre érdeklődjek nála a viselkedésem alakulásáról: megfelelőnek nyilvánítható-e a magatartásom. Hogy mindeközben mit teszek a gyerekekért, a tanórákon, az nem fontos. Akár asztalra rakott lábakkal is ülhetek, olvasgathatok, csak meg ne bántsak már senkit a véleményemmel.
Sajnos, azt gondolom, elkerülhetetlen önmagunk másokkal való összehasonlítgatása. Munkaközösségi szinten szerencsésnek mondhatom magam: azonos elvek szerint, mindent megbeszélve, tökéletes összhangban dolgozunk. Igen, ebben a körben én is látom, hogy ki miben jobb nálam, és bármikor szívesen kérek segítséget is, mert tudom, hogy jószándékkal megadják a kollégák.
Elkeserít azonban, hogy hány olyan tanóráról hallok, amikor nem történik semmi, esetleg a gyerek szapulása, a "gerinctelen puhatestűek" fölényes kioktatása a téma. (Az iskolavezetés szerint ez a probléma nem létezik, mert erről ők nem hallanak.) Elkeserít, amikor egyesek csak úgy tartanak tanórát, hogy feladatnak adják a tankönyv szövegének elolvasását. Azt gondolom, ezért fölösleges a gyereknek reggel felkelni, és bejönni az iskolába. Elkeserít, amikor valaki zordon tekintettel járkál a kölykök között (bezzeg a megfelelő helyen mosolyog), és a gyerekek hányingert kapnak, ha meglátják.
Én is azt hiszem, hogy a pedagógus teljesítményét hitelesen a szülők és gyerekek értékelik. Nem vagyok hajlandó jó pedagógusnak tekinteni azt, akit szinte minden gyerek utál. És igen, amikor én megalázó kioktatást kapok a fönökeimtől a munkám elismerése helyett, akkor hasonlítgatok. Számba veszem, hogy kiket becsülnek meg a vezetőink, és miket beszélnek azokról a kollégákról a szülők és gyerekek.
És lelki sebeim gyógyításaképpen fürdőzöm a diákok szeretetében, a népszerűségben. Hihetetlenül sok erőt adott a táborozásunk. Jó érzés volt, hogy a gyerekeket le se lehetett kaparni rólunk, hogy a kevéske szálláshelyen való tartózkodásunk alatt mindig lebzselt egy kis csoport a tanári szobában vagy az előtt, mert olyan jó velem, velünk beszélgetni -- mondták. És beszélgettünk is: túra és strandolás közben, étkezéseknél, szalonnát sütve... és sokszor csak önmagunk szórakoztatásaképpen. Őszintén, bizalmasan. Hiszem, hogy sokkal többet érnek ezek az együttlétek minden tanóránál. És olykor belegondoltam, hogy ez hány kollégának nem adatik meg. Ugye, ismerjük azokat a pedagógusokat, akik elől menekülnek a gyerekek? Pedig ők többnyire a vezetésnek nem kényelmetlenek.
Mindezek alapján formálódik bennem az elhatározás: kivonom magam a nagy közös iskolai életből -- ahol úgysem lehet szavam, csak orrba verést kapok --, és maradok a gyerekek között, oly módon, ahogyan azt a lelkiismeretem diktálja.
Természetesen a szakmai érdekvédelmi lehetőségek, azok skálájának szélesítése engem is érdekel. Én is kérek mindenkit, gondolkodjunk együtt, hogyan lehetne a szakmai minőséget elismerni, a pedagógusnak született kollégákat a pályán megőrizni, és megakadályozni, hogy a munkáltatói jogokat gyakorló vezetőség megfélemlítse a "másként" gondolkodókat.
Kedves Zöldbéká! Különösen a szívembe zártalak, igazán rokon léleknek tűnsz. :-) Szívesen felvenném veled magánúton is a kapcsolatot, ha nincs ellenedre. :-)
És továbbra is várok minden véleményt, hozászólást, hadd csiszolódjék az elménk.
Jó pihenést kívánok mindenkinek!
A nagyszájú
 
#732  nagyszájúrejtozkodo[kukac]freemail[pont]hu2007-07-09 13:10
Kedves Kollégák!
Köszönök minden hozzászólást, és igazán örülök az érveknek pro és kontra.
Azt hiszem, minden egyes vélemény az alakulóban lévő magatartásváltásomat erősíti meg. Az elmúlt hónapokban sajnos megtapasztaltam, hogy bíráló véleménynek hangot adni az én iskolámban nem szabad, meg is mondták, csak mosolyogjak, és barátkozzak mindenkivel. Ilyet én a gyerektől sem kérek, kifejlett egyéniségem meg pláne értetlenül áll az efféle inspirációk előtt. Akárcsak az előtt, hogy mindenféle elismerést csak a mosollyal lehet kivívni, akkor is, ha nincs mögötte semmiféle minőségi szakmai munka. Igen, a jópofizás számít, az kap minőségi bérpótlékot, jutalmat, aki ok nélkül is füléig szalasztja a száját, mert ez azt a képzetet kelti, hogy nálunk jó a hangulat. Ami az én hangulatomat illeti, éppen ettől rossz. És természetesen akadnak nálunk is, akik hozzám hasonlóan vélekednek, mi azonban sokkal kevesebben vagyunk.
Sajnos, tényleg azt tapasztalom, hogy nincs köztes út, vannak a hosszú nyelvűek és a véleményüket karakán módon vállalók, akik ezért többnyire "büntetésben" részesülnek.
Azt hiszem, nem csak nekem tűnik nevetségesnek, hogy az igazgatóm arra buzdít, ha legközelebb részesülni szeretnék valamiféle anyagi juttatásban, időről időre érdeklődjek nála a viselkedésem alakulásáról: megfelelőnek nyilvánítható-e a magatartásom. Hogy mindeközben mit teszek a gyerekekért, a tanórákon, az nem fontos. Akár asztalra rakott lábakkal is ülhetek, olvasgathatok, csak meg ne bántsak már senkit a véleményemmel.
Sajnos, azt gondolom, elkerülhetetlen önmagunk másokkal való összehasonlítgatása. Munkaközösségi szinten szerencsésnek mondhatom magam: azonos elvek szerint, mindent megbeszélve, tökéletes összhangban dolgozunk. Igen, ebben a körben én is látom, hogy ki miben jobb nálam, és bármikor szívesen kérek segítséget is, mert tudom, hogy jószándékkal megadják a kollégák.
Elkeserít azonban, hogy hány olyan tanóráról hallok, amikor nem történik semmi, esetleg a gyerek szapulása, a "gerinctelen puhatestűek" fölényes kioktatása a téma. (Az iskolavezetés szerint ez a probléma nem létezik, mert erről ők nem hallanak.) Elkeserít, amikor egyesek csak úgy tartanak tanórát, hogy feladatnak adják a tankönyv szövegének elolvasását. Azt gondolom, ezért fölösleges a gyereknek reggel felkelni, és bejönni az iskolába. Elkeserít, amikor valaki zordon tekintettel járkál a kölykök között (bezzeg a megfelelő helyen mosolyog), és a gyerekek hányingert kapnak, ha meglátják.
Én is azt hiszem, hogy a pedagógus teljesítményét hitelesen a szülők és gyerekek értékelik. Nem vagyok hajlandó jó pedagógusnak tekinteni azt, akit szinte minden gyerek utál. És igen, amikor én megalázó kioktatást kapok a fönökeimtől a munkám elismerése helyett, akkor hasonlítgatok. Számba veszem, hogy kiket becsülnek meg a vezetőink, és miket beszélnek azokról a kollégákról a szülők és gyerekek.
És lelki sebeim gyógyításaképpen fürdőzöm a diákok szeretetében, a népszerűségben. Hihetetlenül sok erőt adott a táborozásunk. Jó érzés volt, hogy a gyerekeket le se lehetett kaparni rólunk, hogy a kevéske szálláshelyen való tartózkodásunk alatt mindig lebzselt egy kis csoport a tanári szobában vagy az előtt, mert olyan jó velem, velünk beszélgetni -- mondták. És beszélgettünk is: túra és strandolás közben, étkezéseknél, szalonnát sütve... és sokszor csak önmagunk szórakoztatásaképpen. Őszintén, bizalmasan. Hiszem, hogy sokkal többet érnek ezek az együttlétek minden tanóránál. És olykor belegondoltam, hogy ez hány kollégának nem adatik meg. Ugye, ismerjük azokat a pedagógusokat, akik elől menekülnek a gyerekek? Pedig ők többnyire a vezetésnek nem kényelmetlenek.
Mindezek alapján formálódik bennem az elhatározás: kivonom magam a nagy közös iskolai életből -- ahol úgysem lehet szavam, csak orrba verést kapok --, és maradok a gyerekek között, oly módon, ahogyan azt a lelkiismeretem diktálja.
Természetesen a szakmai érdekvédelmi lehetőségek, azok skálájának szélesítése engem is érdekel. Én is kérek mindenkit, gondolkodjunk együtt, hogyan lehetne a szakmai minőséget elismerni, a pedagógusnak született kollégákat a pályán megőrizni, és megakadályozni, hogy a munkáltatói jogokat gyakorló vezetőség megfélemlítse a "másként" gondolkodókat.
Kedves Zöldbéká! Különösen a szívembe zártalak, igazán rokon léleknek tűnsz. :-) Szívesen felvenném veled magánúton is a kapcsolatot, ha nincs ellenedre. :-)
És továbbra is várok minden véleményt, hozászólást, hadd csiszolódjék az elménk.
Jó pihenést kívánok mindenkinek!
A nagyszájú
 
#731  Visegrádiné B Bgbetty[kukac]mailbox[pont]hu2007-07-06 22:09
T.tanácsadó!
Most olvasom lejebb hogy a tanácsadó szünetel,legalább egy e-mailt küldhetett volna.
 
#730  visegrádiné bárány beatrixgbetty[kukac]mailbox[pont]hu2007-07-06 22:06
Lassan 1 hónapja várom az e-mail cimemre a választ.köszönöm
 
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 |
Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.02.20.
Felvételi pontszámítás Abszurdisztánból
Még fel sem ocsúdtunk a pontszámítási sokkból, amikor jött az újabb, nyelvtanulást érintő bejelentés, a mézesmadzag: a kormány minden 9. és 11. osztályos gimnazistának (!!!) fizeti majd...
(Forrás: mérce)
--
2019.02.20.
Az oktatásért felelős államtitkár nem vett részt a Corvinusról szóló parlamenti vitában
Bódis azt mondta, az előterjesztő nem az Emmi és nem az oktatási államtitkárság volt, ezért nem vett részt a vitában. Az államtitkárt a munkatársai megpróbálták azzal kimenteni, hogy „...
(Forrás: 444.hu)
--
2019.02.20.
A munkaerőhiány miatt a duális képzés sem érdekli a fiatalokat
Úgy tűnik, kudarcba fullad a kormány próbálkozása, hogy enyhítse a munkaerőhiányt: 2015-ben azért vezették be a országosan a német mintára kidolgozott duális képzést, hogy a hallgató...
(Forrás: abcug.hu)
--
2019.02.20.
ITM: Várhatóan 1200 iskola vesz részt a Pénz7 témahéten
Az idén várhatóan 1200 iskola több százezer diákkal vesz részt a Pénz7 elnevezésű témahéten, amely során igyekeznek megismertetni a fiatalokkal a pénz és a vállalkozás világát – mondta...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.02.20.
Könnyebb lehet az iskolatáska
Tegnap járt le a határidő azon szülők számára, akiknek a gyermeke főiskolán vagy egyetemen tanul tovább, mivel vasárnapig lehetett jelentkezni az ősszel induló felsőoktatási képzésekre...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.02.20.
Mi van, ha a tanár lekever egy pofont, és nem bűnös?
Egy zalai falu általános iskolájában egy 13 éves diák 2017-ben megütött egy másodikos gyereket. A tanár közbeavatkozott, a diák meg akarta ütni, majd megrúgta, mire a tanár lekevert neki...
(Forrás: index)
--
2019.02.20.
Mi van, ha a tanár lekever egy pofont, és nem bűnös?
Egy zalai falu általános iskolájában egy 13 éves diák 2017-ben megütött egy másodikos gyereket. A tanár közbeavatkozott, a diák meg akarta ütni, majd megrúgta, mire a tanár lekevert neki...
(Forrás: index)
--
2019.02.20.
Palkovics újra üzent az Akadémiának és a kutatóknak
A miniszter elárulta, hogy pénteken találkozik legközelebb az MTA vezetésével és gyors megegyezésben bízik. Palkovics László elmondása szerint az Innovációs és Technológiai Minisztérium...
(Forrás: Népszava)
--
2019.02.20.
Készen állnak a sztrájkra a tanárok
öbb ezer visszajelzés érkezett már a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) felmérésére, amellyel a tanárok sztrájkhajlandóságát szeretnék feltérképezni. Szűcs Tamás elnök lapunknak...
(Forrás: Népszava)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Kérdezőnk!
A pótlékot nyilván az kapja meg, aki ellátja a feladatot. A táppénzen lévő kolléga nyilván nem veheti fel a rendelkezésre álló összeget Az osztályfőnöki munkát érintő jogszabályokról itt tájékozódhat.

--
  ofoe

Kedves Kautnik András! Természetesen megjelentetjük az összefoglalóját, nagyon köszönjük, ha megkapjuk. Kíváncsian várjuk, üdvözlettel Szekszárdi Júlia

--
  Kautnik András

Tisztelt Ofoe!
Szívesen készítenék egy pályaorientációs összefoglalót a duális képzésről: ofőknek, diákoknak, szülőknek... Ez egy új, az esélyegyenlőséget, a munkaerő-piaci elhelyezkedést segítő képzési forma. Osztályfőnökként érdekes kérdéseket kaptam a duális képzéssel kapcsolatban. Megszólaltatnám a Kamara egyik szakértőjét, de szeretnék azzal az "ígérettel" fellépni, hogy le fog jönni a beszélgetés az OFOE honlapján. Lehetségez ez? Köszönettel és üdvözlettel, Kautnik András (Szent Gellért Gimnázium).

--
  KMM

Tisztelt szerkesztőség, ha egy kolléga 3 hétig táppénzen volt, és közben az intézményvezető kérésére én látam el helyette az ofő-i feladatokat törvény szerint nekem jár osztályfőnöki pótlék? Illetve milyen törvény rendeletben találok ezzel kapcsolatos kérdéseimre választ. Nagyon köszönöm

--
  ofoe

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot feltételezhetően a táppénzes időszakban kapja meg a helyettesítő kolléga. Amint ismét munkába állsz, mint működő osztályfőnöknek nyilván Neked jár továbbra is a pótlék.

--
  Sz. Józsefné

Az osztályfőnöki pótlék elvehető-e attól a munkavállalótól aki pár hetes táppénzen van, és odaadható-e a kollégának? Köteles-e a kolléga visszaadni, a munkavállaló visszatér a táppénzről?

--
  ofoe

A gyermekek után járó pótszabadságot az Mt. 118. § (1)-(3) bekezdése szabályozza:
https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A1200001.TV,
Ez a munkakörre járó alap- és pótszabadságon felül jár, megvonni tehát jogszerűtlen.

--
  lizzy77

Tisztelt Szerkesztőség! Az iskola, ahol dolgozom, külön engedélyhez köti a gyermekek után járó pótszabadság kivételét, mondván, hogy nekünk úgyis túl sok szabadságunk van. Többen mondták nekem, hogy ehhez nincs joguk, mert törvény szerint jár a nem gyerekesek szabadságán felül, és ennek semmi köze ahhoz, hogy amúgy mennyi a szabadság. Kinek van igaza? Köszönöm a választ

--
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot adott feladatokra kell megállapítani, amelyet részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén sem lehet csökkenteni,mivel a megbízással összefüggő feladat nem kevesebb, mint teljes heti
munkaidőben. A pótlékcsökkentés tehát nem indokolt.

--
  magdi72

Tisztelt Szerkesztőség!
Az idei tanévtől egészségügyi okok miatt kértem a részmunkaidős foglalkoztatásomat.A ténylegesen megtartott 24 óra helyett 18 órában tanítok,megmaradt az osztályfőnökségem és a munkaközösség-vezetői feladatom.A szerződés módosításakor arra hivatkozva.hogy kevesebbet vagyok bent az iskolában,csökkentették a pótlékokat is arányosan.Ha ugyanazt a feladatot látom el,ugyanannyi munkamennyiséggel,akkor lehet-e indokolt a pótlékcsökkentés?

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek