OFOE a Facebook-on

Üzenő

Elrejtés
Név:
Email:
Üzenet:
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 |
#240  Juliszekja[kukac]axelero[pont]hu2004-03-24 21:57
Drága Péter Félek, hogy a kerékcsere itt már nem lenne elég Korszerűbb mozdonyok, kényelmesebb kocsik sem ártanának, egy kis derű, egy kis személyesség, olyan helyzet, ahol például a családi viszonylat természetes és nem töri meg a hierarchia keménységét. Talán ha ki-ki a saját területén próbálkozna úgy ahogyan például Mártáék, és ahogyan tudom, Péter, Te is... És azt hiszem többen vagytok, vagyunk, mint hinni lehetne.
 
#239  Péterdramaped[kukac]axelero[pont]hu2004-03-24 21:08
Kedves Márta Látod ez az óraterv história egy jellemző példa. Tudomásom szerint ez úgy zajlik, hogy először hosszan sopánkodik mindenki, hogy miként fog beleférni az a rengeteg (könyörtelenül felejtésre ítélt) tananyag abba a kevés órába, majd aztán mindenki azt bizonygatja, hogy ha másból mégis, de az ő óráiból semmiképpen nem lehet elvenni. Pedig lenne egy másik koreográfia, de az már majdnem felér egy kerékcserével: mely szerint összeállnak a pedagógusok és elkezdenek projektekben gondolkodni, összehangolják a munkájukat és összeadják az óráikat és valami kevésbé felejthetőt, jóval intenzívebb, valódibb élményt adnak a diákoknak. Valami azt súgja nekem, hogy mi ketten biztosan jól ellennénk egy ilyen csapatban. Szeretettel Péter
 
#238  mártahadnagym[kukac]oveges-szi[pont]hu2004-03-24 18:31
Kedves Péter
Úgy látom valójában ugyanarról beszélünk, és mégis ahogy mondani szokták 2 malomban őrölünk. A végéről kezdeném.Egyetértek azzal, hogy nem az én feladatom a magyar oktatás megreformálása, a finanszírozásról, szerkezetről meg nem is szeretnék beszélni, jóllehet bőven lenne mit. (épp most volt egy 3 órás értekezletünk a pedprogram módosításáról és mint mindig, most is az egyik legnagyobb vitát kiváltó téma az óratervek volt, a folyamatosan csökkenő óraszámok és az ezzel párhuzamosan csökkenni nem akaró tananyag kapcsán.)Azzal is egyetértek, hogy a gyermekek nagyon jól ismernek minket, azt viszont megkérdőjelezem, hogy miért is nincs engedélyük, hogy elmondják a véleményüket rólunk Természetesen a komoly véleményükre gondolunk azt hiszem mind a ketten, nem pedig a különféle diák mendemondákra, bár a jóérzés keretein belül még ez is belefér, szerintem. Magától adódik a kérdés, hogy mik ezek a keretek. Ezt ők legalább olyan jól tudják, mint mi. Merjük már egyszer felnőttként kezelni őket, és sokkal hamarább juthatnánk 1-ről a 2-re.
És természetesen nem sértettél meg, csak pont Tőled, az eddigi hozzászólásaid alapján, nem vártam egy ilyen hasonlatot. Úgy egyébként minden stimmel.Szeretettel Márta
 
#237  Péterdramaped[kukac]axelero[pont]hu2004-03-24 16:40
Kedves Márta Gondolatban az ember azzal foglalkozik, ami eszébe jut, hacsak nem fejlesztett ki valami jó technikát arra, hogy elfojtsa a gondolatait. Az persze egy valódi kérdés, hogy ezt miképpen osztja meg másokkal, szocializáltsága, kulturáltsága által vezérelten. Bocsánat, ha Nálad átléptem egy határt, amit nem kellett volna, nem volt szándékomban megsérteni, de még csak megbotránkoztatni sem. Ugyanakkor igazán kíváncsi lennék rá, hogy vajon komolyan gondolod-e, hogy van itt még olyan terhelő dolog, ami nem került napvilágra az iskolával kapcsolatban. Azt gondolom, hogy a gyermekek gyakran sokkal jobban ismernek minket, mint mi saját magunkat, csak nincsenek rá szavaik, formuláik és főleg engedélyük, hogy ezt elmondják nekünk. Másrészt azt gondolom, hogy a kátyúba rekedtségünk egyik legfontosabb oka, hogy rendszeresen összekeverjük, vagy inkább egy kalap alá vesszük a pedagógiai fejlesztő munkát és a szervezetfejlesztő tevékenységet, ahogy Te is tetted most. Ne érts félre, minden tiszteletem a Tiéd és az iskoládé, és ahogy írsz róla, még a szívem melege is, de nem is a Te feladatod, hogy ezt a finanszírozásában, szerkezetében, célrendszerében elavult és megroggyant tákolmányt, a magyar iskolaügyet megreformáld. Sok szeretettel Péter
 
#236  mártahadnagym[kukac]oveges-szi[pont]hu2004-03-24 08:49
Bocs, most látom, hoyg hülyeséget írtam, de gondolom világos, hogy úgy gondoltam, hogy a kifestés és székcserék után el fog jönni a kerékcserék ideje. Bocs, de nagyon korán van még
Szeretettel Márta
 
#235  mártahadnagym[kukac]oveges-szi[pont]hu2004-03-24 08:46
Kedves Péter
Bár az esetek többségében egyet szoktam érteni Veled, most mégis megdöbbentett egy kifejezésed, nevezetesen a kényszermunka táborral vont hasonlatod. Meggyőződésem, hogy még gondolatban sem szabad ilyen hasonlatokkal foglalkoznunk, mert előbb utóbb a gondolat napvilágra kerül, és onnan már csak egy lépés a börtönnek tekintett iskola (lásd 217-es hozzászólásomat). Igenis hiszek az apró lépések módszerében (valószínüleg azért is mert nálunk a dyslexiás oktatásban ez a legcélravezetőbb módszerek egyike), és a kifestés és kerékcserék után eljöhet, el fog jönni a kerékcserék ideje is. Igaz, hogy nagyon nagy türelem és sok sok munka árán, de valakinek el kell kezdeni, és ha már eljutottunk oda hogy felismertük ennek szükségességét, már tulajdonképpen meg is tettük az első lépést. Szeretettel Márta
 
#234  Kristóf Péterdramaped[kukac]axelero[pont]hu2004-03-24 06:23
Kedves Juli Igen, ez az a dilemma, amivel szembetalálja magát, aki rádöbben, hogy alapjaiban kellene megváltoztatni az iskolát, mint olyat. Ez egyébként általánosabban egy szervezetfejlesztési dilemma, a "Hogyan cseréljünk kereket a száguldó vonaton" dilemmája. Félreértések elkerülése végett, nem a kifestésről van szó, vagy az ülések cseréjéről, hanem a kerekekről. A feladat nem könnyű, de feltehetőleg elkerülhetetlen a megoldása, ha már olyan nyilvánvaló képtelenségekkel terhelt a helyzet, hogy "... a családi viszonyok iskolai jelenléte a konkrét szereplők számára az esetek többségében negatívumokkal jár." Juli Azt kérdezed, hogy hogy lehetne ezt az egészet emberibbé tenni. Szerinted hogy lehetne emberibbé tenni egy kényszermunka tábort Rakjunk ki buzdító jelszavakat a falakra Adjunk egy kicsit több vacsorát Cseréljük ki a szalmát a zsákokban és lehessen egy fél órával tovább aludni Nem Ezek nem érintik a lényeget. Először el kellene dönteni, hogy mi a lényeg, és szembenézni a valósággal, mert csak onnan lehet dobbantani a lényeg által meghatározott célok felé. A társadalomnak - az egészségügy mellett - ez a legnagyobb dinoszaurusza, csak épp ha ezek a dinoszauruszok kipusztulnak (ahelyett, hogy egy evolúciós folyamatban átalakulnának), kipusztul a társadalom is.
 
#233  Juliszekja[kukac]axelero[pont]hu2004-03-23 22:49
Kedves Péter Mint mindig, most is egyetértünk általánosságban De mi van addig, amíg az iskola hagyományosan így működik, és a porcelánszobor akár véletlen lesodrását az érintettek keményen megszenvedik Még akkor is, ha a szobor az anakronizmust testesíti meg. Hogy lehetne ezt az egészet emberibbé tenni Az ember az gyerekén keresztül a leginkább sebezhető. Végképp nem szeretnélek Téged és másokat az én sajátidevágó élményeimmel terhelni, de sajnos ebben a pillanatban a családi viszonyok iskolai jelenléte a konkrét szereplők számára az esetek többségében negatívumokkal jár. És bármennyire is rossz ez, mindenképpen tény. De hátha vannak olyanok, akiknek ellenkező személyes példái vannak ugyanerre a problémára Boldogan olvasnám a meggyőző cáfolatot
 
#232  Péterdramaped[kukac]axelero[pont]hu2004-03-23 17:26
Kedves Jutka Az iskola manapság egy veszélyes üzem, és egyre inkább az lesz, ha továbbra is így ragaszkodik az egyre nevetségesebbé váló megrögzöttségeihez, míg végül darabokra nem hullik, mint az anakronizmus porcelánszobra, amit az egyik kisdiák véletlenül lesodor. Ebben az iskolában például kifejezetten veszélyes családi kapcsolatoknak jelen lenni. Na persze, ha az iskola képes lenne például arra, hogy a gyermekeket ne kontextus nélküli munkadarabnak tekintse, és beengedje az iskolába a családokat, mint kulturális hátteret, mint tanulási erőforrásokat, mint motívációs elemeket, mint a valóságos élet megjelenítőit, akkor ez a saját gyerek/saját iskola kérdés sem merülhetne föl, mint probléma.
 
#231  Jutkaczjda[kukac]chello[pont]hu2004-03-23 12:18
Kedves Péter Valóban megtisztelő, hogy sokra tartod a "pedagógusságomat". Én sem hiszem azt, hogy a gyerekek gyűlölték volna a fiú anyját.Azt viszont mélyen átéreztem, hogy a gyerek mit gondol, és ez bénított meg, késztetett "menekülésre". Ha őt nem ül ott, valószínűleg spontán módon tudtam volna reagálni,és nem hagyott volna bennem lelkiismeretfurdalást a dolog. Azért volt lelkifurdalásom, mert tudtam, éreztem a helyzet bonyolultságát, tehát 1. az osztálytársak valóban felfokozott lelkiállapotban mondtak olyan dolgokat, amelyeket lecsillapodva egészen másképpen gondolnak majd, 2. a fiúnak szörnyű nehéz volt átélni, hogy itt nem egy egyszerű pedagógusról, hanem az anyjáról van szó. És mivel képtelen voltam a két dolognak az egyeztetésére, az ebből eredő feszültség oldására, inkább kiléptem a helyzetből. A történet maga igazolni szerette volna a saját gyerek saját iskolába járatásának veszélyességét. Te mit gondolsz erről Barátsággal és kíváncsisággal üdvözöl Jutka
 
#230  Péterdramaped[kukac]axelero[pont]hu2004-03-23 07:17
Kedves Jutka A legtöbb ebben a helyzetben, hogy elvileg egyetértünk, mert így már elég közel vagy ahhoz, hogy megtaláld a saját megoldásodat. Láthatóan nagyon feszít a probléma, s ez - túl azon, hogy a hivatástudatod bizonyítéka - megintcsak segítőtársad a megoldásodhoz vezető úton. Hogy "valóságosan" mit tettem volna abban a helyzetben, azt nem tudom megírni, mert nem ismerem a helyzetet a maga valóságában, csak a Te interpretációdban. Azzal kapcsolatban azonban vannak gondolataim, kérdéseim. Például miért gondolod, hogy ott bármit is deklarálnod kellett volna Miért gondolod, hogy a társak gyűlölték a gyermek anyját Miért nem feltételezed, hogy egy érzelmileg felfokozott helyzetben, beszűkült tudatállapotban, mindenre tekintet nélkül eresztették éppen le a gőzt ezek a gyerekek Miért ne lenne elég ilyenkor - minden értékítélet, intézkedés, deklaráció nélkül - megosztani velük a saját érzelmeidet a helyzettel kapcsolatban (folytatás lejjebb)
 
#229  Péterdramaped[kukac]axelero[pont]hu2004-03-23 07:16
folytatás: Az igaz, hogy ezekeben a fiatalokban az igazságérzet az egekben jár, a belátás, a megbocsátás, az önkritika, önirónia készsége meg épp ellnkezőleg, de az a tapasztalatom, hogy minden ott van bennük ezeknek a készségeknek az üzemeltetéséhez, csak aktivizálnunk kell őket. Tehát én egy hasonló helyzetben először kitágítom a figyelem, az érzékelés körét a csoportban, aminek a legjobb eszköze a saját érzelmeim, érzékelésem megosztása, és a csoportra bízom a továbbiakat, ők "tudják" ugyanis, hogy mennyi van abban a helyzetben, meddig mehetünk el. És ha ott és akkor ezek után mégsem történik semmi, akkor is azt feltételezem, hogy bennük tovább dolgozik a történet, és talán majd valamikor visszatérhetünk erre a közös élményünkre, mert így már igazán közös, mert nem léptem ki belőle. Kedves Jutka Tudd, hogy ismeretlenül is, pusztán az alapján, hogy megosztottad ezt a történetet, nagyon sokra tartom a "pedagógusságodat". Szeretettel Péter
 
#228  Jutkaczjda[kukac]chello[pont]hu2004-03-22 11:50
Kedves PÉter Elvileg tökéletesen egyetértek, természetesen de Te mit tettél volna, ha látod azt a nyomorult gyereket közben. Ha ő nincs ott, engem sem gátolt volna semmi a kibeszélésben. De így Tegyem deklarálttá, hogy abban a pillanatban a társai éppen gyűlölik az anyját Te például hogyan indítottad volna a beszélgetést akkor és ott Nem elvileg, hanem valóságosan Igazán kíváncsi lennék
 
#227  Péterdramaped[kukac]axelero[pont]hu2004-03-22 06:52
Kedves Jutka Szerintem tehetett volna, és szerepe szerint kellett is volna tennie valami mást. Mert hát úgy áll a dolog, hogy minden iskolai pedagógiai konfliktushelyzetben, legyen abban jelen akár egyszerre a gyerek, a szülő és esetleg még a pedellus is, szerep szerint mi vagyunk azok a szakemberek, akik hivatásszerűen azzal foglalkozunk, hogy ilyen helyzeteket megoldjunk. Ebben a helyzetben a gyerekek szerepük szerint viselkedtek: kajlák, moderálatlanok voltak, és negatív érzelmeiket verbalizálták, abból a nem tudatos célból, hogy megszabaduljanak tőlük. Bár később is csak ennyit tennének, de jól látjuk a világban, hogy később majd fejbe is fogják időnként vágni egymást, netán lelőni, vagy éppen felrobbantani. Az indulatok nem szoktak maguktól elülni, hanem épp felhorgadni. A kibeszélés, az irányított, moderált kibeszélés viszont segíthet, egyrészt a konkrét esetet kezelve, másrészt mintát adva a későbbiekre nézve. Persze ez egy nehéz helyzet, de hát az igazi pedagógus az a perverz alak, aki örül a nehéz helyzeteknek, mert akkor van igazán szükség rá, akkor van igazán dolga. Néha arra gondolok, hogy talán jó is, hogy nem vagyunk tisztában azzal, hogy milyen óriási a felelősségünk, mert akkor talán mindannyian hanyatt-homlok elmenekülnénk.
 
#226  Jutkaczjda[kukac]chello[pont]hu2004-03-21 10:59
És mit tegyen az ember, ha a kollégája gyerekével ugyan nincsen problémája, de az osztálytársak a saját gyereke füle hallatára szidalmazzák az őket tanító pedagógust A következő eset valóban megtörtént. Rosszul sikerül a németdolgozat. A némettanár fia az osztály angolos csoportjába jár. Az angoltanár, aki egyben osztályfőnök is, tanúja annak, hogy a beáramló németes csoport felháborodottan szidalmazza a pedagógust, aki túlságosan szigorú jegyeket adott. Az osztályban pedig ott ül a némettanár fia, akinek már piros a füle, merően bámulja a padján lévő könyvet, és szemmel láthatóan nem tud mit kezdeni az adott helyzettel. Mit tegyen az osztályfőnök ebben az esetben Szídja le a dühöngő társaságot A tapasztalat az, hogy az ilyen indulatok idővel többnyire maguktól elülnek, és akkor nyugodtan lehet beszélni az ügyről. A helyzet kezelését rendkívüli módon megnehezíti a jelenlévő osztálytárs, aki nem csupán tanítványi minőségben tartózkodik a teremben, és nem lehet könnyű neki megélni, hogy társai fennhangon szidalmazzák az édesanyját. A helyzeten pedig csak ront, ha a problémát az indulatok hevében verbalizálni próbálják. A történetben szereplő pedagógus –érzékelve a probléma bonyolultságát –villámgyorsan kimenekült a helyszínről. Tehetett volna mást is
 
#225  Ágihagnes[kukac]hotmail[pont]com2004-03-20 20:25
Gondok a kollégák gyerekeivelRégen történt az eset, de még mindig összerándul a gyomrom, ha eszembe jut. Hiszen én pontosan egy ilyen eset miatt hagytam ott az iskolát kb. egy évtizede. Egy kolléganőm fia járt a középiskolai osztályomba, akit szerettem, jó kapcsolatban voltam vele, de mivel erősen disgráfiás volt, nehezen ment neki a magyar. Foglalkoztam vele külön is, de nem voltam hajlandó elégségesnél jobb jegyet adni neki, a mamája pedig elvárta volna, hogy legalább négyest kapjon. Szóban nem volt rossz a fiú, sokat olvasott, de rendkívül nehezen írt. Az ő alsótagozatos korában tudomásom szerint még nem foglalkoztak a disgráfiásokkal. A mama vérig sértődött, amikor az osztályozó értekezleten megmutattam Géza üresen beadott dolgozatfüzetét, és jeleztem, hogy nem fogom tudni érettségire engedni, ha nem tesz erőfeszítéseket a jobb teljesítmény érdekében. A válasz erre az volt, hogy igazgatói segédlettel egy nap alatt áttették őt egy másik osztályba, és a mama többet nem volt hajlandó szóba állni velem. Pedig, ha bízott volna bennem, segítettem volna a fiát, hogy egy megérdemelt elégségest vagy közepest kapjon. Nem kívánhatja tőlem senki, hogy más mércével mérjek egy diákot csak azért, mert a szülője a kollégám. Az igazgató és a kollégák egy része nem helyeselte a lépésemet, és javasolták, hogy legyek konstruktívabb, nekem sem jó, ha rontom magam körül a légkört, ha nem vagyok elég megértő. Annyira felháborított az eljárás, hogy éltem egy aktuálisan adódó állásajánlattal, és ott hagytam az iskolát.
 
#224  Edithorvathe[kukac]chello[pont]hu2004-03-19 15:06
Sok igazság van abban, amit Misi ír. Abban az iskolában történt, ahol tanítok, hogy egy megüresedett álláshelyre azt az egyébként legkevéssé képzett jelentkezőt vette fel az igazgató, aki megígérte, hogy mind a három gyerekét áthozza az iskolába... Az igazgatónak ez éppen olyan létkérdés volt, mint a kolléganőnek, így a következményekkel egyikük sem foglalkozott.
 
#223  Sütő Mihálymisi59[kukac]freemail[pont]hu2004-03-19 14:40
A kollégák gyerekeiről szóló cikkhez szeretnék hozzászólni. A jelenség általános, nincs olyan iskola, ahol ne fordulna elő. Ennek ellenére nem kellene a kérdést jogi síkra terelni, ahogy azt Ari említi, csupán mint etikai probléma kellene vele foglalkozni. Annál is inkább, mivel az érintettek (tanár-szülő és csemetéje) is nyilván érzik, hogy helyzetük az iskolában meglehetősen kellemetlen, éppen ezért szinte biztos, hogy valamiféle kényszer hatására döntöttek így. Például: a gyermek rossz tanulmányi eredménye egy másik iskolában ("csak szem előtt legyen"); egyszerű kényelmi szempontok; esetleg ingázás egyik helységből a másikba. Szerintem az sem ritka, hogy kifejezetten az iskola kedvéért viszi a tanár-szülő a gyermekét a munkahelyére, hogy összejöjjön az első évfolyam indításához szükséges létszám... Misi
 
#220  mártahadnagym[kukac]oveges-szi[pont]hu2004-03-19 11:35
Kedves Ari Elolvastam a cikket a kollégák gyermekéről. Ez nálunk is elég sok kérdést felvet, mivel több ilyen gyermekünk is van. Osztom a véleményed, hogy a többi gyerek szüleihez sem szaladok minden szünetben, hogy mit tett már megint a gyerek. Én legalábbis "lerendezem" saját hatáskörben, úgy mint minden más esetben. Többször beszélgettem ezekkel a gyerekekkel, és egyre inkább azt látom, hogy sok esetben nyomasztja őket, hogy ők "esetek". A másik dolog pedig, hogy a gyerek "hozott anyaggal dolgozik", otthon már hallott ilyen vagy olyan véleményeket a tanárokról, és mintegy benfentesként, nem biztos hogy a legjobban tudja ezt kezelni. A hozott anyag probléma sok esetben a tanító tanárra is igaz, és véleményem szerint akaratlanul is befolyásolhatja a gyerek megítélését, akár jó, akár rossz irányba. Üdv Márta
 
#219  Pitypang Arankapitypang[kukac]freemail[pont]hu2004-03-18 16:23
Üdvözlök Mindenkit Olvastátok a cikket a kollégák gyermekeiről itt a honlapon Hát azt hiszem, ha valamivel, ezzel a gonddal mindnyájan találkozunk nap mint nap. Nem tartom túl szerencsés ötletnek oda íratni a gyermekünket ahol mi magunk is tanítunk. Nyomaszt mindenkit és felesleges feszültségekre ad alkalmat. Mert ha a kolléga gyermeke rosszalkodik órán, szünetben rögtön tudomást szerez róla. De miért A kukutyinfalvi gyerek anyukájához sem rohangálok állandóan, hogy már megint rendetlenkedett a gyereke. Ugyanakkor a kedves kolléga is elfelejti, hogy ő milyen dühös, amikor a szülő tőle várja el hoyg megnevelje a csemetéjét. Meg aztán ha rászólok, azt mondják "igen, mert nem szívlelem az anyját". Ha nem szólok rá, "igen, mert neki mindent lehet, itt az anyja". A gyerek meg vagy visszahúzódik és magábazárkózik, hogy ezeket elkerülje, vagy kihasználja a helyzet adta előnyöket. Ez sem az sem szerencsés. Nem véletlen, hogy a munkahelyeken összeférhetetlenséget jelent a férj - feleség közti főnök - beosztott viszony. Na nem ilyen drasztikus megoldásra gondolok, mert ez hátrányos megkülönböztetés lenne az amúgy is hátrányos helyzetű pedagógus gyerekekkel szemben, de hogy valami féle szabályozás jó lenne az biztos. Nem gondoljátok Üdv mindenkinek Ari
 
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 |
Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.12.14.
Vásárhelyi Mária: Miféle generáció nő fel ebben az országban?
Aztán azon tűnődtem, vajon miféle generáció nő fel itt ebben az országban. Milyen társadalom lesz az, ahol a fiatalok hazugsággal és gyűlölettel szennyezett világban szocializálódnak?...
(Forrás: 168 óra)
--
2018.12.14.
Ha van értelme a verselemzésnek, akkor csak így
Hauber Károly, a pápai Türr István Gimnázium tanára olyan könyvet írt és állított össze A verselemzés iskolája címmel, amelyik sikerrel ötvözi a két fenti megközelítési módot: azaz...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.12.14.
Nem oldódik meg a probléma azzal, hogy rehabra küldjük a gyereket
A Bagázs Közhasznú Egyesület munkatársai Bag és Dány romatelepein közvetlen közelről követhették nyomon, hogyan vált évről évre egyre súlyosabb problémává a drogfogyasztás Magyarorsz...
(Forrás: abcug.hu)
--
2018.12.14.
Az egészségügy és az oktatás kivéreztetésével tudta tartani a kormány a hiányt
Jogosan merül fel a kérdés, hogy mi az ára annak, hogy Magyarország hosszú évek óta képes tartani az államháztartási hiány - maastrichti - mértékét? Katona Tamás szerint ennek egyértelm...
(Forrás: Népszava)
--
2018.12.14.
"Semmibe veszik a tiltakozást" - az egyetemi dolgozóknál is kiverte a biztosítékot a túlóratörvény
A Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetének (FDSZ) elnöksége mély felháborodását fejezi ki a munka törvénykönyve egyéni képviselői indítvánnyal történt, a szakszervezeti és társadalmi...
(Forrás: Eduline)
--
2018.12.14.
Több ezer kínai és az iráni hallgató tanul a magyar egyetemeken: itt vannak a friss adatok
Egy év alatt négyezerrel emelkedett a magyar felsőoktatási intézmények külföldi hallgatóinak száma: míg a 2016/2017-es tanévben 26 519, addig az előző tanévben már 30 276 külföldi tanult...
(Forrás: Eduline)
--
2018.12.14.
Jobban teljesítenek a diákok, ha egy órával később kezdődik az iskola
Egy seattle-i iskolakerület 18 középiskolájában 2016 őszén vezették be a későbbi tanításkezdést: 7.50 helyett csaknem egy órával később, 8.45-kor kezdődött az iskola. A szülők vegyesen...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.12.14.
Több mint 45 ezer könyvet osztanak szét szegény gyerekek között
A Libri 2018-as karácsonyi kampányában arra kért mindenkit, hogy vigyék el adománygyűjtő pontjaihoz azokat a gyerekkönyveiket, amik régóta a könyvespolcaik mélyén rejtőznek, és amelyekkel...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.12.14.
A PDSZ szerint sincs más lassan, mint az országos sztrájk
"a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete a T/3628 számú, rabszolgatörvényként elhíresült törvényjavaslat minden elemét és annak elfogadásának körülményeit is elutasítja. Úgy vélj...
(Forrás: Pécsi Stop)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot feltételezhetően a táppénzes időszakban kapja meg a helyettesítő kolléga. Amint ismét munkába állsz, mint működő osztályfőnöknek nyilván Neked jár továbbra is a pótlék.

--
  Sz. Józsefné

Az osztályfőnöki pótlék elvehető-e attól a munkavállalótól aki pár hetes táppénzen van, és odaadható-e a kollégának? Köteles-e a kolléga visszaadni, a munkavállaló visszatér a táppénzről?

--
  ofoe

A gyermekek után járó pótszabadságot az Mt. 118. § (1)-(3) bekezdése szabályozza:
https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A1200001.TV,
Ez a munkakörre járó alap- és pótszabadságon felül jár, megvonni tehát jogszerűtlen.

--
  lizzy77

Tisztelt Szerkesztőség! Az iskola, ahol dolgozom, külön engedélyhez köti a gyermekek után járó pótszabadság kivételét, mondván, hogy nekünk úgyis túl sok szabadságunk van. Többen mondták nekem, hogy ehhez nincs joguk, mert törvény szerint jár a nem gyerekesek szabadságán felül, és ennek semmi köze ahhoz, hogy amúgy mennyi a szabadság. Kinek van igaza? Köszönöm a választ

--
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot adott feladatokra kell megállapítani, amelyet részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén sem lehet csökkenteni,mivel a megbízással összefüggő feladat nem kevesebb, mint teljes heti
munkaidőben. A pótlékcsökkentés tehát nem indokolt.

--
  magdi72

Tisztelt Szerkesztőség!
Az idei tanévtől egészségügyi okok miatt kértem a részmunkaidős foglalkoztatásomat.A ténylegesen megtartott 24 óra helyett 18 órában tanítok,megmaradt az osztályfőnökségem és a munkaközösség-vezetői feladatom.A szerződés módosításakor arra hivatkozva.hogy kevesebbet vagyok bent az iskolában,csökkentették a pótlékokat is arányosan.Ha ugyanazt a feladatot látom el,ugyanannyi munkamennyiséggel,akkor lehet-e indokolt a pótlékcsökkentés?

--
  ofoe

Kedves Szilvi! Szerintünk erre nem lehet kötelezni a fiúkat függetlenül attól, hogy milyen típusú osztályba járnak. Ezt helyben kellene megbeszélni az iskolavezetéssel. Esetleg az érintett osztályfőnök közvetíthetné a problémát, a DÖK közbenjárását is kérhetitek. De ha mindez nem működik, egy az osztályt képviselő küldöttség is felkeresheti az iskolavezetést, és elmondhatja az érveit. A részletek ismerete nélkül nehéz jó tanácsot adni. A lényeg, hogy felnőtt emberek módjára, kulturáltan próbáljátok elintézni a dolgot.

--
  Szilvi07

Helló. Érdeklődni szeretnék. 12. osztályos tanuló vagyok. Az osztályomban vannak fiúk, akik nem szeretnének keringőt táncolni, de az iskola vezetőség kötelezni akarja őket, arra hivatkozva, hogy a szakgimnazistáknak kötelező. Többször is átnéztük az iskola házirendjét, és ez nincs benne feltüntetve. Kíváncsiak lennénk, hogy erre a vezetőség kötelezheti-e őket, és ha igen, miért csak a szakgimnazistákat, amikor a szakközepesek közt is vannak olyan fiúk, akik nem táncolnak.

--
  OFOE

Kedves Somogyi Györgyi Ilona!
Önnek teljesen igaza van: 16. életévét betöltött SNI-s tanuló már nem kontroll köteles, a Bizottságok ezért újabb szakvéleményt nem állítanak ki, az iskola köteles elfogadni az utolsó kontrollvizsgálat megállapításait. Ennek ellenére kérhet újabb igazolást, tudok erre példát, de a Bizottságok nem kötelezhetőek erre.
SNI-s tanulóknak továbbra is "járnak" a Bizottságok által javasolt könnyítések, tehát használhat segédeszközöket, hosszabb időt kell számára biztosítani stb. (Ugyanakkor a szakmunkás vizsgák követelményeit nem hangolták össze az SNI-s követelményekkel, így fordulhat például elő, hogy ezeken a vizsgákon SNI-s tanulónak úgy kell idegen nyelvű szakmai vizsgát tennie, hogy gyakorlatilag nem tanult idegen nyelvet.)

--
  OFOE

Kedves Vajda Szilárd! Azt tanácsoljuk, hogy kérdezze meg az alapítványi iskola igazgatójától, hogy mi magyarázza a csúszást. Amennyiben nem kap elfogadható választ, írásban lehet bejelentést tenni a fenntartónak, ezúttal az alapítvány kuratóriumának.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek