OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2012. február 26.
» Hozzászólások (5)

Mit nem teszek egy tanteremben?

10. Nem tekintem a gyerekeket alárendelteknek, ők társaim a pedagógiai folyamatban

„Úgy éreztem, hogy kicsúszott a kezemből a saját életem. Semmiben nem én döntöttem. Mindenben mások utasításait kellett követnem. Ezért kellett bizonyos tekintetben lerombolnom az addigi karrieremet, hogy újraépíthessem.”
Heath Ledger

Ha figyelemmel voltunk az előbbiekre, akkor a gyerekek nem „beosztottaink” lesznek az iskolában, hanem igazi partnereink abban a folyamatban, amelyben ők is és mi is megtaláljuk a megfelelő helyünket úgy, hogy mindannyian jól érezzük magunkat. Úgy, hogy mindannyiunknak örömet okoz a felfedezés, a tanulás.

Ha kimozdulunk a tanári asztal biztonságából, akkor esélyünk van felfedezni tanítványaink világát. Megláthatjuk a táskáikra rajzolt graffitiket, a padjaikba rejtett titkos levelezést, az alatta olvasott újságokat. De megismerhetjük igazi valójukat is, ha belépünk az ő világukba. Megismerhetjük valódi személyiségüket, amely egyébként sokáig, akár évekig, egészen az iskolába járás végéig rejtve maradna előttünk. Közvetlen kapcsolatot alakíthatunk ki szellemi és testi síkon is. Megérinthetjük a vállukat, ha bíztatásra van szükségük, kisebbeknek megsimogathatjuk a fejét, ha jól tett valamit. A tanítványaink a társainkká válhatnak az oktatás és nevelés folyamatában, ha tiszteljük őket és közeledni akarunk feléjük. Ha a tisztelet kölcsönösen megvan, akkor feltételezhetően megvan a bizalom is, és akkor a gyerekek befogadnak maguk közé. Mint a Holt költők társaságában, ahol az új irodalomtanárnak sikerül a gyerekek társává, választott szellemi vezetőjévé válnia és távozásakor a tanítványai Walt Whitman egyik versének részletével búcsúztatják az asztal tetejére állva:

„Ó Kapitány, Kapitányom! Szörnyű utunkat már teljesítettük, A kínzott meggyötört, a győzelem a miénk, mit kerestünk.”1

A jelenet megható és valamennyi pedagógusnak álma egy ilyen csoport, osztály vezetőjének lenni. Ez csak akkor lehetséges, ha a gyerekeket nem alérendeltünkként, hanem partnerünkként kezeljük. Egyenrangú felek vagyunk abban a folyamatban, amiben ugyan mi többet tudunk, de ezzel a fölénnyel nem kellene élnünk, visszaélnünk. Az „én mindent tudok”, „minden helyes, mit teszek”, „én vagyok az osztály Főnöke” attitűd csak vesztes pozíció lehet. De lehet-e valóban partner egy gyerek? Természetesen.

Próbáljuk ki! Az amerikai iskolákban és egyes itthoni reformpedagógiai iskolákban is hagyománya van a rövidebb, hosszabb idejű projektmunkának, melyet a tanulók a pedagógus segítségével (ha kérik), de önállóan dolgoznak ki. Ezzel tehetnek bizonyosságot gondolkodásuk fejlettségéről, szellemi alkotóvágyukról, manuális ügyességükről, kreativitásukról stb. A projekttémákat maguk választhatják meg a megadott műveltségi területen belül – azt választják, ami érdekli őket. A projektben írhatnak esszét, készíthetnek makettet, prezentációt – bármit, ami az adott témakörhöz kapcsolódhat. Az erre való készülésben diák és pedagógus együtt dolgozik, társak kell, hogy legyenek a siker érdekében. Nem gondolom, hogy jó megoldás lenne a gyerek helyett kitalálni a projektet, a megoldás mikéntjét. Beszéljék meg, ha szükséges még ötleteket is adhatunk a megoldás felé vezető úthoz, de ennél tovább ne menjünk. Végezzük azt, ami a feladatunk, a mentori munkát!

Az SNI-s kisfiú a fizika témakörei közül a mágneses taszítást választotta, mert felkeltette érdeklődését az órán általam ismertetett jelenség: „Ég és föld között lebeg, mint Mohamed koporsója.”. Elgondolkodtatta, hogyan lehetséges ez. A megegyező pólusú mágnesek taszítását látta az órán, bemutattam több kísérletben is, megnézte animációkon. Az alapot tudta hát, de neki egyszerű eszközökkel a maga módján kellett lebegtetnie a koporsót.

Próbálkozott. A mágnes állandó jelleggel félrecsúszott, kimozdult a szimmetriatengelyből és leesett. Akkor megpróbálta a vízszintesen elhelyezett téglatestet keretbe zárni, ám ekkor meg „felfordult és hozzáragadt” – mondta.

Hagytam, hadd törje a fejét, jöjjön rá maga valamilyen megoldásra. Azt már tudta, hogy a „koporsó nem mozdulhat oldalra, nem billenhet meg. A megbeszéléseinken próbáltam arra terelgetni, hogy a mágneses mezőt is ismerje meg, és annak ismeretében „szülje meg” a megoldást.

Megtörtént. A bemutató remekül sikerült.

Ebben a történetben társak voltunk, együtt hajoltunk tizedszer is a félresikló mágnes fölé, együtt kísérleteztünk hosszú időn keresztül, együtt nevettünk és búslakodtunk, ha a dolog nem sikerült. És közös volt az öröm is: ő a sikernek örült, én meg annak, hogy nem adta fel, és megoldotta a problémát. Történhetett volna úgyis, hogy elárulom fiúnak a megoldást, ám ezzel elvettem volna az örömét. Akkor belőlem a tanár beszélt volna.

A lány minden nap bejött a fejlesztő szobába. Látszólag nem akart mást, mint beszélgetni, megosztani örömét vagy bánatát. Sokszor nem is beszélt. Ránéztem, hogy segíthetek-e valamiben és csak azt láttam, hogy jólesik neki leülni kicsit, hallgatni, nézelődni, belelapozni valamilyen fejlesztő anyagba. De ugyanakkor sokszor beszélgettünk arról, ami az életében gondot jelentett vagy örömet adott. Nem úgy beszélgettünk, mint tanár és diák, hanem mint társak az iskolában. Gyakran elfelejtette még a magázódást is a bizalmas beszélgetések során. Szüksége volt valakire. Látszott, hogy a nevelőotthonos pedagógusok minden igyekezete ellenére ez a gyerek magányos. Kellett valaki, akiben megbízott, akivel megoszthatta a gondolatait. Akihez ragaszkodhatott. Ez már régen nem tanár-diák kapcsolat volt. Társak voltunk minden helyzetben. Az osztályban is, a tanítási órán is. Ám ennek a kapcsolatnak megvoltak a szabályai, amiket be kellett tartania.

A szabályok nélkülözhetetlenek minden kapcsolatban. A fenntartások nélküli szeretetben, a szerelemben, a barátságban és a haverok között is megvannak azok a szabályok, amelyek működtetik a kapcsolatokat. És megvannak a célok is, amiért ilyen kapcsolatokat keresünk és kiépítünk. Szerelemben egy olyan társra vágyunk, aki majd egyszer gyerekeink anyja-apja lehet, akivel le tudjuk élni életünket Az iskolában általában azt szeretnénk, hogy a tudás megszerzésével esélyt kapjunk önálló életünk megszervezésére, elkezdésére, megélésére.

Ez pedig parancsra nem megy! A parancsot többnyire végrehajtja a gyerek, ha elég jól szocializált, de nem feltétlenül ért egyet vele, és de ezt nem árulja el. Ha mégis kibukik belőle, akkor már olyan nagy fokú bizalomvesztés áll fenn, amely nagy valószínűséggel tönkreteszi az egész kapcsolatot.

Parancsra nem megy, mert a parancs nem fejleszti azt, amire pedig nevelni szeretnénk őket: az öntudatot, az önállóságot, a büszkeséget, a tudatosságot. A parancsolás olyan kommunikációs gát, amelyet nagyon nehéz feloldani. Olyan, mint a prédikálás (majd én megmondom a tutit), a fenyegetés (ha holnapra sem lesz kész a leckéd, beírom az egyest), a szidás (már megint…). Ez az eszközök általában hatástalanok, illetve pontosan az ellenkezőjét érjük el vele annak, amit szeretnénk.

Legyen a gyerek társunk. Olyan ember, aki kellően motivált, aki ha szükségét érzi, kéri és elfogadja a támogatásunkat annak érdekében, hogy minél többet tanuljon, és jobb ember legyen. Ez csak mellérendelt viszonyban működhet.

„Nem az a feladatunk, hogy a felnövekvő generációnak meggyőződéseket közvetítsünk. Hozzá kell segítenünk, hogy a saját ítélő erejét, a saját felfogóképességét használja. Tanuljon meg a saját szemével nézni a világban. (...) A mi vélekedéseink és meggyőződéseink csak a mi számunkra érvényesek. Az ifjúság elé tárjuk őket, hogy azt mondjuk: így látjuk mi a világot. Nézzétek meg most már ti is, milyennek mutatja magát nektek. Képességeket ébresszünk fel, és ne meggyőződéseket közvetítsünk. Ne a mi igazságainkban higgyen az ifjúság, hanem a mi személyiségünkben. Azt vegyék észre a felnövekvők, hogy mi keresők vagyunk, és őket is a keresők útjára kell vezetnünk.”
Rudolf Steiner

Leiner Károly

1Walt Whitman – O Captain, my captain!

--

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Dóri | 2012. április 12.
Fogyatékos gyerekek között a tanári asztal felejtős. (Ép értelműeknél miért is nem?)
Bizalom, szeretet, mosoly, biztatás, irányítás. Ezek nélkül csak ismeretátadásról beszélnénk. És ez a dolgunk? Nem! Ennél sokkal több.
Katalin | 2012. március 8.
Legtöbb kollégámnak még mindig biztonságosabb tanári asztalának világa, a világért sem mozdulna ki belőle. Jó lenne kezükbe nyomni a sorozatot, ám nem biztos, hogy jó szívvel vennék. Inkább harag lenne belőle. Így minden marad a régiben.
Kár.
anarchista | 2012. március 2.
Túl szép hogy igaz legyen. Van még ilyen? Ha igen, akkor mért ott? Mért nem felfedezve, kiállítva mindenki elé, hogy emberek! Van ilyen pedagógus is! Az egész sorozat olyan benyomást kelt, mintha valami más korban élnénk, nem?
Márti | 2012. március 1. | ismeretlen[kukac]incs[pont]hu
Nagyon jó.
tanitoneni | 2012. március 1.
Szép ez a sorozat, erőt és hitet ad. Olyan jó olvasni ebben a káoszban, ami körbevesz minket az iskolában is. Milyen jó lenne, ha az egész világ ennyire tiszta tudba lenni, ennyi erkölcsös és emberi. Köszönet érte!
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.06.02.
Belépés csak maszkban: fura időszak kezdődik kedden az iskolákban
Keddtől kinyitnak az iskolák: ügyeletet, illetve szükség esetén felzárkóztató órákat kell tartani. Tanárokkal és szülőkkel beszélve úgy tűnik, nagy tömeg nem lesz a tantermekben. A...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.05.31.
L. Ritók Nóra: Rengetegen estek pánikba...
Az okostelefon ma egyfajta státuszszimbólum, a jólétet jelző dolog. Mindenki megveszi, szeretné birtokolni, még akkor is, ha csak a legegyszerűbb funkcióit tudja használni. Így a telefonál...
(Forrás: Szeretlek, Magyarország)
--
2020.05.31.
Nemzetstratégiai unalom: a magyar érettségi hülyének nézte a diákokat
Természetesen nagy öröm, ha mindenki, vagy legalábbis minél többen le tudják tenni az érettségit. És minden országnak, Magyarországnak is szüksége van értelmiségiekre, de amilyen irányba...
(Forrás: válasz online)
--
2020.05.31.
Azért közoktatás, mert mindenkit megillet
Magyarország március közepén nem a digitális közoktatásra állt át. Egy tanári webkamera meg az osztály valamekkora részét mutató kis képek a pedagógus laptopján ugyanúgy frontális oktat...
(Forrás: mérce)
--
2020.05.31.
Gyarmathy Éva: ez a szörnyszülött se nem távoktatás, se nem digitális
A pedagógusok igen nagy része rugalmasan tudott alkalmazkodni a hirtelen változáshoz, miközben az oktatásirányítás régi, „a tananyagot leadni/számonkérni” elvárásával nem segített....
(Forrás: infostart)
--
2020.05.31.
Már munkába is állnak az iskolaőrök Nem csak prevenciós foglalkozásokat, védelmet is várnak a hatóságtól az intézmények
Több, mint kétezer rendőr működik közre az iskolák életében a mostani tanévben, akik főleg baleset- és bűnmegelőzési tanácsokkal látják el a diákokat, a jövőben ugyanakkor a taná...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.05.31.
Ki kell vezetni az iskolákból az erőszakos cselekményeket
Az erőszakot az iskolából ki kell vezetni, az ezt célzó törvényjavaslatok egy része már az Országgyűlés előtt van – mondta Horváth László miniszterelnöki megbízott az M1 aktuális...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.05.31.
Nem tudnak eljutni az egyetemre az orvostanhallgatók, mégsem engedik nekik az online vizsgázást
Az internetes petícióban a külföldi diákok arra kérték az egyetem vezetőségét: amíg nem tudnak visszajönni Budapestre, tegyék lehetővé, hogy a vizsgaidőszak végéig továbbra is interneten...
(Forrás: eduline)
--
2020.05.31.
Horn Gábor: Minden iskolás megtanult valamit a függetlenségről
A hagyományos napokon pedig, ahol eddig nem tették meg, a csoportmunkát kell alapvetéssé tenni. Egyértelmű, hogy a gyerekek egymástól tanulnak a legtöbbet, hiba lenne ezt gőgösen nem belá...
(Forrás: hvg.hu)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Olga! Ez olyan bonyolult munkajogi kérdés, hogy nem tudunk rá biztonságos választ adni. Javasoljuk, hogy keresse fel az
Oktatási Hivatal jogsegélyszolgálatát , ahonnan biztosan szakszerű választ kap.

Amennyiben tagja a PDSZ-nek, onnan is kaphat segítséget: http://www.pdsz.hu/cikk/36305

--
  Koszta Olga

Kedves OFOE!
A nők 40 éves kedvezményes nyugdíjba vonulásával kapcsolatban adódott problémám:
a Nyugdíjfolyósítótól már évekkel ezelőtt lekértem a pontos adatokat, amit azóta kötelezően kiegészítettek. Ennek alapján idén 2020.október 28-án meg lesz a kellő negyven évem, amivel jogosult leszek a kedvezményes nyugdíjra.Jár számomra 5 hónap felmentési idő és úgy beszéltük meg a munkaadómmal, hogy közös megegyezéssel kérem munkaviszonyom megszüntetését október 31-től.
Ennek alapján a felmentési idő június 1-től lép életbe.
Viszont mivel a szakoktatásban dolgozom,július 1-től1-től megszüntetik a közalkalmazotti jogviszony és átsorolnak a Munkatörvénykönyv hatálya alá.
Még nem írtam alá az új munkaszerződést.
Kérdéseim:
- Írjam-e alá az új szerződést?
- vonjam-e vissza a munkaviszonyom megszüntetésére vonatkozó kérelmemet?
- egyáltalán mit tegyek, mi lenne számomra a legkedvezőbb megoldás?
Nyugdíjba is szeretnék menni, viszont ha most felmondanak nekem, akkor nem lesz meg a 40 évem.
Tisztelettel: Koszta Olga

--
  OFOE

Kedves Erdélyi Virág! Úgy véljük, hogy ez a helyi vezetés (tankerület?) döntési joga. Az érintett kollégának pedagógiai végzettsége van, 6. osztályig az osztályfőnöki megbízatás jogossága sem lehet kétséges. A magasabb évfolyamokon nyilván nem lehet szakórája, nem biztos, hogy szerencsés, ha csak osztályfőnökként működik az adott osztályban. Hogy munkaközösségvezetőként be tudja tölteni a feladatát azon is múlik, hogy mi a munkaközösségvezető pontos feladatköre. Ha jó szervező, van megfelelő pedagógiai tudása, nem kizárt, hogy alkalmas a feladatra. Önmagában a szakvizsga és a középfokú vezetői végzettség nem garantálja a nagyobb hozzáértést főként az osztályfőnökséget illetően.

--
  Erdélyi Virág

Kedves Kollégák!
Lehet- e felső tagozaton osztályfőnöki munkaközösség- vezető az, akinek csak tanítói végzettsége van, amellyel max. 6 évfolyamon taníthat a műveltségterületének megfelelő szakon?
Mellesleg 3 éve van a munkaközösségben, ahol tőle 2 évtizeddel idősebb öt 50+os több diplomás, ped.szakvizsgás, ped.2 minősítésű, közoktatási vezetői végzettséggel rendelkező pedagógus van.

--
  OFOE

Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  Szilágyi István

Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  OFOE

Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)

--
  Harmat Krisztina

Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina

--
  Szilágyi István

Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek