OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2012. június 7.
» Hozzászólások (0)
Címkék:
   

Éva, Anna és a többiek

(Emlékek egy hajdanvolt osztályról)

Megtiszteltetésnek számított, hogy nyolcadikos osztályom képviselhette iskolánkat egy kerületi szoboravató ünnepélyen. És persze az is vonzó volt a gyerekek számára, hogy mindez tanítási időben történt. Öltözködésről, megjelenésről kissé konzervatívan gondolkodó igazgatóm megkért, hogy az osztály két, polgárpukkasztóan öltözködő lányát (nevezzük őket Évának és Annának) ne vigyem magammal az ünnepélyre. Nem volt konfliktus- és problémamentes a viszonyunk, de mindkettőjükhöz nagyon ragaszkodtam, az évek során sokat beszélgettünk velük és a szüleikkel is. Valószínűleg abban a pillanatban én is belefáradhattam a védelmezésükbe, és mivel nagyon gyorsan kellett döntenem, nem elleneztem a kérést. Nekem ez magamtól biztos nem jutott volna eszembe, de elfogadtam, és közöltem az osztállyal.

Pillanatok alatt nagyon kellemetlen helyzetbe kerültem, mert egy 5-6 fiúból álló küldöttség érkezett hozzám, és közölték, hogy a két lány nélkül ők sem jönnek el. Nem volt rájuk jellemző a „balhékeresés”, jó viszonyban voltunk. Egyértelműen a helyzetnek szólt a reakciójuk. Látszott rajtuk, hogy nagyon elszántak. Hat év távlatából visszagondolva ez volt az első és egyetlen komolyabb „ellenszegülésük”. Nem volt idő mérlegelni, mert pár perc múlva indulnunk kellett. Kétségbeesetten pergettem az agyamat, hogy valami megoldást találjak. Közben a „látványosságra” odasereglett a többi osztály is, így a helyzet közel sem volt ideális a konfliktuskezelésre.

Félrehívtam az osztályomat, és azzal a javaslattal álltam elő, hogy visszavonom a döntésemet, és ezt akár a vezetőséggel szemben is képviselni fogom, ha ők cserébe megteszik, hogy a szombati erdőtakarításra, amit az önkormányzat szervezett önkénteseknek és civileknek, mindannyian elmegyünk. A fiúknak felcsillant a szemük, nagyon hálásak voltak a megoldásért, és valamennyien gondolkodás nélkül igent mondtak. A lányok viszont kijelentették, hogy őket ez a dolog nem is érdekli, inkább kihagyják az ünnepséget, és az iskolában maradnak, de a szombatjukat nem hajlandók feláldozni.

Nagyon elkeserítő volt a fiúk arcán a mérhetetlen csalódottságot látni. Ekkor döbbentek rá, hogy ez a dolog nekik fontosabb volt, mint a lányoknak. Ezután valamennyien eljöttek az ünnepségre.

Nem volt különben igaz, hogy a lányokat nem érdekelte a dolog, A történetről ugyanis telefonon beszámoltak a szüleiknek, Éva édesanyja és Anna édesapja azonnal fel is hívott. Mindketten mérhetetlenül fel voltak háborodva a hátrányos megkülönböztetés miatt, és a teljes történet ismertetése és megbeszélése után csak annyit tudtam elérni, hogy az indulatokat megfékeztük. Az édesapa közölte, hogy csak az eddigi kapcsolatunkra tekintettel és a lányára való odafigyelésünk miatt nem tesz ombudsmani feljelentést.

Utána az osztállyal megbeszéltük, hogy mi és miért történt. Megígértem nekik, hogy soha többé nem lesz olyan, hogy valakit nem vállalunk fel magunk közül, mi így, huszonhárman vagyunk az osztály.

A fiúkkal általában egyszerűbb volt a problémákon úrrá lenni. Elég sok apróbb-nagyobb órai és órák közti „balhéjuk” volt, de minden eseménynek volt „gazdája”, mindig elvállalták, amit tettek. Tisztában voltak a következményekkel, s ezeket minden további nélkül vállalták is. Ha a helyzet lehetővé tette, a büntetést kiválthatták „társadalmi munkával”. Egy magatartási fegyelmezetlenség után eldönthették: megkapják a házirend által előírt beírást, vagy az iskolai szüreti mulatságon ők fogják a mustot préselni (ez egyébként fakultatív program volt). Természetesen hasonló esetekben mindig az alternatív „büntetést” vállalták, amit igazából nem is éltek meg retorzióként, inkább a Repülő osztály szereplőihez hasonlóan kimondottan élvezték. Ebben bírtam a szülők támogatását is, akik egyetértettek a módszerrel, legfeljebb akkor elégedetlenkedtek, ha gyermeküknek sikerült a legújabb cipőt összekenni musttal. (Márpedig sikerült…)

A lányokkal végig nehezebb dolgom volt. Erőteljes kiszorítósdit játszottak, az első pillanattól kezdve, váltogatták a „legjobb” barátnőket, gyakran örök haragot fogadva. Az éppen kiszoruló pedig kétségbeesetten várt segítségre. Nagyon megviseltek ezek a helyzetek, otthon is rágódtam még rajtuk, a megoldást keresve. Másnap pedig, mikorra előálltam volna egy javaslattal, a legnagyobb nyugalommal közölték, hogy már rég kibékültek. Utólag elmondhatom: ezekből a helyzetekből okulva megtanultam például azt, hogy az apróbb-cseprőbb ügyekbe nem kell feltétlenül belefolyni.

Némelyik lány rendkívül szélsőségesen öltözködött, sminkelte magát, és meglehetősen egyéni frizurát viselt. A szülői értekezleten egyértelművé tettem, hogy a gyerekek külsejével kapcsolatban nem fogok a szülők ellenében hadakozni, mert úgy gondolom, hogy nekünk ebben az ügyben közös álláspontot kell képviselnünk. Elmondtam, hogy milyen külsőségekkel nem értek egyet, de ha a szülők ezt másképp látják, akkor nem fogok a megjelenése miatt senkivel sem veszekedni..

A szülőkkel különben nagyon jó volt a kapcsolatom (a konfliktusok ellenére az említett lányok szüleivel is). Rendkívül együttműködőek nagyon segítőkészek voltak, és szívesen voltak együtt. Ugyanakkor előfordult, hogy ellentmondásosan viselkedtek.

Éva édesanyja például a legapróbb kritikai megjegyzést is személyes sértésnek vette. Közölte, hogy bár őt is nagyon megviseli ez a stílusirányzat, de az extrém ruhák, amiket a lánya hord, kitűnő minőségűek, nem lehordott, rongyos holmikban jár. (Ezt egyébként senki nem is állította.) Amikor egy fogadóórán a kolléganőm elmarasztalta a kislányt az öltözködése miatt, anyuka előttem kezdte kibeszélni középkorú kolléganőm öltözködését, a szoknyájának a hosszát, a sminkjét és így tovább.

Ezek után, amikor Éva felnyírt, a legkülönbözőbb színárnyalatokban pompázó frizurával érkezett iskolába, nem foglalkoztam vele. Az anyuka – nagy meglepetésemre – elmondta, mennyire kiborult a frizurán, amit a tudta és beleegyezése nélkül csináltatott a lánya. Abban reménykedett, hogy az iskola ezt már nem hagyja annyiban, és tesz valamit ellene.

Éva rendezett, szerető családból érkezett. Bátyja rocker korszakán edződött szülei azzal nyugtatták magukat, hogy testvéréhez hasonlóan majd ő is kinövi ezeket az allűröket. Ennek ellenére nagyon sokszor elbizonytalanodtak, és ilyenkor megállapították, hogy fiukkal mégsem volt ennyi viselkedési probléma.

Éva különben rendkívül empatikus, segítőkész lány volt, aki központi szerepet játszott az osztályában. Kiemelkedő tehetségnek bizonyult szépíróként. A novelláit mindig megmutatta nekem, és én igyekeztem számára megfelelő publikációs lehetőséget találni. A számos díj, elismerés, egy gyönyörű novellájának az iskolai évkönyvben történő megjelenése segített ellensúlyozni a külsőségek miatti hátrányos megkülönböztetését. Tehetsége az iskolaválasztását is megkönnyítette.

Anna helyzete teljesen más volt: elvált, válás után is marakodó, egymást hibáztató szülőkkel. Édesanyjával, egy elismert ügyvéddel élt, akinek az adott időszakban éppen nem volt munkája, és komoly problémákkal küzdött. Meggyőződése volt, és ezt hangoztatta is, hogy lányainak ő a legjobb barátnője, és ezt az öltözködésével, viselkedésével is megerősítette. Egészen felkavaró volt hallani ezek után szinte ugyanezen a napon Annát, aki indulattól görcsösen sziszegte a fogai között, hogy mennyire gyűlöli az anyját. Az édesapát anyagi helyzetével kérkedő, sokszor arrogáns viselkedésű, de mindemellett lányait: Annát és húgát rajongásig szerető, általában az iskolával együttműködő szülőnek ismertem meg.

Anna alacsony tűrésküszöbű kislány volt, akinél mindig számítani lehetett arra, hogy robbanni fog. Ilyenkor hajította ki a második emeletről a táskáját, ilyenkor ordibált a tanárokkal vagy éppen magába fordulva vagdosta magát. Minden őrültsége ellenére is nagyon szeretettem. Mindig bajba került, mindig rosszul jött ki a helyzetekből, de ezzel sosem okozott másoknak kárt. Magának annál inkább.

Éva és Anna a legjobb barátnők voltak, bár mindig úgy éreztem, hogy Anna Éva életerejéből táplálkozik, így volt képes túlélni a hétköznapokat. Évát viszont nagyon igénybe vette ez a kapcsolat. Ennek ellenére sohasem panaszkodott, jól érezték magukat együtt.

Hetedik év után, a nyári szünetben borzalmas közúti baleset történt. Hárman utaztak az autóban, amit Éva friss jogosítvánnyal rendelkező bátyja vezetett. Ő volt a vétkes, és az balesetben Anna sérült meg egyedül. Ő viszont fürdőruhában zuhant ki az autóból, ahová biztonsági öv nélkül ült be. Először az sem volt biztos, hogy túléli, napokig az intenzív osztályon feküdt. A történet viszonylag szerencsésen végződött, Anna a vártnál hamarabb felépült, bár korrekciós műtétek sora várt rá. A két család egymásnak esett, pereskedés lett a történet vége. A lányok barátságát azonban ez sem kezdte ki, amennyire tudom, a mai napig jóban vannak egymással.

A ballagási búcsúbeszédünket Éva írta és olvasta fel: vörös hajjal és igen mini szoknyában. Két év múlva így számolt be magáról a facebookon (ahol volt tanulóim többségével ma is tartom a kapcsolatot).

„Szia! Rengeteget változtam 8. óta. Egyelőre minden rendben megy ( igaz nyár van, mért ne menne miden jól?!).  Sulitól többet vártam. Zavar kicsit, hogy annak ellenére, hogy média tagozatos vagyok több kémiaórám van, mint média (igaz jövőre egyáltalán nem lesz médiám, csak fakultációnak lehet választani).

Az osztályban is más szerepem van, mint régebben volt, már nem szervezkedek annyit. Jobban foglalkoztat, hogy majd később mit kezdek magammal. Tervezek mostanában egy angol nyelvvizsgát, pár év múlva pedig egy finnt (az a második nyelv amit tanulok).

Idáig azt terveztem, hogy film író/rendező leszek, de erről már lemondtam. A rádiózás már jobban foglalkoztat, egy pár hónapig a (…) rádiónál vezettem a barátommal egy rockzenei műsort. Emellett fotózok koncerteken, ezzel is szeretnék majd komolyabban foglalkozni. Ha ezek nem jönnek össze, akkor viszont menedzsernek készülnék.

Később a BKF-en szeretnék továbbtanulni, akkor majd eldől, hogy mi lesz velem.

Ha pedig nem a tanulmányokról van szó, elég élményekben gazdag ez az évem. Nemrég voltam Londonban pár napot, első sorból láttam a KISS-t meg a Motorheadet, járom a fesztiválokat, pihenek,zenélgetek és barna a hajam:D(kellett ennyit aggódni a piros hajam miatt..!.) 

Régebbről a kapcsolatot Annával és Eszterrel tartom komolyabban. Hallottam már, hogy szervezkednek osztálytalálkozó téren, de ennél többet nem tudok másokról sajnos.

Röviden és tömören ez van velem mostanság”

Suszter Balázs

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.03.31.
Húsz oktatási és civil szervezet kéri az új alaptanterv bevezetésének halasztását
Több mint húsz szakszervezet és közoktatásban aktív civil szervezet írta alá azt a nyílt levelet, amely az új NAT halasztása mellett azt is kéri, hogy legyen szava az érintetteknek az éretts...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.03.31.
NAT-hatás: látatlanban kell tankönyvet rendelni
Úgy kell megrendelniük az idén szeptemberben bevezetésre kerülő új Nemzeti alaptantervhez (NAT) illeszkedő tankönyveket az iskoláknak, hogy azok még el sem készültek – derült ki a Könyvt...
(Forrás: Népszava)
--
2020.03.31.
Tantárgyak az iskolában? Ugyan, felejtsük el!
Nem fognak teljesen megszűnni a hagyományos tantárgyak a finn iskolákban sem, de egyre nagyobb teret kap a témaközpontú, gyakorlati helyzetekhez alkalmazkodó oktatás. A finn reformerek szerint...
(Forrás: index)
--
2020.03.31.
Szülői Hang: vonják vissza a hatévesek beiskolázásának új rendszerét
A Szülői Hang Közösség felmérést végzett az iskolaérettség elbírálásának új rendszeréről az érintett szülőkkel, az adatokkal pedig a szakmai egyeztetésekhez szeretnének hozzájá...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.03.31.
Az egész ország rákattant, de nem távoktatás, ami most zajlik. Hogy mi ezzel a baj?
Bár több intézmény évek, sőt évtizedek óta kísérletezik az oktatás bizonyos elemeinek virtualizálásával, az országban most zajló hirtelen átállásra senki nem volt felkészülve. A Szegedi...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.03.31.
Jelentés a perifériáról: „A szülők és a pedagógusok viszik a hátukon a rendszert”
Németh Katalinnal, a Pécsi József Nádor Gimnázium és Szakképző Iskola igazgatójával beszélgettünk arról, hogy milyen problémákba ütközhet a digitális távoktatás egy hátrányos helyzet...
(Forrás: Pécs ma)
--
2020.03.28.
Távoktatás? Nem most van a nagydolgozatok íratásának ideje
„A kényszer szülte átállás a digitális távoktatásra nálunk most aránylag gyorsan megtörtént” – mondta a HVG-nek Ignácz István, Európa első roma nemzetiségű középiskolája, a...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.03.28.
Pörög a távoktatás: mi lesz az évvégi jegyekkel?
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma tájékoztatása szerint a számonkérések módja lehet például beadandó dolgozat, prezentáció vagy videós beszámoló, de használhatnak valamilyen teszt...
(Forrás: eduline)
--
2020.03.28.
Májustól vakáció, augusztustól új tanév - a Pedagógus Kar ötlete
Észrevételei vannak a digitális átállással kapcsolatban a Nemzeti Pedagógus Karnak. Pontos napirendet és a tananyag mérséklését javasolja a Nemzeti Pedagógus Kar a digitális távoktatásban...
(Forrás: Infostart)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  Szilágyi István

Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  OFOE

Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)

--
  Harmat Krisztina

Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina

--
  Szilágyi István

Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  Doroginé Kiss Ildikó

Tisztelt Egyesület!
Nyelvtanárként 2019 szeptember közepétől december 20-ig (téli szünet kezdete) az én tanulócsoportomat összevontam az említett idő alatt táppénzen levő kolléganőm csoportjával heti 3 órában. Ez összesen 3 osztályt érintett, ami heti heti 9 összevont órát jelentett. Mikor rákérdeztem, hogy ezért jár-e túlóra íj vagy valami plusz bér, azt a választ kaptam, hogy nem mert az összevont órákért semmi sem jár. Ráadásul ugyanígy több mint három hónapot már a tavalyi évben is helyettesítettem ugyan így. Kérdésem, valóban nem jár az összevont órák után túlóra? Mit mond erről a jogszabály?
Üdvözlettel: Doroginé Kiss Ildikó, tanár

--
  OFOE

Kedves Láng Róbert! Ime a szabály
Mt. 123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.

(2) A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

(3) A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

(A választ Nagy Erzsébettől, a PDSZ szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Gyimesi Krisztina! A PDSZ szakértőjétől, Nagy Erzsébettől kaptuk a következő választ:
1. A Kjt. 23/B. § -a adott mint lehetőség:
(1) A teljes munkaidőben foglalkoztatott közalkalmazott írásbeli
kérelmére a munkáltató köteles a kinevezésben heti húszórás
részmunkaidőt kikötni, ha a közalkalmazott a kérelem benyújtásakor az
Mt. 128. §-ában foglalt fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe.
(2) A munkáltató a közalkalmazottnak a munkaidő egyenlőtlen
beosztására vonatkozó kérelmét csak abban az esetben tagadhatja meg,
ha az számára lényegesen nagyobb munkaszervezési terhet jelentene. A
munkáltató köteles írásban megindokolni a kérelem megtagadását.
(3) A részmunkaidő kikötése
a) a fizetés nélküli szabadság megszűnését követő naptól,
b) ha a közalkalmazott betegsége vagy a személyét érintő más
elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől
számított harminc napon belül ki kell adni rendes szabadságát, a
szabadság leteltét követő naptól hatályos.
A b) pontban foglaltak alkalmazása esetén - a felek eltérő
megállapodása hiányában - a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő első munkanapon meg kell kezdeni.
Eltérő megállapodás esetén a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő harminc napon belül meg kell
kezdeni.
(4) A kérelmet az (1) bekezdés szerinti fizetés nélküli szabadság
igénybevételének megszűnése előtt legalább hatvan nappal kell a
munkáltatóval közölni. A kérelemben a közalkalmazott köteles
tájékoztatni a munkáltatót
a) a fizetés nélküli szabadság igénybevételére jogosító gyermeke
harmadik életéve betöltésének időpontjáról, továbbá
b) ha egyenlőtlen munkaidő-beosztásban kíván dolgozni, a
munkaidő-beosztásra vonatkozó javaslatáról.
(5) A (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően a nevelési-oktatási
intézményben pedagógus munkakörben foglalkoztatottak esetében a
kérelmet a fizetés nélküli szabadság tartama alatt, a tanév szorgalmi
időszakának befejezését, illetve az első félév befejezését megelőző
hatvan nappal korábban kell a munkáltatóval közölni.
(6) A (3) bekezdés szerinti időponttól a közalkalmazotti jogviszony
alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli vagy természetbeni
juttatás tekintetében e törvény erejénél fogva az időarányosság elve
alkalmazandó, ha a juttatásra való jogosultság a munkaidő mértékével
összefügg.
(7) Az (1) bekezdés szerinti kérelem alapján kikötött részmunkaidőben
a munkáltató a közalkalmazottat
a) a kérelem szerinti időpontig, de
b) legfeljebb a gyermek négyéves koráig, három vagy több gyermeket
nevelő közalkalmazott esetén a gyermek hatéves koráig
köteles foglalkoztatni. Ezt követően a közalkalmazott munkaidejét a
kérelem benyújtása előtti mérték szerint kell megállapítani.
(8) Az (1)-(7) bekezdés nem alkalmazható a vezetői megbízású
közalkalmazott tekintetében.
Ekkor a kötött munkaidő a részmunkaidő 80%-a lesz, pl. félállás esetén
heti 20 óra, és a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő is a
csökkentett munkaidő 55-65 százaléka. (félállásnál heti 11-13 óra). A
szabadság ugyanannyi marad, csak a távolléti díj, ami a szabadság
idejére jár, az időarányos illetmény alapján lesz megállapítva.
Sajnos a köznevelési törvény szerint nincs már külön napközis
munkakör, ezért azt is tanító szakképzettséggel kell ellátni alsó
tagozaton. Maradnak olyan egyéb foglalkozások, amelyek nem
végzettséghez kötöttek: szakkörök, tehetséggondozó, tanórán kívüli
foglalkozás, tanórán kívüli programok szervezése, lebonyolítása.

--
  OFOE

Tisztelt Szodrai Csilla! A szakképzési törvény 127 § 6 szerint annak, aki már alkalmazott, mindenképp ki kell fizetni, aki új, annak megállapodás esetén:
A munkáltatói jogkör gyakorlója a szakképző intézmény alkalmazottjával megállapodhat a szakképző intézményben eltöltött legalább tizenötéves munkaviszony esetére jubileumi jutalom biztosításában. Az Nkt. e törvény hatálybalépését megelőző napon hatályos rendelkezései szerinti szakgimnázium, illetve szakközépiskola alkalmazottja esetében az ilyen megállapodás a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerinti feltételekkel kötelező azzal, hogy a jubileumi jutalomra jogosító időszakban a közalkalmazotti jogviszony és a szakképző intézménnyel fennálló munkaviszony időtartamát egybe kell számítani. (A választ Juhász Ágnes adta meg.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek