OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2013. április 5.
» Hozzászólások (0)

Mobiltelefon és internet az iskola és a család kapcsolatában

2. A mobiltelefon használatának kultúrája

Az egyik interjúalanyommal a témáról beszélgetve kristályosodott ki bennem, hogy „a nemzet napszámosaiként” egy kicsit a pedagógusokra hárul az a szerep is (legalábbis valamilyen részben), hogy a szülőkön keresztül a társadalmat megtanítsák a mobiltelefon használatának a kultúrájára. Nyilvánvaló, hogy ez a megállapítás nemcsak a mobiltelefon használati kultúrája esetében érvényes, hanem analóg módon a társadalom életében megjelenő más új jelenségekkel kapcsolatban is. Jóllehet a mai társadalomban a tekintély válságának lehetünk tanúi, és a híradásokból ismert számos esemény tanúsítja, hogy a válság a pedagógusok tekintélyét is alaposan kikezdte1 (hiszen „az engedelmesség lényegében a tekintélybe vetett hiten” alapulna2), azért mégis sok emberben zsigeri szinten még mindig úgy él a pedagógus, mint a normaadó; aki eligazít és utat mutat a viselkedésmódok és értékek között valamint a kultúrában. Az már az adott pedagóguson múlik, hogy ezt a képet mennyiben erősíti meg vagy rontja le. A szakirodalom szerint „a "modellszerepre" azok alkalmasabbak, akikben fejlett az ún. szociális erő”, amelynek az összetevői a szakértelem, a személyes varázs (azaz a szuggesztív erő), a büntető illetve a jutalmazó hatáskör3.

A hívás időpontja

Mire „neveljük” tehát a szülőket a mobiltelefon használatával kapcsolatban? Az interjúimból az tűnik ki, hogy mi magunk (azaz a pedagógusok) változatos személyiségek lévén, változatos dolgokra szocializáljuk őket.

Egyes kollégák például konkrétan megadták a szülőknek, mikor hívhatóak a mobiltelefonjukon. Már ezekből az időpontokból tarka kis csokor köthető az általam meginterjúvolt pedagógusok körében: Az egyik 17 és 20 óra között hívható, a másik 21 és 23 óra között (ha hosszabban akarnak beszélgetni vele), a harmadik 7.45 és 18 óra között, a negyedik éjfélig, az ötödik azt akarja, hogy egyáltalán ne hívják a szülők a mobilján, hiszen a munkahelyén (az iskolában) minden nap megtalálható, a következő interjúalanyom pedig bármikor hívhatónak mondta magát a szülők körében. Ez utóbbi vállalással kapcsolatban (hiszen tulajdonképpen komoly vállalás, hogy az osztályfőnök szünet nélkül rendelkezésére akar állni a szülőknek) jegyezte meg bölcsen az egyik igazgató/helyettes interjúalanyom, hogy amennyiben a tanár azt deklarálja magáról, hogy a szülők akármikor hívhatják, akkor utólag ne panaszkodjon. A pedagógus mérje fel előre, hogy mit bír, és ennek józan megfontolása után instruálja a szülőket. Szerinte nem elvárás, hogy a pedagógus állandóan a szülők rendelkezésére álljon (nyilván ez elsősorban az osztályfőnökökkel kapcsolatban merülne fel). Ezt egy, a modern társadalomból vett analógiával illusztrálta: a várandós édesanya sem hívhatja fel a hét minden napján 24 órában az orvosát. Ha a kismama mégis ilyen orvost akar, akkor külön fizetnie kell ezért a többletszolgáltatásért.

Egy másik interjúalanyom más szempontból közelítette meg ugyanezt a kérdést. Ő nem mondta magát mindig elérhetőnek, de nem is szabott időbeli határokat a szülőknek a telefonáláshoz. Ha nagyon alkalmatlan időben hívják, nem veszi fel a telefont, de ugyanakkor azon a véleményen van, hogy a pedagógus munkaideje más jellegű, nem annyira behatárolható, mint például egy adminisztrátoré.

Mindezek után ember legyen a talpán az a szülő, aki észben tudja tartani, hogy gyermeke számos tanára - vagy számos gyermekének számos osztályfőnöke a nap mely órájában hívható (hacsak rögtön el nem menti ezt is a tanár nevével együtt a telefonjába…) Ennek ellenére, interjúalanyaim szinte egyöntetűen állítják, hogy kis számú esettől eltekintve nem jellemző, hogy a szülők alkalmatlan időpontban keresnék őket. Rögtön hozzá kell tenni, hogy még az „alkalmatlan időpont” is teljesen mást jelent az egyes kollégák gyakorlatában. Arra több példa is akadt az interjúalanyaim körében, hogy reggel hétkor keresték őket a szülők telefonon. Az egyikük ezt nem tekintette túlzottan korai időpontnak, mert korán kelő típus, a másikukat „érzékenyen érintette”, ha ez olyan napon történt, amikor nem volt első órája – „de elfogadta”. A reggel hat órai szülői telefon arról, hogy a gyerek beteg és nem megy iskolába (mert ilyen eset is történt az interjúalanyaim körében) viszont mindenképpen túl korainak minősül. Más kolléga az este nyolc óra körüli szülői telefonhívásokkal nem volt kibékülve – olyannyira, hogy a következő szülői értekezleten vissza is tért erre a kérdésre, és nyomatékkal újból megkérte a szülőket, hogy a korábban megbeszélt időhatárok között keressék. A magát éjfélig hívhatónak mondó interjúalanyom arról számol be, hogy este tíz óra után már nemigen szokták keresni a szülők, de már este nyolc órakor is bocsánatkéréssel kezdik a beszélgetést. (A kommunikációs szakkönyvek szerint egyébként hétköznap csak este 9 és reggel 9 óra közt illetlenség valakit hivatalos ügyben a lakásán keresni4; a szakirodalom továbbá azt javasolja, hogy a hívó fél a beszélgetés kezdetén kérdezze meg, hogy jókor telefonál-e5.) Áthidaló megoldásnak tűnik, ha a szülő sms-t küld a tanárnak „Felhívhatom még?” szöveggel. Az a kolléga viszont, akivel ez történt, szinte zsarolásnak élte meg ezt az sms-t, hiszen úgyis kell rá válaszolni, úgyis kell a szülővel foglalkozni – akkor miért nem hívta fel rögtön. Feltételezhető persze, hogy a szülő nem zsarolni akart, hanem nem akart rendkívüli módon terhére lenni a pedagógusnak akkor, amikor azonban egy általa vélhetően súlyosnak vagy sürgősnek tartott ügy feszítette belülről.

Más kollégák szemében az az „alkalmatlan időpont”, ha olyankor hívják telefonon a szülők, amikor éppen órát tart, autót vezet vagy otthonában vendégeket fogad. Ezekben az esetekben az interjúalanyaim általában fel szokták venni a telefont (van olyan tanár, aki még az órája közben is, ha adódik rá lehetőség), és legtöbbször arra kérik a hívót, hogy később keresse őket. Más kolléga számára az is alkalmatlan, ha tanítási időben az óraközi szünetben keresik. Ő azt szereti, ha munkaidőn kívül telefonálnak neki. (Fentebb pedig ennek az ellenkezőjére olvastunk példát – ott egy kolléga azt tartotta kívánatosnak, ha éppen munkaidőn belül keresik a szülők…)

Az alkalmatlanság egyébként nem abszolút kategória az általam kérdezett pedagógusok felfogásában, hanem erősen függ a hívás tárgyától is. Például egy osztályfőnököt (és külön a helyettesét is) egyszer vasárnapi ebéd közben találtak felhívni a szülők, de az illető az interjúban erről azt mondta, hogy annyira súlyos volt az adott ügy, hogy teljesen egyetértett a szülők eljárásával. Egy másik kolléga arról számolt be, hogy voltak olyan szülők, akik hétvégén vagy este hívták telefonon, de olyan ügyekben, hogy ez teljesen elfogadható megoldás volt; egy másik szülő viszont ugyanilyen időpontokban hívogatta, és napi fél-háromnegyed órás telefonbeszélgetéseket bonyolított le vele. Utóbbi esetben úgy érezte, hogy ezt le kell építenie, és úgy is tett. Más kollégának is volt olyan tapasztalata, hogy egy szülő naponta-kétnaponta hívta jelentéktelen ügyekben, ez a kolléga azonban úgy állt hozzá ehhez az esethez, hogy „nem az ő stílusa” leállítani az ilyen szülőt. Hasonló tapasztalatokról egyébként több interjúalanyom is beszámolt. Az egyik osztályfőnök által az új osztályában tartott első szülői értekezleten pedig (talán az osztályfőnök meglepetésére is) felállt egy szülő, aki történetesen a kollégája is volt, és nyomatékkal megkérte a szülőtársakat, hogy olyan apróságokkal, mint például a következő napra való házi feladat, ne zaklassák telefonon az osztályfőnököt. Nyilván valamilyen múltbeli negatív tapasztalat indíthatta erre az akcióra a kolléga-szülőt; és valóban lett is foganatja a dolognak, mert az említett osztályfőnöknek egyáltalán nincsenek ilyen irányú problémái az osztályába járó diákok szüleivel.

Többen számoltak be arról az interjúim során, hogy alkalmatlannak éltek meg egy-egy esti szülői telefonhívást, amelynek az volt a célja, hogy a gyerek valamely problémáját a következő napot meg sem várva akkor este rögtön orvosoljanak, vagy legalábbis átbeszéljenek, „.. most biztos van időd…”, mondta a szülő a tanárnak. Egy interjúalanyom pedig, akinek a házastársa is tanár, azt ecsetelte, hogy mennyire nem szerette, ha a házastársa este kilenc óra tájékán félórákat beszélgetett a mobiltelefonján egy-egy szülővel. Szélsőséges helyzetekben, amikor erre tényleg szükség van, ő maga is elfogadhatónak tartaná az osztályfőnök és a szülő közti esti telefonbeszélgetést, de ne szaporodjanak el az ilyen esetek. Van olyan igazgató/helyettes is, aki körülbelül ugyanezt tartja: nem helyes az, ha a tanár esténként telefonon hosszan „lelkizik” a szülőkkel. Egy másik kollégát például este tíz órakor keresett egy szülő, és egy házassági problémáját osztotta meg vele hosszas (egy órás) beszélgetésben. (Az, hogy ilyen eset előfordul, egyébként egy kicsit alátámasztja a pedagógus nemzetnevelő, útmutató szerepéről fentebb mondottakat.) A legmegrázóbb eset, amelyről az egyik interjúalanyom beszámolt, az volt, hogy az este kilenc órakor az édesanyja halálos ágyánál álló kollégát hívta fel telefonon egy szülő. Az illető pedagógus felvette a telefont, mert azt hitte, hogy ilyen késői órán valami olyan súlyú ügyről van szó, mint például a gyerek eltűnése – ezzel szemben a diák fakultációváltoztatása ügyében volt a hívás.

Ezen a ponton fontos újra hangsúlyozni, hogy interjúalanyaim szinte egybehangzó véleménye az volt, hogy a szülők túlnyomórészt nem élnek vissza azzal, ha egy-egy tanár megadja nekik a telefonszámát. A többség tartja a határokat, és csak valóban sürgős helyzetekben keresik telefonon a pedagógust; híváskor akár meg is kérdezik, hogy az adott időpont alkalmas-e a tanárnak. Amelyik kolléga megmondta a szülőknek, hogy őt még a megadott időintervallumban is nehéz elérni a telefonján és próbálkozzanak kitartóan, ott ezt is elfogadták; más tanárnál maguk figyelték ki, hogy a nap elején vagy végén célszerű keresni. Ismét másik interjúalanyomnál pedig az alakult ki, hogy munkaidőben, illetve délután 4-ig, 5-ig, 6-ig bezárólag hívják fel a szülők. Nyilván azért, mert neki így alkalmas (pl. este 9-kor már csak kivételes esetben veszi fel a telefont), és a szülőknek volt elég érzékenysége és befogadóképessége ahhoz, hogy ezt észrevegyék és alkalmazkodjanak hozzá.

Arról is van megfigyelés, hogy a szülők telefonálási szokásai menetközben változnak. Például egy, az iskolába bejövő új osztály szülei kezdetben viszonylag nagy gyakorisággal hívogatták telefonon az osztályfőnököt, majd az osztály második évében ez lassan lecsengett. Másik példa: egy gimnáziumi osztályfőnök ismerte azt a kollégát, aki az osztályába felvett diáknak általános iskolában az osztályfőnöke volt. Utóbbi figyelmeztette őt, hogy a gyerek szülője gyakran szokott telefonhívásokat intézni az osztályfőnökhöz. Ezzel szemben a gimnáziumi osztályfőnöknek nem lettek hasonló negatív tapasztalatai, mert a szülő változtatott a telefonálási szokásain. Más kolléga arról számolt be, hogy nem mobiltelefonon, hanem inkább személyesen keresték meg alkalmatlan időpontban: egy napon hazaérve az otthona ajtajában várta az a szülő, akinek a gyermeke bukásra állt az ő tantárgyából. (Természetesen a szülő nem ártani akart a tanárnak, csak tárgyalni vele.) Fontos tehát megállapítani, hogy a tanárok alkalmatlan időben történő megkeresése („zaklatása”) nem köthető a mobiltelefonhoz vagy akár általában a telefonhoz, hanem ezektől függetlenül is megvalósul, illetve már korábban is megvalósulhatott.

Mi ne legyen a hívás tárgya?

A mobiltelefon használatának lehetősége nagyon sok esetben segítség a pedagógus számára, de a szülői telefonhívás (mint azt már említettük) még egyébként alkalmas időpontban is teljességgel inadekvát lehet a tárgya miatt. Például visszaélés azzal, hogy a tanár a mobiltelefonján is rendelkezésére áll a szülőknek, ha a szülő a napját kezdi mesélni a telefonban (vagy más csekély jelentőségű témával „húzza a tanár idejét”); ha a pedagógus kollégáira kezd panaszkodni azok háta mögött; ha a diákokról ad ki olyan információt a tanárnak, amelyekben az nem illetékes (pl. a gyerekek magánéletéről: ki, kivel, hol, mikor, miért mit csinált…); ha az irányítást akarja átvenni bizonyos értelemben, és telefonon hívogatja a tanárt, a többi szülőket és szervezkedik; ha mobiltelefonon kérdez meg olyan információt, amelyhez más módon (például az iskola honlapján keresztül) is hozzáférhetne, de a számára egyszerűbb utat választva inkább felhívja az osztályfőnököt… Olyan eset is volt, amikor egy kolléga munkahelyet változtatott, és még el sem kezdett tanítani az új iskolában, amikor már hívta abból az iskolából egy szülő, kérvén, hogy az ő gyermeke majd abba a tanulócsoportba kerüljön az adott tantárgyból, amelyiket az illető kolléga fogja tanítani…

A legtöbb megkérdezett kolléga szerint akkor jogos és kívánatos, hogy a szülő a mobiltelefonján keresse meg, ha olyan sürgős az ügy, hogy még sms-ben vagy e-mailben sem ér rá (tehát pár perc vagy egy nap halasztást sem tűr). Interjúalanyaim egyébként úgy tapasztalják, hogy szaktanári tevékenységükkel kapcsolatban a szülők csak elvétve keresik őket telefonon – a hívások zömét az osztályfőnökök kapják. Beszámoltak egyébként olyan esetekről is, ahol az osztálytársak „tehermentesítették” az osztályfőnököt a hívásfogadás tekintetében: pl. osztálykirándulásra induláskor a találkozóval vagy az esetleges késéssel kapcsolatban nem az osztályfőnököt, hanem inkább az osztálytársakat hívták fel az érintettek.

Tobisch Márta

1Ld. pl. Szabó Kálmán: Osztályfőnöki kézikönyv, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2003, 16. old.

2Kron, Friedrich: Pedagógia, Osiris Kiadó, Budapest, 1997, 332. old.

3Kelemen László: Pedagógiai pszichológia, Tankönyvkiadó, Budapest, 1986, 197. old.

4Fodor László, dr. et al.: A kommunikáció alapjai, Perfekt Gazdasági Tanácsadó, Oktató és Kiadó Zrt. a Budapesti Gazdasági Főiskola megbízásából, évszám nélkül, 466-467. old.

5Borgulya Ágnes, Somogyvári Márta: Kommunikáció az üzleti világban, Akadémiai Kiadó, Budapest, 2010, 254. old.

--

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.04.09.
Lőrinc László: Esztelen öncsalás a történelemtanítás új kerettanterve
„Már az előző életemben sem hittem a reinkarnációban.” Nagyjából így érvel a sikerorientált történelemoktatás mellett a 9-12. osztályos gimnáziumi kerettanterv (KTT). Ami meglepő,...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.04.09.
A gyerekekkel mi lesz?
Azok a gyerekek, akik meleg étkezést az iskolában kaptak eddig, most otthon esznek, ha van mit.A járvány idején a gyerekek a leginkább veszélyeztetett csoportot alkotják – nem egészségileg...
(Forrás: g7.hu)
--
2020.04.09.
Nem kötelező érettségiznie most annak, aki nem felvételizik
A Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) üdvözölte a javaslatot. Mint közleményükben írták, örülnek, hogy az oktatásért felelős akciócsoport elfogadta a PSZ korábbi javaslatát arról, hogy...
(Forrás: népszava)
--
2020.04.09.
Lazítsanak a buktatás feltételein - 25 helyett 20 százalék legyen a határ
Ha nem lesznek megajánlott jegyek, csak írásbeli vizsgák, akkor az elmaradó szóbeli vizsgákkal elmaradnak a javítási lehetőségek is idén. Hiszen a szóbelivel, eddig százalékokat javíthattak...
(Forrás: eduline)
--
2020.04.09.
Csak írásbeli érettségi lehet idén
Ha a járványügyi helyzet lehetővé teszi, május 4-én elkezdődhet az érettségi - közölte Maruzsa Zoltán köznevelésért felelős államtitkár. Az oktatásért felelős akciócsoport azt javasolja...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.04.09.
Maruzsa: Nem lesznek szóbeli érettségik
AZ OKTATÁSI AKCIÓCSOPORT AZT JAVASOLJA, HOGY HA A JÁRVÁNYHELYZETBEN VAN RÁ MÓD, AKKOR ÉRDEMES AZ ÉRETTSÉGIT MEGSZERVEZNI.Javaslatuk szerint az előrehozott, valamint az érettségi bizonyítv...
(Forrás: index)
--
2020.04.07.
Lengyelországban Minecrafttal tartják karanténban a gyerekeket
Minecrafttal és mindenféle digitális programmal tartaná otthon a lengyel digitalizációs minisztérium a fiatalokat – írja a Mashable. Létre is hoztak egy weboldalt, ahol versenyeket hirdetnek...
(Forrás: index)
--
2020.04.06.
Befullad a távoktatás ott, ahol a hó végén eladják az okostelefont
Sok a feladat, a tanárok más-más platformot preferálnak, a lógós diákok még lógósabbak, az oktatókra több munka hárul. A távoktatás még a jól ellátott fővárosi iskolákban sem zökken...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.04.06.
Polgármester vagy pedellus viszi házhoz a tananyagot
A koronavírus-járvány miatt bezártak az oktatási intézmények, a jobb sorsú diákok számítógép mellett, chat-csatornát használva, a pedagógusok internetes jelenlétével folytatják a tanul...
(Forrás: Népszava)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  Szilágyi István

Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  OFOE

Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)

--
  Harmat Krisztina

Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina

--
  Szilágyi István

Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  Doroginé Kiss Ildikó

Tisztelt Egyesület!
Nyelvtanárként 2019 szeptember közepétől december 20-ig (téli szünet kezdete) az én tanulócsoportomat összevontam az említett idő alatt táppénzen levő kolléganőm csoportjával heti 3 órában. Ez összesen 3 osztályt érintett, ami heti heti 9 összevont órát jelentett. Mikor rákérdeztem, hogy ezért jár-e túlóra íj vagy valami plusz bér, azt a választ kaptam, hogy nem mert az összevont órákért semmi sem jár. Ráadásul ugyanígy több mint három hónapot már a tavalyi évben is helyettesítettem ugyan így. Kérdésem, valóban nem jár az összevont órák után túlóra? Mit mond erről a jogszabály?
Üdvözlettel: Doroginé Kiss Ildikó, tanár

--
  OFOE

Kedves Láng Róbert! Ime a szabály
Mt. 123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.

(2) A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

(3) A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

(A választ Nagy Erzsébettől, a PDSZ szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Gyimesi Krisztina! A PDSZ szakértőjétől, Nagy Erzsébettől kaptuk a következő választ:
1. A Kjt. 23/B. § -a adott mint lehetőség:
(1) A teljes munkaidőben foglalkoztatott közalkalmazott írásbeli
kérelmére a munkáltató köteles a kinevezésben heti húszórás
részmunkaidőt kikötni, ha a közalkalmazott a kérelem benyújtásakor az
Mt. 128. §-ában foglalt fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe.
(2) A munkáltató a közalkalmazottnak a munkaidő egyenlőtlen
beosztására vonatkozó kérelmét csak abban az esetben tagadhatja meg,
ha az számára lényegesen nagyobb munkaszervezési terhet jelentene. A
munkáltató köteles írásban megindokolni a kérelem megtagadását.
(3) A részmunkaidő kikötése
a) a fizetés nélküli szabadság megszűnését követő naptól,
b) ha a közalkalmazott betegsége vagy a személyét érintő más
elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől
számított harminc napon belül ki kell adni rendes szabadságát, a
szabadság leteltét követő naptól hatályos.
A b) pontban foglaltak alkalmazása esetén - a felek eltérő
megállapodása hiányában - a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő első munkanapon meg kell kezdeni.
Eltérő megállapodás esetén a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő harminc napon belül meg kell
kezdeni.
(4) A kérelmet az (1) bekezdés szerinti fizetés nélküli szabadság
igénybevételének megszűnése előtt legalább hatvan nappal kell a
munkáltatóval közölni. A kérelemben a közalkalmazott köteles
tájékoztatni a munkáltatót
a) a fizetés nélküli szabadság igénybevételére jogosító gyermeke
harmadik életéve betöltésének időpontjáról, továbbá
b) ha egyenlőtlen munkaidő-beosztásban kíván dolgozni, a
munkaidő-beosztásra vonatkozó javaslatáról.
(5) A (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően a nevelési-oktatási
intézményben pedagógus munkakörben foglalkoztatottak esetében a
kérelmet a fizetés nélküli szabadság tartama alatt, a tanév szorgalmi
időszakának befejezését, illetve az első félév befejezését megelőző
hatvan nappal korábban kell a munkáltatóval közölni.
(6) A (3) bekezdés szerinti időponttól a közalkalmazotti jogviszony
alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli vagy természetbeni
juttatás tekintetében e törvény erejénél fogva az időarányosság elve
alkalmazandó, ha a juttatásra való jogosultság a munkaidő mértékével
összefügg.
(7) Az (1) bekezdés szerinti kérelem alapján kikötött részmunkaidőben
a munkáltató a közalkalmazottat
a) a kérelem szerinti időpontig, de
b) legfeljebb a gyermek négyéves koráig, három vagy több gyermeket
nevelő közalkalmazott esetén a gyermek hatéves koráig
köteles foglalkoztatni. Ezt követően a közalkalmazott munkaidejét a
kérelem benyújtása előtti mérték szerint kell megállapítani.
(8) Az (1)-(7) bekezdés nem alkalmazható a vezetői megbízású
közalkalmazott tekintetében.
Ekkor a kötött munkaidő a részmunkaidő 80%-a lesz, pl. félállás esetén
heti 20 óra, és a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő is a
csökkentett munkaidő 55-65 százaléka. (félállásnál heti 11-13 óra). A
szabadság ugyanannyi marad, csak a távolléti díj, ami a szabadság
idejére jár, az időarányos illetmény alapján lesz megállapítva.
Sajnos a köznevelési törvény szerint nincs már külön napközis
munkakör, ezért azt is tanító szakképzettséggel kell ellátni alsó
tagozaton. Maradnak olyan egyéb foglalkozások, amelyek nem
végzettséghez kötöttek: szakkörök, tehetséggondozó, tanórán kívüli
foglalkozás, tanórán kívüli programok szervezése, lebonyolítása.

--
  OFOE

Tisztelt Szodrai Csilla! A szakképzési törvény 127 § 6 szerint annak, aki már alkalmazott, mindenképp ki kell fizetni, aki új, annak megállapodás esetén:
A munkáltatói jogkör gyakorlója a szakképző intézmény alkalmazottjával megállapodhat a szakképző intézményben eltöltött legalább tizenötéves munkaviszony esetére jubileumi jutalom biztosításában. Az Nkt. e törvény hatálybalépését megelőző napon hatályos rendelkezései szerinti szakgimnázium, illetve szakközépiskola alkalmazottja esetében az ilyen megállapodás a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerinti feltételekkel kötelező azzal, hogy a jubileumi jutalomra jogosító időszakban a közalkalmazotti jogviszony és a szakképző intézménnyel fennálló munkaviszony időtartamát egybe kell számítani. (A választ Juhász Ágnes adta meg.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek