OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése

13. Soha nem felejtem el megfelelően motiválni a gyerekeket

„Olyanokra képes vagy, amit talán még te se tudsz,Elfut az élet, jól teszed, hogyha vele futsz.”
Akkezdet Phiai

Ha tudom, ismerem őt, akkor kihasználhatom az ezekben az ismeretekben rejlő motivációs lehetőségeket, alkalmakat. Ez a pedagógiai folyamat legelső és legfontosabb lépése. Mindig azt vallottam, hogy kellő motiváció mellett az én szerepem, a pedagógus szerepe az oktatás-nevelés folyamatában csak annyi, hogy a gyerek számára nehézséget jelentő összefüggéseket, ismereteket érthetővé tegyem – ha kéri. Az ismeretek megszerzésének annyi módja van már, a pedagógus ismeretközlő, ebben egyeduralkodó szerepe már rég a múlté. Már régen nem csak a tanító birtokolja a tudást, a tudás, az ismeretek összessége bárki számára hozzáférhetővé vált, aki késztetést érez megszerzésükre. Én semmit nem taníthatok meg a tanítványaimnak, ha ők nem akarják.

Ennek az akarásnak feltétele a kellő motiváció, amit akkor tudok kialakítani a tanítványaimban, ha ismerem, szeretem és tisztelem őket.

A hatásos motiváció egyik pillére tehát a személyre szabottság. Általánosságban nehéz a tanulási kedv felkeltése: apró lépésekhez kell apró célokat kitűzni, melyek valóban megvalósíthatóak. „Tanulj, hogy ember legyen belőled!”, „Tanulj, hogy ne kerülj utcára!”, „Tanulj, hogy ne maradj buta!” – ezek teljesen hatástalanok. Olyanok, mint a tízedik figyelmeztető az ellenőrzőben – értelmetlen és semmilyen funkciót nem tölthet be.

„A tanulókat nem az egyes tanítási órákon, esetlegesen, izoláltan beiktatott mozzanatokkal, hanem a tanítás megfelelő minőségével kell motiválni.”
(Réthy Endréné 1999)

Négyféle szintjét különbözteti meg a tanulási motivációnak: 1. a beépült motivációt, amikor a tanuló belső késztetésből, erkölcsi okokból tanul (ekkor a szülőnek, vagy akár a pedagógusnak megfelelés kényszere vezeti), 2. belső motivációt, amikor a „tudásvágy” hajtja, 3. külső késztetést, mikor a jegyért, valamilyen jutalomért dolgozik, 4.és presztízsmotivációt, ami a külső és belső motiváció keverékéből áll. Mindezek alapja egy már meglevő motivációs szint, amelyre támaszkodhatunk, melyre építkeznünk kell. Második pillére tehát ennek a szintnek az ismerete, megismerése. Ezért olyan fontos, hogy valóban megismerjük tanítványainkat.

A fiú általában félénk volt, csendes és kissé visszahúzódó. A tanulás nehezen ment, bár az akarat megvolt, de többnyire nem hitte el, hogy valóban képes az elvárt teljesítményre. Aztán megtörtént a „csoda”. Elutazott egy hétre Oroszországba, ahol a speciális Európa-bajnokságon aranyérmet szerzett és már mint Európa-bajnok érkezett haza.

Ugyanazzal a szerénységgel és csendességgel mutatta aranyérmét nekem, ahogy az órákon dolgozott. Azonnal tudtam, hogy most kell ütni a vasat! Mindenfelé körbevittem a fiút, eldicsekedtem helyette, ő meg „bezsebelhette” a pedagógusoktól, gyerekektől a dicséreteket. A továbbiakban elég volt utalni arra, hogy, aki képes volt egy ekkora versenyen a legjobb lenni, annak nem okozhat problémát az előtte álló feladat sem. Aki képes volt egy bonyolult gyakorlatot megtanulni és begyakorolni, az bármire képes. El kellett hitetnem vele, hogy képes bármire. (Róla volt szó a 10. fejezetben is)

Emlékszem a főiskolai tanulmányaimra, ahol az óravázlat mindig a motivációval kezdődött. Alsó tagozat, természetismeret óra. „A mai órán a fákról fogunk tanulni, megtudhatjátok, hogy milyen csodálatos élőlények!” Hát ez nem működik. Képzeljük el a következő képet: a pedagógus bemegy az osztályba markában egy csomó juharfaterméssel. Az asztalára kirakja a dobozában rejtegetett platánfa golyótermését, a tobozt, a makkból és gesztenyéből készült figurákat, majd az eddig titkolt terméseket feldobja a levegőbe, és míg a kicsi helikopterek lepörögnek a földre, addig elmondja, hogy ezen az órán a gyerekek megismerhetik ezeket a nagyszerű élőlényeket, készíthetnek ők is vagy figurákat, vagy játszhatnak majd a „helikopterekkel” – még akár az orrukra is felragasztgathatják azokat.

Melyik a motiválóbb, hatásosabb óraindítás?

Adjuk élményeket a gyerekeknek, ennél jobb tanulást segítő technikát nem ismerek! Hiszem, hogy a gyerekek maguktól, a maguk szándéka által, a maguk döntése alapján tanulnak, hiszem, hogy én, a pedagógus, semmit nem tudok nekik megtanítani, a szó legpontosabb jelentését értve alatta. Ám segíthetek nekik eligazodni az információk között, utat keresni, ha kételyeik vannak, pontosítani információikat, amennyiben igénylik, illetve, ha azok az információk pontatlanuk vagy tévesek. Mert a mai világban minden információ elérhető a hálón, a könyvtárakban, ma már nem szükséges (persze dehogynem!) a nagyi meséje, az idősebbek tapasztalata. (Majd időseb korukban rá fognak ébredni, hogy nincs jobb a nagyi meséjénél, az ízes történeteknél, a valós tapasztalatokra épülő történeteknél.)

Mi akkor a ma pedagógusának a feladata? Ezt kissé egyedi módon látom és gondolom, de hogy talán igazam lehet, azt a pályán eltöltött sok évtized tapasztalata erősíti: úgy kell nevelnem a gyerekeket, hogy belső motivációjuk kialakuljon. Ezzel a motivációs szinttel lesznek képesek kialakítani életüket, megszerezni az ehhez szükséges tudást, emberré válni. Ismerjük jól az „egyszerű embereket”, akik mindenféle hivatalos „képzettség”, iskolázottság nélkül képesek csodákat alkotni, létrehozni. Akik képesek olyan gondolati szintre emelkedni, melyre nincs más magyarázat, mint az, hogy belső késztetésük autodidakta tanulást eredményezett, és ennek köszönhetőek felfedezéseik, munkáik.

Hiszem, hogy ez a feladatunk: komplex egészben nevelni a tanítványainkat, segíteni az információkhoz jutást, pontosítani a megszerzett ismereteket.

A fiú csak feküdt. A terem közepén. Semmit nem volt hajlandó tenni heteken át. Arra törekedett, hogy kiborítson, a társai figyelmét pedig magára irányítsa. Természetesen úgy tettem, mintha nem venném észre, azonban nagyon is észnél kellett lennem, hogy ne okozzon baleseteket az órán. Úgy kellett szerveznem a tevékenységeket, hogy a kezdőkört a terem közepén ne érintsük. A játékok hevében a kezdeti ráirányuló figyelem a társai között is kezdett elenyészni, már nem volt jó „poén” fekdeső társuk bohóckodása.

Kihasználtam a közösségi összetartozásban rejlő erőt, a játékok adta lehetőségeket – sokkal többet és izgalmasabbat játszottunk ez alatt a hetek alatt.

És megtörtént, amire annyira számítottam: egy nap a fiút nem találtam a helyén. Ott állt társai között a sorban. Hiba lett volna felemlegetnem a történteket, hiba lett volna észrevenni őt! Úgy tettem, mint mindig és rendben lement az óra.

Évek múlva hangos kiabálásra riadtam fel az utcán menet. Elgondolkodva mentem éppen hazafelé, mikor felharsant a köszönés és egy fiatalember szaladt át az úton a túloldalról. Ő volt, a „problémás” gyerek a kör közepéről. Ember lett belőle, olyan, aki képes volt átrohanni az úton. Miközben megdorgáltam érte, boldogan öleltem meg.

Természetesen minden életkor más és más motivációs taktikát kíván meg, ezeket hiba összekeverni. Lehet kisgyerekeket piros ponttal motiválni, nagyobbakat a közösségnek felkínált eseményekkel stb. De a cél ugyanaz: felkelteni az érdeklődést, érdekessé tenni együttes munkánkat – erről szól majd a következő fejezet.

--

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Leiner Károly | 2012. május 20. | leinerk[kukac]freemail[pont]hu
Kedves Kolléga!
A szerző komolyan gondolja. Ugyanakkor mindenben igaza van: tényleg ilyen körülmények között dolgozunk. Ugyanakkor én semmit nem akarok senkinek előírni: ezek az én szabályaim, ez az én hitvallásom és talán működik, ezt mutatja több évtizedes tapasztalatom. Legalábbis sokszor jobban működik így, mint nélküle...
rosszpedagógus | 2012. május 19.
Ez semmi más mint puszta demagógia! A szerző komolyan gondolja, hogy az eddigiekben leírtak működhetnek a ma iskolájában? Mikor örülök annak, ha a gyerek egyáltalán tiszteletét teszi az órámon? Ha egyáltalán bejön, esetleg van egy füzete, talán egy tolla is? Hogy lehet ezt a gyereket motiválni?
Ez csak öntömjénezés. Mintha a szerzőnek minden működne! Mintha elő akarná írni, hogy hogyan kellene tanítani. Inkább arról olvasnék, hogy hogyan lehet megmaradni ezen a pályán, minimálbéren, partneri hozzáállások nélkül (szülő, diák, sokszor kolléga), szakmai megerősítések nélkül.
Éljenek az istenek!
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.04.07.
Lengyelországban Minecrafttal tartják karanténban a gyerekeket
Minecrafttal és mindenféle digitális programmal tartaná otthon a lengyel digitalizációs minisztérium a fiatalokat – írja a Mashable. Létre is hoztak egy weboldalt, ahol versenyeket hirdetnek...
(Forrás: index)
--
2020.04.06.
Befullad a távoktatás ott, ahol a hó végén eladják az okostelefont
Sok a feladat, a tanárok más-más platformot preferálnak, a lógós diákok még lógósabbak, az oktatókra több munka hárul. A távoktatás még a jól ellátott fővárosi iskolákban sem zökken...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.04.06.
Polgármester vagy pedellus viszi házhoz a tananyagot
A koronavírus-járvány miatt bezártak az oktatási intézmények, a jobb sorsú diákok számítógép mellett, chat-csatornát használva, a pedagógusok internetes jelenlétével folytatják a tanul...
(Forrás: Népszava)
--
2020.04.06.
Gyarmathy Éva: A lehetőségek és megoldások ideje
Ha majd egyszer, reméljük hamarosan, újraindulhat az élet Magyarországon, jó lenne, ha az újraindulás új indulás és nem a régi megoldások folytatása lenne. Nagyon sokan megértették itthon...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.04.06.
Tankönyvhelyzet és alternatív tankönyvjegyzék
Elkezdődött a tankönyvrendelés, megjelent a tankönyvjegyzék. A zömében állami kiadású tankönyvek között még nincsenek a NAT2020-hoz igazodók – azokat látatlanban kell megrendelni....
(Forrás: CKP)
--
2020.04.04.
91 ezren jelentkeztek a felsőoktatásba
A 2020 szeptemberében induló felsőoktatási képzésekre 91 460-an nyújtottak be érvényes jelentkezést - tájékoztatta az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) pénteken az MTI-t....
(Forrás: Magyar Narancs)
--
2020.04.04.
Hermann Zoltán: Hány diákhoz nem jut el az online távoktatás?
z iskolák bezárásával a magyar közoktatás egyik napról a másikra online távoktatási módszerekre állt át. Mindenki tudja, hogy vannak olyan diákok, akikhez a szükséges eszközök hiány...
(Forrás: KRTK KTI)
--
2020.04.04.
A siker kulcsa, hogy ne a nyelvvizsga legyen a cél
A jó nyelvtanár számára nem az a legnagyobb eredmény, ha tanítványa nyelvvizsgát tesz, hanem ha a diák magától is szívesen néz angolul filmeket, vagy nyelvtani hiányosságai ellenére is...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.04.04.
Több ezer óvodás még mindig bejár
A tantermen kívüli, digitális munkarend idején is folyamatos a gyermekfelügyelet a köznevelési intézményekben. Bár a gyermekek döntő többsége otthonról tanul, vannak kivételek, hiszen...
(Forrás: Magyar Nemzet)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  Szilágyi István

Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  OFOE

Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)

--
  Harmat Krisztina

Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina

--
  Szilágyi István

Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  Doroginé Kiss Ildikó

Tisztelt Egyesület!
Nyelvtanárként 2019 szeptember közepétől december 20-ig (téli szünet kezdete) az én tanulócsoportomat összevontam az említett idő alatt táppénzen levő kolléganőm csoportjával heti 3 órában. Ez összesen 3 osztályt érintett, ami heti heti 9 összevont órát jelentett. Mikor rákérdeztem, hogy ezért jár-e túlóra íj vagy valami plusz bér, azt a választ kaptam, hogy nem mert az összevont órákért semmi sem jár. Ráadásul ugyanígy több mint három hónapot már a tavalyi évben is helyettesítettem ugyan így. Kérdésem, valóban nem jár az összevont órák után túlóra? Mit mond erről a jogszabály?
Üdvözlettel: Doroginé Kiss Ildikó, tanár

--
  OFOE

Kedves Láng Róbert! Ime a szabály
Mt. 123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.

(2) A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

(3) A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

(A választ Nagy Erzsébettől, a PDSZ szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Gyimesi Krisztina! A PDSZ szakértőjétől, Nagy Erzsébettől kaptuk a következő választ:
1. A Kjt. 23/B. § -a adott mint lehetőség:
(1) A teljes munkaidőben foglalkoztatott közalkalmazott írásbeli
kérelmére a munkáltató köteles a kinevezésben heti húszórás
részmunkaidőt kikötni, ha a közalkalmazott a kérelem benyújtásakor az
Mt. 128. §-ában foglalt fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe.
(2) A munkáltató a közalkalmazottnak a munkaidő egyenlőtlen
beosztására vonatkozó kérelmét csak abban az esetben tagadhatja meg,
ha az számára lényegesen nagyobb munkaszervezési terhet jelentene. A
munkáltató köteles írásban megindokolni a kérelem megtagadását.
(3) A részmunkaidő kikötése
a) a fizetés nélküli szabadság megszűnését követő naptól,
b) ha a közalkalmazott betegsége vagy a személyét érintő más
elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől
számított harminc napon belül ki kell adni rendes szabadságát, a
szabadság leteltét követő naptól hatályos.
A b) pontban foglaltak alkalmazása esetén - a felek eltérő
megállapodása hiányában - a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő első munkanapon meg kell kezdeni.
Eltérő megállapodás esetén a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő harminc napon belül meg kell
kezdeni.
(4) A kérelmet az (1) bekezdés szerinti fizetés nélküli szabadság
igénybevételének megszűnése előtt legalább hatvan nappal kell a
munkáltatóval közölni. A kérelemben a közalkalmazott köteles
tájékoztatni a munkáltatót
a) a fizetés nélküli szabadság igénybevételére jogosító gyermeke
harmadik életéve betöltésének időpontjáról, továbbá
b) ha egyenlőtlen munkaidő-beosztásban kíván dolgozni, a
munkaidő-beosztásra vonatkozó javaslatáról.
(5) A (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően a nevelési-oktatási
intézményben pedagógus munkakörben foglalkoztatottak esetében a
kérelmet a fizetés nélküli szabadság tartama alatt, a tanév szorgalmi
időszakának befejezését, illetve az első félév befejezését megelőző
hatvan nappal korábban kell a munkáltatóval közölni.
(6) A (3) bekezdés szerinti időponttól a közalkalmazotti jogviszony
alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli vagy természetbeni
juttatás tekintetében e törvény erejénél fogva az időarányosság elve
alkalmazandó, ha a juttatásra való jogosultság a munkaidő mértékével
összefügg.
(7) Az (1) bekezdés szerinti kérelem alapján kikötött részmunkaidőben
a munkáltató a közalkalmazottat
a) a kérelem szerinti időpontig, de
b) legfeljebb a gyermek négyéves koráig, három vagy több gyermeket
nevelő közalkalmazott esetén a gyermek hatéves koráig
köteles foglalkoztatni. Ezt követően a közalkalmazott munkaidejét a
kérelem benyújtása előtti mérték szerint kell megállapítani.
(8) Az (1)-(7) bekezdés nem alkalmazható a vezetői megbízású
közalkalmazott tekintetében.
Ekkor a kötött munkaidő a részmunkaidő 80%-a lesz, pl. félállás esetén
heti 20 óra, és a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő is a
csökkentett munkaidő 55-65 százaléka. (félállásnál heti 11-13 óra). A
szabadság ugyanannyi marad, csak a távolléti díj, ami a szabadság
idejére jár, az időarányos illetmény alapján lesz megállapítva.
Sajnos a köznevelési törvény szerint nincs már külön napközis
munkakör, ezért azt is tanító szakképzettséggel kell ellátni alsó
tagozaton. Maradnak olyan egyéb foglalkozások, amelyek nem
végzettséghez kötöttek: szakkörök, tehetséggondozó, tanórán kívüli
foglalkozás, tanórán kívüli programok szervezése, lebonyolítása.

--
  OFOE

Tisztelt Szodrai Csilla! A szakképzési törvény 127 § 6 szerint annak, aki már alkalmazott, mindenképp ki kell fizetni, aki új, annak megállapodás esetén:
A munkáltatói jogkör gyakorlója a szakképző intézmény alkalmazottjával megállapodhat a szakképző intézményben eltöltött legalább tizenötéves munkaviszony esetére jubileumi jutalom biztosításában. Az Nkt. e törvény hatálybalépését megelőző napon hatályos rendelkezései szerinti szakgimnázium, illetve szakközépiskola alkalmazottja esetében az ilyen megállapodás a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerinti feltételekkel kötelező azzal, hogy a jubileumi jutalomra jogosító időszakban a közalkalmazotti jogviszony és a szakképző intézménnyel fennálló munkaviszony időtartamát egybe kell számítani. (A választ Juhász Ágnes adta meg.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek