OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2012. június 10.
» Hozzászólások (8)
Címkék:
     

Mit nem teszek egy tanteremben?

15. Nevelek, nem csak oktatok!

„Az óvodáinknak, iskoláinknak nem bajnokképző tanfolyamoknak kellene lenniük, nem hiszem, hogy egy iskola versenyistálló kellene legyen, ahol egyetlen dolog számít, az individuális eredmények, a sikerek, hanem az életre felkészítő, az életnek szerves részét alkotó terek, ahol egy reális világba kilépésre készítjük fel a gyermekeinket.”
Bőjte Csaba

Nevelés és/vagy oktatás?

Régi kérdés ez, ami csak azóta vált problémává, mióta a világ elrohan mellettünk. A régmúlt iskoláiban nem volt kérdés, hogy a nevelés kell, hogy legyen a pedagógiai munka alapja. Hol vannak azonban a Nyilas Misi féle kollégiumok, eszmék, pedagógus egyéniségek? Hol van már az a világ, mikor rá lehetett csodálkozni egy-egy vers zamatára, mikor volt idő felfedezni a világot és csodáit?

Rohanunk. Nem jut idő arra, mi a legfontosabb a gyerekek jövője érdekében: se a család nem nevel, se az iskola – természetesen vannak kivételek, de mi most foglalkozzunk az „átlaggal”.

A legtöbben egy szinten emlegetik a nevelés és oktatás fogalmát, illetve azt tartják, hogy a kettő szétválasztható, elkülöníthető egymástól. Azt tapasztaltam pályám során, hogy ez nem így van. A nevelés alapozza meg azokat a feltételeket, melyek mellett lehetővé válik az oktatás. Az alsós osztálytanítók pontosan tudják ezt. Munkájuk, gondoljunk csak egy hatéves gyermekre, lehetetlen anélkül, hogy folytassák a családi nevelőmunkát, vagy ennek hiányában megpróbálják pótolni a szociokulturális hátrányokat. Ma a gyerekek nagy százaléka akkora hátránnyal kezdi meg tanulmányait, melyek lehetetlenné teszik a tanulmányi előmenetelt, hacsak a pedagógus nincs tudatában ennek. Ezt a hátrányt utána gördítik maguk előtt, végigbukdácsolják az általános iskolát, s ha el is jutnak a szakma tanulásáig, annak elvégzése szinte reménytelenné válik a számukra. A felelősségünk ezen a területen is megkérdőjelezhetetlen. A gyerekek már meglevő tudás birtokában lépnek be az iskolába: ezt a tudást otthonról hozzák, és sok esetben dolgunk ezek megváltoztatása, mert enélkül nem tudjuk továbbgyarapítani ismereteiket. Például az a gyermek, aki otthon a munkanélküli szülőktől azt látta és tanulta meg, hogy nem szükséges rendszeresség az életében (nem kell reggel felkelni, mert nincs munka, nincs hova menni), nincs kötelesség és elvárás, azt hogyan motiválhatjuk a változtatás nélkül? Hogyan tanítjuk meg neki a társas magatartás szabályait, normáit, melyek meg fogják határozni egész életét? Természetesen ez óriási felelősséget is jelent – volt erről szó már egy korábbi fejezetben is.

Ennek a folyamatnak időbeni korlátai és feladatai vannak: hogyan lehetne egy 16-20 éves szakiskolai tanulót a társas érintkezés szabályaira nevelni, ha ez elmaradt a megfelelő életkorban? Hogyan lehetne kellő eredménnyel munkafegyelemre, kitartásra, szorgalomra, figyelemre nevelni, ha ez nem történt meg az alapfokú oktatásban és a családban sem? Az utóbbi évtizedekben éppen ezt a negatív folyamatot éltem meg: a családok a romló életkörülményeik miatt egyre inkább szétestek (ma évente 20 ezer gyermek marad csonka családban, számuk 2011-ben meghaladta a 600 ezret) – tanítványaim nagyjából 90%-a ilyenben él. A családtól tehát nem várhatunk eredményes nevelést és nem is kapunk, különösen akkor nem, ha hivatásunk megítélése továbbra is egyre negatívabb képet mutat. Az iskola egyik legfontosabb feladatává vált, kellett volna, hogy váljon a nevelőmunka. (Vannak újabban felismerések: nem lehet oktatni nevelés nélkül! Erre épül például a Dobbantó-program, amelynek során a „különösen problémás” szakiskolai tanulók felkészítése történik meg azért, hogy tanulmányaikat sikerrel tudják elvégezni és a választott szakmában, saját önálló életükben helyt tudjanak állni.)

De a hangsúlyok a mindenkori oktatáspolitikának köszönhetően is megváltoztak: az elhibázott döntések eredményeképpen a pedagógusok munkája teljesítménycentrikussá vált, hiszen az iskolával szemben támasztott követelmények is ebbe az irányba mozdultak el. Ugyanakkor mindig is érezhető véleménykülönbség volt egy tanító, felsős szaktanár, gimnáziumi oktató nevelésről alkotott véleményében. Ez a különbség jól dokumentálható: minél magasabb fokú az oktatás, annál jobban elsikkad a nevelés (elég a középiskolai osztályprogramok hiányára gondolni – hogyan lehet ezek nélkül közösséget formálni, alakítani? Hogyan lehet ezek nélkül kialakítani azt a teret, amelyben a nevelés valóban hatékonnyá tudna válni?). Sok kollégám vallja, hogy neki nem ez a fontos, hanem a tananyag leadása – még csak nem is az ismeretek átadása.

Egy jó tanító ösztönösen is nevel, megbeszéli a helytelen viselkedést osztályával, megpróbál ellene hatni és erősíteni a jót. Egy szakközépiskolában a pedagógus sokszor már annak is örül, ha egyáltalán túléli a napot: dehogy fog odaállni a fiatal felnőtt tanítványa elé és felhívni a figyelmet a helytelen magatartásra. A különbség talán abból is adódik, hogy a tanító munkája tanítványai életkora miatt sokkal közelebb áll a saját gyerekei neveléséhez, mint a szakközépiskolában tanító kollégájáé. Azaz, úgy nevelem a gyerekeket, mint a sajátjaimat... Az utóbbi évtizedekben valóban „sikerült” szétválasztani sokaknak az egymásra épülő és szétválaszthatatlan oktatás-nevelést, de már a gondolat is téves, mert egy igazi pedagógusnál sosem válhat szét a kettő!

Nevelés és/vagy oktatás?

„Azt hiszem, az oktatás és a nevelés sokkal szorosabban összefügg, mint ahogyan azt neveléselméleti tankönyveink vagy az egyetemi tanárképzés szerkezete sugallja. Az elemzés, a tudományos kutatás és a tanárképzés esetében valóban érdemes az oktatást és a nevelést megkülönböztetni, a gyakorlatban azonban ezek a tevékenységek szorosan összefüggnek, és a kétféle tanári tevékenység eredményei is kölcsönösen hatnak egymásra. A nevelés megteremti a közös munka feltételeit, kialakítja az együttműködés kereteit, az értékek formálása révén motivál a tanulásra, értelmet ad az erőfeszítéseknek, célszerűvé teszi a megszerzendő tudás felhasználását. A tudás viszont segíti megtalálni a helyes magatartást, és különösen komplex viszonyok között a felkészültség, a műveltség vagy egyszerűen csak egyes készségek, képességek bizonyos fejlettsége szükséges lehet ahhoz, hogy a rossz döntéseket, a hibás viselkedésformákat elkerüljük.”nyilatkozta Csapó Benő. Azt gondolom, hogy teljesen igaza van.

***

Ez a sorozat bizonyos értelemben az enyém, csak az enyém. Magam számára fogalmaztam meg majd 30 éve, milyen pedagógus szeretnék lenni, kinőve pedagógus Édesanyám szárnyai alól. Nekem fogalmazódtak meg benne normák, szabályok, amiket nagy valószínűséggel így is, úgy is betartottam volna – már csak neveltetésem okán is – ám kitűzve falamra, kicsit megsárgulva, megtépve, de biztos sorvezetőnek bizonyult a legnehezebb időkben is. Tavaly átírtam egy újabb lapra, kelhet még a következő évtizedekben is...

--

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

vidéki | 2012. június 19.
Nálunk borzasztó a helyzet! Teljesen kiszolgáltatottan dolgozunk a kollégáimmal, mert itt vidéken a kiskirályok nagyobb hatalmúak, mint valaha. Ha valaki jobbat, mást szeretne, akkor jobb ha hallgat, mert velük nem jó ujjat húzni. És a térségi iskolán kívül nincs más munkahely. Pokoli körülmények között dolgozunk, már annak is örülni tudunk, ha a gyerek betéved az iskolába, ha nem kell a szülőkkel mindennapos harcot vívnunk. Mert mint anarchista írta, akinek teljesen igaza van, a szülők többsége is képzetlen, analfabéta vagy funkcionálisan az.
Ha bejön a gyerek az iskolába, akkor megpróbálnánk foglalkozni vele, ha hagyná, de nem hagyja. Semmilyen módszerrel, eljárással nem vagyunk képesek a szülői nem nevelést, a társadalmi káros hatásokat tompítani. Kis gyerekek mondják ki, hogy minek tanulni, hiszen úgyse lesz munkájuk, és nem számít, hogy tanulnak vagy sem.
Ilyen körülmények között nem gondolom, hogy valaha is kijövünk a gödörből: ahogy Borján írja, nincs esély értelmes embernek lenni.
Magunkról meg: hát persze, hogy gyáván hallgatunk, hiszen kiszolgáltatottak és megalázottak vagyunk minden tekintetben. Anyagilag is, hiszen a piacozó tanítványom kétszer annyit, háromszor annyit keres, mint én. Lassan éhen halunk. Évtized óta nem jutottam el színházba, nem vettem könyvet, újságot, hiszen a gyerekeimnek enni kell adni.
Ez az igazság kedves H. Rózsa!
anarchista | 2012. június 18.
De hát nem ez a cél? Minél butább, szolgaibb lelkű emberkéket termelni, akikkel aztán mindent le lehet nyeletni, mindent meg lehet csinálni.
Azt hiszem, hogy a rendszerváltás óta elmúlt 20 évben ez tökéletesen sikerült. Hiszen már a pedagógusok sem tiltakoznak semmi ellen! Minden így jó, ahogy van és kész. Punktum. Akinek meg nem tetszik, az elmehet!
Az a papírlap meg kedves Tanár úr, azt hiszem, hogy felesleges lesz a következő évtizedben. Társadalmi erkölcs és morál nélkül a kezünk megkötve. Falrahányt borsó!
borján | 2012. június 17. | jborjan[kukac]gmail[pont]com
Kedves Kollégák!
Sajnos, igaza van "disszidens" hozzászólónak.
35 évet nyomtam le a felsőoktatásban, még 13 évet a középfokú oktatásban és ha fiatalabb lennék, már feladtam volna. Évtizedek óta folyamatos a romlás üteme. aki otthon nem kap megfelelő türelmes nevelést, annak esélye sincs arra, hogy értelmes ember legyen belőle. Akik irányítják, vezetik a "nemzeti oktatást", azok egyrészt nem lennének diplomás emberek, így oda sem szagolhatnának a döntők asztalához. De mit tesznek majd, ha elfogy a családi munició, ha nem lesznek államtitkárok és nem lesz a tanárok fizetését sokszorosan felülmúló jövedelmük. Akkor az unokák a nagyszülők hibájáért, bűnéért fognak szenvedni. Csak néhány évre kellene előre gondolkozni és nem hülyeségeket nyilatkozni úton útfélen.
Egy nyug. egy. doc.
disszidens | 2012. június 15.
Kedves Tanár úr és a többi igazi Kolléga!
28 év után most hagyom el a pályát. Ugyanabban hittem, mint Ön, ugyanúgy gondolkodtam. Azt hiszem, hogy szerettek a gyerekek, szüleik és a kollégáim is. Azonban most már nem csak frázis, hogy éhen halunk mi pedagógusok, hanem valóság is. A bérünk 8 éve nem emelkedett egy forintot sem, csak romlott az inflációval. Megvontak mindent, amit lehetett: könyvpénzt, ruhapénzt és egyéb juttatásokat, jutalomról évtizedek óta nem hallani. Azt gondolom, hogy tovább nem lehet folytatni. Valami olyasmit kellett volna tenni, mint a rezidenseknek: elmenni tömegével!
H.Rózsa álljon oda a 31 tanulóm elé, akiknek több mint fele "problémás" gyerek és tanítsa, nevelje őket most már 32 órában! Nettó 120 ezerért, három diplomával, közel 30 év után, három saját gyerekkel, nulla kerékkel és vagyonnal, tartalékkal.
Csodaszép volt maga a tanítás, de elég volt.
Minden jót a (még) maradóknak!
És köszönöm, hogy megerősített a sorozat abban, hogy talán nem voltam rossz nevelő!
tanitoneni | 2012. június 15.
Keserves tanévet zárunk, évről-évre nehezebbet és azt hiszem, hogy csak azért volt az egész éves (több évtizedes) küszködés, munka, amiről a sorozat szólt.
Köszönöm, hogy megerősítette bennem, hogy érdemes még a pályán megmaradni.
Petya | 2012. június 14.
Én nem vagyok pedagógus, talán ezért jogos a kérdés. Vannak ilyen pedagógusok még? Emlékszem iskoláimra. Ott sem volt mindenki nagyszerű tanár, még pofont is kaptunk néhnyat, de ettől függetlenül jobbak voltak az akkori tanárok. Hol vannak most? Vannak-e még?
Jó volt olvasi,hogy van még aki így gondolkodik!
De ha bemegyek a gyerekemért a suliba, akkor nem vele találkozom!
Köszönöm a szerzőnek és gratulálok!
Zsuzsi | 2012. június 12.
Köszönöm, hogy olvashattam!
Judit | 2012. június 11.
Kár, hogy vége! Jó volt olvasni, erőt és hitet adott, hogy érdemes folytatni.
Jó lett volna, ha annak idején az egyetemen a kezünkbe nyomták volna kis könyvecske formájában! Jó, lett volna, ha ez lett volna az anyag a sok felesleges és használhatatlan, halott ismeretanyag helyett!
Először azt akartam írni, hogy nekem a pedagógus-etika jutott eszembe olvasva a sorokat, aztán inkább arra helyesbítettem, hogy az Emberség.
Köszönöm!
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.12.08.
Hat ok, amiért a mikroiskolák újraírhatják a jövő oktatás|át
El lehet indítani 30 millióból is egy iskolát, vagy 3 milliárdot kell rá költeni? Újra lehet-e gondolni az oktatást egy innovatív módszerrel egy 20 fős csoportban, vagy 200 gyerek alatt ne...
(Forrás: Budapest School)
--
2019.12.07.
A hat- és nyolcosztályos gimnáziumok csak az elit számára elérhetőek?
z iskolai szegregáció már az általános iskolában megjelenik, a hat- és nyolcosztályos gimnáziumokba döntően csak a jobb helyzetű családok gyerekei kerülnek be - derül ki egy friss kutat...
(Forrás: eduline)
--
2019.12.07.
A köznevelési tárca valós érvek alapján dönt az iskolaérettségi vizsgálatról
Korábban Kozma Ákos, az alapvető jogok biztosa az iskolaérettség, a tankötelezettség kezdetének megállapítására vonatkozó új eljárásrend bevezetésének elhalasztását kérte a szaktá...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.12.07.
Kütyüfüggő generációt nevelünk
A 2010 után született alfa generáció tagjai minden eddiginél korábban, már egyéves koruk körül használni kezdik az érintőképernyős digitális eszközöket, sőt a négyévesnél idősebbek...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.12.07.
Az ombudsman szerint nem feltétlen kellene még 6 évesen iskolába mennie a gyerekne
Az iskolaérettség, a tankötelezettség kezdetének megállapítására vonatkozó új eljárásrend bevezetésének elhalasztását kérte a szaktárcától Kozma Ákos, az alapvető jogok biztosa....
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.12.05.
A PSZ felmérése a pedagógusok munkaterheléséről
A Pedagógusok Szakszervezete felmérést készített a tanárok munkaterheléséről. Utoljára 2008-ban a TÁRKI-TUDOK Tudásmenedzsment és Oktatáskutató Központ Zrt. végzett kutatást a témá...
(Forrás: ckpinfo)
--
2019.12.05.
Rossz jegy miatt késelhette meg tanárnőjét a győri középiskola jó tanuló diákja
az elkövető egy nagyon jó tanuló tizedikes fiú, aki most hármast kapott a dolgozatára, ezért támadt késsel a tanárára. Ezt az Indexnek is többen megerősítették, hozzáfűzve, hogy a k...
(Forrás: 168 óra)
--
2019.12.05.
Életem legrosszabb napja volt, amikor rehabra vittem a gyerekemet
A ráckeresztúri rehabon külön csoportfoglalkozásokat tartanak a szülőknek, hogy tisztában legyenek, mivel jár a függőség. Sokszor ugyanis elbagatelizálják a problémát, vagy pont, hogy...
(Forrás: abcug.hu)
--
2019.12.05.
Iskolaérettség: két hét haladékot kaphatnak a szülők
Elsősorban a gyermek után járó anyagi támogatások elvételével büntethetik azokat a szülőket, akik akkor sem viszik iskolába hatéves gyermeküket, ha az OH nem hagyta jóvá halasztási ké...
(Forrás: Népszava)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Dóra! Meg kell kérdezni a döntéshozót, hogy mi indokolja a lépést. Ha ez szóban nem működik, írásban kell megtennie, mégpedig hivatalos levélben: választ vár, és ezt indokolja (nem volt előzmény, váratlanul érte, ragaszkodik az indokláshoz stb.) Mindenképpen menjen másolat a fenntartónak. A levélen fel kell tüntetni, hogy kik kaptak másolatot. (Ha szakszervezeti tag, a szakszervezet támogatását is kérheti.) Felvethető a probléma nevelőtestületi értekezleten is, de ragaszkodni kell a jegyzőkönyvhöz. A levelezés online is lebonyolítható, de fontos, hogy legyen mindennek írásos nyoma. A szakmai munkaközösség támogatását van esélye elnyerni? Reméljük, sikerül tisztázni a dolgot, illetve orvosolni a problémát. Üdvözlettel az OFOE szerkesztősége

--
  Hesz Dóra Virág

Köszönöm a gyors választ!
Pedig így történt, gyakorlatilag ezen a héten, hétfőről keddre már megvonták az osztályfőnökségemet (semmi konkrétumról nem tájékoztattak, "jobb, ha nem is tudom", szülői megkeresések voltak). Valakik valamit mondtak...írásban nem kaptam semmit, fegyelmi, természetesen nem volt, hisz nem követtem el semmit. Van ennek a lépésnek v.milyen formai, írásbeli feltétele? Mind szakmailag, mind anyagilag súlyosan érint ez a döntés, amit nem tartok megalapozottnak. Előre is köszönöm a segítséget!
HEsz Dóra Virág

--
  OFOE

Kedves Dóra! Tulajdonképpen furcsa, hogy így történt. Gondolom, az ügynek voltak előzményei, valamivel feltételezhetően indokolták ezt a lépést.
Az iskolavezetőnek jogában áll lecserélni az osztályfőnököt, de nem csak úgy, ötletszerűen az egyik pillanatról a másikra.

--
  Hesz Dóra Virág

T. Cím!

Az iránt érdeklődöm, hogy tanév közben (szóval most, 2019. nov.végén)megvonható-e az ofő pótlék egy más kolléga kinevezésével egyik napról a másikra...

Várom szíves válaszukat:
Hesz Dóra Virág

--
  OFOE

Kedves Zoltán!
A munkaszerződéssel foglalkoztatottakra is a pedagógus-előmeneteli
rendszer vonatkozik, a hozzá tartozó illetményrendszerrel, és a
szabadság. valamint pótszabadság is azonos, a távolléti díj számítása
az Nkt. alapján történik, a túlmunka díjazása, beleértve a
pihenőnapokon végzett munkát, mindenki esetében az Mt .és a
326/2013-as rendelet alapján történik, ahogy az eseti helyettesítésre
vonatkozó előírások is azonosak. Nem jár jubileumi jutalom, és a
végkielégítés is csak az Mt. alapján, ahogy távozáskor nincs
felmentési idő, hanem jóval rövidebb felmondási idő van. A nők negyven
év jogosultsági idő alapján nem kérhetik a felmentésüket, hanem közös
megegyezéssel vagy felmondással mehetnek el. A munkaviszony sokkal
könnyebb felmondással megszüntetni, mint felmentéssel, mert csak annyi
a kritérium, hogy az indok legyen valós és okszerű. Ha valakit
felmondással el akarnak küldeni, az Mt. hatálya alá tartozó munkáltató
esetében nem kötelező az előzetes állásfelajánlás. Küldök egy
összehasonlító táblázatot

((A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk. Az ígért táblázatot a mail címre küldtük el).

--
  Tóth Zoltán

Üdvözlöm!
Szeretnék választ kapni az alábbi kérdésemre.
Alapítványnál, pedagógus munkakörben foglalkoztatott munkavállalóra a munatörvénykönyve vonatkozik. Minden kérdésben? Melyekben nem?
Különösen a heti munkaidő, az éves szabadság és a túlmunka díjazása (szombat, vasárnap) érdekelne.
Várom válaszát,
üdvözlettel: Zoltán

--
  ofoe

Kedves Rita! A gyermekvédelmi felelős munkakör 2012 szeptemberétől megszűnt, a feladat az osztályfőnökhöz került. Nem törvénymódosítás volt ez, hanem az új törvény és a hozzá kapcsolódó rendeletek tértek el a korábbiaktól. (A válasz a PDSZ jogi szakértőjétől érkezett.)

--
  ofoe

Kedves Katalin! Jól tudja : 22 órát kellett volna alapul venni, a tagóvoda vezetője - bár csoportban kell lenni 3 csoportos óvoda esetén, tehát nem függetlenített vezető -, de kap órakedvezményt. Tehát nem a 32 órát, hanem a 22 órát kell nézni és erre rászámolni a túlórát. (A választ Bakonyi Anna óvodai szakértő adta meg.)

--
  Mohácsi Katalin

Tisztelt OFOE!

Szeretnék állásfoglalást kérbi a következő helyzetre! Tagintézmény vezető vagyok egy 3 csoportos óvodában. Saját csoporttal foglalkozom,és látom el a vezetői feladatokat.Kolleganőm nem lesz ebben az évben, így egyedül látom el a feladatot a nap folyamán.A fenntartó eddig 50 óra ingyen munkát kért, majd a 32 óra feletti órákat számolta el részemre 90 %-os túlórával. Kérdésem az lenne, hogy jogos-e számomra az óvónők kötelező 32 órájával való számolás, mert az én kinevezésemben a 22 óra van megjelölve.EDDIG A 32 ÓRA FELETTI IDŐT számolták el ingyen 50 órai munka után.

Válaszukat nagyon köszönöm!
Üdvözlettel: Mohácsi Katalin

--
  Sasváriné Rita

Tisztelt Szerkesztőség!
Emlékeim szerint volt egy 2012. évi szabályozás mely az iskolai gyv felelős feladatkörét ill. annak változását írja le. Ha jól emlékszem, az ofő munkakörbe jobban beletették a gyv- t, míg a szakirányú képesítéssel nem rendelkező tul.képpen pedagógus gyv felelős feladatai arányosan csökkentek. Kb a kapcsolattartás segítése és a statisztika maradt meg neki. Meg is szűnt a 2 óra adható órakedvezménye. Most szükségem lenne arra az információra, hogy mely rendelet vagy törvénymódosítás írja le ezt a változást. Ebben kérem segítségüket. Tisztelettel: Sasváriné

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek