OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2013. július 4.
» Hozzászólások (6)

Virtuális szülői értekezlet 5.

Kis iskolai kalandregény

Hallottam már a történetről, furcsálltam is. Egy jó kolléga mesélte, egykoron együtt kutattunk, fejlesztettünk és tanítottunk az egykoron neves pedagógiai műhelyben. Első osztályos kisfia intőt kapott. Ez felbolygatta a szülők életét, annál is inkább, mivel nehezen tudtak érdemben kommunikálni az érintett pedagógussal. Tűnődtem, mi lesz Alpárral (nevezzük így a kis főhőst). Kicsapják? Előbb az iskolából, majd a kerület összes iskolájából? A szülők nem mondtak le a tárgyalásos megoldásról. A történet izgalmas fordulatokat vett, a leghitelesebb szereplő, az édesapa (az iskolai kommunikációban: Apuka) leírásában követhetjük nyomon az eseményeket (közlésre felhatalmazva). Tavaly elhangzott egy jegyzetem Balázs Géza Tetten ért szavak rádióműsorában ezzel a címmel: Anyuka iskolába megy. (2012. október/10.) Az újabb epizódban változik a szereposztás: Apuka is iskolába megy.

Találkozásunk Elvira nénivel, avagy szomorú adalék a tehetetlenség pedagógiájához1

Elvira néni egy zöldövezeti általános iskolában dolgozott Budapesten amolyan ifjúságvédelmis mindenesként. Tanítói diplomáján évtizedekkel ezelőtt megszáradt a pecsét, a főiskolán elsajátított pedagógiai tudása kissé megkopott. Igen ám, de jött a nagy „klebersbergi” átszervezés, amely döntéskényszerbe hozta, megy vagy újra katedrára áll. Mivel az egzisztenciális kényszer tűnt erősebbnek, pechünkre az eredeti hivatását választotta, elvállalta a „válogatott” gyerekekből álló osztály főnökségét. Döntése nem kis bátorságra vall, ahhoz tudnám hasonlítani, mintha egy húsz éve nem operáló sebész, műtétre vállalkozna, nem szeretnék a kése alá feküdni, lehet, hogy Elvira néni sem.

A fiam, Alpár és jómagam, no meg az anyukája az őszt, a telet és a tavaszt is végig küzdöttük Elvira nénivel, aki váltótársával napi 4-8 órát töltött a gyerekkel és másik huszonkilenc gézengúzzal, akiket a szüleik (a sikeres felvételi elbeszélgetést követően) a magyar-német kéttannyelvű programba írattak be. Elvira néni minden nap elmondta, hogy aznap Alpár éppen milyen kihívás elé állította, amellyel nem tudott megbirkózni. Mi minden nap elmondtuk neki, hogy az osztályközösségben keletkező problémát, ott és akkor kellene megoldani, erre otthon nemigen van már lehetőség, persze lelki életet élhetünk és éltünk is a gyerekkel az edzés utáni fáradtságot leküzdve, de mindez nem vezetett, nem vezethetett eredményre. Elvira néni fekete pontokkal, szomorú arcokkal, igazgatóhoz felküldéssel igyekezett operálni, mondván: „neki más pedagógiai eszköz nincs a kezében”. Természetesen Alpár kihágásai egy fikarcnyival sem lépték túl egy átlagos nyolcéves kisiskolás „gaztetteit”, a legkülönbözőbb közösségekben (sport, énekkar, barátok gyerekei, játszótér stb.) helyt állt, onnan soha sem kaptunk vagy észleltünk negatív visszacsatolást.

Amikor Elvira néninek elfogyott a türelme, úgy döntött, beír egy intőt. Intőt egy első osztályosnak, akinek fogalma sincs az efféle fenyítés mibenlétéről.

Egyértelmű volt, hogy az intő nekünk, az „állandóan hárító”, „együttműködni nem hajlandó” szülőknek szólt, ezért a tehetetlenség pedagógiájának (Zsolnai Józsefnél pedagógiai műhiba, másoknál fekete pedagógia) folyamatos elszenvedéséből fakadó szomorúságtól vezérelve úgy gondoltam, ez magas labda, amit nem hagyhatok ki, válaszoltam (lehet, hogy egy kicsit indulatosan):

„Kedves Elvira!

Mint Alpár édesapja és húszéves pedagógusi pályafutással rendelkező kollégája megdöbbenéssel olvastam fiam osztályfőnöki intőjét. Egy első osztályos gyerek fegyelmezését a hétköznapi pedagógián kívüli eszköztárat alkalmazva megoldani enyhén szólva is megkérdőjelezendő eljárás. Mivel napi kapcsolatban állunk, folyamatosan informál minket az iskolában történtekről, érthetetlen, hogy miért, milyen megfontolásból alkalmazta ezt az „övön aluli ütést”. Alpárt – ahogyan Ön fogalmazott – egy válogatott gyerekekből álló osztályba írattuk be, feltételeztük, hogy válogatott pedagógus gárdára bíztuk a gyermekünket, akik képesek megbirkózni harminc nebuló közösséggé formálásával, hisz ez lenne az iskola szocializációs feladatának egyik pillére. Ön pontosan tisztában van azzal, hogy Alpárt a többiek piszkálják, cukkolják, és nem ennek az okát, hátterét tárja fel, majd kezeli, hanem az „agresszíven” reagáló gyermekemet bünteti meg. Megdöbbentő, hogy az Ön pedagógiai eszköztára eddig terjed! Hogy képzeli, hogy az iskola falai között generálódó, az osztály miliője által kiváltott reakciókat itthon orvosoljuk abban az 1-2 órában, amit hétköznap, a sportolás után a gyermekünkkel töltünk. Könyvtárnyi irodalma van a kisiskoláskori közösségteremtésnek és a korspecifikus konfliktuskezelésnek, és persze számos tanfolyamon tartanak erre vonatkozó továbbképzéseket. Egy nyolcéves gyermek a szeretet és nem a fenyítés nyelvén ért, kérem, ennek szellemében gyakorolja hivatását!” (Aláírás)

Természetesen Elvira néni nem hagyta annyiban, az igazgató elé citált minket, ahol kulturáltan egyeztettük nézeteinket, és elnézését kértem, ha félreérthetően fogalmaztam volna. Három hét totális nyugalom következett, fellélegeztünk, végre az estéink nem Alpár viselt dolgainak kezeléséről szóltak. Aztán beütött a krach. Alpár rájött, hogy Elvira néni „tehetetlen” vele szemben és sztrájkba kezdett, nem volt hajlandó dolgozni az órákon, egyszer kriksz-krakszokat írt a matek füzetébe, amikor Elvira néni érdeklődött, hogy ez mi, szemrebbenés nélkül azt válaszolta, kínai...

Elvira néninek egyetlen dolga lett volna, motiválni, ez nem sikerült. Alpár szeptembertől egy másik iskolában folytatja tanulmányait.

Konklúzió

Eddig a történet. De nincs vége. Zárásul némi konklúzió. Több is akad. Elvira néni tehetetlen. Elvira néni tanító. – Minden tanítónő tehetetlen. Hessentsük el nyomban ezt a rossz, sanda szillogizmust. Annyi jó és szép tanító/nője van a szakmának! És hasznos irodalma is akad a témának, csak egyet említünk meg itt: Segítés és pedagógia. Kísérlet a nevelés mibenlétének újraértelmezésére, Nagy József írta (lásd MAGYAR PEDAGÓGIA, 1995. 95. évf. 3-4. szám 157-200.) Hatalmas munka, és van jó néhány más hatékony példa a gyakorlatban.

Hírlik, születőben a pedagógusok etikai kódexe. Van előzménye, Pedagógus Szakmai Etikai Kódex (Független Pedagógus Fórum, 2001. Könyvben is megjelent: Szakmai etikai kódex pedagógusoknak, szerk., Hoffmann Rózsa, Nemzeti tankönyvkiadó, 2004.), kis idézet az első műből: „A szülőkkel való kapcsolat etikai normái (5. pont). A pedagógus és a szülő kapcsolata egyenrangú személyek partneri kapcsolata, amely csak egyetlen területen, a pedagógia kompetencia területén aszimmetrikus. Itt – szaktudása alapján – a nevelő vezető szerepe érvényesül. A kapcsolat alapja a kölcsönös tisztelet és megbecsülés.”

Itt nem boncolgatjuk, mi a „pedagógiai kompetencia” és mikor, miért nem „aszimmetrikus”. Kár, hogy a kódex nem tartalmazza konkrétan a kommunikációs kultúrát, mely a kölcsönös tisztelet alapja. (Komoly munka vár a végső etikai kódex alkotóira! Jó és szép irodalmi háttér van hozzá.) Még tűnődve kicsit a tanulságokon: az is bizonyos, csak olyan iskolák hirdessenek „különleges” programot, amelyek meg is tudják valósítani, rendelkeznek a realizálás pedagógiai kompetenciájával. Annyi jó és szép példa van erre a hazai iskolai gyakorlatban!

A kisfiú tehát másik iskolában kezdi a következő tanévet. Alpár ugyanolyan örömmel megy új iskolájába, mint ahogyan ment az előzőbe. Ahonnét kivették. Éljen a gyermek! Akinek jogai vannak, és „szabadsága vezetésért kiált”, nem feledve Nyíri Tamás intelmét.

Sz. Tóth Gyula

1A történetben a neveket a személyiségi jogokra tekintettel megváltoztattam.

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

anyai szív | 2013. szeptember 12.
Szívembe markolt a történet, mert nekünk egy szinte szó szerint ilyen „Elvira nénink” van. Annyi a különbség, hogy a második héttől kezdve azt hallgattuk, hogy „ennyi rossz gyerekkel én már nem tudok mit kezdeni”. Majd intőt adott – amelyről, mikor rákérdeztem pár nap múlva (hiszen az iskolába nem teheti csak úgy be lábát a szülő, akkor sem, ha az elsős gyereke intőt kap, hanem szépen időpontot kell kérni ennek megbeszélésére), közölte, hogy „ja, közben kiderült, hogy nem is neki kellett volna intőt adni, de hát annyi a rossz gyerek ebben az osztályban!”.
„Mitől rosszak, mit csinálnak?” – kérdem naív szülőként. „Szünetben rohangálnak a folyosón, és kiabálnak” – panaszolja ő. Erre nem tudok mit mondani.
Elsős gyerekek, pár héttel az iskolakezdés után. A szünetben. Szaladgálnak. Miután végig kellett ülniük 45 percet. Nem ez lenne az egészséges? De nem vagyok pedagógus. Megijeszt a tanítónő – hogyhogy nem tud mit kezdeni velük? Már most? Mi lesz később?

Később kiderül, hogy a napi szinten a magatartásra adott piros és feketepontokat sem tudom komolyan venni. Feketét kap, ha leesik a padról a tolltartója és felveszi. Akkor is, ha fütyül órán, majd a kérdésre, ki volt, jelentkezik, hogy ő volt.
Eljutok odáig, hogy közlöm a gyerekkel, nem érdekel, milyen színt kap aznap, de mindig vallja be becsülettel, amit csinált – mert bár nem vagyok pedagógus, azt gondolom, ha egy elsős fütyül egy órán, és bevallja, azt legalább egy jó szóval el kéne ismerni, mert ha csípőből büntetik, lehet, hogy legközelebb sunyítani fog.
Szerencsére nem sunyít… viszont más gyerekek igen, rákenik, ha ők rosszalkodnak. A tanító néni pedig annak hisz, aki előbb mondja. Nem gyanús neki, hogy érdekes módon egy másik gyerek,„Bécike” mindig ott van, ha valami rosszaság történik, és mindig elsőként kiabálja be, ki volt (természetesen nem ő maga).
Nyilván elfogult vagyok a gyerekkel, gondolom. Aztán az osztálytársak szüleitől is ugyanazokat a sztorikat hallom. Dicsérik, milyen becsületes a gyerek, mert a lányuk/fiuk mesélte, hogy a múltkor is… és már a gyerekeknek is feltűnik, hogy igazságtalan a „pontrendszer”.
„Elvira néni” pedig duzzog, pofákat vág, de ha szól, abban sincs köszönet, csak fröcsög belőle az elkeseredett szitok a gyerekre.

Még később rájöttem, hogy „Elvira néni” egy hihetetlenül korlátolt nőszemély. De hová meneküljön az ember? Van, ahol nincsenek „Elvira nénik”?
Dóri | 2013. július 24.
Nemrég beszélgettem leendő pedagógusokkal.
Miért mennek a pályára?
-nem vettek fel máshová
-a nyári szünet nagyon jó
-kell valamilyen diploma
-majd csak végzek valahogy
-mindenki furcsán néz rám, mikor azt mondom, hogy szeretem a gyerekeket.
Hát....
Komment nélkül.
Leiner Károly | 2013. július 20. | leinerk[kukac]freemail[pont]hu
Nem gondolom, hogy bármilyen etikei kódex segítene a problémákon, a megoldás egyedül a pedagógus személyiségében, alkalmasságában van - ezt pedig nem lehet szabályozni. És ezzel megint ott vagyok, ahol évtizedek óta: sokkal jobban meg kellene szűrni a leendő pedagógusokat, ez pedig azt jelenti, hogy a képzésükben alapvető reformokra lenne szükség.
László | 2013. július 4.
Claparede minden pedagógussal végeztetett volna állatkísérletet, mert akkor felismerték volna, hogy az eredmény elmaradásáért nem tehetnek felelőssé másokat. Ha a szülő is szakképzett, akkor vitás esetben a közös kompetencia alapján csak patthelyzet jöhet létre? A kompetenciát nem elég hangoztatnunk, hanem bizonyítanunk kell. Nem az oklevél kézhez vételével a diplomaosztón, hanem érvekkel és meggyőző gyakorlattal a mindennapokban. Dante szerint a rossz munkás utálja a szerszámait. Hozzátehetjük: a rossz pedagógus mellőzi a nevelés gazdag eszköztárát, csupán elvárásokat hangoztat, többnyire nem kellő tapintattal. S jó, ha csak a módszereket utálja, és nem a gyerekeket. (A legnagyobb baj, hogy ez utóbbira is van példa.)
Dóri | 2013. július 4.
Intő első osztályos gyereknek? Akik ezt megteszik azok a szakma szégyenei.
Ha adódik probléma (és miért ne adódna), természetesen meg kell oldani.
Hogyan???? Na, ez itt a kérdés. Mert: a problémát elemezni kell:
-ha a gyerek éretlen
-ha fogyatékos
-ha neveletlen
-ha egyszerűen besokallt stb…
Minden helyzetben másképpen kell reagálni, másképpen kell elindulni a megoldás felé.
Lényeg:
-gyerek ne sérüljön,
-kedves, elfogadó, előremutató legyen a tanári reakció!!!!!
Ne vegyük el a kedvét az iskolától, mi, tanárok!!!!!
(Sajnos, ezt csak kevesen értik, és kevesen tudják.)
És nagyon nehéz helyrehozni.

Hédi | 2013. július 4.
Igyekszem lehiggadni. Nem lesz könnyű, hiszen annyira ismerős ez a helyzet (http://www.osztalyfonok.hu/cikk.php?id=1176)
Lassan már nem tudom, mennyi esetre van szükség ahhoz, hogy az ember általánosítson, és kivételnek (mely erősíti a szabályt) tekintse az ettől eltérőt: a JÓT.
Mi már ott tartunk, hogy Anyuka" egyenesben megkérte a tanító nénit: "mondja meg, ha a gyerek irritálja, valami miatt ellenszenves a számára, mert inkább más iskolában folytatja a 2. osztályt, minthogy naponta megélje a tanítója elutasítását". Tanító néni hevesen (túl hevesen) tiltakozott... keressük a másik iskolát.
Az ún. etikai kódexhez: hogy lehet egyenrangú az a kapcsolat, amelynek tartalma és célja ugyanaz (a gyermeknevelés), ám az egyik fél "kompetensebb", mint a másik? Mondanám, hogy ez vicc, de sajnos nem az.
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.06.14.
Megszüntetné a kormány a magántanulói státuszt – egy lépés előre, kettő hátra
Az eddig az iskolából kipenderített gyerekek bent tartása a közoktatásban tehát valóban jó lenne a gyereknek és a társdalomnak is (feltéve, ha a fenti feltételeket biztosítaná az állam...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.06.13.
Elvenné a beleszólást a kormány az iskolaigazgatói kinevezésekbe
Az iskolaigazgatók kinevezésekor az érintett tanári közösségek, diákok, szülők, nemzetiségi önkormányzatok hivatalosan is véleményezhetik a jelölteket. Több olyan botrány is volt az...
(Forrás: index)
--
2019.06.13.
Felrúgta a Pedagógusok Szakszervezetével kötött megállapodást a kormány - nem vált be a kulturált emberek módszere
A szakszervezet eddig tárgyalt, ősztől akciókat hirdetünk – jelentette be csütörtöki tanévzáró sajtótájékoztatóján Szabó Zsuzsa, a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) elnöke. Elismerte...
(Forrás: Népszava)
--
2019.06.13.
A Kormány benyújtotta a nemzeti köznevelésről szóló törvény módosítását az Országgyűléshez
A kormány célja, hogy – a pedagógusok már bevezetett életpályamodellje részeként – az iskolaigazgatók többletmunkája is nagyobb megbecsülést kapjon. Ezért, ha az Országgyűlés elfogadja...
(Forrás: kormány.hu)
--
2019.06.13.
Gyarmathy Éva: Az ideális iskola hat jellemzője
Ha valamire biztosan felkészít a magyar oktatás, az a sumákolás címmel a minap a hvg.hu-n megjelent cikkemre rengeteg komment érkezett. Általában elolvasom ugyan a cikkeimre érkező vélemé...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.06.13.
Ónody-Molnár Dóra: Vége a magántanulói státusznak, több ezer tanuló kerül bizonytalan helyzetbe
Ahelyett, hogy az Orbán-kormány eltűnődne azon, hogy a 2011-ben elindított oktatási átalakítások rossz irányba mozdították az oktatási rendszert, inkább megszünteti ezt az állami iskol...
(Forrás: 168 óra)
--
2019.06.11.
Tanárok jelentkezését várják, akik beülnének egy ingyenes képzésre a netes átverésekről
A tudatos médiahasználat iskolai keretek közötti fejlesztésére hozott létre közös képzési csomagot a Televele Médiapedagógiai Egyesület és az álhírek, átverések terjedésével több...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.06.11.
Az új, felpörgött generáció felőrli a tanárokat?
Gyakran halljuk, hogy a tanári pálya választásának, illetve a pályán maradásnak motivációja bizonyos fajta elhivatottság, hogy a tanárjelölt vagy a tanár szereti a gyerekeket szeretne adni...
(Forrás: HAON)
--
2019.06.11.
Ónody-Molnár Dóra: Ahol a gyerek az első
Aztán meglett az újabb kétharmad, és nem jönnek sem a migránsok, sem a magyar gyerekek. Az előbbiek a kormánytól függetlenül maradnak távol, az utóbbiak viszont a kormány minden igyekezete...
(Forrás: 168 óra)
Utolsó üzenetek:
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
  Eleonóra

Kedves OFOE Csapat!
Segítséget szeretnék kérni, azzal kapcsolatban, hogy egy egyházi iskolában dolgozom, mint 50% kollégiumi felügyelő, 50% kollégiumi ápoló. Érdeklődnék, hogy ilyen esetben számomra mennyi szabadság jár? Tavaly fél állásban tanítottam, akkor járt a pedagógusi szabadság, itt úgy olvasom, ebben a munkakörben is jogosult lennék.?
Köszönettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Zoé! Nagyon örülünk, ha csatlakozol hozzánk.
A jelentkezési lapot a következő linken találod. A kitöltött és aláírt lapot szkenneld be, és küldd el az osztalyfonokok@gmail címre. Ha a szkennelés problémát okoz, küldheted postán is: OFOE, 1025 Budapest, Zöldlomb u- 56/a. Üdvözlettel az egyesület elnöksége.

--
  Németh Zoé

Kedves OFOE Csapat,
hogy lehetek az Egyesület tagja?

--
  ofoe

Kedves Emese! Amennyiben 1958. szept. 1. előtt születtél, automatikusan a Ped. II-be kerülsz, egyébként pedig a Ped. I-be. A fizetési kategóriát ugyanúgy kell megállapítani, mint a közalkalmazotti fizetési fokozatot: az eddigi közalkalmazotti jogviszonyaid, illetve
olyan munkaviszonyaid alapján, amelyek alatt már rendelkeztél a jelenlegi munkaköröd betöltéséhez szükséges végzettséggel. Ha volt 1992. júl. 1. előtt munkaviszonyod, az is beleszámít, ha ezek alapján jó az 5-ös besorolás, akkor a Ped.
I. fokozat 5. kategóriájába fogsz kerülni. Az illetményalapot az egyetemi végzettség alapján kell megállapítani,ez a 101.500 Ft.
vetítési alap 180%-a.
A mailedre küldünk egy bértáblát is. (A választ nagyon szépen köszönjük a PDSZ szakértőjének.)

--
  Emese

Tisztelt Szerkesztők!
Segítségüket szeretném kérni néhány információval kapcsolatban.
Magyar-német-könyvtár szakos egyetemi végzettséggel rendelkező pedagógus vagyok, azonban 2007. és 2019. között nem végig dolgoztam pedagógusként, viszont most lehetőségem van ismét tanárként tevékenykedni.
2007. dec. 13-tól egy iskolában könyvtárosként dolgoztam heti 30 órában. 2008. szept. 1-től ugyanebben az iskolában könyvtárostanárként tevékenykedtem heti 40 órában 2013. márc. 17-ig. Ebben az időszakban (2007. dec. 13. és 2013. márc. 17. között tanítottam is magyar nyelv és irodalmat. Ez a szerződésemben nem jelent meg, bérkiegészítésként kaptam meg az óráim díját.)
2013. márc. 18-tól egy kulturális központban, közalkalmazotti jogviszonyban dolgozom könyvtárosként (2016. július 31-ig), illetve gyűjteménykezelőként (2016. aug. 1-től a mai napig). Jelenleg a közalkalmazotti bértáblán H 5-ös besorolással rendelkezem.
Kérdésem a pedagógus előmeneteli rendszerrel kapcsolatban az lenne, hogy a fenti háttérrel, mire számíthatok (ped. II. besorolás pl.), hova kerülök besorolva a pedagógus bértáblát tekintve, mire figyeljek szerződéskötéskor?
Válaszukat előre is köszönöm! Üdvözlettel: Adoryán Emese

--
  ofoe

Kedves Kérdezőnk!
A pótlékot nyilván az kapja meg, aki ellátja a feladatot. A táppénzen lévő kolléga nyilván nem veheti fel a rendelkezésre álló összeget Az osztályfőnöki munkát érintő jogszabályokról itt tájékozódhat.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek