OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2012. április 12.
» Hozzászólások (0)

11. Soha nem felejthetem el, hogy példakép vagyok

„A példa a leghatékonyabb tanítók egyike, noha szótlanul tanít.”
Samuel Smiles

A felgyorsult mában, ebben a digitális, rohanó világban az ember csak kapkodja a fejét, a fiatalok azonban nagyon könnyedén élnek benne. Legalábbis ez a látszat. Kétségtelen, hogy kiválóan kezelik a különböző szerkentyűket, chatelnek a neten, küldenek sms-t, mms-t és a fene tudja, hogy még mit, azonban, ha például kiviszed őket a természetbe, akkor már nem találják a helyüket. Minden rohan, minden gyors. Nincs már idő meghallgatni a nagyi csodálatos történeteit, nincs idő elrévedni a nagyapa háborús emlékein, nincs idő beszélgetni a szüleikkel és valójában egymással sem. Még az iskolában sem. Felmérések szerint egy 45 perces órán egy-egy gyerek néhány másodpercig jut szóhoz.

Ebben az abnormális világban példaképeiket is az általuk használt, rájuk ömlő médiából választják a gyerekek, miközben mi vagyunk azok: a, pedagógusok, akikkel a legtöbb időt töltik. Nem szabad elfelejtenünk: bár lehet, hogy valamelyik divatos popsztárt jelölik meg példaképüknek, valójában mi állunk a figyelmük középpontjában. Akkor is, ha ezt letagadják, látszólag nem törődnek vele. De belül, személyiségük mélyén komoly változtatásokat érhetünk el. Ez csodálatos feladat – hivatásunk egyik varázsa. Példaképek vagyunk akkor is, ha nem neveznek így! Ennek megfelelően kell viselkednünk.

Volt kedves tanítványom húsz évvel ezelőttről írt nekem a minap. Mellékelt hozzá egy kockás papírlapot. Rajta az én féléves, róla szóló értékelésem állt. Írt egy mondatot is fölé: „Dolgozni csak pontosan, szépen…” Kissé még dülöngélő betűkkel, hiszen harmadikos lehetett talán és sosem volt szépíró, de ott állt az intelem: Dolgozni csak pontosan, szépen…

Én mondtam mindig, minden osztályomban, csak úgy, mint a „Soha ne add fel!” és egyéb kedvenc mondataimat. Megmaradt. Ez is, meg a csak úgy odavetett megjegyzés. Húsz év után is.

Az akkor még csak nyolc éves fiú figyelt. Erre is. A minta akkor én voltam. Azóta is visszaköszönnek gesztusok, szavak kedves tanítványaimtól. Megható és ugyanakkor figyelmeztet: jól gondoljuk meg, hogy mikor mit cselekszünk!

A probléma az és a kérdés is egyben, hogy tudunk-e még versenyezni a felgyorsult világgal, a médiával, az internettel. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban komoly félelmeim vannak. Saját gyerekeimet is megpróbáltam úgy nevelni, ahogy én helyesnek gondoltam. Ahogy engem nevelt Édes, és őt az édesanyja. Olyan erkölcsi normák szerint, melyek egyetemlegesek és örök érvényűek – legalábbis eddig így hittem és ezek után is így gondolom, csak a világ nem gondolja így. Addig csak apró konfliktusaik voltak, míg nem tudtak bekapcsolódni egy-egy beszélgetésbe a társaikkal a sulikban a Való világról, meg a legújabb dél-amerikai sorozat 500. részében történtekről, ám később komolyabb problémák kezdődtek. Kezdtek kimaradni ezekből a körökből, mindössze egy-egy közelebbi ismerősük, talán barátjuk akadt, olyan, mint ők. Elmagányosodtak, mert nem tudtak részt venni az ilyen üres kapcsolatokban, a magamutogató, a külsőségeket mindenek előtt tartó közösségekben. Nekik nem lehetett fontosabb a cipő márkajelzése, mint az, hogy kényelmes-e, tartós-e stb. Így végeztük el az általános iskolát. Mára bizonyosnak látszik, hogy az általunk adott példa, az esti mese, később az esti „olvasókörök”, a tévéből az értékes művek kiválasztása, a sok-sok hasznos időtöltés nem volt kárba veszett munka. Ám az, hogy az életükben jobban fognak-e boldogulni „különös” értékrendjükkel, mint másképp nevelkedett társaik, az teljesen bizonytalan. Hiszem, hogy igazunk volt, de a tisztesség, őszinteség, becsület ma nem kifizetődő dolog. Legalábbis megélni belőle nem lehet.

A pénz nem boldogít – állítják azok, akiknek van. Önmagában talán nem boldogít, ha nincs meg hozzá az ész, a műveltség, a kreativitás, a sokoldalúság, mely ötleteket adhat ahhoz, hogy értelmesen használjuk fel. Pénz nélkül viszont nem lehetsz boldog, hiszen ma minden ettől függ – az is, hogy életben maradsz-e. Ha nem tudod megfizetni a minőségi orvosi kezelést, bánásmódot, akkor belehalhatsz. Ha nem tudod kifizetni a számláidat, utcára kerülsz és előbb-utóbb ott is végzed be.

Mikor otthon a gyerekek nevelése szóba került, mindig téma volt közöttünk, hogy mire neveljük a gyerekeinket: az „életre” vagy arra, amit mi fontosnak tartunk. A válasz, az értük érzett felelősség miatt, egyáltalán nem volt könnyű. Azonnal rávágtuk, hogy tisztességre, becsületre, de agyunk hátsó részében motoszkált a kétely: jót teszünk velük?

Mindig elűztük ezeket a gondolatainkat, mert mi sem tudunk másképpen élni, mint szüleinktől kapott örökségünk szerint, így valójában nem volt nehéz a döntés. A Példa tehát mi vagyunk, és mienk a felelősség is. Ám sajnos azt a kort éljük, ahol ezek a normák szinte csak papíron léteznek. Nekünk kell ezeket élettel megtölteni, hitelessé tenni az óvodákban, iskolákban. Nagy felelősség ez.

„Az igazi példakép az erkölcsi normáival és a viselkedésének kiszámíthatóságával tanít. Az igazi példakép tetteit nem másolni, hanem megérteni kell. Az ilyen példakép a mai társadalmakból meglehetősen kiveszett. Az egyik tanítóképző főiskolán járva azt hallottam, hogy az oda járóknak csupán három százaléka képes megnevezni egy olyan tanárt, aki a számára példakép volt. Ez tragédia. Helyes és valódi példaképekből tehát soha nem lehet elég. Az ilyen példát mutató magyarok kiemelése és köztiszteletének, közszeretetének megteremtése olyan fontos feladat, amellyel nagyon adósak vagyunk.”1

Amikor azt állítom, hogy valamennyi pedagógus példa a gyerekek számára, akkor sajnos nem azt állítom, hogy valamennyien pozitív példák vagyunk, csak azt, hogy példák. Hogy tanítványaink tőlünk mit tanulnak el, az a mi felelősségünk! Amennyiben igaz, hogy valamennyien értékeket közvetítünk a nevelési folyamatban, akkor arra kell törekednünk, hogy ezek az értékek stabilak legyenek. Nehezítheti ezt a változó értékrendszer, amit az utóbbi évtizedekben tapasztalunk, de nehezítheti az is, hogy az iskolákban a pedagógus szerepe a társadalom elvárásai miatt időhiánnyal küszködve a neveléstől eltolódott az oktatás irányába.

A legtöbb iskolában nincs dicsőség-fal, vagy ahhoz hasonló felület, amely hírt adhatna az iskolában tanuló gyerekekről, eredményeikről. Arról, amire az iskola is joggal büszke lehetne, és egyben a gyerekek számára is példaképeket állíthatna.

Egyik tanítványom Európa-bajnok lett. Mikor megérkezett az aranyérmével, bejártuk szünetben az iskolát és boldog-boldogtalannak, minden pedagógusnak, akivel találkoztunk, elújságoltuk, mekkora eredményt ért el. A következő órám nagy részét az élménybeszámolójára „áldoztam”. Fontosnak tartottam, hogy jó példát állítsak a sérüléssel élő gyerekek elé, hogy lássák, a befektetett munka meghozza eredményét. Hogy munka nélkül nem lehet teljesítményt elérni.

Bízom abban, hogy a gyerekekben az elmondottak hatására megrezdül valami, a látott versenyruha, aranyérem, az elmesélt küzdelem érte, a sosem látott távoli ország képe hatást gyakorol rájuk. Ki kell használnom a tanítványom sikerét a többi gyerek hasznára.

Lefényképeztem a fiút nyakában az éremmel és kitettem a központi faliújságra, hogy minden tanítványunk lássa, érdemes küzdeni, dolgozni.

Ma a pedagógus nem értéket, hanem ismeretet közvetít a tanulók felé és ebben óriási veszély rejlik. Ha a gyerekek nem találkoznak időben az alapvető normákkal, értékekkel, akkor később már nagyon nehéz a kialakult személyiségbe beleépíteni, ha egyáltalán lehetséges. Éppen ezért nem hiszek a börtönök „lélekfejlesztő, nevelő” hatásában – legyenek bármilyen korúk az elítéltek! Nem vagyok pszichológus, ám azt gondolom, hogy azok a gyerekek fordíthatóak vissza erről az útról, akikben megvoltak ezeknek a normáknak legalább a csíráim és csak „belerángattattak” őket a bűnbe. Akikben van valami alap, amire lehet építkezni. Olyan embereket, akik sosem éltek ilyen értékek szerint, nem érték el a szocializáció bizonyos szintjét, identitásuk ezek nélkül alakult ki, akiknek az önnevelési folyamata kezárult, szinte lehetetlen visszaterelni a helyes útra.

Pályám kezdetén napköziztem is kisiskolásokkal. Elvárás volt az iskola részéről, hogy bár külön asztalnál, de együtt együnk a gyerekekkel. Magam gyakran ültem be közéjük kollégáim némi rosszallása ellenére, csakúgy mint mostanában, amikor szünetben is a dohányzó gyerekek között vagyok ügyeletesként. Sajnos magam is ennek a rossz szokásnak vagyok rabja, de a fiatalok azt látják, hogy a tanár úr nem dobja el a csikket, nem a szemetes tetején oltja el stb. Akkor meg azt látták a gyerekek, hogy kell kulturáltan étkezni. Mindkettőben a nevelésnek igénye jelentkezik, szinte tudattalanul bennem. Így nevelődtem és ezt a példát adom tovább.

Amikor belépünk egy osztályba, beszélgetünk egy-egy diákkal a folyosón, vagy az utcán futunk csak össze velük, akkor se felejtsük: hogy a gyerekek figyelnek bennünket, modellek, példák vagyunk a számukra!

A tanárnő állandóan olvasott, mindig és mindenhol. Így érkezett be reggel, kezében könyvvel, így közlekedett a folyosókon. Ha nem olvasta, akkor hóna alatt vitte mindenhova magával az aktuális kötetet – bekötve egyszerű kockás füzetlapba, hogy ne koszolódjon a borító.

Az ő osztálya volt az, amelyben évekkel később olvasókör működött, ahol a gyerekek közt téma lett egy-egy olvasott könyv. Nem csak a Harry Potter, de Semprun Nagy utazása, Orwell 1984-e. Ahol beszédtéma volt a Legyek ura Röfije éppen úgy, mint az aktuális popsztár.

Azok a gyerekek olyan mintát kaptak, amit egész életükben magukkal hordoznak, és talán továbbadnak saját gyermekeiknek.

Leiner Károly

1A megvalósítatlan álmok népe vagyunk – Interjú Csermely Péter professzorral – 2010.11.02. Fővárosi Oktatási Portál

--

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.06.02.
Belépés csak maszkban: fura időszak kezdődik kedden az iskolákban
Keddtől kinyitnak az iskolák: ügyeletet, illetve szükség esetén felzárkóztató órákat kell tartani. Tanárokkal és szülőkkel beszélve úgy tűnik, nagy tömeg nem lesz a tantermekben. A...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.05.31.
L. Ritók Nóra: Rengetegen estek pánikba...
Az okostelefon ma egyfajta státuszszimbólum, a jólétet jelző dolog. Mindenki megveszi, szeretné birtokolni, még akkor is, ha csak a legegyszerűbb funkcióit tudja használni. Így a telefonál...
(Forrás: Szeretlek, Magyarország)
--
2020.05.31.
Nemzetstratégiai unalom: a magyar érettségi hülyének nézte a diákokat
Természetesen nagy öröm, ha mindenki, vagy legalábbis minél többen le tudják tenni az érettségit. És minden országnak, Magyarországnak is szüksége van értelmiségiekre, de amilyen irányba...
(Forrás: válasz online)
--
2020.05.31.
Azért közoktatás, mert mindenkit megillet
Magyarország március közepén nem a digitális közoktatásra állt át. Egy tanári webkamera meg az osztály valamekkora részét mutató kis képek a pedagógus laptopján ugyanúgy frontális oktat...
(Forrás: mérce)
--
2020.05.31.
Gyarmathy Éva: ez a szörnyszülött se nem távoktatás, se nem digitális
A pedagógusok igen nagy része rugalmasan tudott alkalmazkodni a hirtelen változáshoz, miközben az oktatásirányítás régi, „a tananyagot leadni/számonkérni” elvárásával nem segített....
(Forrás: infostart)
--
2020.05.31.
Már munkába is állnak az iskolaőrök Nem csak prevenciós foglalkozásokat, védelmet is várnak a hatóságtól az intézmények
Több, mint kétezer rendőr működik közre az iskolák életében a mostani tanévben, akik főleg baleset- és bűnmegelőzési tanácsokkal látják el a diákokat, a jövőben ugyanakkor a taná...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.05.31.
Ki kell vezetni az iskolákból az erőszakos cselekményeket
Az erőszakot az iskolából ki kell vezetni, az ezt célzó törvényjavaslatok egy része már az Országgyűlés előtt van – mondta Horváth László miniszterelnöki megbízott az M1 aktuális...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.05.31.
Nem tudnak eljutni az egyetemre az orvostanhallgatók, mégsem engedik nekik az online vizsgázást
Az internetes petícióban a külföldi diákok arra kérték az egyetem vezetőségét: amíg nem tudnak visszajönni Budapestre, tegyék lehetővé, hogy a vizsgaidőszak végéig továbbra is interneten...
(Forrás: eduline)
--
2020.05.31.
Horn Gábor: Minden iskolás megtanult valamit a függetlenségről
A hagyományos napokon pedig, ahol eddig nem tették meg, a csoportmunkát kell alapvetéssé tenni. Egyértelmű, hogy a gyerekek egymástól tanulnak a legtöbbet, hiba lenne ezt gőgösen nem belá...
(Forrás: hvg.hu)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Olga! Ez olyan bonyolult munkajogi kérdés, hogy nem tudunk rá biztonságos választ adni. Javasoljuk, hogy keresse fel az
Oktatási Hivatal jogsegélyszolgálatát , ahonnan biztosan szakszerű választ kap.

Amennyiben tagja a PDSZ-nek, onnan is kaphat segítséget: http://www.pdsz.hu/cikk/36305

--
  Koszta Olga

Kedves OFOE!
A nők 40 éves kedvezményes nyugdíjba vonulásával kapcsolatban adódott problémám:
a Nyugdíjfolyósítótól már évekkel ezelőtt lekértem a pontos adatokat, amit azóta kötelezően kiegészítettek. Ennek alapján idén 2020.október 28-án meg lesz a kellő negyven évem, amivel jogosult leszek a kedvezményes nyugdíjra.Jár számomra 5 hónap felmentési idő és úgy beszéltük meg a munkaadómmal, hogy közös megegyezéssel kérem munkaviszonyom megszüntetését október 31-től.
Ennek alapján a felmentési idő június 1-től lép életbe.
Viszont mivel a szakoktatásban dolgozom,július 1-től1-től megszüntetik a közalkalmazotti jogviszony és átsorolnak a Munkatörvénykönyv hatálya alá.
Még nem írtam alá az új munkaszerződést.
Kérdéseim:
- Írjam-e alá az új szerződést?
- vonjam-e vissza a munkaviszonyom megszüntetésére vonatkozó kérelmemet?
- egyáltalán mit tegyek, mi lenne számomra a legkedvezőbb megoldás?
Nyugdíjba is szeretnék menni, viszont ha most felmondanak nekem, akkor nem lesz meg a 40 évem.
Tisztelettel: Koszta Olga

--
  OFOE

Kedves Erdélyi Virág! Úgy véljük, hogy ez a helyi vezetés (tankerület?) döntési joga. Az érintett kollégának pedagógiai végzettsége van, 6. osztályig az osztályfőnöki megbízatás jogossága sem lehet kétséges. A magasabb évfolyamokon nyilván nem lehet szakórája, nem biztos, hogy szerencsés, ha csak osztályfőnökként működik az adott osztályban. Hogy munkaközösségvezetőként be tudja tölteni a feladatát azon is múlik, hogy mi a munkaközösségvezető pontos feladatköre. Ha jó szervező, van megfelelő pedagógiai tudása, nem kizárt, hogy alkalmas a feladatra. Önmagában a szakvizsga és a középfokú vezetői végzettség nem garantálja a nagyobb hozzáértést főként az osztályfőnökséget illetően.

--
  Erdélyi Virág

Kedves Kollégák!
Lehet- e felső tagozaton osztályfőnöki munkaközösség- vezető az, akinek csak tanítói végzettsége van, amellyel max. 6 évfolyamon taníthat a műveltségterületének megfelelő szakon?
Mellesleg 3 éve van a munkaközösségben, ahol tőle 2 évtizeddel idősebb öt 50+os több diplomás, ped.szakvizsgás, ped.2 minősítésű, közoktatási vezetői végzettséggel rendelkező pedagógus van.

--
  OFOE

Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  Szilágyi István

Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  OFOE

Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)

--
  Harmat Krisztina

Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina

--
  Szilágyi István

Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek