OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2012. június 13.
» Hozzászólások (0)

„Fontos a kollegialitás, de az igazságtalanságot nehezen viselem”

(Egy megold(hat)atlan konfliktushelyzet)1

Jelenleg egy budapesti egyházi gimnáziumban tanítok testnevelést. Az osztályom 11. évfolyamos, művészettagozatos osztály. Az iskolánk 2011. augusztus 31-ig önkormányzati fenntartású 4 osztályos gimnázium volt. Az iskolánk akkori igazgatóját 2011 februárjában felfüggesztették, majd az önkormányzat bejelentette, hogy az egész intézményt egy másik, kerületi általános iskolával együtt átadják az egyháznak.

Az általános iskola jogutódja az egyházi intézmény lett, de a gimnázium jogutód nélkül szűnt meg. Ez a pedagógusok számára azt jelentette, hogy az általános iskolában dolgozók eldönthették: szeretnének-e az egyház alkalmazásában tovább dolgozni, míg nekünk, a gimnáziumiaknak teljesen megszűnt a jogviszonyunk, és csak az maradhatott az új iskolában, akit a vezetés elfogadott. Ez az elmúlt két évben történt. A felfüggesztés, majd az átadás-átvétel és végül az azóta is folyamatban lévő új rendszer megszokása önmagában is nagy feszültséggel járt mind a pedagógusok, mind a diákok számára.

Az új iskolavezetés szeretett volna minél több diákot megtartani a még oda járók közül, és a tanárok is tisztában voltak azzal: ha nem marad ott elég gyerek, és egy bizonyos szint alá csökkennek az osztály- és csoportlétszámok, kevesebb pedagógusra lesz szükség. Bár nem mindig egyezett a diákok és a szülők értékvilága a fenntartó egyház nézeteivel, nagyon kevesen mentek át másik iskolába.

Az én 41 fős művészettagozatos osztályomból csak egyetlen diák döntött úgy, hogy szeptembertől egy másik intézményben folytatja a tanulmányait (a létszám azonban nem csökkent, mivel egy új lányt érkezett hozzánk). Mindenki tudta, hogy a létszám rendkívül magas. Én mindenképpen szeretném mind a 41 gyereket elvinni az érettségiig, hiszen rengeteg munkám/ munkánk volt abban, hogy jelen pillanatban ott tartanak a tanulmányaikban és az osztályközösség építésében, ahol kell. Az elmúlt két évben több olyan kolléga volt, akik folyamatosan szóvá tette a gyerekek előtt, hogy ebből az osztálylétszámból bőven lehetne lefaragni, és majd ők eldöntik, hogy kinek van itt helye és kinek nincs. Szerencsére nem történt „lefaragás”, a gyerekek még a 11. év végéhez közeledve is mind együtt vannak.

Az első két évben egy fiatal kolléga tanította az osztályt magyarra csoportbontásban és epochális rendszerben1. Minden epocha végén produktumot kellett készíteniük, ami a művészettagozatos gyerekek számára nem jelentett gondot, hiszen ott megfelelően érvényesíthették a fantáziájukat és tehetségüket. Szeptemberben sajnos megszűnt a csoportbontás és az epochális oktatás, ráadásul új magyartanárt kapott az osztály.

Ezt a kollégánkat az két évvel korábban előző vezetés szakmai mulasztások miatt elbocsátotta, az új vezetés azonban úgy döntött, hogy ad neki még egy lehetőséget, és újra alkalmazta. Mélyen sértett ember volt, aki megbántottságát nem tudta palástolni, és a gyerekekkel is éreztette. Elkövette – többek között – azt a hibát, hogy megjegyzéseket tett az elődjére, akit az osztály nagyon kedvelt. A feszültség a gyerekek és a tanárnő között folyamatosan nőtt, ezt a gyerekek azonnal jelezték is. Az első szülői értekezleten a problémát a szülők is felvetették, és benyújtottak egy kérelmet az iskola vezetőségének, amiben kérték a tanár lecserélését. Az igazgatóság ettől a megoldástól mereven elzárkózott arra hivatkozva, hogy mindössze egy hónap telt el a tanévből, és a gyerekek amúgy sem illetékesek annak az eldöntésében, hogy ki a jó tanár, és ki nem.

Később más osztályok is jelezték, hogy problémájuk van ezzel a kollégával. A saját osztályommal sokat beszéltem erről, igyekeztem a felmerülő gondokat kezelni. Kértem a tanárnőt, hogy legyen tekintettel például az egyik diák diszgráfiájára, és ne kizárólag az írásos munkája alapján minősítse, illetve hogy egy másik gyerek, aki annyit „zavarja” az órát, hiperaktív, megkülönböztetett bánásmódot igényel. Azt válaszolta, hogy 41 diákkal ő nem tud differenciálni, és különben is milyen alapon várom én ezt el tőle. Mivel nem vagyok magyarszakos, a kolléganő ráadásul idősebb és tapasztaltabb is, mint én, nem akartam vele szakmai vitába keveredni.

Egy hónap múlva, miután hetente jeleztem a gondot az igazgatóságnak, a vezetőség úgy döntött, hogy kivizsgálja az ügyet. Az igazgató úr meglátogatta osztályom egy délelőttjének minden egyes óráját, köztük a magyarórát is. A gyerekek viselkedését egy osztályfőnöki óra keretében értékelte, amikor is 45 percen keresztül részletezte, hogy mit tapasztalt, és mit gondol minderről. A gyerekeket azonban nem kérdezte meg arról, hogy ők hogy élték meg az adott helyzeteket, és hogy tulajdonképpen miből is fakad a problémájuk. A gyerekek és én is értetlenül álltunk a dolog előtt, hiszen az iskolavezetőben egyáltalán nem tudatosodott, hogy mi okoz gondot, és érzékelhetően nem is volt kíváncsi rá.

Csak két példát említek, ami világossá teheti a probléma mibenlétét.

Az osztályomba több tehetséges gyerek jár, akik között volt olyan diák, aki novellapályázatokat nyert, sőt a kerületi újságban is megjelentek cikkei. Szeptemberben elindult az iskolaújság. A szerkesztő kolléga megkeresett, és érdeklődött a tehetségesen író diákom felől. Mondtam neki, hogy mint testnevelés szakos nem tudok erről megalapozott véleményt mondani, kérdezze meg a magyaros kollégát. Mondta, hogy már megtette, de abból a véleménnyel nem tud mit kezdeni, a magyartanárnő szerint ugyanis ezzel a gyerekkel nem érdemes foglalkozni, hiszen rosszak a magyardolgozatai. Ő egyáltalán nem tartja alkalmasnak arra, hogy az iskolaújság írásokat közöljön tőle. Ennek ellenére megjelentek a lány novellái, és nagyon jó visszhangjuk volt. Az irodalom tantárgyból azonban továbbra is alulteljesít, s bár igyekszik, rendszeresen készül az órákra, az érdemjegyei nem igazán jók,.

A második történetben szereplő fiúnak meglehetősen hányatott az élete, de ő nagy erőfeszítéssel próbál a felszínen maradni. Kiemelkedően jó a kézügyessége, nagyon szorgalmas. (Otthon önszorgalomból rajzokkal illusztrálta a biológia füzetét. Ezt megmutatta a biológiatanárnak, aki igen elismerően nyilatkozott róla.) A tavalyi év során az epochában készült produktumai is jól sikerültek, és akkor még nagyon szerette az irodalmat. Sajnos ez a szeretet erre az évre heves utálatba és ellenállásba fordult át. A tavalyi dicséretes ötös érdemjegye után most a bukás határán van. A mentorával együtt kértük, hogy próbáljon meg felülemelkedni az érzelmein, és saját jövője érdekében javítani a teljesítményén.

A helyzet a félévi osztályozó értekezleten éleződött ki. Az osztályomban 16 tantárgyi bukás volt magyar nyelvből és irodalomból, a tantárgyi átlag nyelvtanból 2,63, irodalomból 2,34. A kollégák tisztában voltak avval, hogy a gyerekek nem teljesítenek egyenletesen a különböző tantárgyakból, de ezen az eredményen mégis meglepődtek. Értetlenül állt a helyzet előtt az értekezletet vezető igazgatóhelyettes is. Kérték a tanárnőt, hogy bírálja felül a döntését . Gondolja át, hogy vajon megfelelő pedagógiai módszereket alkalmaz-e, mert a gyerekek eredménye ebből a tárgyból az előző évekhez képest drámaian romlott. Arra is felhívták a figyelmét, hogy utolsóelőtti évfolyamról lévén szó az évvégi jegyek a gyerekek továbbtanulási pontszámába is bele számítanak majd. A kollégát nem győzték meg az érvek, nem volt hajlandó változtatni a jegyeken.

A félévi szülői értekezleten a szülők „fellázadtak”, ezért az igazgató helyettes segítségét kértem. (Az igazgató úr és a helyettese sok dologban nem ért egyet, az együttműködésük nem zavartalan. Ezért bíztam abban, hogy a helyettes segít nekem megoldani a problémát.) Az igazgatóhelyettes egy hónappal későbbre rendkívüli szülői értekezletet ígért, és jelezte, hogy addig ő is kivizsgálja az ügyet. Az új vizsgálat keretében újabb óralátogatások kezdődtek az osztályomban, amelyeken ezúttal én is részt vehettem. A gyerekeket megkértem, hogy gyűjtsék össze gondolataikat a problémával kapcsolatban, és ha megkérdezik a véleményüket, mondják el azt világosan és kulturáltan.

Az igazgatóhelyettes asszony is egy osztályfőnöki órán mondta el, hogy ő mit tapasztalt, majd megkérdezte, hogy a gyerekeknek mi a problémájuk a tanárnővel. A diákok határozottan, de udvariasan elmondták, hogy mi bántja őket. Nem értik a számonkérés menetét, nem kapnak megfelelő tájékoztatást az éves követelményekről, és hosszadalmas (olykor 40 percen át tartó) felelések után sorra kapják az egyeseket. Az egyik diák jelezte, hogy a tanárnő a múltjával kapcsolatban tett bántó megjegyzést a többiek előtt, és ez neki nagyon rosszul esett. („Nem csodálom, hogy kirúgtak az előző iskolából, meg is érdemelted! Milyen szüleid vannak neked, és belőled is milyen felnőtt lesz, ha már most ilyen vagy?”) Egy másik diák megemlítette, hogy a tanárnő folyamatosan a bátyjával példálózik, aki kitűnő tanuló volt, bezzeg ő milyen „csökkentértelmű”. Egyesek ugyanakkor megemlítették, hogy némi pozitív irányú változást vélnek felfedezni a tanárnő viselkedésében, ami ugyan rendkívül lassú, de valami mintha elindult volna. Az igazgatóhelyettes asszony megígérte, hogy beszélni fog a tanárnővel. Ugyanezt még aznap: a rendkívüli szülői értekezleten a szülőknek is jelezte.

A kollegával történő megbeszélésen részt vett két igazgató helyettes és rajtam kívül három másik kolléga is, akiknek az osztályában hasonló problémák merültek fel. A vezetőség arra kérte őt, hogy ne feleltessen annyit, inkább írasson több olyan dolgozatot, amiket gyorsan és könnyen ki tud javítani, illetve hogy tisztázza a gyerekekkel a követelményeket. Én a magam részéről arra kértem, hogy legalább egy pici szeretetet mutasson a gyerekek iránt, próbálja meg elnyerni a bizalmukat. Kértem, hogy ne kezelje előítélettel az osztályomat a magas osztálylétszám és a művészettagozat miatt (ezekért a dolgokért korábban többször, fennhangon marasztalta el az osztályt a tanáriban is). Jeleztem, hogy megértem: nem könnyű ilyen körülmények között harmadikban átvenni egy osztályt, de gondoljon arra, hogy ennek a társaságnak minden tagja értékes ember.

Ezek után mindenki: a gyerekek, a kollégák és én is nagy reményekkel vágtunk neki az új időszaknak. Ez az új időszak azonban nem tartott sokáig. Körülbelül egy hónap múlva újra kezdődött minden elölről. Ismét beindultak a 40 percen át tartó feleltetések, sorjáztak az elégtelenek, jöttek a megalázások, az egész osztály előtti megszégyenítések, napirenden volt az osztály negatív minősítése osztálytermen belül és kívül.

A gyerekek végül beletörődtek a helyzetbe, hiszen az igazgató úr már a legelső alkalommal kijelentette, hogy nem tartja jó ötletnek az év közbeni tanárváltást, kizárt tehát, hogy ez bekövetkezzék. Ehhez a véleményhez annak ellenére is ragaszkodik, hogy egy másik évfolyamról a második félévben eddig öt diákot vittek el – kifejezetten a magyartanár miatt – másik iskolába.

Közeledik a tanév vége, a vezetőség a szülői értekezlet és a beszélgetés óta nem tett semmit a probléma megoldása érdekében. Kérésükre az osztályfőnökök, közöttük én is folyamatosan jelezzük a problémáinkat a tanárnővel kapcsolatban. A gyerekek nagy része megint bukásra áll magyarból, és a lehetőséget sem kapják meg arra, hogy javítsanak. A feleltetések továbbra is hosszú időt vesznek el a tanórákból, és az érdemjegyek igen rosszak.

Biztos én is követtem el hibákat a probléma kezelése során, s mialatt igyekszem a gyerekek érdekeit képviselni, – ha indokoltnak tartom – védem a tanárnőt is velük szemben. Tisztában vagyok a kollegialitás fontosságával, de az igazságtalanságot nehezen viselem. Még ha gyerekeknek esetenként nincs is igazuk, nem találok mentséget a megalázásukra, megszégyenítésükre.

Hiába fogalmazták meg diákjaim őszintén és kulturáltan a sérelmeiket, lényegében semmi sem változott. Az igazi megoldás csak a tanárváltás lenne, de ezt a vezetőség eddig nem támogatta. A gyerekek saját bevallásuk szerint még egy sokkal szigorúbb tanárt is szívesen fogadnának, csak közölje velük világosan és egyértelműen a követelményeit, legyen következetes és igazságos. Most abban a reményben várjuk, a tanév végét, hogy mégsem buknak sokan, és hogy szeptembertől végre más tanítja majd az osztályt.

1A szerző nevét kérésére nem közöljük.

2Pedagógiai értelemben az epocha-rendszer lényege, hogy az egyes logikailag összetartozó témakörök (pl. kémia-fizika-biológia tantárgyban) egy-egy epochán belül, tömbösítve kerülnek tárgyalásra: egy ideig nagy óraszámban van napirenden a téma, majd utána a következő időszakban a tantárgy szünetel, és más tárgy témakörére, például a művészetekre kerül sor egy másik epochában. Az epochális oktatást magyarul tantárgytömbösítésnek nevezik.

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.06.14.
Megszüntetné a kormány a magántanulói státuszt – egy lépés előre, kettő hátra
Az eddig az iskolából kipenderített gyerekek bent tartása a közoktatásban tehát valóban jó lenne a gyereknek és a társdalomnak is (feltéve, ha a fenti feltételeket biztosítaná az állam...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.06.13.
Elvenné a beleszólást a kormány az iskolaigazgatói kinevezésekbe
Az iskolaigazgatók kinevezésekor az érintett tanári közösségek, diákok, szülők, nemzetiségi önkormányzatok hivatalosan is véleményezhetik a jelölteket. Több olyan botrány is volt az...
(Forrás: index)
--
2019.06.13.
Felrúgta a Pedagógusok Szakszervezetével kötött megállapodást a kormány - nem vált be a kulturált emberek módszere
A szakszervezet eddig tárgyalt, ősztől akciókat hirdetünk – jelentette be csütörtöki tanévzáró sajtótájékoztatóján Szabó Zsuzsa, a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) elnöke. Elismerte...
(Forrás: Népszava)
--
2019.06.13.
A Kormány benyújtotta a nemzeti köznevelésről szóló törvény módosítását az Országgyűléshez
A kormány célja, hogy – a pedagógusok már bevezetett életpályamodellje részeként – az iskolaigazgatók többletmunkája is nagyobb megbecsülést kapjon. Ezért, ha az Országgyűlés elfogadja...
(Forrás: kormány.hu)
--
2019.06.13.
Gyarmathy Éva: Az ideális iskola hat jellemzője
Ha valamire biztosan felkészít a magyar oktatás, az a sumákolás címmel a minap a hvg.hu-n megjelent cikkemre rengeteg komment érkezett. Általában elolvasom ugyan a cikkeimre érkező vélemé...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.06.13.
Ónody-Molnár Dóra: Vége a magántanulói státusznak, több ezer tanuló kerül bizonytalan helyzetbe
Ahelyett, hogy az Orbán-kormány eltűnődne azon, hogy a 2011-ben elindított oktatási átalakítások rossz irányba mozdították az oktatási rendszert, inkább megszünteti ezt az állami iskol...
(Forrás: 168 óra)
--
2019.06.11.
Tanárok jelentkezését várják, akik beülnének egy ingyenes képzésre a netes átverésekről
A tudatos médiahasználat iskolai keretek közötti fejlesztésére hozott létre közös képzési csomagot a Televele Médiapedagógiai Egyesület és az álhírek, átverések terjedésével több...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.06.11.
Az új, felpörgött generáció felőrli a tanárokat?
Gyakran halljuk, hogy a tanári pálya választásának, illetve a pályán maradásnak motivációja bizonyos fajta elhivatottság, hogy a tanárjelölt vagy a tanár szereti a gyerekeket szeretne adni...
(Forrás: HAON)
--
2019.06.11.
Ónody-Molnár Dóra: Ahol a gyerek az első
Aztán meglett az újabb kétharmad, és nem jönnek sem a migránsok, sem a magyar gyerekek. Az előbbiek a kormánytól függetlenül maradnak távol, az utóbbiak viszont a kormány minden igyekezete...
(Forrás: 168 óra)
Utolsó üzenetek:
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
  Eleonóra

Kedves OFOE Csapat!
Segítséget szeretnék kérni, azzal kapcsolatban, hogy egy egyházi iskolában dolgozom, mint 50% kollégiumi felügyelő, 50% kollégiumi ápoló. Érdeklődnék, hogy ilyen esetben számomra mennyi szabadság jár? Tavaly fél állásban tanítottam, akkor járt a pedagógusi szabadság, itt úgy olvasom, ebben a munkakörben is jogosult lennék.?
Köszönettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Zoé! Nagyon örülünk, ha csatlakozol hozzánk.
A jelentkezési lapot a következő linken találod. A kitöltött és aláírt lapot szkenneld be, és küldd el az osztalyfonokok@gmail címre. Ha a szkennelés problémát okoz, küldheted postán is: OFOE, 1025 Budapest, Zöldlomb u- 56/a. Üdvözlettel az egyesület elnöksége.

--
  Németh Zoé

Kedves OFOE Csapat,
hogy lehetek az Egyesület tagja?

--
  ofoe

Kedves Emese! Amennyiben 1958. szept. 1. előtt születtél, automatikusan a Ped. II-be kerülsz, egyébként pedig a Ped. I-be. A fizetési kategóriát ugyanúgy kell megállapítani, mint a közalkalmazotti fizetési fokozatot: az eddigi közalkalmazotti jogviszonyaid, illetve
olyan munkaviszonyaid alapján, amelyek alatt már rendelkeztél a jelenlegi munkaköröd betöltéséhez szükséges végzettséggel. Ha volt 1992. júl. 1. előtt munkaviszonyod, az is beleszámít, ha ezek alapján jó az 5-ös besorolás, akkor a Ped.
I. fokozat 5. kategóriájába fogsz kerülni. Az illetményalapot az egyetemi végzettség alapján kell megállapítani,ez a 101.500 Ft.
vetítési alap 180%-a.
A mailedre küldünk egy bértáblát is. (A választ nagyon szépen köszönjük a PDSZ szakértőjének.)

--
  Emese

Tisztelt Szerkesztők!
Segítségüket szeretném kérni néhány információval kapcsolatban.
Magyar-német-könyvtár szakos egyetemi végzettséggel rendelkező pedagógus vagyok, azonban 2007. és 2019. között nem végig dolgoztam pedagógusként, viszont most lehetőségem van ismét tanárként tevékenykedni.
2007. dec. 13-tól egy iskolában könyvtárosként dolgoztam heti 30 órában. 2008. szept. 1-től ugyanebben az iskolában könyvtárostanárként tevékenykedtem heti 40 órában 2013. márc. 17-ig. Ebben az időszakban (2007. dec. 13. és 2013. márc. 17. között tanítottam is magyar nyelv és irodalmat. Ez a szerződésemben nem jelent meg, bérkiegészítésként kaptam meg az óráim díját.)
2013. márc. 18-tól egy kulturális központban, közalkalmazotti jogviszonyban dolgozom könyvtárosként (2016. július 31-ig), illetve gyűjteménykezelőként (2016. aug. 1-től a mai napig). Jelenleg a közalkalmazotti bértáblán H 5-ös besorolással rendelkezem.
Kérdésem a pedagógus előmeneteli rendszerrel kapcsolatban az lenne, hogy a fenti háttérrel, mire számíthatok (ped. II. besorolás pl.), hova kerülök besorolva a pedagógus bértáblát tekintve, mire figyeljek szerződéskötéskor?
Válaszukat előre is köszönöm! Üdvözlettel: Adoryán Emese

--
  ofoe

Kedves Kérdezőnk!
A pótlékot nyilván az kapja meg, aki ellátja a feladatot. A táppénzen lévő kolléga nyilván nem veheti fel a rendelkezésre álló összeget Az osztályfőnöki munkát érintő jogszabályokról itt tájékozódhat.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek