Üzenő
| #202 |  Péter | dramaped[kukac]axelero[pont]hu | 2004-02-06 09:30 | | És nem csak a pedagógusok esetében ... a kompetencia olyan kulcsszó, amely társadalmunk majd minden területén hiányként jelentkezik. A pedagógusok esetében nagy hirtelenjében Carl Rogers szavai jutnak eszembe, aki azt mondta, hogy ha csak egy dolgot kívánhatna a tanároknak a jótündérnél, akkor az az volna, hogy egycsapásra felejtsék el mindazt amit a tanársággal kapcsolatban tudnak, és lépjenek be az osztályterembe élő, eleven, béklyózatlan gondolkodású személyiségként. |
| #201 | Juli | szekja[kukac]axelero[pont]hu | 2004-02-06 08:10 | | Ez persze így van, de mi kell ahhoz hogy ez a "kompetens személyesség" meglegyen valamennyi pedagógusban, mikor jelenleg minden körülmény ez ellen hat. |
| #200 | Péter | dramaped[kukac]axelero[pont]hu | 2004-02-06 08:03 | Kedves Juli Teljesen mértékben egyetértek Veled. Különösképpen az utolsó mondatoddal. Ha csak a szerepklisék vannak, akkor feltehetőleg automatikusan jön a küzdelem is, ami viszont megmenthet mindannyiunkat, az a KOMPETENS személyesség. |
| #199 |  Juli | szekja[kukac]axelero[pont]hu | 2004-02-05 22:53 | | Igazad van, Péter A magukat omnipotensnek vélő, magukat tévedhetetlen autoritásnak beállító pedagógusok valóban riasztóak. Meg azok is, akiknek nincs humorérzékük. Persze a humorézék működése erősen függ az aktuális mentálhigiénés állapottól, no meg attól, hogy kinek mikor hol van a "lelki tyúkszeme", kit mivel lehet megbántani, hogyan lehet a legérzékenyebb pontján elérni. Igaz: ha a diákok érzékelik, hogy a pedagógus tiszteli a személyiségüket, kisebb az esély a szándékos bántásra. De manapság annyire a levegőben van a kíméletlenség, a tapintatlanság,a durvaság, a tabuk ledöntése, és olyan erős az egész társadalomban az elszemélytelenedés, az érzelmi elsivárosodás tendenciája, hogy bárki kerülhet megalázó helyzetbe. A diákok ellen elkövetett "galádságok" miatti frusztrációt sem feltétlenül azokon a pedagógusokon "verik le" a gyerekek, akik ezeket elkövették. Erről az egész problémakörről beszélgetni kellene a diákokkal is. |
| #198 | Péter | dramaped[kukac]axelero[pont]hu | 2004-02-05 17:07 | | Kedves mindenki A dolgok valóban nem csupán rajtunk állnak, s azok a tanárok, akik omnipotensnek állítják be magukat, rémületesebbek számomra, mint azok, akik tehetetlenek. Azt gondolom, hogy nem gyermekközpontúnak kell lenni egy iskolának, hanem személyiség-központúnak, ahol a konyhás néni is tudatában van a szerepe pedagógiai jelentőségének, ... és persze mindenki más is. Nem gondolom tehát, hogy "értsük meg a gyereket, szeressük és működjünk együtt vele stb.", ha ezzel nem jár együtt magától értetődően, hogy értsen meg engem is az a gyerek, szeressen és működjön velem együtt. Ne tegyen nekem szivességet azzal, hogy tanul, és persze ne várja, hogy én ráparancsolok (megfenyegetem), hogy tanuljon. És most csak súgva írom, remélve, hogy nem olvassák ezt a rovatot a diákok: az a gyanúm, hogy ha összemérhetnénk, hogy mennyi galádságot követtek el tanárok diákokkal szemben (és ebbe beleértem a lelki terrort, a nemtörődömséget, a hiteltelenséget stb.) azzal, hogy mennyit a diákok, akkor a diákok még mindig óriási hátrányban vannak. Szeretettel Péter |
| #197 |  márta | hadnagym[kukac]oveges-szi[pont]hu | 2004-02-05 16:33 | Kedves Edit, Péter és Juli
Ugyanúgy látom, ahogy Péter. Induljunk ki abból, hogy azért az a gyerek tudja meddig mehet el, meddig poén a poén - feltéve ha nem kimondottan az a célja, hogy kiszúrjon a tanárral(amivel természetesen én sem tudok egyet érteni.) Ez pedig megint csak a tanár - diák viszonyától függ. Bevallom nálunk is, engem is milliószor fényképeznek, de meg sem fordul a fejemben, hogy esetleg felkerülne a netre a kép. Más estekben már nem volnék olyan biztos (bocs de ez a helyzet). Véleményem szerint ez ugyanolyan, mint a tanároknak adott különféle gúnynevek.
Azért erről érdemes beszélgetni. Üdv Márta |
| #196 | Juli | szekja[kukac]axelero[pont]hu | 2004-02-05 11:50 | | Kedves Edit és Péter A diákindulatok, a csínytevésre való hajlam valóban ősi ösztön (lásd pl. Karinthy írásait), de azért sok minden változott mára. Például a technikai lehetőségek. Tehát bárki lejáratható pillanatok alatt az internetre kerüléssel. Ez azért több, mint humorizálás, és valóban újragondolandó a személyiségi jog védelme, e védelem biztosításának lehetőségei, az egymás iránti tisztelet, felelősség stb. És, bizony, Péter, ehhez kevés az"értsük meg a gyereket, szeressük és működjünk együtt vele stb." mentalitás. (Bármilyen szép és számomra is alapvetően fontos elv ez.) Ez ma egy más világ, a változó világban változó tanár-diák viszony annak minden ismert és nem ismert következményével együtt. Mi pedagógusok sokat tehetünk a diákokkal való kapcsolat alakítása terén, de a dolgok nem csupán rajtunk állnak. |
| #195 | Péter | dramaped[kukac]axelero[pont]hu | 2004-02-05 09:38 | | Kedves Edit szerintem ez nem etikai, hanem alapvető pedagógiai kérdés. Annak kérdése ugyanis, hogy milyen a kapcsolat tanár és diák között, milyen a légkör az iskolában. A diákok csínytevései nem újkeletűek. A pálpusztai a tanári asztal fiókjában, a beragasztózott kréta stb. eseteit mindenki sorolhatná. Ezek a csínytevések néha nagyon kedvesek, és épp azt mutatják, hogy fontos a diákoknak az a tanár, időnként pedig nagyon faragatlanok, a diákok pedig elég kajlák ahhoz, hogy sokszor a kettőt ne tudják megkülönböztetni egymástól. De hát épp ránk vannak bízva, hogy ezt ... és még sok minden mást, megtanítsunk nekik. Szeretettel Péter |
| #194 | Edit | horvathe[kukac]chello[pont]hu | 2004-02-04 21:24 | Nem először hallok olyan esetről, hogy diákok az órán mobiltelefonnal - titokban - képet készítenek a tanárról, a felvételt pedig különböző internetes fórumokon (pl. társkereső) közzéteszik. Sokat foglalkoztok ezen az oldalon etikával, joggal, esetleg erre a - szerintem igen súlyos - problémára is kitérhetnétek.
Üdvözlettel: H. Edit |
| #193 | ofoe-ofinfo | ofoe[kukac]axelero[pont]hu | 2004-01-15 22:31 | Kedves Éva
A PO(S)itív Életútért Egyesület (Munk Katalin)elérhetősége:
1011 Budapest, Fő utca 19.
Telefon: 06-1 201-8620
e-mail: positiv@chello.hu.
Üdvözlettel: OFOE-OFINFO |
| #192 | Éva | evama[kukac]freemail[pont]hu | 2004-01-15 18:56 | | Bővebben érdekelne a Nehezen kezelhető gyerekekről szóló cikk témája, szeretném, ha megkaphatnám Munk Katalin elérhetőségét. További jó munkát kívánok. Éva |
| #191 | Juli | szekja[kukac]axelero[pont]hu | 2004-01-15 08:17 | | Kedves Betti Konkrétabb segítséget is tudunk adni, ha megírod miért,milyen témában, milyen mintán stb. szeretnél vizsgálódni. Módszereket találsz a honlap Osztályfőnöki szerepben rovatában (Módszerek nevelési vizsgálatokhoz). Ajánlott szakirodalom. Kósáné Ormai Vera: A mi iskolánk. Neveléspszichológiai módszerek az iskola belső vizsgálatához. IFA, 1998. Megkapható a Mentor Könyvesboltban. (Elérhetősége megtalálható a honlap Kapcsolatai között.) Jó munkát kívánva üdvözöllek Juli |
| #190 | Kothencz Erzsébet | kotibetti[kukac]vnet[pont]hu | 2004-01-14 07:34 | | A segítségeteket szeretém kérni. Neveltségi szint felmérését vizsgáló kérdőívre lenne szükségem.Előre is köszönöm: Betti |
| #189 | Juli | szekja[kukac]axelero[pont]hu | 2004-01-05 22:54 | | Kedves Jucó Köszönjük a jókívánságokat és az OFOE tagjai és a honlap szerkesztői nevében szívből kívánok minden kedves látogatónknak derüs, sikeres, egészséges, tartalmas stb. újesztendőt. Mindenkinek teljesüljön az, amire leginkább vágyik, és mindegyikünknek legyen kevesebb gondunk, problémánk, mint tavaly volt. |
| #188 | juco | szalai[kukac]nagyatad[pont]hu | 2003-12-29 19:32 | | Boldog, vigalommal teli Újévet és békés, eredményes, sikerekben és egészségben gazdag új évet kívánok a fórum minden szerkesztőjének és olvasójának.Juco |
| #187 | Juli | szekja[kukac]axelero[pont]hu | 2003-12-22 21:40 | | Kedves Edit Osztom a véleményedet, és megismétlem: érdemes lenne a remélhetőleg az ideinél boldogabb újévben foglalkozni akár ezen a fórumon is az itt felvetett problémával Én is nagyon kellemes karácsonyt kívánok. Juli |
| #186 | Edit | horvathe[kukac]chello[pont]hu | 2003-12-22 20:59 | Kedves Juli Nyilván nem jó általánosítani, ráadásul - legalábbis tapasztalataim szerint - az iskolai szokások nagyban befolyásolják a tanárok viselkedését "Rómában tégy úgy, mint egy római" alapon. Tökéletesen egyetértek Veled abban is, hogy van, amikor az ajándék őszinte érzelmet takar. Abban a szerencsében lehetett részem, hogy velem is történt már ilyesmi, és bizony mindennél nagyobb öröm volt kézbe venni a saját kezűleg készített, személyre szóló "apróságot". Az adminisztratív tiltásról csak annyit: lehet, hogy nem segít, és jobb módszer lenne a megértetés, de ahhoz szembe kellene nézni a problémákkal, és igenis beszélgetni erről értekezleteken, bárhol, hogy a kollégákban tudatosodjon a kérdés etikai vonatkozása.
Bodog karácsonyt Edit |
| #185 | Juli | szekja[kukac]axelero[pont]hu | 2003-12-22 12:53 | Kedves Edit Első indulatomban így vagyok vele én is, rossz kör ez mindenképpen. Elmondtam ugyanezt pedagógus továbbképzésen, és akkor néhány kolléga keserűen jelezte: a mai gyerekek már nem tudják megköszönni a törődést, természetesnek veszik, amit a pedagógusaiktól kapnak, tiszteletlenek, ridegek stb. Persze ez szerintem ugyanúgy nem igaz általánosságban, mint ahogyan nem általános jelenség az ajándékot megrendelő osztályfőnök, pedagógus. A kisebbség azonban a többségre is rossz fényt vet, ezért kellene jobban vigyázni a hasonló jelenségekre. A tanár és diák közötti bizalmi kapcsolatot kellene helyre állítani,és ennek bizonyára árt az is, ha az egyik fél elvárja (olykor megrendeli) az ajándékot. Az adminisztratív tiltás nyilván nem használ. De akkor hogy jutunk tovább Személyes élményem azért az is, hogy van amikor a köszönet, az ajándék (függetlenül annak értékétől) valóban örömet szándékozik szerezni, őszinte érzelmeket takar. És nagyon sok pedagógus dolgozik még ma is őszinte hivatástudattól, felelősségérzettől ösztönözve. Nem lenne jó, hogy most éppen nekik lenne lelkiismeretfurdalásuk. De a témával jó lenne a későbbiekben is foglalkozni még, mert itt alapvető dolgok vannak elszúrva. (És nem első sorban az iskola, a pedagógus által...) |
| #184 | Edit | horvathe[kukac]chello[pont]hu | 2003-12-20 19:05 | Rémes szokásnak tartom a tanárok osztályszintű megajándékozását. Ezt nálunk általában az osztályfőnökök sugallják a szülőknek az első szülői értekezleten, a szülők pedig úgymond engedelmeskednek. És aztán az osztályban tanító tanárok rendszerint ugyanazt az egyenajándékot kapják, kínos mosoly közepette - az is, akinek a gyerekek amúgy nem szeretnének ajándékot adni. Ráadásul még kiábrándítóbb adalék, hogy általában egy szülő, rendszerint az szmk-s, intézi a vásárlást, ezért a diákoknak szinte semmi beleszólásuk nincs a választásba. Nagyon romboló hatású ez a tanár-diák kapcsolatra, a tanárok amúgy is megtépázott tekintélyére.
Ha igazgató lennék, ez lenne az első, amit száműznék az iskolából.
Edit |
| #183 | márta | hadnagym[kukac]oveges-szi[pont]hu | 2003-11-27 21:32 | Kedves Ági
Idén januárban, érettségi előtt 4 hónappal halt meg a volt osztályomból egyik srácnak az édesanyja. Évek óta beteg volt, a gyerek ápolta leginkább, mert az apa éjjel nappal dolgozott. Fel volt rá készülve, ennek ellenére rettenetesen kibukott. A legnagyobb segítséget két dolog jelentett számára: a barátnője meg hogy az osztály egy emberként mellette állt. Véleményem szerint az osztálytársakat nagyon fontos felkészíteni. Üdv Márta |
|
|
Kérjük, adja adója 1%-át az Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesületének!
Adószámunk: 18173242-1-41
Nagyon köszönjük!
|
|
|
   Kommentek |
|
Üzenet írása...
