OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2012. június 13.
» Hozzászólások (0)

„Fontos a kollegialitás, de az igazságtalanságot nehezen viselem”

(Egy megold(hat)atlan konfliktushelyzet)1

Jelenleg egy budapesti egyházi gimnáziumban tanítok testnevelést. Az osztályom 11. évfolyamos, művészettagozatos osztály. Az iskolánk 2011. augusztus 31-ig önkormányzati fenntartású 4 osztályos gimnázium volt. Az iskolánk akkori igazgatóját 2011 februárjában felfüggesztették, majd az önkormányzat bejelentette, hogy az egész intézményt egy másik, kerületi általános iskolával együtt átadják az egyháznak.

Az általános iskola jogutódja az egyházi intézmény lett, de a gimnázium jogutód nélkül szűnt meg. Ez a pedagógusok számára azt jelentette, hogy az általános iskolában dolgozók eldönthették: szeretnének-e az egyház alkalmazásában tovább dolgozni, míg nekünk, a gimnáziumiaknak teljesen megszűnt a jogviszonyunk, és csak az maradhatott az új iskolában, akit a vezetés elfogadott. Ez az elmúlt két évben történt. A felfüggesztés, majd az átadás-átvétel és végül az azóta is folyamatban lévő új rendszer megszokása önmagában is nagy feszültséggel járt mind a pedagógusok, mind a diákok számára.

Az új iskolavezetés szeretett volna minél több diákot megtartani a még oda járók közül, és a tanárok is tisztában voltak azzal: ha nem marad ott elég gyerek, és egy bizonyos szint alá csökkennek az osztály- és csoportlétszámok, kevesebb pedagógusra lesz szükség. Bár nem mindig egyezett a diákok és a szülők értékvilága a fenntartó egyház nézeteivel, nagyon kevesen mentek át másik iskolába.

Az én 41 fős művészettagozatos osztályomból csak egyetlen diák döntött úgy, hogy szeptembertől egy másik intézményben folytatja a tanulmányait (a létszám azonban nem csökkent, mivel egy új lányt érkezett hozzánk). Mindenki tudta, hogy a létszám rendkívül magas. Én mindenképpen szeretném mind a 41 gyereket elvinni az érettségiig, hiszen rengeteg munkám/ munkánk volt abban, hogy jelen pillanatban ott tartanak a tanulmányaikban és az osztályközösség építésében, ahol kell. Az elmúlt két évben több olyan kolléga volt, akik folyamatosan szóvá tette a gyerekek előtt, hogy ebből az osztálylétszámból bőven lehetne lefaragni, és majd ők eldöntik, hogy kinek van itt helye és kinek nincs. Szerencsére nem történt „lefaragás”, a gyerekek még a 11. év végéhez közeledve is mind együtt vannak.

Az első két évben egy fiatal kolléga tanította az osztályt magyarra csoportbontásban és epochális rendszerben1. Minden epocha végén produktumot kellett készíteniük, ami a művészettagozatos gyerekek számára nem jelentett gondot, hiszen ott megfelelően érvényesíthették a fantáziájukat és tehetségüket. Szeptemberben sajnos megszűnt a csoportbontás és az epochális oktatás, ráadásul új magyartanárt kapott az osztály.

Ezt a kollégánkat az két évvel korábban előző vezetés szakmai mulasztások miatt elbocsátotta, az új vezetés azonban úgy döntött, hogy ad neki még egy lehetőséget, és újra alkalmazta. Mélyen sértett ember volt, aki megbántottságát nem tudta palástolni, és a gyerekekkel is éreztette. Elkövette – többek között – azt a hibát, hogy megjegyzéseket tett az elődjére, akit az osztály nagyon kedvelt. A feszültség a gyerekek és a tanárnő között folyamatosan nőtt, ezt a gyerekek azonnal jelezték is. Az első szülői értekezleten a problémát a szülők is felvetették, és benyújtottak egy kérelmet az iskola vezetőségének, amiben kérték a tanár lecserélését. Az igazgatóság ettől a megoldástól mereven elzárkózott arra hivatkozva, hogy mindössze egy hónap telt el a tanévből, és a gyerekek amúgy sem illetékesek annak az eldöntésében, hogy ki a jó tanár, és ki nem.

Később más osztályok is jelezték, hogy problémájuk van ezzel a kollégával. A saját osztályommal sokat beszéltem erről, igyekeztem a felmerülő gondokat kezelni. Kértem a tanárnőt, hogy legyen tekintettel például az egyik diák diszgráfiájára, és ne kizárólag az írásos munkája alapján minősítse, illetve hogy egy másik gyerek, aki annyit „zavarja” az órát, hiperaktív, megkülönböztetett bánásmódot igényel. Azt válaszolta, hogy 41 diákkal ő nem tud differenciálni, és különben is milyen alapon várom én ezt el tőle. Mivel nem vagyok magyarszakos, a kolléganő ráadásul idősebb és tapasztaltabb is, mint én, nem akartam vele szakmai vitába keveredni.

Egy hónap múlva, miután hetente jeleztem a gondot az igazgatóságnak, a vezetőség úgy döntött, hogy kivizsgálja az ügyet. Az igazgató úr meglátogatta osztályom egy délelőttjének minden egyes óráját, köztük a magyarórát is. A gyerekek viselkedését egy osztályfőnöki óra keretében értékelte, amikor is 45 percen keresztül részletezte, hogy mit tapasztalt, és mit gondol minderről. A gyerekeket azonban nem kérdezte meg arról, hogy ők hogy élték meg az adott helyzeteket, és hogy tulajdonképpen miből is fakad a problémájuk. A gyerekek és én is értetlenül álltunk a dolog előtt, hiszen az iskolavezetőben egyáltalán nem tudatosodott, hogy mi okoz gondot, és érzékelhetően nem is volt kíváncsi rá.

Csak két példát említek, ami világossá teheti a probléma mibenlétét.

Az osztályomba több tehetséges gyerek jár, akik között volt olyan diák, aki novellapályázatokat nyert, sőt a kerületi újságban is megjelentek cikkei. Szeptemberben elindult az iskolaújság. A szerkesztő kolléga megkeresett, és érdeklődött a tehetségesen író diákom felől. Mondtam neki, hogy mint testnevelés szakos nem tudok erről megalapozott véleményt mondani, kérdezze meg a magyaros kollégát. Mondta, hogy már megtette, de abból a véleménnyel nem tud mit kezdeni, a magyartanárnő szerint ugyanis ezzel a gyerekkel nem érdemes foglalkozni, hiszen rosszak a magyardolgozatai. Ő egyáltalán nem tartja alkalmasnak arra, hogy az iskolaújság írásokat közöljön tőle. Ennek ellenére megjelentek a lány novellái, és nagyon jó visszhangjuk volt. Az irodalom tantárgyból azonban továbbra is alulteljesít, s bár igyekszik, rendszeresen készül az órákra, az érdemjegyei nem igazán jók,.

A második történetben szereplő fiúnak meglehetősen hányatott az élete, de ő nagy erőfeszítéssel próbál a felszínen maradni. Kiemelkedően jó a kézügyessége, nagyon szorgalmas. (Otthon önszorgalomból rajzokkal illusztrálta a biológia füzetét. Ezt megmutatta a biológiatanárnak, aki igen elismerően nyilatkozott róla.) A tavalyi év során az epochában készült produktumai is jól sikerültek, és akkor még nagyon szerette az irodalmat. Sajnos ez a szeretet erre az évre heves utálatba és ellenállásba fordult át. A tavalyi dicséretes ötös érdemjegye után most a bukás határán van. A mentorával együtt kértük, hogy próbáljon meg felülemelkedni az érzelmein, és saját jövője érdekében javítani a teljesítményén.

A helyzet a félévi osztályozó értekezleten éleződött ki. Az osztályomban 16 tantárgyi bukás volt magyar nyelvből és irodalomból, a tantárgyi átlag nyelvtanból 2,63, irodalomból 2,34. A kollégák tisztában voltak avval, hogy a gyerekek nem teljesítenek egyenletesen a különböző tantárgyakból, de ezen az eredményen mégis meglepődtek. Értetlenül állt a helyzet előtt az értekezletet vezető igazgatóhelyettes is. Kérték a tanárnőt, hogy bírálja felül a döntését . Gondolja át, hogy vajon megfelelő pedagógiai módszereket alkalmaz-e, mert a gyerekek eredménye ebből a tárgyból az előző évekhez képest drámaian romlott. Arra is felhívták a figyelmét, hogy utolsóelőtti évfolyamról lévén szó az évvégi jegyek a gyerekek továbbtanulási pontszámába is bele számítanak majd. A kollégát nem győzték meg az érvek, nem volt hajlandó változtatni a jegyeken.

A félévi szülői értekezleten a szülők „fellázadtak”, ezért az igazgató helyettes segítségét kértem. (Az igazgató úr és a helyettese sok dologban nem ért egyet, az együttműködésük nem zavartalan. Ezért bíztam abban, hogy a helyettes segít nekem megoldani a problémát.) Az igazgatóhelyettes egy hónappal későbbre rendkívüli szülői értekezletet ígért, és jelezte, hogy addig ő is kivizsgálja az ügyet. Az új vizsgálat keretében újabb óralátogatások kezdődtek az osztályomban, amelyeken ezúttal én is részt vehettem. A gyerekeket megkértem, hogy gyűjtsék össze gondolataikat a problémával kapcsolatban, és ha megkérdezik a véleményüket, mondják el azt világosan és kulturáltan.

Az igazgatóhelyettes asszony is egy osztályfőnöki órán mondta el, hogy ő mit tapasztalt, majd megkérdezte, hogy a gyerekeknek mi a problémájuk a tanárnővel. A diákok határozottan, de udvariasan elmondták, hogy mi bántja őket. Nem értik a számonkérés menetét, nem kapnak megfelelő tájékoztatást az éves követelményekről, és hosszadalmas (olykor 40 percen át tartó) felelések után sorra kapják az egyeseket. Az egyik diák jelezte, hogy a tanárnő a múltjával kapcsolatban tett bántó megjegyzést a többiek előtt, és ez neki nagyon rosszul esett. („Nem csodálom, hogy kirúgtak az előző iskolából, meg is érdemelted! Milyen szüleid vannak neked, és belőled is milyen felnőtt lesz, ha már most ilyen vagy?”) Egy másik diák megemlítette, hogy a tanárnő folyamatosan a bátyjával példálózik, aki kitűnő tanuló volt, bezzeg ő milyen „csökkentértelmű”. Egyesek ugyanakkor megemlítették, hogy némi pozitív irányú változást vélnek felfedezni a tanárnő viselkedésében, ami ugyan rendkívül lassú, de valami mintha elindult volna. Az igazgatóhelyettes asszony megígérte, hogy beszélni fog a tanárnővel. Ugyanezt még aznap: a rendkívüli szülői értekezleten a szülőknek is jelezte.

A kollegával történő megbeszélésen részt vett két igazgató helyettes és rajtam kívül három másik kolléga is, akiknek az osztályában hasonló problémák merültek fel. A vezetőség arra kérte őt, hogy ne feleltessen annyit, inkább írasson több olyan dolgozatot, amiket gyorsan és könnyen ki tud javítani, illetve hogy tisztázza a gyerekekkel a követelményeket. Én a magam részéről arra kértem, hogy legalább egy pici szeretetet mutasson a gyerekek iránt, próbálja meg elnyerni a bizalmukat. Kértem, hogy ne kezelje előítélettel az osztályomat a magas osztálylétszám és a művészettagozat miatt (ezekért a dolgokért korábban többször, fennhangon marasztalta el az osztályt a tanáriban is). Jeleztem, hogy megértem: nem könnyű ilyen körülmények között harmadikban átvenni egy osztályt, de gondoljon arra, hogy ennek a társaságnak minden tagja értékes ember.

Ezek után mindenki: a gyerekek, a kollégák és én is nagy reményekkel vágtunk neki az új időszaknak. Ez az új időszak azonban nem tartott sokáig. Körülbelül egy hónap múlva újra kezdődött minden elölről. Ismét beindultak a 40 percen át tartó feleltetések, sorjáztak az elégtelenek, jöttek a megalázások, az egész osztály előtti megszégyenítések, napirenden volt az osztály negatív minősítése osztálytermen belül és kívül.

A gyerekek végül beletörődtek a helyzetbe, hiszen az igazgató úr már a legelső alkalommal kijelentette, hogy nem tartja jó ötletnek az év közbeni tanárváltást, kizárt tehát, hogy ez bekövetkezzék. Ehhez a véleményhez annak ellenére is ragaszkodik, hogy egy másik évfolyamról a második félévben eddig öt diákot vittek el – kifejezetten a magyartanár miatt – másik iskolába.

Közeledik a tanév vége, a vezetőség a szülői értekezlet és a beszélgetés óta nem tett semmit a probléma megoldása érdekében. Kérésükre az osztályfőnökök, közöttük én is folyamatosan jelezzük a problémáinkat a tanárnővel kapcsolatban. A gyerekek nagy része megint bukásra áll magyarból, és a lehetőséget sem kapják meg arra, hogy javítsanak. A feleltetések továbbra is hosszú időt vesznek el a tanórákból, és az érdemjegyek igen rosszak.

Biztos én is követtem el hibákat a probléma kezelése során, s mialatt igyekszem a gyerekek érdekeit képviselni, – ha indokoltnak tartom – védem a tanárnőt is velük szemben. Tisztában vagyok a kollegialitás fontosságával, de az igazságtalanságot nehezen viselem. Még ha gyerekeknek esetenként nincs is igazuk, nem találok mentséget a megalázásukra, megszégyenítésükre.

Hiába fogalmazták meg diákjaim őszintén és kulturáltan a sérelmeiket, lényegében semmi sem változott. Az igazi megoldás csak a tanárváltás lenne, de ezt a vezetőség eddig nem támogatta. A gyerekek saját bevallásuk szerint még egy sokkal szigorúbb tanárt is szívesen fogadnának, csak közölje velük világosan és egyértelműen a követelményeit, legyen következetes és igazságos. Most abban a reményben várjuk, a tanév végét, hogy mégsem buknak sokan, és hogy szeptembertől végre más tanítja majd az osztályt.

1A szerző nevét kérésére nem közöljük.

2Pedagógiai értelemben az epocha-rendszer lényege, hogy az egyes logikailag összetartozó témakörök (pl. kémia-fizika-biológia tantárgyban) egy-egy epochán belül, tömbösítve kerülnek tárgyalásra: egy ideig nagy óraszámban van napirenden a téma, majd utána a következő időszakban a tantárgy szünetel, és más tárgy témakörére, például a művészetekre kerül sor egy másik epochában. Az epochális oktatást magyarul tantárgytömbösítésnek nevezik.

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.10.07.
A következő tanévtől átnevezik a szakgimnáziumokat és a szakközépiskolákat
"Az átjárhatóság lehetőségének növelése, valamint a közös szakmai tartalmak egyértelmű azonosítása érdekében közös ágazati tartalmak és ezekhez kapcsolódóan új ágazati struktú...
(Forrás: eduline)
--
2019.10.07.
L. Ritók Nóra: Emancipáció és nyomorúság
Aki a főállású anyaságból lép át a munkaerő-piacra, annak iszonyúan nehéz. Mert a pénz kell, a férfiak zöme már nem tudja eltartani a családot, ahogy a gyerekek intézményrendszerbe ker...
(Forrás: hvg/Nyomor széle blog)
--
2019.09.06.
Microsoft-botrány: újabb korrupciógyanús szálra bukkant Hadházy
A jelentésben szereplő történet szerint a NAV esetében egy Microsoft-alkalmazott tiltakozott is amiatt, hogy az úgynevezett alvállalkozónak nincsenek kompetenciái a munkához. Azonban felvilá...
(Forrás: Magyar Hang)
--
2019.09.06.
"Kérdezd meg szüleidet, miért nem vagy megkeresztelve" – adja feladatul az ötödikes tankönyv
Bánhegyi könyve nem először kap publicitást: 2015-ben a tiltakozások hatására vissza kellett vonni az általános iskolák ötödik, a hatodik és a hetedik osztályaiból az általa írt tört...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.09.04.
„Füttyre indítható, fegyelmezett szolgahadat képezünk” – Exkluzív interjú Vekerdy Tamással és fiával, Dániellel
Az egyikük önmagában intézmény – bármit mond, az futótűzként terjed az interneten, és szavait anyák ezrei tekintik szinte szentírásnak. A másikuk elbújni szeret, és a szűkebb környezet...
(Forrás: wmn.hu)
--
2019.09.03.
A szelekció rendkívül nagy arányú növekedése a magyar iskolarendszerben 2010 és 2017 között. Nahalka István írása
Számtalan szakember és szervezet hívta már fel a figyelmet arra, hogy a szelekciós, illetve az esélyegyenlőtlenségek növekedését eredményező folyamatok egyre veszélyesebbek Magyarországon...
(Forrás: tani-tani online)
--
2019.09.03.
Friss felmérés: a pedagógusok 18%-a az első lehetséges alkalommal elhagyná a pályát
A gyorsjelentés szerint a válaszadók 79%-a szerint túl kevés az ellenszolgáltatás és túl nagy az elvárás, 21%-a várja, hogy javuljon a helyzet, ezen felül 21%-a munkahelyet változtatna, é...
(Forrás: eduline)
--
2019.09.03.
A szülők csak nem akarják úgy taníttatni a gyereküket, ahogy Orbán mondja
Ha saját gyerekeikről van szó, nem veszik be a családok, hogy a munkaalapú társadalom nevében ne gimnáziumba, hanem szakképzésbe adják őket. Az új tanévben is nagyjából ugyanannyian kezdik...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.31.
A magyar oktatás színvonala 30 évvel maradt le a valóságtól, és ez a szám most megduplázódik
– mondta Rózsa Ildikó, a Resuli – a Megújuló Oktatásért Alapítvány vezetője a 24.hu-nak a köznevelési törvény módosításával kapcsolatban. A parlament júliusban szavazta meg a szeptembert...
(Forrás: 24.hu)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Zoltán!
A munkaszerződéssel foglalkoztatottakra is a pedagógus-előmeneteli
rendszer vonatkozik, a hozzá tartozó illetményrendszerrel, és a
szabadság. valamint pótszabadság is azonos, a távolléti díj számítása
az Nkt. alapján történik, a túlmunka díjazása, beleértve a
pihenőnapokon végzett munkát, mindenki esetében az Mt .és a
326/2013-as rendelet alapján történik, ahogy az eseti helyettesítésre
vonatkozó előírások is azonosak. Nem jár jubileumi jutalom, és a
végkielégítés is csak az Mt. alapján, ahogy távozáskor nincs
felmentési idő, hanem jóval rövidebb felmondási idő van. A nők negyven
év jogosultsági idő alapján nem kérhetik a felmentésüket, hanem közös
megegyezéssel vagy felmondással mehetnek el. A munkaviszony sokkal
könnyebb felmondással megszüntetni, mint felmentéssel, mert csak annyi
a kritérium, hogy az indok legyen valós és okszerű. Ha valakit
felmondással el akarnak küldeni, az Mt. hatálya alá tartozó munkáltató
esetében nem kötelező az előzetes állásfelajánlás. Küldök egy
összehasonlító táblázatot

((A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk. Az ígért táblázatot a mail címre küldtük el).

--
  Tóth Zoltán

Üdvözlöm!
Szeretnék választ kapni az alábbi kérdésemre.
Alapítványnál, pedagógus munkakörben foglalkoztatott munkavállalóra a munatörvénykönyve vonatkozik. Minden kérdésben? Melyekben nem?
Különösen a heti munkaidő, az éves szabadság és a túlmunka díjazása (szombat, vasárnap) érdekelne.
Várom válaszát,
üdvözlettel: Zoltán

--
  ofoe

Kedves Rita! A gyermekvédelmi felelős munkakör 2012 szeptemberétől megszűnt, a feladat az osztályfőnökhöz került. Nem törvénymódosítás volt ez, hanem az új törvény és a hozzá kapcsolódó rendeletek tértek el a korábbiaktól. (A válasz a PDSZ jogi szakértőjétől érkezett.)

--
  ofoe

Kedves Katalin! Jól tudja : 22 órát kellett volna alapul venni, a tagóvoda vezetője - bár csoportban kell lenni 3 csoportos óvoda esetén, tehát nem függetlenített vezető -, de kap órakedvezményt. Tehát nem a 32 órát, hanem a 22 órát kell nézni és erre rászámolni a túlórát. (A választ Bakonyi Anna óvodai szakértő adta meg.)

--
  Mohácsi Katalin

Tisztelt OFOE!

Szeretnék állásfoglalást kérbi a következő helyzetre! Tagintézmény vezető vagyok egy 3 csoportos óvodában. Saját csoporttal foglalkozom,és látom el a vezetői feladatokat.Kolleganőm nem lesz ebben az évben, így egyedül látom el a feladatot a nap folyamán.A fenntartó eddig 50 óra ingyen munkát kért, majd a 32 óra feletti órákat számolta el részemre 90 %-os túlórával. Kérdésem az lenne, hogy jogos-e számomra az óvónők kötelező 32 órájával való számolás, mert az én kinevezésemben a 22 óra van megjelölve.EDDIG A 32 ÓRA FELETTI IDŐT számolták el ingyen 50 órai munka után.

Válaszukat nagyon köszönöm!
Üdvözlettel: Mohácsi Katalin

--
  Sasváriné Rita

Tisztelt Szerkesztőség!
Emlékeim szerint volt egy 2012. évi szabályozás mely az iskolai gyv felelős feladatkörét ill. annak változását írja le. Ha jól emlékszem, az ofő munkakörbe jobban beletették a gyv- t, míg a szakirányú képesítéssel nem rendelkező tul.képpen pedagógus gyv felelős feladatai arányosan csökkentek. Kb a kapcsolattartás segítése és a statisztika maradt meg neki. Meg is szűnt a 2 óra adható órakedvezménye. Most szükségem lenne arra az információra, hogy mely rendelet vagy törvénymódosítás írja le ezt a változást. Ebben kérem segítségüket. Tisztelettel: Sasváriné

--
  ofoe

Kedves Márta! Íme a válasz, amit a PDSZ jogi szakértőjének segítségével adunk meg.
Az Nkt. 62. § (5) bekezdése szerint a nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus-munkakörökben
dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő). A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet
17. § (5) bekezdése szerint "a (4) bekezdésben meghatározottak alapján az egy pedagógusnak elrendelhető tanórai és egyéb foglalkozások,
pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkozások száma egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat órát nem haladhatja meg. A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, óvodapedagógus esetében a kötött munkaidő felső határa felett eseti helyettesítés a (4)
bekezdésben foglaltak alapján rendelhető el, egy pedagógus számára tanítási évenként legfeljebb harminc tanítási napra, óvoda esetében egy nevelési éven belül legfeljebb harminc napra." A fentiekből következik, hogy nem teljes héten nem 26 órával kell számolni, hanem időarányosan, mivel ekkor a heti munkaidő 40 óránál kevesebb.
Az összevont helyettesítések esetében a Kjt. 24. § (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint, ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez,
illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.
Reméljük, segítettünk.

--
  Márta

Szeretném megkérdezni, hogy ha egy munkahét nem minden napján dolgozunk, mert pl. munkaszüneti nap ( Nagypéntek), vagy szabadságot írt ki a vezető ( tavaszi szünet utáni nap), esetleg 1-1 tanítás nélküli munkanap esik a hétre, akkor is csak a 26 óra feletti helyettesítés számít bele abba a bizonyos 30 napba, amely felett már fizetni kell a helyettesítésekért? Nem kell ilyen esetekben arányosan csökkentve számítani a heti kötött munkaidőt, tehát nem max. 26-ban meghatározni? Az iskolavezetés szerint nem. :( Szerintem ez olyan, mintha ledolgoztatnák velünk pl.a szabadságot. Pl. egy nap a héten nem tartottam órákat, mert osztálykiránduláson voltam. Ezen a napon lett volna 4 órám, de mivel nem tartottam meg, azon a héten csak 22 órám volt, 4 óra helyettesítést is kiírhatnak, ami 26 óra alatt van, tehát nem is számít helyettesítésnek. Az összevont helyettesítések pedig egyáltalán nem számítanak nálunk helyettesítésnek. Rendben van ez így?Nagy a káosz. Senki nem tud semmit.Válaszát előre is köszönöm

--
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek