OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2013. június 22.
» Hozzászólások (2)
Címkék:
         

Műveltség és tudásépítés a digitális korban

2. Az iskola hitelessége

Térjünk vissza a digitális pedagógus témakörhöz, amit pedagógus-dilemmaként szeretnék értelmezni. Vajon mi támogathatja a pedagógust a korábban felvetett kérdés megválaszolásában? Mikor teszem a dolgomat a legjobban annak az érdekében, hogy 2031-ben érvényes, működőképes tudással indulhassanak el a most iskolába lépő gyerekek?

Gyarmathy Éva:

A mai iskolában az előző kultúrák eszközeit is használni kell, miközben kialakítjuk a digitális kor eszközeit. Még nem vagyunk a digitális korban, átmeneti korban vagyunk. Most próbáljuk meg kialakítani azokat az eszközöket, amelyek a digitális kor műveltségét adják majd. A régi eszközöket nem vethetjük el, mert az emberiség fejlődésével együtt járnak azok az egészen pontos idegrendszeri folyamatokat fejlesztő eszközök, amelyeket már korábban végig soroltam: a mozgás, a művészet, a stratégiai játékok, és az írásbeliségnél a könyv, ami most megy kifelé.

De nem maradhat el az a fejlesztés, amit ezek az eszközök biztosítanak. Ezek az eszközök adták mindig is a kultúrát. Most hozzáhozzuk, amit a digitális eszközök adnak, és ez hatalmas lehetőség. De nem hiszem, hogy minden kizárólag a digitális eszközökön múlik . A következő kultúra sokkal inkább egy másféle megközelítésről szól. Lényegében tovább léptünk. Az írásbeliség előtt az észleletek, a vizuális, az auditív és a mozgásos területek vezettek, az írásbeliségnél pedig a nyelvi-logikai, de vajon mi jön most? Tulajdonképpen a személyes. Tehát a társas és az önálló tanulás lesz a jövő útja.

Bácsi János:

Egyetértek. Én sem hiszek abban, hogy a digitális pedagógia az egyetlen létező pedagógia. Hogy most már átléptünk a digitális korba, és mindent meg lehet csinálni számítógéppel. Nem lehet megcsinálni Azt tartom jó pedagógusnak, aki ismeri valaha létezett összes pedagógiát a szavak pedagógiáját, a könyvek, a cselekvés pedagógiáját, a cselekvés, a szemléltetés pedagógiáját, konstruktivista és a kognitív pedagógiát, és eljutunk végre digitálisig.

De mindegyik dögunalommá válik, ha a gyerek 12 éven keresztül, vagy még hosszabb időn keresztül a közoktatás folyamatában csak azzal az egy módszerrel találkozik. A modern pedagógust és az eredményes pedagógust én abban látom, aki az adott osztályában meg tudja határozni azt, hogy egy adott tudásstruktúra átadására ezek közül a pedagógiák közül melyik a legalkalmasabb. Ha a digitális, akkor a digitális, de ha olvasni kell, akkor olvasni, ha beszélgetni, akkor beszélgetni kell, és így tovább.

Egy beszélgetés részletét idézem fel. „Az a nagy probléma, hogy van egy digitális nemzedék, egy Z generáció, gyakorlatilag már itt kopogtatnak a digitális tananyagok és digitális feldolgozási formák, köztük meg van egy bevándorló pedagógus.”

Beszélgessünk a digitális pedagógusról! A tavalyi kerekasztalon felmerült, hogy nincs digitális pedagógus. Egy év távlatából lett-e?

Gyarmathy Éva:

Reméljük, hogy nem. Legalább olyan beszűkülés, ha valaki azt mondja, hogy ő interaktív tábla nélkül meghal, mint ha valaki azt mondja, hogy egyáltalán nem használja. A módszertani sokféleség az, ami most lehetőségként felmerül, és ez megnyitja a tárházát a digitális pedagógusnak.

Azt tapasztaljuk, hogy a tudás iszonyúan szélessé vált, ezt úgysem tudjuk átadni. Ráadásul az elavulás olyan gyors, hogy én elfelejteném azt a szót, hogy elavulás. Nincs olyan, hogy elavul egy tudás, új tudások épülnek rá. Ezek között járni iszonyú izgalmas kaland! Új lehetőségeket lehet kipróbálni, sőt enélkül nem fog működni dolog. Ma pedagógusnak lenni több szempontból is izgalmas kaland. A sokféleség a jövő útja.

Gergelyi Katalin:

A digitális pedagógus elnevezés bennem is negatívan csapódik le, ha azt értem alatta, aki ügyesen kezeli az IKT eszközöket. Ha úgy értelmezem, hogy az a digitális pedagógus, aki a digitális világban érvényeset tud mondani, akkor az pozitív megjelölés is lehet. Akkor esetleg lehetnek digitális pedagógusok: a digitalizáció korszakának pedagógusai.

Nem az eszközkezelés a legfontosabb, az is valamennyire, de azt akár a diákság is elvégzi helyettünk, ha kell. Az a lényeges, hogy a pedagógus segítse a diákot megszerezni a tudását. Tehát más a szerepe. Ha ez nem történik meg, hanem csak átadunk, átadunk és átadunk, akkor az iskola hiteltelenné válik. Ha vissza tudjuk szerezni a hitelességünket, amit csak úgy lehet, hogy tudomásul vesszük a körülöttünk lévő világot, és élünk az új eszközökkel is, akkor van esélye a kommunikációnak tanár és diák között. Különben a diák azt a tudást szerzi meg, amit akar, és nem biztos, hogy ez egyezik a mi elképzeléseinkkel.

Knausz Imre:

A hiteltelenséghez szeretnék kapcsolódni. Sokat beszéltünk már erről más alkalommal is, de itt is elő kell hozni. Óriási szakadék van a tanulók és az iskola világa között. Azt lehet mondani, hogy ez mindig így volt, de az utóbbi 1-2 évtizedben kiéleződött. A tanulók azt élik meg, hogy talán az idegen nyelvek kivételével, semmi értelme sincsen annak, amit az iskolában tanulnak. Ha az ő mindennapi életükből indulunk ki, ami őket valóban foglalkoztatja, ez valóban így van. Ez katasztrofális motivációs szempontból, mert azt jelenti, hogy ezt ők nem fogják megtanulni, vagy megtanulják, amit muszáj az egyik napról a másikra, azután elfelejtik. Gyakorlatilag iskolai oktatás hatékonysága minimális szintre szűkül.

Ebből le lehet vonni azt a tanulságot is, hogy hülyeségeket tanít az iskola, de én nem ezt a tanulságot vonom le. Nagyon másképpen kellene viszonyulni ezekhez a dolgokhoz. Arra kellene szerintem az iskolának és a pedagógusnak koncentrálnia, hogy hogyan lehet hidat építeni a tanulók kultúrája és az iskola által közvetítendő kultúra között. Ez az egész digitális gondolatvilág itt kapcsolódhatna be. Nem attól van a híd, hogy olyan eszközöket használunk az iskolában, amik ismerősök a gyerekeknek. Hanem, hogy például a pedagógusok bekapcsolódva a gyerekek digitális világába, valamelyest megismerik azt a kultúrát, amiben ők élnek, és ezzel párbeszéd alakul ki a kultúrák között. Ez olyan multikulturális dolog, amiben a pedagógusok megtanulják, hogy hogyan lehet párbeszédet kialakítani a között a világ között, amiben a diákok élnek, és a között, amit a hagyományokat közvetítő iskola megpróbál megfogalmazni.

Bácsi János:

Teljes egészében egyetértek. Visszakanyarodva a digitális pedagógus fogalmához felteszem a kérdést: egy pedagógus mitől pedagógus? Azt szokták mondani, hogy a PISA mérés sokkolta az országokat. Bennünket nem sokkolt, sokan azt sem tudták, hogy mi az. Két évvel ezelőtt a PISA mérte az iskolához való kötődést is, és kiderült, hogy az OECD országok közül a magyar gyerekek utálnak a legjobban iskolába járni. Valószínűleg azért, mert ott olyan tanárok tanítanak. (Ezt még egy régebbi McKinsey jelentés is alátámasztja.)

Ha két pedagógushoz, egy nagyon jóhoz és egy nem annyira jóhoz két hasonló képességű gyerek bekerül, akkor egy év alatt két évnyi tudáskülönbség lesz közöttük. A ma iskolájának két dolgot kellene megértenie.

Mi az, hogy használható tudás? Interneten olvastam a példát. Csak egy magyar matematika könyvben fordulhat elő az a feladat, hogy anyuka elment a piacra, vásárolt 178,4 kg krumplit, 192,6 Ft/kiló egységáron, és ha csak ötforintosokkal fizetett, akkor hány ötforintost kellett neki adni. Valószínű, hogy ez egy remek matematika feladat, de sohasem veszünk ennyi krumplit a piacon, és nem fogunk ennyiért ötforintosokkal fizetni. Azt akartam szemléltetni egy gondolat erejéig, hogy mennyire elmarad a gyakorlati tudás, amit az iskolában megpróbálunk átadni, attól a valós tudástól, amire a gyerekeknek szükségük lesz. Mert valószínűleg krumplit venni mindig fogunk, bár lehet, hogy azt is a neten rendeljük néhány év múlva, de azért a piacra járás kultúráját kár lenne elfelejteni.

A pedagógus ma attól digitális, ha használhatjuk rá ezt a jelzőt, hogy elfogadja azt, hogy a gyerekei infokommunikációs eszközök által is szerzik a tudást, és be tudják építeni abba tudásstruktúrába, amit az iskolában át akarunk adni. Nem tiltja meg, hogy a gyerek az órán elővegye a telefonját azért, hogy azon információt keressen. Nem lepődik meg, ha e-mailen kapja a házi feladatot stb.. Hogy ő mennyiben használja a digitális taneszközt? Ma a magyar pedagógusok több, mint az 50 százaléka nem használja.

Gyarmathy Éva:

Addig jó, ameddig nem használja az, aki nem ért eléggé hozzá. Mert attól fogva hiteltelen. Számomra az a legnagyobb baj, ha a digitális eszközöket predigitális személettel használják. Láttam egy ilyen bemutató órát. Minden másodikos előtt ott volt a kis kakaóbiztos számítógép. És a tanítónéni azt mondta: Na, gyerekek, ez a számítógép. Hogy kell bekapcsolni a számítógépet? A gyerekek egyre feszültebben ültek. A társaság egyik fele már messze túl van ezen, a másik fele, ha ráeresztenénk, két perc múlva már jobban tudná bármelyikünknél. Mert az a normál működése, hogy megnyom minden gombot. Nincs benne az a szorongás, mint bennünk, hogy te jó ég, ha valamit elrontok, hogy csináljam vissza. Mert majd visszajön, legfeljebb kikapcsolom a számítógépet. Ebben áll a mi hiteltelenségünk.

Ugyanakkor ülnek itt olyan pedagógusok, akik hozzá sem nyúlnak a digitális technikához, mégis digitális szemlélettel tanítanak, amiben a sokféleség, a gyerekek tudásának elismerése a vezető elv. Gondoljuk csak végig: olyan helyzetbe kerültünk, amikor a gyerekek sokszor többet tudnak, mint mi. Egészen kicsi gyerekekről, óvodásokról beszélünk, akik nem csak sakkozni tudnak most már jobban, mint az óvónéni, hanem a technikai eszközöket is jobban tudják használni.

A „szirtek és szakadékok” (amelyek között járunk), úgy néz ki, hogy a gyerekek egyes területeken olyan iszonyú nagy tudásokat tudnak szerezni, amennyihez mi még nem jutottunk hozzá, de nincs is rá szükség. Ennek a működő agynak, amelynek a jövőben leginkább a kritikai gondolkodás felé kell hajolnia, el kell döntenie, hogy a rengeteg féle tudásból melyiket válasszuk. Ehhez először is tiszteletben kellene tartanunk egymás tudását

Manapság bárkit le lehet alázni azzal, hogy „még ezt sem tudod”?. Láttam már gyereket lealázni, hányszor hallják ezt! De most már fordítva is hallom, mond például három betűt: GPS, GSP Még ezt sem tudod, hogy micsoda?

Egyébként a Netszótár is el fog avulni, gyorsan olvassuk el, gyorsan használjuk, majd utána írjuk újra! Itt jön a partneri kapcsolat: én is tudok valamit, te is tudsz valamit, és együtt meg tudjuk az egészet valami olyasmivé alkotni, ami hiteles lesz, és előbbre viszi a gondolkodást.

Gergelyi Katalin:

A hitelesség – hiteltelenség problémáját nem az eszközkezelésben látom. Hiteltelenség az, ha a gyerekek úgy látják, hogy semmi értelme nincs annak, amit az iskolában tanulnak. Azt tartom hiteles viselkedésnek, ha pozitív választ tudunk adni arra a kérdésre, hogy mire jó ez a diáknak. A gyerekek most már rákérdeznek, hogy az a tudás, amit ha kell, öt perc alatt megszerzek, mire jó nekem, jó-e nekem egyáltalán valamire. Az iskola által közvetített tudás visz-e engem előbbre? Ha erre csak azt tudom mondani, hogy sajnos nem, de azért tanuld meg, mert jegyet fogsz rá kapni, az hiteltelen válasz. Ebben látom a lényeget. Keresztre feszülhet a digitális pedagógus, hogyha olyan tananyagot kell átadnia, ami nem veszi figyelembe a kornak a változását. Magyar szakos vagyok, és azt látom, hogy az új kerettantervben 10 óra van Kosztolányira, akit értenek és szeretnek a gyerekek, és 8 óra van Jókaira. Tudunk-e akkor egyáltalán megmozdulni ebben az ügyben, ha nem hagyjuk figyelmen kívül a kötelező tananyagot?

Muszáj ezzel is valamit kezdeni. Ha magunkra vagyunk hagyatva, szépen összegyűlünk mint digitális pedagógusok, akkor nem sok minden fog történni. Az fog történni, ha hiteles személyiségűek vagyunk, akkor a diákok díjazni fogják az erőfeszítéseinket, és azt fogják mondani, hogy próbálkozott, klassz volt. De hát ez a maximum.

Én is egyetértek azzal, amit mondtatok, hogy nagyon sok diák érzi úgy, hogy semmi értelme sincs annak, amit az iskolában lát és hall. Ráadásul mindez még dögunalom is. A leggyakoribb jelző, ami a mai magyar iskolával kapcsolatban gyerekszájból elhangzik az a ’dögunalmas’, és ez nyilván a motiválatlanság egy lényeges eleme.

--

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Juli | 2013. június 22.
Kedves István! Örülök, hogy tetszik, lesz még egy harmadik rész is. Nagyon tartalmas, vitára ösztönző beszélgetés volt. Sajnálom, hogy nem tudott eljönni a konferenciára, de látom, hogy a Virtuális Egyetem online kurzusára bejelentkezett. Van min gondolkodni közösen! Azért csak teszünk majd valamit együtt az esélyegyenlőtlenség csökkentése érdekében. Barátsággal üdvözlöm.
Kopcsik István | 2013. június 22. | istvan[pont]kopcsik[kukac]gmail[pont]com
Kiváló mind a két cikk, ami tájékoztat a beszélgetésekről.. Kiváló és nélkülözhetetlen az a tudás, amit a digitális világ kiépülése és elterjedése jelent... Volt szó hagyományos kultúráról és digitális kultúráról.... csak egyről nem: hogy miéért nem működött az iskola hagyományos kultúra-átadási tevékenysége! Röviden összefoglalva azért, mert elszakadt a való világtól!! A való világ ismereteitől és összefüggéseitől.... És ugyan erre kell vigyázni az új digitális világban is!! Csak olyan nevelési-oktatási (szervezett) tevékenységnek van értelme és hatása, amelyik képes összefogni és egységes rendszerben kezelni a digitális és a valóvilág kérdéseit!! Gyakorlatát!! Különben ez is ugyan olyan eredménytelen (esélyegyenlőséget csökkenető!!!) lesz, mint a korábbi gyakorlat!
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.06.18.
Itt a törvény, amivel a rezsim magához láncolja a gyerekeket
A közoktatási törvény tervezett módosítása meggátolja a szülőket abban, hogy kimenekíthessék gyermeküket a rossz oktatási rendszerből, zöld utat ad arra, hogy a szakmailag nem megfelel...
(Forrás: Szülői Hang)
--
2019.06.18.
Akkor is elkezdhetnek tanítani a pedagógusok, ha a nyelvvizsga miatt csúszik a diplomaszerzés
A pályakezdő tanárokat is segíti a köznevelésről szóló törvény módosítása, mert akkor is elkezdhetnek tanítani, ha a nyelvvizsga hiánya miatt csúszik a diplomájuk kiadása - mondta az...
(Forrás: eduline)
--
2019.06.17.
Ha afrikai árvaházba menne önkéntesnek, hát, ne tegye!
Eltartja és konzerválja a gyerekek fejlődését károsan befolyásoló, tömeges árvaházak létezését, sőt, akár családokat szakíthat szét az a mai napig általános gyakorlat, hogy a fejlett...
(Forrás: index)
--
2019.06.16.
Megint szép élet lehet a katonaélet
Három katonai középiskola lesz a közeljövőben Magyarországon — tudta meg lapunk. A debreceni Kratochvil Károly Honvéd Középiskola és Kollégium mellett Hódmezővásárhelyen és Székesfeh...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.06.16.
Belenyúl a kormány az oktatásba, de nem mondják meg, mit akarnak vele
Több ponton is belenyúlna a kormány a köznevelési törvénybe, derült ki egy csütörtökön megjelent módosítócsomagból. Megszüntetnék a magántanulóságot, ami eddig a jómódú családok...
(Forrás: abcug.hu)
--
2019.06.16.
Le akarták váltani a tanárok az igazgatót, erre kivonult az egyház egy tolnai iskolából
A szülők kezdeményezték a változtatást, amihez csatlakoztak a pedagógusok és az önkormányzat. A gerjeni iskola fenntartója a szekszárdi tankerületi központ lesz, a tolnai intézménytől...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.06.16.
Köznevelési törvénymódosítás: már a demokrácia látszatát is lebontják
„Nagyobb anyagi megbecsülést kaphatnak az iskolaigazgatók” című közleménnyel promózta az EMMI a köznevelési törvény tervezett módosítását. Azt kifelejtették belőle, hogy végleg...
(Forrás: Pécsi Stop)
--
2019.06.14.
Megszüntetné a kormány a magántanulói státuszt – egy lépés előre, kettő hátra
Az eddig az iskolából kipenderített gyerekek bent tartása a közoktatásban tehát valóban jó lenne a gyereknek és a társdalomnak is (feltéve, ha a fenti feltételeket biztosítaná az állam...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.06.13.
Elvenné a beleszólást a kormány az iskolaigazgatói kinevezésekbe
Az iskolaigazgatók kinevezésekor az érintett tanári közösségek, diákok, szülők, nemzetiségi önkormányzatok hivatalosan is véleményezhetik a jelölteket. Több olyan botrány is volt az...
(Forrás: index)
Utolsó üzenetek:
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
  Eleonóra

Kedves OFOE Csapat!
Segítséget szeretnék kérni, azzal kapcsolatban, hogy egy egyházi iskolában dolgozom, mint 50% kollégiumi felügyelő, 50% kollégiumi ápoló. Érdeklődnék, hogy ilyen esetben számomra mennyi szabadság jár? Tavaly fél állásban tanítottam, akkor járt a pedagógusi szabadság, itt úgy olvasom, ebben a munkakörben is jogosult lennék.?
Köszönettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Zoé! Nagyon örülünk, ha csatlakozol hozzánk.
A jelentkezési lapot a következő linken találod. A kitöltött és aláírt lapot szkenneld be, és küldd el az osztalyfonokok@gmail címre. Ha a szkennelés problémát okoz, küldheted postán is: OFOE, 1025 Budapest, Zöldlomb u- 56/a. Üdvözlettel az egyesület elnöksége.

--
  Németh Zoé

Kedves OFOE Csapat,
hogy lehetek az Egyesület tagja?

--
  ofoe

Kedves Emese! Amennyiben 1958. szept. 1. előtt születtél, automatikusan a Ped. II-be kerülsz, egyébként pedig a Ped. I-be. A fizetési kategóriát ugyanúgy kell megállapítani, mint a közalkalmazotti fizetési fokozatot: az eddigi közalkalmazotti jogviszonyaid, illetve
olyan munkaviszonyaid alapján, amelyek alatt már rendelkeztél a jelenlegi munkaköröd betöltéséhez szükséges végzettséggel. Ha volt 1992. júl. 1. előtt munkaviszonyod, az is beleszámít, ha ezek alapján jó az 5-ös besorolás, akkor a Ped.
I. fokozat 5. kategóriájába fogsz kerülni. Az illetményalapot az egyetemi végzettség alapján kell megállapítani,ez a 101.500 Ft.
vetítési alap 180%-a.
A mailedre küldünk egy bértáblát is. (A választ nagyon szépen köszönjük a PDSZ szakértőjének.)

--
  Emese

Tisztelt Szerkesztők!
Segítségüket szeretném kérni néhány információval kapcsolatban.
Magyar-német-könyvtár szakos egyetemi végzettséggel rendelkező pedagógus vagyok, azonban 2007. és 2019. között nem végig dolgoztam pedagógusként, viszont most lehetőségem van ismét tanárként tevékenykedni.
2007. dec. 13-tól egy iskolában könyvtárosként dolgoztam heti 30 órában. 2008. szept. 1-től ugyanebben az iskolában könyvtárostanárként tevékenykedtem heti 40 órában 2013. márc. 17-ig. Ebben az időszakban (2007. dec. 13. és 2013. márc. 17. között tanítottam is magyar nyelv és irodalmat. Ez a szerződésemben nem jelent meg, bérkiegészítésként kaptam meg az óráim díját.)
2013. márc. 18-tól egy kulturális központban, közalkalmazotti jogviszonyban dolgozom könyvtárosként (2016. július 31-ig), illetve gyűjteménykezelőként (2016. aug. 1-től a mai napig). Jelenleg a közalkalmazotti bértáblán H 5-ös besorolással rendelkezem.
Kérdésem a pedagógus előmeneteli rendszerrel kapcsolatban az lenne, hogy a fenti háttérrel, mire számíthatok (ped. II. besorolás pl.), hova kerülök besorolva a pedagógus bértáblát tekintve, mire figyeljek szerződéskötéskor?
Válaszukat előre is köszönöm! Üdvözlettel: Adoryán Emese

--
  ofoe

Kedves Kérdezőnk!
A pótlékot nyilván az kapja meg, aki ellátja a feladatot. A táppénzen lévő kolléga nyilván nem veheti fel a rendelkezésre álló összeget Az osztályfőnöki munkát érintő jogszabályokról itt tájékozódhat.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek