OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2012. február 26.
» Hozzászólások (5)

Mit nem teszek egy tanteremben?

10. Nem tekintem a gyerekeket alárendelteknek, ők társaim a pedagógiai folyamatban

„Úgy éreztem, hogy kicsúszott a kezemből a saját életem. Semmiben nem én döntöttem. Mindenben mások utasításait kellett követnem. Ezért kellett bizonyos tekintetben lerombolnom az addigi karrieremet, hogy újraépíthessem.”
Heath Ledger

Ha figyelemmel voltunk az előbbiekre, akkor a gyerekek nem „beosztottaink” lesznek az iskolában, hanem igazi partnereink abban a folyamatban, amelyben ők is és mi is megtaláljuk a megfelelő helyünket úgy, hogy mindannyian jól érezzük magunkat. Úgy, hogy mindannyiunknak örömet okoz a felfedezés, a tanulás.

Ha kimozdulunk a tanári asztal biztonságából, akkor esélyünk van felfedezni tanítványaink világát. Megláthatjuk a táskáikra rajzolt graffitiket, a padjaikba rejtett titkos levelezést, az alatta olvasott újságokat. De megismerhetjük igazi valójukat is, ha belépünk az ő világukba. Megismerhetjük valódi személyiségüket, amely egyébként sokáig, akár évekig, egészen az iskolába járás végéig rejtve maradna előttünk. Közvetlen kapcsolatot alakíthatunk ki szellemi és testi síkon is. Megérinthetjük a vállukat, ha bíztatásra van szükségük, kisebbeknek megsimogathatjuk a fejét, ha jól tett valamit. A tanítványaink a társainkká válhatnak az oktatás és nevelés folyamatában, ha tiszteljük őket és közeledni akarunk feléjük. Ha a tisztelet kölcsönösen megvan, akkor feltételezhetően megvan a bizalom is, és akkor a gyerekek befogadnak maguk közé. Mint a Holt költők társaságában, ahol az új irodalomtanárnak sikerül a gyerekek társává, választott szellemi vezetőjévé válnia és távozásakor a tanítványai Walt Whitman egyik versének részletével búcsúztatják az asztal tetejére állva:

„Ó Kapitány, Kapitányom! Szörnyű utunkat már teljesítettük, A kínzott meggyötört, a győzelem a miénk, mit kerestünk.”1

A jelenet megható és valamennyi pedagógusnak álma egy ilyen csoport, osztály vezetőjének lenni. Ez csak akkor lehetséges, ha a gyerekeket nem alérendeltünkként, hanem partnerünkként kezeljük. Egyenrangú felek vagyunk abban a folyamatban, amiben ugyan mi többet tudunk, de ezzel a fölénnyel nem kellene élnünk, visszaélnünk. Az „én mindent tudok”, „minden helyes, mit teszek”, „én vagyok az osztály Főnöke” attitűd csak vesztes pozíció lehet. De lehet-e valóban partner egy gyerek? Természetesen.

Próbáljuk ki! Az amerikai iskolákban és egyes itthoni reformpedagógiai iskolákban is hagyománya van a rövidebb, hosszabb idejű projektmunkának, melyet a tanulók a pedagógus segítségével (ha kérik), de önállóan dolgoznak ki. Ezzel tehetnek bizonyosságot gondolkodásuk fejlettségéről, szellemi alkotóvágyukról, manuális ügyességükről, kreativitásukról stb. A projekttémákat maguk választhatják meg a megadott műveltségi területen belül – azt választják, ami érdekli őket. A projektben írhatnak esszét, készíthetnek makettet, prezentációt – bármit, ami az adott témakörhöz kapcsolódhat. Az erre való készülésben diák és pedagógus együtt dolgozik, társak kell, hogy legyenek a siker érdekében. Nem gondolom, hogy jó megoldás lenne a gyerek helyett kitalálni a projektet, a megoldás mikéntjét. Beszéljék meg, ha szükséges még ötleteket is adhatunk a megoldás felé vezető úthoz, de ennél tovább ne menjünk. Végezzük azt, ami a feladatunk, a mentori munkát!

Az SNI-s kisfiú a fizika témakörei közül a mágneses taszítást választotta, mert felkeltette érdeklődését az órán általam ismertetett jelenség: „Ég és föld között lebeg, mint Mohamed koporsója.”. Elgondolkodtatta, hogyan lehetséges ez. A megegyező pólusú mágnesek taszítását látta az órán, bemutattam több kísérletben is, megnézte animációkon. Az alapot tudta hát, de neki egyszerű eszközökkel a maga módján kellett lebegtetnie a koporsót.

Próbálkozott. A mágnes állandó jelleggel félrecsúszott, kimozdult a szimmetriatengelyből és leesett. Akkor megpróbálta a vízszintesen elhelyezett téglatestet keretbe zárni, ám ekkor meg „felfordult és hozzáragadt” – mondta.

Hagytam, hadd törje a fejét, jöjjön rá maga valamilyen megoldásra. Azt már tudta, hogy a „koporsó nem mozdulhat oldalra, nem billenhet meg. A megbeszéléseinken próbáltam arra terelgetni, hogy a mágneses mezőt is ismerje meg, és annak ismeretében „szülje meg” a megoldást.

Megtörtént. A bemutató remekül sikerült.

Ebben a történetben társak voltunk, együtt hajoltunk tizedszer is a félresikló mágnes fölé, együtt kísérleteztünk hosszú időn keresztül, együtt nevettünk és búslakodtunk, ha a dolog nem sikerült. És közös volt az öröm is: ő a sikernek örült, én meg annak, hogy nem adta fel, és megoldotta a problémát. Történhetett volna úgyis, hogy elárulom fiúnak a megoldást, ám ezzel elvettem volna az örömét. Akkor belőlem a tanár beszélt volna.

A lány minden nap bejött a fejlesztő szobába. Látszólag nem akart mást, mint beszélgetni, megosztani örömét vagy bánatát. Sokszor nem is beszélt. Ránéztem, hogy segíthetek-e valamiben és csak azt láttam, hogy jólesik neki leülni kicsit, hallgatni, nézelődni, belelapozni valamilyen fejlesztő anyagba. De ugyanakkor sokszor beszélgettünk arról, ami az életében gondot jelentett vagy örömet adott. Nem úgy beszélgettünk, mint tanár és diák, hanem mint társak az iskolában. Gyakran elfelejtette még a magázódást is a bizalmas beszélgetések során. Szüksége volt valakire. Látszott, hogy a nevelőotthonos pedagógusok minden igyekezete ellenére ez a gyerek magányos. Kellett valaki, akiben megbízott, akivel megoszthatta a gondolatait. Akihez ragaszkodhatott. Ez már régen nem tanár-diák kapcsolat volt. Társak voltunk minden helyzetben. Az osztályban is, a tanítási órán is. Ám ennek a kapcsolatnak megvoltak a szabályai, amiket be kellett tartania.

A szabályok nélkülözhetetlenek minden kapcsolatban. A fenntartások nélküli szeretetben, a szerelemben, a barátságban és a haverok között is megvannak azok a szabályok, amelyek működtetik a kapcsolatokat. És megvannak a célok is, amiért ilyen kapcsolatokat keresünk és kiépítünk. Szerelemben egy olyan társra vágyunk, aki majd egyszer gyerekeink anyja-apja lehet, akivel le tudjuk élni életünket Az iskolában általában azt szeretnénk, hogy a tudás megszerzésével esélyt kapjunk önálló életünk megszervezésére, elkezdésére, megélésére.

Ez pedig parancsra nem megy! A parancsot többnyire végrehajtja a gyerek, ha elég jól szocializált, de nem feltétlenül ért egyet vele, és de ezt nem árulja el. Ha mégis kibukik belőle, akkor már olyan nagy fokú bizalomvesztés áll fenn, amely nagy valószínűséggel tönkreteszi az egész kapcsolatot.

Parancsra nem megy, mert a parancs nem fejleszti azt, amire pedig nevelni szeretnénk őket: az öntudatot, az önállóságot, a büszkeséget, a tudatosságot. A parancsolás olyan kommunikációs gát, amelyet nagyon nehéz feloldani. Olyan, mint a prédikálás (majd én megmondom a tutit), a fenyegetés (ha holnapra sem lesz kész a leckéd, beírom az egyest), a szidás (már megint…). Ez az eszközök általában hatástalanok, illetve pontosan az ellenkezőjét érjük el vele annak, amit szeretnénk.

Legyen a gyerek társunk. Olyan ember, aki kellően motivált, aki ha szükségét érzi, kéri és elfogadja a támogatásunkat annak érdekében, hogy minél többet tanuljon, és jobb ember legyen. Ez csak mellérendelt viszonyban működhet.

„Nem az a feladatunk, hogy a felnövekvő generációnak meggyőződéseket közvetítsünk. Hozzá kell segítenünk, hogy a saját ítélő erejét, a saját felfogóképességét használja. Tanuljon meg a saját szemével nézni a világban. (...) A mi vélekedéseink és meggyőződéseink csak a mi számunkra érvényesek. Az ifjúság elé tárjuk őket, hogy azt mondjuk: így látjuk mi a világot. Nézzétek meg most már ti is, milyennek mutatja magát nektek. Képességeket ébresszünk fel, és ne meggyőződéseket közvetítsünk. Ne a mi igazságainkban higgyen az ifjúság, hanem a mi személyiségünkben. Azt vegyék észre a felnövekvők, hogy mi keresők vagyunk, és őket is a keresők útjára kell vezetnünk.”
Rudolf Steiner

Leiner Károly

1Walt Whitman – O Captain, my captain!

--

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Dóri | 2012. április 12.
Fogyatékos gyerekek között a tanári asztal felejtős. (Ép értelműeknél miért is nem?)
Bizalom, szeretet, mosoly, biztatás, irányítás. Ezek nélkül csak ismeretátadásról beszélnénk. És ez a dolgunk? Nem! Ennél sokkal több.
Katalin | 2012. március 8.
Legtöbb kollégámnak még mindig biztonságosabb tanári asztalának világa, a világért sem mozdulna ki belőle. Jó lenne kezükbe nyomni a sorozatot, ám nem biztos, hogy jó szívvel vennék. Inkább harag lenne belőle. Így minden marad a régiben.
Kár.
anarchista | 2012. március 2.
Túl szép hogy igaz legyen. Van még ilyen? Ha igen, akkor mért ott? Mért nem felfedezve, kiállítva mindenki elé, hogy emberek! Van ilyen pedagógus is! Az egész sorozat olyan benyomást kelt, mintha valami más korban élnénk, nem?
Márti | 2012. március 1. | ismeretlen[kukac]incs[pont]hu
Nagyon jó.
tanitoneni | 2012. március 1.
Szép ez a sorozat, erőt és hitet ad. Olyan jó olvasni ebben a káoszban, ami körbevesz minket az iskolában is. Milyen jó lenne, ha az egész világ ennyire tiszta tudba lenni, ennyi erkölcsös és emberi. Köszönet érte!
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.10.07.
A következő tanévtől átnevezik a szakgimnáziumokat és a szakközépiskolákat
"Az átjárhatóság lehetőségének növelése, valamint a közös szakmai tartalmak egyértelmű azonosítása érdekében közös ágazati tartalmak és ezekhez kapcsolódóan új ágazati struktú...
(Forrás: eduline)
--
2019.10.07.
L. Ritók Nóra: Emancipáció és nyomorúság
Aki a főállású anyaságból lép át a munkaerő-piacra, annak iszonyúan nehéz. Mert a pénz kell, a férfiak zöme már nem tudja eltartani a családot, ahogy a gyerekek intézményrendszerbe ker...
(Forrás: hvg/Nyomor széle blog)
--
2019.09.06.
Microsoft-botrány: újabb korrupciógyanús szálra bukkant Hadházy
A jelentésben szereplő történet szerint a NAV esetében egy Microsoft-alkalmazott tiltakozott is amiatt, hogy az úgynevezett alvállalkozónak nincsenek kompetenciái a munkához. Azonban felvilá...
(Forrás: Magyar Hang)
--
2019.09.06.
"Kérdezd meg szüleidet, miért nem vagy megkeresztelve" – adja feladatul az ötödikes tankönyv
Bánhegyi könyve nem először kap publicitást: 2015-ben a tiltakozások hatására vissza kellett vonni az általános iskolák ötödik, a hatodik és a hetedik osztályaiból az általa írt tört...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.09.04.
„Füttyre indítható, fegyelmezett szolgahadat képezünk” – Exkluzív interjú Vekerdy Tamással és fiával, Dániellel
Az egyikük önmagában intézmény – bármit mond, az futótűzként terjed az interneten, és szavait anyák ezrei tekintik szinte szentírásnak. A másikuk elbújni szeret, és a szűkebb környezet...
(Forrás: wmn.hu)
--
2019.09.03.
A szelekció rendkívül nagy arányú növekedése a magyar iskolarendszerben 2010 és 2017 között. Nahalka István írása
Számtalan szakember és szervezet hívta már fel a figyelmet arra, hogy a szelekciós, illetve az esélyegyenlőtlenségek növekedését eredményező folyamatok egyre veszélyesebbek Magyarországon...
(Forrás: tani-tani online)
--
2019.09.03.
Friss felmérés: a pedagógusok 18%-a az első lehetséges alkalommal elhagyná a pályát
A gyorsjelentés szerint a válaszadók 79%-a szerint túl kevés az ellenszolgáltatás és túl nagy az elvárás, 21%-a várja, hogy javuljon a helyzet, ezen felül 21%-a munkahelyet változtatna, é...
(Forrás: eduline)
--
2019.09.03.
A szülők csak nem akarják úgy taníttatni a gyereküket, ahogy Orbán mondja
Ha saját gyerekeikről van szó, nem veszik be a családok, hogy a munkaalapú társadalom nevében ne gimnáziumba, hanem szakképzésbe adják őket. Az új tanévben is nagyjából ugyanannyian kezdik...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.31.
A magyar oktatás színvonala 30 évvel maradt le a valóságtól, és ez a szám most megduplázódik
– mondta Rózsa Ildikó, a Resuli – a Megújuló Oktatásért Alapítvány vezetője a 24.hu-nak a köznevelési törvény módosításával kapcsolatban. A parlament júliusban szavazta meg a szeptembert...
(Forrás: 24.hu)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Zoltán!
A munkaszerződéssel foglalkoztatottakra is a pedagógus-előmeneteli
rendszer vonatkozik, a hozzá tartozó illetményrendszerrel, és a
szabadság. valamint pótszabadság is azonos, a távolléti díj számítása
az Nkt. alapján történik, a túlmunka díjazása, beleértve a
pihenőnapokon végzett munkát, mindenki esetében az Mt .és a
326/2013-as rendelet alapján történik, ahogy az eseti helyettesítésre
vonatkozó előírások is azonosak. Nem jár jubileumi jutalom, és a
végkielégítés is csak az Mt. alapján, ahogy távozáskor nincs
felmentési idő, hanem jóval rövidebb felmondási idő van. A nők negyven
év jogosultsági idő alapján nem kérhetik a felmentésüket, hanem közös
megegyezéssel vagy felmondással mehetnek el. A munkaviszony sokkal
könnyebb felmondással megszüntetni, mint felmentéssel, mert csak annyi
a kritérium, hogy az indok legyen valós és okszerű. Ha valakit
felmondással el akarnak küldeni, az Mt. hatálya alá tartozó munkáltató
esetében nem kötelező az előzetes állásfelajánlás. Küldök egy
összehasonlító táblázatot

((A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk. Az ígért táblázatot a mail címre küldtük el).

--
  Tóth Zoltán

Üdvözlöm!
Szeretnék választ kapni az alábbi kérdésemre.
Alapítványnál, pedagógus munkakörben foglalkoztatott munkavállalóra a munatörvénykönyve vonatkozik. Minden kérdésben? Melyekben nem?
Különösen a heti munkaidő, az éves szabadság és a túlmunka díjazása (szombat, vasárnap) érdekelne.
Várom válaszát,
üdvözlettel: Zoltán

--
  ofoe

Kedves Rita! A gyermekvédelmi felelős munkakör 2012 szeptemberétől megszűnt, a feladat az osztályfőnökhöz került. Nem törvénymódosítás volt ez, hanem az új törvény és a hozzá kapcsolódó rendeletek tértek el a korábbiaktól. (A válasz a PDSZ jogi szakértőjétől érkezett.)

--
  ofoe

Kedves Katalin! Jól tudja : 22 órát kellett volna alapul venni, a tagóvoda vezetője - bár csoportban kell lenni 3 csoportos óvoda esetén, tehát nem függetlenített vezető -, de kap órakedvezményt. Tehát nem a 32 órát, hanem a 22 órát kell nézni és erre rászámolni a túlórát. (A választ Bakonyi Anna óvodai szakértő adta meg.)

--
  Mohácsi Katalin

Tisztelt OFOE!

Szeretnék állásfoglalást kérbi a következő helyzetre! Tagintézmény vezető vagyok egy 3 csoportos óvodában. Saját csoporttal foglalkozom,és látom el a vezetői feladatokat.Kolleganőm nem lesz ebben az évben, így egyedül látom el a feladatot a nap folyamán.A fenntartó eddig 50 óra ingyen munkát kért, majd a 32 óra feletti órákat számolta el részemre 90 %-os túlórával. Kérdésem az lenne, hogy jogos-e számomra az óvónők kötelező 32 órájával való számolás, mert az én kinevezésemben a 22 óra van megjelölve.EDDIG A 32 ÓRA FELETTI IDŐT számolták el ingyen 50 órai munka után.

Válaszukat nagyon köszönöm!
Üdvözlettel: Mohácsi Katalin

--
  Sasváriné Rita

Tisztelt Szerkesztőség!
Emlékeim szerint volt egy 2012. évi szabályozás mely az iskolai gyv felelős feladatkörét ill. annak változását írja le. Ha jól emlékszem, az ofő munkakörbe jobban beletették a gyv- t, míg a szakirányú képesítéssel nem rendelkező tul.képpen pedagógus gyv felelős feladatai arányosan csökkentek. Kb a kapcsolattartás segítése és a statisztika maradt meg neki. Meg is szűnt a 2 óra adható órakedvezménye. Most szükségem lenne arra az információra, hogy mely rendelet vagy törvénymódosítás írja le ezt a változást. Ebben kérem segítségüket. Tisztelettel: Sasváriné

--
  ofoe

Kedves Márta! Íme a válasz, amit a PDSZ jogi szakértőjének segítségével adunk meg.
Az Nkt. 62. § (5) bekezdése szerint a nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus-munkakörökben
dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő). A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet
17. § (5) bekezdése szerint "a (4) bekezdésben meghatározottak alapján az egy pedagógusnak elrendelhető tanórai és egyéb foglalkozások,
pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkozások száma egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat órát nem haladhatja meg. A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, óvodapedagógus esetében a kötött munkaidő felső határa felett eseti helyettesítés a (4)
bekezdésben foglaltak alapján rendelhető el, egy pedagógus számára tanítási évenként legfeljebb harminc tanítási napra, óvoda esetében egy nevelési éven belül legfeljebb harminc napra." A fentiekből következik, hogy nem teljes héten nem 26 órával kell számolni, hanem időarányosan, mivel ekkor a heti munkaidő 40 óránál kevesebb.
Az összevont helyettesítések esetében a Kjt. 24. § (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint, ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez,
illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.
Reméljük, segítettünk.

--
  Márta

Szeretném megkérdezni, hogy ha egy munkahét nem minden napján dolgozunk, mert pl. munkaszüneti nap ( Nagypéntek), vagy szabadságot írt ki a vezető ( tavaszi szünet utáni nap), esetleg 1-1 tanítás nélküli munkanap esik a hétre, akkor is csak a 26 óra feletti helyettesítés számít bele abba a bizonyos 30 napba, amely felett már fizetni kell a helyettesítésekért? Nem kell ilyen esetekben arányosan csökkentve számítani a heti kötött munkaidőt, tehát nem max. 26-ban meghatározni? Az iskolavezetés szerint nem. :( Szerintem ez olyan, mintha ledolgoztatnák velünk pl.a szabadságot. Pl. egy nap a héten nem tartottam órákat, mert osztálykiránduláson voltam. Ezen a napon lett volna 4 órám, de mivel nem tartottam meg, azon a héten csak 22 órám volt, 4 óra helyettesítést is kiírhatnak, ami 26 óra alatt van, tehát nem is számít helyettesítésnek. Az összevont helyettesítések pedig egyáltalán nem számítanak nálunk helyettesítésnek. Rendben van ez így?Nagy a káosz. Senki nem tud semmit.Válaszát előre is köszönöm

--
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek