2008. szeptember 18. csütörtök, 9:23
Mivel VII. Nevelésügyi Kongresszus a pedagógus szakma jeles eseménye volt, úgy véljük, akkor is oda kell figyelnünk rá, ha egyesületünk végül érdemben nem vett részt sem az előkészítésben, sem a lebonyolításban. A virtuális kongresszusunkat ugyan eredetileg valódi kísérőrendezvénynek szántuk, és nem rajtunk múlt, hogy végül szinte teljesen külön vált az országos jelentőségűnek szánt eseménytől.
Most hírt adunk a kongresszus szervezőinek első hivatalos tájékoztatásáról.
Az adás tartalmának rövid ismertetését azért tartom lényegesnek, mert nem mindegy, hogy a szervezők az első társadalmi nyilvánosságnak szóló megnyilatkozásban mely gondolatokat tartották kiemelésre érdemesnek.
A kongresszus az oktatás valós világával és a hazai helyzet nemzetközi kontextusban történő értékelésével, valamint a fejlesztési tendenciákkal foglalkozott. Célja az oktatás és a társadalom párbeszédének létrehozása volt annak tudatában, hogy az élethosszig tartó tanulás ma már általánosan érvényes elvárás.
Egy tanárjelölt szóvá tette, hogy miközben a jövendő pedagógusoktól elvárják, hogy korunk kihívásaihoz alkalmazkodva tegyék majd a dolgukat, az egyetemeken általában elavult, frontális módszerekkel oktatják őket. Egy óvodapedagógus azt a gondot vetette fel, hogy az óvó- és a tanítóképzés a bolognai rendszerben zsákutcának bizonyul, mivel az itt tanulók kreditszáma nem elegendő ahhoz, hogy a mesterképzésbe bekapcsolódjanak.
A Nevelésügyi Kongresszus honlapján olvashatók az ott két napon át működő nyolc szekció ajánlásai. Mi ezekből a kongresszus szerkesztőbizottsága által kiemelt gondolatokat közöljük.
1. Minden korosztály számára biztosítani kell a tudáshoz, a kultúrához való folyamatos hozzáférés lehetőségét.
2. Helyre kell állítani a bizalmat a család és az oktatási intézmények között, hiszen csak együtt képesek a nevelésre. Az intézményes nevelés és oktatás sikerességét a családdal való aktív kommunikáció garantálhatja.
3. Támogatni kell az intézményi és a családi napközi szerepének megerősítését, megőrizve azok sajátos funkcióit. Szükségesnek látjuk a gyerekek számára esélyt biztosító napközis nevelési programok személyi, tárgyi és finanszírozási feltételeinek megteremtését. A napközis nevelés programja kerüljön bele a helyi pedagógiai programokba.
4. Ki kell munkálni egy – politikai és társadalmi konszenzuson alapuló – hosszú távú nevelésügyi politikát, amely az aktuális pártpolitikai érdekektől függetlenül, képes biztosítani az egységes, következetes reformfolyamatot.
5. Az oktatásirányítás rendelkezzen széles körben megvitatott, kidolgozott fejlesztési stratégiával.
6. A stratégiaalkotók építsenek a kutatások eredményeire, a stratégiaalkotást és -megvalósítást előzze meg és kövesse hatásvizsgálat.
7. A területi és helyi szinten megvalósuló közoktatási feladatellátási, tervezési rendszerben a közreműködő szervezetek kötelező együttműködését biztosítani kell.
8. Intézményi társulások létrehozásakor, intézmény-összevonások esetén legyen követelmény a korszerű és koherens pedagógiai szakmai tevékenység kialakítása, minden tanuló számára az optimális fejlesztés feltételeinek, tanulási útjainak megteremtése.
9. A sajátos nevelési igényű, fogyatékos, megváltozott munkaképességű személyek életpálya-építését segítő, átfogó tevékenységrendszer alakuljon ki, amely minden életkori szakaszban és élethelyzetben támogatni, orientálni tudja a rászoruló egyént a megfelelő nevelési, oktatási, képzési és foglalkoztatási lehetőségek felé.
10. A más szakmákat választók képzésének és továbbképzésének is legyen része az, hogy miként kell segíteni a fogyatékkal és részképesség-zavarokkal élők munkahelyi és társadalmi beilleszkedését.
11. Szükséges a közoktatás finanszírozási rendszerének – lehetőség szerinti – egyszerűsítése, legalább középtávon kiszámíthatóvá és stabillá tétele az önkormányzatiság elvének tiszteletben tartása mellett.
12. A jövőben történjen meg az országos és a helyi-intézményi fejlesztési programok megvalósításának értékelése, eredményeinek lehetőség szerinti felhasználása, elterjesztése, a jó gyakorlatok hozzáférhetővé tétele.
13. A külső értékelés, az intézményi önértékelés és minőségbiztosítás széttagoltságát meg kell szüntetni, és egységes folyamatba szervezni, hiszen valamennyi feladata a fejlesztés.
14. Meg kell alkotni a kompetenciamérés országos stratégiáját. Nem szabad, hogy működésében keveredjenek az országos és iskolai funkciók, a fejlesztéstámogatás és az elszámoltatás.
- Ki kell dolgozni az egyéni és társas kompetenciák értékelésének módszertanát, és megteremteni alkalmazásuk lehetőségét.
- Ki kell dolgozni és alkalmazni a hozzáadott pedagógiai érték kimutatására alkalmas megbízható eljárást.
15. A közoktatás fejlesztéséhez szükséges tudásháttér megteremtése sürgető feladat. A neveléstudományi kutatások finanszírozása tegye lehetővé a hosszú távú programok megvalósítását.
16. A jelentős nemzeti és uniós erőforrásokat lekötő innovációkat össze kell hangolni, célszerű a párhuzamos fejlesztéseket elkerülni; eredményeiket a terveknek megfelelően kell hasznosítani.
17. A jelentős nemzeti és uniós erőforrásokat lekötő programok lezárását kövesse nyilvános elszámolás és hatásuk, hasznosulásuk nyomon követése, elemzése és visszacsatolása a rendszerbe, a fenntarthatóság érdekében is.
18. Az élethosszig tartó tanulás feltételeinek megteremtése érdekében – a tanítás, tanulás minden intézményi szintjén – építeni kell, illetve el kell ismerni azokat a tudásokat, amelyeket az egyén non-formális vagy informális keretek között szerez meg.
19. A sokszínűvé váló tanulási térben szükséges az intézményen belüli és intézmények közötti egymástól tanulás (horizontális tanulás) formáinak és feltételrendszerének kialakítása, megteremtése. Ez jelentse – egyebek között – a jó gyakorlatok megismerésének és elterjesztésének ösztönzését is.
20. Az egyéni sajátosságokra építő tanulásszervezés vezet el a kölcsönösen motivált, bizalmon alapuló, eredményes tanításhoz/tanuláshoz. Ennek alapjai a változatos, rugalmas tanulásszervezés, a gazdag módszertani repertoár. Ez a feltétele annak, hogy a tanulás élmény legyen, és a motiváció belsővé váljék.
21. Ösztönözni és támogatni kell a közoktatás és a felsőoktatás együttműködését, partneri viszonyának kialakulását. Különösen a bolognai rendszerben megújított, gyakorlatorientált pedagógusképzés céljainak elérése érdekében biztosítani kell
- a közoktatási intézmények szakmailag, jogilag és financiálisan szabályozott közreműködését;
- gondoskodni kell a gyakorlati terep életszerűségéről, a közoktatási intézmények érdekeltségéről és a felsőoktatás töretlen felelősségéről;
- az optimális megoldásokat célszerű modellkísérletek útján keresni.
22. Meg kell teremteni azokat a feltételeket, melyek vonzóvá teszik a pedagógus pályát annak érdekében, hogy azt a legkiválóbbak válasszák, és azon meg is maradjanak. Ez ma a magyar közoktatás kulcskérdése.
23. A pedagógusok minőségi munkájának egyik feltételét a megfelelő munkahelyi körülmények jelentik. Ehhez elengedhetetlen számukra – intézményes keretek között – mentálhigiénés szolgáltatásokat biztosítani.
24. Elengedhetetlen a pedagóguskompetenciák szintjeinek, sztenderdjeinek differenciált kidolgozása a köz- és felsőoktatás együttműködésében.
Ezek szolgálják
- a pedagógusképzés és -továbbképzés szerves egységét,
- a pedagógusértékelés rendszerének kialakítását,
- a pedagógus szakmai előmenetel rendszerének megalapozását.
25. Szükséges a pedagógusok kompetenciáinak folyamatos továbbfejlesztése, gazdagítása (művészeti, érzelmi, idegen nyelvi, szabadidős és gyermekvédelmi területen).
26. A pedagógus-továbbképzés jelenlegi minőségének javítása érdekében a továbbképzési programokba garanciális elemeket kell beépíteni.
27. A belső minőségbiztosítási rendszer működtetésén túlmenően szükséges a továbbképzések hatékonyságának folyamatos vizsgálatára. Elengedhetetlen az uniós támogatásokkal folyó és az egyéb továbbképzések kínálatának összehangolása.
28. Szükség van a közoktatási vezetőképzés tartalmának megújítására, különös tekintettel az átalakuló intézményrendszer működtetéséhez kapcsolódó új igényekre.
29. Az írott és elektronikus médiában nagyobb és szakmailag megalapozott nyilvánosságot szükséges biztosítani a nevelési-oktatási kérdéseknek mind az oktatás és a pedagógusok presztízsének emelése, mind az értő és támogató társadalmi nyilvánosság formálása érdekében.
Bocsánat, egy rövid "saját élmény". Ma hat órán keresztül esetmegbeszéltünk nyolc Montessori tanárral (óvónővel). Nagyon jó volt. Végül egész rendesen megoldottuk egy hatéves gyerek gondját, legalábbis rendesen kitaláltuk, mit és hogyan kéne megoldani. Kivel, kikkel, honnan hova.
A kongresszusi ajánlások pont olyanok, mint a kongresszusi ajánlások szoktak lenni. Rendes kongresszusok nem ajánlanak, inkább megjelentetnek egy kötetet emlékeztetőnek. Az ajánlós kongresszusok olyan emeszempés ügyek – de talán igazságtalan vagyok.
Egyébként egy jó hónapja folyton azt érzem, hogy tiszta sztálinizmus, ami körülvesz. Egy tök hivatalos (nagyon trendi mód megszerkesztett)esélyegyenlőségi programtervben (asszem az OKM honlapról töltöttem le) olyat olvastam, hogy Biszku Béla is megnyalná tőle a tíz ujját. Táblázatos formában problémákat ismertettek és nem kíméltek meg a következő oszlop részeként bekasírozott "megoldás"-tól sem (a Központi Bizottság ajánlásával). Csak egy gyöngyszem:
Probléma: Egy körzetben, kerületben, városban, faluban… 7% fölé emelkedik a gyógypedagógiai ellátásra szorulók száma. (Ez a bűvös uniós határ, fölötte elveszik a gittet, bedobnak a karcerbe, kicsuknak a rendes emberek klubjából…). Mi a teendő? (Sto gyéláty?)
Szó szerint idézem: "Soron kívüli szakértői felülvizsgálat".
No comment.
Sziasztok!
Bocs, kicsit kimaradtam, nem voltam gépközelben. Most elolvastam ezt a valamit. Nekem ez olyan vicces! Persze csak kínomban nevetek. Olyan érzésem van, mint amikor valamelyik államtitkárunk, vagy a miniszterünk tart valahol egy ünnepi beszédet, tanévnyitót, köszöntőt bármit, és én már előre, a beszéde előtt, halkan el tudom modnai mindazt a frázishalmazt amit utána a mikrofonba mondva hallhatunk. Általában jól szórakoznak, akik körülöttem állnak. Vagy amikor a Köznevelést olvasom. Az is olyan szép, olyan jó képet fest, hogy szinte könnybelábad a szemem, minden szám után, hogy ebben az országban minden olyan gyönyörű, tele vagyunk sikeres iskolákkal, boldog gyerekekkel, fantasztikus programokkal, fejlődő közoktatással…. Nektek nincs ilyen érzésetek ezt az újságot olvasva? Úgyhogy bocsánat: csak iróniával tudom szemlélni ezt a listát. Megkérdőjelezi bennem az egész konferencia értelmét. De ha szépen megkérnek, én, mint korosodó pedagógus, tudok ám még ilyeneket írni….Mert egy csomó frázis még kimaradt! (Pl. az oktatás állami irányításával kapcsolatban.)
Ezen a NÜK-ön én is pontosan ezért rágódom ennyit, mert valóságos „dezsavű” érzésem van. Éppen elég öreg vagyok ahhoz, hogy pontosan emlékezzem a néhány évtizeddel korábbi időszak hangulatára.
Ránézek, kimondottan mazochista hajlamokkal az nk7.hu honlapra, ahol például az szerepel: hogy „Élénk érdeklődés kíséri a kongresszust”. A csatolt megnyilvánulások közül egyedül a mi Sulifonunk bizonyára véletlenül odaemelt blogrészlete tartalmaz némi színt, pontosan Takács Gézát, különben csupa üres, kincstári szöveg.
Az előadások Power Point formátumban olvashatók ugyanott, s ilyen módon még az esetleg tartalmasak sem mondanak semmit a jámbor olvasónak.
Szegény Trencsényi a Népszabadság egy olvasói levelében szemére hányja „újságíró barátainak”, hogy nem találták elég érdekesnek a rendezvényt, ergo nem írtak róla. Tehát az egész elveszett a ködben, a kutya sem törődik vele, még csak egy jó botrány sem tud kerekedni ebből az oltári nagy égésből.
Persze minket is agyon hallgatnak, és mintha csak virtuálisan zajlana valami kis pedagógiai közélet. Az Achs cikk minden normális országban komoly hullámokat vetne, itt csak úgy magunk között morgolódunk az ott olvasható gondokon. Feltette Karcsi ugyanezt a NÜK honlapra is – teljes visszhangtalanság.
Már kaptunk olyan tanácsot (nem is akárkitől), hogy egy betöréses lopással esetleg magunkra irányíthatnánk némi figyelmet, legalább beszélnének rólunk, az ügyeinkről, amelyek nem is csak a mi ügyeink.
Ki kell találnunk valamit, hogy végképp ne ragadjunk bele a mocsárba. Engem nyomaszt ez a csend…
most globális válság van, nem érnek rá a gyerekre figyelni. aztán meg választás lesz, azért nem érnek rá. aztán meg… ami nem fontos, arra soha nem érnek rá.
ez van.
de azért nem veretném meg magam, hogy bekerüljek a hírekbe 🙂 amíg lokális a problémánk, a kutyát sem érdekli. majd, ha begyűrűzik… (már most globális, csak még a homok alatt nem szúr szemet.)
Az ebben a gyönyörű, hogy mentséget, kibúvót mindig lehet találni. Pedig erre a hozzáállásra még a globális gazdasági válság begyűrűzése sem lehet mentség. Ha a maga helyén mindenki tenné a dolgát, akkor nem tartanánk itt. És akkor sem, ha azokon a helyeken, ahol felelős döntéseket kell hozni, hatékony és színvonalas szakmai munkát végezni, olyanok ülnének, akik valóban értenek ahhoz, amit tesznek, és nem csupán a saját pozíciójuk biztosítása és a minél nagyobb hatalom, minél több pénz megszerzése érdekelné őket. Nyugodtan tehetik, hiszen mint látjuk, ez valóban egy következmények nélküli ország. És ennek valamennyien isszuk a levét.
Nagyon gyorsak vagytok, én még csak most kezdtem el böngészni a feltett anyagok között.A szekciók ajánlásai sajnos tényleg nem tartalmaznak több konkrétumot, mint a korábbi összefoglaló. De aki keres -talál : Pályaalkalmassági szükségessége…legalább leírták.