OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2013. február 12.
» Hozzászólások (0)

A mi kódexünk

Konfliktuskezelés egy 10. évfolyamos nyelvi csoportban

Hétfőn az első órám ezzel a csoporttal volt. Amint beléptünk a terembe, megleptem őket. Körbe rakattam a székeket, mire a három „problémás” fiú megkérdezte: vajon beteg vagyok-e, hogy ilyet kérek. Az egész csoporton látszott a meglepettség, nem tudták, mi, de érezték, most történni fog valami szokatlan. Először is elmondtam, hogy ma nem németórát fogunk tartani, hanem meetinget. Mivel nem tudták, mi az, röviden elmondtam nekik. Nagyra kerekedett a szemük.

A csoport bemutatása

A nyelvi csoport, amelyről itt írni fogok 12 főből: 8 lányból és négy fiúból áll. Szeretném őket egyenként is bemutatni

A lányok

A „falusi lányok”: Négy mintatanuló, az első sorban ülő lány a környező kistelepülésekről. Csendesek, szorgalmasak, motiváltak. Kisebb településeken élnek, működő, odafigyelő családban és szülőkkel. Családi hátterükből fakadóan konzervatív értékeket hoznak, az iskolához pozitív attitűd fűzi őket.

A „csoport esze”: Egy gyengébben teljesítő osztályból kérte át magát a húzós, tanulós hatosztályos képzésbe. Minden tantárgyból jeles eredményt ért el, több tantárgyból kiemelkedő a teljesítménye. A törékeny testalkatú lányt töretlen akarata, motiváltsága, céltudatossága, kiemeli társai közül. Mindig mindent tud, mindig készül, mindig ötösre produkál. Azért jár iskolába, mert tanulni akar. Emellett barátságos, vonzó személyiség.

A „halk lány”: Csendesen kamaszodó, zárkózott, gyenge képességű, nehezen megközelíthető diák.

A „táncos”: A jó képességű lány szabadidejének nagy részét a néptáncra áldozza. Az órán figyel, erősen motivált. Sokat akar tanulni az órán, mert otthon nincs rá mindig ideje, ugyanakkor fontosak neki a jó eredmények, s ebben a törekvésében családja is támogatja Barátságos, kedves, véleményét, értékítéletét szerényen, de határozottan tudja képviselni.

A „kosaras”: Szabadidejében a szenvedélyének, a kosárlabdának hódol. Szerényebb képességű, mint a néptáncért rajongó társa. Édesanyja véleménye fontos számára, családja az iskola, a tanulás fontosságát hangsúlyozza.

A fiúk

A „jó fiú”: szülei művészeteket oktató pedagógusok. Csendes, helyes, kedves fiú. Az a típus, aki soha nem zavar, csendes jelenléte nyugalmat visz a környezetébe. Lesüt róla, hogy otthon minden rendben van, szülei figyelnek egymásra és a gyerekükre.

A „nagytesó” ezt a nevet azért kapta, mert két éve kistestvére született, s ez erősen megváltoztatta családi státuszát.

A „deszkás”: szabadidejének nagy részét az utcán a gördeszkás haverokkal tölti.

A „problémás fiú” tavaly rengeteget hiányzott, anyja szerint nagyon beteges. A sok hiányzásból és a nem-tanulásból eredően ismeretei hiányosak, ugyanakkor ő és a szülei is sokkal jobb eredményeket szeretnének. A jó jegyek elmaradása miatt a tanárt tartják felelősnek. A fiú duzzogós, reklamálós, sértődős.

A nagytesóról, a deszkásról és a problémás fiúról is elmondható, hogy alapműveltségük és intelligenciájuk jó szintű. Évek óta nem tesznek azonban erőfeszítéseket, ezért halmozódnak tudásbeli hiányosságaik. Próbálom ugyan értékelni nekibuzdulásaikat, pl. a Power Point bemutatóikat, de az így szerzett jó jegyek nem ellensúlyozzák a felkészületlenség miatti dolgozatok és a feleletek során nyújtott gyengébb teljesítményt.

A konfliktus

A fiúk közül háromra jellemző, hogy az órán bekiabálásaikkal, rossz poénjaikkal bontják a rendet, s ezzel a tanárt és a társaikat is zavarják. Ez így volt a korábbi években is, bár kisgyerekes, kezelhető szinten. Idén viszont eljutottunk odáig, hogy magatartásbeli problémáik már irritálták társaikat és engem is. A türelmi idő lejárt. A társak tanulni akartak, én tanárként pedig úgy gondoltam: egy 16 éves gyerek már képes felmérni tettei súlyát, tudomásul venni, hogy az iskola tanulásra való.

Több apró esemény vezetett a konfliktus kirobbanásához. A nyári szünetre azt a feladatot adtam nekik,hogy írjanak németül a nyári élményeikről. A „csoport esze” kihasználta a feladatban rejlő lehetőségeket és hetente naplót írt, így a nyár végére fényképekkel illusztrálva meg tudta mutatni, mivel telt a család nyara. A kötelességtudó „falusi lányok” minimális terjedelemben ugyan, de még a nyáron elkészítették a feladatot. A csoport többi tagja nem írt semmit, ezért nekik a tanév első hétvégéjére feladtam a hiányzó fogalmazás pótlását.

A „nagytesó” és a ”deszkás” a hétvégén sem írt leckét, a „problémás fiú” pedig az egyik ”falusi lányról” egy az egyben lemásolta a házi feladatot, csak a neveket cserélte ki. Így ők is voltak a Balatonon és Budapesten, őérte is elment a barátnője, és elmentek a parkba sétálni. Természetesen észrevettem a másolást, és bosszankodtam miatta. A következő órán kiosztottam a füzeteket a kijavított fogalmazásokkal, és szóvá tettem a dolgot. Az érintett lány rögtön bevallotta, hogy a szövegét nyilvánossá tette az egyik közösségi oldalon.

Mivel ez már egy nem megírt házi feladat büntetésül kirótt pótlása volt, nem találtam helyesnek, ha a pótlás pótlását adom ki büntetésül, ehelyett egyest adtam a fiú feladatára, aki ezt rendkívül igazságtalannak találta, és durrogott, puffogott.

Folytattam az órát és az óra végén megkértem a gyerekeket, hogy rakják fel a székeket az asztalokra. A sértett fiú azonban feltépte az ajtót és a széke felrakása és engedély nélkül látványosan kirohant a teremből. Mivel meg akartam mutatni, hogy ezt velem nem lehet megtenni, utánamentem, és a folyosó végén megállítottam. Határozottan utasítottam, hogy menjen vissza a terembe. Ledobta a táskáját a padlóra, és visszament. Ekkor persze már én is indulatba jöttem, és a „Mit képzelsz magadról, hogy így mersz viselkedni!?” tanári frázissal bocsátottam útjára.

A következő óra nagyon érdekesen alakult. A három fiú a tőlük megszokott magatartást produkálta az órán: kommentárokat fűztek a történésekhez, poénkodtak. Erre a „csoport esze” kifakadt: Itt az ideje, hogy visszavegyél magadból!!!!!!” A fiúk döbbenettel fogadták a megnyilvánulást, olyannyira, hogy szavuk is elakadt.

Megkérdeztem, van-e valami probléma, de a következő választ kaptam: „Á, hagyjuk, hosszú!” Az óra végeztével a csoport nagy része kiment a teremből, de a „falusi lányok” és „csoport esze” úgy intézték a táska pakolását, hogy velem maradjanak a teremben. Ekkor odaléptek hozzám és elmesélték, hogy nagyon elegük van a fiúkból. Igyekeztem megnyugtatni őket, de éreztem: tennem kell valamit, hiszen tanárként felelős vagyok a csoportban folyó munka minőségéért. Úgy véltem, hogy a lányok pozitív hozzáállásának kellene mértékadóvá válnia.

Kódex születik

Hétfőn az első órám ezzel a csoporttal volt. Amint beléptünk a terembe, megleptem őket. Körbe rakattam a székeket, mire a három „problémás” fiú megkérdezte: vajon beteg vagyok-e, hogy ilyet kérek. Az egész csoporton látszott a meglepettség, nem tudták, mi, de érezték, most történni fog valami szokatlan. Először is elmondtam, hogy ma nem németórát fogunk tartani, hanem meetinget. Mivel nem tudták, mi az, röviden elmondtam nekik. Nagyra kerekedett a szemük.

Először mindenkit megkérdeztem, hogy telt a hétvégéje, és hogyan készült a mai napra. Ez megnyitotta őket, érzékelhetően ráhangolódtak a beszélgetésre. Így rátérhettem a második lépésre.

Korábban előkészített lapokra felírattam velük azt az öt értéket, dolgot, amiért az iskolába jönnek. Megkérdeztem: mi fontos nekik, miért vannak itt, mi a céljuk? Belekezdtek a feladatba. Meglepetten tapasztaltam, hogy nem hangzik el oda nem illő beszólás, mindenki csinálja a feladatot, és az arckifejezésekből láttam, hogy valóban elgondolkoznak kérdéseken. Még a fiúk is viszonylag komolyan dolgoztak.

Előre elhatároztam: nem kérdezek rá, mit írtak, hisz itt nincsenek jó és rossz válaszok. Akaratom ellenére beleláttam a mellettem ülő „falusi lány” lapjába, a „tanulás” és „kreativitás” szavak szerepeltek a papíron. A diákok azt hihették, fel kell olvasniuk, mit írtak, de ekkor jött a tépkedés. Ezen a ponton már láttam: élvezik, amit csinálnak. Az értékeket egyenként le kellett tépni a papírról, míg végül az az egy maradt meg, ami számukra a legfontosabb.

Ekkor a következőket mondtam: „Most megfogalmaztátok, miért jártok iskolába, miért vagytok itt, mi a feladatotok, mit akartok elérni. Az én feladatom pedig az, hogy ezeket az értékeket itt mindenki meg is kapja, és ezért szeretnék mindent megtenni. Azt gondolom, hogy ha nem is az utolsóként maradt a lapon, de több tanulónál szerepelt az, hogy a tanulásért jön iskolába.” Amikor ezt mondtam, a diákok nagy része önkéntelenül is bólogatott.

Ezután azt javasoltam, hogy készítsünk közösen egy olyan kódexet, amelyben megfogalmazzuk, hogy mi mindannyian mit tehetünk azért, hogy ezek az értékek érvényre juthassanak. Mint csoport mit tehetünk azért, hogy az elvárásaink teljesülhessenek? Azt kértem tőlük, hogy fogalmazzák meg ezeket a feltételeket. Azért használtam a kódex kifejezést s szabálykönyv helyett, mert azt éreztem súlyosabbnak, kötelezőbb érvényűnek.

Az első javaslat reflexből jött, olyan gyorsan, hogy meglepte a csoportot nem csupán a tartalma miatt, hanem azért is mert éppen a „problémás fiú”volt a javaslattevő: Minden órára készülünk. Döbbent csend fogadta a felvetést, én viszonylag hamar magamhoz tértem, és megkérdeztem, hogy mindenki egyetért-e ezzel. Hiszen a javaslat csak akkor kerülhet fel a táblára, ha senki sem ellenzi. Ezután mindenki a saját maga által javasolt szabályt írta fel. Közös, komoly munka folyt, amit élveztem én is, és ők is. Ők végezték a feladatot – én csupán segítettem a lebonyolítást.

A következők kerültek fel a táblára:

  • Minden órára készülünk
  • Csend
  • Felelősség
  • Fegyelem
  • Figyelem
  • Tisztelet
  • Önuralom
  • Eszetlenségek mellőzése

Engedelmükkel - és mert elfogadták – én is felírtam a magam két pontját:

  • Mindenkinek joga van a zavartalan tanuláshoz.
  • Magánügy nem sérthet közügyet.

Ezután megkértem őket, hogy másolják be a kódexünket a füzetükbe.

A félórás intenzív, elgondolkodtató munka hangulata érezhető volt a teremben. Most már mindenki értette, mi miért történt, de azért én is összefoglaltam: „A mai órán mindenki önmagának és a csoportban megfogalmazta, mi fontos neki az iskolában. Megfogalmaztuk, miért is vagyunk itt, és közösen összegyűjtöttük a zavartalan közös munkához szükséges feltételeket. Ezt együtt, közös megegyezéssel tettük, és ettől kezdve mindenkinek tartania kell magát ehhez. Önmaga és a csoport érdekében. Ha ezt valaki megszegi, akkor a saját közös kódexünk ellen vét, nem a tanári utasítással fordul szembe”.

Megígértem, hogy ezentúl minden hónap első hétfőjén meetinget tartunk, és megbeszéljük, hogy működik a kódex, és ha szükséges, kiegészítjük, korrigáljuk.

Élet a kódex elfogadása után

Azóta az órákon fegyelmezett munka folyik. Ritkán kell rászólnom a fiúkra órai bekiabálás miatt. Havonta tartunk meetinget.

A diákok valamennyien jól fogadták a történteket. A fiúk saját bevallásuk szerint élvezik az órákat, a lányokat pedig megnyugtatta a rend és a fegyelem, örülnek, hogy megváltozott az órák hangulata. Jól érzékelhető a kölcsönös tisztelet, a növekvő érdeklődés és a tanuláshoz való hozzáállás javulása.

A szerzőről

Hornyánszki Christiane vagyok, Pakson a Vak Bottyán Gimnáziumban dolgozom. Németországban születtem, így a német nyelv tanítása nem csak a foglalkozásom, hanem otthon a családi életem része is – gyermekeim kétnyelvűen nőnek fel.

Osztályfőnökként a felnőttoktatás nappali és esti tagozatán, és a gimnázium nappali képzésében is szereztem tapasztalatokat.

Szabadidőmet sportolással, utazással, a családommal töltöm.

Jelenleg az ELTE mentortanári szakvizsgás képzésében veszek részt.

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.08.20.
Ötévesen látott először fehér embert, hetedikben bukott, ma iskolát vezet Miskolcon (interú Orsós Jánossal)
Egyszerű a képlet: ha szakiskolába mész, akkor kapsz ösztöndíjat, ha gimnáziumba, akkor nem. A szegény családokból már senki nem jön érettségizni, mindenki tésztakészítő akar lenni....
(Forrás: 24.hu)
--
2019.08.20.
Magyarul is elindult a világ egyik legjobb tanulási oldala
A Khan Academy neve összekapcsolódott a digitális eszközökkel megvalósult önirányított tanulás fogalmaival. Szülők lelkendezve szokták mesélni, hogy a gyerekük otthon nem (csupán) telefonos...
(Forrás: Qubit)
--
2019.08.20.
Ha elég vagyonos vagy, a gyerekednek mégsem kell Wass Albertet tanulnia
Hírül adták tegnap, hogy Debrecen város és a Debreceni Egyetem együttesen alapítanak meg egy elit, angol-magyar tannyelvű magániskolát Debrecen-Pallagon, amely az egyszerű, mégis sokatmond...
(Forrás: mérce)
--
2019.08.20.
Gyarmathy Éva: „Mit akar, az egész ország így működik!”
És nem azért kell a kis hazafiasságot belevinni a tananyagba, mert bárki hazafiasabb lesz, hanem a szófogadás gyakorlásáért. Igazodj! Most polgár leszel, aztán keresztény, népnemzeti, hazafi...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.20.
Iskolaépítészet: örökség és megújulás. Csémi Lili és Tarcsay Anita írása
A műhelykonferencia a váci Apor Vilmos Főiskola formálódó térpedagógiai műhelyének keretében valósult meg, amelynek célja, hogy interdiszciplináris párbeszédet teremtsen az építészet...
(Forrás: tani-tani online)
--
2019.08.20.
Kettészakadt világ
Visszakanyarodunk hát egy örök kérdéshez, mennyire várható el a mélyszegénységben a környezetbarát magatartás? Ha nincs fa, akkor mi a nagyobb bűn, ha káros anyagokkal fűt, vagy ha kih...
(Forrás: hvg./Nyomor széle blog)
--
2019.08.12.
A gyerekeinknek is jobb lenne, ha mi szülők nem állnánk ilyen csehül pénzügyi tudatosságban
Legyen szó hazai vagy külföldi tanulmányokról, az önálló életkezdésről, mindez szülőnek, gyereknek egyaránt komoly anyagi terhet jelenthet. A „kirepülés” izgalmas, kihívásokkal teli...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.11.
Deviszont – kritikai pedagógia a külvárosban
A Deviszont Közösségi Tér egy Budapest külvárosában működő oktatási program, amit társadalomtudósok, szociális munkások, filozófusok és pedagógusok hoztak létre szakképzésben tanul...
(Forrás: mérce)
--
2019.08.11.
Egyre több támogatást kapnak a családok az iskolakezdéshez
Elsőtől kilencedik évfolyamig ingyenes tankönyvet kapnak a diákok, ami gyerekenként 10-12 ezer forint megtakarítást jelent. A szeptemberi családtámogatásokat is korábban, augusztus végén...
(Forrás: Magyar Nemzet)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Márta! Íme a válasz, amit a PDSZ jogi szakértőjének segítségével adunk meg.
Az Nkt. 62. § (5) bekezdése szerint a nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus-munkakörökben
dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő). A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet
17. § (5) bekezdése szerint "a (4) bekezdésben meghatározottak alapján az egy pedagógusnak elrendelhető tanórai és egyéb foglalkozások,
pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkozások száma egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat órát nem haladhatja meg. A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, óvodapedagógus esetében a kötött munkaidő felső határa felett eseti helyettesítés a (4)
bekezdésben foglaltak alapján rendelhető el, egy pedagógus számára tanítási évenként legfeljebb harminc tanítási napra, óvoda esetében egy nevelési éven belül legfeljebb harminc napra." A fentiekből következik, hogy nem teljes héten nem 26 órával kell számolni, hanem időarányosan, mivel ekkor a heti munkaidő 40 óránál kevesebb.
Az összevont helyettesítések esetében a Kjt. 24. § (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint, ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez,
illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.
Reméljük, segítettünk.

--
  Márta

Szeretném megkérdezni, hogy ha egy munkahét nem minden napján dolgozunk, mert pl. munkaszüneti nap ( Nagypéntek), vagy szabadságot írt ki a vezető ( tavaszi szünet utáni nap), esetleg 1-1 tanítás nélküli munkanap esik a hétre, akkor is csak a 26 óra feletti helyettesítés számít bele abba a bizonyos 30 napba, amely felett már fizetni kell a helyettesítésekért? Nem kell ilyen esetekben arányosan csökkentve számítani a heti kötött munkaidőt, tehát nem max. 26-ban meghatározni? Az iskolavezetés szerint nem. :( Szerintem ez olyan, mintha ledolgoztatnák velünk pl.a szabadságot. Pl. egy nap a héten nem tartottam órákat, mert osztálykiránduláson voltam. Ezen a napon lett volna 4 órám, de mivel nem tartottam meg, azon a héten csak 22 órám volt, 4 óra helyettesítést is kiírhatnak, ami 26 óra alatt van, tehát nem is számít helyettesítésnek. Az összevont helyettesítések pedig egyáltalán nem számítanak nálunk helyettesítésnek. Rendben van ez így?Nagy a káosz. Senki nem tud semmit.Válaszát előre is köszönöm

--
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
  Eleonóra

Kedves OFOE Csapat!
Segítséget szeretnék kérni, azzal kapcsolatban, hogy egy egyházi iskolában dolgozom, mint 50% kollégiumi felügyelő, 50% kollégiumi ápoló. Érdeklődnék, hogy ilyen esetben számomra mennyi szabadság jár? Tavaly fél állásban tanítottam, akkor járt a pedagógusi szabadság, itt úgy olvasom, ebben a munkakörben is jogosult lennék.?
Köszönettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Zoé! Nagyon örülünk, ha csatlakozol hozzánk.
A jelentkezési lapot a következő linken találod. A kitöltött és aláírt lapot szkenneld be, és küldd el az osztalyfonokok@gmail címre. Ha a szkennelés problémát okoz, küldheted postán is: OFOE, 1025 Budapest, Zöldlomb u- 56/a. Üdvözlettel az egyesület elnöksége.

--
  Németh Zoé

Kedves OFOE Csapat,
hogy lehetek az Egyesület tagja?

--
  ofoe

Kedves Emese! Amennyiben 1958. szept. 1. előtt születtél, automatikusan a Ped. II-be kerülsz, egyébként pedig a Ped. I-be. A fizetési kategóriát ugyanúgy kell megállapítani, mint a közalkalmazotti fizetési fokozatot: az eddigi közalkalmazotti jogviszonyaid, illetve
olyan munkaviszonyaid alapján, amelyek alatt már rendelkeztél a jelenlegi munkaköröd betöltéséhez szükséges végzettséggel. Ha volt 1992. júl. 1. előtt munkaviszonyod, az is beleszámít, ha ezek alapján jó az 5-ös besorolás, akkor a Ped.
I. fokozat 5. kategóriájába fogsz kerülni. Az illetményalapot az egyetemi végzettség alapján kell megállapítani,ez a 101.500 Ft.
vetítési alap 180%-a.
A mailedre küldünk egy bértáblát is. (A választ nagyon szépen köszönjük a PDSZ szakértőjének.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek