„Mentés másként”, avagy mi kerüljön a jövő digitális iskolatáskájába?
6. Miért kellenek újfajta tananyagok a digitális nemzedék számára?
Az utóbbi időben egyre többet foglalkozunk a különböző nemzedékek jellemzőivel. A Z generáció legidősebb tagjai lassan befejezik a középiskolát. Felkészültek-e a pedagógusok arra, hogy ezeket a diákokat tanítsák? Másképp kell-e tanítani őket? Megfelelők-e a jelenlegi tananyagok? Mennyire lehetnek eredményesek a jelenlegi taneszközök? Korábban ezek a kérdések ennyire élesen nem merültek fel. Miért lett éppen most ez ennyire fontos kérdés?
A tananyagfejlesztés, tankönyvírás, tankönyvgyártás óriási mértékben fejlődött az elmúlt néhány évtizedben, ebben nagy szerepet játszott a liberalizált tankönyvpiac. Több tankönyvkutatás is vizsgálta az elmúlt évtizedek tankönyveit, a tartalmi, módszertani változásokat. A magyar nyelv és irodalom tantárgy esetében is felrajzolható az a jelentős fejlődési ív, amit a tankönyvek az elmúlt időszakban bejártak. A fekete-fehér, képeket alig, viszont rengeteg szöveget tartalmazó tankönyveket felváltották az érdekesebb, színesebb, átláthatóbb, gyerekek számára motiválóbb, módszertanilag jobban végiggondolt tankönyvek. Ennek ellenére egy dologban mindegyik hasonlít egymásra: papíralapúak. A tankönyv, ahogy a nevében is benne van, könyv. Az előbb vázolt fejlődési sorban a legmesszebb Fűzfa Balázs tankönyvei jutottak el. Amennyire egy papíralapú tankönyvet közel lehet vinni a vizuális és digitális kultúrához, azt ez a tankönyvsorozat megtette. Sőt, ezeket a tankönyveket már valójában foglyul ejtette hagyományos közvetítő közege. Sokkal hatásosabban működnének digitális tananyagként.
A mostani diákok iskolatáskája még korántsem digitális: jórészt füzeteket, könyveket, tollakat tartalmaznak. Ha okostelefon, esetleg tablet van is bennük (az e-book olvasót már ne is említsük), az biztosan nem az iskolai munka kelléke még. Nem megkerülhető a kérdés: szükség van-e egyáltalán erre a bizonyos „digitális iskolatáskára”? Ha eddig megfeleltek a hagyományos tankönyvek, miért lenne éppen most másra szükség? Annyira mások lennének ezek a gyerekek?
Ezzel vissza is tértünk a generációk kérdéséhez. A „digitális bennszülöttek” elsősorban nem abban különböznek a korábbi nemzedékektől, hogy sokkal ügyesebben használják a digitális eszközöket, bár kétségtelenül ez a leglátványosabb eltérés. (Sőt, egyfajta fordított szocializációs folyamat keretében bennünket, „bevándorlókat” sokszor meg is tanítanak használatukra.) Máshogy látják, értelmezik a világot, kitüntetett szerepet kap életükben a vizualitás. Mindemellett nagyon jó verbális, kommunikációs képességek is jellemzik őket, de más típusú szövegeket olvasnak és írnak általában, mint amit az iskola elvár tőlük, sokkal többféle csatornán keresztül kommunikálnak. Hihetetlen figyelemmegosztásra képesek (multitasking), de a hosszantartó, koncentrált figyelemre kevésbé képesek. Sokkal jobban ki vannak téve a média, a manipuláció hatásainak, ennek kivédésében az oktatásnak kitüntetett szerepe van. Egyes területeken hihetetlenül érettek, más területeken pedig messze életkoruk alatti fejlettséget mutatnak. Tehát a szülőknek, pedagógusoknak fokozottan kell figyelni rájuk. Egyre több tanulmány, könyv jelenik meg a Z generációról, nem véletlenül. Ha az iskola, az oktatás, a pedagógusok nem akarják tudomásul venni a változásokat, ezeknek a gyerekeknek a legfontosabb jellemzőit, akkor könnyen zsákutcába juthatunk. Az iskola csak az első állomás, a munkaerőpiacnak, a munkáltatóknak is fel kell készülnie az új generáció érkezésére.
Hogyan függ mindez össze az irodalomtanítással és a digitális tananyagokkal? Nagyon szorosan. Az oktatásnak, oktatásfejlesztőknek, tanterv- és tananyagfejlesztőknek válaszolniuk kell azokra a kérdésekre, problémákra, melyeket a Z generáció vizsgálata során a pszichológusok már felvetettek. Az iskola, a pedagógia ezen a téren sajnálatos elmaradásban van. Ezért van nagy szükség az ilyen témájú konferenciákra, mert a pedagógiának és a pedagógusoknak is fel kell készülniük arra, hogy a mai fiatalok motiválása, eredményes tanítása más eszközöket, más módszereket és más tananyagokat kíván.
El kell szakadni a papíralapú tankönyvektől, digitális tananyagokra van szükség. Az irodalom esetében is óriási mennyiségű digitalizált mű érhető már el a neten, hipertextekkel, linkekkel azonnali kapcsolatot lehet teremteni különböző irodalmi és képzőművészeti alkotások, szövegek, szerzők között (számos mű meghallgatható már a szerző saját előadásában is). Sokkal jobban kell építeni a képzőművészet és irodalom kapcsolatára, az irodalom határterületeire. A média, a vizuális kultúra hangsúlyát is növelni kell a magyarórákon. A motiválás, élményszerűség növelése az irodalomtanítás kulcsfontosságú eleme lett. Ha ez a kettő hiányzik, az irodalomtanítás vesztésre fog állni. Újra kellene gondolni a kánonközvetítés kérdéseit, az irodalomtörténet szerepét az irodalomtanításban. A kortárs irodalom megjelenítését sokkal hangsúlyosabbá kell tenni a digitális tananyagokban, kortárs alatt pedig a 2000-es évek irodalmát értem. Sokkal bátrabban kellene élnünk a populáris kultúra produktumaival, sok esetben könnyebben juthatunk innen visszafelé a klasszikus kultúra felé, mint fordítva. A digitalizált tananyagok felszámolnák a linearitás hangsúlyát, esélyt adnának a különféle bejárási útvonalak számára, mindehhez egy könnyen kezelhető kereshetőséget társítanának. Így sokkal közelebb jutnánk ahhoz a kultúrához, amelyben nem csak diákjaink, hanem mi is élünk.
A digitalizált tananyagok segítségével nemcsak megnyerhetünk magunknak egy generációt, hanem eredményesebbé, sikeresebbekké válhatunk pedagógusként is. Bár sokszor tapasztaljuk az ellenkezőjét, a pedagógus is csak olyan ember, aki alapvetően sikerre szocializált, és bénítóan hat rá a kudarc. Ebben egy platformon állnak a diákokkal.
A digitális tananyagok ezt a kudarcot nagy eséllyel minimalizálhatnák.
Kerber Zoltán
oktatáskutató
Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet
--
-- » Kommentálom
|
Utolsó üzenetek:
 OFOE Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)
--
Szilágyi István Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.
--
OFOE Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)
--
OFOE Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)
--
Harmat Krisztina Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina
--
Szilágyi István Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.
--
Doroginé Kiss Ildikó Tisztelt Egyesület!
Nyelvtanárként 2019 szeptember közepétől december 20-ig (téli szünet kezdete) az én tanulócsoportomat összevontam az említett idő alatt táppénzen levő kolléganőm csoportjával heti 3 órában. Ez összesen 3 osztályt érintett, ami heti heti 9 összevont órát jelentett. Mikor rákérdeztem, hogy ezért jár-e túlóra íj vagy valami plusz bér, azt a választ kaptam, hogy nem mert az összevont órákért semmi sem jár. Ráadásul ugyanígy több mint három hónapot már a tavalyi évben is helyettesítettem ugyan így. Kérdésem, valóban nem jár az összevont órák után túlóra? Mit mond erről a jogszabály?
Üdvözlettel: Doroginé Kiss Ildikó, tanár
--
OFOE Kedves Láng Róbert! Ime a szabály
Mt. 123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.
(2) A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.
(3) A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.
(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.
(A választ Nagy Erzsébettől, a PDSZ szakértőjétől kaptuk.)
--
OFOE Kedves Gyimesi Krisztina! A PDSZ szakértőjétől, Nagy Erzsébettől kaptuk a következő választ:
1. A Kjt. 23/B. § -a adott mint lehetőség:
(1) A teljes munkaidőben foglalkoztatott közalkalmazott írásbeli
kérelmére a munkáltató köteles a kinevezésben heti húszórás
részmunkaidőt kikötni, ha a közalkalmazott a kérelem benyújtásakor az
Mt. 128. §-ában foglalt fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe.
(2) A munkáltató a közalkalmazottnak a munkaidő egyenlőtlen
beosztására vonatkozó kérelmét csak abban az esetben tagadhatja meg,
ha az számára lényegesen nagyobb munkaszervezési terhet jelentene. A
munkáltató köteles írásban megindokolni a kérelem megtagadását.
(3) A részmunkaidő kikötése
a) a fizetés nélküli szabadság megszűnését követő naptól,
b) ha a közalkalmazott betegsége vagy a személyét érintő más
elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől
számított harminc napon belül ki kell adni rendes szabadságát, a
szabadság leteltét követő naptól hatályos.
A b) pontban foglaltak alkalmazása esetén - a felek eltérő
megállapodása hiányában - a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő első munkanapon meg kell kezdeni.
Eltérő megállapodás esetén a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő harminc napon belül meg kell
kezdeni.
(4) A kérelmet az (1) bekezdés szerinti fizetés nélküli szabadság
igénybevételének megszűnése előtt legalább hatvan nappal kell a
munkáltatóval közölni. A kérelemben a közalkalmazott köteles
tájékoztatni a munkáltatót
a) a fizetés nélküli szabadság igénybevételére jogosító gyermeke
harmadik életéve betöltésének időpontjáról, továbbá
b) ha egyenlőtlen munkaidő-beosztásban kíván dolgozni, a
munkaidő-beosztásra vonatkozó javaslatáról.
(5) A (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően a nevelési-oktatási
intézményben pedagógus munkakörben foglalkoztatottak esetében a
kérelmet a fizetés nélküli szabadság tartama alatt, a tanév szorgalmi
időszakának befejezését, illetve az első félév befejezését megelőző
hatvan nappal korábban kell a munkáltatóval közölni.
(6) A (3) bekezdés szerinti időponttól a közalkalmazotti jogviszony
alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli vagy természetbeni
juttatás tekintetében e törvény erejénél fogva az időarányosság elve
alkalmazandó, ha a juttatásra való jogosultság a munkaidő mértékével
összefügg.
(7) Az (1) bekezdés szerinti kérelem alapján kikötött részmunkaidőben
a munkáltató a közalkalmazottat
a) a kérelem szerinti időpontig, de
b) legfeljebb a gyermek négyéves koráig, három vagy több gyermeket
nevelő közalkalmazott esetén a gyermek hatéves koráig
köteles foglalkoztatni. Ezt követően a közalkalmazott munkaidejét a
kérelem benyújtása előtti mérték szerint kell megállapítani.
(8) Az (1)-(7) bekezdés nem alkalmazható a vezetői megbízású
közalkalmazott tekintetében.
Ekkor a kötött munkaidő a részmunkaidő 80%-a lesz, pl. félállás esetén
heti 20 óra, és a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő is a
csökkentett munkaidő 55-65 százaléka. (félállásnál heti 11-13 óra). A
szabadság ugyanannyi marad, csak a távolléti díj, ami a szabadság
idejére jár, az időarányos illetmény alapján lesz megállapítva.
Sajnos a köznevelési törvény szerint nincs már külön napközis
munkakör, ezért azt is tanító szakképzettséggel kell ellátni alsó
tagozaton. Maradnak olyan egyéb foglalkozások, amelyek nem
végzettséghez kötöttek: szakkörök, tehetséggondozó, tanórán kívüli
foglalkozás, tanórán kívüli programok szervezése, lebonyolítása.
--
OFOE Tisztelt Szodrai Csilla! A szakképzési törvény 127 § 6 szerint annak, aki már alkalmazott, mindenképp ki kell fizetni, aki új, annak megállapodás esetén:
A munkáltatói jogkör gyakorlója a szakképző intézmény alkalmazottjával megállapodhat a szakképző intézményben eltöltött legalább tizenötéves munkaviszony esetére jubileumi jutalom biztosításában. Az Nkt. e törvény hatálybalépését megelőző napon hatályos rendelkezései szerinti szakgimnázium, illetve szakközépiskola alkalmazottja esetében az ilyen megállapodás a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerinti feltételekkel kötelező azzal, hogy a jubileumi jutalomra jogosító időszakban a közalkalmazotti jogviszony és a szakképző intézménnyel fennálló munkaviszony időtartamát egybe kell számítani. (A választ Juhász Ágnes adta meg.)
--
  Kommentek |
|
Tovább...
Link küldése