OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2013. február 24.
» Hozzászólások (9)

Követeljük a padhoz rögzítési rendeletet!1

Mindannyian tele vagyunk kétségekkel. A gyerek nem figyel, a gyerek nem tanul, a gyerek ránk se ránt. Unalmasak vagyunk, érdektelenek. Van, akik szerint ez lényegtelen, mert a kölöknek teljesítenie kell és nem szórakozni, tehát elég szigorítani a szabályokat és megbüntetni vagy kitenni a vétkezőket – de ez az írás nem nekik szól.

Kutatjuk a facebook-nemzedéket, és elrémülünk a postokon. Nahát, milyenek ezek?! Óvatlanok, mert kiadják magánéletük minden pillanatát. Trágárak. Nem ismerik az elemi szövegalkotási normákat. Játszanak, és nem tanulnak a neten. Mindenfélét csinálnak egyszerre. Na jó, a multitask életforma. Micsoda felületesség! Nagyon mások, már kicsinek mások. Borzasztóak.

Közben „új” tartalmakkal töltjük fel a frissen megváltott Nemzeti Alaptantervet. Szigorítjuk a házirendeket, s ha kell, elzárjuk a mobilt. Később padhoz rögzítési rendeletet is hoznunk kell, mert az már rendben van, hogy az utcán tévelygő kiskorút rendőr hurcolja az igazgató elé – jaj, csak ki ne maradjon az intézményvezetők új munkaköri leírásából az erre vonatkozó eljárás rend!!, de ha az a neveletlen kölyök nem akar majd 45 percen át kuporogni? Mindenképp rendezni kell ezt a problémát.

Szűcs Édua rajza

Csöppet megváltozott körülöttünk a világ. Például nem az a munkahely a vonzó, és jól megfizetett, ahol egymagában, blokkoló órától blokkoló óráig, két kezével takarva a munkáját éveken át ugyanazt végzi a dolgozó. A munkaadók (nem az iparkamarába szerveződött rétege), együttműködést, önálló munkaszervezést, sőt problémamegoldást vár el. Sőt többféle tevékenység végzését egyidejűleg. Meg valami különös 21. századi digitális kompetenciát. És micsoda meglepetés, ez alatt nem eszközhasználatot ért...

Hallgattam egy nagyon lelkes előadást tegnap, mi arról szólt, nincs veszve semmi, mert már van digitális tábla, s ez végre elhozza az oktatástechnika virágkorát az osztálytermekben...de jó.

Hanem akad itt egy kis probléma. Ha az oktatás nem veszi észre, hogy a korosztályokra tagolt ezerféle diák nem egyforma ismeretekre kíváncsi, mi több nem egyforma készségekkel bír s pusztán azért mert egyazon félévben született, s arra kényszeríti, hogy ugyanazt, ugyanúgy sajátítsa el számolhat a diákok lázadásával. Szerintem már elkezdődött. Passzív ellenállás, de ellenállás. Most még lehet keresni az okát, miért demotivált a sereg, s hogyan lehet újra vonzóvá tenni a jelenlegi struktúrát, de felesleges. Így addig lehetett eredményes, amíg az ismeretek forrása az iskola volt. Már nem az. Kétszer nem. Amit tanít – máshonnan, más eszközökkel is elérhető. Ahogy tanít – az fényévekre áll a megélt világtól. 

Benedekné Fekete Hajnalka

1Forrás: http://hamisciprus.blogspot.hu

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

domonkoskati | 2013. február 25.
Olyan sokat olvasok a kisugárzásról, és én még mindig azt gondolom, hogy ez csak illúzió. Szerintem a felszínes kisugárzás mögött rengeteg munka, kudarc, felállás, kitartás és még egyszer a munka van. Nem mindenható a pedagógus sem. Én ismerek nagyon jó, "sugárzó" pedagógusokat, akiket kikészítenek a kollégái. Vagy a facebook üzenőfalán X kolléga pocskondiázza külseje, származása miatt, a gyerekek meg lájkolják, és még a pocskondiázó lesz a menő. Másnap meg a sugárzó pedagógus menjen be a terembe és legyen hatékony. Ezzel természetesen nem azt mondom, hogy ez az általános, de a kommenteket olvasva megint azzal szembesültem, hogy pedagógus áll pedagógussal szemben. Nem gondolom, hogy Hajni úgy vélné csak ő tudja egyedül milyen lenne a jó oktatási rendszer, de róla tudom, hogy próbálkozik, még a szűkülő keretek között is. Változás pedig szerintem csak akkor lesz, ha összefogunk. Mert szerintem nincs a szakmában olyan, aki olyan "vicceket" kívánna gyereknek, pedagógusnak mint amit Béla leírt.
Jelzem magam sem tudom a mindenki számára tutit, de az első lépés mindenképpen az összefogás a tanáriban és a tágabb szakmai közösségekben egyaránt (szerintem).
Azt már csak félve írom le, hogy véleményem szerint a problémás gyerekeknek (elsősorban) egy Summerhill típusú iskola lenne a megfelelő. Eleinte épp a nehezen kezelhető gyerekek jártak oda és a többi demokratikus iskolába is. Az egyikük nyilatkozta, hogy Summerhill nemcsak iskola, hanem terápiás közösség, és őt épp ez mentette meg.
Tibor | 2013. február 25.
Számomra (gyakorló szülőként) nagyon érdekes témát feszeget a cikk. Régóta "tudatos TV nézők" vagyunk, a hírekről kapásból átkapcsolunk, a véres, lövöldözős, robbantásos filmeket átugorjuk. Természetfilmeket órákig tudunk nézni és bizony ember legyen a talpán az a földrajz tanár, aki szeretne valamennyire megközelítő hatást elérni az óráján. Szerintem az iskolától már nem szabadna törvénybe rögzítetten is elvárni, hogy az ismeretek forrása legyen. Kezdeményező viszont lehet, sőt olyan dolgokra (forrásokra) irányíthatja a figyelmet, amelyek mellett vétek elsiklani. A gyerekek kreativitásra helyezném én is a hangsúlyt, tapasztalataim szerint a közös munka motivál legjobban. A TV-ben látott alkotások mögött komoly pénz, szakismeret, profi csapat áll, nincs az a bármilyen háttérrel támogatott iskola, amely versenyezhetne vele. Iskolásként én sokkal többet tanultam az órák alatt, mint otthon. Ma többnyire vázlat diktálás folyik, az egységes követelményhez talán jó alap, segítheti a lényeg kiemelését, maga a tanulás azonban sajnos délutánra, többnyire estére, hétvégére marad. A gyerek délelőtt szorgalmasan lekörmöli, sokszor pontatlanul, nem is érti, délután tanulja meg, ha nincs edzés, zene, szolfézs. Feleltetés ritkán van, ahol egy kis lökéssel átsegíthető az éppen leblokkoló nebuló, és ragad valami arra is, aki előtte kevesebb időt fordított tanulásra. Én röpdolgozatot eleve akkor íratnék, ha egy nehezebb anyagrészt követően arra lennénk kíváncsi, megértették-e a kölykök a későbbiekre is kiható anyagrészt. Néha büntetés jellegűnek érződik a dolgozat, nincs segítség, aki elakad, úgy is marad, az egymástól tanulásra esély sincs. A versek egyszerűen kihaltak a TV-ből, színházba járni már-már luxus, vidéken utazási költséggel terhelve pláne, ezért igen jónak találom a drámát, a szerepek eljátszását. A szerepek kiosztása és eljátszása mögötti pedagógiai munka maga is megérne egy misét, de, hogy motiválásban, kreativitásban óriási a jelentősége, az egészen biztos. Az internet bizony nagyon jó forrás, hogy maradjak a földrajznál, én újságokból vágtam ki annak idején képeket, cikkeket egy-egy kiselőadáshoz, szorgalmihoz. Nem járatok napi vagy hetilapot, az interneten hemzsegnek a képes, tudományos, vagy éppen utazási képes információk, nyomtatás kérdése az egész. Többször előfordul, hogy a gyerekekkel együtt keresünk adatokat, válogatunk, vágunk, szerkesztünk, készítjük a szorgalmihoz az anyagot. Többszörösen megtérülő "befektetés" akár a családi, akár a kisebb csoportokra bontott közös munka. Valószínűleg többet is ér, mint egy pisszenés nélkül végig görcsölt óra. Én bizony adnék legalább egy piros pontot a tanulómnak, ha ő hívná fel a figyelmemet olyan forrásra, amely a tantárgyamhoz kapcsolódik. Kerültem már olyan helyzetbe, hogy több gyerekre felügyeltem. Biztosan közrejátszott, hogy nem volt "iskola szaga" a dolognak, de azokat is sikerült bevonni a játékba, feladatba akik szintén a höhöhöhö kategóriához tartoznak (körző hegyével bökdösték az előtte ülőket). Én biztosan abbahagynám az órát, ha olyan körülmények alakulnak ki, mint amiről Béla írt. Nagyon ostoba, vagy a valóságtól elszakadt ember az, aki azt hiszi, hogy a gyerekektől eredendően távol áll az esetenként vérlázító poénkodás, a húrok pattanásig feszítése (és nem csak Szabolcsban). Ha rám bíznák a pedagógusok jutalmazását, kitüntetését, biztosan azok közül válogatnék, akik az első vonalban küzdenek és nem az éppen uralkodó széljáráshoz idomulva osztják az észt, töltenek be valamilyen oktatáspolitikai pozíciót.
ax | 2013. február 25.
Kedves Béla!

Lehet, hogy sarkosan fogalmaztam hirtelenjében. Talán pontosabban kellett volna: az előmenetel sokkal fontosabb, mint az előmenetel mérése. Az nem lehet cél.
Az iskola nagyon nem működik. Matekórákon alig haladunk. Amit haladunk is, az is csak mechanikus: ha x helyett y-t írok, már nem megy... A magyar dettó. Pedig sok gyereket meg lehetne érinteni vele, el lehetne indítani erre-arra, ha az lenne a fontos, nem pedig a strófaszerkezet. (Szerencsés esetben ezek nyilván nem zárják ki egymást.) Előmenetelt viszont inkább a strófaszerkezetből lehet mérni, az izgalmas kérdések felvetéséből, megérintésből, utak nyitásából nem.
Ezért tartom saját pályámon izgalmasabbnak (és hasznos útnak!) a színpadi munkát: belülről megélt fegyelmet, motiváltságot, komoly munkát elsősorban ott látok, pedig nincs mérés! És nincsenek egyenrangú, egyformásított szerepek, van akié kisebb, van, akié nehezebb, van viszont gyerekek közötti egyenrangúság. (Szemléltetésnek javaslom a következő filmen 13:40-től a régi diák szövegét:
http://www.youtube.com/watch?v=mW2LX_PEpYA )
Juli | 2013. február 25.

Kedves Béla!

Hogyan lesz a közönyös gyerekből motivált? Nehéz és általános kérdés, amit elméletben nyilván egyszerűbb megválaszolni, mint a gyakorlatban. Vajon mitől motiválatlan (közönyös) a gyerekek többsége?

A világ, amiben felnőnek, felgyorsult, kaotikussá vált, az iskola ehhez képest gyakran unalmas. Ráadásul nem érzékelik, hogy amit tanulnak annak haszna, értelme van, hogy ezen múlna a későbbi pályafutásuk.

A szülők, attól is függően, hogy melyik társadalmi rétegbe tartoznak, sok esetben mást várnak az iskolától, mint amit végül kapnak. Nem részletezem most itt, de szülők és pedagógusok között óriási a bizalmatlanság.

A pedagógusok nagy része szintén kedvetlen, motiválatlan, nem látja az értelmét a saját munkájának, és egyre tehetetlenebbnek és kiszolgáltatottabbnak érzi magát.

A digitális kor gyerekeihez egész más módon kellene közelíteni, más módszereket alkalmazni, mint a korábbi generációk esetén. Erre hívja fel a figyelmet Hajnalka írása. (Ő különben erről nem csak blogot ír, hanem teszi is a dolgát mégpedig egy nagyon hátrányos helyzetű iskolában. A másik két kommentelő sem az elefántcsonttoronyból mondja a magáét, mindkettő gyakorló pedagógus, egyikük sem elit iskolában.)

Egy komment nem alkalmas e kérdések mélyebb kifejtésére, és hiába is próbálom vázolni a diagnózist, ha a terápiára nincs javaslatom. Vannak megoldások, amelyekről olvasni is lehet, de ezek úgy általában nem igazítanak el, ha a pedagógus nem tisztázza azt, hogy saját helyén, saját tanítványaival mi a gondja, neki magának mekkora a mozgástere, milyen lehetőségei, milyen szövetségesei vannak.

Kedves Béla!

Nem tudjuk, hogy Ön milyen iskolában tanít, csak egy részét sejtjük annak, hogy milyen gondokkal küzd. Nyilván ezekkel kapcsolatban szeretne használhatóbb válaszokat kapni. Az írása azt sugallja, hogy elkeseredett, kiábrándult, és tehetetlennek érzi magát.

Nem biztos, hogy érdemben segíteni tudunk, de szívesen megpróbáljuk. Ha erre igénye van, írjon nekünk a honlap Kapcsolat rovatán keresztül.
Nagy Béla | 2013. február 24.
Nem lettem meggyőzve.

Megnéztem a "Taní-tani online"-t, az idézet a cím alatt:
"A szabad pedagógiai gondolkodás fóruma"
Tény, hogy szabadon gondolkodhatok, hogy mit és hogyan tanítanék, de tanítanom azt kell és úgy (mint minden tanárnak) amit előírnak. Nyilván lehetne változtatni azon, hogy mit írnak elő, nemrég változtattak, nem is keveset. (Azt fogjuk nyögni szeptembertől.)

Olvasgatom itt ott az írásokat, sokszor kifejtik a motiváció fontosságát. A közönyös gyerekből motivált gyereket "csinálni" nem lehetetlen, de ha a csoport nagyobb része a közönyösek táborát erősíti, azt nevezem én kihívásnak.
A közönyös gyereken ne azt tessék érteni, aki az óra elején közönyös, aztán egyszer csak tágra nyílik a szeme és elkezd aktívan (és boldogan) részt venni az órán, ilyen csak az amerikai filmekben és néhány gimnáziumban van.
Olyanra tessék gondolni, akinek az vicc, hogy ceruzával combon szúrja a mellette ülőt, majd alpári hőbörgős ("hőöhöhöhöh") stílusban kifejezi az ebből fakadó örömét. (Elnézést, ha túl képszerű vagyok.)
Ilyen környezetben szinte mindegy, hogy mit és hogyan tanítunk, a végeredmény kb. ugyanaz lesz.

Kedves Károly, ha a továbbképzésen leadottaktól függne a fizetési besorolása, valószínűsítem, hogy nem fejtene keresztrejtvényt. Ezt egy felnőtt átérzi, de egy gyerek még nem. Még sok 18-20 éves diák sem látja át, hogy amit és ahogyan tanul, attól fog függni a későbbi életminősége.

Megint a motivációhoz jutottunk. Saját meglátásom szerint, annak a diáknak aki akar tanulni, mindegy milyen módszerrel tanítunk, amelyik meg nem akar (lásd fentebb) szintén mindegy. A kettő között vannak azok, ahol a tanár talán még hatni tud, de szerintem ez 90% kisugárzás és esetleg 10% minden egyéb, ebben benne lehet a tanítási módszer is. (De ne legyen igazam, bár lenne egy mindig működő módszer!)

Az előmenetelt nem mérni egy olyan ötlet, amivel nem tudok mit kezdeni. Ezt továbbgondolva egy álláshirdetésekre a beérkezett jelentkezések sorrendjében történjen a felvétel és ne az alkalmasság szerint. Ezt továbbgondolva az fog hidakat tervezni, aki amúgy bukna matekból és fizikából. A teljesítményalapú berendezkedés lehet, hogy nem a legjobb, de egyelőre még nem találtak ki jobbat.

ax | 2013. február 24.
Kedves Béla!
"hogyan mérjük az előmenetelt?"
Most zárom ki magam a pályáról, de nem az a kérdés, hogyan, hanem minek? Leghasznosabb munkáink azok voltak, amelyeknél nem volt előmenetel-vizsgálat, de ahol pillanatról pillanatra éreztük a gyerekekkel együtt, hogy jó-e vagy rossz, anélkül, hogy különbséget tettünk volna gyerek és gyerek között, anélkül, hogy valamiféle skálára tettünk volna bárkit is, ahol, ha kellett valami nyomnak lenni, akkor mindenkinek adtam egy ötöst. (Ez speciel a dráma-színház...)
Leiner Károly | 2013. február 24. | leinerk[kukac]freemail[pont]hu
Kedves Béla!
Senkit sem savazva: ha nekem kell végigülni unalmas, vagy számomra unalmas órákat például egy továbbképzésen, ahol a továbbképzést tartó órákon át csak beszél - sokszor kevés a türelmem és rögtön megpróbálom elfoglalni magam - például rejtvényt fejtek, dogákat javítok, olvsaok stb. A gyerek meg facezik, mert megszerzi a suli wifi kódját, meg zenét hallgat stb. Tulajdonképpen megértem őt.Hogy változnunk kell nekünk pedagógusoknak is? Egyértelmű! Hogy másképp kell tanínunk - mást és máshogyan? Kétségtelen! Hiszen megváltozott a világ, megváltoztak a kölykök is, már nem ülnek hátratett kézzel és nagy fegyelemmel, mint 20 éve. Hogy ezt egy igazi pedagógus a személyiségével is eléri? Igaz. De azért nagy segítség a "másképp" nevelés.
A gyereknek meg semmit sem tudok megtanítani, ha nem motivált rá: szerepem az eligazodás, az információkhoz jutás megsegítése - már régóta nem tartom magam az "információk Istenének"... közel 30 év tanítói, gyógypedagógusi múltjával sem... Sajnos még mindig nagyon sokan az ellenkezőjét gondolják...
Fekete Hajni | 2013. február 24.
Kedves Béla!
Javaslom mindkét kérdésére - itt helyben az OFOE honlapját,a Tani-tani portált, s ha személyes ötleteket hiányolja akkor a blogomat.
Nagy Béla | 2013. február 24.
Amit tanít – máshonnan, más eszközökkel is elérhető."

Máshonnan elérhető = Internet? :) Egy dolog "elérni" valamit és más megtanulni valamit. Aztán ha pl. mindenki mást és máshogyan ér el, hogyan mérjük az előmenetelt?

"Ahogy tanít – az fényévekre áll a megélt világtól. "
Egyrészt mindenki csak a maga nevében beszéljen, másrészt ha már a kritika megvan, akkor kéne javasolni valamilyen megoldást is. Tehát hogyan is kellene tanítanunk 2013-ban? Csoportbontásban? Kooperatívan? Projekt módszerrel? Mi az üdvözítő? Ne csak savazzunk, javasoljunk megoldást is!

Frappánsak a záró mondatok, csak nem sokat segítenek.
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.06.02.
Belépés csak maszkban: fura időszak kezdődik kedden az iskolákban
Keddtől kinyitnak az iskolák: ügyeletet, illetve szükség esetén felzárkóztató órákat kell tartani. Tanárokkal és szülőkkel beszélve úgy tűnik, nagy tömeg nem lesz a tantermekben. A...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.05.31.
L. Ritók Nóra: Rengetegen estek pánikba...
Az okostelefon ma egyfajta státuszszimbólum, a jólétet jelző dolog. Mindenki megveszi, szeretné birtokolni, még akkor is, ha csak a legegyszerűbb funkcióit tudja használni. Így a telefonál...
(Forrás: Szeretlek, Magyarország)
--
2020.05.31.
Nemzetstratégiai unalom: a magyar érettségi hülyének nézte a diákokat
Természetesen nagy öröm, ha mindenki, vagy legalábbis minél többen le tudják tenni az érettségit. És minden országnak, Magyarországnak is szüksége van értelmiségiekre, de amilyen irányba...
(Forrás: válasz online)
--
2020.05.31.
Azért közoktatás, mert mindenkit megillet
Magyarország március közepén nem a digitális közoktatásra állt át. Egy tanári webkamera meg az osztály valamekkora részét mutató kis képek a pedagógus laptopján ugyanúgy frontális oktat...
(Forrás: mérce)
--
2020.05.31.
Gyarmathy Éva: ez a szörnyszülött se nem távoktatás, se nem digitális
A pedagógusok igen nagy része rugalmasan tudott alkalmazkodni a hirtelen változáshoz, miközben az oktatásirányítás régi, „a tananyagot leadni/számonkérni” elvárásával nem segített....
(Forrás: infostart)
--
2020.05.31.
Már munkába is állnak az iskolaőrök Nem csak prevenciós foglalkozásokat, védelmet is várnak a hatóságtól az intézmények
Több, mint kétezer rendőr működik közre az iskolák életében a mostani tanévben, akik főleg baleset- és bűnmegelőzési tanácsokkal látják el a diákokat, a jövőben ugyanakkor a taná...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.05.31.
Ki kell vezetni az iskolákból az erőszakos cselekményeket
Az erőszakot az iskolából ki kell vezetni, az ezt célzó törvényjavaslatok egy része már az Országgyűlés előtt van – mondta Horváth László miniszterelnöki megbízott az M1 aktuális...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.05.31.
Nem tudnak eljutni az egyetemre az orvostanhallgatók, mégsem engedik nekik az online vizsgázást
Az internetes petícióban a külföldi diákok arra kérték az egyetem vezetőségét: amíg nem tudnak visszajönni Budapestre, tegyék lehetővé, hogy a vizsgaidőszak végéig továbbra is interneten...
(Forrás: eduline)
--
2020.05.31.
Horn Gábor: Minden iskolás megtanult valamit a függetlenségről
A hagyományos napokon pedig, ahol eddig nem tették meg, a csoportmunkát kell alapvetéssé tenni. Egyértelmű, hogy a gyerekek egymástól tanulnak a legtöbbet, hiba lenne ezt gőgösen nem belá...
(Forrás: hvg.hu)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Olga! Ez olyan bonyolult munkajogi kérdés, hogy nem tudunk rá biztonságos választ adni. Javasoljuk, hogy keresse fel az
Oktatási Hivatal jogsegélyszolgálatát , ahonnan biztosan szakszerű választ kap.

Amennyiben tagja a PDSZ-nek, onnan is kaphat segítséget: http://www.pdsz.hu/cikk/36305

--
  Koszta Olga

Kedves OFOE!
A nők 40 éves kedvezményes nyugdíjba vonulásával kapcsolatban adódott problémám:
a Nyugdíjfolyósítótól már évekkel ezelőtt lekértem a pontos adatokat, amit azóta kötelezően kiegészítettek. Ennek alapján idén 2020.október 28-án meg lesz a kellő negyven évem, amivel jogosult leszek a kedvezményes nyugdíjra.Jár számomra 5 hónap felmentési idő és úgy beszéltük meg a munkaadómmal, hogy közös megegyezéssel kérem munkaviszonyom megszüntetését október 31-től.
Ennek alapján a felmentési idő június 1-től lép életbe.
Viszont mivel a szakoktatásban dolgozom,július 1-től1-től megszüntetik a közalkalmazotti jogviszony és átsorolnak a Munkatörvénykönyv hatálya alá.
Még nem írtam alá az új munkaszerződést.
Kérdéseim:
- Írjam-e alá az új szerződést?
- vonjam-e vissza a munkaviszonyom megszüntetésére vonatkozó kérelmemet?
- egyáltalán mit tegyek, mi lenne számomra a legkedvezőbb megoldás?
Nyugdíjba is szeretnék menni, viszont ha most felmondanak nekem, akkor nem lesz meg a 40 évem.
Tisztelettel: Koszta Olga

--
  OFOE

Kedves Erdélyi Virág! Úgy véljük, hogy ez a helyi vezetés (tankerület?) döntési joga. Az érintett kollégának pedagógiai végzettsége van, 6. osztályig az osztályfőnöki megbízatás jogossága sem lehet kétséges. A magasabb évfolyamokon nyilván nem lehet szakórája, nem biztos, hogy szerencsés, ha csak osztályfőnökként működik az adott osztályban. Hogy munkaközösségvezetőként be tudja tölteni a feladatát azon is múlik, hogy mi a munkaközösségvezető pontos feladatköre. Ha jó szervező, van megfelelő pedagógiai tudása, nem kizárt, hogy alkalmas a feladatra. Önmagában a szakvizsga és a középfokú vezetői végzettség nem garantálja a nagyobb hozzáértést főként az osztályfőnökséget illetően.

--
  Erdélyi Virág

Kedves Kollégák!
Lehet- e felső tagozaton osztályfőnöki munkaközösség- vezető az, akinek csak tanítói végzettsége van, amellyel max. 6 évfolyamon taníthat a műveltségterületének megfelelő szakon?
Mellesleg 3 éve van a munkaközösségben, ahol tőle 2 évtizeddel idősebb öt 50+os több diplomás, ped.szakvizsgás, ped.2 minősítésű, közoktatási vezetői végzettséggel rendelkező pedagógus van.

--
  OFOE

Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  Szilágyi István

Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  OFOE

Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)

--
  Harmat Krisztina

Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina

--
  Szilágyi István

Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek