OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
Címkék:
       

Alternatív oktatáspolitika?

Szomorúan hallgattam ma annak, az oktatás jövőjéről szóló Fehér Könyvnek a bemutatóját, amelyet a Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány készíttetett. Szomorúan hallgattam, mert a jelenlegi kormányzat szűklátókörű, nemzeti retorikával operáló és tananyag-centrikus szemléletéhez képest európai és modern, a gyerekeket középpontba állító, a szülőket európai módon partnernek tekintő szemléletre számítottam. És valami egészen mással szembesültem.

Kissé kellemetlenül éreztem magam, mert – nem lustaságból, munka miatt – a prezentációról nagyrészt lemaradtam. Fel akartam készülni, de nem lehetett, mivel a fehér könyv még a bemutató előtti este sem volt nyilvános. Az első döbbenet akkor ért, amikor a prezentáció végén beestem. A közönség bizonyos kérdésekről szavazhatott. Többek között arról, hogy ha a most bevezetett (és nyilvánvalóan életképtelen) heti 5 testnevelés óra háromra csökkenne, mit tegyenek a felszabaduló két órával. A jelenlévők, akinek a nagy része pedagógus vagy kutató volt, elsöprő többségben szavaztak arra, hogy az óraszámot egyéb tantárgy oktatására kellene fordítani, nem pedig szabad időt adni helyette a diákoknak. Arra szavaztak tehát, hogy az első osztályban minden nap 5, kilencedikben pedig napi 7 kötelező órát üljenek végig a szeptembertől érvényes óraszámok szerint.

A fehér könyv bevallottan a munkaerőpiac kiszolgálásáról szól elsősorban, ezen belül is óriási hangsúly van a felsőoktatáson. Az Európai Unió 2020-ig érvényes oktatási stratégiájáról szóló Rethinking Education című, az oktatással is foglalkozó uniós biztos által készítetett dokumentum is számos kritikát kapott, mivel túlságosan erősen fókuszál a gazdasági érdekekre és részben háttérbe szorítja az egyéb szempontokat, például a közös európai értékek közvetítésének fontosságát. A most bemutatott fehér könyv ennél is messzebb megy.

Az Unió által elfogadott ajánlások szerint a sikeres élethez nélkülözhetetlen az élethosszig tartó tanulás. Az ehhez a közoktatásban fejlesztendő nyolc kulcskompetencia közül mindössze két és fél kapna esélyt a magyar iskolákban, a matematikai és természettudományos kompetencia, az anyanyelv valamint két további uniós nyelv helyett az angol. Szóba sem kerül a második idegen nyelv, a digitális kompetencia, ahogy a négy ún. soft kompetencia, a tanulni tanulás, a vállalkozókészség, a kommunikáció és a kulturális tudatosság sem.

Néhány hete Magyarországon járt a világhírű pszichológus, John Raven, aki azt találta mondani, hogy az oktatási rendszerek sikerességének egyik legjelentősebb korlátozói a különböző egységes mérések, az oktatás hatékonyságát jelentősen csökkentik a kijelölt standardok. Nem lehet nem észrevenni ezt a hatást a Fehér Könyvnél: a kompetenciák közül azokra fókuszál, amelyeket a PISA-teszteken vizsgálnak.

Bajnai Gordonnak, mint vérbeli technokratának, nyilván megfelel ez a megközelítés, de valós alternatívát jelent-e a mai közoktatási rendszernek, megakadályozza-e, hogy 2035-re hazánk a Spiró György Feleségversenyében leírtaknak megfelelő – most igencsak reális jövőképnek tűnő – állapotba süllyedjen? Hová jutunk, ha az oktatási rendszerben nem a gyermekek jogai jelentik az alapot, ha a matematikával nem legalább egyenértékű a nyitott, toleráns, befogadó és európai társadalom kialakítása iskolai szemléletformálással?

Bár sok szó esett korábban a sajtóban és szakmai fórumokon is a most irreálisan megnövelt közismereti tananyag-tartalomról, a Fehér Könyv nem beszél ennek visszafordításáról, az évtizedek alatt feltorlódott tananyag-mennyiség felülvizsgálatáról, ahogy az óraszámcsökkentésről sem – nem a pedagógusokéról, a diákokéról.

A konferencia szekcióülései közül Az oktatás újratársadalmasítása címet viselő csoporthoz csatlakozva nagy megelégedéssel hallottam, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki a címbe szereplő ’újra’ szócska létjogosultságát megkérdőjelezi. Azt viszont már döbbenten láttam, hogy a Fehér Könyv készítésében részt vevő szekcióvezető a szülői részvételt kizárólag a közpolitikai döntéshozatalban való részvételként, konzultációként tudja elképzelni és nem érti, mi is az aktív szülői (és diák)részvétel az oktatási folyamatokban. Talán ez lehet az oka annak is, hogy sem a jelenlegi, sem a megelőző kormányok nem vonták be a szülőket az oktatásba. Kevés olyan szülő van, aki döntési folyamatokban konzultálni akarna rengeteg időt töltve ilyen-olyan egyeztetéseken. Olyan viszont bizonyára sokkal több akad, aki aktívan részt vállalna például az Európai Iskolák mintájára a szülők által szervezendő iskolai étkeztetésben, iskolabusz biztosításában, tanórán kívüli foglalkozások szervezésében, osztálykirándulások szervezésében, stb. Aki pedig aktívan részt vesz az iskola napi életében, talán hajlandó lesz erőfeszítéseket tenni, hogy kellően felkészült legyen a szerzők által igényelt konzultációra is. Ebben a szemléletben természetes, hogy fel sem merül a school leadership, a feladatok és felelősségek megosztásán alapuló iskolavezetés kérdése.

A délutáni Bajnai-előadásra nem pazarolnék sok szót, talán leginkább informatív része az volt, amit a hír24 is kiemelt cikke címében: Bajnai Gordon nem Márait írt volna, ha most érettségizik.

Az azt követő két kerekasztal-beszélgetésben a gyűjtőnéven demokratikus ellenzéknek nevezett pártok oktatáspolitikusai beszéltek felsőoktatásról és az oktatási szegregáció megszüntetésének szükségességéről, megismerhettük egy sikeres integráló pedagógus és egy sikeres magyar vállalkozó véleményét. Megszólalt még egy egyetemista is, aki kicsit túl körülményesen arról beszélt, milyen óvodába, iskolába és egyetemre szeretett volna járni. És mégis ő volt az, aki nagyon fontosakat mondott, ám tartok tőle, olyanokat, amiket a szerzők nem nagyon akartak meghallani. A fiatalember szerint már az óvodában, de legkésőbb az általános iskolában sokszor megutáltatják a gyerekekkel a tanulást, rengeteg felesleges időt töltenek az iskolában, felesleges tananyagok meghallgatásával, majd rövid távú memóriájukban való rögzítésükkel. Az iskola nem tekinti partnernek a diákokat, akiknek lehetőségük arra sincs, hogy kitalálják, mi érdekelné őket, merre lenne érdemes továbbtanulniuk. Persze nem így mondta, hanem ezekkel éppen ellentétesnek festette le azt, amilyennek az iskolának lennie kellene.

Ezzel pedig szülőként csak egyetérteni tudok. Ezért aztán könnyű összefoglalni, mitől lettem szomorú a mai konferencia után: szó nincs az Európa felé való visszaindulásról, a gyerekek elképesztő terheinek csökkentéséről, a rengeteg feleslegesen iskolában töltött óra hasznosabb eltöltéséről, a valódi iskolai partnerségről és még számos olyan dologról, amikről ma Európa-szerte úgy gondolják, fontosak a sikeres oktatáshoz. Szomorú vagyok még akkor is, ha a szerzők felhívják a figyelmet arra, hogy „a Fehér Könyv nem lezárni, hanem elindítani és informálni hivatott a Magyarországon követendő oktatáspolitikáról szóló vitát”. De ki fogja felvetni ezeket a témákat, ha a szakemberek nem tették?

Salamon Eszter

A Fehér Könyvet és az ahhoz készített háttéranyagokat teljes terjedelmükben itt olvashatják.

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

SEszter | 2013. május 11.
Kedves Péter!

Ezt reklamáltam leginkább, az ilyet előre oda szokták adni. Amúgy amit írtam, úgy írtam, hogy átfutottam még este a 'cuccot', de természetesen alaposan átolvasom. Már elkezdtem, még mindig nagyon sok bajom van vele, de nagyon szívesen beszélgetek róla veled. Mint mindig :-)
Radó Péter | 2013. május 11.
Kedves (Salamon) Eszter! Nagyon örülök, hogy írtál a konferenciáról, remélem majd írsz a Fehér könyvről is, ha sikerült elolvasnod. Ha elolvasod talán újragondolsz majd néhány dolgot, amit az egyetlen szekcióülésen hallottak és a kiosztott rövid handout-ok alapján talán egy kicsit félreértettét. Ilyen például a munkaerő-piaci problémák túlhangsúlyozása, (sokat, akik olvasták az anyagot úgy látták, hogy túlságosan a méltányosságra koncentrál), a szülői részvétel elhanyagolása, (az anyag tele van az ezt biztosítani hivatott mechanizmusok megerősítéséről szóló javaslatokkal), és az Európa felé való visszafordulás elmaradása (minden egyes oktatáspolitikai javaslatnak van európai referenciája). Nem sorolom tovább a félreértéseket, ha elolvasod a cuccot te magad is találsz majd még néhányat. Utána pedig majd jót vitatkozunk mindarról, amivel nem értesz egyet.
Salamon Eszter | 2013. május 9.
Kedves Eszter!

Elnézést kérek, ha megbántottalak, nem volt szándékomban (a szekcióban tegeződtünk, én vagyok az idősebb, így engedd meg a tegeződést). Furcsa helyzetben voltál, hiszen soha nem az egy szekció rapporteure, aki prezentál benne – legalábbis az európai fórumokon. Az idegen kifejezés és a ’fehér könyv’ szóhasználatból azt feltételeztem, hogy itt európai típusú rendezvényről illetve kezdeményezésről van szó. A megfogalmazásom szubjektív, azt láttam a plenáris beszámolón, hogy nem kevés kételkedés volt a hangodban és a testbeszédedben, amikor erről szóltál, de talán csak kettős szereped belső ellentmondásából adódott.
Mivel már számos hasonló rendezvényen vettem részt, meglehetősen furcsa volt, hogy a Fehér könyvet nem lehetett előre, időben kézhez kapni és arról véleményt formálni. Így a szekcióban mindenki egy ismeretlen, csak egy rövid kivonat alapján megítélt anyagról, a jelenlegi helyzetről illetve a te prezentációdról mondhatta el a véleményét.
Az Unióban a Fehér könyv definíció szerint már a készítő által kijelölt politikai célrendszer, tervezett jogalkotási folyamat alapjait jelöli ki, konkrét politikai elköteleződést jelent. Azokat a területeket elemzi végig, amelyeken az illető szervezet lépéseket kíván tenni, meg is nevezve a konkrét tervezett lépéseket. Nem döntéselőkészítő konzultációk alapja kíván lenni, az a Zöld könyv. Egy Fehér könyv kiadása tehát azt jelenti, az azt kiadó szervezet az abban foglalt ügyekkel és az abban foglalt módon kíván foglalkozni. Ezt nyilván tudod, de talán nem minden olvasó jártas ennyire az EU-szókincsében. Azért írtam le, hogy mindenki számára világos legyen, miért éreztem szükségesnek szubjektív benyomásaim megfogalmazását. Úgy láttam, miután este, az esemény után átolvastam, hogy az oktatásban szerintem igazán égető problémákkal nagyrészt egyáltalán nem foglalkozik, részben pedig – ez már végképp szubjektív – nem olyan módon, ami egy Európa felé (vissza)vezető útra vezet.
A konferencia résztvevőinek bevonása ismerős érzés volt. Saját gyermekem iskolájának új igazgatója használja azt az eszközt, hogy egy rövid prezentáció után, elolvasás nélkül kér szülői véleményt olyan, a Fehér könyv terjedelmét meg sem közelítő, ám még így sem megismerhető dolgokról, mint az iskolai házirend vagy a pedagógiai program. Így pedig lehetetlen valós vélemény alkotni, vagy akár válaszolni feleletválasztós alapon, a legkevésbé elfogadhatatlan válaszra kattintva (ld. Nemzeti konzultáció) véleményt nyilvánítani.
Nem vitatom, hogy szándék a stakeholderek valódi bevonása, a partneri viszony kereteinek létrehozása, majd ezt követően az iskolai partnerek segítségével újraalakított oktatási rendszer és tantervi keretek kidolgozása. Ez persze azt is feltételezi, hogy a közpolitikai folyamatokban is minden stakeholder-csoport képviselői részt fognak venni. Az azonban biztos – erre rengeteg hazai, de főleg külföldi tapasztalat van -, hogy főként a diákok és a szülők sokkal inkább a napi folyamatokba vonódnak be szívesen, ám nem ülnek végig órákig tartó szakmapolitikai vitákat, gyakran még az aktív szülői és diákképviselők nagy része sem érti az ügyeket politikai szinten.
Végül az állampolgári ismeretek, de főleg a demokratikus részvételi kultúra oktatására fordítandó többlet óraszám tekintetében azt gondolom, ezekre teljesen felesleges óraszámot pazarolni, hiszen tipikusan olyan dolgok, amelyet gyakorlatban lehet csak elsajátítani, ráadásul nem köthetőek tantárgyhoz, akárcsak az erkölcstan. Tehát ha a majdani, jelentősen csökkentett óraszámot olyan tanterv oktatására szánják/szánjátok, amelynek része ez is, csak támogatni tudom. A kérdés azonban nem így szólt. Úgy szólt: ha kettővel csökken a testnevelés órák száma, a ’felszabaduló órakeretet’ mire fordítsák. Erre pedig egyetlen helyes válasz van: szabad játékra, barátkozásra, ebédelésre… egyszóval semmire, ami tanítási óra. Az említett témáknak a Fehér könyv készítői számára fontos anyanyelvi, angol, matematika és természettudományos órákon kell megjelennie, valamint a digitális írástudást, a második uniós idegennyelv-tudást, a művészetek iránti fogékonyságot, a tanulni tudást és a vállalkozókészséget fejlesztő foglalkozások keretében, hiszen ez nem tantárgyhoz kötődő, hanem ’soft’ kompetencia.
Ha a Fehér könyvet Zöld könyvnek tekintjük, az ESZME örömmel leírja, hogy milyen területeken kellene még feltárni szerintünk a hátteret és javaslatokat tenni. A szakemberek, akik nyilván nem önkéntesként dolgoznak (velünk ellentétben), beépítik egy majdani Fehér könyvbe azokat. Azt követően pedig lehet konkrét kérdésekre igennel vagy nemmel válaszolni, mint például az iskolarendszer újra-egységesítése, a 6 6 rendszer kidobása, amit abszolút szakmai, pszichológiai alapon biztosan nem támogatnék.
Berényi Eszter | 2013. május 8.
Kedves Salamon Eszter, mivel megszólítva érzem magam, mint "szekcióvezető", ezért szeretném megkérdezni, hogy miből vonta le azokat a sommás következtetéseket, hogy: "szekcióvezető a szülői részvételt kizárólag a közpolitikai döntéshozatalban való részvételként, konzultációként tudja elképzelni és nem érti, mi is az aktív szülői (és diák)részvétel az oktatási folyamatokban." Én a szülőknek (és az egyéb érintetteknek, mert ők is fontosak!) a közoktatáspolitikai folyamatokba való bevonásáról beszéltem bevezetőmben, ez bizony tényleg a közoktatáspolitikai folyamatokról szól, s nem másról. Ugyanakkor az, hogy a szekcióban jelenlévők közül többen hangsúlyozták, hogy leginkább az iskolák mindennapi működésében lenne igényük a nagyobb "bevonásra", egyrészt, nem cáfolja, hogy fontos lenne a közpolitikai folyamatok demokratizálása; másrészt nem mond semmit sem az én, sem senki másnak az arról vallott nézeteiről, hogy mennyire érdemes bevonódniuk a szülőknek az iskola hétköznapjaiba, s mennyire s hogyan érdemes ezt támogatni. Másrészről, a szekcióbeszélgetés éppen azt a célt szolgálta, hogy érkezhessenek visszajelzések, amelyek a későbbiekben hozzájárulhatnak a program konstruktív továbbalakulásához is, s a Fehér Könyv nyitottsága nemcsak, hogy az egész napos konferencia egyik fontos alapvetése volt, de talán azt is jogosan remélem, hogy a szekcióban résztvevők közül senki sem érezhette, hogy a későbbiek során a véleménye elsikkadt volna a plenáris visszajelzésen. Jelentősnek érzem tehát a beszámolóban ezt a csúsztatást, s ugyanakkor sajnálom, hogy pont Ön, miközben a részvétellel és a bevonással kapcsolatban vet föl lényegi problémákat, még egy ilyen fórumon sem bízik abban, hogy Ön - be van vonva!, s véleménye megjelenik, s beépülhet a programba! Egyébként azt gondolom, hogy a szülők bevonódásra való hajlama, illetve az iskolák hajlama arra, hogy bevonják a szülőket, olyan, strukturális építkezést igénylő kérdések, amelyeknél szintén nehezen megkerülhetők a közpolitikai folyamatok. Ön sajnálja, hogy a résztvevők a gyerekek óraterhelésének árán arra szavaztak, hogy tanuljanak állampolgári ismereteket, demokratikus részvételi kultúrát a tanulók az iskolákban. A dilemma természetesen jelentős, hiszen Önnek igaza van az óraterhelést illetően - ugyanakkor, ha az iskolát továbbra sem tartjuk a demokratikus, szociális érzékenységet fejlesztő, részvételi attitűdöt erősítő intézménynek, s nem várjuk el tőle, hogy ez még (de természetesen nem kizárólag) a tanórákban is megjelenjen, akkor ugyan milyen szocializációs és egyéb mechanizmusoktól várjuk, hogy a szülők és pedagógusok többsége – mert soha nem az innovatív 10-20%-ról van szó, őket nem kell megtanítani, ők tudják - megtanulja együtt, közösségi iskolaként működtetni azokat az intézményeiket, ahol a gyerekek életük meghatározó részét töltik?
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.06.18.
Itt a törvény, amivel a rezsim magához láncolja a gyerekeket
A közoktatási törvény tervezett módosítása meggátolja a szülőket abban, hogy kimenekíthessék gyermeküket a rossz oktatási rendszerből, zöld utat ad arra, hogy a szakmailag nem megfelel...
(Forrás: Szülői Hang)
--
2019.06.18.
Akkor is elkezdhetnek tanítani a pedagógusok, ha a nyelvvizsga miatt csúszik a diplomaszerzés
A pályakezdő tanárokat is segíti a köznevelésről szóló törvény módosítása, mert akkor is elkezdhetnek tanítani, ha a nyelvvizsga hiánya miatt csúszik a diplomájuk kiadása - mondta az...
(Forrás: eduline)
--
2019.06.17.
Ha afrikai árvaházba menne önkéntesnek, hát, ne tegye!
Eltartja és konzerválja a gyerekek fejlődését károsan befolyásoló, tömeges árvaházak létezését, sőt, akár családokat szakíthat szét az a mai napig általános gyakorlat, hogy a fejlett...
(Forrás: index)
--
2019.06.16.
Megint szép élet lehet a katonaélet
Három katonai középiskola lesz a közeljövőben Magyarországon — tudta meg lapunk. A debreceni Kratochvil Károly Honvéd Középiskola és Kollégium mellett Hódmezővásárhelyen és Székesfeh...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.06.16.
Belenyúl a kormány az oktatásba, de nem mondják meg, mit akarnak vele
Több ponton is belenyúlna a kormány a köznevelési törvénybe, derült ki egy csütörtökön megjelent módosítócsomagból. Megszüntetnék a magántanulóságot, ami eddig a jómódú családok...
(Forrás: abcug.hu)
--
2019.06.16.
Le akarták váltani a tanárok az igazgatót, erre kivonult az egyház egy tolnai iskolából
A szülők kezdeményezték a változtatást, amihez csatlakoztak a pedagógusok és az önkormányzat. A gerjeni iskola fenntartója a szekszárdi tankerületi központ lesz, a tolnai intézménytől...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.06.16.
Köznevelési törvénymódosítás: már a demokrácia látszatát is lebontják
„Nagyobb anyagi megbecsülést kaphatnak az iskolaigazgatók” című közleménnyel promózta az EMMI a köznevelési törvény tervezett módosítását. Azt kifelejtették belőle, hogy végleg...
(Forrás: Pécsi Stop)
--
2019.06.14.
Megszüntetné a kormány a magántanulói státuszt – egy lépés előre, kettő hátra
Az eddig az iskolából kipenderített gyerekek bent tartása a közoktatásban tehát valóban jó lenne a gyereknek és a társdalomnak is (feltéve, ha a fenti feltételeket biztosítaná az állam...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.06.13.
Elvenné a beleszólást a kormány az iskolaigazgatói kinevezésekbe
Az iskolaigazgatók kinevezésekor az érintett tanári közösségek, diákok, szülők, nemzetiségi önkormányzatok hivatalosan is véleményezhetik a jelölteket. Több olyan botrány is volt az...
(Forrás: index)
Utolsó üzenetek:
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
  Eleonóra

Kedves OFOE Csapat!
Segítséget szeretnék kérni, azzal kapcsolatban, hogy egy egyházi iskolában dolgozom, mint 50% kollégiumi felügyelő, 50% kollégiumi ápoló. Érdeklődnék, hogy ilyen esetben számomra mennyi szabadság jár? Tavaly fél állásban tanítottam, akkor járt a pedagógusi szabadság, itt úgy olvasom, ebben a munkakörben is jogosult lennék.?
Köszönettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Zoé! Nagyon örülünk, ha csatlakozol hozzánk.
A jelentkezési lapot a következő linken találod. A kitöltött és aláírt lapot szkenneld be, és küldd el az osztalyfonokok@gmail címre. Ha a szkennelés problémát okoz, küldheted postán is: OFOE, 1025 Budapest, Zöldlomb u- 56/a. Üdvözlettel az egyesület elnöksége.

--
  Németh Zoé

Kedves OFOE Csapat,
hogy lehetek az Egyesület tagja?

--
  ofoe

Kedves Emese! Amennyiben 1958. szept. 1. előtt születtél, automatikusan a Ped. II-be kerülsz, egyébként pedig a Ped. I-be. A fizetési kategóriát ugyanúgy kell megállapítani, mint a közalkalmazotti fizetési fokozatot: az eddigi közalkalmazotti jogviszonyaid, illetve
olyan munkaviszonyaid alapján, amelyek alatt már rendelkeztél a jelenlegi munkaköröd betöltéséhez szükséges végzettséggel. Ha volt 1992. júl. 1. előtt munkaviszonyod, az is beleszámít, ha ezek alapján jó az 5-ös besorolás, akkor a Ped.
I. fokozat 5. kategóriájába fogsz kerülni. Az illetményalapot az egyetemi végzettség alapján kell megállapítani,ez a 101.500 Ft.
vetítési alap 180%-a.
A mailedre küldünk egy bértáblát is. (A választ nagyon szépen köszönjük a PDSZ szakértőjének.)

--
  Emese

Tisztelt Szerkesztők!
Segítségüket szeretném kérni néhány információval kapcsolatban.
Magyar-német-könyvtár szakos egyetemi végzettséggel rendelkező pedagógus vagyok, azonban 2007. és 2019. között nem végig dolgoztam pedagógusként, viszont most lehetőségem van ismét tanárként tevékenykedni.
2007. dec. 13-tól egy iskolában könyvtárosként dolgoztam heti 30 órában. 2008. szept. 1-től ugyanebben az iskolában könyvtárostanárként tevékenykedtem heti 40 órában 2013. márc. 17-ig. Ebben az időszakban (2007. dec. 13. és 2013. márc. 17. között tanítottam is magyar nyelv és irodalmat. Ez a szerződésemben nem jelent meg, bérkiegészítésként kaptam meg az óráim díját.)
2013. márc. 18-tól egy kulturális központban, közalkalmazotti jogviszonyban dolgozom könyvtárosként (2016. július 31-ig), illetve gyűjteménykezelőként (2016. aug. 1-től a mai napig). Jelenleg a közalkalmazotti bértáblán H 5-ös besorolással rendelkezem.
Kérdésem a pedagógus előmeneteli rendszerrel kapcsolatban az lenne, hogy a fenti háttérrel, mire számíthatok (ped. II. besorolás pl.), hova kerülök besorolva a pedagógus bértáblát tekintve, mire figyeljek szerződéskötéskor?
Válaszukat előre is köszönöm! Üdvözlettel: Adoryán Emese

--
  ofoe

Kedves Kérdezőnk!
A pótlékot nyilván az kapja meg, aki ellátja a feladatot. A táppénzen lévő kolléga nyilván nem veheti fel a rendelkezésre álló összeget Az osztályfőnöki munkát érintő jogszabályokról itt tájékozódhat.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek