Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
2010. február 18. csütörtök, 5:04
Címkék:

Hanczár Gergely

Autonómia és uralom nélküli rend: Gondolatkísérlet

Az oktatásban autonómiát és ahhoz illő uralom nélküli rendet javaslok. Ez egy gondolatkísérlet. Olyan, mely előre mutat, nem a jelenben vájkál. Akkor van értelme, ha reagáltok rá. Akármit. Legalább annyit, hogy ez marhaság. Persze kicsivel előremutatóbb, ha azt írjátok, hogy: „Gergő, figyelj csak, ez azért nem fog menni, mert…”. És akkor beszélgethetünk. Hozzávehetünk esetleg további elemeket ehhez a meredek javaslathoz, vagy elvethetjük egészében. Egy dolgot nem fogok hagyni elvitatni: ez javaslat.

A gondoskodó állam modellje nem működik. Tudom, hogy számos hátránya is van ennek a javaslatnak, de talán mégis így jobb. Azt javaslom, hogy az iskolák kapjanak autonómiát éppen úgy, ahogy a nyelviskolák. A diákok meg kapjanak az ételutalványoknál megszokott módon egy bizonyos értékben havonta névre szóló oktatási jegyet. A nehezebb sorsú gyerekek, a bonyolultabb esetek, a tehetségesek és a fogyatékosok többet. Aki egyetemre vagy doktori iskolába jár, az is kapjon. Ha valaki továbbképzi magát, az is kaphat. Művészeti nevelésért, napköziért én már nem adnék. Döntse el a végfelhasználó, hogy mire használja az oktatási jegyeit. Legyen szabadon felhasználható formális és nonformális képzésekben egyaránt. Költhesse sportegyesülettől a rajzszakkörig bármire. Ez legyen az, ahogyan az állam támogatja az oktatást, illetve a bárminemű alap- és továbbképzést. Csak és kizárólag a végfelhasználó individuumokon keresztül. Sehogy másképp.

Töröljék el az összes közalkalmazotti kedvezményt, adják oda pénz formájában. Ne járjon más kedvezmény egy magán nyelviskola tanárának, mint egy állami iskola nyelvtanárának. Legyen végre mindenütt forintosítva, hogy ki mit miért kap.

Ez azt is jelenti, hogy minden állami, önkormányzati, kincstári tulajdonban lévő, oktatási célra használt építményt, tulajdont adjanak el vagy adjanak bérbe teljesen piaci alapon. Annak adják bérbe, aki többet ad. Ha egy bank, akkor egy bank. Az iskola bevételi forrása legyen az oktatási jegy vagy az azt kiegészítő készpénz. Az önkormányzatok és az állam szálljon ki az iskolák támogatásából és felügyeletéből.

Ha ez megtörténik, akkor egy magániskola nem indul alig leküzdhető hátrányból. Ugyanonnan indul, ahonnan a többiek. Igazi verseny tudna kialakulni. Ez lenne mindannyiunk érdeke. Legyen tilos külön támogatni az önkormányzatoknak a saját maguk által birtokolt és irányított iskolákat.

Ma a közoktatás összes bugyrán keresztüli juttatások, beleértve a kiváltságosoknak ingyenesen biztosított épületeket is, fejenként 30-40 ezer Ft körül lehetnek havonta. Egy átlagos osztályterem és a hozzá szükséges járulékos terület bérleti és rezsiköltsége elhelyezkedéstől függően átlagosan havi 60-80 ezer Ft. Jól szervezve az iskolákat, a működtetési, könyvelési és egyéb költségeknek 50 ezer Ft körül kellene lenniük havonta. Huszonegynéhány gyerekkel és osztályonként két tanárral számolva ez 3-400 ezer Ft-ot tesz ki, ami járulékokkal együtt is elég jó tanári fizetés lehetne. Vagyis úgy tűnik, nem is kell több pénz. Ennyi lehet, hogy elég. Csak igazságosan kéne elosztani. Ha nincs elég iskola, vagy nem elég jó, növelni kell az oktatási jegyek értékét. Ha túl sok van, csökkenteni lehet.

Minisztériumtól független szakértő-szervezetek persze meghatározhatnak bizonyos szabályokat, akár kutathatnak is, de csak úgy, ahogy a köjál meghatároz szabályokat az éttermek számára. Csak a legszükségesebbeket. El kell törölni például a bértáblát, a kötelező továbbképzést, a tanárok és diákok számára előírt óraszámokat, létszámkorlátokat, tananyagokat, nyugdíjkorhatárokat satöbbi. Ne támogassák a tankönyveket, a taneszközöket: minden központilag osztott támogatást csoportosítsanak át az oktatási jegybe. Mindenki azt szerezhesse be, amelyiket akarja, és annyiért, amennyibe az kerül. A tanárok maguk döntsék el, hogy milyen oktatástechnikai eszközöket, segédeszközöket használnak, és azok kerüljenek annyiba, amennyibe kerülnek. Ne legyenek pályázatok, ne legyenek nagy közös közbeszerzések.

Az állam ne határozza meg még kimenet-szabályozottan se az iskolai tananyagot. Se osztályonként, se összességében. Se oviban, se másutt. Döntse el az egyetem, a szakiskola, illetve a munkaerőpiac, hogy mire van szüksége. El fogja tudni dönteni.

Mindezek eredményeként létre fognak jönni „iskolavállalkozások”. Egy jó csapat, ha úgy dönt, akkor tud iskolát csinálni. Megfelelő marketinggel, megfelelő brandépítéssel, megfelelő kommunikációval, megfelelő tőkével el lehet indítani egy ilyen vállalkozást. A létező iskolák átalakulnának. Az iskolák szervezeti felépítése is olyan sokféle lehetne, ahogyan az a piacon megszokott. Lehetne civil alapú iskolákat is csinálni, demokratikus felépítéssel, és lehetne magas vezetői autoritású iskolákat is csinálni. Az idő válaszolna arra a kérdésre, hogy melyik jobb milyen feladatra. Lehet forprofit és nonprofit alapú is. Lehet bt. is, lehet kft. is, lehet rt. is, lehet alapítvány is, lehet egyesület is.

Az oktatási jegyeket befogadhatják sportoktató szervezetek is, logopédusok, nevelési tanácsadók, egyebek. Az egyén persze kérhet és kaphat tanácsot, de ő döntse el, hogy hogyan használja fel az oktatási jegyeit. Esetleg oktatási tanácsadást is lehessen oktatási jegyért kapni. Aki nem fogja fel, hogy elemi érdeke a számára lehető legjobb oktatást kiválasztani, azzal teljesen felesleges foglalkozni, az úgyis ezer csatornán kerékkötője saját fejlődésének.

Hol van a minőségbiztosítás? Kereslet lenne a szakértői véleményekre. Egy szülő szívesen megvenné azt az újságot, könyvet, konferenciát, adatbázist vagy akármit, amelyben az ő szája ízének, értékrendjének megfelelő szakértők világítanak át iskolákat, és mondanak róla nagyon részletes véleményt. Mint ahogy éttermek, szállodák, bankok, tőzsdére bevezetett részvénytársaságok, borok, mosóporok, autók, fényképezőgépek, ingatlanok, telefonszolgáltatók esetében ez jól működik. Értékessé válnának a hiteles források, ahogy különféle teljesen független gazdasági elemző cégek tömege is életképes. Nagyon is életképes.

Az iskola szabad döntése legyen, hogy kit vesz fel, persze az alkotmányunkat tiszteletben tartva.

Egyetemen minden oktatócsoport maga határozza meg, hogy mennyi oktatási jegyért mit ad. A diák válassza ki, hogy mire van szüksége. A magyar akkreditációs bizottság fejezze be amúgy sem áldásos tevékenységét. Helyette független tanácsadó szervezetek, karrier-tanácsadók segítsék a diákokat abban, hogy olyan képzéseket vagy akár képzéselemeket válogassanak össze, amelyek a későbbi céljaikat, például az elhelyezkedésüket támogatja.

Az egyetemi tanszékek pillanatok alatt érdekeltté válnának abban, hogy olyan képzési programokat, olyan minőségben, olyan költséghatékonysággal, olyan tisztességgel bonyolítsanak, amilyen jelenleg hazánk felsőoktatásától eléggé idegen. Egy jó tanszékvezető által jól vezetett tanszék profitot termelővé, ezáltal értékké, eladhatóvá válhatna. Egy nyugdíjba vonuló rektor saját kudarcát vagy sikerét vihetné magával. Végre csődbe menne, akinek csődbe kell, és sikeresen üzemelhetne, ami sikeres.

Lehet persze iskola franchise rendszerben is vagy egy adott közös tulajdonban több telephelyen iskola. Lehet klaszter is.

Persze nem kell eltörölni erővel az önkormányzati iskolákat. Lehet, hogy jók. Csak ha az önkormányzat véletlenül olyan vezetőt nevez ki, aki nem szimpatikus a tanári karnak, vagy valamivel nem értenek egyet, akkor lesz lehetőségük másnap alapítani egy nonprofit kft.-t (ez ma 30-40 perc alatt lezajlik), kibérelhetnek egy órán belül egy másik épületet, és ha a diákok elégedettek voltak az eddigiekkel, akkor pár órán belül mindegyikük átjelentkezik ebbe másik iskolába. És ebben a pillanatban megszűnik a korábbi önkormányzati iskola. Ezáltal másnap értelemszerűen bérbeadó lesz a korábbi épület, amit, ha akar, kibérelhet most már az új iskola. Ez az egész egyetlen délután alatt végbemehet. Vagyis minden olyan önkormányzati döntéssel, ami különbözik a tanári kar akaratától, megszűnik egy-egy önkormányzati iskola. Pár év alatt alighanem elfogynának.

Nézzük nemzetközi összehasonlításban. Ehhez hasonló a világon csak nagyon fejletlen országokban van, Európában csak a középkorban volt ilyen. Viszont vegyük észre, hogy egyetlen hasonlóan korrupt országban sincs fejlett vagy legalább markánsan fejlődő oktatás.

30 üzenet

  1. zöldbéka szerint:

    Gergőnek sok mindenben igaza van és az elképzelését én nem tartom életképtelennek, megvalósíthatatlannak, ugyanakkor Meseszépnek is igaza abban, hogy a mai állapotok között nem lehet ilyen radikális változásokat létrehozni, de még elképzelni is nehéz. Azért, mert a bázis, amire épülnie kellene, a pedagógus "műhely" – no az nincs. Vajon tudomásul vettük-e mi magunk is, akik írkálgatunk itt néha, hogy ezek a gondolatok nem jutnak el a pedagógusokhoz? Nem létezik számukra Zöld Könyv, meg Szárny … és semmi.
    Az, hogy alulfinanszírozott a rendszer, az igaz, hogy nincs pénz semmire, az is igaz, hogy nincs minőségbiztosítás és életpálya-modell – mind-mind igaz. De nem hiszem, hogy "vállalkozói rendszerré" kellene alakulnia a közoktatásnak! Csak tudatos és elkötelezett, hivatását mélyen tisztelő és érte mindent megtevő pedagógusok kellenének a pályára: akkor talán képesek lennénk pályára állítani a gondolatainkat, képviselni érdekeinket, megállítani az oktatás teljes széthullását.Ha egy ilyen ped. réteg állna ki hivatása mellett (mind a maradt 100valahány ezer), akkor véleményünket nem lehetne semmibe venni, akkor kénytelenek lennének minket is meghallgatni. Akkor érdemes lenne résztvenni a vitákban, közös gondolkodásokban stb.
    Én nem hibáztatom a kollégákat azért, mert most nem így teszünk. A lehetetlen körülmények megtörik a gerincet, az akaratot és hosszú távon beleroppanunk mindannyian. Rita azt írja, hogy "Csak én alulról sem érzem azt az erőt, ami ezt működtetni tudná…". Pontosan. Először rendet kell(ene) tenni magunk között, utána jöhet az igazad. Mert alapjában igazad van, csak éppen nincs, ki "megváltsa a világot"…

  2. IZs szerint:

    Gergő! ez az ötlet egyben remek és örültség is. A közoktatás ma annyira korhadt és müködésképtelen , hogy csak ilyen forradalmi változás hozhatna eredményt, lerombolni és újat építeni ok,de egyik napról a másikra felépíteni egy működőképes újat az nem megy, mert nem csak új rendszerű iskola kellene, de az új rendszerben gondolkodó és munkálkodni akaró tanárok is, nagy számban.
    A diák mint vásárló nekem tetszik, már csak azért is mert az oktatásra fordított pénz tényleg az iskolákba kerülne, és talán az esélykiegyenlítésre is jó lenne, ha a falusi és városi gyerek ugyan annyit kapna.
    Azt el tudom képzelni, hogy egy év rákészülés után, egy ennek megfelelő állami és önkormányzati költségvetés után, mondjuk az ország egyik megyéjében próbaév, aztán jöhet a finomított-javított verzió.
    Ami viszont még felmerült bennem mi lesz azokkal akiknél kb. 20 év múlva kiderül nem jól döntöttek, nem jó helyen vásároltak és nem kellenek a munkaerő piacon, visszakérik az iskolapénz? ( bár ma sincs mód reklamálni se az önkormányzati se az alapítványi sulikban)

  3. csilla szerint:

    Kedves Hanger!
    Már az első napon olvastam az utópiádat. Nem mertem hozzászólni, pedig nem vagyok egy gyáva. Melléd állok. Teljes kiállásommal. Lehet, hogy csak mi látjuk a lehetetlen tehetetlenséget, akik már kívülálló módon szemlélik az iskolarendszert? Én, amikor még körön belül voltam is visítottam, olykor írtam is ide.
    Szerintem is alapjaiban kell megrázni a rendszert. Lesz, aki észretér és kapaszkodni kezd, kell, hogy legyen aki kihullik a kosárból és lesz, aki mindig is érezte azt, amit Te mondasz, csak nem mert szólni.
    Az, hogy ez normatíva, vagy jegy, számomra teljesen mindegy: a letisztulás nem fog menni átmeneti idő engedélyezésével, csak felülről irányítva, a magyar társadalom és hagyományok, az attitűd így van bekódolva. A rendszerváltás után 20 évvel végre át kell rendezni a viszonyokat. A punnyadás és tenni akarás közötti választás ne a pedagógus választása legyen, hanem a szülőé. Neveljünk érdekérvényesítő emberpalántákat. Majd ők érdekérvényesítenek.
    Remélem, hogy nem engedi majd meg a rendszered, hogy jó pedagógussal rendelkező önkormányzati iskola bezárjon, mert a szülő odaíratja a gyermeket. Remélem, hogy a rosszul működő önkormányzati társulással létrehozott megaintézmények közül kirajzolódik azaz intézmény, amely a pedagógusai miatt a legjobb szülői támogatás partneri kérdőívben kiértékelt minőséget hozza!
    Idő?: eddig is elpazaroltunk sok, sok időt és mire mentünk vele? Én azt mondom adjunk lehetőséget törvényesen a Gergőének, és majd az idő megmondja!!

  4. hanger szerint:

    szép sorban válaszoltam, de mellényúltam, és letöröltem… nem írom meg újra, csak a lényeget:

    járjon az önkormányzati iskoláknak is ugyanannyi támogatás, mint a magániskoláknak!

    persze az állami- és önkormányzati, nyílt- és rejtett támogatásokat is beleértve. ennyit kéne elérni. a többi már mind-mind következmény. ennyi a program törzse. semmi több.

  5. csilla szerint:

    igen ezt gyanítottam: ez az oldal is ugyan olyan mint, minden más ebben az országban: kicsi reform, kicsi pénzen elosztozni, számomra igazságosan, csak ne sérüljek. udvariasan utópiát definiálni, várom a hozzászólásokat, de megijedek, ha valaki komolyan vesz, mert én zsigerből nem veszem komolyan, csak elégedetlen vagyok, látom a hibákat, de még sem sértenék meg senkit. pedig ez nagyon nehéz önkritika nélkül nem fog menni.
    valóban zárt kör vagytok, számos egyéni jó tulajdonságokkal, de ez kevés: a való magyar életet nem látjátok, csak véleméyetek van, mint az átlag polgárnak.

  6. hanger szerint:

    kedves Csilla, elolvastam párszor, de mégsem értem. segítenél? nem tudom kibogozni, hogy melyik része kinek szól…

  7. csilla szerint:

    Egyszer álmodtam egy oktatást!
    a gyerekről szólt. a benne lévő dolgozókról szólt, a szülőkról szólt, a partnerekről szólt.
    Aztán megláttam a törvény lobbi és kampány hátterét. kiket is szolgál, nem minket a szereplőket. Megláttam a közvetlen környezet hozzáállását: önkormányzati. Költségvetés, megszorítás. Láttam a szereplőket: pedagógus: fillérekért feladja a hitét, ha volt neki. Láttam a szülőt: társult intézmény kartelt alkot és nem veszi fel más település gyermekét, megalkudik, nem kritizál. Látom a hitehagyott mélyszegényt, már nem is partner, szereplő, örül, hogy nem hal éhen. Látom a deviánsá vált mindig pedagógus által megrótt gyermeket, lassan analfabéta. Látom a Szakértő Bizottságot, aki szerint meggyógyul az SNI-s, ha felülről úgy akarják. Látom a korrupt családgondozók miatt kiszoruló 3h gyerekeket a tehetséggondozó programokról, amikre a családgondozókat a szintén korrupt ifjúságvédelmi felelősök biztatják, így az iskola eredményesebb mutatókat tesz föl a honlapjára.
    Látom az egyéb szolgáltatásokat: intézmények maradnak pszichológus, logopédus, gyógypedagógus nélkül, mert a térség, ahová társult erre is sajnálja a pénzt, de a ROP-ban sportcsarnok építésére pályázik, mint hátránykompenzáció, asszisztál hozzá számos települési önkormányzat. Látom az intézmények vezetőit. Örülnek, hogy nem kell szakvizsga még 2015-ig, nem baj, hogy affinitása sincs a történethez. Látom az önkormányzatok vezetőit, hogy milyen jó, ha ilyen ember pályázik, legalább lehet irányítani. Látom a szakszervezetet, szörnyű.
    Látom magunkat, valóban fantasztikus dolgokról diskurálunk, de a megtisztulástól félünk. Látom a KJT-t, ismerem is. Látom hogyan használják ki az általa nyújtott lehetőségeit az intézményvezetők. Látom, hogyan védi a közalkalmazottat a törvény, és hogyan nem engedi be a fiatal, jó szakembert: kinek a helyére? – pedig lehetne, de ki mondja meg a régi kollégának, hogy menjen? Ki ellenőriz, csak a pénz. Az a pénz, ami nem létezik, mindig a minusz.
    Ismerlek benneteket az írásaitokból, hozzászólásaitokból, remek emberek vagytok, lehet, hogy ez nem egy végig zongorázható ötlet, de általad végre az én olvasatomban az alapjaihoz nyúlt: finanszírozzuk azt, amit kell: ha önkormányzati, akkor azt, ha egyházi akkor azt, ha magán akkor azt, ha alapítványi akkor azt. De a langyira ne adjunk pénz. Ha ez egy tárulás, valódi szereplőkkel, nézzük meg, adjuk oda nekik. Ha ez egy magániskola valódi szereplőkkel adjuk oda nekik. Ha ez egy kistelepülési iskola, valódi szereplőkkel, értékekkel, adjuk oda nekik.
    Csak a sok pusztába kiálltott szó helyett kezdjünk végre valóban kiabálni.
    Többször megfogadtam, hogy nem írok ide, mert mindig megmagyarázzátok magatokat. De hiányoztok is. Nálatok jobb oldalt nem ismerek, de mindig befulladtok.

  8. L. Rirók Nóra szerint:

    Néhány hete hallottam az új kormány új porgramjai között a magánsikolák normatív támogatásának megvonásáról, a támogatás áttevődne a civil szférára, és bizonyos előre még nem látható úniós forrásokra számíthatnánk…. Csak másodkézből hallottam, bár egy új kormányközeli biztosat tudó másik javasolta, hogy gondolkodjak az alapítványi iskolám leadásáról az önkormányzatnak….Nem tudom, mit lehet várni. 7 év óta, amióta elször radikálisan csökkentették a normatívánkat, nins jövőképem. Csak egy évet látok előre, gombóc lesz a gyomromban novemberben a költségvetési törvénytervezetnél, ami csak a a törvény elfogadása után oszlik kicsit, na, nem folytottak meg, csak még összébb húzták a nyakamon a madzagot…De már alig kapok levegőt… És higgyétek el, nagyon eredményesen dolgozunk. De ez a kutyát nem érdekli. Én sem értem, hogy engem még miért érdekel?!

  9. hanger szerint:

    kedves Csilla,

    szívemből beszélsz. nekem egyébként még nagyon hiányzik a felsorolásból a felsőoktatás, illetve a hazai sport- és egészségre nevelő sportlétesítmények legalább ugyanennyi ökörsége, de ez a lényegen nem változtat.

    én azért írok ide, mert itt van az egyetlen hely, ahol értenek. és úgy tűnik, hogy itt jobbára felsorakoztak azok az emberek, akikkel lehet kezdeni valamit. pl te is.

    idáig azzal volt a gond, hogy a még a puszta se kíváncsi arra, hogy belekiabáljuk, hogy ez így elviselhetetlen. ezt nagyon sokan tudjuk. de erre senki sem kíváncsi. program kell.

    látsz a javaslatomban elég fantáziát ahhoz, hogy program legyen belőle? ha igen, akkor látsz látsz lehetőséget arra, hogy valahol valakinek érdemben belekiabáljuk a fejébe?

  10. meseszép szerint:

    első megszólalásom az indulat jegyében fogant. most, túl egy (egy?)gyalázatos döntésen, megpróbálok világosan fogalmazni.
    kiindulási tételem: a jól feltett kérdés is előrevivő. tehát kérdezek:
    "A nehezebb sorsú gyerekek, a bonyolultabb esetek, a tehetségesek és a fogyatékosok többet. " ki állapítja meg a jogosultságot? azok és úgy, ahogy ma? hirtelen meggyógyult sni, nem dokumentált 3h, 64-es iq-val integrálható tanulók, stb…
    "Művészeti nevelésért, napköziért én már nem adnék." ezt nem értem.
    "Huszonegynéhány gyerekkel és osztályonként két tanárral számolva ez 3-400 ezer Ft-ot tesz ki, ami járulékokkal együtt is elég jó tanári fizetés lehetne." ha szakos ellátásban gondolkodom, nem biztos, hogy elég 2 tanár/osztálycsoport.300000 ft mínusz a járulékok, egyáltalán nem jó fizetés.
    és mi van a természetes fluktuációval? az havonta átírhatja a költségvetést. ha nem elégedett a szülő, az is. persze, ez utóbbi a rendszer lényege, de azért egy tanévnyi állandóságot illene biztosítani.
    "A tanárok maguk döntsék el, hogy milyen oktatástechnikai eszközöket, segédeszközöket használnak, és azok kerüljenek annyiba, amennyibe kerülnek." ha nyereség-orientáltak, akkor tábla-kréta, pont. a jó eszközök drágák. ha a befizetésekből kell költeni rá, félő, harc martaléka lesz. ki dönti el, mit kell feltétlenül beszerezni? és hogy kell-e egyáltalán? hiszen a "tanár személyisége a meghatározó" a többi csak ráadás, mondja sok hivatalból okos. és nem biztos, hogy ebben az új rendszerben is a régi módszert akarom folytatni, hogy saját zsebből, ha akarok valamit: szemléltető eszközt, továbbképzést, bármit. ha meg százalékos arányban kötelező beszerezni, a kezdő, még szárnyait bontogató, ám ígéretes csoportosulások ellehetetlenülését okozhatják.
    "Az állam ne határozza meg még kimenet-szabályozottan se az iskolai tananyagot. Se osztályonként, se összességében." és ahol elrontják, ott életeket tesznek tönkre.
    "Mindezek eredményeként létre fognak jönni „iskolavállalkozások”. Egy jó csapat, ha úgy dönt, akkor tud iskolát csinálni." ez igazán kedvemre való mondat. álmaimban már felépítettem egyet…
    "Az oktatási jegyeket befogadhatják sportoktató szervezetek is, logopédusok, nevelési tanácsadók, egyebek. "tehát a havi jegy elég többféle szolgáltatás igénybevételére is?
    és végül még néhány kérdés/felvetés:
    a szülő iskolának vagy tanárnak adja a jegyét?
    mi a helyzet a kistelepülések egyetlen iskolájával?
    van-e felelőssége az iskolának azon kívül, hogy jövőre nem választják?
    ha ahány, annyiféle az iskolák működése, mi a helyzet az átjárhatósággal?

    vannak még kérdéseim, de egyenlőre elég ennyi.

  11. hanger szerint:

    kérdéseidre ítam a gondolataimat. nem biztos, hogy elég, és megnyugtató válaszok. jó viszont, hogy kérdezel. az már azt mutatja, hogy látsz fantáziát ebben. írod, hogy dühös lettél. szerintem nincs okod rá. tényleg.

    ki állapítja meg a jogosultságot?
    igen, azok és úgy, akik ma. ezt nem ennek a javaslatnak a keretében kell megoldani.

    "Művészeti nevelésért, napköziért én már nem adnék." ezt nem értem.
    tisztább lesz a kép nélküle. nem kényszerül rá hatszáz iskola, hogy máról holnapra ő alapfokú művészetoktatási intézmény legyen, csak hogy egy picivel több pénze legyen. legyen tiszta az a deal is, hogy valaki zenét akar tanulni, vagy kungfut, vagy nyelveket.

    ha szakos ellátásban gondolkodom, nem biztos, hogy elég 2 tanár/osztálycsoport.300000 ft mínusz a járulékok, egyáltalán nem jó fizetés.

    mivel egy tanár kb heti 20 órát tart, egy osztály meg heti 30-on vesz részt, aminek a harmadát csoportbontásban végzik, kb ennyinek nagyjából elégnek kéne lenni. nem darabszámra, mert lehet, hogy hat tanár kell, hogy lefedje a szakokat, de egy osztályra csak a bérük harmadát kell vetíteni.

    és mi van a természetes fluktuációval? az havonta átírhatja a költségvetést. ha nem elégedett a szülő, az is. persze, ez utóbbi a rendszer lényege, de azért egy tanévnyi állandóságot illene biztosítani.

    éttermek is ezzel küzdenek. lényegében erre találták ki a menüt. meg az ebédházhozszállítósoknak is ez a gondjuk, ezért találják ki az egybe fizetett hetet. meg tudja találni a piac azokat a megoldásokat, amivel ezek megoldhatók.

    jelzem, hogy az általam elgondolt rendszer nem okoz nagyon hirtelen és gyors és állandó diák és tanárvándorlást. gondoljunk bele. a tanárok most is vándorolhatnak, és mégsem teszik. persze cseber-veder…

    "ha nyereség-orientáltak, akkor tábla-kréta"
    pont ez a lényeg, hogy ha nyereségorientáltak, akkor megveszik azt ami megéri. gondolj a nyereségorientált külföldi kórházakra. sehol sem bicska-rongy a megoldás, pedig egy aktívtáblához képest egy műtőasztal igencsak drága termék.

    "Az állam ne határozza meg még kimenet-szabályozottan se az iskolai tananyagot. Se osztályonként, se összességében." és ahol elrontják, ott életeket tesznek tönkre.

    miért? most nem rontják el sehol? jól szólt bele az állam? ügyes volt? életek mennek tönkre rogyásig. egyetemen általános iskolában mindenütt.

    "Mindezek eredményeként létre fognak jönni „iskolavállalkozások”. Egy jó csapat, ha úgy dönt, akkor tud iskolát csinálni." ez igazán kedvemre való mondat. álmaimban már felépítettem egyet…

    de miért az álmaidban? miért csak a pedagógusok és az orvosok vannak megverve itthon ezzel? miért nem pont a fodrászok? miért nem kényszerül egy fodrász arra, hogy azt a frizurát vágja amit nem tart jónak, és miért nem a fodrászok álmodoznak arról, hogy egyszer majd állami utasítás nélkül fog hajat vágni egy kis békés fodrászatban, ahelyett, hogy társulásos-integrált-hajgyár szalagján ülő fejeket nyírja?

    "Az oktatási jegyeket befogadhatják sportoktató szervezetek is, logopédusok, nevelési tanácsadók, egyebek. "tehát a havi jegy elég többféle szolgáltatás igénybevételére is?

    most is elég. most is az állam finanszíroz összevissza ezeken a területeken.

    és végül még néhány kérdés/felvetés:

    a szülő iskolának vagy tanárnak adja a jegyét?
    a piacon mindenütt a cég felel a bizonylatolási rend kialakításáért.

    mi a helyzet a kistelepülések egyetlen iskolájával?
    ugyanaz, mint a kistelepülés egyetlen kocsmájával. lesz. nem úgy mint most, amikor nincs.

    van-e felelőssége az iskolának azon kívül, hogy jövőre nem választják?

    hát mérgezni nincs joga, ahogy az éttermeknek sem, azon kívül nincs semmiféle felelőssége, mert felelősségre csak úgy lehet vonni, ha vannak kritériumok.

    ha ahány, annyiféle az iskolák működése, mi a helyzet az átjárhatósággal?

    no itt nem ugyanaz, mint az éttermekkel. hanem inkább olyan, mint a telefonokkal. ha összevissza akarsz váltogatni, akkor az sokba fog kerülni.

    vannak még kérdéseim, de egyenlőre elég ennyi.
    kicsit sok is volt.

  12. ÚIK (úgyis kitalálod) szerint:

    Gergő, élvezet Téged olvasni 🙂
    A gondolatkísérleteket én is szeretem, de ugyanezt végiggondolva nem tűnt jó megoldásnak.
    Pont a nálunk szokásos korrupció, mutyizás miatt.
    A társadalom alsó szegmense rögtön azon filózna, hogy az utalványon szereplő RENGETEG pénzt hogyan lehetne valós pénzzé konvertálni. Rövid távon. És ha fordítható oktatási tanácsadásra, akkor bemenne az oktatási tanácsadóhoz, majd kijönne egy tanáccsal és némi készpénzzel gazdagabban.
    Bizonyos cégeknél van olyan, hogy cafetériaként évi X összeget saját képzésükre fordíthatnak. Ismerősi körben szoktam ilyeneknek számlát adni. Na, ugyanez lenne össztársadalmi szinten.

    Ha az állam a kimenet szintjén se szólna bele az oktatásba – hát szögezzük le az elején, hogy ez giga-utópia, mert EU-szinten kellene akkor lazulni. =>Nyilván valamilyen szabály kell.

    Érdekes, hogy a nyelv és az informatika világában vannak államoktól független vizsgarendszerek (ECDL, MCP, stb), de amúgy nem alakult még ki, tehát az átmenet kaotikus lenne. Én mindenképpen fenntartanám az államilag szervezett-minőségbiztosított vizsgákat, a jelenleginél kevesebb mutyi-lehetőséggel. (Mert azért ma nagyon nehéz megbukni érettségin. Pl. estis érettségin egy diák a súgás ellenére erősködött szóbelin, hogy a Nap kering a Föld körül, így a bizottság makacssága miatt kénytelen volt megbuktatni.) Ha nincs állami kontroll, hiperinfláció lesz a végzettségek elnevezésében. Már most is vannak a piaci szférában erre utaló jelek, mondjuk "Szokratész Akadémia", ami saját bevallása szerint:
    http://www.szokratesz.hu/index.php?tartalom=89
    "Az Akadémia oktatási profiljának alapját az Országos Képzési Jegyzékben szereplő szakképzések, szakmai továbbképzések és a vezetőképzések alkotják."
    Aztán a másik iskola se akar lemaradni, így sorra születnek majd a
    "Akadémikus – talpmasszőr szakon"
    meg a másfél év alatt levelezőn szerzett
    "okleveles közgazdász" végzettségek.
    Persze sok év alatt felnőhetnek minősítő cégek, akik rangos igazolást állítanak ki ilyen-olyan tudásról, de addig nem lennék a HR-esek helyében. Meg mondjuk hogy döntenéd el, hogy be merj-e ülni Prof. Dr. Med. Univ. Retteghfalvy Dömötör fogorvosi székébe? Szóval én a vizsgarendszert megtartanám állami kézben, persze egy cég, ahogy ma is, dönthet úgy, hogy ő MCP-vizsgás rendszergazdát keres, nem elég neki az OKJ-vizsga.

    Valami kevésbé radikális módszer kellene arra, hogy az alapítványi iskolák ne legyenek versenyhátrányban. Triviális megoldásnak tűnik a fejkvóta emelése, hogy ne kelljen még annak 50%-át az önkormányzatnak mellé tenni (ahogy ma).

    Kreatív kiskapu a mostani rendszerben az egyházi iskolává válás. A cigányok ( http://kistigrisgimi.extra.hu/ ) már megtették az első lépést a Buddhista Egyházzal. A következő lépés az lenne, ha maga a tantestület szülők alapítanak egy egyházat, ő lesz a fenntartó. A Steinerianizmus eleve kínálja magát, eléggé tan-nak tűnik. Majdnem másfélszeres fejkvóta.
    Kár, hogy a Scientológia szót már lefoglalták a Xenu-hívők, pedig lehetne ezen a néven valami természettudományos vallást és iskolát kreálni 🙂

  13. hanger szerint:

    ha a semmilyen tényszerűséggel alá nem támasztható hitrendszert vallásnak nevezik, akkor végülis az ofoe is alapíthatna egyházat. hiszen hiszi, hogy van értelme az oktatással foglalkozni 🙂

    ami a lényeget illeti, sajnos tényleg sok sebből vérzik a javaslat. nem lehetne meggyógyítani? inkább talán az a kérdés, hogy van-e értelme meggyógyítani. a másfél év alatt levelezőn talmasszőr akadémikus nem a jövő, hanem a jelen. magyarul a képzési rendszer libveralizálása már most is meg van történve.

    dr rettegfalviak ezren vannak. mert az orvosi diploma sem garantál igazából semmit. legfőképp azt nem garantálja, hogy egy olyan emberrel találkozom, akinek a szemében nem egy ágyszámnövelő tényezőként jelenek meg, hanem gyógyítani való betegként.

    vegyük észre, hogy ma egy öreg fogorvos alig tanult valamit a mostani technikákból az egyetemen. amit tud és használ, és amiből él, az új szerzeménye. nem az orvosi egyetemi diploma a garancia. most se.

  14. Juli szerint:

    Azért előfordul, hogy az egyetemen is felszed az ember valami értelmeset. Meg, mint már korábban írtam, azért a jelenlegi közoktatásban (no nem az irányításban) azért vannak életképes elemek. Nem kellene az egészet leradírozni. Szintem ezeket az életben tartásra és továbbfejlesztésre érdemes „szigeteket” kellene megkeresni, és hálózatba szervezni. Így talán létrejöhetne az a kritikus tömeg, ami a valóban őslénnyé váló teljes rendszert alapjaiban rendíti meg.

    Gergő, nekem a Te utópiádból ennek a mégiscsak szükséges folyamatosságnak a garantálása hiányzik. Hol lehet vajon ma Magyarországon egy ilyen mélyre ható változást elindítani? Álmodható-e egy olyan civil kezdeményezés, amely egy ilyen mozgást beindíthat? Anélkül, hogy „új egyházat” kellene alapítania.

  15. hanger szerint:

    őőőő nehéz válaszolni…
    azt mondod Te is, hogy az irányításban nem nagyon vannak életképes elemek. én is ezt mondom. a javaslat is lényegében ezt mondja. nem a szigeteket akarja eltörölni, hanem az irányítást.
    azt mondod utópia. persze, hogy az. de vajon biztos, hogy utópiaként kell-e kezelni. ha elmondanám a világ egy nagyon más pontjában a jelenlegi oktatási rendszerünket, akkor arra vajon nem mondanák, hogy utópia?

    hogy civil oldalról meddig lehet jutni, azt szerintem látjuk. idáig lehetett civil oldalról eljutni, ahol most éppen vagyunk. hiszen a civilek eddig is dolgoztak. nem is rosszul. tettek/teszünk érte, hogy javuljon. eddig tudtunk eljutni. a kérdés talán az, hogy ezzel elégedettek lehetünk-e. a válasz egyrészt egy nagyon nagy igen, mert van eredmény. van ez az oldal, ahova most ebben a pillanatban is írok. és van még olyan is aki elolvassa. ez önmagában is nagy eredmény. de persze ott a másik oldal is. ami meg azt mondja, hogy sehol se tartunk. lehet, hogy nem a világgal van a baj, hanem a saját elvárásainkkal.

Hozzászólás a(z) csilla bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Vissza
Sajtófigyelő
2023.11.21.
A pályakezdő pedagógusok mellett áll Balatoni Katalin
Maga is átélte, milyen érzés kezdő pedagógusnak lenni, ezért jól ismeri a pálya nehézségeit – jelentette ki a lapunknak adott interjúban Balatoni Katalin, a Belügyminisztérium köznevel...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2023.11.21.
Plakátkampányt indít a kormány az iskolákban
A védelem online is megillet! Kérdezz, szólj, jelezz! - ezek a legfontosabb üzenetei azoknak az iskolai plakátoknak, amelyeket a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) jogsegélyszolg...
(Forrás: Eduline)
--
2023.11.21.
Státusztörvény: nem taníthatnak óraadóként tovább a felmondó pedagógusok?
Szeptember 29-ig kellett nyilatkozniuk a pedagógusoknak, hogy elfogadják-e a státusztörvény alapján írt munkaszerződésüket. Rétvári Bence államtitkár úgy nyilatkozott, hogy 1205 pedagó...
(Forrás: Eduline)
--
2023.07.17.
Oszkó Péter: Nagyon nagy bajban vagyunk, ha saját pedagógusaink bérét sem tudjuk kifizetni
ZÁMOMRA A LEGBOSSZANTÓBB ÁLLÍTÁS, HOGY A SAJÁT OKTATÁSI RENDSZERÜNK FOLYAMATOS MŰKÖDÉSI KÖLTSÉGÉNEK FINANSZÍROZÁSÁHOZ UNIÓS ADÓFIZETŐK PÉNZÉRE VAN SZÜKSÉGÜNK, miközben vannak...
(Forrás: Index)
--
2023.07.15.
Ilyen se volt még: 171 oktató állt ki a Zeneakadémia autonómiájáért
Alulírott előadó- és alkotóművészek, kutatók és zenepedagógusok, mint a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem oktatói az alábbi közleményt kívánjuk a közvélemény és a fenntartó Kultur...
(Forrás: Index)
--
2023.07.15.
„Egy mérhetetlenül szelektív törzsi társadalom öngyilkos reflexiója saját magára” – Lannert Judit oktatáskutató a státusztörvényről
Miért beszél mindenki tanárhiányról, amikor átlagosan tíz általános iskolás gyerek jut egy pedagógusra? Mi a tanárok és mi a megrendelő, a lakosság felelőssége a magyar oktatás szétes...
(Forrás: szabadeuropa.hu)
Címkék
agresszió civilek család digitális nemzedék együttműködés erkölcs esélyegyenlőség esélyek felelősség film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet IKT integráció irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom kapcsolatok kommunikáció konferencia konfliktuskezelés kreativitás kutatás könyvajánló közösség módszerek OFOE oktatás oktatáspolitika osztályfőnöki szerep pedagógia pedagógus pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szülő szülők tanulás tanár-diák kapcsolat tehetséggondozás társadalom történelem verseny virtuális kongresszus ünnep