OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2013. június 28.
» Hozzászólások (5)

A digitális nemzedéknek megfelelő tanulási környezetre van szüksége

(Beszélgetés Bedő Ferenc közoktatási szakértővel)

Viszonylag kevés olyan pedagógus van az országban, aki néhány évtizede nem csak tanúja, hanem aktív szereplője is volt a számítástechnika iskolai megjelenésének. S még kevesebb az olyan, aki rögtön a folyamat kezdetén felismerte, hogy ez az új elem nem csupán technikai téren rejt lehetőségeket, hanem a gyerekek személyiségformálásában, a tanulás iránti pozitív attitűdjük, szociális kompetenciáik  kialakításában is szerepet  játszhat.  Bedő Ferenc azóta is következetesen képviseli azt a szemléletet, hogy az infokommunikációs eszközök iskolai életbe történő bevitele segíthet utat találni a megváltozott szocializációs környezetben nevelődő gyerekekhez, fiatalokhoz. Érdemes vele együtt gondolkodni azon is, hogy a digitális környezet milyen módon hat az iskolai nevelésre, hogyan teheti tartalmasabbá és hatékonyabbá – többek között – az osztályfőnök  munkáját. is. 

Úgy tudom, hogy Ön nagyon korán elköteleződött az informatika mellett, a Logo pedagógiát szakmai pályafutása döntő élményeként tartja számon. Hogyan került egyáltalán kapcsolatba az informatikával, és megragadható-e az a mozzanat a pályáján, amikor ez a terület érdeklődése középpontjába került?

Amikor 1984-ben elkezdtem a pedagógusként dolgozni, voltak már elképzeléseim az informatika tanítására vonatkozóan. Ehhez persze kellettek a szerencsés előzmények. Előző munkahelyemen már kipróbálhattam szinte minden akkori mikroszámítógépet. Katonai szolgálatom alatt nagygépen futtattunk BASIC fordítót. Ez időben már rendszereztem a BASIC parancsokat és összeraktam egy tematikát előbb gyerekeknek, majd egyet a felnőtteknek is. A tervekhez persze már akkor is kellett egy elkötelezett intézményvezető, aki mindenben segített és egy falusi kisiskolában egy tanév alatt három gépünk is lett. Persze mindegyik más típusú volt, de BASIC szakkört már tudtunk indítani. Néha így visszatekintve már sokan lenézik a BASIC-et, de ha jól csinálták és nem rögtön a kódolással kezdték, akkor segített a gyerekeknek gondolkodni, algoritmust alkotni. A Logoról akkor még csak mint alternatív programnyelv lehetőségről olvastam, de miután az akkori gépeken kipróbálni nem volt mód, nem ismertem fel, milyen módszertani lehetőség rejlik benne. A Logo pedagógiát Farkas Károly és Kőrösné Mikis Márta könyvéből sejtettem meg először. Aztán lett egy Commodore 64 gépem. Erre már készítettem egy Logo fordítót, ami BASIC nyelven íródott és az alap parancsokat tudta már szimulálni. Ezzel kezdtem el a kísérleteimet és nagyon tetszett, amit tapasztaltam. Érdekes, hogy Papert könyvét, az Észrengést csak később ismertem meg, viszont abból értettem meg a lényeget.

A Logo pedagógia az elméletnek a megalkotója, Seymour Papert gondolatait Ön még napjainkban is figyelemreméltónak tartja. Melyek ezek a mai is időszerű felvetések?

Papert nézetei leginkább talán a Gyermektanulmány reformpedagógiai irányból eredeztethetőek. Én úgy érzem, hogy a Claparėde-Piaget vonal az, ami meghatározó benne. Nem akarnám belemagyarázni, de erősen belelátom Maria Montessori, eszközökkel kapcsolatos nézeteit. Viszont fontos, hogy Papert még ma is a gyerekeket vizsgálja és a gyerekek tanulmányozásából indul ki, illetve ehhez készíti zseniális eszközeit és mikrovilágait, azért, hogy újra és újra bizonyítsa a spontán gyermeki, öntevékeny tanulás, a tudásépítés fontosságát. A The connected family című könyvében is visszatér ehhez a témához és bizonyítja, hogy ugyan lehetséges, hogy a család, illetve később az iskola eltávolíthatja a gyereket az önmaga által irányított, öntevékeny, tapasztalati tanulási formától, viszont amikor a gyereknek megfelelő eszköz kerül a kezébe, lehetősége van rá, hogy újra visszatérjen a függetlenebb tanulási formához. A technikai eszközök és napjainkban az infokommunikációs eszközök, az internetes technológia kimondottan ilyen hatásúak, de ez a hatás sokakat meg is rémít.

Létezik-e Ön szerint digitális szakadék a generációk között? Érvényesnek véli-e napjainkban a Prensky-féle, közel 15 éves „digitális bennszülöttek”-„digitális bevándorlók” fogalompárost?

Ahhoz, hogy a generációk közti szakadékot meghatározzuk, meg kellene határoznunk a generációkat. Digitális eszközök használata szempontjából, már mindenféle betűjellel illetjük a különböző nemzedékeket, és nyilván vannak is köztük különbségek. Az egyes generációk szokásrendszeréről kutatásokat lehet végezni, és ezek tapasztalataival azután meg lehet ijesztgetni az arra hajlamos szülőket. Viszont minden generáció viselkedésében felfedezhetők azok a pozitív elemek is, amelyeket szívesen alkalmaznának egy öntevékeny tanulási folyamatban. Nagyon fontos lenne, hogy az infokommunikációs eszközökben rejlő, öntevékenységet segítő módszertani lehetőségeket kihasználja az iskola, ezek megjelenjenek a a tanulási tevékenység során.

Ma már tudjuk, hogy Prensky kategóriái, valamint Tapscott hurráoptimizmusa a maguk korában is sántított, viszont akkor erre senki nem figyelt, hiszen írásaik rendkívül nagy szerepet játszottak: ráirányították a figyelmet magára a jelenségre. Azóta sok-sok nemzedékelmélet született. Ollé János már a nemzedékelméletek egész generációját említi blogjában, s úgy véli, hogy nem ezek jelentik a kutatás fő irányát.

Az új technológia, a digitális világ gyerekekre, fiatalokra gyakorolt hatása a pedagógusok jelentős részében okozott morális pánikot. Hogyan látja: történt-e ezen a téren számottevő változás? Csitult-e ez a pánik egyáltalán, vagy még mindig erősen konganak a vészharangok a felnövekvő nemzedéket fenyegető „veszélyek” miatt?

A pánikot az okozta, hogy kiderült:, a gyerekek rengeteg olyan interaktív eszközt használnak, amelyeket tanáraik nem ismernek, nem értenek, nem tudnak használni. A kollégák egyrészt félteni kezdték a gyerekeket a számukra ismeretlen dolgoktól, másrészt tartottak attól, hogy az iskola zárt világát megbontja a világháló nyitottsága. A megoldást jelentő változások nagyon lassan mennek végbe, de érzékelhetően elindultak. Sajnos sok iskola még ma sem tudja kezelni a saját tulajdonában lévő infokommunikációs eszközöket. Számos pedagógus tart ezektől, a mobiltelefonokat például igen sok esetben egyenesen kitiltják az iskolából. Holott az „okostelefonok” ma már telefonálásra is alkalmas számítógépek, s mint ilyenek kiválóan bevonhatók lennének az oktatásba. A gyerekek nagy része azonban még mindig úgy használja ezeket az eszközöket, ahogy jónak látja, és az iskolának erre semmi hatása sincs. Ez pedig nem csupán egy elvesztegetett lehetőséget jelent, hanem a kontrollról való lemondás következtében számos valós veszéllyel is jár.

„Amennyiben az iskola nem lesz képes már rövid távon is befolyást gyakorolni a digitális nemzedékre, akkor e jelenség egyszerűen átlép az iskolarendszeren és az eddigi negatív módon gyakorol végleges és visszafordíthatatlan hatást az érintett korosztályra.”1 – írja egy tanulmányában. Hogyan látja a jelenlegi tendenciát? Milyen problémákat és milyen biztató jeleket lát ezen a területen?

Kapcsolódva az előző kérdéshez, nem mondhatjuk, hogy semmi sem változik, hiszen akadnak lelkes kollégák. Az viszont általában megfigyelhető, hogy ők saját iskolájukban inkább magányos harcosok. De már az is valami. Azt persze el kell fogadni, hogy az iskolákban nem lesz egykettőre változás. Ezért tartottam hasznosnak az eLemér projektet, ami önértékelés alkalmazásával mérte fel a "hol tartunk?" állapotot, és erre alapozva ösztönözte a tervezést. Bíztató az is, hogy néhány pedagógusképző intézmény súlyt helyez hallgatóinak az infokommunikációs eszközök használatára történő módszertani felkészítésére.

Egy blogbejegyzéséből idézek: „A kérdés számomra az, hogy képesek leszünk-e közös tevékenységgel, a digitális generáció számára olyan, megfelelő tanulási környezeteket megalkotni, amelyben az aktív tudásépítő folyamat megvalósulhat.” Mi az aktuális válasz erre a kérdésre?

Itt újra arra gondoltam, amit Papert már kifejtett. A gyerekek azért, hogy valamennyire visszatérhessenek a maguk által irányított, aktív cselekvés során megvalósuló tudásépítő jellegű tanuláshoz, szívesen használnak infokommunikációs eszközöket. Ilyenek lehetnek a Web 2.0 eszközök jól kiválasztott csoportja, amit néhány lelkes kolléga már használ is. Olyan megoldás is elképzelhető, hogy egy iskola a saját diákjai számára hoz létre virtuális tanulási környezetet, és az az egyes tanulók számára egyéni tanulási környezetként jelenik meg. Ez a környezet a legegyszerűbb formájában lehet pusztán digitális tananyagmegosztó oldal, de ne csak az legyen! Ilyen környezetben elindulhat a kommunikáció gyerek és tanár, azután gyerek és gyerek közt. A virtuális tanulási környezet teret adhat a kollektív tudásépítésnek, a kollaboratív tevékenységnek.

Én magam mostanában éppen egy nagyon hatékony kommunikációra és együttműködésre tervezett keretrendszer ilyen irányú adaptációján dolgozom.

Sok sikert kívánok a munkájához! Nagyon köszönöm a beszélgetést.

(Az interjút Szekszárdi Júlia készítette.)

1Az interjú megjelent a Modern Iskola magazin 2013. májusi számában.

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

J | 2014. április 16.
"tartottak attól, hogy az iskola zárt világát megbontja a világháló nyitottsága" tartok attól, hogy a túlzott zártság okzza az iskolai lövöldözéseket és öngyilkosságokat, mert a gyerek nem tudja, hogy ezen kívül is létezik világ. Igenis legyen tudomása arról, hogy odakint is van élet. A felfuvalkodottakat ez lenyugtatja, a megkínzottaknak reményt ad. (hülye pedagógus már megint nem veszi figyelembe a valóságot)
Dóri | 2013. június 29.
Kedves TanárÚr!
Várjuk vissza a „digitális csoportba”! Nagyon kíváncsi vagyok a véleményére. Biztos vagyok benne, hogy értékes és előremutató hozzászólásai lennének/lesznek.
Próbáljunk meg együtt gondolkozni!
Tisztelettel: J.G.Dóri
Simon Gábor | 2013. június 28.
Köszönöm Juli!
Minden szavad igaz.
Nincs mit hozzáfűznöm.
Juli | 2013. június 28.
Kedves Borján Kolléga, vegyen egy mély levegőt, és ne bántódjon meg előre mindenen! Úgy viselkedik mint egy örök üldözött, pedig senki sem akarja bántani!
Tudok segíteni abban, hogy egy kicsit jobban bízzon másokban (akik fiatalabbak, akik dolgokat másképp gondolnak, akik másképp viszonyulnak pl. az infotechnikai eszközökhoz stb.)? Lehetetlenné válik Önnel a kommunikáció, ha csak egyfajta választ képes elfogadni, és mindenre felcsattan.
Figyelem egy ideje különböző fórumokon. Egyrészt nagyon örülök, hogy ennyire hisz az ügyben, amit képvisel, de higgye el, nem lesz képes érevényesíteni a szándékait, ha mindenen felháborodik, életkorára, végzettségére, tapasztalataira, teljesítményére hivatkozva kioktatja a többieket, és a senki által meg nem értett, méltatlanul háttérbe szorított nagy ember szerepét osztja magára, miközben másokat sérteget.
Olvassa el saját bejegyzéseit a különböző fórumokon, és gondolkodjon el azon, hogy nem lehetne-e más módon kommunikálni.
Mi a célja tulajdonképpen?
1. Bekapcsolódni a szakmai diskurzusba, hozzátenni valamit, vitatkozni egyes problémákon, jobbítani a helyzeten, vagy pedig
2. hódolatot, csodálatot kivívni a lehető legszélesebb körben, elégtételt kapni (pontosan nem tudom miért, hiszen lényegében nem ismerem).
Ha az első változat az igaz, akkor muszáj változtatni a kommunikációs stílusán. Ha a második célt tűzte ki, akkor már most határozottan kijelenthetem, hogy további kudarcok fogják érni, és még rosszabbul fogja érezni magát, mint eddig.
dr. Borján József | 2013. június 28. | jborjan[kukac]gmail[pont]com
Nagyon örülök, hogy megismerhettem Bedő úr munkáját is. Körülbelül egyidőben kezdődött az én informatikai és oktatási tevékenységem is és hasonló cipőkben jártunk, csak én az egyetemi oktatás szerves részévé tettem az infot. szívesen felvenném a kapcsolatot Bedő úrral, volna mit megbeszélnünk. A Basic, a Dbase, a Comenius Logo engem is foglalkoztatott. Sajnos a "gondolkodjunk.... szeánszon ez nem jött össze. Üdvözlettel
Dr. Borján
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.08.20.
Ötévesen látott először fehér embert, hetedikben bukott, ma iskolát vezet Miskolcon (interú Orsós Jánossal)
Egyszerű a képlet: ha szakiskolába mész, akkor kapsz ösztöndíjat, ha gimnáziumba, akkor nem. A szegény családokból már senki nem jön érettségizni, mindenki tésztakészítő akar lenni....
(Forrás: 24.hu)
--
2019.08.20.
Magyarul is elindult a világ egyik legjobb tanulási oldala
A Khan Academy neve összekapcsolódott a digitális eszközökkel megvalósult önirányított tanulás fogalmaival. Szülők lelkendezve szokták mesélni, hogy a gyerekük otthon nem (csupán) telefonos...
(Forrás: Qubit)
--
2019.08.20.
Ha elég vagyonos vagy, a gyerekednek mégsem kell Wass Albertet tanulnia
Hírül adták tegnap, hogy Debrecen város és a Debreceni Egyetem együttesen alapítanak meg egy elit, angol-magyar tannyelvű magániskolát Debrecen-Pallagon, amely az egyszerű, mégis sokatmond...
(Forrás: mérce)
--
2019.08.20.
Gyarmathy Éva: „Mit akar, az egész ország így működik!”
És nem azért kell a kis hazafiasságot belevinni a tananyagba, mert bárki hazafiasabb lesz, hanem a szófogadás gyakorlásáért. Igazodj! Most polgár leszel, aztán keresztény, népnemzeti, hazafi...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.20.
Iskolaépítészet: örökség és megújulás. Csémi Lili és Tarcsay Anita írása
A műhelykonferencia a váci Apor Vilmos Főiskola formálódó térpedagógiai műhelyének keretében valósult meg, amelynek célja, hogy interdiszciplináris párbeszédet teremtsen az építészet...
(Forrás: tani-tani online)
--
2019.08.20.
Kettészakadt világ
Visszakanyarodunk hát egy örök kérdéshez, mennyire várható el a mélyszegénységben a környezetbarát magatartás? Ha nincs fa, akkor mi a nagyobb bűn, ha káros anyagokkal fűt, vagy ha kih...
(Forrás: hvg./Nyomor széle blog)
--
2019.08.12.
A gyerekeinknek is jobb lenne, ha mi szülők nem állnánk ilyen csehül pénzügyi tudatosságban
Legyen szó hazai vagy külföldi tanulmányokról, az önálló életkezdésről, mindez szülőnek, gyereknek egyaránt komoly anyagi terhet jelenthet. A „kirepülés” izgalmas, kihívásokkal teli...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.11.
Deviszont – kritikai pedagógia a külvárosban
A Deviszont Közösségi Tér egy Budapest külvárosában működő oktatási program, amit társadalomtudósok, szociális munkások, filozófusok és pedagógusok hoztak létre szakképzésben tanul...
(Forrás: mérce)
--
2019.08.11.
Egyre több támogatást kapnak a családok az iskolakezdéshez
Elsőtől kilencedik évfolyamig ingyenes tankönyvet kapnak a diákok, ami gyerekenként 10-12 ezer forint megtakarítást jelent. A szeptemberi családtámogatásokat is korábban, augusztus végén...
(Forrás: Magyar Nemzet)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Márta! Íme a válasz, amit a PDSZ jogi szakértőjének segítségével adunk meg.
Az Nkt. 62. § (5) bekezdése szerint a nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus-munkakörökben
dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő). A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet
17. § (5) bekezdése szerint "a (4) bekezdésben meghatározottak alapján az egy pedagógusnak elrendelhető tanórai és egyéb foglalkozások,
pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkozások száma egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat órát nem haladhatja meg. A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, óvodapedagógus esetében a kötött munkaidő felső határa felett eseti helyettesítés a (4)
bekezdésben foglaltak alapján rendelhető el, egy pedagógus számára tanítási évenként legfeljebb harminc tanítási napra, óvoda esetében egy nevelési éven belül legfeljebb harminc napra." A fentiekből következik, hogy nem teljes héten nem 26 órával kell számolni, hanem időarányosan, mivel ekkor a heti munkaidő 40 óránál kevesebb.
Az összevont helyettesítések esetében a Kjt. 24. § (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint, ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez,
illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.
Reméljük, segítettünk.

--
  Márta

Szeretném megkérdezni, hogy ha egy munkahét nem minden napján dolgozunk, mert pl. munkaszüneti nap ( Nagypéntek), vagy szabadságot írt ki a vezető ( tavaszi szünet utáni nap), esetleg 1-1 tanítás nélküli munkanap esik a hétre, akkor is csak a 26 óra feletti helyettesítés számít bele abba a bizonyos 30 napba, amely felett már fizetni kell a helyettesítésekért? Nem kell ilyen esetekben arányosan csökkentve számítani a heti kötött munkaidőt, tehát nem max. 26-ban meghatározni? Az iskolavezetés szerint nem. :( Szerintem ez olyan, mintha ledolgoztatnák velünk pl.a szabadságot. Pl. egy nap a héten nem tartottam órákat, mert osztálykiránduláson voltam. Ezen a napon lett volna 4 órám, de mivel nem tartottam meg, azon a héten csak 22 órám volt, 4 óra helyettesítést is kiírhatnak, ami 26 óra alatt van, tehát nem is számít helyettesítésnek. Az összevont helyettesítések pedig egyáltalán nem számítanak nálunk helyettesítésnek. Rendben van ez így?Nagy a káosz. Senki nem tud semmit.Válaszát előre is köszönöm

--
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
  Eleonóra

Kedves OFOE Csapat!
Segítséget szeretnék kérni, azzal kapcsolatban, hogy egy egyházi iskolában dolgozom, mint 50% kollégiumi felügyelő, 50% kollégiumi ápoló. Érdeklődnék, hogy ilyen esetben számomra mennyi szabadság jár? Tavaly fél állásban tanítottam, akkor járt a pedagógusi szabadság, itt úgy olvasom, ebben a munkakörben is jogosult lennék.?
Köszönettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Zoé! Nagyon örülünk, ha csatlakozol hozzánk.
A jelentkezési lapot a következő linken találod. A kitöltött és aláírt lapot szkenneld be, és küldd el az osztalyfonokok@gmail címre. Ha a szkennelés problémát okoz, küldheted postán is: OFOE, 1025 Budapest, Zöldlomb u- 56/a. Üdvözlettel az egyesület elnöksége.

--
  Németh Zoé

Kedves OFOE Csapat,
hogy lehetek az Egyesület tagja?

--
  ofoe

Kedves Emese! Amennyiben 1958. szept. 1. előtt születtél, automatikusan a Ped. II-be kerülsz, egyébként pedig a Ped. I-be. A fizetési kategóriát ugyanúgy kell megállapítani, mint a közalkalmazotti fizetési fokozatot: az eddigi közalkalmazotti jogviszonyaid, illetve
olyan munkaviszonyaid alapján, amelyek alatt már rendelkeztél a jelenlegi munkaköröd betöltéséhez szükséges végzettséggel. Ha volt 1992. júl. 1. előtt munkaviszonyod, az is beleszámít, ha ezek alapján jó az 5-ös besorolás, akkor a Ped.
I. fokozat 5. kategóriájába fogsz kerülni. Az illetményalapot az egyetemi végzettség alapján kell megállapítani,ez a 101.500 Ft.
vetítési alap 180%-a.
A mailedre küldünk egy bértáblát is. (A választ nagyon szépen köszönjük a PDSZ szakértőjének.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek