OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2013. június 24.
» Hozzászólások (0)

Műveltség és tudásépítés a digitális korban

3. A digitális pedagógia esélye a motiválásra

Bizonyára mindenki ismeri azt az eredményt, hogy az első osztályba érkező kisgyerek elsajátítási motivációja körülbelül. az első osztály első félévének végére majdnem a felére esik vissza. Tehát félév alatt sikerül az egyébként nagyon magas szintű elsajátítási motivációt a felére csökkenteni, a másik felét meg kiszórjuk az ablakon. Ezt követően a többi pedagógus hozott anyagból dolgozik, de elég nehéz visszapakolni az ötven százalékot.

Van-e esélye a digitális pedagógiának arra, hogy ezt a súlyos problémát: a motiváció zuhanását megoldja?

Knausz Imre:

Nyilván van esélye. Meg kellene nézni, hogy mik ennek a feltételei. Egyszer ki kell mondani ennek a beszélgetésnek a keretében, hogy a digitális pedagógiának bizonyos szempontból nézve a kutatás a lényege. Az a fontos tehát, hogy önmaga szerezzen ismereteket a tanuló. Amikor azt mondjuk, hogy 8 óra van Jókaira és 10 óra Kosztolányira kerettantervileg meghatározva, akkor már nem az az érdekes, hogy hány óra, hanem, hogy egyáltalán meg van határozva, hogy hány óra, és éppen ez a két író. Egy olyan tantervi tananyag szabályozás közepette, ami pontosan megmondja, hogy mire és mennyi órát kell szánni, lehetetlen motiválni a gyerekeket arra, hogy érdeklődjenek valami iránt, és saját érdeklődésüktől vezetve törekedjenek ismereteket szerezni. Ez a két dolog nem fér össze.

Bácsi János:

Annyival egészítem ki, hogy a motivációval kapcsolatban éppen olyan fogalmi háború van jelenleg a pedagógiában és a szaktudományokban, mint például a tudással. Korábban is megbuktak az előíró tantervek. Hiszen ha olyan dolgot akarunk megtanítani, amiben a gyerekeknek semmi előismeretük sincs, akkor az dögunalommá fog válni. Akkor is ha az anyagot digitális táblán vetítjük ki.

Gyarmathy Éva:

Tele vagyunk azzal a problémával, hogy hogyan lehet motiválni a gyerekeket. Pszichológusként tudom, hogy a gyerekeket nem motiválni kell, hanem nem elvenni a motivációjukat. Beépítetten ott van, 8 éves korig automatikusan, hogy tenni akar a gyerek. Hogyan lehet a motivációt lohasztani? Úgy hogy értékeljük. A gyerek automatikusan tevékenykedni akar. Egyébként ez a jövő útja, és szerintem erre ad lehetőséget a digitális technika. Tevékenykedni akar, persze nem egyformán, mert nem vagyunk egyformák. Most meg végképp nem egyformák a gyerekek, mivel a felkészülési idő alatt is, mire bejutnak az iskolába, iszonyú sokféle tapasztalathoz juthatnak, ahhoz képest, ami korábban volt. Végtelen most az ingergazdagság, persze annak, aki ehhez hozzájut. Iskolán kívül, ez nagyon fontos, már addig is, amíg iskolába jut, és utána is. Ezért a gyerekek különbözőképpen fejlődnek.

Amit sokat csinálunk, abban jók leszünk. Nagyon sokféle lehet, amivel foglalkozik, hiszen az egyiküket a baktériumok érdeklik, a másikukat meg a zenék. Az egyik területen lesz tudása, a másik területen nem lesz tudása. A lehetőség jelenleg sokkal szélesebb. Régen egy bizonyos ingermennyiség állt rendelkezésre, ami nagyjából homogenizálta a gyerekeket, még akkor is nagyon különbözőek voltak. A motiváció úgy tartható fenn, ha a gyerek tevékenykedhet.

Az első feladat az értékelés átalakítása. Rendkívül sokra tartom, hogy Prievera Tibor bemutatta a módszereit. Ezeket kell átgondolnunk. Mi az, amivel nem vesszük el a kedvét, hanem tevékenységben tartjuk a gyerekeket?

A gyerekek tevékenykedni akarnak, és azért izegnek-mozognak, mert ebben a világban ők már megtapasztalták azt, hogy akkor leszek több, ha valamit sokat csinálok. Teljesen mindegy, hogy mit csinálok, de ha azt sokat csinálom, abban jobb leszek. Itt jön a pedagógus: olyasmi felé irányítsa, hogy abban legyen jó, amit mi is szeretnénk az értékrendünk szerint. Mert ha sokat hazudozok, akkor jó hazudozó leszek. Ez mindenre igaz. De nem biztos, hogy pont ezeket az oldalakat akarjuk erősíteni.

Gergelyi Katalin:

Ehhez nem tudok már sokat hozzátenni. Aminek az IKT eszközök nagy segítségére lehetnek, az a projektalapú tanulás. Ez valóban a tevékenykedtetésen alapul, és megtalálja azt az utat, ami a diák személyes érdeklődése és az iskolai tananyag között van. Az azonban óhatatlanul a diákról fog szólni, és ez így helyes. Viszont a tudás, a vágyott, az elérni való tudás esetlegessé válik. Ebből annyit szerez meg a diák, ami valóban belsővé tud tenni, ami szerintem ugyan érték, de szembemegy a központi elvárásokkal, és nem csak a mostanival. Ezen muszáj lenne változtatni, mert a projektpedagógia nem fér bele a rendszerbe, és ez nagyon nagy baj.

Gyarmathy Éva:

Azokat a módszereket tartom a jövő igazi hatékony módszereinek. ahol háttérbe szorul a pedagógus. Én csak szürke eminenciásnak nevezem, és ez nagy rang. Ilyenkor az órán a pedagógus már semmit sem csinál, háttérből mozgatja a dolgokat, és a gyerekek önállóan tevékenykednek. Hiszen nekik kell fejlődniük, nem a pedagógusnak. Persze a pedagógus is tevékenykedik, de nem az órán, mert az óra a gyerekekről szól, és nem arról, hogy a pedagógus előadja magát.

A hejőkeresztúri modell átadásához szervezett módszertani fejlesztésnél, amikor különböző módon tevékenykedtek a gyerekek, az egyik iskolában arról panaszkodott egy pedagógus, hogy ez nagyon jó, de így nincs rám szükségük a gyerekeknek. Látszólag az órán nincs rá szükség, de ő adta meg azt a keretet, amelyben a gyerekek dolgozhattak, és ez hatalmas ajándék a tanítványoknak. A pedagógus sikerességét azzal mérik, hogy mennyit verbalizál a gyerekekhez viszonyítva Ha a tanár verbális tevékenysége alatta marad a gyerekekének, akkor jól csinálta, mert akkor a gyerekek fejlődtek, és nem ő.

Így gondolom én is. Valószínűleg ennek a „dögunalomnak” nem csak az az oka, hogy kevéssé ingergazdag és nem színes tevékenységgel telik a tanóra, hanem az is, hogy kevéssé interaktív. Pedig ezek a gyerekek nagyon jól tudják alkalmazni az interaktivitás bizonyos formáit.

A beszélgetés végén arra lennék még kíváncsi, hogy milyen témát tartotok különösen fontosnak a digitális pedagógus szerepét illetően. Milyen kérdést tennétek fel, amellyel elindítható, illetve folytatható a problémakörről szóló közös gondolkodás?

Gyarmathy Éva:

Különösen fontosnak tartom a bátorságot. Hatalmas nagy önbizalmat kíván ma pedagógusnak lenni. Jó pedagógusnak lenni azt jelenti, hogy bátornak lenni. Azt a bátorságot venni, hogy elismeremk: nem tudok többet, mint a diákjaim. Szerencsés helyzetben vagyok, mert ezt nap mint nap megélem. Az egyetemen tanítok, ráadásul posztgraduális képzésben, ahol elég egyértelmű, hogy akiket tanítok, elvben sok mindenben többet tudnak, mint én. Nekem ezt meg kellett tanulnom. Ráadásul főleg olyan tanárokat tanítok, akik majd tehetséges gyerekekkel akarnak foglalkozni. Nekik szintén meg kell tanulniuk, rá kell érezniük arra, hogy ez egyfajta együttműködés. Nem attól vagyok nagy tanár, hogy én osztom a tudást, hanem attól vagyok nagy tanár, hogy én tudom, hogy te mitől fogsz többet tudni, mitől leszel verseny-győztes. Mint az edző. Az edzőnek nem kell lefutnia a távot, neki azt kell tudnia, hogy a sportolója hogyan tudja gyorsabban lefutni azt a távot, mint bárki más. Az edzőnél biztosan gyorsabban kell futnia.

Aki fel meri vállalni ezt a szemléletet, az biztos magában. Ez valóban önbizalmat és bátorságot feltételez. Ne szórjunk hamut a fejünkre, ha ezt eddig nem tettük meg! Gondoljuk meg, hogy egy hatalmas kultúraváltás gyönyöreit és bizonytalanságát éljük meg. Mert az írásbeliség évszázadokig ment át, míg egy új kultúra kialakult, mi meg magunk éljük meg, hogy az egyik kultúrából átlépünk a másikba. Egyik lábunk itt, a másik ott. Lehidalnak sokan, de nekünk hidat kell képezni. Legyünk türelemmel magunkkal legalább annyira. Azt tanítom a tanároknak, hogy gyerekek úgy tanulnak legjobban, ha azon a módon és azt tanulhatják, amit szeretnek. Ehhez azt is hozzá teszem: a tanár azt tanítja és azon a módon a legjobban, amit a legjobban tud. Onnan induljak el! De mozgásban kell lenni! Előre menni, különben sajátmagamnak is unalmas lesz a tanulás.

Gergelyi Katalin:

Ha egy kérdést kellene megfogalmazni, akkor én azt a kérdést tenném fel magamnak, hogy valóban fontos-e az, amit tanítok. Hiszek-e a tanításom tartalmában? Ha nem fontos, amit tanítok, akkor ne tanítsam, ha fontos, akkor annak a fontosságát el tudjam hitetni a diákjaimmal.

Knausz Imre:

Én ahhoz a dilemmához kanyarodnék vissza, amiről egy évvel ezelőtt az előző Digitális pedagógus konferencián, konkrétan a Facebook kapcsán beszéltem. Azt hiszem, hogy ez egy olyan dilemma, amivel minden mai pedagógusnak szembe kell néznie. A pedagógus valami olyan tudásnak az átadására vállalkozik, aminek stabilitása van, ami az örök értékek felé mutat, ami egy hagyománynak a közvetítése. Még akkor is, ha a természettudományos tanár, hiszen a természettudományokban is olyan gondolkodási struktúrákat tanítunk, amelyek jó régen alakultak ki, és amelyek szükségesek ahhoz, hogy megértsük a világunkat.

A tanulók pedig egy olyan világban élnek, ahol nem ez az orientációs pont, hanem az, hogy a többiek mit mondanak. Igazából az, hogy éppen mi a trend. És ez azért a pedagógus számára is egyfajta dilemma például olyan szempontból, hogy mennyire ereszkedjen bele a tanulók kultúrájába, abba a világba, amelyben a tanulók élnek. Mert egyfelől ez létszükséglet, különben nem érti meg őket, és nem tud hidat verni a tananyag és a tanulók kultúrája között, másfelől viszont, ha nagyon belefeledkezik, akkor ő maga is elveszti a pedagógusi identitását. Mert csak úgy lehet megismerni a tanulók kultúráját, ha valamennyire meg is szeretjük, és igazából átéljük, hogy az miért jó nekik. Tehát ha valaki mondjuk a Facebookon jelen van pedagógusként, akkor érzékelheti, hogy mennyire hagyja magát beszippantani azáltal a világ által. Ha meg nem nagyon hagyja, akkor az is baj, mert akkor igazából nem tudja mire használni pedagógusként.

Bácsi János:

Abban reménykedem, hogy illetékesek is hallgatják ezt a kerekasztalt, mert úgy tűnik hogy az új tanári kompetenciákat itt nagyon gyorsan összeraktuk. Én azt kérdezném magunktól, magamtól, hogy tudunk-e elég optimisták lenni. Mert feltétlenül kell egyfajta optimizmus ahhoz, hogy elfogadjuk önmagunkat olyannak, amilyenek mi vagyunk, de a következő generációt is elfogadjuk olyannak, amilyenek ők. Ne akarjuk minden áron megváltoztatni őket. Mert ez egy örök generációs probléma! Mindig azt mondjuk, hogy oh, ezek már nem tudnak annyit, mint amennyit az előző generáció tudott, azután csodálkozunk azon, hogy mégis valahogy többre viszik, mint az előző nemzedék.

Ha szabad, felteszek egy félig-meddig poénnak tűnő kérdést: Ki az igazán optimista ember? Az igazán optimista ember az, aki fél a jövőtől, mert azt gondolja, hogy van.

Ez zárszóként így szerencsés. Nagyon köszönöm. Remélem arra alkalmas volt ez a zárás, hogy a hallgatók (olvasók) is megfogalmazzanak legalább egy fontos kérdést a digitális pedagógia témájához kapcsolódva.

--

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.08.20.
Ötévesen látott először fehér embert, hetedikben bukott, ma iskolát vezet Miskolcon (interú Orsós Jánossal)
Egyszerű a képlet: ha szakiskolába mész, akkor kapsz ösztöndíjat, ha gimnáziumba, akkor nem. A szegény családokból már senki nem jön érettségizni, mindenki tésztakészítő akar lenni....
(Forrás: 24.hu)
--
2019.08.20.
Magyarul is elindult a világ egyik legjobb tanulási oldala
A Khan Academy neve összekapcsolódott a digitális eszközökkel megvalósult önirányított tanulás fogalmaival. Szülők lelkendezve szokták mesélni, hogy a gyerekük otthon nem (csupán) telefonos...
(Forrás: Qubit)
--
2019.08.20.
Ha elég vagyonos vagy, a gyerekednek mégsem kell Wass Albertet tanulnia
Hírül adták tegnap, hogy Debrecen város és a Debreceni Egyetem együttesen alapítanak meg egy elit, angol-magyar tannyelvű magániskolát Debrecen-Pallagon, amely az egyszerű, mégis sokatmond...
(Forrás: mérce)
--
2019.08.20.
Gyarmathy Éva: „Mit akar, az egész ország így működik!”
És nem azért kell a kis hazafiasságot belevinni a tananyagba, mert bárki hazafiasabb lesz, hanem a szófogadás gyakorlásáért. Igazodj! Most polgár leszel, aztán keresztény, népnemzeti, hazafi...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.20.
Iskolaépítészet: örökség és megújulás. Csémi Lili és Tarcsay Anita írása
A műhelykonferencia a váci Apor Vilmos Főiskola formálódó térpedagógiai műhelyének keretében valósult meg, amelynek célja, hogy interdiszciplináris párbeszédet teremtsen az építészet...
(Forrás: tani-tani online)
--
2019.08.20.
Kettészakadt világ
Visszakanyarodunk hát egy örök kérdéshez, mennyire várható el a mélyszegénységben a környezetbarát magatartás? Ha nincs fa, akkor mi a nagyobb bűn, ha káros anyagokkal fűt, vagy ha kih...
(Forrás: hvg./Nyomor széle blog)
--
2019.08.12.
A gyerekeinknek is jobb lenne, ha mi szülők nem állnánk ilyen csehül pénzügyi tudatosságban
Legyen szó hazai vagy külföldi tanulmányokról, az önálló életkezdésről, mindez szülőnek, gyereknek egyaránt komoly anyagi terhet jelenthet. A „kirepülés” izgalmas, kihívásokkal teli...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.11.
Deviszont – kritikai pedagógia a külvárosban
A Deviszont Közösségi Tér egy Budapest külvárosában működő oktatási program, amit társadalomtudósok, szociális munkások, filozófusok és pedagógusok hoztak létre szakképzésben tanul...
(Forrás: mérce)
--
2019.08.11.
Egyre több támogatást kapnak a családok az iskolakezdéshez
Elsőtől kilencedik évfolyamig ingyenes tankönyvet kapnak a diákok, ami gyerekenként 10-12 ezer forint megtakarítást jelent. A szeptemberi családtámogatásokat is korábban, augusztus végén...
(Forrás: Magyar Nemzet)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Márta! Íme a válasz, amit a PDSZ jogi szakértőjének segítségével adunk meg.
Az Nkt. 62. § (5) bekezdése szerint a nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus-munkakörökben
dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő). A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet
17. § (5) bekezdése szerint "a (4) bekezdésben meghatározottak alapján az egy pedagógusnak elrendelhető tanórai és egyéb foglalkozások,
pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkozások száma egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat órát nem haladhatja meg. A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, óvodapedagógus esetében a kötött munkaidő felső határa felett eseti helyettesítés a (4)
bekezdésben foglaltak alapján rendelhető el, egy pedagógus számára tanítási évenként legfeljebb harminc tanítási napra, óvoda esetében egy nevelési éven belül legfeljebb harminc napra." A fentiekből következik, hogy nem teljes héten nem 26 órával kell számolni, hanem időarányosan, mivel ekkor a heti munkaidő 40 óránál kevesebb.
Az összevont helyettesítések esetében a Kjt. 24. § (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint, ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez,
illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.
Reméljük, segítettünk.

--
  Márta

Szeretném megkérdezni, hogy ha egy munkahét nem minden napján dolgozunk, mert pl. munkaszüneti nap ( Nagypéntek), vagy szabadságot írt ki a vezető ( tavaszi szünet utáni nap), esetleg 1-1 tanítás nélküli munkanap esik a hétre, akkor is csak a 26 óra feletti helyettesítés számít bele abba a bizonyos 30 napba, amely felett már fizetni kell a helyettesítésekért? Nem kell ilyen esetekben arányosan csökkentve számítani a heti kötött munkaidőt, tehát nem max. 26-ban meghatározni? Az iskolavezetés szerint nem. :( Szerintem ez olyan, mintha ledolgoztatnák velünk pl.a szabadságot. Pl. egy nap a héten nem tartottam órákat, mert osztálykiránduláson voltam. Ezen a napon lett volna 4 órám, de mivel nem tartottam meg, azon a héten csak 22 órám volt, 4 óra helyettesítést is kiírhatnak, ami 26 óra alatt van, tehát nem is számít helyettesítésnek. Az összevont helyettesítések pedig egyáltalán nem számítanak nálunk helyettesítésnek. Rendben van ez így?Nagy a káosz. Senki nem tud semmit.Válaszát előre is köszönöm

--
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
  Eleonóra

Kedves OFOE Csapat!
Segítséget szeretnék kérni, azzal kapcsolatban, hogy egy egyházi iskolában dolgozom, mint 50% kollégiumi felügyelő, 50% kollégiumi ápoló. Érdeklődnék, hogy ilyen esetben számomra mennyi szabadság jár? Tavaly fél állásban tanítottam, akkor járt a pedagógusi szabadság, itt úgy olvasom, ebben a munkakörben is jogosult lennék.?
Köszönettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Zoé! Nagyon örülünk, ha csatlakozol hozzánk.
A jelentkezési lapot a következő linken találod. A kitöltött és aláírt lapot szkenneld be, és küldd el az osztalyfonokok@gmail címre. Ha a szkennelés problémát okoz, küldheted postán is: OFOE, 1025 Budapest, Zöldlomb u- 56/a. Üdvözlettel az egyesület elnöksége.

--
  Németh Zoé

Kedves OFOE Csapat,
hogy lehetek az Egyesület tagja?

--
  ofoe

Kedves Emese! Amennyiben 1958. szept. 1. előtt születtél, automatikusan a Ped. II-be kerülsz, egyébként pedig a Ped. I-be. A fizetési kategóriát ugyanúgy kell megállapítani, mint a közalkalmazotti fizetési fokozatot: az eddigi közalkalmazotti jogviszonyaid, illetve
olyan munkaviszonyaid alapján, amelyek alatt már rendelkeztél a jelenlegi munkaköröd betöltéséhez szükséges végzettséggel. Ha volt 1992. júl. 1. előtt munkaviszonyod, az is beleszámít, ha ezek alapján jó az 5-ös besorolás, akkor a Ped.
I. fokozat 5. kategóriájába fogsz kerülni. Az illetményalapot az egyetemi végzettség alapján kell megállapítani,ez a 101.500 Ft.
vetítési alap 180%-a.
A mailedre küldünk egy bértáblát is. (A választ nagyon szépen köszönjük a PDSZ szakértőjének.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek