OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2012. január 22.
» Hozzászólások (1)
Címkék:
     

Mit nem teszek egy tanteremben?

8. Sosem alázom meg a gyereket

„A gyermeket tiszteletben kell fogadni, szeretetben kell nevelni
és szabadságban kell elbocsátani.”
Rudolf Steiner

Katalin harmadikos. Osztályának „leggyengébb” tanulója. Állandóan problémákkal küzd, ritkán készít hibátlan leckét. S bár felszerelése mindig rendben megvan, az órákon – úgy tűnik – figyel, dolgozik, mégsem halad a tanulmányaival. Tanítója folyamatos unszolása, segítsége ellenére a kislány képtelen az elvárásoknak megfelelni, mélyen a többiek teljesítménye alatt produkál. Visszahúzódó is, magától nem szívesen vállal el feladatokat, megbízatásokat: nem csak a tanítási órákon, de a közösség életében sem. Halk szavú, állandóan bánatos.

Történt egy napon, hogy a tanító rosszabb hangulatban ment osztályába, s Katalinnak sikerült azonnal kiborítania: ismét hibás volt a matek leckéje. A tanító elvesztette türelmét: „Hogy lehetsz ennyire figyelmetlen és buta?” – kérdezte. Lemondóan legyintett a kezével, mint aki tényleg lemondott a kislányról. Katalin pontosan értette a gesztust, de értette az egész osztály is. Bár a „hülye” szó nem hangzott el, mindenki sejtette, hogy ezt mondta volna a tanító, ha nem vigyázott volna a szájára. „Te állandóan rosszat teszel” – folytatta, és nem vette észre Katalin ködfátyolos szemét.

Így ment ez majd még egy évig, míg Katalinhoz megérkezett a segítség. A napközibe helyettesíteni került egy gyógypedagógus kolléga. Pillanatok alatt kiderült egy hangos olvasási gyakorlat során, hogy Katalin nem érti, amit olvas. Technikai értelemben „szépen” olvasott, de nem értette. A gyógypedagógus számára az első intő jel az volt, hogy folyamatos ugyan az olvasás, ám hangsúlytalan, nem követi a szöveg értelmét. Mikor a rávezető kérdéseket feltette, és Katalin nem tudott válaszolni, nyilvánvalóvá vált számára, hogy itt komoly probléma lehet.

Egyeztetett a napközis kollégával, megbeszéltek egy terápiát, aminek köszönhetően a kislány a tanév végére látványos javulást ért el. Ám eddigre már annyi „bántást” kapott a tanítótól hogy nagyon nehéz volt a holtpontról kimozdítani. De végül sikerült! Katalin kinyílt, „normális” lett ő is.

Az esetben szereplő kislányt tudatosan sosem alázta meg a kolléga, ám az odavetett dorgáló mondatok, bizonyos tevékenységekből történő kizárás bénítóan hatottak rá. A tanító nem akart rosszat, csak úgy próbálta meg a kislányt motiválni, ahogy nem lett volna szabad. Dorgálás, szidás helyett dicsérd meg azért, amiért csak lehet – vallom. Persze egyáltalán nem könnyű ezt betartani. Magam is szóvá szoktam tenni a gyerekek csínyeit, rosszaságait, rendre megbeszéljük, mert ezeken nem lehet szó nélkül szó nélkül túllépni. Ez azonban nem fajulhat odáig, hogy megbántsam a gyereket,. A fent említett példa nagyon „idilli”, nagyon finom, nagyon lebegő. De találkoztam igazán súlyos sértésekkel, melyeket „kolléga” ordítva vágott a gyerek fejéhez. Azt nem tudom, hogy mit is várt ettől, azonban az biztos, hogy elvágta az utolsó szálakat is, melyek még nem csak hozzá, hanem általában az iskolához kötötték az érintettet.

„Ezt otthon csináld a jó édes anyádnak! Kíváncsi lennék ahhoz, hogy ő mit szólna hozzá! Mert megnevelhetett volna igazán!” – fröcsögte mondatait a kolléga üvöltve a nyitott tanterem ajtajában, esetenként a folyosón a minket befogadó iskola második emeletén. Gyerekeim megdöbbenve hallották ezt a nyitott informatika terem ajtaján keresztül. Kimentem a folyosóra, mert sokadszor fordult ez már elő: azon gondolkodtam, hogy át kellene menni és beszélni a kollégával. De az ötlet azonnal elillant, hiszen mit is tehetnék én, egy másik iskola pedagógusa? Közben kijöttek a folyosóra a pedagógiai szakszolgálat munkatársai, akik ugyanezt fontolgatták. Azután hirtelen csend lett, s mialatt behúztam a termem ajtaját, kissé szégyenkezve állapítottam meg, hogy én sem tettem meg, mit kellett volna.

Mert gyereket sosem alázhatunk meg – se nyilvánosan, mindenki előtt, se négyszemközti beszélgetéseinkben! A „vétket” meg lehet úgy is beszélni, hogy sértő jelzőimmel, bántó mondataimmal nem taszítom el l a gyereket. Hazudni természetesen nem szabad, a bűn az bűn, mindegy, hogy ki követi el. Meg kell beszélni a dolgokat, lehetőleg tárgyilagosan. Valahogy úgy, ahogy az EMK-ban tanítják a tréningeken. Ugyanakkor nem vagyok elfogult híve a zsiráfnyelvnek1 sem, mert én nem tudok ennyire kiszámítottan se gondolkodni, se reagálni. (Nekem egyébként már a „sakál-nyelv” elnevezéssel is bajom van, mert ha valóban így beszélek, márpedig szoktam, akkor sakál vagyok, és ez engem sért, mert bár csodálatra méltó állat, de mégis...)

Pályám kezdetén velem is előfordult, hogy hirtelen, ösztönösen reagáltam bizonyos dolgokra, ám ilyenkor is nagyon vigyáztam:meg ne bántsam a gyerekeket! Olykor nyersen voltam őszinte, megjegyzem, erre ma is képes vagyok, ha szükségét látom. De ez a reakcióm főleg felnőtteknek, kollégáknak szól, mert ők talán elviselik. Az ösztönös, hirtelen reakciókat azonban hibának tartom.

Egy rosszkor odavetett, át nem gondolt jelző, megjegyzés és a gyerekben egy világ dőlhet össze. Magam is sokszor mondtam ebédeltetés közben tréfásnak szánt megjegyzésemet: Tömjük csendben a majmot! – én is így hallottam annak idején és humorosnak is tűnt, de nem biztos, hogy mindenkinek az. Utólag ez sokszor eszembe jut. Hibáztam vajon? Megbántottam vele bárkit is? Lehet. Olyan sokszor beszélünk dühből, kellő meggondolás és megfontolás nélkül!

A kislánykának gyönyörű szőke, hosszú haja – volt. Egész addig, míg egy napon össze nem szedett valahol egy kellemetlen lakót, aki mindjárt egész családjával költözött be a hajzuhatagba. Teltek a napok, szaporodtak a lakók, míg egy nap, órán, ki nem hívtam a lánykát az írásvetítőhöz egy feladat megoldásához. Igen. Ki lehet találni, hogy mi történt. A falon egyszer csak megjelent egy nagy szürke folt, ami szép lassan el is evickélt onnan. Tetű volt.

Gyorsan a helyére küldtem a feladat megoldása után, nem beszéltünk az eseményről, megvártam az óra végét. Utána a szünetben felhívtam anyukát a munkahelyén és elmeséltem, hogy mi történt. Akkoriban még nem voltak védőnők, meg orvosok az iskolákban, csak a szülőhöz lehetett fordulni. Anyuka hamarosan meg is érkezett és hazavitte a kislányt.

Teltek a napok. Aztán megjelent a lányka – szép hajzuhataga eltűnt. Nem voltak még ilyen hatékony és korszerű szerek, mint ma, sokszor csak a hajlevágás segítethetett a készítményeknek, hogy sikeresen el lehessen távolítani a kellemetlen lakótársakat. A kérdéseket rövidre zártam azzal, hogy beteg volt, és milyen nagyszerű új frizurája van.

Lehetett volna már a kivetítőnél sikítani: Jajj, tetű, azonnal menj haza! – de nem lett volna értelme. (Most megvakartam saját fejemet – lehet, hogy te is kedves olvasó? – akkor te is pedagógus vagy?) Lehetett volna elmesélni, miért van rövid haja – de mi haszna lett volna? Pedig tudok nem egy olyan esetet, mikor pellengérre állította a pedagógus a gyereket, mintha tehetne róla. Szegény kislánynak elég veszteség volt csodálatos hajkoronájának veszte, mi értelme lett volna megbántani, megalázni?

Dolgozatosztás. A pedagógus sorba teszi a dolgozatokat, legfölülre a legjobbakat, alulra kerülnek a gyengék, a buták. Fel is olvassa az eredményeket, kihangsúlyozza, hogy xy milyen zseniális volt és zx mennyire nem tudott semmit. Sokan még csemegéznek is az ökörségekből, amit ezek a kölykök írtak – ilyenkor az osztály szerencsésebb része és a pedagógus is együtt hahotázik.

Belegondoltunk már valaha, hogy milyen érzés lehet „butának” lenni?! Milyen érzés lehet annak a gyereknek, aki valószínűleg otthon is megkapja a magáét a szüleitől, hogy az a közösség, melynek eddig egyenrangú tagjának vélte magát, most kineveti, kigúnyolja? Ezek a gyerekek nagyon hamar kerülnek a perifériára, lesznek egy osztály kívülállói. Előbb csak ezért, később már dacból sem igyekeznek majd jobbak lenni. Innentől a folyamat, hacsak nem kerül egy jó szakember kezébe, szinte megállíthatatlan. Ezek a gyerekek elvesznek. Vigyázzunk rájuk, tiszteljük bennük is az embert!

Beszélni kell a napjainkban indulatokat korbácsoló agresszióról az iskolákban. Sajnos egyre gyakoribb a gyerekek között is egymás bántása, megalázása, sértése. Lépjünk fel következetesen ezen jelenségek ellen! Az iskolai erőszak és különösen annak egyik fajtája, a verbális erőszak, mindig is jelen volt a sulikban, a testi erőszak kevésbé. Ennek egyik oka a nagyobb fegyelem, kevesebb „szabadság”, illetve a következetesebb családi és környezeti nevelés volt. Mindez ma már nincs így! A család alig képes betölteni ezt a feladatát, erről jó huszonéve írtam diplomamunkámat – probléma volt ez már akkor is, bár nem volt általános jelenség. Ma szinte nem találni iskolát, ahol a csúnya, közönséges beszéd ne lenne általános – még a jó nevű iskolákban is rendszeresen elhangoznak trágár mondatok, kifejezések és szavak. Nem mondhatjuk azt, hogy sajnos az van, és nem tárhatjuk szét megadóan a kezünket!

„Nyelvében él a nemzet” Széchenyi gondolata ma sokkal inkább kell, hogy figyelmeztessen bennünket arra, hogy nagy a baj. Az természetes folyamat, hogy nyelvünk időről időre megújul, új szavak kerülnek be és idejétmúlt kifejezések felejtődnek el, de a szlengnek ilyen mértékű térhódítása, a trágár szavak és kifejezések elfogadottá válása meggyőződésem szerint nem normális folyamat! Ez oda nem figyelés, nem nevelés következménye! Már a médiában is rendszeresek a helytelen kifejezések, a nyelvtanilag pontatlan és helytelen megfogalmazások. A trágár beszéd ellen fel kell lépnünk és nem csak a magyartanár feladata ez, hanem mindannyiunkké! Akárcsak a testi erőszak ellen.

Két gyerek verekszik a folyosón. Társaik körbeállják őket és hangosan szurkolnak nekik. A folyosón ügyeletet ellátó kolléga, többnyire nő, rutinosan elkerüli őket, a folyosó másik vége felé halad, nehogy közbe kelljen avatkoznia. Valószínűleg nem is merne, hiszen meglehet, hogy a gyerekek ellene fordulnak. Vagy valamelyik sértve érezve magát, behívja a szülőt, aki a pedagóguson fog elégtételt venni.

Mennyire mindennaposak ezek a jelenetek! A pedagógus pálya elnőiesedett és kevés az a kolléganő, aki két nagydarab verekedő, káromkodó fiú közé be merne lépni! Ez érthető is, csak el nem fogadható. Valamilyen megoldást kell erre találni, de nem gondolom, hogy a biztonsági őr, a detektoros kapu megoldás lehetne. A legjobb talán az a megoldás lenne, ha következetes neveléssel kicsi kortól kezdve az erőszak ellen nevelnénk a gyerekeket. Erre teljes módszertan, gyakorlatok nagy gyűjteménye rendelkezésre áll.

Az iskolai erőszak mögött is szinte minden esetben megtalálható a megaláztatás, a vélt vagy valós sérelem. Ennek nincs helye a gyerekekkel való munkában – különösen egy pedagógustól elfogadhatatlan ez a viselkedés. Egy viccesnek szánt megjegyzés is komoly károkat tud okozni. Gondoljuk meg!

„Gyáva kukac ez! Megütöttél evvel a szóval, nyakon csaptál vele, szennyes, megalázó szó volt. Nem vetted komolyan a halálfélelmemet.”2

Leiner Károly

1 EMK – erőszakmentes kommunikáció, melynek alapfelvetése szerint a kommunikációban résztvevők vagy a sakál (erőszakos) vagy a zsiráf nyelvét használják. Négy lépése: "Mi történik most?" (megfigyelem)-"Mit érzek most?" (tudatosan vizsgálom érzéseimet)- "Mire lenne szükségem?" (szükségleteim meghatározás)- "Mit tehetnék most?" (kérésem, megoldási stratégia).

2 Peter Härtling – Panaszos utóhang - Magvető Könyvkiadó, 1982

--

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

tanitonenike | 2012. január 24.
Kedves Károly!
Olvasom a sorozatot, ez az én Bibliám. Pályakezdőként jó lett volna, ha az egyetemen találkozom ilyen pedagógusokkal is, nem csak az elméleti pedagógiával, akkor a mostani mindennapos konfliktusokat talán jobban, okosabban fel tudnám dolgozni. (miért nem tanítja a jövő pedagógusait?)

Talán akkor nem ment volna el a pályáról már a végzéskor szinte mindenki, akikkel együtt készültünk "megváltani a világot", ahogy Ön írta valahol. Remélem, hogy folytatódik még a sorozat, rendkívül hasznosnak tartom. Jó egészséget Önnek!
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.02.26.
Tanári összefogás nélkül nincs esély minőségi változásra – Pécsi kerekasztal új NAT történelem tantárgyi részéről
Az új Nemzeti alaptanterv (NAT) történelem tantárgyra vonatkozó részéről 2020. február 13-án rendezte meg kerekasztal-beszélgetését a PTE BTK Történettudományi Intézetének Új- és Modernkori...
(Forrás: ujkor.hu, Pécs)
--
2020.02.25.
Balla István: Kásler Miklós nem mond igazat
Az emberminiszter szerint minden rendben van a kiváló, új NAT-tal, azt szeptembertől ezért be is vezetik. Úgy látja, alig van tiltakozás a tanterv ellen. A miniszter hazudik. Tényszerűen. Folytat...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.02.25.
Hátrányt hátrányra halmoznak – Újraéledő feszültségek a közoktatásban
Rég látott feszültséget váltott ki az új Nemzeti alaptanterv (NAT). A felháborodást nem csak az váltotta ki, hogy a csaknem egymillió diák oktatását meghatározó alapdokumentum társadalmi...
(Forrás: 168 óra)
--
2020.02.25.
Kásler: Csekély volt a tiltakozás a NAT ellen, szeptemberben bevezetik
Kásler azt is hozzátette, hogy a tantervek rendkívül hosszú megbeszéléssorozat után, konszenzus alapján jöttek létre, figyelembe véve az első változatra érkezett körülbelül ezer észrev...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.02.25.
Az ország legjobb gimijében is kiakadtak a NAT-on: egy év halasztást kérnek
A Lovassy tanárai úgy vélik, a pedagógiai szakma többsége a NAT újragondolását szorgalmazza, mert a magyar közoktatás nagyon is rászorul a stratégiai reformra. Azonban az új Nemzeti Alaptanterv...
(Forrás: Magyar Narancs)
--
2020.02.25.
Csökken a magyarok átlagos IQ-ja, és nem az iskolarendszer átalakítása miatt
Az egyes országok sikerét vizsgálva nehezen bizonyítható, hogy a ma elítélt poroszos oktatási rendszer kevésbé lenne hatékony, mint a szabadabb angolszász. Ami még ennél is érdekesebb:...
(Forrás: válaszonline.hu)
--
2020.02.25.
Annyira jól fogadták a tanárok a módosított alaptantervet, hogy megyei roadshowba kezd a minisztérium
Miután elfogadta az Országgyűlés a módosított nemzeti alaptantervet, az emberi erőforrások minisztériuma megkérdezné a pedagógusok véleményét is róla, írja a Magyar Nemzet. Az új NAT...
(Forrás: 444.hu)
--
2020.02.25.
Kásler: Tíz százalékkal emelkedik a tanárok bére, PDSZ: Nyomorúságos pótlékkal szúrják ki a tiltakozók szemét
Júliustól tíz százalékkal emelkedik a pedagógusok bére - jelentette be Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere hétfőn. A miniszter szerint ez technikailag ágazati szakmai pótlé...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.02.25.
Kásler Miklós megüzente a pedagógusoknak, hogy mire építkezzenek
A miniszter úgy fogalmazott, a magyar nyelv, a magyar és az egyetemes irodalom, a történelem, valamint az ének-zene tárgyak korszerű módszerekkel és válogatott tartalmakkal biztosítják a magyars...
(Forrás: infostart)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  Szilágyi István

Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  OFOE

Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)

--
  Harmat Krisztina

Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina

--
  Szilágyi István

Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  Doroginé Kiss Ildikó

Tisztelt Egyesület!
Nyelvtanárként 2019 szeptember közepétől december 20-ig (téli szünet kezdete) az én tanulócsoportomat összevontam az említett idő alatt táppénzen levő kolléganőm csoportjával heti 3 órában. Ez összesen 3 osztályt érintett, ami heti heti 9 összevont órát jelentett. Mikor rákérdeztem, hogy ezért jár-e túlóra íj vagy valami plusz bér, azt a választ kaptam, hogy nem mert az összevont órákért semmi sem jár. Ráadásul ugyanígy több mint három hónapot már a tavalyi évben is helyettesítettem ugyan így. Kérdésem, valóban nem jár az összevont órák után túlóra? Mit mond erről a jogszabály?
Üdvözlettel: Doroginé Kiss Ildikó, tanár

--
  OFOE

Kedves Láng Róbert! Ime a szabály
Mt. 123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.

(2) A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

(3) A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

(A választ Nagy Erzsébettől, a PDSZ szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Gyimesi Krisztina! A PDSZ szakértőjétől, Nagy Erzsébettől kaptuk a következő választ:
1. A Kjt. 23/B. § -a adott mint lehetőség:
(1) A teljes munkaidőben foglalkoztatott közalkalmazott írásbeli
kérelmére a munkáltató köteles a kinevezésben heti húszórás
részmunkaidőt kikötni, ha a közalkalmazott a kérelem benyújtásakor az
Mt. 128. §-ában foglalt fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe.
(2) A munkáltató a közalkalmazottnak a munkaidő egyenlőtlen
beosztására vonatkozó kérelmét csak abban az esetben tagadhatja meg,
ha az számára lényegesen nagyobb munkaszervezési terhet jelentene. A
munkáltató köteles írásban megindokolni a kérelem megtagadását.
(3) A részmunkaidő kikötése
a) a fizetés nélküli szabadság megszűnését követő naptól,
b) ha a közalkalmazott betegsége vagy a személyét érintő más
elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől
számított harminc napon belül ki kell adni rendes szabadságát, a
szabadság leteltét követő naptól hatályos.
A b) pontban foglaltak alkalmazása esetén - a felek eltérő
megállapodása hiányában - a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő első munkanapon meg kell kezdeni.
Eltérő megállapodás esetén a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő harminc napon belül meg kell
kezdeni.
(4) A kérelmet az (1) bekezdés szerinti fizetés nélküli szabadság
igénybevételének megszűnése előtt legalább hatvan nappal kell a
munkáltatóval közölni. A kérelemben a közalkalmazott köteles
tájékoztatni a munkáltatót
a) a fizetés nélküli szabadság igénybevételére jogosító gyermeke
harmadik életéve betöltésének időpontjáról, továbbá
b) ha egyenlőtlen munkaidő-beosztásban kíván dolgozni, a
munkaidő-beosztásra vonatkozó javaslatáról.
(5) A (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően a nevelési-oktatási
intézményben pedagógus munkakörben foglalkoztatottak esetében a
kérelmet a fizetés nélküli szabadság tartama alatt, a tanév szorgalmi
időszakának befejezését, illetve az első félév befejezését megelőző
hatvan nappal korábban kell a munkáltatóval közölni.
(6) A (3) bekezdés szerinti időponttól a közalkalmazotti jogviszony
alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli vagy természetbeni
juttatás tekintetében e törvény erejénél fogva az időarányosság elve
alkalmazandó, ha a juttatásra való jogosultság a munkaidő mértékével
összefügg.
(7) Az (1) bekezdés szerinti kérelem alapján kikötött részmunkaidőben
a munkáltató a közalkalmazottat
a) a kérelem szerinti időpontig, de
b) legfeljebb a gyermek négyéves koráig, három vagy több gyermeket
nevelő közalkalmazott esetén a gyermek hatéves koráig
köteles foglalkoztatni. Ezt követően a közalkalmazott munkaidejét a
kérelem benyújtása előtti mérték szerint kell megállapítani.
(8) Az (1)-(7) bekezdés nem alkalmazható a vezetői megbízású
közalkalmazott tekintetében.
Ekkor a kötött munkaidő a részmunkaidő 80%-a lesz, pl. félállás esetén
heti 20 óra, és a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő is a
csökkentett munkaidő 55-65 százaléka. (félállásnál heti 11-13 óra). A
szabadság ugyanannyi marad, csak a távolléti díj, ami a szabadság
idejére jár, az időarányos illetmény alapján lesz megállapítva.
Sajnos a köznevelési törvény szerint nincs már külön napközis
munkakör, ezért azt is tanító szakképzettséggel kell ellátni alsó
tagozaton. Maradnak olyan egyéb foglalkozások, amelyek nem
végzettséghez kötöttek: szakkörök, tehetséggondozó, tanórán kívüli
foglalkozás, tanórán kívüli programok szervezése, lebonyolítása.

--
  OFOE

Tisztelt Szodrai Csilla! A szakképzési törvény 127 § 6 szerint annak, aki már alkalmazott, mindenképp ki kell fizetni, aki új, annak megállapodás esetén:
A munkáltatói jogkör gyakorlója a szakképző intézmény alkalmazottjával megállapodhat a szakképző intézményben eltöltött legalább tizenötéves munkaviszony esetére jubileumi jutalom biztosításában. Az Nkt. e törvény hatálybalépését megelőző napon hatályos rendelkezései szerinti szakgimnázium, illetve szakközépiskola alkalmazottja esetében az ilyen megállapodás a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerinti feltételekkel kötelező azzal, hogy a jubileumi jutalomra jogosító időszakban a közalkalmazotti jogviszony és a szakképző intézménnyel fennálló munkaviszony időtartamát egybe kell számítani. (A választ Juhász Ágnes adta meg.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek