OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2012. április 24.
» Hozzászólások (3)

12. Soha nem „megyek el a gyerekek mellett”! Odafigyelek a rájuk!

„Ha kételkednél az élet erejében és a megújulás hatalmában, csupán figyelj az óriási kőtömb észrevehetetlenül piciny résén áttörő fűszál csodájára.” 
Stephanie Dowrick

Odafigyelni, ráfigyelni, megismerni (megszeretni). Olyan kristálytisztán egyszerű folyamat ez. Vajon hány pedagógus ismeri valóban a tanítványait? Tudja-e, hogy mennyire nehéz sorsokat élnek meg? Tudja-e, hogy mekkora erőfeszítés kell ahhoz annak a gyereknek az iskolába járáshoz, akinek szülei, munkanélküliként, egész nap csak heverésznek, lebzselnek otthon? Tudja-e, hogy a kislány azért sápadt, mert éhes, rettenetesen éhes, hiszen meleg ételhez csak a napköziben, iskolaidőben jut?

Megannyi kérdés, ami kikerülhetetlenül feltevődik ma egy-egy lelkes, szakmáját hivatásként megélő pedagógusban.

A fiú nagyzol. Elmeséli, milyen kalandokat él meg nap mint nap. Ezek többnyire nagyon izgalmas történetek, ám kétségeim vannak az igazságtartalmukat illetően. Amikor külhoni kalandjaira tér rá és már a maffiás történeteinél tart, akkor teljesen világossá válik, hogy nagy valószínűséggel igazságnak legfeljebb morzsái vannak az elbeszéltekben. Nem az én osztályomba jár, közelebbről nem ismerem, ám azzal, hogy beszélget velem a szünetekben, azzal bizalmával tisztel meg. Utána érdeklődöm hát az osztályfőnökénél, aki semmi újat nem tud mondani, amit magam ne tudnék a srácról. Aztán körbekérdezgetem a kollégákat, ki ismeri jobban a gyereket. Meglepő módon senki nem tud róla semmit.

Úgy tanítunk, nevelünk gyerekeket, hogy igen keveset tudunk sorsukról, életükről. Nem igazán figyelünk azokra a pici jelekre sem, melyeket óhatatlanul elárulnak róluk apróságokat. Mi a kedves időtöltésük, hol sportolnak, mit olvastak, láttak legutóbb? Milyen gondjaik, problémáik vannak, milyen örömök és sikerek érték őket?

Pedig a tanítási órákban is, szabadidős programokban is óriási lehetőségek rejlenek, hogy tanítványaink átlagos diákból jó ismerőseinkké legyenek. Igazán megismerni egy gyereket azonban az utóbbin lehet. A szabadidős programok (hétvégi kirándulások, erdei iskolák, táborok, osztály és iskolaprogramok) kihagyhatatlanok az iskola életéből, mégis az utóbbi évtizedekben ezek száma jelentősen lecsökkent. Egyik oka a finanszírozás, illetve a folyamatos elszegényedés. Az iskolák képtelenek önerőből finanszírozni ilyen programokat, kénytelenek tehát a szülőkhöz fordulni, akik többsége viszont ebből a szegénységi spirálból képtelen kitörni.

Elképzelni sem tudtam azt (mellesleg biztos nagyon jó ötlet a piramisokat Egyiptomban tanítani, mint teszi ezt egyik iskolánk), hogy vannak olyan intézmények, melyek akkora összegeket fordíthatnak ezekre havonta, mely összeg egy falusi iskola esetében több év összesített dologi kiadását1 jelentheti. A szülők szívesen áldoznának rá, de nincs miből, marad a tiltakozás az iskola „kérései” ellen. Ennek köszönhetően üresek az illemhelyek papírtartói, a gyerekek kezükkel, ruhájukkal törölnék orrukat, ha a pedagógus nem venne papír zsebkendőt osztályába. A törvény a szülőt erősíti, de senki nem magyarázza meg nekik, hogy az alulfinanszírozott iskolák, ahol krétát is gyakran a tanárok vesznek saját pénzükből, képtelenek kigazdálkodni ezeket az összegeket. (Mellékesen: a nyári táborokat, erdei iskolákat, a több napos osztálykirándulásokat is hivatásszeretetből bonyolítják le a pedagógusok, hiszen a 24 órás szolgálatért semmilyen túlórát, pluszjuttatást nem kapnak. Ha nem így tennének, akkor már régen nem szerveződnének ilyenek, nem pályáznának a kollégák, nem kunyerálnák össze a pénzt.) Ez volt az egyik oka annak, hogy ezek a lehetőségek folyamatosan szűkülnek.

A másik ok, talán el nem ítélhető módon, a kollégák passzivitásában rejlik. A legtöbb pedagógus igyekszik mindent megtenni a tanítványai, a hivatása érdekében, de egyszer el kell jönnie az első hullámvölgynek, mikor felteszi a kérdést magának: tényleg fontosabb az iskola, a más gyerekei, mint a magamé, magaméi? Tényleg muszáj a létminimum környékén lavírozva pluszmunkákat végezni – ingyen, köszönet és mindenféle megbecsülés nélkül? A válasz legtöbbször természetesen az „igen” – tudtuk, hogy nem leszünk megfizetve, tudtuk, hogy nem leszünk megbecsülve, tudtuk, hogy munkánk értéke folyamatosan le fog értékelődni a társadalom szemében. Tudtuk és vállaltuk.

Mégis, az évek haladtával egyre elégedetlenebbek leszünk – teljes joggal – és akkor a kérdések, melyeken olyan könnyen túl tudtunk lépni fiatalságunk hevében, egyszeriben átugorhatatlan akadályokat fognak képezni. Ezeken csak a legfanatikusabb pedagógusok képesek átmászni. A többiek szép lassan feladják. Nem a kiégésről beszélek, csak a lelkesedés hiányáról, a késztetés elmúlásáról, hogy akkor is a diákjaimért vagyok, ha egyébként ezzel magamnak ártok. Összefoglalva: a pedagógus nem fogja többé vállalni a nyári tábort – sok helyen lasszóval vagy igazgatói ukázzal kell összetoborozni erre a feladatra a tanárokat. Nem fogja vállalni a munkaidején felüli iskolai programokat, hacsak rá nem kényszerítik. Mert helyette elmegy másodállásba, mert kénytelen, mert élni muszáj – neki is. Ugye, ezért el nem lehet ítélni?

Így azonban elszalasztjuk azt az alkalmat, amikor kinyílik előttünk a gyerek: akit csendes kisfiúnak ismertünk meg, abból nagyszájú fenegyerek lesz egy hetes tábor alatt és fordítva. A technika órákon (van még ilyen egyáltalán?) kissé ügyetlennek tűnő remek faragásokat fog készíteni egy többnapos program alatt, a másik srác elhozza a gitárját, a harmadikból vezér lesz. Előbújik igazi személyiségük, megismerhetővé válnak.

A fiú figyelmetlen volt az órákon, gyakran elkalandozott, mint Tutajos a berekben. Úgy tűnt, hogy nem lehet számítani rá semmilyen téren. Az osztályközösségben sem vállalt igazán feladatokat, többnyire csendesen meghúzódott a többiek mögött. Nyáron aztán táborba mentünk a Bükkbe. Különálló házakban kaptunk szállást, hat-hét gyerek aludt együtt tanárával, vegyesen kisebbek és nagyobbak, hiszen egy sérültekkel foglalkozó intézményben eleve kevesebb gyerek van, mint egy többségi iskolában, másrészt a mienk amúgy is egy nagyon kicsi iskola volt. Így fordulhatott elő, hogy a házban alsósok és felsősök együtt laktak. Az első napon már megbeszélésre kellett mennem este, pontosítani a másnapi programot. Rá kellett bíznom a kiskölyköket a fiúra, aki a legidősebb volt közöttük. Kissé tartottam, hogy hogyan fognak visszaélni a hirtelen jött szabadsággal, de legnagyobb meglepetésemre semmi probléma nem volt. A kisebbek elfogadták a nagyfiú vezérségét, aki szépen megfürdette, lefektette a kisebbek, míg én távol voltam.

Mire visszaértem, addigra a kicsik aludtak már. Csak a fiú volt fenn. Kiültünk a ház elé, a még meleg és finoman fűszeres domboldalra és beszélgettünk. Megköszöntem neki a segítségét. Elmesélte, hogy otthon is többnyire vele vannak a testvérei, mert a szülei állandóan dolgoznak (ezt tudtam): ő készít vacsorát a leckeírás, az óvodából elhozás után, fürdeti a kisebbeket, fekteti és utána nekiáll a saját dolgának (ezt nem tudtam).

A hét végére nem csak én váltam a kicsik apjává, de ez a fiú is. Erre alapozva a nevelő munkámat, remekül tudtunk együttdolgozni az évek során: mindig tudtam, hogyan tudom motiválni, hogyan tudok hatni rá. Biztos, hogy ez az iskola falain belül nem derült volna ki ilyen könnyen ennyi minden róla.

Mindazok, akik megkérdőjelezik az iskolai szabadidős programok szükségességét, éppen ezt a lehetőséget veszítik el. A tanítási óra kevésbé, a szünetek teljesen alkalmatlanok rövidségük miatt ennek a lehetőségnek a kiaknázására. Gyereket megismerni csak abban a környezetben lehet, ahol otthon érzi magát, ahol kinyílik vagy éppen ellenkezőleg, ami számára teljes újdonságot és kihívást jelent. Ekkor kerül elő igazi énjük. A feladatunk ezt megtalálni minden tanítványunkban. Megtalálni, hogy támaszkodhassunk rá. Ehhez idő kell. Sok idő.

„– Isten veled -– mondta.
– Isten veled – mondta a róka. – Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.
– Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan –- ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
– Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.
– Az idő, amit a rózsámra vesztegettem... – ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
– Az emberek elfelejtették ezt az igazságot - mondta a róka. - Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért...
– Felelős vagyok a rózsámért –- ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.”

Antoine de Saint-Exupéry2

1A bérköltségeken kívül minden egyéb költség idetartozik: víz, villany, fűtés, papír, filc stb.

2Részlet A kis hercegből. Fordította: Rónay György

--

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

zöldbéka | 2012. május 9. | leinerk[kukac]freemail[pont]hu
Zsaby és Petya!
Igazatok van és ennek megfelelően sajnos ezek meg is szűntek a legtöbb iskolában. Tudok olyan esetről (jónevű gimnáziumban), ahol a pedagógus egyenesen megmondta a szülőknek, hogy nem fog osztálykirándulást szervezni, mert azt neki senki nem fizeti meg, hatalmas munka van vele, rendkívül fárasztó. És mindenben igaza van, csak...
Csak akkor ne is neveljünk-oktassunk? - mert azt sem fizetik meg, sosem tették, a régi becsület és tisztelet oda - így akarta a mindenkori oktatáspolitika és el is érte a média hathatós támogatásával. Szerencsére még vagyunk jónéhányan, akik nem törtek meg. Ezért kell a nyílvánvaló tényeket újra és újra a világba kiabálni, hátha valaki végre meghallja!
Petya | 2012. április 25.
Teljesen egyetértek, mert szerintem is folyamatosan bizonygatjuk ennek fontosságát. Ám szükséges, mert kollégáim többsége sem vállalja már. Inkább nem mennek sehova, nehogy baj legyen, nehogy kii kelljen mozdulni. Ráadásul melyik orvos megy ingyen házhoz, melyik autószerelő fogja még a javítás után átnézni a teljes kocsit és ingyen megjavítani a további hibákat? Szóval mi várható még el egy tanártól - ingyen? Merthogy ingyen dolgozunk az biztos, hiszen keresetünk évek óta ugyanolyan sz.... és egyre kevesebb. Tenni vagy menni? ez itt a kérdés.
Zsaby | 2012. április 25. | zszaby[kukac]gmail[pont]com
Húsz évet dolgoztam az iparban, felnőtteket vezettem.
Húsz évet tanítottam általános iskolában, de olyan béna vezetést nem láttam az iparban mint egy iskolában.
Az első pillanattól kezdve tapasztaltam, hogy mindenki tisztában van a szabadidős tevékenység fontosságával az oktatásban. És? Húsz éven át nem lehetett áttörő sikert elérni, hogy az ebben rejlő lehetőségeket- melyet a fentebbi cikk teljességével körüljár- maximálisan kiaknázzuk.
Miért? Mert vannak dolgok, mint pl. a szabadidős tevékenység megvalósulása az iskolában, melyeket nem lehet a kedves kollégák önkéntes vállalására alapozni. Ilyenek a szakkörök léte, az erdei iskolákon való részvétel, a nyári táborok, a kirándulásik, stb. Ezeket a feladatokat még minimális finanszírozás mellett is (mert azért az mindig biztosított volt) el kell látnia egy általános iskolának. Itt lép be az iskola vezetése, hogy elossza ezeket a feladatokat a pedagógusok között és abban a pillanatban nem hárul elviselhetetlen teher egy-egy kollégára...
Ezt hívom én bénázásnak, ezért kell folyamatosan evidenciákat bizonygatni, mint a szabadidős tevékenységekben rejlő lehetőségek kiaknázása és ezért kellett kormány szinten korbáccsal oda verni a gyerek mellé a pedagógust a szabadidőben (mert ez volt az egyik indok!)
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.04.02.
Nem lesz hosszabb a tanév – elhalasztják a minősítéseket
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma minden pedagógusnak köszöni az elmúlt hetek áldozatkész munkáját, mely a tantermen kívüli, digitális munkarendre való sikeres átállást lehetővé...
(Forrás: kormany.hu)
--
2020.04.02.
Maruzsa Zoltán: az érettségi követelmények nem változtak, a felkészülést folytatni kel
Mivel még több mint egy hónap van hátra az érettségi hagyományos kezdési időpontjáig, a járványügyi kérdésekben azonban nem látnak előre egy hónapot, az érintettek türelmét kérik...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.04.02.
Iskolai zaklatás a Google Classromban - mit tehetnek a tanárok?
A diákok online kapják a tananyagot, online tartják a kapcsolatot egymással és a tanáraikkal is. A sok virtuális időtöltésnek azonban lehetnek hátulütői is. Sok oktatási csoportban felmer...
(Forrás: eduline)
--
2020.04.01.
Digitális távoktatás: egyes, mert nem kézzel írtad
Szülők tíz-, ha nem százezreire szakadt rá két hete a pedagógus életpálya összes szakmai és emberi szépsége. A képesítés nélküli tanárrá válás az indexeseket sem kímélte, gyakorl...
(Forrás: index)
--
2020.04.01.
A most elindult tankönyvrendelés a bizonyíték arra, hogy a kormány az elmúlt hetekből semmit nem tanult
A Civil Közoktatási Platform nyílt levélben fordult az illetékes miniszterekhez az ügyben, az eddig ismertetett szakmai kritikájukon felül immár amiatt is kérik, hogy az illetékes miniszté...
(Forrás: mérce)
--
2020.04.01.
Ausztriában egy diáknak sem lesz hátránya a koronavírus miatt kialakult helyzetből
„Ésszel és szívvel” fogják értékelni a tanulókat a tanév végi záróvizsgákon – jelentette ki Heinz Faßmann. Az oktatási miniszter kifejtette. áprilisban várhatóan még otthonról...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.04.01.
Már lehet tankönyveket rendelni a következő tanévre az interneten
A kormány döntése értelmében 2020 szeptemberétől már minden köznevelésben résztvevő tanuló ingyenesen kapja meg a tankönyveit, így a rendelés semmilyen anyagi terhet nem jelent a csalá...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.04.01.
Iskolaérettség: nem lett egységesebb a rendszer
Míg korábban a gyermeket ismerő óvoda és a szülő dönthetett arról, hogy az adott év augusztus 31-éig hatodik életévét betöltő, vagyis tankötelessé váló gyermek további egy évet ó...
(Forrás: Népszava)
--
2020.04.01.
Milyen válaszokat adhatnak a pedagógusok és oktatási rendszerek a COVID-19 járványra? – Néhány tanulság a TALIS felmérésből
A mostani válsághelyzet felszínre hozza az oktatási rendszereinkben tapasztalható egyenlőtlenségeket: az online oktatáshoz szükséges internetkapcsolattól és számítógéptől kezdve a tá...
(Forrás: DPMK)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  Szilágyi István

Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  OFOE

Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)

--
  Harmat Krisztina

Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina

--
  Szilágyi István

Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  Doroginé Kiss Ildikó

Tisztelt Egyesület!
Nyelvtanárként 2019 szeptember közepétől december 20-ig (téli szünet kezdete) az én tanulócsoportomat összevontam az említett idő alatt táppénzen levő kolléganőm csoportjával heti 3 órában. Ez összesen 3 osztályt érintett, ami heti heti 9 összevont órát jelentett. Mikor rákérdeztem, hogy ezért jár-e túlóra íj vagy valami plusz bér, azt a választ kaptam, hogy nem mert az összevont órákért semmi sem jár. Ráadásul ugyanígy több mint három hónapot már a tavalyi évben is helyettesítettem ugyan így. Kérdésem, valóban nem jár az összevont órák után túlóra? Mit mond erről a jogszabály?
Üdvözlettel: Doroginé Kiss Ildikó, tanár

--
  OFOE

Kedves Láng Róbert! Ime a szabály
Mt. 123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.

(2) A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

(3) A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

(A választ Nagy Erzsébettől, a PDSZ szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Gyimesi Krisztina! A PDSZ szakértőjétől, Nagy Erzsébettől kaptuk a következő választ:
1. A Kjt. 23/B. § -a adott mint lehetőség:
(1) A teljes munkaidőben foglalkoztatott közalkalmazott írásbeli
kérelmére a munkáltató köteles a kinevezésben heti húszórás
részmunkaidőt kikötni, ha a közalkalmazott a kérelem benyújtásakor az
Mt. 128. §-ában foglalt fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe.
(2) A munkáltató a közalkalmazottnak a munkaidő egyenlőtlen
beosztására vonatkozó kérelmét csak abban az esetben tagadhatja meg,
ha az számára lényegesen nagyobb munkaszervezési terhet jelentene. A
munkáltató köteles írásban megindokolni a kérelem megtagadását.
(3) A részmunkaidő kikötése
a) a fizetés nélküli szabadság megszűnését követő naptól,
b) ha a közalkalmazott betegsége vagy a személyét érintő más
elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől
számított harminc napon belül ki kell adni rendes szabadságát, a
szabadság leteltét követő naptól hatályos.
A b) pontban foglaltak alkalmazása esetén - a felek eltérő
megállapodása hiányában - a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő első munkanapon meg kell kezdeni.
Eltérő megállapodás esetén a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő harminc napon belül meg kell
kezdeni.
(4) A kérelmet az (1) bekezdés szerinti fizetés nélküli szabadság
igénybevételének megszűnése előtt legalább hatvan nappal kell a
munkáltatóval közölni. A kérelemben a közalkalmazott köteles
tájékoztatni a munkáltatót
a) a fizetés nélküli szabadság igénybevételére jogosító gyermeke
harmadik életéve betöltésének időpontjáról, továbbá
b) ha egyenlőtlen munkaidő-beosztásban kíván dolgozni, a
munkaidő-beosztásra vonatkozó javaslatáról.
(5) A (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően a nevelési-oktatási
intézményben pedagógus munkakörben foglalkoztatottak esetében a
kérelmet a fizetés nélküli szabadság tartama alatt, a tanév szorgalmi
időszakának befejezését, illetve az első félév befejezését megelőző
hatvan nappal korábban kell a munkáltatóval közölni.
(6) A (3) bekezdés szerinti időponttól a közalkalmazotti jogviszony
alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli vagy természetbeni
juttatás tekintetében e törvény erejénél fogva az időarányosság elve
alkalmazandó, ha a juttatásra való jogosultság a munkaidő mértékével
összefügg.
(7) Az (1) bekezdés szerinti kérelem alapján kikötött részmunkaidőben
a munkáltató a közalkalmazottat
a) a kérelem szerinti időpontig, de
b) legfeljebb a gyermek négyéves koráig, három vagy több gyermeket
nevelő közalkalmazott esetén a gyermek hatéves koráig
köteles foglalkoztatni. Ezt követően a közalkalmazott munkaidejét a
kérelem benyújtása előtti mérték szerint kell megállapítani.
(8) Az (1)-(7) bekezdés nem alkalmazható a vezetői megbízású
közalkalmazott tekintetében.
Ekkor a kötött munkaidő a részmunkaidő 80%-a lesz, pl. félállás esetén
heti 20 óra, és a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő is a
csökkentett munkaidő 55-65 százaléka. (félállásnál heti 11-13 óra). A
szabadság ugyanannyi marad, csak a távolléti díj, ami a szabadság
idejére jár, az időarányos illetmény alapján lesz megállapítva.
Sajnos a köznevelési törvény szerint nincs már külön napközis
munkakör, ezért azt is tanító szakképzettséggel kell ellátni alsó
tagozaton. Maradnak olyan egyéb foglalkozások, amelyek nem
végzettséghez kötöttek: szakkörök, tehetséggondozó, tanórán kívüli
foglalkozás, tanórán kívüli programok szervezése, lebonyolítása.

--
  OFOE

Tisztelt Szodrai Csilla! A szakképzési törvény 127 § 6 szerint annak, aki már alkalmazott, mindenképp ki kell fizetni, aki új, annak megállapodás esetén:
A munkáltatói jogkör gyakorlója a szakképző intézmény alkalmazottjával megállapodhat a szakképző intézményben eltöltött legalább tizenötéves munkaviszony esetére jubileumi jutalom biztosításában. Az Nkt. e törvény hatálybalépését megelőző napon hatályos rendelkezései szerinti szakgimnázium, illetve szakközépiskola alkalmazottja esetében az ilyen megállapodás a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerinti feltételekkel kötelező azzal, hogy a jubileumi jutalomra jogosító időszakban a közalkalmazotti jogviszony és a szakképző intézménnyel fennálló munkaviszony időtartamát egybe kell számítani. (A választ Juhász Ágnes adta meg.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek