OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2012. április 24.
» Hozzászólások (3)

12. Soha nem „megyek el a gyerekek mellett”! Odafigyelek a rájuk!

„Ha kételkednél az élet erejében és a megújulás hatalmában, csupán figyelj az óriási kőtömb észrevehetetlenül piciny résén áttörő fűszál csodájára.” 
Stephanie Dowrick

Odafigyelni, ráfigyelni, megismerni (megszeretni). Olyan kristálytisztán egyszerű folyamat ez. Vajon hány pedagógus ismeri valóban a tanítványait? Tudja-e, hogy mennyire nehéz sorsokat élnek meg? Tudja-e, hogy mekkora erőfeszítés kell ahhoz annak a gyereknek az iskolába járáshoz, akinek szülei, munkanélküliként, egész nap csak heverésznek, lebzselnek otthon? Tudja-e, hogy a kislány azért sápadt, mert éhes, rettenetesen éhes, hiszen meleg ételhez csak a napköziben, iskolaidőben jut?

Megannyi kérdés, ami kikerülhetetlenül feltevődik ma egy-egy lelkes, szakmáját hivatásként megélő pedagógusban.

A fiú nagyzol. Elmeséli, milyen kalandokat él meg nap mint nap. Ezek többnyire nagyon izgalmas történetek, ám kétségeim vannak az igazságtartalmukat illetően. Amikor külhoni kalandjaira tér rá és már a maffiás történeteinél tart, akkor teljesen világossá válik, hogy nagy valószínűséggel igazságnak legfeljebb morzsái vannak az elbeszéltekben. Nem az én osztályomba jár, közelebbről nem ismerem, ám azzal, hogy beszélget velem a szünetekben, azzal bizalmával tisztel meg. Utána érdeklődöm hát az osztályfőnökénél, aki semmi újat nem tud mondani, amit magam ne tudnék a srácról. Aztán körbekérdezgetem a kollégákat, ki ismeri jobban a gyereket. Meglepő módon senki nem tud róla semmit.

Úgy tanítunk, nevelünk gyerekeket, hogy igen keveset tudunk sorsukról, életükről. Nem igazán figyelünk azokra a pici jelekre sem, melyeket óhatatlanul elárulnak róluk apróságokat. Mi a kedves időtöltésük, hol sportolnak, mit olvastak, láttak legutóbb? Milyen gondjaik, problémáik vannak, milyen örömök és sikerek érték őket?

Pedig a tanítási órákban is, szabadidős programokban is óriási lehetőségek rejlenek, hogy tanítványaink átlagos diákból jó ismerőseinkké legyenek. Igazán megismerni egy gyereket azonban az utóbbin lehet. A szabadidős programok (hétvégi kirándulások, erdei iskolák, táborok, osztály és iskolaprogramok) kihagyhatatlanok az iskola életéből, mégis az utóbbi évtizedekben ezek száma jelentősen lecsökkent. Egyik oka a finanszírozás, illetve a folyamatos elszegényedés. Az iskolák képtelenek önerőből finanszírozni ilyen programokat, kénytelenek tehát a szülőkhöz fordulni, akik többsége viszont ebből a szegénységi spirálból képtelen kitörni.

Elképzelni sem tudtam azt (mellesleg biztos nagyon jó ötlet a piramisokat Egyiptomban tanítani, mint teszi ezt egyik iskolánk), hogy vannak olyan intézmények, melyek akkora összegeket fordíthatnak ezekre havonta, mely összeg egy falusi iskola esetében több év összesített dologi kiadását1 jelentheti. A szülők szívesen áldoznának rá, de nincs miből, marad a tiltakozás az iskola „kérései” ellen. Ennek köszönhetően üresek az illemhelyek papírtartói, a gyerekek kezükkel, ruhájukkal törölnék orrukat, ha a pedagógus nem venne papír zsebkendőt osztályába. A törvény a szülőt erősíti, de senki nem magyarázza meg nekik, hogy az alulfinanszírozott iskolák, ahol krétát is gyakran a tanárok vesznek saját pénzükből, képtelenek kigazdálkodni ezeket az összegeket. (Mellékesen: a nyári táborokat, erdei iskolákat, a több napos osztálykirándulásokat is hivatásszeretetből bonyolítják le a pedagógusok, hiszen a 24 órás szolgálatért semmilyen túlórát, pluszjuttatást nem kapnak. Ha nem így tennének, akkor már régen nem szerveződnének ilyenek, nem pályáznának a kollégák, nem kunyerálnák össze a pénzt.) Ez volt az egyik oka annak, hogy ezek a lehetőségek folyamatosan szűkülnek.

A másik ok, talán el nem ítélhető módon, a kollégák passzivitásában rejlik. A legtöbb pedagógus igyekszik mindent megtenni a tanítványai, a hivatása érdekében, de egyszer el kell jönnie az első hullámvölgynek, mikor felteszi a kérdést magának: tényleg fontosabb az iskola, a más gyerekei, mint a magamé, magaméi? Tényleg muszáj a létminimum környékén lavírozva pluszmunkákat végezni – ingyen, köszönet és mindenféle megbecsülés nélkül? A válasz legtöbbször természetesen az „igen” – tudtuk, hogy nem leszünk megfizetve, tudtuk, hogy nem leszünk megbecsülve, tudtuk, hogy munkánk értéke folyamatosan le fog értékelődni a társadalom szemében. Tudtuk és vállaltuk.

Mégis, az évek haladtával egyre elégedetlenebbek leszünk – teljes joggal – és akkor a kérdések, melyeken olyan könnyen túl tudtunk lépni fiatalságunk hevében, egyszeriben átugorhatatlan akadályokat fognak képezni. Ezeken csak a legfanatikusabb pedagógusok képesek átmászni. A többiek szép lassan feladják. Nem a kiégésről beszélek, csak a lelkesedés hiányáról, a késztetés elmúlásáról, hogy akkor is a diákjaimért vagyok, ha egyébként ezzel magamnak ártok. Összefoglalva: a pedagógus nem fogja többé vállalni a nyári tábort – sok helyen lasszóval vagy igazgatói ukázzal kell összetoborozni erre a feladatra a tanárokat. Nem fogja vállalni a munkaidején felüli iskolai programokat, hacsak rá nem kényszerítik. Mert helyette elmegy másodállásba, mert kénytelen, mert élni muszáj – neki is. Ugye, ezért el nem lehet ítélni?

Így azonban elszalasztjuk azt az alkalmat, amikor kinyílik előttünk a gyerek: akit csendes kisfiúnak ismertünk meg, abból nagyszájú fenegyerek lesz egy hetes tábor alatt és fordítva. A technika órákon (van még ilyen egyáltalán?) kissé ügyetlennek tűnő remek faragásokat fog készíteni egy többnapos program alatt, a másik srác elhozza a gitárját, a harmadikból vezér lesz. Előbújik igazi személyiségük, megismerhetővé válnak.

A fiú figyelmetlen volt az órákon, gyakran elkalandozott, mint Tutajos a berekben. Úgy tűnt, hogy nem lehet számítani rá semmilyen téren. Az osztályközösségben sem vállalt igazán feladatokat, többnyire csendesen meghúzódott a többiek mögött. Nyáron aztán táborba mentünk a Bükkbe. Különálló házakban kaptunk szállást, hat-hét gyerek aludt együtt tanárával, vegyesen kisebbek és nagyobbak, hiszen egy sérültekkel foglalkozó intézményben eleve kevesebb gyerek van, mint egy többségi iskolában, másrészt a mienk amúgy is egy nagyon kicsi iskola volt. Így fordulhatott elő, hogy a házban alsósok és felsősök együtt laktak. Az első napon már megbeszélésre kellett mennem este, pontosítani a másnapi programot. Rá kellett bíznom a kiskölyköket a fiúra, aki a legidősebb volt közöttük. Kissé tartottam, hogy hogyan fognak visszaélni a hirtelen jött szabadsággal, de legnagyobb meglepetésemre semmi probléma nem volt. A kisebbek elfogadták a nagyfiú vezérségét, aki szépen megfürdette, lefektette a kisebbek, míg én távol voltam.

Mire visszaértem, addigra a kicsik aludtak már. Csak a fiú volt fenn. Kiültünk a ház elé, a még meleg és finoman fűszeres domboldalra és beszélgettünk. Megköszöntem neki a segítségét. Elmesélte, hogy otthon is többnyire vele vannak a testvérei, mert a szülei állandóan dolgoznak (ezt tudtam): ő készít vacsorát a leckeírás, az óvodából elhozás után, fürdeti a kisebbeket, fekteti és utána nekiáll a saját dolgának (ezt nem tudtam).

A hét végére nem csak én váltam a kicsik apjává, de ez a fiú is. Erre alapozva a nevelő munkámat, remekül tudtunk együttdolgozni az évek során: mindig tudtam, hogyan tudom motiválni, hogyan tudok hatni rá. Biztos, hogy ez az iskola falain belül nem derült volna ki ilyen könnyen ennyi minden róla.

Mindazok, akik megkérdőjelezik az iskolai szabadidős programok szükségességét, éppen ezt a lehetőséget veszítik el. A tanítási óra kevésbé, a szünetek teljesen alkalmatlanok rövidségük miatt ennek a lehetőségnek a kiaknázására. Gyereket megismerni csak abban a környezetben lehet, ahol otthon érzi magát, ahol kinyílik vagy éppen ellenkezőleg, ami számára teljes újdonságot és kihívást jelent. Ekkor kerül elő igazi énjük. A feladatunk ezt megtalálni minden tanítványunkban. Megtalálni, hogy támaszkodhassunk rá. Ehhez idő kell. Sok idő.

„– Isten veled -– mondta.
– Isten veled – mondta a róka. – Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.
– Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan –- ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
– Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.
– Az idő, amit a rózsámra vesztegettem... – ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
– Az emberek elfelejtették ezt az igazságot - mondta a róka. - Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért...
– Felelős vagyok a rózsámért –- ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.”

Antoine de Saint-Exupéry2

1A bérköltségeken kívül minden egyéb költség idetartozik: víz, villany, fűtés, papír, filc stb.

2Részlet A kis hercegből. Fordította: Rónay György

--

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

zöldbéka | 2012. május 9. | leinerk[kukac]freemail[pont]hu
Zsaby és Petya!
Igazatok van és ennek megfelelően sajnos ezek meg is szűntek a legtöbb iskolában. Tudok olyan esetről (jónevű gimnáziumban), ahol a pedagógus egyenesen megmondta a szülőknek, hogy nem fog osztálykirándulást szervezni, mert azt neki senki nem fizeti meg, hatalmas munka van vele, rendkívül fárasztó. És mindenben igaza van, csak...
Csak akkor ne is neveljünk-oktassunk? - mert azt sem fizetik meg, sosem tették, a régi becsület és tisztelet oda - így akarta a mindenkori oktatáspolitika és el is érte a média hathatós támogatásával. Szerencsére még vagyunk jónéhányan, akik nem törtek meg. Ezért kell a nyílvánvaló tényeket újra és újra a világba kiabálni, hátha valaki végre meghallja!
Petya | 2012. április 25.
Teljesen egyetértek, mert szerintem is folyamatosan bizonygatjuk ennek fontosságát. Ám szükséges, mert kollégáim többsége sem vállalja már. Inkább nem mennek sehova, nehogy baj legyen, nehogy kii kelljen mozdulni. Ráadásul melyik orvos megy ingyen házhoz, melyik autószerelő fogja még a javítás után átnézni a teljes kocsit és ingyen megjavítani a további hibákat? Szóval mi várható még el egy tanártól - ingyen? Merthogy ingyen dolgozunk az biztos, hiszen keresetünk évek óta ugyanolyan sz.... és egyre kevesebb. Tenni vagy menni? ez itt a kérdés.
Zsaby | 2012. április 25. | zszaby[kukac]gmail[pont]com
Húsz évet dolgoztam az iparban, felnőtteket vezettem.
Húsz évet tanítottam általános iskolában, de olyan béna vezetést nem láttam az iparban mint egy iskolában.
Az első pillanattól kezdve tapasztaltam, hogy mindenki tisztában van a szabadidős tevékenység fontosságával az oktatásban. És? Húsz éven át nem lehetett áttörő sikert elérni, hogy az ebben rejlő lehetőségeket- melyet a fentebbi cikk teljességével körüljár- maximálisan kiaknázzuk.
Miért? Mert vannak dolgok, mint pl. a szabadidős tevékenység megvalósulása az iskolában, melyeket nem lehet a kedves kollégák önkéntes vállalására alapozni. Ilyenek a szakkörök léte, az erdei iskolákon való részvétel, a nyári táborok, a kirándulásik, stb. Ezeket a feladatokat még minimális finanszírozás mellett is (mert azért az mindig biztosított volt) el kell látnia egy általános iskolának. Itt lép be az iskola vezetése, hogy elossza ezeket a feladatokat a pedagógusok között és abban a pillanatban nem hárul elviselhetetlen teher egy-egy kollégára...
Ezt hívom én bénázásnak, ezért kell folyamatosan evidenciákat bizonygatni, mint a szabadidős tevékenységekben rejlő lehetőségek kiaknázása és ezért kellett kormány szinten korbáccsal oda verni a gyerek mellé a pedagógust a szabadidőben (mert ez volt az egyik indok!)
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.08.25.
Tízezrekbe kerül az iskolakezdés, sokan csak hitelből tudják megugrani
A REGIO Játék idei kutatása szerint alapvető tanszerekre 10-15 ezer forintot, iskolatáskára további 5-15 ezer forintot költenek a családok, 10 ezer forint alatt az esetek csupán 12 százalé...
(Forrás: népszava)
--
2019.08.25.
Microsoft-botrány: szerződéseket kért be az ügyészség
A Fővárosi Főügyészség közigazgatási jogi osztálya egy levélben arra kérte az Esterházy Károly Egyetem Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet főigazgatóját, hogy legkésőbb augusztus...
(Forrás: napi.hu)
--
2019.08.25.
Segítség, nem merem alternatív iskolába íratni a gyerekem!
Nyár közepén fogadta el az országgyűlés azt a törvénymódosítást, ami több szempontból is megbolygatja az eddig megszokott oktatási rendet. A magántanulóságot felváltja az egyéni munkarend...
(Forrás: Nők Lapja Café)
--
2019.08.24.
Gulyás: az aktuális komoly feladatok indokolják, hogy a közoktatást ismét államtitkár felügyelje
A kormány úgy döntött, hogy a felsőoktatás irányítása az Innovációs és Technológiai Minisztériumhoz (ITM) kerül - mondta Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter pénteki...
(Forrás: eduline)
--
2019.08.24.
„Nem több nyelvvizsgát, hanem kevesebb diákot akar a kormány”
Szél Bernadett szerint ha az általa megismert dokumentum valóban egy nyelvoktatási stratégia, akkor nem sok jóra lehet számítani. – Semmilyen konkrétum nincs benne, csak korábbi kutatások...
(Forrás: népszava)
--
2019.08.24.
Ők lehetnek a felsőoktatást hirtelenjében bekebelező Palkovics új emberei nepszava.hu Publikálás dátuma 2019.08.23. 08:22
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) szerdán közölte, hogy idén szeptember elsejétől az Innovációs és Technológiai Minisztériumhoz (ITM) kerül át a felsőoktatás irányítása....
(Forrás: népszava)
--
2019.08.20.
Ötévesen látott először fehér embert, hetedikben bukott, ma iskolát vezet Miskolcon (interú Orsós Jánossal)
Egyszerű a képlet: ha szakiskolába mész, akkor kapsz ösztöndíjat, ha gimnáziumba, akkor nem. A szegény családokból már senki nem jön érettségizni, mindenki tésztakészítő akar lenni....
(Forrás: 24.hu)
--
2019.08.20.
Magyarul is elindult a világ egyik legjobb tanulási oldala
A Khan Academy neve összekapcsolódott a digitális eszközökkel megvalósult önirányított tanulás fogalmaival. Szülők lelkendezve szokták mesélni, hogy a gyerekük otthon nem (csupán) telefonos...
(Forrás: Qubit)
--
2019.08.20.
Ha elég vagyonos vagy, a gyerekednek mégsem kell Wass Albertet tanulnia
Hírül adták tegnap, hogy Debrecen város és a Debreceni Egyetem együttesen alapítanak meg egy elit, angol-magyar tannyelvű magániskolát Debrecen-Pallagon, amely az egyszerű, mégis sokatmond...
(Forrás: mérce)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Márta! Íme a válasz, amit a PDSZ jogi szakértőjének segítségével adunk meg.
Az Nkt. 62. § (5) bekezdése szerint a nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus-munkakörökben
dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő). A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet
17. § (5) bekezdése szerint "a (4) bekezdésben meghatározottak alapján az egy pedagógusnak elrendelhető tanórai és egyéb foglalkozások,
pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkozások száma egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat órát nem haladhatja meg. A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, óvodapedagógus esetében a kötött munkaidő felső határa felett eseti helyettesítés a (4)
bekezdésben foglaltak alapján rendelhető el, egy pedagógus számára tanítási évenként legfeljebb harminc tanítási napra, óvoda esetében egy nevelési éven belül legfeljebb harminc napra." A fentiekből következik, hogy nem teljes héten nem 26 órával kell számolni, hanem időarányosan, mivel ekkor a heti munkaidő 40 óránál kevesebb.
Az összevont helyettesítések esetében a Kjt. 24. § (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint, ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez,
illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.
Reméljük, segítettünk.

--
  Márta

Szeretném megkérdezni, hogy ha egy munkahét nem minden napján dolgozunk, mert pl. munkaszüneti nap ( Nagypéntek), vagy szabadságot írt ki a vezető ( tavaszi szünet utáni nap), esetleg 1-1 tanítás nélküli munkanap esik a hétre, akkor is csak a 26 óra feletti helyettesítés számít bele abba a bizonyos 30 napba, amely felett már fizetni kell a helyettesítésekért? Nem kell ilyen esetekben arányosan csökkentve számítani a heti kötött munkaidőt, tehát nem max. 26-ban meghatározni? Az iskolavezetés szerint nem. :( Szerintem ez olyan, mintha ledolgoztatnák velünk pl.a szabadságot. Pl. egy nap a héten nem tartottam órákat, mert osztálykiránduláson voltam. Ezen a napon lett volna 4 órám, de mivel nem tartottam meg, azon a héten csak 22 órám volt, 4 óra helyettesítést is kiírhatnak, ami 26 óra alatt van, tehát nem is számít helyettesítésnek. Az összevont helyettesítések pedig egyáltalán nem számítanak nálunk helyettesítésnek. Rendben van ez így?Nagy a káosz. Senki nem tud semmit.Válaszát előre is köszönöm

--
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
  Eleonóra

Kedves OFOE Csapat!
Segítséget szeretnék kérni, azzal kapcsolatban, hogy egy egyházi iskolában dolgozom, mint 50% kollégiumi felügyelő, 50% kollégiumi ápoló. Érdeklődnék, hogy ilyen esetben számomra mennyi szabadság jár? Tavaly fél állásban tanítottam, akkor járt a pedagógusi szabadság, itt úgy olvasom, ebben a munkakörben is jogosult lennék.?
Köszönettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Zoé! Nagyon örülünk, ha csatlakozol hozzánk.
A jelentkezési lapot a következő linken találod. A kitöltött és aláírt lapot szkenneld be, és küldd el az osztalyfonokok@gmail címre. Ha a szkennelés problémát okoz, küldheted postán is: OFOE, 1025 Budapest, Zöldlomb u- 56/a. Üdvözlettel az egyesület elnöksége.

--
  Németh Zoé

Kedves OFOE Csapat,
hogy lehetek az Egyesület tagja?

--
  ofoe

Kedves Emese! Amennyiben 1958. szept. 1. előtt születtél, automatikusan a Ped. II-be kerülsz, egyébként pedig a Ped. I-be. A fizetési kategóriát ugyanúgy kell megállapítani, mint a közalkalmazotti fizetési fokozatot: az eddigi közalkalmazotti jogviszonyaid, illetve
olyan munkaviszonyaid alapján, amelyek alatt már rendelkeztél a jelenlegi munkaköröd betöltéséhez szükséges végzettséggel. Ha volt 1992. júl. 1. előtt munkaviszonyod, az is beleszámít, ha ezek alapján jó az 5-ös besorolás, akkor a Ped.
I. fokozat 5. kategóriájába fogsz kerülni. Az illetményalapot az egyetemi végzettség alapján kell megállapítani,ez a 101.500 Ft.
vetítési alap 180%-a.
A mailedre küldünk egy bértáblát is. (A választ nagyon szépen köszönjük a PDSZ szakértőjének.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek