OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése

A Waldorf pedagógia időszerűsége

(Interjú Beöthy Hannával, a Pesthidegkúti Waldorf Iskola pedagógusával)1

Az első Waldorf iskola 1989-ben nyílt meg hazánkban, jelenleg több, mint 20 intézmény működik országszerte: óvodák, általános iskolák, és az utóbbiak egy része egészen az érettségiig viszi el diákjait. Beszélgetőtársam Beöthy Hanna2 egyike volt azoknak az első hazai Waldorf pedagógusoknak, akik osztályukat egészen az érettségiig „kísérhették”. (A Waldorf középiskolákban különben nem osztályfőnökök, hanem osztálykísérők működnek.)3


Beöthy Hanna

Mennyire időszerű napjainkban a Rudolf Steiner filozófiájára alapozott Waldorf pedagógia? Hogyan tudnak megküzdeni ezen intézmény pedagógusai olyan gondokkal mint – többek között – a társadalmi szintű bizalmatlanság, a digitális világ hatásai, a fiatalok körében érzékelhető motivációhiány, az egyre gyakoribb devianciák? A következő interjúban – többek között –ezekre a kérdésekre keresünk választ.

„Sokat kell ma dolgoznunk azért, hogy megóvjuk életörömünket”

Szekszárdi Júlia: Közel másfél évtizeddel ezelőtt így fogalmaztad meg a Waldorf iskola egyik legfőbb pedagógiai célját: „A nehézségeket felismerő, de avval együtt élni tudó életkedvünket kell tudnunk bátran és őszintén felmutatni. Ez a felnőtt világból sugárzó erő táplálhatná gyermekeinket.” Sugárzik-e manapság elég erő ehhez a felnőttek, a pedagógusok és a szülők világából?

Beöthy Hanna: Sajnos mi is érzékeljük, hogy a felnőttek vitalitása, életkedve, derűje nagyon megfogyatkozott az elmúlt években. Egy hétfői napot, azaz a hetet elkezdeni a hét vége után ma nehezebbnek tűnik számunkra, mint tíz évvel ezelőtt, a gyerekek, fiatalok ugyanis magukkal hozzák a családok minden problémáját, bizonytalanságát, szétesettségét. Nehéz tervezni, akár pár évre is előre látni a jövőt, és ez természetesen kihat a szülők életérzésére, életerejére is. Sokan küszködnek komoly egzisztenciális, anyagi gondokkal. Nekünk, pedagógusoknak, úgy véljük, egyetlen válaszunk lehet erre a helyzetre: még jobban védenünk a bennünk lévő életerőt, nyugalmat, mert ha ezt elvesztenénk, semmink sem maradna, amivel a gyerekek, fiatalok elé állhatnánk. Ez a belőlünk fakadó erő ugyanis sokszor valóban az egyetlen táplálék számukra ebben a bizonytalan világban.

Sokat kell ma dolgoznunk azért, hogy megóvjuk életörömünket. Több időt kell áldoznunk minőségileg tiszta „forrásokra”, melyekben megmerítkezhetünk, egymásra, a tanítványainkra, és arra, hogy kirekesszük a bennünket is szétziláló erőket. Valóban munkát kell fektetnünk abba, hogy életkedvünk, kedélyünk, hitünk megmaradjon, és ez nem könnyű. Hiszen ugyanakkor nem szabad feladnunk azt az igényünket sem, hogy nyitott szemmel járjunk a világban, hogy tisztában legyünk a folyamatokkal, melyek a ránk bízott fiatalokra is hatnak, mert nem nevelhetünk életidegen, világtól elzárt embereket. A helyes arány megtalálása talán a legnehezebb ebben a helyzetben, nyitottan jelen lenni és ellenállni.


a Pesthidegkúti Waldorf Iskola

„Egy iskola sem működhet jól a szülők értő figyelme és támogatása nélkül”

Sz. J.: A Waldorf iskolák életében a szülői jelenlét, az együttműködés igen nagy hangsúlyt kap Az érdemi együttműködés viszont csupán a kölcsönös bizalom alapján teremtődhet meg. Országos probléma a szülők és pedagógusok közötti bizalmatlanság. Hogyan állnak e téren a Waldorf iskolák?

B.H.: Pár éve a Waldorf Szövetség munkatársaként némileg bepillanthattam a magyarországi Waldorf-iskolák életébe, és bár nem ismerek minden iskolát, de akkori tapasztalataim alapján azt gondolom, hogy a bizalmatlanság nem tartozik intézményeink legégetőbb problémái közé. Ennek sok oka van, de talán a leglényegesebb, hogy nálunk rendszeres párbeszéd van a szülők és a pedagógusok között óvodától az érettségiző osztályokig. Havonta találkoznak az ún. Szülői Esteken, melyeken közösen dolgoznak fel fontos pedagógiai kérdéseket. Sokszor érzem, hogy e téren is van mit fejlődnünk, ügyesednünk, de a keret adva van, és ez jó, önmagában is eredményes, hiszen párbeszéd alakul ki.

De mit is hívunk bizalmatlanságnak? A szülői kritikákat, melyek egy tanítót érnek, nem sorolnám ide, ezeket kezelni kell. E téren is egyre ügyesebbek vagyunk a mi iskolánkban, azaz egyre jobb protokollt alakítunk ki a felmerülő szülői észrevételek csatornázására, kivizsgálására.

Persze időnként magával a pedagógiával kapcsolatban is felmerülnek kérdések, melyekre rámondhatjuk, hogy bizalmatlan a szülő, de én ebben egy természetes és jogos igényt látok inkább: érteni szeretné, mit miért és hogyan teszünk, gondolunk. Ezt az igényt pedig természetesen ki kell elégítenünk a Szülői Esteken vagy más beszélgetéseken. Az azonban előfordul, hogy a felnőtt társadalom általános nyugtalansága erre a területre is kihat, azaz hogy ezek a kérdések sokszor nem kellőképpen végiggondolt, letisztult, nyugodt formában jelennek meg a pedagógusok előtt, és ez ilyenkor feszültséget szülhet.

Mi mint régi iskola – jövőre leszünk 25 évesek – könnyebb helyzetben vagyunk, hiszen „bizonyítottunk” már, így a szülők valóban bizalommal adják hozzánk gyermekeiket. Mégis nekünk is szakadatlanul ápolnunk kell a szülőkkel való együttműködést, hogy egyre jobb, tartalmasabb párbeszédbe kerüljünk és maradjunk velük. Egy iskola sem működhet jól a szülők értő figyelme és támogatása nélkül!

„Szabadságra nevelünk az iskolánkban”

Sz.J.: Annak idején tiltakoztál az ellen, hogy a Waldorfot a megengedő, a gyermek akarata által irányított pedagógiával azonosítsák: „Szabadságra nevelünk az iskolánkban, vagyis saját ítélőerejére támaszkodó fiatalokat szeretnénk kibocsátani az iskolánkból. Olyanokat, akik előítéletektől, tekintélyek által sugallt gondolatoktól mentesen akarnak és tudnak is dönteni, cselekedni.” Ez a szándék soha ilyen aktuális nem volt, mint napjainkban, hiszen a felelős döntés képessége talán a legtöbb, amit a fiataljainknak adhatunk a mai kaotikus, kiszámíthatatlan világban. Visszaigazolta-e az idő törekvéseitek megalapozottságát? Hogyan boldogulnak az életpályájukon a nálatok érettségiző fiatalok? Kapsz-e elég pozitív visszajelzést ahhoz, hogy ne veszítsd el a hitedet abban a pedagógiában, amelyik mellett most már jó ideje elköteleződtél?

B.H.: Igen, hála Istennek, kapok, kapunk. Sok visszajelzést kapunk régi diákjainktól, akiket követünk életútjukon, viszonylag rendszeresen meg is hívjuk őket különféle alkalmakra. Először is talán azt látom, hogy fiataljaink zöme viszonylag hamar, néhány hónap alatt átlátja az egyetemek, főiskolák rendszerét, gyorsan válnak pl. egy-egy tanulócsoport hangadóivá mind a tanulás mind a szociális élet területén. Kitűnnek párbeszéd-készségükkel, kérdezni tudásukkal, lényeglátásukkal. A munkát, a tanulást komolyan veszik, mert ahhoz szoktak, hogy megismerni valamit nagyon élvezetes dolog. (Ezen a téren azonban sokszor csalódás is éri őket, mikor az oktatást nem tartják elég színvonalasnak, ilyenkor elbizonytalanodnak, jó helyen vannak-e!)

Jellemző még rájuk a kreativitás, általában dicsérni szokták egyéni ötleteiket egy-egy téma feldolgozása során. A legkülönfélébb egyetemekről, főiskolákról kerültek már ki végzettjeink, sokan remekül kezdték el pályájukat, pl. nyertes pályaművekkel meghívást kapva egy-egy munkahelyre. Ma mérnökként, bölcsészként, művészként, orvosként, jogászként dolgoznak, néhányan elkezdték tudományos munkájukat, mások szakmát tanultak, autószerelők, szakácsok, fodrászok lettek például, és jól érzik magukat ezeken a területeken. Sokan fordultak meg külföldön, szereztek legkülönfélébb ösztöndíjakat. Talpraesettek, vállalkozó szelleműek. (Mellesleg két Junior Prima Primissima díjasunk is van.) Én nagyon büszkén gondolok rájuk. Ha beszélgetünk velük, nagyon világosan meg szokták fogalmazni, mennyire hálásak az iskolának, és felnőtt fejjel már értik is, mit köszönnek, köszönhetnek ennek a pedagógiának, hiszen tudnak viszonyítani évfolyamtársaik, munkatársaik tapasztalataihoz. Persze kritikus visszaemlékezéseik is vannak, ezekből tanulni igyekszünk.

Azt is meg kell azonban említenem, hogy természetesen vannak fájdalmas sorsok is, fiatalok, akik nehezen találják meg magukat ebben a zűrzavaros világban, akik nem tudnak élni a szabadságukkal, inkább sodródnak csak, és igyekeznek a felszínen maradni. Talán 3-4%-uk a végzetteknek ezek a fiatal emberek. Számon tartjuk őket, hiszen el kell gondolkodnunk azon, hogyan lehetett volna rajtuk még időben segíteni, s hogy lehetett volna-e egyáltalán.

Fontos pedagógiai témáink egyike a végzettek követése, és elsősorban nem azért, hogy sütkérezzünk a dicsőségben, bár persze nagyon jól esik, ha sikereikről hallunk, hanem hogy mai munkánkba visszaáramoltassuk a pozitív és a negatív tapasztalatokat egyaránt.

„Nálunk is megjelenik a digitális kultúra és az értékválság minden tünete…”

Sz.J.: „Nekünk, tanároknak úgy kell értékeket képviselnünk, hogy azok elfogadhatóak legyenek a mai gyerekek számára. Nem feladnunk kell a sok értéket, hanem újra megtöltenünk ezeket hiteles tartalommal.” – írtad 2000-ben. Tehát már akkor is úgy láttad, hogy ti magatok is „csapdahelyzetben” vagytok, hiszen az egyes ember mozgástere a napi események hatására leszűkült. Azóta a helyzet bonyolódott, a világ felgyorsult, és a gyerekek szocializációs környezete több szempontból is megváltozott. A társadalmi környezetben uralkodó értékzűrzavar, a digitális világ terjedése vet fel folyamatosan olyan nem várt problémákat, amilyenekkel korábban nem kellett számolnunk. Érzékelitek-e a változást e téren ti is? Általában hogyan boldogultok az ún. „digitális” generációval?

B.H.: Igen, természetesen nálunk is megjelenik a digitális kultúra és az értékválság minden tünete: az okos telefonon való csüngés, a virtualitás vonzása, a kapcsolatok illuzórikus rendszerébe vetett hit, a pótcselekvések sora. Nehéz a fiataloknak megtanulniuk ezeket az eszközöket valódi értékeiknek megfelelően használni. Egyrészt, azt gondolom: segítenünk kell nekik abban, hogy megtanulják, hogyan lehet jól élni ezekkel a tárgyakkal. Jól kell tudnunk kommunikálni az ezzel kapcsolatos gondolatainkat a szülőkkel és fiatalokkal egyaránt. Találékonyaknak is kell lennünk e téren, hogy például beépíthessük a technikai vívmányokat a tanítás-tanulás folyamatába. Nem szabad lemaradnunk e téren, legalább lélekben nem; támogatnunk kell – hiszen nincs más választásunk – a digitális kultúrát. Másrészt bizonyos mértékig ellen is kell állnunk a benne megjelenő és ránk zúduló arroganciának. Ennek jegyében igyekszünk megóvni a kisebbeket a mobiltelefonok korai használatától, a nagyobbak nem vehetik elő a mobilokat az iskolában, a még nagyobbak csak tanári engedéllyel használhatják azokat. Ezek az intézkedések azonban csak adminisztratív segítséget jelentenek.

A pedagógiának egyértelmű értékeket kell közvetítenie, mi több megtapasztaltatnia. Ilyen érték nálunk egyebek mellett a társas kapcsolatok, azok mélysége, a szeretet, a véleménycsere, egymás segítése. Aki ilyen légkörben nevelkedik otthon és az iskolában, akit ehhez segítünk, különbséget tud tenni a facebookon való bejelölés értéke és egy valódi beszélgetés értéke között.

A másik, pedagógiánkból fakadó értékünk az alkotás, az alkotó személyiség helyzetbe hozása, ezáltal megerősítése. Hisszük ugyanis, hogy az alkotás minden téren hatalmas öröm az ember számára, így méltó konkurenciája tud lenni az értelmetlenül használt informatikai eszközöknek. Az a gyermek, fiatal, aki sokszor vett részt alkotó folyamatokban, élte át az alkotás gyötrelmeit és örömét, ellenállóbb lesz minden gyenge minőségű jelenséggel szemben, így a digitális kultúra sekélyesebb oldalával szemben is.

Ezek a fiatalok már máshogy gondolkodnak, mint a tíz évvel korábbiak, bizonyos téren gyorsabbak, figyelmük szétszórt, egyszerre tudnak sokfelé figyelni, ám nehezebben mélyülnek el egy-egy témában. Azt gondolom: bátran tanuljuk meg tőlük, amit lehet, de ne mondjunk le arról, hogy ápoljuk bennük az elmélyülés képességét. Az alkotó ember egyébként e téren is fejlődik.

„Nehéz helyzetben vannak a fiatalok”

Sz.J.: Ti hagyományosan sok szabadidős programot, kirándulást, utazást szerveztek. A jelenlegi pedagógusok általában tartanak ezektől az együttlétektől, és egyre többen vélik úgy, hogy eszköztelenek a fiatalok devianciájával (alkohol, drog, szex) szemben. Érzékelitek Ti is, hogy a helyzet e téren bonyolultabb lett, és vannak-e olyan pedagógiai eszközeitek, amelyek segítenek boldogulni az ilyen helyzetekben?

B.H.: A házon kívüli programok remek alkalmak arra, hogy szociális téren neveljük egymást. A tantervünkbe építve 2-3 hetes projektjeink vannak, melyek külső munkák vagy utazások.

Természetesen mi is küzdünk a deviancia különféle formáival. Nehéz helyzetben vannak a fiatalok, hiszen életkoruknál fogva szinte predesztinálva vannak arra, hogy belemenjenek nem kívánatos helyzetekbe, állapotokba.

Mindig erőteljesen kifejezzük meggyőződésünket a nem kívánatos szerekkel, viselkedéssel kapcsolatban osztályszinten, és a valamilyen szempontból érintettek esetében egyenkénti beszélgetésekben is. Ezek a beszélgetések súlyosak, személyesek, meggyőző erejük van, – így élik meg azokat a bennük résztvevők.

Működik nálunk egy ún. drogstratégia, melyben a már érintett fiatalokkal való munkánk lépéseit, tartalmait rögzítettük, ennek része a fiatalnak egy szoros, bizalmi viszonyra, őszinteségre, együttműködésre épülő követése. Mi tulajdonképpen újra meg újra ebbe a légkörbe vezetjük őket és magunkat is vissza, e nélkül tehetetlenek vagyunk, azaz meghal a pedagógiánk. Ha nem sikerül helyreállítani a megromlott bizalmi viszonyt, el kell válnunk egymástól. A tanárok, a mentor, az osztálykísérő hiteles jelenléte, személyük meggyőző kisugárzása, érveik igazsága, szerető figyelmük – ezek működtetik a többnyire sikeresen végződő folyamatainkat.

A kirándulások, a projektmunkák ebből a szempontból nem teremtenek különleges helyzeteket, nem félünk ezektől jobban, mint a hétköznapjainktól, hiszen ekkor is elvárjuk a bizalmat, az együttműködést a tilalmak terén is. Ha a diák az iskolai időn kívül megszegi a játékszabályokat, hazaküldjük, és elindítjuk ugyanazt az eljárási folyamatot, melyet az iskolai időben is elindítanánk.

Sokat harcolunk a fiatalokért. Munkánk e téren valóban több lett az utóbbi években, néha alig győzzük. Valóban egyre nehezebb lépést tartanunk az ilyen jellegű kihívásokkal.

(Folytatása következik.)

1Az interjú rövidített változata megjelent a Modern Iskola legfrissebb számában.

2a Pesthidegkúti Waldorf Iskola pedagógusa, magyar-német szakos középiskolai tanár

3Ld.: Beöthy Hanna: Egy osztálykísérő töprengései. In: Nevelési kézikönyv nem csak osztályfőnököknek. Szerk.: Szekszárdi J.. OKI Kiadó, Dinasztia Tankönyvkiadó, 2001. 255-270.o.

--

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.04.25.
Államosítanák a Dr. Ámbédkar Gimnáziumot
Kérdés, hogy a kormány képes-e szakmailag irányítani egy ennyire speciális intézményt, ahol a pedagógiai módszerek is teljesen eltérők az egyen köntösbe öltöztetett állami intézmények...
(Forrás: 168 óra)
--
2019.04.25.
Három percet kértek Orbántól: a budaörsi pedagógusok kiállnak magukért
A budaörsi pedagógusok emlékeztettek arra is, hogy mára ott tartunk, hogy az ország összes pedagógiai szakmai szervezete, a szakszervezetek, de a kormányt döntései meghozatalában segítő c...
(Forrás: mérce)
--
2019.04.25.
Jogos a diákkövetelés: minőségi oktatás nélkül nem elvárható a nyelvvizsga
A minisztérium intézkedése súlyos támadás az esélyegyenlőség ellen. Rengeteg olyan diák szorul ezzel ki a felsőoktatásból, akiknél a szülőknek nincs anyagi lehetőségük a gyenge iskolai...
(Forrás: Szülői Hang)
--
2019.04.25.
Az Emmi mentette meg a bezárástól a sajókazai Dr. Ámbédkar Gimnáziumot
„A napokban megjelent álhírekkel szemben” az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) mentette meg az azonnali bezárástól az egyébként nem állami fenntartású, buddhista közösség által...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.04.25.
Egyre alacsonyabb a fiatal tanárok aránya az általános iskolákban
Égetően hiányzik a fiatal korosztály az oktatásból. 2017-re 13 százalékra csökkent a 35 év alattiak aránya az általános iskolai tanárok között a 2011-es 16 százalékról, az 55 év feletti...
(Forrás: Pénzcentrum)
--
2019.04.19.
„Kiemelkedő” csaló iskolák. Nahalka István írásas
Felmerülnek jogi és oktatásigazgatási kérdések is. Nem vagyok jogász, nem tudom megmondani, hogy a kompetenciamérések során történő csalás jogi értelemben minek minősül. Ha van ilyen...
(Forrás: tani-tani online)
--
2019.04.18.
Odaszúrt az MTA Palkovicséknak egy méretest
Az ITM eddig nem árulta el, hogy javítaná a magyar innovációs teljesítményt, sőt a kormány adós egy részletes tanulmánnyal, de addig is az MTA összeálított egyet, az Eötvös 2020+ anyagot...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.04.17.
Ötéves technikumok lesznek a szakgimnáziumokból
2020 szeptemberétől a mostani szakgimnáziumok ötéves technikummá, a szakközépiskolák pedig hároméves szakképző iskolákká alakulnak – jelentette be Pölöskei Gáborné, az Innováció...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.04.15.
Megreformálnák a tanári pályaalkalmasságit
Jelenlegi formájában nem tölti be valódi szerepét a pedagógusok pálya­alkalmassági vizsgálata az érintett oktatók és hallgatók szerint. A felvételi részét képező vizsgálat jórészt...
(Forrás: Magyar Nemzet)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Zoé! Nagyon örülünk, ha csatlakozol hozzánk.
A jelentkezési lapot a következő linken találod. A kitöltött és aláírt lapot szkenneld be, és küldd el az osztalyfonokok@gmail címre. Ha a szkennelés problémát okoz, küldheted postán is: OFOE, 1025 Budapest, Zöldlomb u- 56/a. Üdvözlettel az egyesület elnöksége.

--
  Németh Zoé

Kedves OFOE Csapat,
hogy lehetek az Egyesület tagja?

--
  ofoe

Kedves Emese! Amennyiben 1958. szept. 1. előtt születtél, automatikusan a Ped. II-be kerülsz, egyébként pedig a Ped. I-be. A fizetési kategóriát ugyanúgy kell megállapítani, mint a közalkalmazotti fizetési fokozatot: az eddigi közalkalmazotti jogviszonyaid, illetve
olyan munkaviszonyaid alapján, amelyek alatt már rendelkeztél a jelenlegi munkaköröd betöltéséhez szükséges végzettséggel. Ha volt 1992. júl. 1. előtt munkaviszonyod, az is beleszámít, ha ezek alapján jó az 5-ös besorolás, akkor a Ped.
I. fokozat 5. kategóriájába fogsz kerülni. Az illetményalapot az egyetemi végzettség alapján kell megállapítani,ez a 101.500 Ft.
vetítési alap 180%-a.
A mailedre küldünk egy bértáblát is. (A választ nagyon szépen köszönjük a PDSZ szakértőjének.)

--
  Emese

Tisztelt Szerkesztők!
Segítségüket szeretném kérni néhány információval kapcsolatban.
Magyar-német-könyvtár szakos egyetemi végzettséggel rendelkező pedagógus vagyok, azonban 2007. és 2019. között nem végig dolgoztam pedagógusként, viszont most lehetőségem van ismét tanárként tevékenykedni.
2007. dec. 13-tól egy iskolában könyvtárosként dolgoztam heti 30 órában. 2008. szept. 1-től ugyanebben az iskolában könyvtárostanárként tevékenykedtem heti 40 órában 2013. márc. 17-ig. Ebben az időszakban (2007. dec. 13. és 2013. márc. 17. között tanítottam is magyar nyelv és irodalmat. Ez a szerződésemben nem jelent meg, bérkiegészítésként kaptam meg az óráim díját.)
2013. márc. 18-tól egy kulturális központban, közalkalmazotti jogviszonyban dolgozom könyvtárosként (2016. július 31-ig), illetve gyűjteménykezelőként (2016. aug. 1-től a mai napig). Jelenleg a közalkalmazotti bértáblán H 5-ös besorolással rendelkezem.
Kérdésem a pedagógus előmeneteli rendszerrel kapcsolatban az lenne, hogy a fenti háttérrel, mire számíthatok (ped. II. besorolás pl.), hova kerülök besorolva a pedagógus bértáblát tekintve, mire figyeljek szerződéskötéskor?
Válaszukat előre is köszönöm! Üdvözlettel: Adoryán Emese

--
  ofoe

Kedves Kérdezőnk!
A pótlékot nyilván az kapja meg, aki ellátja a feladatot. A táppénzen lévő kolléga nyilván nem veheti fel a rendelkezésre álló összeget Az osztályfőnöki munkát érintő jogszabályokról itt tájékozódhat.

--
  ofoe

Kedves Kautnik András! Természetesen megjelentetjük az összefoglalóját, nagyon köszönjük, ha megkapjuk. Kíváncsian várjuk, üdvözlettel Szekszárdi Júlia

--
  Kautnik András

Tisztelt Ofoe!
Szívesen készítenék egy pályaorientációs összefoglalót a duális képzésről: ofőknek, diákoknak, szülőknek... Ez egy új, az esélyegyenlőséget, a munkaerő-piaci elhelyezkedést segítő képzési forma. Osztályfőnökként érdekes kérdéseket kaptam a duális képzéssel kapcsolatban. Megszólaltatnám a Kamara egyik szakértőjét, de szeretnék azzal az "ígérettel" fellépni, hogy le fog jönni a beszélgetés az OFOE honlapján. Lehetségez ez? Köszönettel és üdvözlettel, Kautnik András (Szent Gellért Gimnázium).

--
  KMM

Tisztelt szerkesztőség, ha egy kolléga 3 hétig táppénzen volt, és közben az intézményvezető kérésére én látam el helyette az ofő-i feladatokat törvény szerint nekem jár osztályfőnöki pótlék? Illetve milyen törvény rendeletben találok ezzel kapcsolatos kérdéseimre választ. Nagyon köszönöm

--
  ofoe

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot feltételezhetően a táppénzes időszakban kapja meg a helyettesítő kolléga. Amint ismét munkába állsz, mint működő osztályfőnöknek nyilván Neked jár továbbra is a pótlék.

--
  Sz. Józsefné

Az osztályfőnöki pótlék elvehető-e attól a munkavállalótól aki pár hetes táppénzen van, és odaadható-e a kollégának? Köteles-e a kolléga visszaadni, a munkavállaló visszatér a táppénzről?

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek