OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2012. június 23.
» Hozzászólások (8)

Merre tovább, vicces Jani?

Esetem egy tavaly érettségizett tanítványomhoz köthető.

Az illető fiatalember „jó családból” való, I. kerületi, templomba járó, katolikus fiú, aki kiskorában rendszeresen ministrált, a család kedves, kicsi fiacskájaként. Két nővére van, ők már kikerültek az életbe.

A fiú vidám természetű, jóképű, az osztálytársai szeretik, ő a vicces Jani. Három évig tanítottam, viszonyunk elég közvetlen volt, azonban infantilis megjegyzéseivel olykor bosszantott. Ezt tudtára is adtam mindig, úgy, hogy közöltem vele: nagyon szeretem, de már elegem van a stílusából. Ezek az apró bosszantások aztán kiegészültek azzal, hogy folyamatosan készületlenül érkezett az órákra, hiányzott a leckéje, ezért nehezen tudta követni az óra menetét. Unatkozott. Jól nevelt gyerek lévén, nem voltak durva beszólásai, de mindent lereagált, amit az osztálytársai mondtak.

Tenni szerettem volna valamit ezért a gyerekért. Jani jól megvolt magával és a poénjaival. Hogy miért akartam mégis valamit kezdeni a helyzettel?

Úgy láttam, hogy eszessége, ami útravalóul adatott neki, mára megkopott, lassan értéktelenné, semmivé vált. Nemcsak útravaló nélkül maradt ez a remek fiatalember, hanem a saját útját is szem előtt tévesztette. Nem tudja merre és hogyan lesz tovább.

Szüleit az utolsó fogadóórán ismertem meg. A találkozást magam kezdeményeztem, mivel kedves tanítványom eléggé hézagosan járt iskolába, így a dolgozatait gyakran nem írta meg, és amit megírt, az szinte mindig egyes lett. Matekból, de más tantárgyból is a bukás veszélye fenyegette. A közelgő érettségi miatt a szülők is időszerűnek tartották, hogy találkozzanak velem.

A találkozás mélyen megérintett. A két szülő együttes jelenléte drámaivá tette a beszélgetést. (Tizenkettedikes, végzős diákok esetében a tapasztalataim szerint ritkán jelennek meg a fogadóórán a szüleik együtt).

A diskurzusból egyetlen mozzanatot emelek ki. Az anyuka, restelkedő, tehetetlennek tűnő reakcióját az apa kétszer is olyan kérdéssel zárta le, mely megdöbbentő volt számomra. Íme:”Vajon mi (esetleg én) rontottuk el, mit rontottunk (rontottam) el?” „Mit tudnánk csinálni, mit tanácsol?”

Ilyen őszinte, segélykérő kérdéssel tanári pályafutásom alatt még nem találkoztam. Szokatlannak is tűnt ebben a belbudai, visszafogott katolikus miliőben. Egy kemény apa kemény kérdése volt.

János családjáról nem sokat tudok, nem is akartam a mélyben kutakodni. Nem vagyok illetékes abban, hogy megítéljem: milyen szabályok működnek ebben a családban, milyen viszonyban vannak egymással a családtagok, mennyire elmosódottak a határvonalak. Ki nem mondott sejtéseim és gondolataim voltak, azok késztettek arra, hogy felajánljam: beszélek a fiatalemberrel. A szülőknek csak annyit mondtam:„Nem ronthattak el semmit, hiszen szeretik a fiúkat, Jani egy szeretnivaló nagy gyerek.”

Mit tud mondani (semmiképpen se tanácsot adni) egy tanárnő 18 éves fiútanítványának, akinek nagy valószínűséggel elege lehet azt észt osztó, megoldásokat ontó, jót akaró felnőttekből? Ráadásul ebben az esetben éppen a matek tanár faggatja őt lelki dolgokról… Nem akartam, tolakodni, fontoskodni.

Bizonytalan voltam abban is, hogy egyáltalán hol, és milyen formában kezdeményezzem ezt a beszélgetést. De nem kerülhettem el, hiszen az apukának megígértem.

Egyszer aztán a folyosó végében véletlenül találkoztunk, és akkor félrehívtam:

„Beszéltem a tegnap a szüleiddel, aggódnak érted, segíthetek-e valamiben?” Rossz volt a kérdés, lepattintott a válasz: „Köszönöm, nekem kell megoldanom ezt a helyzetet, tudom”.

Ez azt jelentette, hogy hagyjam békén, ez az ő ügye. Feladtam. Gondoltam, ha már így visszautasított, legalább megdicsérem a szalagavató előadásukat és a barátnőjét.

Felcsillanó mosoly után, magától mesélni kezdett, hogy igazából tőle mennyi mindent várnak el, nemcsak a szülei, hanem a barátnője szülei is. A barátnője külföldre megy egyetemre, tudja, hogy mi szeretne lenni, ő még nem, és hogy ez mennyire zavarja nemcsak a körülötte lévőket, hanem őt magát is. Úgy érzi, mintha satuba szorítanák.

„És te mit szeretnél csinálni” „Amerikai focizni, de az drága sport, ezért kimenni külföldre dolgozni, majd esetleg tanulni valamit” . „És? Mi akadályoz meg téged ebben? Tedd, amit szeretnél, focizzál, menjél dolgozni, azután is tanulhatsz még. Nyugtasd meg a szüleidet, barátnődet, aztán minden rendben lesz.” (Persze kétlem, hogy ettől a szülei megnyugodnának. De lényeges-e a fiú szempontjából az ő megnyugtatásuk? Nem lenne jobb, ha sajátmagára koncentrálna, és önállóan döntené el, hogy mit tegyen?)

Elárulta azt is, hogy az iskola nagy teher a számára, otthon ereje sincs arra, hogy elővegye a feladatát, nem akar látni semmit, ami a suliról szól. Nem éreztem illetékesnek magam abban, hogy bármi okosat mondjak. Azt meg végképp nem tartottam tisztességesnek, hogy „lelkizni” kezdjek ezzel a kiszolgáltatott helyzetben lévő kedves fiatalemberrel. Teljesen hiteltelen lennék, ha a jó fej tanárt játszanám, hiszen én magam is a gyermekeim jövőjéért aggódó anyuka vagyok.

Meghatott János őszintesége, megköszöntem neki a bizalmat, de nem felejthettem el, hogy tanárként mi a dolgom. Megpróbáltam teljesíthető követelményeket állítani elé. Megkértem, hogy a leckékből válasszon minden alkalomra egy feladatot, amit meg is csinált. Figyeljen az órán, írja meg a dolgozatokat, ha valamelyik nem sikerül, bármikor javíthat.

A fiú a következő órákon figyelt, kevesebbet viccelődött, dolgozatait megfelelően megírta, és sikerült közepes eredménnyel leérettségiznie. Azután dolgozni ment, rendszeresen focizik, és tervezi, hogy később majd tovább is tanul.

A fenti eset fölvetett bennem néhány kérdést. Milyen határig hallgassam meg tanítványaim személyes problémáit? Milyen mértékben befolyásolhatom jövőjükről hozott döntésüket? Adhatok-e ebben a kérdésben kötelezően megfogadandó tanácsot? Azt gondolom, hogy a legutóbbit semmiképpen sem tehetem. Az előző kérdésekre még keresem a választ. Ebben a keresésben látom további munkám értelmét.

Benő Ildikó

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Juli | 2012. július 2.
Kedves Tibor! Sajnos az év végén ebben a trópusi melegben nem igazán számíthatunk élénk vitakedvre. Jó lenne az itt felvetett problémákról egyszer egy valódi és széleskörű diskurzust folytatni, de most ennyire futja.
A demokrácia hiányát én nem írnám az osztály-osztályfőnök rendszer számlájára. A kreditrendszer általános és középiskolában nem igazán működik, és az egyetemisták is panaszkodnak, hogy saját tankör híján elvesznek a rendszerben. De ezt most hagyjuk.
Az előítéletesség talán jobban kezelhető kiscsoportban, mint a teljes közösségben. Persze, jó, ha minél több fajta emberrel találkoznak a gyerekek, ráadásul minél korábban, de a társadalmi szintű sztereotíp és előítéletes gondolkodást ez nehezen ellensúlyozza.
Személy szerint hozzám is közelebb áll az angolszász iskolarendszer szemlélete, mint a nálunk megszokott, de azért a kérdés nem ennyire egyszerű, mindkét paradigma működtethető jól és rosszul.
Hogy az osztályok olykor bezárkóznak, versengenek egymással? Szerintem ez a tendencia megszűnőben van, korábban sokkal erősebb rivalizálást tapasztaltam.
A jelenlegi problémák lényegét én éppen nem a túl erős osztályban és az osztályfőnöki szerep jellegében látom, hanem – ahogyan már korábban írtam – az elszemélytelenedésben, az általános bizalmatlanságban, a generációk között növekvő szakadékban.
Tibor | 2012. július 2. | Tiberiuszka[kukac]gmail[pont]com
Kedves Juli!

Koszonom a gyors valaszt!
Tapasztalataim szerint az osztaly adta vedettseg hasznosnak es jonak tunik, azonban a gyakorlatban sajnos egyeltalan nem az. 5 fo teruleten az osztalykozossegben valo let hatranyt jelent a gyereknek. Kerem ezekre konkretan reagaljon, melyikkel ert egyet illetve melyikkel nem. Koszonom.
1.szocialis kompetencia- tervezes es donteshozatal: pelda: egy magyar kozepiskolasnak messze kevesebb donteshozasi es tervezesi lehetosege van, mert az orarendet az iskola kesziti el neki, es mivel nincsen kreditrendszer a tantargyak felvetelet illetoen, igy donteshozasi helyzetben is sokkal kevesbe kerul, ha kerul egyeltalan. Vagyis az osztalkozosseghez valo tartozasa miatt beszukul mind a tervezes, mind a donteshozatala.
2. Kulturalis kompetencia:
Egy angolszasz rendszerben felnovo gyerek jobban ismeri, erti es elfogadja a faji, etnikai es kulturalis kulonbsegeket, foleg azert mert a tanulmanyai soran tobb gyerekkel es tanarral talalkozik, vagyis ismet csak nem szukiti be egy osztalykozosseg a kulturalis kompetenciajat.
3. Pozitiv enkep: itt kulonosen nagy karokat okoz az osztalyfonoki rendszerunk. A gyereknek keves befolyasa van sajat eletenek iranyitasaban. Mi van ha az osztalykozossegben nem erzi jol magat? Mi van ha egy osztalyban 2 vagy akar tobb vezeto szemelyisegu diak van egyutt, akik kioltjak egymast, mig egy szabadabb rendszerben sokkal jobban ervenyesulhetnenek?
4. Onbecsules. Az angolszasz iskolarendszer egyik fo alkotoeleme, hogy a gyerek buszke legyen onmagara. Az osztalykozosseg kotottsegei miatt a bukott/ osztalyt ismetlo gyermek onbecsuleset tesszuk tonkre. Gondoljunk csak bele! Csak azert, mert egy gyerek pl, matekbol sikertelen potvizsgat tesz es emiatt osztalyt ismetel, az osszes elotte tanult tantargyat ujra meg kell csinalnia! Ez melyen igazsagtalan, mind a diaknak, mind a pedagogusnak! Nem hiaba van az, hogy a lebukott diakokkal tobbnyire magatartas problemak vannak. Racionalisan belegondolva, az osztalyismetles olyan butasag, amivel a gyermeknek implicit azt sugallja a rendszer, megbuktal, mert buta vagy. Ha kreditrendszer alapu lenne a kozepfoku oktatasunk, a gyereknek csak a sikertelen tantargyat kellene ujra felvennie.
5. Interperszonalis kompetencia: itt latok nemi pozitivumot az osztalykozosseg leteben, de a gyakorlatban az osztalyfonoki orak nem megfelelo terepet nyujtanak a gyermekek erzelmeinek kezelesere. Pl, sok gyerek kellemetlenul erzi, ha a szemelyes problemairol egy kozosseg elott kell beszelnie.

Az onallosag kerdeset nagyon maskepp latom. Szerintem egy osztalykozosseg nagyreszt gatolja a gyereket az onallosag kialakitasaban, foleg a kozepiskolas korban. En eppen ellenkezoleg tapasztaltam: ha egy gyerek ismeros kozegben elsajatitotta a szocializacios keszsegeket, az ismeretlen, kulso kozegben altalaban NEM boldogul, vagy csak reszben boldogul. Pl, nehany eve, az egyik kollega betegsege miatt ossze kellett vonnunk ket idegennyelvi csoportot egy het erejeig. Mar az elso oran latszott, hogy a diakok zavarban voltak es latszolag nem tudtak mit kezdeni a helyzettel. Az egyik osztalykozosseghez tartozo gyerekek a terem jobb, a masik a terem bal oldalan foglalt helyet a padsorban. En tanarkent probaltam a ket csoportot osszehozni, keves sikerrel. A gyerekek olyan nyilatkozatokat mondtal, hogy pl, " ezek b- esek, nem c- sek, ezert veluk nem baratkozunk." vagy tobben kifejtettek, hogy ugysem egy osztalyba jarnak ezert nekik oket nem is kell megismerni.
A " talcan jovetelt" is igy ertelmezem. Kenyelmesebb es egyszerubb egy megszokott kozossegen belul elni es tanulni es tobb energiat es erofeszitest igenyel egy ujabb es ujabb kozossegben megallni a helyet a gyereknek.

Az osztalyfonok egy osztalykozosseggel az elen jo otletnek tunik elsore. Ha belegondolunk, lehet, hogy butasag az egesz, csak meg nem tudjuk.
Varok velemenyeket a felsorolt 5 szempontomhoz, ki hogyan latja.
Koszonettel,
Tibor

Juli | 2012. július 1.
Kedves Tibor!
A következő szociális készségek fejleszthetők az osztályközösségben (a teljesség igénye nélkül): önismeret, kapcsolatteremtés, kommunikáció, együttműködés és versengés, konfliktuskezelés stb.
Nyilván nem csupán az osztály alkalmas terep erre, de ez az a kortárscsoport, amelynek tagjai (akarva, akaratlan) rendkívül sok időt töltenek együtt.
Az angol iskolarendszer egyes elemeinek átemelésére történtek kísérletek, de csak ott tudtak gyökeret verni, ahol a rendszer nem vetette ki őket magából. Gondolok itt az egész kompetenciaalapú fejlesztésre, a kooperatív módszerek alkalmazására.
A mentori rendszert jónak tartom, van olyan alternatív iskola (pl. a Waldorf), ahol jól működik (bát ott az osztályfőnöki szerepet az ún. osztálykísérő váltja ki), és vannak egyéb alternatív módszerek is az osztályfőnök hagyományos szerepének a kiváltására (pl. függetlenített évfolyamfelelősökkel, patrónusokkal), de ezek nehezen terjednek el.
A nem oktatással kapcsolatos problémák megbeszélése főleg a középiskolákban nagyon ritka (pedig a diákok többsége igényelné). Az osztályfőnöki óra semmire sem elég, ilyen formában akár el is törölhetnék.
Az osztály adta védettség szerintem nem feltétlenül jár önállótlansággal, hiszen ha a saját ismerős közegében elsajátítja a gyerek az alapvető társas készségeket, akkor kívül is jobban boldogul.
Az "osztályközösség" azért nem feltétlenül "jön tálcán". Érdekelne, hogy milyen tapasztalatok támasztják alá ezt a feltevését.
Az alsó tagozatok nagy részében nem egy tanító van, hanem legalább kettő, a szélesebb társas kapcsolatrendszer kialakulását pedig nem az osztályok léte gátolja, hanem az iskolai szintű tevékenységek hiánya.
Helyes ha megnézzük, hogy mi van más országokban, meg azt is, hogy mi van nálunk. Nem sok jó kezdeményezésről tudok e témával kapcsolatban, ráadásul azok sem közismertek.
A jelenlegi közoktatáspolitika éppen a poroszos hagyományokra kíván ráerősíteni, a közeljövőben tehát nem várható az angol modellre történő tömeges átállás.

Tibor | 2012. július 1. | Tiberiuszka[kukac]gmail[pont]com
Kedves Juli!

Koszonom a gyors valaszat! Orulok, ha igeny van az osztalyfonok-osztalykozosseg temakorenek megvitatasara. Engem ez a tema evek ota foglalkoztat.

Kerdesek: Konkretan milyen szocialis keszsegekre gondol az osztalykozossegen belul?
On szerint mik az osszeforrott osztalykozosseg pozitivumai?
Az angolszasz iskolai hagyomanyok valoban teljesen kulonbozoek, azonban hiszek abban, hogy tobb eleme is atemelheto lenne a magyar iskolarendszerbe. Onaluk pl, mentori rendszer van, ami azt jelenti a diak es mentora havonta egy vagy ketto szemelyes talalkozon vesznek reszt, ahol szocialis, erzelmi, tanulmanyi es egyeb gyakorlati problemakat beszelnek meg egymassal.
Ha ujitani akarunk az osztalyfonok szerepen es funkciojan, akkor miert ne neznenk meg mi a helyzet mas orszagokban es hatha toluk el tudnank tanulni valami hasznosat?
Igaza van, egy osztaly adhat vedettseget, de en ugy erzem, ez a vedettseg a fuggetlenseg, onallosag, es rugalmassag rovasara megy sok magyar kozepiskolasnal.
Fuggetlenseg: egy kozepiskolai kreditrendszerben a gyereknek onmaganak kell megszereznie baratait, onmagaak kell harcolnia azert, hogy egy kozosseg elfogadja. A mi rendszerunkben ez a harc konnyebb, hiszen az osztalykozosseg "talcan jon", a gyereknek tobbnyire nem kell a magany ellen kuzdenie.
Rugalmassag: egy angolszasz gyerek (angol, kanadai, amerikai, ausztral) mar altalanos iskolaban megtanulja azt, hogy minden evben uj tanarral/tanarokkal kell dolgoznia, uj osztalytarsai lesznek minden evben, tehat megtanulja azt az eletben, hogy hogyan kell az uj es valtozo korulmenyekhez alkalmazkodni. Ez nalunk joval lassabb, hiszen tobbnyire az also tagozatban 4 evig ugyanaz az osztalyfonok tanitja a gyereket, majd ujabb 4 evig felso tagozatban, es ugyanez a statikus alapot marad a kozepiskolai 4 ev alatt is tobbnyire. Ezzel szemben egy angolszasz diak 18 eves korara legalabb 10szer tobb diakkal es majd 3 vagy 4 szer tobb pedagogussal kerult kapcsolatba a tanulmanyai soran.
On hogy latja?
Koszonettel,
Tibor


Juli | 2012. július 1.
Kedves Tibor! Elgondolkodtató a hozzászólása, megérne egy vitát. Egyetértek abban, hogy az osztályfőnök és az osztály hagyományos fogalmai elavultak, újragondolást igényelnek. Hogy szüksége van-e a középiskolásnak osztályfőnökre? Nem feltétlenül ennek a szerepnek a keretében, de kell valaki, aki az iskolában biztosítja a személyességet. Mivel az osztályfőnöki funkció több okból nem működik megfelelően a mai iskolában, az elszemélytelenedés tendenciája rohamosan erősödik.
Az osztály adhat védettséget, és lehet kiábrándító és romboló hatású, ez sok mindentől függ. Azt hiszem mégis ez lenne az a kortárscsoport, ahol a csoportdinamikai folyamat a megalakulásától a megszűnéséig figyelemmel kísérhető, és értő kezekben a szociális készségek fejlesztésének gyakorlóterepévé tehető. Ez lenne az osztályfőnöki szerep egyik sajátossága.
Egy jól összeforrott (egymással szolidaritást vállaló) osztályközösség valóban nehéz terep lehet egy tanárnak, de hogy ennek az egyén szempontjából számos pozitívuma van, nehezen vitatható. Megítélése azon is múlik, hogy milyen az iskola ethosza, az osztályfőnök habitusa stb.
Nem hiszem, hogy az osztályközösség elszigetelné a külvilágtól a tagjait, persze előfordulhat, hogy egy-egy gyerek a peremre sodródik, kiközösítik, elmagányosodik. Itt szükség lehet az értő beavatkozásra.
Az osztályon belüli mélyebb barátságok kialakulásának feltételei között különösen fontos, hogy a gyerekek ne csupán a tanítás keretében legyenek együtt.
Az angolszász iskolai hagyományok egészen mások, mint amiben mi szocializálódtunk, tehát ennek alapján nehéz állást foglalni arról, hogy mi a jobb.
Az osztályfőnök szót én sem szeretem, de még nem sikerült mással kiváltani. Az biztos, hogy van itt egy tisztázatlan szerepkör, amit ideje lenne végre a helyére tenni. Hogy ennek azután mi a neve, ki látja, illetve kik látják el a kapcsolódó teendőket, csak azután dönthető el, ha már tisztáztuk a feladatkör tartalmát.
Tibor | 2012. június 30. | Tiberiuszka[kukac]gmail[pont]com
Az osztalyfonok es osztalykozosseg fogalmai, foleg kozepiskolai szinten, elavultak. Velemenyem szerint, nincs szuksege egy kozepiskolai gyereknek sem osztalykozossegre, sem osztalyfonokre.
Az osztalykozosseg negativumai kozepiskolaban:
1. A gyerek kevesbe lesz rugalmas, kevesbe lesz onallo es alkalmazkodokepes.
2. Leven, hogy 4 evig ugyanabban az osztalykozossegben el es tanul a gyerek, szukebb latokore lesz, mint pl egy angolszasz iskolarendszerben vegzett diaknak, ahol nem letezik sem osztalyfonok, sem osztalykozosseg.
3. A pedagogus nehezebben tud fegyelmezni egy osszeszokott osztalykozosseget, mint pl, egy kreditrendszerben tanulo, orarol orara mas gyerekekkel egyutt tanulo osztalyt.
4. Ha egy gyermek nem erzi jol magat az osztalykozossegben, keves lehetosege adodik, hogy az osztalykozossegen kivul is megismerkedjen, vagy baratkozzon mas diakokkal.
Elonyok:
Melyebb barati kapcsolatok az osztalykozossegen belul.
Tobb a hatrany mint az elony. Ideje lenne, az osztalyfonokseg kifejezest elfelejteni, a 21.szazad gyermekeinek onallobbnak es rugalmasabbnak kell lenniuk.

Varom megtisztelo velemenyeket az ugyben. Koszonettel.
Juli | 2012. június 27.
Kedves Éva! Az osztályfőnökségnek ez a tanulói élet teljességét felvállaló tartalma sajnos ma már távolról sem általános. Főleg a középiskolákban viszonylag kevés pedagógus teszi ezt abban a szellemben, ahogyan Te gondolod. Helyzet- és személyiségfüggő, hogy ki milyen mélyen avatkozik bele osztálya tanulóinak ügyeibe. A cikk írójában nagyon rokonszenves az útkeresés, hiszen érzékelhetően felelősséget érez a fiú iránt, és nagy tapintattal próbálja becserkészni. Az osztályfőnöki szereppel kapcsolatos vágyak és a valóság sajnos elég távol vannak egymástól. Szerintem sem jó ez így, és sokat töprengek/töprengünk a problémák megfogalmazásán, megoldásán. Éppen ezért is működtetjük ezt az egyesületet.
Bogdánné Bácskai Éva | 2012. június 26.
Kissé meglepődtem azon, hogy egy osztályfőnök nem érzi illetékesnek magát a tanítványa családi viszonyainak megismerésére.

Akkor mitől osztályfőnök?

Talán nem kellett volna "vicces Jani" 18 éves koráig várni, pláne ha hézagosan járt suliba, feladatait nem végezte el, stb.

Szerintem egy pedagógus nevelni is igyekszik a tanítványait, még középiskolában is. Eszembe jut a saját matektanárom, közel 40 év távolából, aki bár nem volt osztályfőnökünk, bizony nevelt bennünket. És nagyon jól tette, őrá emlékszem legjobb szívvel a gimis éveimből.
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.03.28.
Távoktatás? Nem most van a nagydolgozatok íratásának ideje
„A kényszer szülte átállás a digitális távoktatásra nálunk most aránylag gyorsan megtörtént” – mondta a HVG-nek Ignácz István, Európa első roma nemzetiségű középiskolája, a...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.03.28.
Pörög a távoktatás: mi lesz az évvégi jegyekkel?
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma tájékoztatása szerint a számonkérések módja lehet például beadandó dolgozat, prezentáció vagy videós beszámoló, de használhatnak valamilyen teszt...
(Forrás: eduline)
--
2020.03.28.
Májustól vakáció, augusztustól új tanév - a Pedagógus Kar ötlete
Észrevételei vannak a digitális átállással kapcsolatban a Nemzeti Pedagógus Karnak. Pontos napirendet és a tananyag mérséklését javasolja a Nemzeti Pedagógus Kar a digitális távoktatásban...
(Forrás: Infostart)
--
2020.03.27.
A tanárok számára is kihívás az újfajta oktatás
Egy kis baranyai település általános iskolai tantestülete az iskolák bezárása és a digitális oktatás kihirdetése (március 11.) után rögtön összeült, hogy a kialakult helyzetet közö...
(Forrás: BAMA)
--
2020.03.27.
A távoktatás pluszteher tanárnak, gyereknek, szülőnek
Soha nem volt még ilyen fontos a tanulók, a szülők és a pedagógusok együttműködése, egymásba vetett bizalma. A digitális munkarend sikere jelentős mértékben ezen múlik.Ezt a nehéz idő...
(Forrás: 24.hu)
--
2020.03.27.
Az összefogás ideje jött el a tanulásban is
A koronavírus-járvány miatti távoktatás kapcsán több száz egyetemista döntött úgy, hogy önkéntesen online tanórákat tart az egészségügyben dolgozók gyermekeinek. Az alapítvány má...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.03.27.
Pedagóguskar: Ne várjunk el folyamatos online jelenlétet!
Fontos a napirend az új munkarendben is, éjszaka és hétvégén lehetőleg ne küldjenek feladatokat a diákoknak – többek között erre hívja fel a figyelmet friss ajánlásában a Nemzeti Pedag...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.03.27.
A bölcsődei, óvodai dolgozókat átállíthatják fogyatékkal élők segítésére
A fogyatékkal, de saját otthonukban élő emberek és családjaik támogatásáról szóló, a koronavírus-járvány idejére vonatkozó intézkedési tervet kaptak az önkormányzatok a pénteken...
(Forrás: index)
--
2020.03.27.
Kötelező otthoni videó a tesióráról? Nem hozhatnák ilyen helyzetbe a diákokat
Azt mindenképp le kell szögezni, a digitális távoktatás főként a rendszer újdonsága miatt még nincs törvényi szinten szabályozva. Ezért bizonyos kereteket fontos lenne megszabni, főleg...
(Forrás: eduline)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  Szilágyi István

Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  OFOE

Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)

--
  Harmat Krisztina

Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina

--
  Szilágyi István

Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  Doroginé Kiss Ildikó

Tisztelt Egyesület!
Nyelvtanárként 2019 szeptember közepétől december 20-ig (téli szünet kezdete) az én tanulócsoportomat összevontam az említett idő alatt táppénzen levő kolléganőm csoportjával heti 3 órában. Ez összesen 3 osztályt érintett, ami heti heti 9 összevont órát jelentett. Mikor rákérdeztem, hogy ezért jár-e túlóra íj vagy valami plusz bér, azt a választ kaptam, hogy nem mert az összevont órákért semmi sem jár. Ráadásul ugyanígy több mint három hónapot már a tavalyi évben is helyettesítettem ugyan így. Kérdésem, valóban nem jár az összevont órák után túlóra? Mit mond erről a jogszabály?
Üdvözlettel: Doroginé Kiss Ildikó, tanár

--
  OFOE

Kedves Láng Róbert! Ime a szabály
Mt. 123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.

(2) A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

(3) A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

(A választ Nagy Erzsébettől, a PDSZ szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Gyimesi Krisztina! A PDSZ szakértőjétől, Nagy Erzsébettől kaptuk a következő választ:
1. A Kjt. 23/B. § -a adott mint lehetőség:
(1) A teljes munkaidőben foglalkoztatott közalkalmazott írásbeli
kérelmére a munkáltató köteles a kinevezésben heti húszórás
részmunkaidőt kikötni, ha a közalkalmazott a kérelem benyújtásakor az
Mt. 128. §-ában foglalt fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe.
(2) A munkáltató a közalkalmazottnak a munkaidő egyenlőtlen
beosztására vonatkozó kérelmét csak abban az esetben tagadhatja meg,
ha az számára lényegesen nagyobb munkaszervezési terhet jelentene. A
munkáltató köteles írásban megindokolni a kérelem megtagadását.
(3) A részmunkaidő kikötése
a) a fizetés nélküli szabadság megszűnését követő naptól,
b) ha a közalkalmazott betegsége vagy a személyét érintő más
elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől
számított harminc napon belül ki kell adni rendes szabadságát, a
szabadság leteltét követő naptól hatályos.
A b) pontban foglaltak alkalmazása esetén - a felek eltérő
megállapodása hiányában - a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő első munkanapon meg kell kezdeni.
Eltérő megállapodás esetén a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő harminc napon belül meg kell
kezdeni.
(4) A kérelmet az (1) bekezdés szerinti fizetés nélküli szabadság
igénybevételének megszűnése előtt legalább hatvan nappal kell a
munkáltatóval közölni. A kérelemben a közalkalmazott köteles
tájékoztatni a munkáltatót
a) a fizetés nélküli szabadság igénybevételére jogosító gyermeke
harmadik életéve betöltésének időpontjáról, továbbá
b) ha egyenlőtlen munkaidő-beosztásban kíván dolgozni, a
munkaidő-beosztásra vonatkozó javaslatáról.
(5) A (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően a nevelési-oktatási
intézményben pedagógus munkakörben foglalkoztatottak esetében a
kérelmet a fizetés nélküli szabadság tartama alatt, a tanév szorgalmi
időszakának befejezését, illetve az első félév befejezését megelőző
hatvan nappal korábban kell a munkáltatóval közölni.
(6) A (3) bekezdés szerinti időponttól a közalkalmazotti jogviszony
alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli vagy természetbeni
juttatás tekintetében e törvény erejénél fogva az időarányosság elve
alkalmazandó, ha a juttatásra való jogosultság a munkaidő mértékével
összefügg.
(7) Az (1) bekezdés szerinti kérelem alapján kikötött részmunkaidőben
a munkáltató a közalkalmazottat
a) a kérelem szerinti időpontig, de
b) legfeljebb a gyermek négyéves koráig, három vagy több gyermeket
nevelő közalkalmazott esetén a gyermek hatéves koráig
köteles foglalkoztatni. Ezt követően a közalkalmazott munkaidejét a
kérelem benyújtása előtti mérték szerint kell megállapítani.
(8) Az (1)-(7) bekezdés nem alkalmazható a vezetői megbízású
közalkalmazott tekintetében.
Ekkor a kötött munkaidő a részmunkaidő 80%-a lesz, pl. félállás esetén
heti 20 óra, és a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő is a
csökkentett munkaidő 55-65 százaléka. (félállásnál heti 11-13 óra). A
szabadság ugyanannyi marad, csak a távolléti díj, ami a szabadság
idejére jár, az időarányos illetmény alapján lesz megállapítva.
Sajnos a köznevelési törvény szerint nincs már külön napközis
munkakör, ezért azt is tanító szakképzettséggel kell ellátni alsó
tagozaton. Maradnak olyan egyéb foglalkozások, amelyek nem
végzettséghez kötöttek: szakkörök, tehetséggondozó, tanórán kívüli
foglalkozás, tanórán kívüli programok szervezése, lebonyolítása.

--
  OFOE

Tisztelt Szodrai Csilla! A szakképzési törvény 127 § 6 szerint annak, aki már alkalmazott, mindenképp ki kell fizetni, aki új, annak megállapodás esetén:
A munkáltatói jogkör gyakorlója a szakképző intézmény alkalmazottjával megállapodhat a szakképző intézményben eltöltött legalább tizenötéves munkaviszony esetére jubileumi jutalom biztosításában. Az Nkt. e törvény hatálybalépését megelőző napon hatályos rendelkezései szerinti szakgimnázium, illetve szakközépiskola alkalmazottja esetében az ilyen megállapodás a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerinti feltételekkel kötelező azzal, hogy a jubileumi jutalomra jogosító időszakban a közalkalmazotti jogviszony és a szakképző intézménnyel fennálló munkaviszony időtartamát egybe kell számítani. (A választ Juhász Ágnes adta meg.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek