OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2013. május 21.
» Hozzászólások (12)

39. esélyegyenlőségi napló

A „nincs” határozza meg a gyerekek gondolkodását

A művészeti életben elindult diszkrimináció, illetve az oktatási szegregáció ellen szervezett demonstrációt a Humán Platform, 2013.május 18-án. „Add hozzá a hangod a változáshoz” címmel. Felkérésükre vállaltam, hogy beszélek a témáról, mivel a szegregációt szakmailag és emberileg is elfogadhatatlannak tartom.

A következőket mondtam:

Kedves jelenlevők!
Azért vagyok itt, hogy elmondjam, számomra a demokrácia és a szegregáció nem összeegyeztethető fogalmak. Hogy beszéljek a tapasztalataimról, melyet az integráció érdekében végzett munkám során szerzek. Mert én ebben hiszek. Az integrációban. Ebben hiszek, és ezért dolgozom munkatársaimmal együtt, az Igazgyöngy Alapítványnál, a 33 LHH kistérség egyikében.

Azért vagyok itt, mert azok, akik elszenvedik ezt az egészet, nem tudják elmondani. Értük vagyok itt. És mindannyiunkért is, hiszen az ő sorsuk meghatározza a mi jövőnket is. Nincs olyan, amiben a mi utunk és az ő útjuk külön kezelhető. Nincs olyan, hogy a mi iskolánk és az ő iskolájuk. Számomra nincs olyan, hogy „szeretetteljes szegregáció”.

Munkám során naponta megtapasztalom, hogy mit jelent egy szegregátumban élni. Mit lehet esélytelenül, reménytelenül, nulla mozgástérrel létezni családoknak, gyerekeknek. Átélem velük, hogy mit jelent a kirekesztettség, megtapasztalom a széteső közösségeket, küzdök azért, hogy a pozitív hatások gyökeret verhessenek.

Ma, Magyarországon ilyen szegregátumok sokasága van. Ma így hívják, nem cigánytelepnek, talán, mert a kifejezés így európaibb, modernebb, miközben tartalma mit sem változott az évtizedek során. Most ugyan, a TÁRKI kutatásai meglepő adatokkal szolgálnak a szegénységről, mégis, ha valaki átutazik az országon, végigmegy a főutcákon, a felújított szökőkutas köztereken, azt hiheti, minden rendben van. Ám ha letér az útról, és kimegy a kis falvak szélére, vagy a zsáktelepülésekre, meglátja, amit mindenki inkább eltitkolna. Meglátja a 21. századi Európába nem illő nyomort.

Az ilyen helyeken a nyomor újratermelődése folyik. Egy másik Magyarországé. Itt nincs pénz burkolt utakra, házfelújításokra, villanyra, a közkutak is minimalizálva, munkahelyeket ide senki sem visz, a közmunka is maximum 3 hónapos, és az sem jut mindenkinek. A nyomor szervezi itt az életet, a „nincs”, ez határozza meg a gyerekek gondolkodását is. A gyerekekét, akiknek megszületése, sőt talán már fogantatása pillanatában eldőlt a sorsa. Az ő életútjukban nem jutnak szerephez olyan dolgok, amelyek a gyerekek fejlődéséhez nélkülözhetetlenek.

Az intézményrendszer, az iskola pedig úgy tesz, mintha minden rendben lenne. Igaz, ma már ez alig tartható. Az elvárások rendszerében eltűnt a gyerek, akiről azt tanultuk, hogy szociokulturális környezetével kellene értelmezni, megérteni, és segíteni. De ez csak a tanulmányok szövege marad.

A valóság másképp szerveződik. A problémák megoldása is. Sokáig az integrációt próbáltuk. Próbálhattuk. Nehezen ment persze, mitől ment volna könnyen, hiszen a probléma sem egy választási ciklus alatt alakult ki, és a próbált módszerek sem voltak a legmegfelelőbbek. Főleg, mert nem összehangoltan szerveződtek a hatások. És mert a probléma sokkal bonyolultabb annál, mint elsőre látszik.

Volt egy-két év, amikor a szegregált oktatás felszámolása is megindulhatott. Állami akarattal, állami segédlettel, uniós normákhoz igazodva. Amikor a pedagógiai paradigmaváltásra lehetőségek mutatkoztak.

Most visszarendeződünk. A problémás, mélyszegénységben élő, zömében roma, óriási szociokulturális szakadékkal behatárolt gyerekek oktatásában újra szabad utat kap a szegregáció. A külön nevelés. Külön iskolában, külön osztályokban. Ideológia gyártódik hozzá, a szeretetről, hiszen a példaiskola pont egyházi fenntartású, meg a szülői akaratról, hiszen ők mondják, hogy ott jobb nekik. Igen, ők mondják. Ők, akik csak annyit látnak, fognak ebből az egészből, hogy ott nem csúfolják a gyerekeiket. Ott rendesebbek velük. Akkor ez a megoldás? Elengedni a befogadást, megszüntetni az integráló lehetőséget, a toleráns többségi csoport kialakítását, a támogató pedagógiai környezetet, és őket külön tenni?

Sorolhatnék mérésekkel alátámasztott szakmai érveket, kutatási eredményeket arról, hogy a vegyes csoportokban mennyivel eredményesebb a tanulás. Hogy az egymástól tanulás mennyire fontos. Hogy a másság megtapasztalására minkét félnek szüksége van. Hogyha gyerekkorban megtanulják, felnőttként könnyebb lesz az együttélés.

De talán inkább arról beszélnék, hogy milyen a tanulás ott, ahol csak ők vannak. Ahol azok a magatartásformák erősödnek csak, és gyűrnek maguk alá mindent, ami a szegregátumoké. Ahol kicsiben lassan lemodellezik a gyerekek azt, ami nagyban, az otthoni közösségben van. Mindenben. Kommunikációban, konfliktuskezelésben, majd erőviszonyokban. Elég csak megnéznünk a leszakadó térségekben levő szakiskolákat, ahol a tanítás már rég nem az, amit annak hívunk. Ahol a tanárok tehetetlenek. Mindennel szemben.

Persze lehetne másképp. Ahol lehetőség van, mint a fővárosban, vagy a több iskolával rendelkező városokban, ott tartani kellene a megfelelő integrációs arányt. Nem engedni 30 % fölé egy tanulócsoportban a halmozottan hátrányos helyzetűek arányát, és megfelelő szakembergárdával segíteni az oktatást. Van rá példa, és működik is. Csak szervezés és akarat kérdése.

Nehezebb a helyzet ott, ahol a térség maga szegregálódik, iskolástól, mindenestől. Ahol a HHH-s arány meghaladja az 50%-ot, sőt, sok helyen eléri a 100%-ot is. Itt nem lehet integrációról beszélni. Ide más stratégia kell. Itt ki kell lépni az iskolán kívülre, komplex, egyidejű problémakezeléssel, innen vinni kell a gyerekeket, amennyit csak lehet, a többségi társadalomba, aztán visszavinni haza, velük a látott és megtapasztalt mintát, élményt, tudást. És vinni oda, hozzájuk a többségi társadalom tagjait, önkénteskedni, közös programokra. Itt meg kell teremtenünk az integrációs helyzeteket. Nekünk, a többségi társadalomnak. Mert ők önmaguktól ezt nem bírják megtenni. Mi, az Igazgyöngyben így próbáljuk, sikerrel.

Egyébként, érdekes ez az integráció….elviekben és messziről sokan egyetértenek vele. Kivéve, ha a saját gyerekéről, családjáról, szomszédságáról van szó. Azt gondolom, ez természetes emberi tulajdonság. Ám épp itt van az államnak a felelőssége. Mert az államnak messzebbre kellene néznie, mint egyetlen gyermek iskolaideje. Messzebbre, mint egy generációé. Következetes, stratégiaszerű gondolkodással kellene rendelkeznünk, de ez nem megy. Négyévenként más jövőkép rajzolódik. Sokszor épp ellenkező előjelekkel.

Amikor tanítani kezdtem, még a rendszerváltás előtt, tanítottam szegregált „C” osztályokban. Az „A” osztályokba jártak az okos gyerekek, és a „valakik” gyerekei, a „B”-be azok, akik nem voltak „valakik” gyerekei, a „C” be pedig a zömében túlkoros cigánygyerekek. Egyet sem tudok közülük, aki onnan, a „cések” közül valamire vitte volna.

Most újra erre haladunk. Persze kicsit másképp, mert most az egész oktatás még hatósági eszközökkel is kiegészülni látszik. A pedagógiai eszközök helyett. Mert a szegregált oktatáshoz kell majd ez is. A büntetés eszköztára.

Gyakorló szakemberként nehezen tudom eredményesnek elképzelni a centralizált tananyagra tervezett, szakfelügyelőkkel ellenőrzött oktatást ezekben a szegregált osztályokban. Azt gondolom, eleve kudarcra ítélt. És előre sajnálom az ott tanító pedagógusokat. Akiknek a rendőrség lesz munkájában az elsődleges partnere. Akik megvédik majd őket pl. azoktól, akikkel a legjobban együtt kellene működnie, a tanítványai szüleitől.

A szegregált oktatás szerintem a pedagógia kudarca. A demokrácia kudarca.

Nem akarom vizionálni a Spiró György Feleségversenyében leírtakat, megtették már többen. Csak azt szeretném itt is kihangosítani, hogy a ma az ország csaknem fele szegénységben él, és a szegények 28%-a gyermek. Akik közül sokan olyan körülmények között élnek, ahol a tehetségcsírák még fel sem fedezhetőek. Akiknek fel nem fedezett tehetségével értékeket tékozlunk el. Akiknek életéből a szegregált oktatással elvesszük a lehetőségét is annak, hogy felnőttként élhetőbb életet élhessenek. Akiket otthagyunk, a nyomor újratermelésére ítéltetve.

Miközben azt hisszük, etikusan járunk el. Áttoljuk a felelősséget rájuk. Személyes döntésként tüntetjük fel a szegénységüket, stigmatizálva őket. Megtesszük, meg kell tennünk, a ránk nézve is kötelező eljárásokkal. Ebbe a rendszerbe illik bele a szegregált oktatás is.

Ma a kirekesztés folyamatát éljük. Szakmai érveink hatástalanok. Új etika íródik a 21.századi Európa egy demokráciájában, Magyarországon.

L. Ritók Nóra

--

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Leiner Károly | 2013. június 17. | leinerk[kukac]freemail[pont]hu
Becsukjuk az ajtót mögöttünk, mikor belépünk a tanterembe és tesszük a dolgunkat! Nóri meg terepre megy, pályázik, mindent megtesz a kölyökért, mert nem tehet mást. És mi sem tehetünk mást! Tőlünk működik a rendszer...nem a gyerekekért és nem értünk...A gyerekek meg ott vannak, túl a Plútón...
Dóri | 2013. június 16.
Milyen szomorú!!!!
Nem tudunk mit tenni, mi, gyakorló gyógypedagógusok! Minket kérdez valaki?
Első a törvény, második a papír.
És hol a gyerek????
Juli | 2013. június 16.
Igen, sajnos Nóri írja a szomorú igazságot. Az átpolitizáltság megöli a szakmai érveket. Kicsiben sok mindent meg lehet oldani óriási erőfeszítéssel, helyi apró,bár egy-egy emberi sorsot döntően érintő eredményekkel, de a makrostruktúrákra nem sikerül hatást gyakorolni. Bár Nóri olykor átjön a rivaldán, legalábbis olyan mértékig, hogy nem lehet megkerülni. Csak ezt meddig lehet bírni energiával? Karesznak annyiban tökéletesen igaza van, hogy a fogyatékkal élők szempontjai már a deklarációkban sincsenek jelen, az őket segíteni szándékozók szinte egyáltalán nem kapnak figyelmet és segítséget. Két neuralgikus terület, halmozódó problémákkal. Dóri, igazad van, de sejtelmem sincs, hogy e téren mit lehet tenni.
L. Ritók Nóra | 2013. június 15. | l[pont]ritoknora[kukac]gmail[pont]com
Ebben maximálisan egyetértek veled, Karcsi. A gyakorlati szakemberek véleménye, tapasztalata képtelen beépülni a problémamegoldások állami rendszerébe. Ebben érthetetlen módon hátul kullogunk. Más demokráciákban ez valahogy működik. És ez mindenre igaz. Fogyatékkal élőkre, cigányokra, oktatásra, egészségügyre..stb. Sokat gondolkodom ezen, hogy miért nem lehet nálunk ezeket a tudásokat becsatornázni. Gyanítom, hogy ebben az átpolitizált rendszernek alaposan van része. Mindenkit be kell sorolni valamelyik oldalra. A szakma oldala pedig nem lényeges.
leinerk Károly | 2013. június 15. | leinerk[kukac]freemail[pont]hu
Nóri, igazad van és az általánosítást is el akartam kerülni: csak a magam tapasztalatát írtam meg mindenféle szépítés, részrehajlás nélkül és minden szava igaz. Vállalom.
Jó lenne, ha Ritók Nóra munkáját nem csak egy blogon keresztül ismernék és egy-egy média eseményből, véleményét kikérnék és figyelembe is vennék.. És lehetne sorolni még tovább azokat az embereket, akik mindent megtesznek, mert vagyunk még néhányan,de ... mikor jön el az az idő, amikor véleményünk, tapasztalatunk, működő projektjeink megfordítják a jelenlegi folyamatokat? Túl lassan és túl kicsiban megyünk, törtetünk előre, miközben a világ velünk ellenkező irányba rohan.
(Julival voltunk jó két éve, három is talán, az oktatási jogok biztosánál és több órán keresztül beszéltünk a fogyatékkal élő gyerekek problémáiról, mit kellene azonnal és sürgősen meglépni. Vittük a könyveinket, munkáinkat, érveltünk, terveztünk és... nem történt semmi. Közben te is tudod, hogy nagyságrendekkel romlott a helyzet az elmúlt néhány évben.)
Ezért gondolom, hogy szélmalomharc az egész, de hittel tesszük a dolgunkat, hátha egyszer...Addig meg kitartást és jó egészséget! :)
L. Ritók Nóra | 2013. június 14. | l[pont]ritoknora[kukac]gmail[pont]com
Karcsi, tudod, én is nagyon tisztellek, szeretlek,de ez egy kicsit sztereotipra sikeredett kommented lett....
Megoldás pedig van, épp ezért mondom évek óta, hogy az iskola falain belül nem lehet megoldani az integrációt...sosem. Csak a családgondozással-közösségfejlesztéssel egybekötött széleskörű stratégia segít. Én sem lennék velük ilyen eredményes, ha nem mennék ki a terepre, nem keresném a családokat, nem próbálnám partnerré tenni őket...Attól, hogy mondjuk, hogy ők tehetnek róla, és nem akarnak, stb...nem változik semmi. Csak méginkább stigmatizáljuk őket, ráadásul általánosítva. Ma csodás napom volt kint velük...egy szergegátumban. Gyerekekkel, szülőkkel, kertekkel, mindennel. Boldogan jöttem haza. Azt hiszem, ők is. Lehet, hogy őrült vagyok, de én hiszek bennük. Ne azt keressük már, hogy ki a hibás, ők, az általános iskola, az óvoda, az apjuk, a törvények, a kormány....hanem csináljuk! És akkor megy. Mindenkinek.
Leiner Károly | 2013. június 14. | leinerk[kukac]freemail[pont]hu
Rövid hozzászólás: nem marad a 9.-10 osztály, az új törvény "eltörölte" ezt is, illetve nem rendelkezik róla. A spec. általános után egyből szakmára megy az értelmi sérült, ha még lesznek ilyen intézmények, mert az ilyen sulik száma elenyésző, a gyakorlati helyeket meg most verik szét. Ennyi! A kör bezárult...miközben nő mind az SNI, mind a BTM szám...

Nórinak: tisztelem a munkádat, a "szent őrülteket" mindenhol becsülik, de szélmalomharcnak tartom sok minden miatt. Olyan iskolában dolgozom, amely utolsó esélyt adó suli, a gyerekek zöme cigány gyerek, az összlétszám ötöde e mellett SNI-s, majd fele BTM-es, szinte mindegyikük HHH, HH, nevelőotthonos stb. Ki merem mondani, hogy integrálásuk, felzárkóztatásuk legfőbb akadálya saját maguk: tanulóink nagyjából tizedét a beiratkozás után többet nem látjuk, kizárólag a családi pótlék miatt jönnek - mert mi még hittel felvesszük őket... Időnként felbukkannak egy-egy "hamis" orvosi igazolással, amit vesznek valahol, de mi kénytelenek vagyunk elfogadni, aztán megint eltünnek. A bejárók többsége nem akar semmit, bízik a csodában, hogy tanulás nélkül is szerez szakmát, érettségit. S mikor nem, akkor jön a szlogen: persze, mert én cigány vagyok. A maradék gyerek tisztességgel bejár, leérettségizik, szakmát szerez, elkezd dolgozni, de ez az összlétszám alig harmada évről évre.
Azt gondolom, hogy amíg maga a cigányság nem akarja a változást, a segítséget (nem csak pénz és adomány formájában), addig beleszakadhatunk, akkor sem fog változni semmi sem. Természetesen igaz ez az egyre szélesebb mélyszegénységben élő nem cigány gyerekekre is!
(Egyébként ezt az állítást egy cigány oktatási szakértő fogalmazta meg az Utolsó padban konferencián.) S ahogy Nóri írta, ez a réteg, a nyomor, a kirekesztettség újratermeli magát és a spirál nem kifelé vezet: minden felvételinél több fiatal szülőnek is magam töltöm ki a felvételi iratokat, mert se ők, se gyerekük nem tud írni vagy olvasni. Mi középiskola vagyunk, feltehető tehát kérdés: az előző iskolájukban nem tettek meg semmit értük, vagy ők nem tettek semmit magukért? A választ nem én akarom megadni, de elgondolkodni érdemes rajta. Ahogy azon is, hogy Lázár Péter hogyan tudott csodát csinálni szegregált környezetben és Nóri hogyan tud csodát tenni nap mint nap. Szerintem ez emberség kérdése...
Dóri | 2013. június 14.
Köszönöm Karcsi, hogy megértettél.
Nálunk most fogják szétverni az Egymit.
A Szakszolgálatot "átcsoportosítják".
Marad a speciális általános iskola.
9-10. osztály? Ki tudja, mi lesz a sorsa.
Ha a kerületi integrált gyerekek egy része után nem jár az emelt normatíva, tuti visszajönnek (visszahelyezik őket).
A szegregált iskolába.
Végre nem alázzák meg őket nap mint nap, kapnak differenciált képzést, bánásmódot. És fejlődnek, jobb esélyekkel indulhatnak az életbe. És fokozatosan, a gyakorlat során fognak visszailleszkedni.
Az a szülő, aki a fogyatékos gyerekének a legjobbat akarja, nem tiltakozik a szegregált oktatás ellen. SőT!!!!
Azért ez jelent valamit!
A mai körülmények között utópia az integrált oktatás sikeressége.
Pedig egész életemben ezt tartottam etalonnak.
De a mai gyakorlat erre rácfolt.
Ha nem érett a társadalom az integrációra, nem szabadna eröltetni.
Tudom, már megint nem a cigánykérdésről írtam. Bocsi.

Leiner Károly | 2013. június 12. | leinerk[kukac]freemail[pont]hu
Dórinek igaza van és egy nagyon fontos jelenségre? hívta fel a figyelmet: míg létezik roma integrációs politika (hogy hogyan működik, az egy másik kérdés), meg támogatjuk a cigány gyerekeket mindenfélével (nagyon helyesen), addig a fogyatékkal élőknek, elsősorban az értelmi sérülteknek már iskoláik se nagyon vannak, támogatást nem kapnak sehonnan. Ha vége a középiskolának, akkor nem lesz állásuk, munkájuk, ha a szülő elhal, akkor nincsenek otthonok, ahol segítenék őket stb. Ma Magyarországon a legelhanyagoltabb helyzetben ők vannak és nem a cigány gyerekek - gondoljunk csak az akadálymentesítés több éve lejárt végő határidejére vagy a kényszerrel beintegrált "befőttekre" a többségi iskolákban - ahogy egy kolléga fogalmazta meg találóan, de "gonoszul" a problémát stb. Természetesen ez nem enyhíti a Nóri által képviselt ügy nehézségeit, problémáit.
L. Ritók Nóra | 2013. május 28. | l[pont]ritoknora[kukac]gmail[pont]com
Abban igazad van Dóri, hogy elsősorban a hátrányos helyzetűek (és leginkább a cigányok) szempontjából nézem a dolgot, a beszéd is erről szólt, és nem az SNI integrációról. A demonstráció, ahol elhangzott, az is erre fókuszált. Nyilván, a szóhasználat, hogy szegregáció, vonatkozhatna másokra is. Egyébként azt én is úgy látom, hogy a jelenlegi rendszer nem nyitott és nem felkészült a sérültek integrációjára. A jó példa (Gyermekek Háza) megfelelő aránnyal, megfelelő szakemberekkel, erre kidolgozott pedagógiai programmal és nyitott szülőkkel képes a sérült gyerekek megfelelő integrált oktatására. De ettől az ország többi része messze van....És külföldön is remek példákat látni. Ma, én nagyon sajnálom az SNI gyerekeket. Ez az oktatási rendszer csakugyan csak szenvedés nekik, és a pedagógusoknak is. Írj te is egy cikket, mutasd meg a szempontjaidat, problémáidat. Mert azt meg csak te, ti láthatod jól. Én maradnék a roma és HHH gyerekek szegregációja elleni hangnál.
Dóri | 2013. május 28.
Nóra!
„A szegregált oktatás szerintem a pedagógia kudarca. A demokrácia kudarca.”
Nóra, biztos vagy ebben? Te csak a cigánygyerekek jövőjét nézed.
De az értelmi fogyatékos gyerekek szemszögéből is így látod?
Az integrált fogyatékos gyerekek az előkészítetlen áthelyezések miatt rettenetes helyzetben vannak. Csúfolják, megalázzák, háttérbe szorítják őket. Nem fejlődnek megfelelően, hiszen se a tanárok, se a gyerekek nincsenek felkészülve, felkészítve a befogadásukra.
Nem csoda, hogy a szülők visszahozzák őket (áthelyezésüket kérik), mindent megtesznek a szegregált oktatás érdekében. Ahol a gyerekeket elfogadják, szeretik, és a képességeiknek megfelelő fejlesztést, oktatást kapnak. Kiscsoportban, differenciálva, szeretetteljes légkörben, megalázás nélkül.
Az integráció fokozatos, speciális szakmai képzés során kerülnek ki az életbe, gyakorlatot szereznek, próbálnak elhelyezkedni. Sokaknak sikerül is.
Szerintem ezt a vonalat kellene támogatni!!!!!!
A szakmai lehetőségeket bővíteni, segítőket képezni, munkalehetőséget szervezni!!!!!
Kár tagadni, hogy vannak, akik speciális ellátásra, tanításra, nevelésre szorulnak. Az ő érdekükben a szegregált oktatás nem kudarc, hanem LEHETŐSÉG!!!!!
Talán a gyakorló gyógypedagógusokat is meg kellene kérdezni, mielőtt ráhúzzátok a vizes lepedőt a szegregációra.!!!!
csilla | 2013. május 21.
Drága Nóra!
Én is a nincs-csel indítottam május legelején, gyermekvédelmi beszámolómban. igaz nem a szegregált oktatás kapcsán, de szervesen idekapcsolva: mi a nincs? mit jelent a nincsben felnőni?szocializálódni?
Máshol dolgozva, máshol szerzett tapasztalatokkal, de egy MEGHATÁROZOTTSÁGBÓL indítottuk a perspektívát, csak: egy értékeléshez. sajnos! sajnálom!
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.08.12.
A gyerekeinknek is jobb lenne, ha mi szülők nem állnánk ilyen csehül pénzügyi tudatosságban
Legyen szó hazai vagy külföldi tanulmányokról, az önálló életkezdésről, mindez szülőnek, gyereknek egyaránt komoly anyagi terhet jelenthet. A „kirepülés” izgalmas, kihívásokkal teli...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.11.
Deviszont – kritikai pedagógia a külvárosban
A Deviszont Közösségi Tér egy Budapest külvárosában működő oktatási program, amit társadalomtudósok, szociális munkások, filozófusok és pedagógusok hoztak létre szakképzésben tanul...
(Forrás: mérce)
--
2019.08.11.
Egyre több támogatást kapnak a családok az iskolakezdéshez
Elsőtől kilencedik évfolyamig ingyenes tankönyvet kapnak a diákok, ami gyerekenként 10-12 ezer forint megtakarítást jelent. A szeptemberi családtámogatásokat is korábban, augusztus végén...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.08.11.
Szigorúan keresztény életvitelű takarítónőt keresnek egy szombathelyi iskolába
Az Egyenlő Bánásmód Hatóság is érdekesnek találhatja azt az álláshirdetést, amit a Sugó-parti Közéleti portál nevű Facebook-oldal talált és osztott meg. Az újságban közzétett hirdet...
(Forrás: népszava)
--
2019.08.11.
A szülők szerint nem tiszta a magántanulókra vonatkozó új szabályozás
Szeptembertől az Oktatási Hivatal szakemberei döntik majd el, hogy ki lehet magántanuló. Az InfoRádiónak nyilatkozó Alapítványi és Magániskolák Egyesületének tagozatvezetője emlékeztetett...
(Forrás: infostart)
--
2019.08.11.
Nem érettségiztethet jövőre a Szinyei Merse Pál Gimnázium, leváltották az igazgatót
Leváltották az igazgatóját, és nem érettségiztethet a következő, 2019/2020-as tanévben a Szinyei Merse Pál Gimnázium az idei érettségi körül kialakult problémák miatt. Ezt a leváltott...
(Forrás: index)
--
2019.08.11.
A három hazai tanár, aki miatt tényleg jó iskolába járni
A Dívány.hu és a Lidl idén harmadik alkalommal hirdette meg Az Év Szupertanára versenyt, melyben olyan tanárok jelentkezését vártuk, akik kreatív és egyedi módszereikkel igyekeznek színt...
(Forrás: index)
--
2019.08.09.
Kiderült, milyen szerződés alapján ír bele a NAT-ba havi 480 ezerért Takaró Mihály
Most Mesterházy Attila MSZP-s képviselő kérdéseire válaszolva Rétvári Bence államtitkár közölte, hogy a Hajnal Gabriella vezette, közel ötven szakértőből álló kerettantervi munkabizotts...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.09.
Uzsora - Elszabadul a pokol
L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány igazgatója ismeri a helyzetet. Az alapítvány 27 településen dolgozik. A leglényegesebb tapasztalata az, hogy az állam nincs jelen a problémás terü...
(Forrás: KLubrádió)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Márta! Íme a válasz, amit a PDSZ jogi szakértőjének segítségével adunk meg.
Az Nkt. 62. § (5) bekezdése szerint a nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus-munkakörökben
dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő). A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet
17. § (5) bekezdése szerint "a (4) bekezdésben meghatározottak alapján az egy pedagógusnak elrendelhető tanórai és egyéb foglalkozások,
pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkozások száma egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat órát nem haladhatja meg. A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, óvodapedagógus esetében a kötött munkaidő felső határa felett eseti helyettesítés a (4)
bekezdésben foglaltak alapján rendelhető el, egy pedagógus számára tanítási évenként legfeljebb harminc tanítási napra, óvoda esetében egy nevelési éven belül legfeljebb harminc napra." A fentiekből következik, hogy nem teljes héten nem 26 órával kell számolni, hanem időarányosan, mivel ekkor a heti munkaidő 40 óránál kevesebb.
Az összevont helyettesítések esetében a Kjt. 24. § (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint, ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez,
illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.
Reméljük, segítettünk.

--
  Márta

Szeretném megkérdezni, hogy ha egy munkahét nem minden napján dolgozunk, mert pl. munkaszüneti nap ( Nagypéntek), vagy szabadságot írt ki a vezető ( tavaszi szünet utáni nap), esetleg 1-1 tanítás nélküli munkanap esik a hétre, akkor is csak a 26 óra feletti helyettesítés számít bele abba a bizonyos 30 napba, amely felett már fizetni kell a helyettesítésekért? Nem kell ilyen esetekben arányosan csökkentve számítani a heti kötött munkaidőt, tehát nem max. 26-ban meghatározni? Az iskolavezetés szerint nem. :( Szerintem ez olyan, mintha ledolgoztatnák velünk pl.a szabadságot. Pl. egy nap a héten nem tartottam órákat, mert osztálykiránduláson voltam. Ezen a napon lett volna 4 órám, de mivel nem tartottam meg, azon a héten csak 22 órám volt, 4 óra helyettesítést is kiírhatnak, ami 26 óra alatt van, tehát nem is számít helyettesítésnek. Az összevont helyettesítések pedig egyáltalán nem számítanak nálunk helyettesítésnek. Rendben van ez így?Nagy a káosz. Senki nem tud semmit.Válaszát előre is köszönöm

--
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
  Eleonóra

Kedves OFOE Csapat!
Segítséget szeretnék kérni, azzal kapcsolatban, hogy egy egyházi iskolában dolgozom, mint 50% kollégiumi felügyelő, 50% kollégiumi ápoló. Érdeklődnék, hogy ilyen esetben számomra mennyi szabadság jár? Tavaly fél állásban tanítottam, akkor járt a pedagógusi szabadság, itt úgy olvasom, ebben a munkakörben is jogosult lennék.?
Köszönettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Zoé! Nagyon örülünk, ha csatlakozol hozzánk.
A jelentkezési lapot a következő linken találod. A kitöltött és aláírt lapot szkenneld be, és küldd el az osztalyfonokok@gmail címre. Ha a szkennelés problémát okoz, küldheted postán is: OFOE, 1025 Budapest, Zöldlomb u- 56/a. Üdvözlettel az egyesület elnöksége.

--
  Németh Zoé

Kedves OFOE Csapat,
hogy lehetek az Egyesület tagja?

--
  ofoe

Kedves Emese! Amennyiben 1958. szept. 1. előtt születtél, automatikusan a Ped. II-be kerülsz, egyébként pedig a Ped. I-be. A fizetési kategóriát ugyanúgy kell megállapítani, mint a közalkalmazotti fizetési fokozatot: az eddigi közalkalmazotti jogviszonyaid, illetve
olyan munkaviszonyaid alapján, amelyek alatt már rendelkeztél a jelenlegi munkaköröd betöltéséhez szükséges végzettséggel. Ha volt 1992. júl. 1. előtt munkaviszonyod, az is beleszámít, ha ezek alapján jó az 5-ös besorolás, akkor a Ped.
I. fokozat 5. kategóriájába fogsz kerülni. Az illetményalapot az egyetemi végzettség alapján kell megállapítani,ez a 101.500 Ft.
vetítési alap 180%-a.
A mailedre küldünk egy bértáblát is. (A választ nagyon szépen köszönjük a PDSZ szakértőjének.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek