OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2013. március 23.
» Hozzászólások (0)

Falak között

1.

Nekünk, normálisoknak, sok mindent meg kell oldanunk mások helyett. Tengernyi problémán dolgozunk becsülettel; nem is nagyon teszünk egyebet. Életünk lassan nem áll másból, mint válságkezelésből, s ennek eredményeképp van ötezer féle samponunk, ötezer féle gyógyszerünk és ötezer féle pedagógiai programunk. Mégis nők és férfiak, gyerekek és felnőttek; ténfergünk betegen, korpás hajjal, a civilizációnak nevezett háborús övezetben, és nem értjük egymást. „Elnézést, mi volt a kérdés?” Hát ez az. Erre nemigen gyúrtunk rá. Fogalmunk sincs róla. Ha valaha kérdeztünk egyáltalán, már rég elfelejtettük, mit is akartunk vele.

Azok, akik megélik és kifejezik ezt a felejtés-élményt, megijesztenek minket. Ők a némák, a némán figyelők, akik nem dolgoznak velünk a válaszokon. Az osztály (eredetiben „Entre les murs”, vagyis „A falak között”) című francia film mégis Arany Pálmát kapott a 2008-as cannes-i filmfesztiválon, pedig nem tesz mást, mint elnémul és figyel.

A film egy osztály, egy osztályfőnök, egy tucat kolléga, pár szülő és az őket egybemarkoló párizsi külvárosi középiskola egy tanévéből készít kivonatot.1 Az első percekben valaki iszik egy kávét, a tanári kar tagjai röviden bemutatkoznak egymásnak, majd kezdetét veszi a tanév. Közel megyünk az adott osztályhoz – a gyerekekhez és osztályfőnökükhöz – és végig ott is maradunk. Az ő közelségükben lehetünk tanúi az év bizonyos óráinak, eseményeinek, párbeszédeinek, fordulópontjainak. Két órával később pedig eljön a június, befejeződik a tanítás. A kamera szerepe a megfigyelőé; egyik arcról a másikra néz és vissza. Türelmesen kivárja a beszélgetések végét, utána keres egy másikat. A kameramozgás az előtte zajló történésekre reagál, a párbeszédek folyamatos, szinte vágatlan hangesemények, a zajkörnyezet dokumentarista. Filmzene nincs. Se bevezetés, se aláfestés, se levezetés.

A vásznon pedig nem történik semmi szokatlan. Az osztály tömény felsorolás arról, hogy társadalmi beidegződéseink hogyan tesznek minket egymás esküdt ellenségeivé. Arról, hogy hogyan gyilkoljuk meg egymás lélegző valóságát megkérdőjelezhetetlennek vélt erkölcsi-nevelési elvek nevében. Arról, hogy miféle borzalmakat szoktunk meg normaként, és miféle valóságoktól félünk borzalmasan. Hogy hogyan védelmezzük azt a közösségi hiedelemvilágot, ami beteggé tesz minket, és hogyan igyekszünk a gyerekeket (és általában: a többieket) is magunkhoz hasonló sérültté tenni. Nehogy véletlenül egészségesebben viszonyulhassanak önmagukhoz és hozzánk, mint ahogy nekünk ez megadatott. Az ember, úgy látszik, a legtöbb igyekezetét arra fordítja, hogy önmaga és embertársai számára értelmetlenné tegye a létezést.

Persze máshol is ez folyik, nem csak az iskolákban. Sokan tudják ezt. Tarr Béla például évtizedekkel ezelőtt Az osztály-éhoz hasonlítható nyelven mutatta be az össztársadalmi kómában vegetáló egyes embert és szánalmas csoportjait, például a Családi tűzfészek-ben (1979) vagy a Panelkapcsolat-ban (1982). Ezeket a filmeket a betegség maga érdekli, ezért mutatnak élőhalottakat élők helyett.

Az osztály sem emberi sorsokról szól. Nem sző mesét, nem képez hősöket, nem tételez jókat és rosszakat. Hiába a testközel, hiába a személyes eseményvonalak, a „megismerjük a szereplőket a filmből” illúziója hamis. Nem lényeges az osztály vegyes etnikai összetétele, és valójában bábeli nyelvzavarról sincs szó. Ez a film emberi interakciókat fertőző mechanizmusokat mutat. Mérgeket és mérgezéseket. Olyan normának és normálisnak tartott szokásokat, amelyek beették magukat a személyiségbe, és az interakciókban a helyett működnek. A vásznon közben az a népszerű pedagógiai-oktatásügyi valóságmodell lepleződik le szörnyű illúzió formájában, amely a „hősies tanári munka” és a „korlátaikkal küzdő, nevelésre szoruló diákság” aljas lózungjaira épül. Ezt a modellt megvalósítani lehetetlen, mert nincs olyan élő valóság, amelyet modellezhet. Az osztály arról szól, hogy ennek a modellnek a követése a való élet illegitimmé nyilvánításával – megcélozva egy ideálisat – hogyan zabáltatja fel az embert az emberrel.

2.

François Marin, az osztályfőnök időnként még ébren van. A tanári kari vitákban egyedüliként védelmezi a gyerekbe vetett bizalom jogosságát. A gyerekek között azonban a belénevelt barbár, tekintélyelvű szokások behelyettesítik őt. Ettől képtelen a bizalomra, képtelen az átélésre, és ezért képtelen észrevenni a diákok tisztázásra, őszinteségre és békére szólító jelzéseit. Szinte mindegyiket hadüzenetnek nézi, és így is válaszol rájuk. Vagy ha épp nincs semmilyen jel, ő indít háborút. Egója félti a tekintélyét, irányítói szerepét, és reakcióival időnként még a gyerekek egymás közti interakcióit is megmérgezi. Egy bizonyos állandó készenléti gúnnyal tartja távol magától az érzelmi azonosulás lehetőségét. A tanár valójában szívesen kilépne ebből, a személyiségébe égetett rendszer azonban egyszerűen kinyírja kísérleteit, megakadályozza, hogy szerethessék őt, a szeretethiány frusztrációját pedig a tekintélyelvűséggel kompenzáltatja. Elképesztő bőséggel hozza a film azokat a párbeszédeket, vitákat, ahol a kommunikációs egymásra találás épp megképződő esélyét – amelyet legtöbbször a gyerekek, párszor Marin valós embersége biztosítja – pár pillanaton belül elmossa valamilyen tanult félelem, gyanakvás, tudat alatt fészkelő ellenségkép és győzni akarás. A tanár a gyerekeket potenciális agresszornak látja, mert az igazi agresszornak, a rajta erőszakot tevő saját egójának minden erőszakosságát kivetít rájuk. „Te felettük vagy, nem lehetsz velük.” – mondja az ego. François Marin ugyan rosszul érzi magát ebben, de nem jut eszébe, hogy rákérdezzen: „Tényleg felettük vagyok? És ha igen, tényleg ott kell lennem?

Azt, hogy ez az okos és érzékeny egyén miért dédelget egy ilyen egót, jól magyarázza a tanáriban zajló kommunikáció. Az iskola tanárai kivétel nélkül a fent leírt modell foglyai. Nem értik és következésképp nem szeretik az élő valóságot, ezért meg akarják változtatni – mint szinte minden normálisnak tartott iskola. Ez a közeg nevelte ki Marin egóját is. Ettől még szembefordulhatna egójával, hiedelmeivel – sőt, a tanári vitákban a gyerekeket védelmezve gyönyörűen szembe is fordul! –, a közeg azonban ezt a harcát elnyomja, rákérdezéseit elhallgattatja. A csendesen következetes fasisztoid ideológia, amely leginkább az új földrajztanár irritáló fatalizmusából orrontható, elszívja Marin erejét, és kifárasztja, mint egy halat a horgon. Emblematikus a közös viták végén az osztályfőnök üres, fáradt arckifejezése. „Jó, akkor nem harcolok. Inkább elhiszem. És hát igen, talán igazuk van...

A gyerekek sokkal okosabbak tanáraiknál. Nem azért, mert okosabbak lettek, hanem mert még nem lettek teljesen ostobák. Marin nem ismeri fel, hogy újra és újra megerősített hiedelmei gátolják a valóság felismerésében. Ezeket tapasztalatnak érzi, és a gyerekekről hiszi azt, hogy gátolják őt. Ezért nem hiedelmei ellen harcol, hanem a gyerekek ellen. A gyerekek sokkal világosabban látnak: felismerik és átélik, hogy szorongásukat az iskola, a tanár kelti bennük. Mégis sokkal józanabbul cselekszenek: nem tanáruk ellen, hanem a benne elültetett, és őket is mérgező hiedelmek ellen harcolnak: tanárukat minduntalan megpróbálják azokból fölébreszteni. A támadásnak látszó replikák, kérdések, felháborodott reakciók valójában a színlelés helyett kommunikációra szólító üzenetek. Maga a bizalom. Lányok és fiúk, számtalanszor megvilágítják a tanárnak azt, ami tényleg történik: „Maga most gúnyol. Maga csak azért mondja, hogy érdekeljük, hogy rávegyen az olvasásra.” Újra és újra kommunikációt kezdeményeznek. Újra és újra bíznak a tanárukban. Még a gúny állandó légkörében is titkokat mondanak el. 14 év körüli lányok és fiúk beszélnek arról, hogy lenézik őket öltözékük miatt, vagy hogy szégyellik elálló fülüket.

Elképesztő együttébredések lehetőségét szalasztja el François Marin. Szinte fájnak a falra hányt borsószemek. „Tanár úr, ezt miért teszi? Erre miért van szükség? Miért gúnyol az egyszerű elfogadás helyett? Miért nem számít az, hogy én mit akarok?” A gyerekek még a tanár öncsalásait is felismerik. Marint azonban katonává teszi a rendszer, amelynek részeként a gyerekek közt szerepel. A rendszerben ez a fajta gyermeki kommunikáció: hadüzenet. A hipnózis erejére jellemző, hogy Marin még kollégáiban – akik minden kitörési gesztusát ténylegesen letörik – sem ismeri fel az igazi ellenséget.

Ebben az egészben tanár is, gyerek is rosszul érzi magát. Rosszul érzi magát, hiedelmeitől és szorongásától fáradtan. Mint egy rossz család, ahol mindenki kötődni és szeretni próbál, de belefáradnak abba, hogy nem megy. A felnőttek nem tudják szeretni a valóságot: akarnak valamit helyette. A gyerekek tudják szeretni valóságot, de belefáradnak abba, hogy a felnőttek mást akarnak tőlük. Végül megtanulnak harcolni a felnőttektől, aztán felnőttek lesznek, és harcolni kezdenek a gyerekek ellen.

Ez az ördögi kör azonban nem igazi lakhelyünk. A meglévő élő valóság megértésének és szeretetének képtelensége nem emberi alaptulajdonság. Ezt az intellektuális és érzelmi paralízist mérgező hiedelmek okozzák. Mérgező hiedelmeink számosak. Az Entre les murs elsősorban arról szól, hogy nekünk, embereknek a leghalványabb fogalmunk sincs arról, hogy ezek nevében mit művelünk egymással. Mi mindent csak hiszünk. Ezért aztán végképp nincs fogalmunk arról, hogy amit művelünk, miért műveljük egymással, ahelyett, hogy inkább ne művelnénk. Pedig ha így volna, akkor egymást békén hagyhatnánk. Akkor ahelyett, hogy egymással állnánk harcban, inkább együtt harcolhatnánk a hiedelmeink ellen. Az iskolarendszer azonban pontosan az, amely sosem fog erre lehetőséget adni – hiszen az ellenkezőjéért jött létre.

A film záróképei a látszat ellenére sem megnyugvást, sem szomorú romantikát nem hordoznak. Egyszerűen azt mutatják, ami van. Falak közt boldogtalanok leszünk, falakon túl pedig lehetnénk szabadok. Falak közt boldogtalanná tesszük egymást, falakon túl pedig tehetjük egymást szabaddá is. Vannak még széles erdőink, mezőink. Most pedig jöhetnek a kérdések.

Veszprémi Attila

1A szüzsé szerint a filmbeli gyerekek 4. osztályosak a Párizs XIX. kerületében működő Collège Mozart-ban, egy „ZEP” (zone d’éducation prioritaire) besorolású, azaz a helyi szociális összetétel miatt kiemelt jelentőségű és nagyobb autonómiával rendelkező oktatási intézményben. A collège a francia középfokú oktatás alsó szintjét jelenti. Az osztályok számozása Franciaországban csökkenő sorrendben történik: a négy éves collège 6. osztályába az általános iskola (l’école élémentaire) után, 11-12 éves korukban kerülnek a gyerekek, a 3. osztályig (a collège végéig) pedig 14-15 évesen jutnak el. A Collège Mozart valós helyszín. François Bégaudeau, a film alapjául szolgáló könyv írója és a film önmagát alakító főszereplője tanárként működött itt. A filmet ugyanakkor a XX. kerületi, ugyancsak ZEP-minősítésű Collège Françoise-Dolto épületében, az iskola diákjaival és tanáraival forgatták.

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.04.02.
Nem lesz hosszabb a tanév – elhalasztják a minősítéseket
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma minden pedagógusnak köszöni az elmúlt hetek áldozatkész munkáját, mely a tantermen kívüli, digitális munkarendre való sikeres átállást lehetővé...
(Forrás: kormany.hu)
--
2020.04.02.
Maruzsa Zoltán: az érettségi követelmények nem változtak, a felkészülést folytatni kel
Mivel még több mint egy hónap van hátra az érettségi hagyományos kezdési időpontjáig, a járványügyi kérdésekben azonban nem látnak előre egy hónapot, az érintettek türelmét kérik...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.04.02.
Iskolai zaklatás a Google Classromban - mit tehetnek a tanárok?
A diákok online kapják a tananyagot, online tartják a kapcsolatot egymással és a tanáraikkal is. A sok virtuális időtöltésnek azonban lehetnek hátulütői is. Sok oktatási csoportban felmer...
(Forrás: eduline)
--
2020.04.01.
Digitális távoktatás: egyes, mert nem kézzel írtad
Szülők tíz-, ha nem százezreire szakadt rá két hete a pedagógus életpálya összes szakmai és emberi szépsége. A képesítés nélküli tanárrá válás az indexeseket sem kímélte, gyakorl...
(Forrás: index)
--
2020.04.01.
A most elindult tankönyvrendelés a bizonyíték arra, hogy a kormány az elmúlt hetekből semmit nem tanult
A Civil Közoktatási Platform nyílt levélben fordult az illetékes miniszterekhez az ügyben, az eddig ismertetett szakmai kritikájukon felül immár amiatt is kérik, hogy az illetékes miniszté...
(Forrás: mérce)
--
2020.04.01.
Ausztriában egy diáknak sem lesz hátránya a koronavírus miatt kialakult helyzetből
„Ésszel és szívvel” fogják értékelni a tanulókat a tanév végi záróvizsgákon – jelentette ki Heinz Faßmann. Az oktatási miniszter kifejtette. áprilisban várhatóan még otthonról...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.04.01.
Már lehet tankönyveket rendelni a következő tanévre az interneten
A kormány döntése értelmében 2020 szeptemberétől már minden köznevelésben résztvevő tanuló ingyenesen kapja meg a tankönyveit, így a rendelés semmilyen anyagi terhet nem jelent a csalá...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.04.01.
Iskolaérettség: nem lett egységesebb a rendszer
Míg korábban a gyermeket ismerő óvoda és a szülő dönthetett arról, hogy az adott év augusztus 31-éig hatodik életévét betöltő, vagyis tankötelessé váló gyermek további egy évet ó...
(Forrás: Népszava)
--
2020.04.01.
Milyen válaszokat adhatnak a pedagógusok és oktatási rendszerek a COVID-19 járványra? – Néhány tanulság a TALIS felmérésből
A mostani válsághelyzet felszínre hozza az oktatási rendszereinkben tapasztalható egyenlőtlenségeket: az online oktatáshoz szükséges internetkapcsolattól és számítógéptől kezdve a tá...
(Forrás: DPMK)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  Szilágyi István

Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  OFOE

Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)

--
  Harmat Krisztina

Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina

--
  Szilágyi István

Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  Doroginé Kiss Ildikó

Tisztelt Egyesület!
Nyelvtanárként 2019 szeptember közepétől december 20-ig (téli szünet kezdete) az én tanulócsoportomat összevontam az említett idő alatt táppénzen levő kolléganőm csoportjával heti 3 órában. Ez összesen 3 osztályt érintett, ami heti heti 9 összevont órát jelentett. Mikor rákérdeztem, hogy ezért jár-e túlóra íj vagy valami plusz bér, azt a választ kaptam, hogy nem mert az összevont órákért semmi sem jár. Ráadásul ugyanígy több mint három hónapot már a tavalyi évben is helyettesítettem ugyan így. Kérdésem, valóban nem jár az összevont órák után túlóra? Mit mond erről a jogszabály?
Üdvözlettel: Doroginé Kiss Ildikó, tanár

--
  OFOE

Kedves Láng Róbert! Ime a szabály
Mt. 123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.

(2) A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

(3) A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

(A választ Nagy Erzsébettől, a PDSZ szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Gyimesi Krisztina! A PDSZ szakértőjétől, Nagy Erzsébettől kaptuk a következő választ:
1. A Kjt. 23/B. § -a adott mint lehetőség:
(1) A teljes munkaidőben foglalkoztatott közalkalmazott írásbeli
kérelmére a munkáltató köteles a kinevezésben heti húszórás
részmunkaidőt kikötni, ha a közalkalmazott a kérelem benyújtásakor az
Mt. 128. §-ában foglalt fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe.
(2) A munkáltató a közalkalmazottnak a munkaidő egyenlőtlen
beosztására vonatkozó kérelmét csak abban az esetben tagadhatja meg,
ha az számára lényegesen nagyobb munkaszervezési terhet jelentene. A
munkáltató köteles írásban megindokolni a kérelem megtagadását.
(3) A részmunkaidő kikötése
a) a fizetés nélküli szabadság megszűnését követő naptól,
b) ha a közalkalmazott betegsége vagy a személyét érintő más
elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől
számított harminc napon belül ki kell adni rendes szabadságát, a
szabadság leteltét követő naptól hatályos.
A b) pontban foglaltak alkalmazása esetén - a felek eltérő
megállapodása hiányában - a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő első munkanapon meg kell kezdeni.
Eltérő megállapodás esetén a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő harminc napon belül meg kell
kezdeni.
(4) A kérelmet az (1) bekezdés szerinti fizetés nélküli szabadság
igénybevételének megszűnése előtt legalább hatvan nappal kell a
munkáltatóval közölni. A kérelemben a közalkalmazott köteles
tájékoztatni a munkáltatót
a) a fizetés nélküli szabadság igénybevételére jogosító gyermeke
harmadik életéve betöltésének időpontjáról, továbbá
b) ha egyenlőtlen munkaidő-beosztásban kíván dolgozni, a
munkaidő-beosztásra vonatkozó javaslatáról.
(5) A (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően a nevelési-oktatási
intézményben pedagógus munkakörben foglalkoztatottak esetében a
kérelmet a fizetés nélküli szabadság tartama alatt, a tanév szorgalmi
időszakának befejezését, illetve az első félév befejezését megelőző
hatvan nappal korábban kell a munkáltatóval közölni.
(6) A (3) bekezdés szerinti időponttól a közalkalmazotti jogviszony
alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli vagy természetbeni
juttatás tekintetében e törvény erejénél fogva az időarányosság elve
alkalmazandó, ha a juttatásra való jogosultság a munkaidő mértékével
összefügg.
(7) Az (1) bekezdés szerinti kérelem alapján kikötött részmunkaidőben
a munkáltató a közalkalmazottat
a) a kérelem szerinti időpontig, de
b) legfeljebb a gyermek négyéves koráig, három vagy több gyermeket
nevelő közalkalmazott esetén a gyermek hatéves koráig
köteles foglalkoztatni. Ezt követően a közalkalmazott munkaidejét a
kérelem benyújtása előtti mérték szerint kell megállapítani.
(8) Az (1)-(7) bekezdés nem alkalmazható a vezetői megbízású
közalkalmazott tekintetében.
Ekkor a kötött munkaidő a részmunkaidő 80%-a lesz, pl. félállás esetén
heti 20 óra, és a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő is a
csökkentett munkaidő 55-65 százaléka. (félállásnál heti 11-13 óra). A
szabadság ugyanannyi marad, csak a távolléti díj, ami a szabadság
idejére jár, az időarányos illetmény alapján lesz megállapítva.
Sajnos a köznevelési törvény szerint nincs már külön napközis
munkakör, ezért azt is tanító szakképzettséggel kell ellátni alsó
tagozaton. Maradnak olyan egyéb foglalkozások, amelyek nem
végzettséghez kötöttek: szakkörök, tehetséggondozó, tanórán kívüli
foglalkozás, tanórán kívüli programok szervezése, lebonyolítása.

--
  OFOE

Tisztelt Szodrai Csilla! A szakképzési törvény 127 § 6 szerint annak, aki már alkalmazott, mindenképp ki kell fizetni, aki új, annak megállapodás esetén:
A munkáltatói jogkör gyakorlója a szakképző intézmény alkalmazottjával megállapodhat a szakképző intézményben eltöltött legalább tizenötéves munkaviszony esetére jubileumi jutalom biztosításában. Az Nkt. e törvény hatálybalépését megelőző napon hatályos rendelkezései szerinti szakgimnázium, illetve szakközépiskola alkalmazottja esetében az ilyen megállapodás a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerinti feltételekkel kötelező azzal, hogy a jubileumi jutalomra jogosító időszakban a közalkalmazotti jogviszony és a szakképző intézménnyel fennálló munkaviszony időtartamát egybe kell számítani. (A választ Juhász Ágnes adta meg.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek