OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2012. június 7.
» Hozzászólások (0)
Címkék:
   

Éva, Anna és a többiek

(Emlékek egy hajdanvolt osztályról)

Megtiszteltetésnek számított, hogy nyolcadikos osztályom képviselhette iskolánkat egy kerületi szoboravató ünnepélyen. És persze az is vonzó volt a gyerekek számára, hogy mindez tanítási időben történt. Öltözködésről, megjelenésről kissé konzervatívan gondolkodó igazgatóm megkért, hogy az osztály két, polgárpukkasztóan öltözködő lányát (nevezzük őket Évának és Annának) ne vigyem magammal az ünnepélyre. Nem volt konfliktus- és problémamentes a viszonyunk, de mindkettőjükhöz nagyon ragaszkodtam, az évek során sokat beszélgettünk velük és a szüleikkel is. Valószínűleg abban a pillanatban én is belefáradhattam a védelmezésükbe, és mivel nagyon gyorsan kellett döntenem, nem elleneztem a kérést. Nekem ez magamtól biztos nem jutott volna eszembe, de elfogadtam, és közöltem az osztállyal.

Pillanatok alatt nagyon kellemetlen helyzetbe kerültem, mert egy 5-6 fiúból álló küldöttség érkezett hozzám, és közölték, hogy a két lány nélkül ők sem jönnek el. Nem volt rájuk jellemző a „balhékeresés”, jó viszonyban voltunk. Egyértelműen a helyzetnek szólt a reakciójuk. Látszott rajtuk, hogy nagyon elszántak. Hat év távlatából visszagondolva ez volt az első és egyetlen komolyabb „ellenszegülésük”. Nem volt idő mérlegelni, mert pár perc múlva indulnunk kellett. Kétségbeesetten pergettem az agyamat, hogy valami megoldást találjak. Közben a „látványosságra” odasereglett a többi osztály is, így a helyzet közel sem volt ideális a konfliktuskezelésre.

Félrehívtam az osztályomat, és azzal a javaslattal álltam elő, hogy visszavonom a döntésemet, és ezt akár a vezetőséggel szemben is képviselni fogom, ha ők cserébe megteszik, hogy a szombati erdőtakarításra, amit az önkormányzat szervezett önkénteseknek és civileknek, mindannyian elmegyünk. A fiúknak felcsillant a szemük, nagyon hálásak voltak a megoldásért, és valamennyien gondolkodás nélkül igent mondtak. A lányok viszont kijelentették, hogy őket ez a dolog nem is érdekli, inkább kihagyják az ünnepséget, és az iskolában maradnak, de a szombatjukat nem hajlandók feláldozni.

Nagyon elkeserítő volt a fiúk arcán a mérhetetlen csalódottságot látni. Ekkor döbbentek rá, hogy ez a dolog nekik fontosabb volt, mint a lányoknak. Ezután valamennyien eljöttek az ünnepségre.

Nem volt különben igaz, hogy a lányokat nem érdekelte a dolog, A történetről ugyanis telefonon beszámoltak a szüleiknek, Éva édesanyja és Anna édesapja azonnal fel is hívott. Mindketten mérhetetlenül fel voltak háborodva a hátrányos megkülönböztetés miatt, és a teljes történet ismertetése és megbeszélése után csak annyit tudtam elérni, hogy az indulatokat megfékeztük. Az édesapa közölte, hogy csak az eddigi kapcsolatunkra tekintettel és a lányára való odafigyelésünk miatt nem tesz ombudsmani feljelentést.

Utána az osztállyal megbeszéltük, hogy mi és miért történt. Megígértem nekik, hogy soha többé nem lesz olyan, hogy valakit nem vállalunk fel magunk közül, mi így, huszonhárman vagyunk az osztály.

A fiúkkal általában egyszerűbb volt a problémákon úrrá lenni. Elég sok apróbb-nagyobb órai és órák közti „balhéjuk” volt, de minden eseménynek volt „gazdája”, mindig elvállalták, amit tettek. Tisztában voltak a következményekkel, s ezeket minden további nélkül vállalták is. Ha a helyzet lehetővé tette, a büntetést kiválthatták „társadalmi munkával”. Egy magatartási fegyelmezetlenség után eldönthették: megkapják a házirend által előírt beírást, vagy az iskolai szüreti mulatságon ők fogják a mustot préselni (ez egyébként fakultatív program volt). Természetesen hasonló esetekben mindig az alternatív „büntetést” vállalták, amit igazából nem is éltek meg retorzióként, inkább a Repülő osztály szereplőihez hasonlóan kimondottan élvezték. Ebben bírtam a szülők támogatását is, akik egyetértettek a módszerrel, legfeljebb akkor elégedetlenkedtek, ha gyermeküknek sikerült a legújabb cipőt összekenni musttal. (Márpedig sikerült…)

A lányokkal végig nehezebb dolgom volt. Erőteljes kiszorítósdit játszottak, az első pillanattól kezdve, váltogatták a „legjobb” barátnőket, gyakran örök haragot fogadva. Az éppen kiszoruló pedig kétségbeesetten várt segítségre. Nagyon megviseltek ezek a helyzetek, otthon is rágódtam még rajtuk, a megoldást keresve. Másnap pedig, mikorra előálltam volna egy javaslattal, a legnagyobb nyugalommal közölték, hogy már rég kibékültek. Utólag elmondhatom: ezekből a helyzetekből okulva megtanultam például azt, hogy az apróbb-cseprőbb ügyekbe nem kell feltétlenül belefolyni.

Némelyik lány rendkívül szélsőségesen öltözködött, sminkelte magát, és meglehetősen egyéni frizurát viselt. A szülői értekezleten egyértelművé tettem, hogy a gyerekek külsejével kapcsolatban nem fogok a szülők ellenében hadakozni, mert úgy gondolom, hogy nekünk ebben az ügyben közös álláspontot kell képviselnünk. Elmondtam, hogy milyen külsőségekkel nem értek egyet, de ha a szülők ezt másképp látják, akkor nem fogok a megjelenése miatt senkivel sem veszekedni..

A szülőkkel különben nagyon jó volt a kapcsolatom (a konfliktusok ellenére az említett lányok szüleivel is). Rendkívül együttműködőek nagyon segítőkészek voltak, és szívesen voltak együtt. Ugyanakkor előfordult, hogy ellentmondásosan viselkedtek.

Éva édesanyja például a legapróbb kritikai megjegyzést is személyes sértésnek vette. Közölte, hogy bár őt is nagyon megviseli ez a stílusirányzat, de az extrém ruhák, amiket a lánya hord, kitűnő minőségűek, nem lehordott, rongyos holmikban jár. (Ezt egyébként senki nem is állította.) Amikor egy fogadóórán a kolléganőm elmarasztalta a kislányt az öltözködése miatt, anyuka előttem kezdte kibeszélni középkorú kolléganőm öltözködését, a szoknyájának a hosszát, a sminkjét és így tovább.

Ezek után, amikor Éva felnyírt, a legkülönbözőbb színárnyalatokban pompázó frizurával érkezett iskolába, nem foglalkoztam vele. Az anyuka – nagy meglepetésemre – elmondta, mennyire kiborult a frizurán, amit a tudta és beleegyezése nélkül csináltatott a lánya. Abban reménykedett, hogy az iskola ezt már nem hagyja annyiban, és tesz valamit ellene.

Éva rendezett, szerető családból érkezett. Bátyja rocker korszakán edződött szülei azzal nyugtatták magukat, hogy testvéréhez hasonlóan majd ő is kinövi ezeket az allűröket. Ennek ellenére nagyon sokszor elbizonytalanodtak, és ilyenkor megállapították, hogy fiukkal mégsem volt ennyi viselkedési probléma.

Éva különben rendkívül empatikus, segítőkész lány volt, aki központi szerepet játszott az osztályában. Kiemelkedő tehetségnek bizonyult szépíróként. A novelláit mindig megmutatta nekem, és én igyekeztem számára megfelelő publikációs lehetőséget találni. A számos díj, elismerés, egy gyönyörű novellájának az iskolai évkönyvben történő megjelenése segített ellensúlyozni a külsőségek miatti hátrányos megkülönböztetését. Tehetsége az iskolaválasztását is megkönnyítette.

Anna helyzete teljesen más volt: elvált, válás után is marakodó, egymást hibáztató szülőkkel. Édesanyjával, egy elismert ügyvéddel élt, akinek az adott időszakban éppen nem volt munkája, és komoly problémákkal küzdött. Meggyőződése volt, és ezt hangoztatta is, hogy lányainak ő a legjobb barátnője, és ezt az öltözködésével, viselkedésével is megerősítette. Egészen felkavaró volt hallani ezek után szinte ugyanezen a napon Annát, aki indulattól görcsösen sziszegte a fogai között, hogy mennyire gyűlöli az anyját. Az édesapát anyagi helyzetével kérkedő, sokszor arrogáns viselkedésű, de mindemellett lányait: Annát és húgát rajongásig szerető, általában az iskolával együttműködő szülőnek ismertem meg.

Anna alacsony tűrésküszöbű kislány volt, akinél mindig számítani lehetett arra, hogy robbanni fog. Ilyenkor hajította ki a második emeletről a táskáját, ilyenkor ordibált a tanárokkal vagy éppen magába fordulva vagdosta magát. Minden őrültsége ellenére is nagyon szeretettem. Mindig bajba került, mindig rosszul jött ki a helyzetekből, de ezzel sosem okozott másoknak kárt. Magának annál inkább.

Éva és Anna a legjobb barátnők voltak, bár mindig úgy éreztem, hogy Anna Éva életerejéből táplálkozik, így volt képes túlélni a hétköznapokat. Évát viszont nagyon igénybe vette ez a kapcsolat. Ennek ellenére sohasem panaszkodott, jól érezték magukat együtt.

Hetedik év után, a nyári szünetben borzalmas közúti baleset történt. Hárman utaztak az autóban, amit Éva friss jogosítvánnyal rendelkező bátyja vezetett. Ő volt a vétkes, és az balesetben Anna sérült meg egyedül. Ő viszont fürdőruhában zuhant ki az autóból, ahová biztonsági öv nélkül ült be. Először az sem volt biztos, hogy túléli, napokig az intenzív osztályon feküdt. A történet viszonylag szerencsésen végződött, Anna a vártnál hamarabb felépült, bár korrekciós műtétek sora várt rá. A két család egymásnak esett, pereskedés lett a történet vége. A lányok barátságát azonban ez sem kezdte ki, amennyire tudom, a mai napig jóban vannak egymással.

A ballagási búcsúbeszédünket Éva írta és olvasta fel: vörös hajjal és igen mini szoknyában. Két év múlva így számolt be magáról a facebookon (ahol volt tanulóim többségével ma is tartom a kapcsolatot).

„Szia! Rengeteget változtam 8. óta. Egyelőre minden rendben megy ( igaz nyár van, mért ne menne miden jól?!).  Sulitól többet vártam. Zavar kicsit, hogy annak ellenére, hogy média tagozatos vagyok több kémiaórám van, mint média (igaz jövőre egyáltalán nem lesz médiám, csak fakultációnak lehet választani).

Az osztályban is más szerepem van, mint régebben volt, már nem szervezkedek annyit. Jobban foglalkoztat, hogy majd később mit kezdek magammal. Tervezek mostanában egy angol nyelvvizsgát, pár év múlva pedig egy finnt (az a második nyelv amit tanulok).

Idáig azt terveztem, hogy film író/rendező leszek, de erről már lemondtam. A rádiózás már jobban foglalkoztat, egy pár hónapig a (…) rádiónál vezettem a barátommal egy rockzenei műsort. Emellett fotózok koncerteken, ezzel is szeretnék majd komolyabban foglalkozni. Ha ezek nem jönnek össze, akkor viszont menedzsernek készülnék.

Később a BKF-en szeretnék továbbtanulni, akkor majd eldől, hogy mi lesz velem.

Ha pedig nem a tanulmányokról van szó, elég élményekben gazdag ez az évem. Nemrég voltam Londonban pár napot, első sorból láttam a KISS-t meg a Motorheadet, járom a fesztiválokat, pihenek,zenélgetek és barna a hajam:D(kellett ennyit aggódni a piros hajam miatt..!.) 

Régebbről a kapcsolatot Annával és Eszterrel tartom komolyabban. Hallottam már, hogy szervezkednek osztálytalálkozó téren, de ennél többet nem tudok másokról sajnos.

Röviden és tömören ez van velem mostanság”

Suszter Balázs

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.06.23.
A Fidesz szerint semmiség a közoktatási törvény módosítása, a TASZ Alkotmánybíróság elé viszi
A vita után sajtótájékoztatót tartottak a tiltakozó szervezetek, ahol Törley Katalin, a Tanítanék Mozgalom aktivistája elmondta, lelkiismereti és szakami kérdés felszólalni a törvénymó...
(Forrás: mérce)
--
2019.06.23.
Nem kaptak választ a bérkérdésre a tanárok, felkészülnek az őszi akciósorozatra
A Pedagógusok Szakszervezete nemrég kijelentette, eddig tartott a türelme, a tárgyalások nem vezettek eredményre, ezért ősztől akciósorozatot hirdetnek. A szakszervezet ugyanis úgy látja,...
(Forrás: mérce)
--
2019.06.23.
Kaotikus a helyzet a nyári gyermektáboroknál
Még mindig nincs egységes szabályozás arra vonatkozóan, ki lehet táboroztató, nincs személyi, vagyoni feltételhez kötve a tábor szervezése. Egyetlen feltétel, hogy maga a táborhely feleljen...
(Forrás: Infostart)
--
2019.06.23.
Egy pomázi iskolában kipróbálták azt, ami egyszerre jó a szülőknek, tanároknak és a háziorvosoknak is, és fényesen bevált
Van már pár iskola, ahol kipróbálták, hogy bizalmat szavaznak a szülőknek, és háromról 15-re emelték a szülők által igazolható napok számát. Ezt ugyanis saját körben eldönthetik. Ilyen...
(Forrás: 444.hu)
--
2019.06.23.
A Kárpát-medencei oktatási együttműködést erősíti egy uniós projekt
A Kárpát-medencei oktatási együttműködés erősítése a célja az Oktatási Hivatal (OH) valamint a Szent István Egyetem és a Debreceni Egyetem közös uniós projektjének – közölte Gloviczki...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.06.23.
A Budapest School a „mit” helyett a „hogyan”-ra adja meg a választ a tanulóknak
A Budapest School működési elve az, hogy a diákok – akik magántanulók – ugyanúgy kapnak bizonyítványt, csak az ehhez szükséges tudást más metódus szerint sajátítják el, ami egyben...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.06.23.
Pölöskeiné: Nem lényeg a tankötelezettség
Pölöskeiné szerint jó döntés volt, hogy a szakképzést a gazdasághoz kapcsolták, bár szerinte jobb volt, amikor még a Nemzetgazdasági Minisztérium felelt a területért, igaz, most az Innov...
(Forrás: Népszava)
--
2019.06.23.
Messze még a Diákváros: csak az egyetemisták felének jut kollégium
Tény: kollégiumi férőhelyből továbbra sincs elég, országosan mintegy 54 ezer férőhely érhető el (ebbe beletartoznak az egyházi és magánkollégiumok is), miközben a nappali tagozaton tanul...
(Forrás: Népszava)
--
2019.06.23.
Rugalmas iskolakezdés? A kormány ezt is eltörölné
A tervezet módosító csomag szerint, ha egy gyerek betöltötte a 6. életévet, kötelező elmennie iskolába. Akkor is, ha ő egy nappal a megadott határidő előtt, mondjuk augusztus 30-dikán sz...
(Forrás: hvg.hu)
Utolsó üzenetek:
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
  Eleonóra

Kedves OFOE Csapat!
Segítséget szeretnék kérni, azzal kapcsolatban, hogy egy egyházi iskolában dolgozom, mint 50% kollégiumi felügyelő, 50% kollégiumi ápoló. Érdeklődnék, hogy ilyen esetben számomra mennyi szabadság jár? Tavaly fél állásban tanítottam, akkor járt a pedagógusi szabadság, itt úgy olvasom, ebben a munkakörben is jogosult lennék.?
Köszönettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Zoé! Nagyon örülünk, ha csatlakozol hozzánk.
A jelentkezési lapot a következő linken találod. A kitöltött és aláírt lapot szkenneld be, és küldd el az osztalyfonokok@gmail címre. Ha a szkennelés problémát okoz, küldheted postán is: OFOE, 1025 Budapest, Zöldlomb u- 56/a. Üdvözlettel az egyesület elnöksége.

--
  Németh Zoé

Kedves OFOE Csapat,
hogy lehetek az Egyesület tagja?

--
  ofoe

Kedves Emese! Amennyiben 1958. szept. 1. előtt születtél, automatikusan a Ped. II-be kerülsz, egyébként pedig a Ped. I-be. A fizetési kategóriát ugyanúgy kell megállapítani, mint a közalkalmazotti fizetési fokozatot: az eddigi közalkalmazotti jogviszonyaid, illetve
olyan munkaviszonyaid alapján, amelyek alatt már rendelkeztél a jelenlegi munkaköröd betöltéséhez szükséges végzettséggel. Ha volt 1992. júl. 1. előtt munkaviszonyod, az is beleszámít, ha ezek alapján jó az 5-ös besorolás, akkor a Ped.
I. fokozat 5. kategóriájába fogsz kerülni. Az illetményalapot az egyetemi végzettség alapján kell megállapítani,ez a 101.500 Ft.
vetítési alap 180%-a.
A mailedre küldünk egy bértáblát is. (A választ nagyon szépen köszönjük a PDSZ szakértőjének.)

--
  Emese

Tisztelt Szerkesztők!
Segítségüket szeretném kérni néhány információval kapcsolatban.
Magyar-német-könyvtár szakos egyetemi végzettséggel rendelkező pedagógus vagyok, azonban 2007. és 2019. között nem végig dolgoztam pedagógusként, viszont most lehetőségem van ismét tanárként tevékenykedni.
2007. dec. 13-tól egy iskolában könyvtárosként dolgoztam heti 30 órában. 2008. szept. 1-től ugyanebben az iskolában könyvtárostanárként tevékenykedtem heti 40 órában 2013. márc. 17-ig. Ebben az időszakban (2007. dec. 13. és 2013. márc. 17. között tanítottam is magyar nyelv és irodalmat. Ez a szerződésemben nem jelent meg, bérkiegészítésként kaptam meg az óráim díját.)
2013. márc. 18-tól egy kulturális központban, közalkalmazotti jogviszonyban dolgozom könyvtárosként (2016. július 31-ig), illetve gyűjteménykezelőként (2016. aug. 1-től a mai napig). Jelenleg a közalkalmazotti bértáblán H 5-ös besorolással rendelkezem.
Kérdésem a pedagógus előmeneteli rendszerrel kapcsolatban az lenne, hogy a fenti háttérrel, mire számíthatok (ped. II. besorolás pl.), hova kerülök besorolva a pedagógus bértáblát tekintve, mire figyeljek szerződéskötéskor?
Válaszukat előre is köszönöm! Üdvözlettel: Adoryán Emese

--
  ofoe

Kedves Kérdezőnk!
A pótlékot nyilván az kapja meg, aki ellátja a feladatot. A táppénzen lévő kolléga nyilván nem veheti fel a rendelkezésre álló összeget Az osztályfőnöki munkát érintő jogszabályokról itt tájékozódhat.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek