OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2012. május 22.
» Hozzászólások (14)

14. Soha nem tanítok unalmasan! Legyen élmény tanulni!

„Az élményekkel járó benyomások lassanként eltűnnek emlékezetünkből, de nem tűnnek el gyümölcseik. Nem emlékezünk már összes gyermekkori élményünkre, amikor írni és olvasni tanultunk. Nem tudnánk azonban írni és olvasni, ha ezeket az élményeket nem éltük volna át, és ha eredményük képességek formájában nem maradt volna meg.”
Rudolf Steiner

Már hallom is, ahogyan pedagógusok kérdeznek vissza: matekot tanítok, azt hogyan lehet élménnyé tenni? Oh, nagyon sokféleképpen! Mennyivel érdekesebb a tízes átlépést dobókockákkal, társasjátékot játszva gyakorolni (persze ehhez el kell készítenünk azt a játékmezőt, ami a céljainkat a legjobban szolgálja – megint csak pluszmunka!), vagy kártyákkal, esetleg különféle kellékekkel, eszközökkel! Magam is kedves kollégámtól tanultam el egy élménypedagógiai tréningen, hogyan lehet a francia kártyákkal lefegyverzően motiváló játékokat játszani – ezerféleképpen! Még nekünk, felnőtt embereknek is akkora élmény volt, hogy napokig beszélgettünk róla és azonnal ki akartuk próbálni tanítványainkkal. Hatalmas élmény volt! A gyerekek élvezték, észrevétlenül tanultak, játszottak.

Valamelyik filmben az osztály tanítója úgy vezeti be a gyerekeket a projekttémájába, hogy kiviszi őket az iskola kertjébe, ahol korábban csontokat ásott el, és kiássák a leleteket, az „őslénycsontokat”. Ezzel indítja a témát – roppant hatásosan, motiválóan, élményszerűen.

Amit hallok - elfelejtem.
Amit látok - megismerem.
Amit csinálok - megtanulom

Milyen igaz ez az ősi bölcsesség! Ha a gyerekekkel tevékenykedtetünk, cselekedtetünk, ha olyan élményeket kínálunk, melyek felkeltik érdeklődésüket, akkor megfogtuk őket. Egy hétvégi kiránduláson a hegyek között bármilyen ismeret átadható és sokkal nagyobb eredményességgel marad meg, mint egyszerű ismeretátadás vagy bármilyen jó szemléltetés mellett a padban ülve.

Édes minden órája egy nagy egyvelege volt a zenének, a kézművességnek, a száraz elméletnek, a mesélő zsongásnak, a művészeteknek, az irodalomnak. Persze neki tényleg könnyebb volt, mert alsó tagozaton sokkal nagyobb a pedagógus szabadsága és sokkal kisebb a tananyag mennyisége – de nem a fontossága, hiszen az alapozás időszaka ez. Ha itt megfogjuk a gyereket, akkor a felsőben, a középiskolában már csak meg kellene tartaniuk a kollégáknak. Hogy miért nem így van, nagy rejtély. Míg a szülők többnyire elégedettek az alsós tanító nénik munkájával, a gyerekek szeretnek iskolába menni, várják a napokat, sokszor és sokan még délután se nagyon akarnak hazamenni, addig felsőben valami elromlik. Talán úgy gondolják a pedagógusok, mint a gondoskodó szülők többsége, hogy a gyerek már „nagy”, nem igényel annyi törődést, nem igényel annyi szeretet. Ekkor kezdenek a srácok egyedül menni a suliba, akkor nem nézi már meg a szülő a gyerek iskolai munkáját, sokan még az ellenőrzőjét sem. Ugyanazokat a szülőket, akik alsóban még ott voltak minden értekezleten és ezer kérdésük volt, évekkel később szinte lehetetlen becsalogatni az iskolába. A pedagógusok is elfelejtenek énekelni, rajzolni, játszani – tisztelet a kivételnek. Itt már kevésbé élmény a tanulás, pedig bármelyikük akár Öveges professzor is lehet(ne)!

Az utóbbi években mintha… Mintha mozdulna valami a kompetencia alapú oktatás erőltetése kapcsán. Mintha (újra) felfedezné magában a felsős kolléga is az alsós tanítót. A gyerekek kezdenek újra tapasztalni, tevékenykedni, cselekedni. És ez nagyon jó!

Az osztály rettenetesen nehezen tanulta az idegen nyelvet, Nem is csoda: értelmi fogyatékkal élőknek az anyanyelv elsajátítása is problémát okoz, nem hogy egy teljesen idegen és furcsa nyelv! Valamit muszáj volt lépni, azt a kezdetek kezdetén is tudtam. Mikor kiderült, hogy én fogom az angolt tanítani ezeknek a gyerekeknek, el kellett gondolkodnom, hogy hogyan tegyem. Nyilvánvaló volt, hogy ha nem próbálom meg játékosan, akkor eredménytelenség vár a srácokra és kudarc rájuk és rám is. Elkezdtem gyártani a memória-kártyákat a különböző témaköröknek megfelelően a társasjátékokat, a szabadtanulásos játékokat. Elkészítettem az én, mi feladatlapjainkat – játékos formában, sok rajzzal és énekkel. Beszereztem barátaimtól az összes média anyagot a Disney, angolt oktató, rajzfilmjeitől a diafilmekig. Azt akartam, hogy a gyerekek élménykénk éljék meg a sok „furcsaságot”, ugyanakkor meg is tanulják, elsajátítsák az alapokat: szókincset és egyszerű mondatokat.

Tíz év után elmondhatom, hogy a sok munka meghozta gyümölcsét. Sikerrel vettük az akadályokat, a gyerekek megállták helyüket a középiskolájukban is.

Élményeken keresztül sokkal könnyebb ismereteket összekapcsolni, megláttatni a gyerekekkel az összefüggéseket az egyes tudományterületek, ismereteik között. Erre találódott ki a „projekt-módszer” is, ahol a gyerekek egy-egy projektmunka készítése során rengeteg élménnyel gazdagodhatnak. Természetesen ez nem új „módszer”, én nem is nevezném annak, reformnak meg még kevésbé, hiszen mindig is létezett. Alsó tagozaton a négy projekt az évszakokhoz kapcsolódott, ami átívelt szinte minden évfolyamon teljes tanéven keresztül: mindig bővült egy-egy újabb témakörrel, ismerettel, de tulajdonképpen a csontváz ugyanaz maradt. Sosem feledem azt a hosszú projektet, amikor egy teljes házat hoztunk létre: előkészítettük (történelem, zene, irodalom-nyelvtan, természetismeret) megterveztük (matek, rajz, technika), felépítettük alapjaitól a tetőig és a projekt végén ténylegesen elkészült mindenkinek, minden csoportnak a ház-makettje. Szerepjátékokat játszottunk köztük és bennük – apró katonákkal, műanyag emberkékkel. Mindezt tevékenykedtetve, élménydúsan.

Most kémiát és fizikát is tanítok középiskolában. Próbálom – eszközök híján – az élményeket a legegyszerűbb, otthon is elvégezhető kísérletekkel megadni a tanítványaimnak, szimulációkkal, netről leszedett mozgóképekkel, animációkkal – kötve a hétköznapokhoz, a valósághoz. Még nem tudom, hogy eredményes lesz-e, elérem-e az általam elvárt célokat, osztályom a kívánt mértékkel, eredményekkel és tempóval halad-e, de azt érzékelem, hogy szeretik, várják az órákat, és ennyi most elég.

Jövő héten a hőjelenségekkel foglalkozunk. A témát egy egyszerű kísérlettel fogjuk indítani: a kólás üveg nyakának tetejét benedvesítjük, rá fémérmét helyezünk, majd kezünk melegével a levegőt felmelegítve arra „késztetjük, hogy megemelkedjen, majd visszazuhanjon. Sérült gyerekeimnek bizonyára sikeres és érdekes játék lesz, a következtetéseket is le tudják valószínűleg vonni anélkül, hogy nekem kellene segítő kérdéseket feltennem, mert látják, teszik, tapasztalják. Közben dolgoznak a saját választott projekttémájukon. Van, ki Mohamed koporsója lebegésének titkát kutatja és modellezi, (ha sikerül), egy másik gyerek a Forma I-es versenyautók gyorsaságának magyarázatával foglalkozik, és olyan is van, aki a sókristály készítésének mechanizmusát szeretné megérteni. Azt gondolom, hogy munka közben szereznek annyi élményt, a bemutatáskor annyi motivációt, hogy kedves tantárgyaik közé fogják sorolni a kémiát és a fizikát.

Adj élményeket a gyerekeknek, és nem felejtenek!

„Az igazi élmény az ember számára tehát elsőrendűen ennyi: önmagának megismerése. A világ megismerése érdekes, hasznos, gyönyörködtető, félelmes vagy tanulságos; önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás. Rómában vagy az Északi Sarkon járni nem olyan érdekes, mint megtudni valami valóságosat jellemünkről, tehát hajlamaink igazi természetéről, a világhoz, a jóhoz és rosszhoz, az emberekhez, a szenvedélyekhez való viszonyunkról. Mikor értelmem eléggé megérett erre, már csak ezt az élményt kerestem az életben.”
Márai Sándor

--

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

anarchista | 2012. június 5.
Azt gondolom, hogy ez a sorozat nagyon jó arra, hogy szembenézzünk saját magunkkal. És ez a szembenézés többnyire rossz érzéseket kelt. Arról szól, hogy talán így kellene, de nem így van. Persze nem jó szapulni magunkat, de esetleg most van itt az idő. Meg kell tisztulnia a szakmának. El kell ismerni a gyakorló pedagógusokat is, nem csak az elméletben dolgozókat. Lehetetlen állapot, hogy sosem tanítók írják elő, hogy mit csináljunk és hogyan. Lehetetlen állapot, hogy olyanok tanítanak a pedagógusképzésben (elnézést a kivételektől), akik sosem álltak a gyerekek előtt az osztályban. Meg kell reformálni a tanárképzést. Meg kell fizetni a jó munkát. És így tovább.
Leiner Károly | 2012. június 5. | leinerk[kukac]freemail[pont]hu
"Én úgy gondolom, hogy autonóm személyiség az az ember, aki nem hagyja magát megalázni. Katasztrófa, mikor egy pedagógus hagyja magát megalázni. Pedig van, amikor ez egyszerűen az információ hiánya miatt történik, ha nem megy az információ után, sok mindenben könnyebb megalázni. Akit megaláznak, az pedig szolga, és egy szolga csak szolgát tud nevelni. És akkor mi lesz itt a jövőben?" Galambos Márta
http://www.osztalyfonok.hu/cikk.php?id=436
Katka | 2012. június 4.
Talán hiányzik az érdeklődés a hivatásunk után, mert nem nagyon van erő erre. Persze ez is szégyen. De elég megélni a napokat, a bajokat, csak a bajokat, mert más már nem nagyon maradt nekünk. Pedagógusnap. Sztrájkkal. Én is ott voltam. Azon gondolkodtam utána, hogy kinek, kiknek kellene összefogni a pedagógusokat. Mert a szakszervezetek nem nagyon tudják megtenni. A szakszervezetnek még mindig rossz szájíze van.
Már újság, folyóirat sincs, ami meg mégis, az az egy, az meg nem éppen pártatlan. Kellene egy civil szervezet, egy igazi pedagógus szervezet.
Zsuzsi | 2012. június 4.
Bánom, és szégyellem is, hogy nem voltam ott! Viszont úgy látom, nem volt nagy hírverése előzetesen. Én vasárnap délben olvastam róla az újságban. (Ezért nem voltam ott.) Azok a kollégáim sem tudtak róla, akik szintén jöttek volna. Tennünk kellene a jobb tájékoztatásért, egymás lelkesítéséért.
Leiner Károly | 2012. június 4. | leinerk[kukac]freemail[pont]hu
Ott voltam magam is, érzéseim hasonlóak.
anarchista | 2012. június 3.
Nos, kinek van igaza?
Ma tüntetés volt. Alig néhány ezren próbáltuk meg képviselni a másfél milliónyi kisdiákot és szüleiket, a 120 ezernyi pedagógust.Hol voltak a "kollégák"???
Minden jó így? Ugye, nincs mit visszatenni arra a polcra?
Szégyeljétek magatokat kollégák! Minden jó így, ahogy van?
Milyen gyerekeket neveltek így? Milyen arccal tudtok belenézni a tükörbe? Mi vagyunk az értelmiség? A lámpás?
Ugyan már.
Katalin | 2012. május 30.
Sok mindennel egyet lehet érteni, amit anarchista ír: a pedagógus társadalom felhigult, egyre kevesebben művelik jól ezt a hivatást és igaz, hogy egyre kevesebbért, egyre rosszabb körülményekkel. Ugyanakkor Dórinak és a szerzőnek meg abban van igaza, hogy lehet ezt másképp is, nem csak pocsékul, csak egy kis akarat, sok-sok kitartás, áldozat kell hozzá. Hogy elvárható-e a pedagógustól?

Erről rengeteg cikk volt már itt a honlapon is. Szerintem nem várható el, a közösségnek egész egyszerűen nincs joga semmit elvárni azoktól, akiket a legkevébé sem becsül meg! De magamtól elvárhatom és el is várom, hogy a kezem közül rossz munka ne menjen ki. Ez elsősorban lelkiismereti kérdéssé vált és a szerző jól mondja: "az elmúlt évtizedek kormányai mindig is a lelkiismeretünkre, az áldozatvállalásunkra, a hivatástudatunkra játszottak - csak így maradt működtethető az oktatás."

A nagy kérdés az, hogy meddig mehet ez így? Hogy meddig dolgoznak még és maradnak meg a pályán azok a nagyszerű tanárok, akikből már olyan kevés maradt?!

Hiszem, hogy az oktatásban akkora bajok vannak, hogy az a következő 20 évre is rányomja majd a bélyegét. Még akkor is, ha valami csoda folytán minden gyökeresen megváltozna a gyerekek, a pedagógusok, az ország érdekében.
Addig is nagyon kell ez az "útmutató", amit itt olvahatunk, hogy erőt adjon, hogy meg tudjunk maradni a helyes úton.

Megjegyzés: a polcot már régen széttörték!
anarchista | 2012. május 29.
Van-e még visszatenni a polcra?
Szerintem nincs. A pedagógusokról megvan a véleményem, de nem sz... bele abba a fészekbe, amiben élek. Mindenesetre "halottról jót, vagy semmit".
A gyerekekről is megvan, összehasonlítgattam régebben őket a 20 évvel ezelőttiekkel és azt kell mondanom, hogy meglátszik rajtuk ez a háborodott világ.
Az oktatásról is megvan, a hozzá nem értő oktatáspolitikusok akkora károkat okoztak az elmúlt évtizedekben, hogy aligha lehet helyreállítani a normális állapotokat.
Akkor mit is tegyünk a polcra vissza? Szerintem szét kell törni még a polcot is!
leiner károly | 2012. május 29. | leinerk[kukac]freemail[pont]hu
Teljesen igaz: az elmúlt évtizedek kormányai mindig is a lelkiismeretünkre, az áldozatvállalásunkra, a hivatástudatunkra játszottak - csak így maradt működtethető az oktatás. Ennek egyszer véget kell(ene) érnie és az oktatást is, a művelőit is vissza kellene emelni arra a helyre, ahova való, ahonnan száműzetett. (Ehhez kell(ene), hogy elgyertek a jún.3.-i tüntetésre, mert azt gondolom, hogy hosszú időre ez lesz az utolsó alkalom, hogy véleményünket elmondjuk és képviseljük)
De. mindez nem jelentheti azt, hogy ha (még) megtehetem, akkor ne a legmagasabb szinten gyakoroljam ezt a hivatást és ne tegyek meg mindent ennek érdekében. Ha nem így lenne, akkor már nem lennének táborok, külső programok, nem lennének szabadidős foglalkozások, éjszaka gyártott szemléltető eszközök és feladatlapok, IKT programok stb.
A gyerekek mosolya szép "szlogen", megélni nem lehet belőle - élni meg a jól végzett munka öröme nélkül (és ehhez társul gyakran a gyerekek ki nem mondott szeretete és hálája) nem lehet. A 22-es csapdája...
Dóri | 2012. május 28.
Nem feltétlen.
Találja ki, rajzolja le, tervezze meg, hajtogassa meg, rakja össze, stb.
Ja, és legyen rá ideje, érdekelje, készítse elő stb….
Tudom, nagy a rés a feladat és a fizetség között.
De a gyerek hálája, mosolya, öröme mindent megér.
Nekem legalább is.
kérdezősködöm | 2012. május 28.
Tényleg tök jó ötlet, hogy vigyen be a tanító néni tulipánt. Tényleg. De ha ezt rendszeresen szeretné megtenni, akkor mégis miből? Ha van az iskolában tulipán (nincs), akkor oké, elvárható. Elvárható, hogy használja azokat az eszközöket, amelyeket az iskola biztosítani tud. De amit nem biztosít az iskola, azt a saját fizetéséből szerezze be???
Leiner Károly | 2012. május 27. | leinerk[kukac]freemail[pont]hu
Egyetértek. Vagy lehetne hajtogatott tulipán, vagy egy mondóka, versike, dal a tulipánról, egy szép rajz, fotó, montázs stb., amit a fiúcska elmondhatna, megmutathatna stb. Ha nem megy magától....
Dóri | 2012. május 26.
Hogy mit tehetnél? Küldjél be a kisfiaddal a következő órára egy gyökeres tulipánt.
Így megvan az élmény, a tanár néni meg hátha....
(Én ezt megtettem, a bogarak tanításánál. Beküldtem egy kémcsőnyi bodobácsot (és egy nagyítót). Igaz, hogy a tanító néni majdnem frászt kapott, de a gyerekek nagyon élvezték.
rianas | 2012. május 26. | gmagd[pont]4[kukac]gmail[pont]com
Pedagógusként gyönyörűséggel olvasom... De mit tehetek, ha a 9 éves fiam tanító nénije a tulipán tanításakor még egy virágot se visz be a tanterembe???
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.12.15.
Kütyüvilág (hanganyag)
A Tudatos.hu szombati adásában a kütyükkel foglalkoztak. Az adás első felében Neuman Gábor vendége volt Dr. Bernschütz Mária generációkutató, akivel az újkeletű jelenségről, a fear of...
(Forrás: Klubrádió)
--
2019.12.15.
ITM-államtitkár: A Tanítsunk Magyarországért program hatása már érzékelhető
A programot azért indították útjára, hogy a munka- és továbbtanulási lehetőségektől távoli településeken élő fiataloknak tizennégy éves korukban ne jelentsen nehézséget az iskolavá...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.12.15.
Fegyverrel, maszkban raboltak ki embereket a budapesti tizenévesek (videó)
A nyomozás adatai szerint az öt fiú – különböző „felállásban”, arcukat maszkkal eltakarva – 2019. november 7. és december 11. között nyolc alkalommal, 11 ember sérelmére követtek...
(Forrás: Népszava)
--
2019.12.15.

Hátrányos helyzetű magyar gyerekek rajzai láthatók a meglehetősen drága kézműves tűzzománc ékszereiről ismert osztrák cég kendőin. A limitált számú – mindössze száz darabos –...
(Forrás: Népszava)
--
2019.12.15.
A szakképzés és az ország sorsa
Csaknem egy évtizede sulykolja a hatalom: „Nincs szükség érettségire. A jó szakma többet ér egy diplománál.” Ennek jegyében számolták fel az oktatás szabadságát. A tanuláshoz való...
(Forrás: Népszava)
--
2019.12.15.
Egyre homályosabb a szakoktatók jövője, friss adatok a tanárok leterheltségéről
"Önként vállalt túlmunkában" tartanák a betöltetlen munkakörhöz tartozó órákat a szakoktatók, a szakképzési törvény végrehajtási rendeletében pedig nincs szó a megígért béremel...
(Forrás: eduline)
--
2019.12.12.
L. Ritók Bóra: Szegénység, 2019 decemberében
A hátrányos helyzet meghatározása jogszabály alapján történik…de a terepről tudjuk, ez gyakran nem tükröz valós képet. Ilyenkor, mikor a gyerekek hátrányos helyzetű igazolása az alap...
(Forrás: hvg/Nyomor széle blog)
--
2019.12.12.
L. Ritók Nóra: Ez a rendszer elengedte az oktatást
Aki elmegy egy szegregátumba, és bemegy egy komfort nélküli házba, ahol családok, gyerekek élnek, átjárja az az érzés, hogy szinte esélytelen innen kitörni. L. Ritók Nóra folyamatosan é...
(Forrás: Klubrádió)
--
2019.12.12.
„A szülők veszik el saját gyerekük életét, aztán csodálkoznak, ha megszúrja a tanárt, vagy kiugrik az ablakon”
A döbbeneten túllépve, a konkrét esetektől eltekintve vizsgáljuk meg a kontextust, azaz a magyar oktatási rendszert, ahol ezek a tragédiák megtörténtek. De még mielőtt erre rátérnénk,...
(Forrás: Szeretlek, Magyarország)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Dóra! Meg kell kérdezni a döntéshozót, hogy mi indokolja a lépést. Ha ez szóban nem működik, írásban kell megtennie, mégpedig hivatalos levélben: választ vár, és ezt indokolja (nem volt előzmény, váratlanul érte, ragaszkodik az indokláshoz stb.) Mindenképpen menjen másolat a fenntartónak. A levélen fel kell tüntetni, hogy kik kaptak másolatot. (Ha szakszervezeti tag, a szakszervezet támogatását is kérheti.) Felvethető a probléma nevelőtestületi értekezleten is, de ragaszkodni kell a jegyzőkönyvhöz. A levelezés online is lebonyolítható, de fontos, hogy legyen mindennek írásos nyoma. A szakmai munkaközösség támogatását van esélye elnyerni? Reméljük, sikerül tisztázni a dolgot, illetve orvosolni a problémát. Üdvözlettel az OFOE szerkesztősége

--
  Hesz Dóra Virág

Köszönöm a gyors választ!
Pedig így történt, gyakorlatilag ezen a héten, hétfőről keddre már megvonták az osztályfőnökségemet (semmi konkrétumról nem tájékoztattak, "jobb, ha nem is tudom", szülői megkeresések voltak). Valakik valamit mondtak...írásban nem kaptam semmit, fegyelmi, természetesen nem volt, hisz nem követtem el semmit. Van ennek a lépésnek v.milyen formai, írásbeli feltétele? Mind szakmailag, mind anyagilag súlyosan érint ez a döntés, amit nem tartok megalapozottnak. Előre is köszönöm a segítséget!
HEsz Dóra Virág

--
  OFOE

Kedves Dóra! Tulajdonképpen furcsa, hogy így történt. Gondolom, az ügynek voltak előzményei, valamivel feltételezhetően indokolták ezt a lépést.
Az iskolavezetőnek jogában áll lecserélni az osztályfőnököt, de nem csak úgy, ötletszerűen az egyik pillanatról a másikra.

--
  Hesz Dóra Virág

T. Cím!

Az iránt érdeklődöm, hogy tanév közben (szóval most, 2019. nov.végén)megvonható-e az ofő pótlék egy más kolléga kinevezésével egyik napról a másikra...

Várom szíves válaszukat:
Hesz Dóra Virág

--
  OFOE

Kedves Zoltán!
A munkaszerződéssel foglalkoztatottakra is a pedagógus-előmeneteli
rendszer vonatkozik, a hozzá tartozó illetményrendszerrel, és a
szabadság. valamint pótszabadság is azonos, a távolléti díj számítása
az Nkt. alapján történik, a túlmunka díjazása, beleértve a
pihenőnapokon végzett munkát, mindenki esetében az Mt .és a
326/2013-as rendelet alapján történik, ahogy az eseti helyettesítésre
vonatkozó előírások is azonosak. Nem jár jubileumi jutalom, és a
végkielégítés is csak az Mt. alapján, ahogy távozáskor nincs
felmentési idő, hanem jóval rövidebb felmondási idő van. A nők negyven
év jogosultsági idő alapján nem kérhetik a felmentésüket, hanem közös
megegyezéssel vagy felmondással mehetnek el. A munkaviszony sokkal
könnyebb felmondással megszüntetni, mint felmentéssel, mert csak annyi
a kritérium, hogy az indok legyen valós és okszerű. Ha valakit
felmondással el akarnak küldeni, az Mt. hatálya alá tartozó munkáltató
esetében nem kötelező az előzetes állásfelajánlás. Küldök egy
összehasonlító táblázatot

((A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk. Az ígért táblázatot a mail címre küldtük el).

--
  Tóth Zoltán

Üdvözlöm!
Szeretnék választ kapni az alábbi kérdésemre.
Alapítványnál, pedagógus munkakörben foglalkoztatott munkavállalóra a munatörvénykönyve vonatkozik. Minden kérdésben? Melyekben nem?
Különösen a heti munkaidő, az éves szabadság és a túlmunka díjazása (szombat, vasárnap) érdekelne.
Várom válaszát,
üdvözlettel: Zoltán

--
  ofoe

Kedves Rita! A gyermekvédelmi felelős munkakör 2012 szeptemberétől megszűnt, a feladat az osztályfőnökhöz került. Nem törvénymódosítás volt ez, hanem az új törvény és a hozzá kapcsolódó rendeletek tértek el a korábbiaktól. (A válasz a PDSZ jogi szakértőjétől érkezett.)

--
  ofoe

Kedves Katalin! Jól tudja : 22 órát kellett volna alapul venni, a tagóvoda vezetője - bár csoportban kell lenni 3 csoportos óvoda esetén, tehát nem függetlenített vezető -, de kap órakedvezményt. Tehát nem a 32 órát, hanem a 22 órát kell nézni és erre rászámolni a túlórát. (A választ Bakonyi Anna óvodai szakértő adta meg.)

--
  Mohácsi Katalin

Tisztelt OFOE!

Szeretnék állásfoglalást kérbi a következő helyzetre! Tagintézmény vezető vagyok egy 3 csoportos óvodában. Saját csoporttal foglalkozom,és látom el a vezetői feladatokat.Kolleganőm nem lesz ebben az évben, így egyedül látom el a feladatot a nap folyamán.A fenntartó eddig 50 óra ingyen munkát kért, majd a 32 óra feletti órákat számolta el részemre 90 %-os túlórával. Kérdésem az lenne, hogy jogos-e számomra az óvónők kötelező 32 órájával való számolás, mert az én kinevezésemben a 22 óra van megjelölve.EDDIG A 32 ÓRA FELETTI IDŐT számolták el ingyen 50 órai munka után.

Válaszukat nagyon köszönöm!
Üdvözlettel: Mohácsi Katalin

--
  Sasváriné Rita

Tisztelt Szerkesztőség!
Emlékeim szerint volt egy 2012. évi szabályozás mely az iskolai gyv felelős feladatkörét ill. annak változását írja le. Ha jól emlékszem, az ofő munkakörbe jobban beletették a gyv- t, míg a szakirányú képesítéssel nem rendelkező tul.képpen pedagógus gyv felelős feladatai arányosan csökkentek. Kb a kapcsolattartás segítése és a statisztika maradt meg neki. Meg is szűnt a 2 óra adható órakedvezménye. Most szükségem lenne arra az információra, hogy mely rendelet vagy törvénymódosítás írja le ezt a változást. Ebben kérem segítségüket. Tisztelettel: Sasváriné

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek