OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2012. december 21.
» Hozzászólások (8)

Az ofő szerepe

(Szegedi Eszter interjúja Szekszárdi Júliával, az OFOE elnökével)1

Te alapítottad az Osztályfőnökök Országos Egyesületét - hogy jött ez a kezdeményezés?

2000-ben Szombathelyen rendeztük meg a III. Országos Osztályfőnöki Konferenciát, amelyen egyértelműen kiderült, hogy ez a pedagógusi szerepkör tisztázatlan, és a tekintélye az idők során jelentősen megkopott. Akkor úgy határozott több, mint 200 pedagógus, hogy létrehozunk egy szakmai szervezetet, amely újragondolja az osztályfőnökség fogalmát, és folyamatosan törődik ezzel a fontos, de presztízsét vesztett pedagógiai funkcióval.

Miért van szükség erre?

Az osztályfőnökség 1849-től működik a magyar közoktatásban, a Ferenc József császár által aláírt tanügyi dokumentum, az Organisationsentwurf megjelenése óta. Létrehozása abból a természetes igényből fakadt, hogy az a négy osztály elvégzése után, amikor már több pedagógus van a gyerekekkel, legyen egy felelős személy, aki odafigyel rájuk, ismeri őket, intézi az osztály adminisztrációját, és közvetít az osztályba járó gyerekek, illetve szüleik és az iskola egésze között. Figyelemre méltó, hogy ő csupán az igazgatónak volt alárendelve, senki másnak nem tartozott elszámolással.

Az évtizedek során azonban ez a szerep jócskán felduzzadt, és egy 80-as évek elején végzett vizsgálat szerint az osztályfőnök mint az osztályban zajló nevelés mindenese, rabszolgája, bűnbakja bukkan fel, elborítják a teendők, amelyeknek csupán egy hányadát képes megfelelően ellátni. Erre az időszakra már kezd elhalványulni a hagyományos: gyerekekkel törődő, értük felelősséget vállaló, velük örömmel együtt lévő pedagógus ideálja. Persze ez nem jelenti azt, hogy azóta is ne lettek volna kiváló osztályfőnökök, sőt – ha csökkenő számban is – ma is vannak ilyenek. Számuk azonban mára igen csak megcsappant.

A NAT bevezetésével 1996-ban, 1849 óta először megszűnt az osztályfőnöki szerep központi kodifikációja. A kerettantervek 1998-ban ugyan visszaállították az osztályfőnöki órákat az országos programba, de az osztályfőnök szerepkör korábbi biztos léte megingott. Számos kísérlet történt a szerep újrafogalmazására nem csupán az alternatív iskolákban, de lényeges változás nem történt, csak a helyzet vált még zavarosabbá.

Egy szakmai vita során, még a 90-es években merült fel a kérdés, hogy szükség van-e egyáltalán osztályfőnökre, illetve a hagyományos értelemben vett osztályfőnökre van-e szüksége a mai iskolának. Erre a kérdésre még most is keressük az adekvát választ. Úgy vélem, hogy az a természetes igény, amely 1849-ben életre hívta a szerepkört, ma is létezik, de hogy éppen osztályfőnöknek hívják-e azt a pedagógust, aki ezeknek az igényeknek megfelel, hogy egy embernek kell-e ellátnia a feladatot, arra nem tudnék érvényes választ adni.

Egy azonban biztos: ez a szerep az, amit nem lehet központi direktívákkal, „fentről” beszabályozni, hiszen a tartalmat első sorban az adott iskola adott tanulócsoportjának valós szükségletei határozzák meg, azok meg rendkívül sokfélék. Nem is szólva arról, hogy az osztályfőnök folyamatosan az arcvonalban van, minden változást saját bőrén érez, és meg kell tanulnia mindent azonnal lereagálni. Nem szabad tehát túl sok (nagyrészt felesleges) szabállyal gúzsba kötni, engedni kell szabad és alkotó értelmiség módjára: felelősen, saját szakmaisága és lelkiismerete szerint cselekedni. Ehhez persze számos olyan kompetenciával kell rendelkeznie, ami a feladatra alkalmassá teszi.

Az osztályfőnök mint pedagógiai szerep azonban ma az iskolák túlnyomó többségében mégis csak jelen van. Nyilván vannak olyan sajátosságok, amelyek kimondottan hozzá köthetők. Melyek ezek?

Az osztályfőnök jelenleg szinte az egyetlen olyan pedagógus a tantestületben akinek dolga lenne a személyesség garantálása. Aki segít abban, hogy a gyerek otthonosan és biztonságban érezze magát az iskolában. Mióta az osztályfőnöki szerep elerőtlenedett, a személyesség, főleg a középiskolákban (kutatási adatokkal is igazolhatóan) gyengült. Sajnos az osztályfőnök egyre ritkábban számít bizalmi személynek, csökken azoknak a tanulóknak az aránya, akik személyes problémáikkal hozzá fordulnak.

Az osztályfőnök szerepének sajátossága, hogy a rábízott kortárscsoportot a létrejöttétől a megszűnéséig figyelemmel kísérheti, és a csoport dinamikáját az egyes gyerekek fejlesztésének érdekében kihasználhatja. Módja nyílik tehát arra, hogy a gondjaira bízott tanulócsoportot mint szocializációs gyakorló terepet hasznosítsa, s így módja van a gyerekek személyes és társas kompetenciáinak fejlesztésére. Ez lehetőség, amelyet a pedagógus vagy kihasznál, vagy sem. Mióta leszűkült a tanórán kívüli tevékenységek köre, egyre kevesebb időt tölt együtt osztály és osztályfőnök, érzékelhető az iskolai osztálynak mint nevelési tényezőnek az elhalványulása. Pedig a gyerekek, főként serdülőkorban nagyon fontosnak tartják az osztályközösséget, hiszen igen hosszú időt töltenek együtt, nem mindegy, hogy érzik magukat, védettek vagy kiszolgáltatottak, milyen hatások érik őket, hogyan dolgozzák fel ezeket. Persze, az osztálybeli események nagy része nem a tanárok szeme előtt zajlik, de közvetve sok mindenről értesülhetnek, s ha sikerül figyelemmel kísérniük a csoportdinamikai folyamatokat, sokat tehetnek, illetve tehetnének tanulóik sikeres szocializációja érdekében.

Mindig is az osztályfőnök feladata volt a szülőkkel való kapcsolat kiépítése, az iskola és a család közötti közvetítés. Általános tapasztalat, hogy az iskola és a család, a pedagógusok és a szülők között rengeteg a feszültség. A társadalomban általános bizalmatlanság ebben a kapcsolatban is megmutatkozik. Az osztályfőnök rengeteget tehetne e feszültség feloldása, a bizalmatlanság eloszlatása érdekében. Erre azért lenne roppant nagy szükség, mert jelenleg mind a család, mind az iskola számos olyan nevelési problémával szembesül, amelyek egy része a társadalmi szintű válságból ered (általános bizonytalanság, egzisztenciális problémák, fokozódó előítéletek, növekvő agresszivitás stb.), egy másik része pedig a globális változásokból, a nemzedékváltás felgyorsulásából. Az ún. netgenerációval való bánásmód kérdésköre ugyanúgy foglalkoztatja a szülőt, mint a pedagógust. A tanácstalanság közös, és a korábban elképzelhetetlen konfliktusok megoldásának esélyét nagyban növelné, ha a szülő és a pedagógus egymásra mutogatás helyett együttműködne. Ebben az osztályfőnök mint mediátor is komoly szerepet vállalhatna.

Tehát itt nem egyemberes feladatkörről van szó. Kikkel oszthatja meg az osztályfőnök a feladatokat és a felelősséget?

Szövetségesek nélkül lehetetlen eredményesen ellátni a feladatot. Az igazán jó iskolában az osztályfőnök mint teamvezető működik, a teamet mindazok a kollégák és egyéb szakemberek alkot(hat)ják, akik az adott tanulócsoporttal foglalkoznak. Az osztályban tanító szaktanárok mellett tagja lehet a napközis vagy tanulószobában működő pedagógus, az iskolapszichológus, a családgondozó, a gyógypedagógus stb.. Számos olyan feladat van, amely túlmutat az osztályfőnök szakmai kompetenciáján, ezért nagyon fontos, hogy a kapcsolatrendszere széles körű legyen, problémák esetén lehessen kihez fordulni, legyen szó akár egészségügyi, akár gyermekvédelmi problémákról. Tudom, ez túl szépen hangzik, és az intézmények többségében még a pedagógusok közötti munkakapcsolat sem zökkenőmentes. Időhiány, forráshiány, kiégés, bizonytalanság, szervezetlenség, kiábrándultság - ilyesmire hivatkozva hiúsul meg gyakran az ilyen irányú törekvés, ha egyáltalán tudatosodik ennek jelentősége.

Mi az, amiben az OFOE segíteni tud? A honlappal, egyéb tevékenységekkel az osztályfőnökökön kívül kiket céloztok meg?

Minden olyan pedagógust, akinek erre igénye van, minden olyan szülőt, aki számára fontos a iskola és minden olyan társadalmi és civil szakmai szervezetet, műhelyt, aki tenni szeretne valamit az iskolai nevelés eredményessége érdekében. Van egy egyesületi facebook oldalunk, ahová a honlap írásainak egy része mellett az iskolai munkával, a pedagógiával kapcsolatos híreket, írásokat, képeket, videó-anyagokat is közzétesszük. Örömmel tapasztaljuk, hogy a honlap látogatottsága napi 2000 fő körül van, a facebook oldalon megjelenők száma pedig már 30 ezres csúcsig is eljutott. Számunkra ez utóbbi visszajelzések segítenek figyelemmel kísérni, hogy mely témák iránt a legnagyobb az érdeklődés, és a portál szerkesztésénél igyekszünk ezt figyelembe venni.

Az OFOE honlapon minden poszt regisztráció nélkül kommentelhető, fennállásunk több, mint 10 éve alatt mindössze két alkalommal kényszerültünk arra, hogy kommentet töröljünk, Interaktív rovatunkba, az Üzenőbe folyamatosan érkeznek kérdések, pedagógusoktól gyakran munkajogi, ritkábban nevelési problémák. Egyre gyakrabban bukkannak fel azonban a gyermekük pedagógusaival elégedetlen szülők, akik jellemzően arra kérdeznek rá, hogy az adott pedagógusnak, iskolának joga van-e a gyermekével ezt vagy azt tenni.

Mik a jellemző problémák, amivel hozzátok fordulnak pedagógusok?

Sok pedagógus panaszkodik tanórai fegyelmezetlenségre, sok diák agresszív, tiszteletlen, motiválatlan, a tanár pedig eszköztelennek érzi magát ebben a helyzetben. Nehezen tudatosodik a tanítókban, tanárokban, hogy hogy a szocializációs környezetben lezajló változás a gyerekeknek nem csupán az értékvilágát, hanem az agyműködését is megváltoztatta, s ezekre a változásokra a pedagógiának óhatatlanul reflektálnia kell. Ezévben két – az OFOE által kezdeményezett, az ELTE Iskolapedagógiai Központjával és a Magyartanárok Egyesületével közösen megszervezett – országos konferencián (digitalisnemzedek.hu, digitalispedagogus.hu) nemzedék, Digitális pedagógus) esett szó erről a problémakörről. Úgy véljük, hogy e rendezvényekkel sikerült a témát szélesebb körben tematizálni, bár a megoldástól igen messze vagyunk.

A Digitális pedagógus konferenciára készülve hoztunk létre egy nyílt facebook csoportot ofő online és offline címen, ahová folyamatosan kerülnek fel a nevelés aktuális kérdéseivel kapcsolatos anyagok. Az alapgondolat, s az oldal elnevezése is ezt sugallja, hogy napjainkban az online és az offline világ összeér, egyik sem lehet érvényes a másik nélkül.

Kell-e az osztályfőnököknek speciális képzést megkapni?

Ha meg kívánjuk őrizni és egyben megújítani ezt a hagyományos szerepkört, kijelölhető néhány súlyponti téma, amelynek jelen kell lennie az osztályfőnökségre való felkészítésben.

Valamennyi pedagógusnak szüksége van pszichológiai alapismeretekre, hogy tudatosabban tudjon bánni a gondjaira bízott gyerekekkel. Az osztályfőnökök esetében talán a szociálpszichológiai tudnivalók lehetnek hangsúlyosabbak annak érdekében, hogy az iskolai osztály szocializációban játszott szerepét jobban kihasználhassák.

A társadalmi jelenségekre, a globális változásokra való reflektálás készsége és képesség, valamint a konstruktív konfliktuskezelés is olyan tudások, amelyekkel az osztályfőnöknek rendelkeznie kellene.

Nem szóltam korábban az osztályfőnöki órákról. Igaz, ez az intézmény csupán az 50-es évek óta létezik, tehát nem feltétlenül szerves része az osztályfőnökségnek. Mivel azonban benne maradt a tantervben, az osztályfőnökségre történő felkészítésbe a metodikai kultúra fejlesztése is beletartozhat.

Mik volnának azok a legfontosabb változtatások, amelyek szükségesek lennének az új oktatási rendszerben?

Az oktatási rendszer egészének a központosítást célzó változásai rengeteg veszélyt hordoznak. A sajátos helyi igények érvényesítésének megnehezülése, a kötelező értékrendbeli irányultság elvárása negatív hatással van az osztályfőnök feladatkörére is. A felfelé való megfelelés kényszere, a világnézeti sokszínűség megszüntetésének igénye beszűkíti a lehetőségeket a tárgyalt területen is. Ráadásul az új köznevelési törvényben nem érezhető törekvés arra, hogy a változó világhoz próbálja igazítani a pedagógusszerepet. Az idő kerekének visszaforgatásával nem lehet célt érni, nem a sokak által annyira áhított rend és fegyelem tér majd vissza, hanem a félelem, a kiszolgáltatottság érzése erősödik fel, s ennek következtében romlik a fiatalokkal való őszinteségen és kölcsönös tiszteleten alapuló kapcsolat kialakításának esélye.

Az oktatáspolitika „újdonságai” közül két olyan mozzanatot emelek ki, amely közvetlenül érinti az osztályfőnöki munkát. Az egyik a közösségi szolgálat, amelynek a célkitűzéseivel akár egyet is lehet érteni, csak előbb pontosan tisztázni kellene, hogy mi a dolog lényege. Csak örülni lehet annak, ha a gyerekek megtanulnak önzetlenül munkálkodni, erősödik a szolidaritásuk a rászorulók iránt, és örömüket lelik abban, ha hasznossá teszik magukat. Ennek azonban nem lehet módja a felülről elrendelés, az embert vagy kötelezik valamire, vagy önként vállalja ezt. A szükséges attitűdök kialakítása pedagógiai feladat, amelyhez a pedagógusnak rendelkeznie kell meghatározott személyes és szociális kompetenciákkal, enélkül nem lehet meggyőző és hiteles.

A másik említendő mozzanat az erkölcsi nevelés kérdésköre, ami a következő tanévtől tanóraként is jelen van az általános iskola minden évfolyamán, és többnyire feltételezhetően az osztályfőnökök feladatkörébe kerül. Egy pluralista demokráciában az iskola vállalható feladata e téren a felelős döntésre nevelés, az ehhez szükséges kompetenciák fejlesztése. Hiszen megjósolhatatlan, hogy a gyerek most és később milyen élethelyzetekbe kerül, és kényszerül döntésre, választásra. Egyértelműen meghatározni, hogy egy cselekvés mikor etikus és mikor nem az adott kontextus nélkül lehetetlen. Ez nagyon bonyolult probléma, terjedelmi okok miatt nem szeretnék mélyebben belemenni, csak jelzem, hogy a pedagógusok (osztályfőnökök) nagy része meglehetősen tanácstalan, és ezúttal valóban eszköztelen. A honlapon próbálunk némi módszertani segítséget adni e feladat ellátáshoz is.

Egy utópisztikusnak tűnő elképzelésem van arról, hogy miként lehetne az osztályfőnöki feladatkört a jelenleginél hatékonyabban ellátni. Az lenne jó, ha minden tanulócsoporthoz rendelnének heti 5 órát, ami szükséges ahhoz, hogy a hagyományosan az osztályfőnöknek szánt feladatot el lehessen látni.

Miért ennyit?

Legalább egy óra elmegy az adminisztrációra és az aktuális teendőkre. Legalább egy óra kell nevelési témák feldolgozására, projektek indítására. További óra szükséges az osztálybeli problémák, konfliktusok rendezésére (esetleg egyéni vagy kiscsoportos beszélgetés formájában). Még legalább egy óra a tanítási órán kívüli programok (kirándulás, ünnepély stb.) előkészítésére, és akkor még magát a programot bele sem számítottam. Egy órát kellene szánni a kollégákkal és a szülőkkel (esetenként más szakemberekkel) folytatott kapcsolatra, konzultációra, ha komolyan gondoljuk a gyerekek érdekében történő együttműködést.

Lehet, hogy mind az öt órát egy személy (az osztályfőnök) látja el, de lehet neki helyettese, beszállhat egy-egy program szervezésébe irodalom vagy testneveléstanár. Akkor elérhető, hogy az osztállyal, az egyes gyerekekkel történő foglalkozás szervezetten (óraszámba sorolt időráfordítással) történjen. Ennek a dolognak az adminisztrációja könnyedén elvégezhető a mai számítógépes világban, szándék és megfelelő munkaszervezés kérdése az egész. Most hogy heti 32 óra az iskolában letöltendő munkaidő, ez az óraszám még bele is férne, ha finanszírozzák (amit a jelenlegi helyzetet látva, sajnos, nehezen tudok elképzelni).

1Megjelent a Tempus Közalapítvány Pályázati pavilon című magazinjában, 2012. ősz

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Dóri | 2013. január 8.
Szükséges pedagógiai szabadság korlátozása?
Tessék!
-mások által előírt tanmenetet kell használni, tíz százalékos az engedélyezett eltérés. Idáig mindig a gyerekekre alakítottam a tanmenetet. Az eltérés a gyerek képességeihez, fejlődési üteméhez idomult. Az értékelés szintén. (sni, enyhén értelmi fogyatékos gyerekek, hhh stb.)
- nem lesz választási szabadság a tankönyvek, gyakorló anyag kiválasztásában (eddig némi határok között eddig ez lehetséges volt)
-ha újdonság adódik, alig lehet vitatkozni, választani, sokszor rákényszerítik az emberre kívülről a megoldást
-az ofői szerepkört nem lehet kívülről előírni, hiszen azt a helyi viszonyok szabják meg
-másodlagosan is kialakulnak korlátok: a sok adminisztráció, programszervezés stb. miatt nem marad elég energia, idő a valós ofői tevékenységre, mint pl. iskolán kívüli programok, beszélgetések, kapcsolatok a szülőkkel stb.
És! Egyre gyakrabban tapasztalom: sok iskolában az iskolavezetés kifele/fölfele akar megfelelni. Első a törvény, második a papír, a többi nem számít.
Nem a szabadságot, hanem a gúzsbakötést érzem.
Juli | 2013. január 5.
Éppen ez a gond! Dóri, megírnád, hogy a Te esetedben mi korlátozza a szükséges szakmai szabadságot?
Dóri | 2013. január 5.
Szakmai szabadság? Látja ezt valaki? Mert én nem.
Akkor?????
Juli | 2013. január 5.
Dóri! A változást csak magunktól várhatjuk, az állam legfeljebb a kereteket adhatja meg. Épp most olvastam valahol: az állam dolga a hardver biztosítása, a szoftver a mi felelősségünk. Elég baj az, hogy a jelenlegi oktatásirányítás gúzsba akar kötni. A pedagógiai munka, ha jól akarjuk csinálni, szakmai szabadságot igényel. És ez az osztályfőnöki munkára különösen érvényes, különben az egész feladatkör bürokratikus és nemszeretem feladattá silányul, s nem csak presztízsét veszti, hanem feleslegessé is válik.
Dóri | 2013. január 5.
„Egy az állam három személyben”????
Nem bízom ebben a „Szentháromságban”.
Ellenőriz, finanszíroz, szervez?
Szép kis kilátások. Csak a gyerek fog elveszni a rendszerben.
Elméletileg valóban erősödnie kellene az osztályfőnök szerepének..
De a gyakorlatban???? Az emberfüggő dolgokat is le lehet papirozni, de a megvalósítás az egyénen múlik. Az emberség nem a rendszer függvénye.
Akkor mitől is várható változás?

OFOE | 2012. december 26.
Rendeződni látszik az osztályfőnök szerepének a szabályozása, 2013 január 1-től ugyanis a köznevelés teljes rendszere állami irányítás alatt áll. "Az iskola, amely teljesen egy a fenntartójával, de megkülönböztethető tőle, míg az állami fenntartó nem más, mint maga az állam. Így tehát a szülő és gyermeke mikor belép az iskola kapuján az állam küszöbén lép keresztül, s az osztályfőnök nem más, mint az állam megtestesítője." (Ld.: Egy az állam, három személyben, SZEMA blog)
Juli | 2012. december 24. | szekszardi[pont]julia[kukac]gmail[pont]com
Kedves "Copy"! Természetesen igazad van, megfelelő önismeret, belső stabilitás, reális és pozitív énkép az alap, ami nélkül képtelenség bármilyen pedagógiai tevékenységet eredményesen végezni.
Copy | 2012. december 23. | copycsek[kukac]gmail[pont]com
Tetszik a cikk, számos gondolatébresztő kitekintése van. Azt azért megjegyzem, hogy az osztályfőnök megfelelő önismereti háttere nélkül nehezen képzelhető el a csoportdinamika tudatos formálása, vagy a konstruktív konfliktuskezelés kialakítása. Asszertív pedagógusokat!
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.04.02.
Nem lesz hosszabb a tanév – elhalasztják a minősítéseket
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma minden pedagógusnak köszöni az elmúlt hetek áldozatkész munkáját, mely a tantermen kívüli, digitális munkarendre való sikeres átállást lehetővé...
(Forrás: kormany.hu)
--
2020.04.02.
Maruzsa Zoltán: az érettségi követelmények nem változtak, a felkészülést folytatni kel
Mivel még több mint egy hónap van hátra az érettségi hagyományos kezdési időpontjáig, a járványügyi kérdésekben azonban nem látnak előre egy hónapot, az érintettek türelmét kérik...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.04.02.
Iskolai zaklatás a Google Classromban - mit tehetnek a tanárok?
A diákok online kapják a tananyagot, online tartják a kapcsolatot egymással és a tanáraikkal is. A sok virtuális időtöltésnek azonban lehetnek hátulütői is. Sok oktatási csoportban felmer...
(Forrás: eduline)
--
2020.04.01.
Digitális távoktatás: egyes, mert nem kézzel írtad
Szülők tíz-, ha nem százezreire szakadt rá két hete a pedagógus életpálya összes szakmai és emberi szépsége. A képesítés nélküli tanárrá válás az indexeseket sem kímélte, gyakorl...
(Forrás: index)
--
2020.04.01.
A most elindult tankönyvrendelés a bizonyíték arra, hogy a kormány az elmúlt hetekből semmit nem tanult
A Civil Közoktatási Platform nyílt levélben fordult az illetékes miniszterekhez az ügyben, az eddig ismertetett szakmai kritikájukon felül immár amiatt is kérik, hogy az illetékes miniszté...
(Forrás: mérce)
--
2020.04.01.
Ausztriában egy diáknak sem lesz hátránya a koronavírus miatt kialakult helyzetből
„Ésszel és szívvel” fogják értékelni a tanulókat a tanév végi záróvizsgákon – jelentette ki Heinz Faßmann. Az oktatási miniszter kifejtette. áprilisban várhatóan még otthonról...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.04.01.
Már lehet tankönyveket rendelni a következő tanévre az interneten
A kormány döntése értelmében 2020 szeptemberétől már minden köznevelésben résztvevő tanuló ingyenesen kapja meg a tankönyveit, így a rendelés semmilyen anyagi terhet nem jelent a csalá...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.04.01.
Iskolaérettség: nem lett egységesebb a rendszer
Míg korábban a gyermeket ismerő óvoda és a szülő dönthetett arról, hogy az adott év augusztus 31-éig hatodik életévét betöltő, vagyis tankötelessé váló gyermek további egy évet ó...
(Forrás: Népszava)
--
2020.04.01.
Milyen válaszokat adhatnak a pedagógusok és oktatási rendszerek a COVID-19 járványra? – Néhány tanulság a TALIS felmérésből
A mostani válsághelyzet felszínre hozza az oktatási rendszereinkben tapasztalható egyenlőtlenségeket: az online oktatáshoz szükséges internetkapcsolattól és számítógéptől kezdve a tá...
(Forrás: DPMK)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  Szilágyi István

Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  OFOE

Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)

--
  Harmat Krisztina

Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina

--
  Szilágyi István

Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  Doroginé Kiss Ildikó

Tisztelt Egyesület!
Nyelvtanárként 2019 szeptember közepétől december 20-ig (téli szünet kezdete) az én tanulócsoportomat összevontam az említett idő alatt táppénzen levő kolléganőm csoportjával heti 3 órában. Ez összesen 3 osztályt érintett, ami heti heti 9 összevont órát jelentett. Mikor rákérdeztem, hogy ezért jár-e túlóra íj vagy valami plusz bér, azt a választ kaptam, hogy nem mert az összevont órákért semmi sem jár. Ráadásul ugyanígy több mint három hónapot már a tavalyi évben is helyettesítettem ugyan így. Kérdésem, valóban nem jár az összevont órák után túlóra? Mit mond erről a jogszabály?
Üdvözlettel: Doroginé Kiss Ildikó, tanár

--
  OFOE

Kedves Láng Róbert! Ime a szabály
Mt. 123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.

(2) A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

(3) A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

(A választ Nagy Erzsébettől, a PDSZ szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Gyimesi Krisztina! A PDSZ szakértőjétől, Nagy Erzsébettől kaptuk a következő választ:
1. A Kjt. 23/B. § -a adott mint lehetőség:
(1) A teljes munkaidőben foglalkoztatott közalkalmazott írásbeli
kérelmére a munkáltató köteles a kinevezésben heti húszórás
részmunkaidőt kikötni, ha a közalkalmazott a kérelem benyújtásakor az
Mt. 128. §-ában foglalt fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe.
(2) A munkáltató a közalkalmazottnak a munkaidő egyenlőtlen
beosztására vonatkozó kérelmét csak abban az esetben tagadhatja meg,
ha az számára lényegesen nagyobb munkaszervezési terhet jelentene. A
munkáltató köteles írásban megindokolni a kérelem megtagadását.
(3) A részmunkaidő kikötése
a) a fizetés nélküli szabadság megszűnését követő naptól,
b) ha a közalkalmazott betegsége vagy a személyét érintő más
elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől
számított harminc napon belül ki kell adni rendes szabadságát, a
szabadság leteltét követő naptól hatályos.
A b) pontban foglaltak alkalmazása esetén - a felek eltérő
megállapodása hiányában - a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő első munkanapon meg kell kezdeni.
Eltérő megállapodás esetén a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő harminc napon belül meg kell
kezdeni.
(4) A kérelmet az (1) bekezdés szerinti fizetés nélküli szabadság
igénybevételének megszűnése előtt legalább hatvan nappal kell a
munkáltatóval közölni. A kérelemben a közalkalmazott köteles
tájékoztatni a munkáltatót
a) a fizetés nélküli szabadság igénybevételére jogosító gyermeke
harmadik életéve betöltésének időpontjáról, továbbá
b) ha egyenlőtlen munkaidő-beosztásban kíván dolgozni, a
munkaidő-beosztásra vonatkozó javaslatáról.
(5) A (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően a nevelési-oktatási
intézményben pedagógus munkakörben foglalkoztatottak esetében a
kérelmet a fizetés nélküli szabadság tartama alatt, a tanév szorgalmi
időszakának befejezését, illetve az első félév befejezését megelőző
hatvan nappal korábban kell a munkáltatóval közölni.
(6) A (3) bekezdés szerinti időponttól a közalkalmazotti jogviszony
alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli vagy természetbeni
juttatás tekintetében e törvény erejénél fogva az időarányosság elve
alkalmazandó, ha a juttatásra való jogosultság a munkaidő mértékével
összefügg.
(7) Az (1) bekezdés szerinti kérelem alapján kikötött részmunkaidőben
a munkáltató a közalkalmazottat
a) a kérelem szerinti időpontig, de
b) legfeljebb a gyermek négyéves koráig, három vagy több gyermeket
nevelő közalkalmazott esetén a gyermek hatéves koráig
köteles foglalkoztatni. Ezt követően a közalkalmazott munkaidejét a
kérelem benyújtása előtti mérték szerint kell megállapítani.
(8) Az (1)-(7) bekezdés nem alkalmazható a vezetői megbízású
közalkalmazott tekintetében.
Ekkor a kötött munkaidő a részmunkaidő 80%-a lesz, pl. félállás esetén
heti 20 óra, és a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő is a
csökkentett munkaidő 55-65 százaléka. (félállásnál heti 11-13 óra). A
szabadság ugyanannyi marad, csak a távolléti díj, ami a szabadság
idejére jár, az időarányos illetmény alapján lesz megállapítva.
Sajnos a köznevelési törvény szerint nincs már külön napközis
munkakör, ezért azt is tanító szakképzettséggel kell ellátni alsó
tagozaton. Maradnak olyan egyéb foglalkozások, amelyek nem
végzettséghez kötöttek: szakkörök, tehetséggondozó, tanórán kívüli
foglalkozás, tanórán kívüli programok szervezése, lebonyolítása.

--
  OFOE

Tisztelt Szodrai Csilla! A szakképzési törvény 127 § 6 szerint annak, aki már alkalmazott, mindenképp ki kell fizetni, aki új, annak megállapodás esetén:
A munkáltatói jogkör gyakorlója a szakképző intézmény alkalmazottjával megállapodhat a szakképző intézményben eltöltött legalább tizenötéves munkaviszony esetére jubileumi jutalom biztosításában. Az Nkt. e törvény hatálybalépését megelőző napon hatályos rendelkezései szerinti szakgimnázium, illetve szakközépiskola alkalmazottja esetében az ilyen megállapodás a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerinti feltételekkel kötelező azzal, hogy a jubileumi jutalomra jogosító időszakban a közalkalmazotti jogviszony és a szakképző intézménnyel fennálló munkaviszony időtartamát egybe kell számítani. (A választ Juhász Ágnes adta meg.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek