OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2012. június 16.
» Hozzászólások (2)
Címkék:
       

Mi kerüljön a jövő digitális iskolatáskájába?

4. Júzer vagy lúzer?

Amikor egy magyartanár belép az órára, és a diákok kezében lévő okostelefonokat visszatessékeli félig már digitalizált iskolatáskáikba, talán még nem sejti, hogy a legújabb eszközöket, azok alkalmazásait akár szövetségesévé is teheti. Ma már senki nem vitatja, hogy az Y- és az utána következő Z-generáció gyermekei sokkal magabiztosabban és felhasználói ismereteiket tekintve némileg professzionálisabban használják a kor legújabb technikai vívmányait és annak szoftvereit, mint tanáraik. Ezért a pedagógusok elsődleges feladata, hogy mielőtt lúzerré válnának, jobb júzerek legyenek tanítványaiknál.

Első lépésként meg kell érteniük, hogy a számítógépek és az okostelefonok nem az ellenségeik. Ugyanolyan csábító, de segédeszközzé tehető vívmányok ők, mint a századelőn a mozgókép, amelynek bemutatójára Kosztolányi nemzedéke kiszökött a kollégiumból. Majd a tanároknak a filmet sikerült hasznukra fordítani, és gyakran a téli szünet előtti nyüzsgés megfékezésére foganatosított tanárpótlékként is használják. De nem volt ez másként a színházzal sem, amely erkölcsileg vitatható térből egyszerre támogatandó segédeszközzé vált. Ma pedig ugyanez a helyzet az újabb technikai vívmányokkal, amelyek minimális nyitottsággal és kreativitással az egyik legfontosabb hatékony, oktatást segítő alkalmazássá tehetők.

Mit is kell tennie a tanárnak, hogy mindez megtörténjen? Miért van szüksége a mobilokra, a számítógépekre és azok alkalmazásaira? Elsősorban azért, mert a legaktívabb kommunikáció már ezeken keresztül zajlik. Ebből adódóan a baráti beszélgetések nagy része is írásban történik, amely azt eredményezi, hogy bármilyen tanári kontroll nélkül hatalmas mennyiségű szöveg születik rajtuk keresztül. Ez jelentősen meghaladja azt a mennyiséget, mint amely az órákon fogan kínkeserves munka és pedagógiai megtorlások árán. Pedig egy olyan terep, mint például a közösségi oldal, lehetőséget nyújt a tanárnak, hogy számos szempontból az eddigieknél lényegesen hatékonyabban végezze a munkáját. Megtaníthatja a diákját a nyilvános kommunikációra, annak előnyeire és visszásságaira. Hangsúlyt fektethet az üzenetátadás funkcióira, és a Jakobson-modell minden egyes eleme és funkciója hirtelen megelevenedhet. Ellenőrizheti és javíthatja azokat a hibákat, amelynek pirossal papírra karistolt hibapontjai fölött elsiklik a diák a jegy keltette felháborodás után. A többszöri reflexióval, amelynek nem kell feltétlenül nyilvánosnak lennie, javíthatja a legdurvább berögzült tévedéseket is. Ehhez azonban – horribile dictu – a magyartanárnak jelen kell lennie a Facebookon, és el kell fogadnia a diák egyébként is elkerülhetetlen virtuális ismeretségi szándékát. Ezzel együtt pedig csak azt a figyelmet kell kiterjeszteni erre a térre, amely az osztályteremben úgyis kötelező. Az egyénnek szóló értékelést pedig a digitális térben kell alkalmaznia úgy, hogy a fejlődéséhez szükséges visszajelzést mindenki megkapja. A hangsúly így nem az e-learningen lesz, hanem az iLearningen, amely a virtuális térben zajló szövegalkotási folyamat személyre szabott minősítést jelenti.

A közösségi oldalak azonban csak az egyik ilyen lehetőséget kínálják (Windows- és Macintosh-) tálcán. A Facebook-üzenőfal és a korábbi 160 karakterre kalibrált sms-nyi szövegtér a diákok gondolkodását is jelentősen átstrukturálja. Alapvetően a rövid hozzászólásokra, az emotikonokkal kísért megnyilatkozásra biztatja őket, miközben a magyarérettségin három A/4-es nyomtatott lap telefirkálása nélkül szóba sem állnak velük. Egy zárt térben megírt művészi szintű esszé ettől függetlenül is merész kihívás lenne mindenkinek, aki már a középiskolában ráérez arra: nyugodt, stresszmentes feltételek kellenek egy színvonalas értékelő szöveg megírására. A mostani irányított esszé pedig olyannyira idegen a diákok gondolkodásától, hogy nagy részük eleve lúzerségre van ítélve. Ez pedig abból adódik, hogy egy olyan korba születettek, ahol más típusú szöveg a divat. Egy olyan megnyilatkozási forma, amely üldözendő éppen annál fogva, mert kontrollálhatatlannak van bélyegezve. A diákok és a tanárok tehát két malomban őrölnek, amelyből az egyik virtuális, a másik pedig metaforikus. Ennek elkerülése miatt a tanároknak kell bölcsebbnek lenniük, és le kell számolniuk az elzárkózás és az ellenőrizhetetlenség téveszméjével. Főként azért, mert ennyi szöveg ritkán született bármely korban középiskolások keze által, mint amennyi most alakult és formálódik az Y- és Z-generáció mobiljain és billentyűzetén.

Ahhoz pedig, hogy a magyartanár ne legyen lúzer, két dologra van szükség. Fel kell zárkóznia a legújabb technikai eszközök és azok alkalmazásainak használatából, valamint módszertant kell kialakítani mindezekhez, hogy a tanítási folyamatban felhasználhatók legyenek.

A felzárkózás nem azt jelenti, hogy meg kell vásárolnia a legújabb okostelefonokat és letölteni az egyes alkalmazásokat, hanem az informatikus és az oktatástechnikus segítségével képbe kell kerülnie. Ha meg félénk, akkor előfizetni a legújabb Chip magazint, vagy elmenni a mobilszolgáltatóhoz, a legfontosabb újdonságokról érdeklődve. De talán az is elég, ha erőt vesz magán, és megnézi az Index informatika-összeállítását. Ahogy a diákok mondják: a tanárnak bizony „kockulnia” kell.

A második lépést a módszertan kialakítása jelenti. A mobiltelefonok és a YouTube-videók bevonásához jelenleg Fűzfa Balázs irodalomtankönyv-sorozata kínál egyedül fogódzókat. Felismeri ugyanis, hogy a 160 karakter egy olyan kellemes formai kényszer is lehet, amely az információk megrostálását segíti. Emellett visszajelzést adhat például a Száz év magány ilyen terjedelmű összefoglalásánál arról, hogy ki mit tart fontosnak az adott műből. Ezek a megoldások azonban még csak az adott eszközt liberalizálják az adott tanár és diák szemében, és főleg azt sugallják: szabad úgy gondolkodnod egy irodalmi műről, ahogy azt a mobiltelefonod engedi.

Az ilyen bátor, mégis kezdeti próbálkozások után nyugodtan lehet az adott technikai trendekhez kapcsolódó feladatokat is adni. Példaként említhető az un. QR-kódokhoz kötődő őrület, amelynek olvasására a modernebb telefonok már mind képesek egy-egy alkalmazás segítségével. A QR-kód összesen 4196 karaktert tartalmazó szöveg megjelenítésére képes. Ez azt jelenti, hogy egy közepesen hosszú újságcikk vagy egy átlagos hosszúságú házi feladat akár egyetlen kódba is belesűríthető. Ennek azért van különös jelentősége, mert az 1994-ben Japánból induló kódolvasó őrület éppen most (2011-ben és 2012-ben) tombol hazánkban. Ha tehát a mobiltelefonnal plakátot vagy randipólót olvasó fiatalt látunk az utcán, ne ijedjünk meg. Ő ugyanis ilyenkor mobilja segítségével dekódol, majd pedig telefonján szöveget olvas, hiszen kihívásként, játékként értelmeződik számára a szimbólum megfejtése. Gondoljuk csak el, ahogy a diákok megosztják egymással QR-kóddá formált házi feladatukat! Vagy éppen azt, hogy egy, a technika használatában júzerré váló tanár mobilja segítségével ellenőrzi a házi feladatokat. Esetleg úgy, hogy mindezt a Facebook-üzenőfalon teszi. A kódolvasás őrülete így egyik és mindenképpen csak ideiglenes megoldás lehet arra, hogy miként tudjuk segédeszközzé alakítani a mobiltelefont.

A fent vázolt mikromegoldás természetesen nem pótolja a naprakészség és a tanári nyitottság attitűdjét, amelybe beletartozik annak a helyzetnek a felmérése: a tanárnak továbbképzésre van szüksége az újabb technikai eszközök módszertani kihasználásához. Ez történhet autodidakta módon, vagy úgy, ahogy a 2012. május 26-án tartott Digitális Pedagógus konferencia is megpróbálta: elméleti megalapozottsággal, nyitottsággal és az álláspontokat ismertetve. Az elhangzott előadások egyértelművé tették, hogy a tanárnak mindenképpen iTeacherré kell válnia, és megtalálnia az egyensúlyt a fekete-fehér lapok és okostelefonok között.

Boldog Zoltán
magyartanár, az Irodalmi Jelen szerkesztője

--

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Juli | 2012. június 18.
Senki sem erőlteti a Facebookot, de tudomásul kell venni, hogy ez egy újabb (virtuális) kommunikációs tér, ami a fiatalok nagy része számára fontos, és a pedagógusok erre nyitott részének ad lehetőséget eszmecserére, közösségszervezésre, a gyerekek világának alaposabb megismerésére. Most divatos, de biztos, hogy előbb-utóbb felváltja valami más. Nyilván nem helyettesít egyéb pedagógiai tevékenységeket, de jó ha a tanár odafigyel mindazokra a változásokra, amely a közösségi oldalak hatására érzékelhető a kapcsolatokban, az életmódban. Felelőssége továbbá ezek lehetsége veszélyeire figyelmeztetni a tanítványait, és dolga a nethasználat etikájával kapcsolatos kérdésekkel törődni. Ugyanúgy mint a gyorsan változó világ egyéb hagyományos és új kérdéseivel is: kell tudni mindezekre érdemben reflektálni.
borján | 2012. június 17. | jborjan[kukac]gmail[pont]com
Nem tudom, miért kell a Facebookot erőltetni?
A Facebook egy kereskedelmi célú vállalkozás, aminek a szakemberek néhány évet jósolnak. Ráadásul a fiatalok mindíg előbbre leszek a kezelésében.
A tanárok ne a Facebookon próbáljanak nevelni, hanem az órákon.
De a számítástechnika napjainkban már különösen alkalmas más oktatási elemek használatára is.
Ha kell, mondok erre sok példát.
Üdvözlet Mindenkinek
Egy nyug. egyetemi oktató
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.08.20.
Ötévesen látott először fehér embert, hetedikben bukott, ma iskolát vezet Miskolcon (interú Orsós Jánossal)
Egyszerű a képlet: ha szakiskolába mész, akkor kapsz ösztöndíjat, ha gimnáziumba, akkor nem. A szegény családokból már senki nem jön érettségizni, mindenki tésztakészítő akar lenni....
(Forrás: 24.hu)
--
2019.08.20.
Magyarul is elindult a világ egyik legjobb tanulási oldala
A Khan Academy neve összekapcsolódott a digitális eszközökkel megvalósult önirányított tanulás fogalmaival. Szülők lelkendezve szokták mesélni, hogy a gyerekük otthon nem (csupán) telefonos...
(Forrás: Qubit)
--
2019.08.20.
Ha elég vagyonos vagy, a gyerekednek mégsem kell Wass Albertet tanulnia
Hírül adták tegnap, hogy Debrecen város és a Debreceni Egyetem együttesen alapítanak meg egy elit, angol-magyar tannyelvű magániskolát Debrecen-Pallagon, amely az egyszerű, mégis sokatmond...
(Forrás: mérce)
--
2019.08.20.
Gyarmathy Éva: „Mit akar, az egész ország így működik!”
És nem azért kell a kis hazafiasságot belevinni a tananyagba, mert bárki hazafiasabb lesz, hanem a szófogadás gyakorlásáért. Igazodj! Most polgár leszel, aztán keresztény, népnemzeti, hazafi...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.20.
Iskolaépítészet: örökség és megújulás. Csémi Lili és Tarcsay Anita írása
A műhelykonferencia a váci Apor Vilmos Főiskola formálódó térpedagógiai műhelyének keretében valósult meg, amelynek célja, hogy interdiszciplináris párbeszédet teremtsen az építészet...
(Forrás: tani-tani online)
--
2019.08.20.
Kettészakadt világ
Visszakanyarodunk hát egy örök kérdéshez, mennyire várható el a mélyszegénységben a környezetbarát magatartás? Ha nincs fa, akkor mi a nagyobb bűn, ha káros anyagokkal fűt, vagy ha kih...
(Forrás: hvg./Nyomor széle blog)
--
2019.08.12.
A gyerekeinknek is jobb lenne, ha mi szülők nem állnánk ilyen csehül pénzügyi tudatosságban
Legyen szó hazai vagy külföldi tanulmányokról, az önálló életkezdésről, mindez szülőnek, gyereknek egyaránt komoly anyagi terhet jelenthet. A „kirepülés” izgalmas, kihívásokkal teli...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.11.
Deviszont – kritikai pedagógia a külvárosban
A Deviszont Közösségi Tér egy Budapest külvárosában működő oktatási program, amit társadalomtudósok, szociális munkások, filozófusok és pedagógusok hoztak létre szakképzésben tanul...
(Forrás: mérce)
--
2019.08.11.
Egyre több támogatást kapnak a családok az iskolakezdéshez
Elsőtől kilencedik évfolyamig ingyenes tankönyvet kapnak a diákok, ami gyerekenként 10-12 ezer forint megtakarítást jelent. A szeptemberi családtámogatásokat is korábban, augusztus végén...
(Forrás: Magyar Nemzet)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Márta! Íme a válasz, amit a PDSZ jogi szakértőjének segítségével adunk meg.
Az Nkt. 62. § (5) bekezdése szerint a nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus-munkakörökben
dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő). A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet
17. § (5) bekezdése szerint "a (4) bekezdésben meghatározottak alapján az egy pedagógusnak elrendelhető tanórai és egyéb foglalkozások,
pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkozások száma egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat órát nem haladhatja meg. A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, óvodapedagógus esetében a kötött munkaidő felső határa felett eseti helyettesítés a (4)
bekezdésben foglaltak alapján rendelhető el, egy pedagógus számára tanítási évenként legfeljebb harminc tanítási napra, óvoda esetében egy nevelési éven belül legfeljebb harminc napra." A fentiekből következik, hogy nem teljes héten nem 26 órával kell számolni, hanem időarányosan, mivel ekkor a heti munkaidő 40 óránál kevesebb.
Az összevont helyettesítések esetében a Kjt. 24. § (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint, ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez,
illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.
Reméljük, segítettünk.

--
  Márta

Szeretném megkérdezni, hogy ha egy munkahét nem minden napján dolgozunk, mert pl. munkaszüneti nap ( Nagypéntek), vagy szabadságot írt ki a vezető ( tavaszi szünet utáni nap), esetleg 1-1 tanítás nélküli munkanap esik a hétre, akkor is csak a 26 óra feletti helyettesítés számít bele abba a bizonyos 30 napba, amely felett már fizetni kell a helyettesítésekért? Nem kell ilyen esetekben arányosan csökkentve számítani a heti kötött munkaidőt, tehát nem max. 26-ban meghatározni? Az iskolavezetés szerint nem. :( Szerintem ez olyan, mintha ledolgoztatnák velünk pl.a szabadságot. Pl. egy nap a héten nem tartottam órákat, mert osztálykiránduláson voltam. Ezen a napon lett volna 4 órám, de mivel nem tartottam meg, azon a héten csak 22 órám volt, 4 óra helyettesítést is kiírhatnak, ami 26 óra alatt van, tehát nem is számít helyettesítésnek. Az összevont helyettesítések pedig egyáltalán nem számítanak nálunk helyettesítésnek. Rendben van ez így?Nagy a káosz. Senki nem tud semmit.Válaszát előre is köszönöm

--
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
  Eleonóra

Kedves OFOE Csapat!
Segítséget szeretnék kérni, azzal kapcsolatban, hogy egy egyházi iskolában dolgozom, mint 50% kollégiumi felügyelő, 50% kollégiumi ápoló. Érdeklődnék, hogy ilyen esetben számomra mennyi szabadság jár? Tavaly fél állásban tanítottam, akkor járt a pedagógusi szabadság, itt úgy olvasom, ebben a munkakörben is jogosult lennék.?
Köszönettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Zoé! Nagyon örülünk, ha csatlakozol hozzánk.
A jelentkezési lapot a következő linken találod. A kitöltött és aláírt lapot szkenneld be, és küldd el az osztalyfonokok@gmail címre. Ha a szkennelés problémát okoz, küldheted postán is: OFOE, 1025 Budapest, Zöldlomb u- 56/a. Üdvözlettel az egyesület elnöksége.

--
  Németh Zoé

Kedves OFOE Csapat,
hogy lehetek az Egyesület tagja?

--
  ofoe

Kedves Emese! Amennyiben 1958. szept. 1. előtt születtél, automatikusan a Ped. II-be kerülsz, egyébként pedig a Ped. I-be. A fizetési kategóriát ugyanúgy kell megállapítani, mint a közalkalmazotti fizetési fokozatot: az eddigi közalkalmazotti jogviszonyaid, illetve
olyan munkaviszonyaid alapján, amelyek alatt már rendelkeztél a jelenlegi munkaköröd betöltéséhez szükséges végzettséggel. Ha volt 1992. júl. 1. előtt munkaviszonyod, az is beleszámít, ha ezek alapján jó az 5-ös besorolás, akkor a Ped.
I. fokozat 5. kategóriájába fogsz kerülni. Az illetményalapot az egyetemi végzettség alapján kell megállapítani,ez a 101.500 Ft.
vetítési alap 180%-a.
A mailedre küldünk egy bértáblát is. (A választ nagyon szépen köszönjük a PDSZ szakértőjének.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek