OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2013. július 18.
» Hozzászólások (0)
Címkék:
       

Új korszak az (Új) Pedagógiai Szemle történetében

„Az OFI vezetése úgy döntött, nem könnyen és nem gyorsan, hogy a lapnak lennie kell, a rendesen működő, rendszeresen megjelenő folyóiratra szüksége van a szakmának, a szaktudománynak, az új pedagógus nemzedékeknek Szakmai együttműködési megállapodást kötött a Magyar Pedagógiai Társasággal, ez alapján új szerkesztőbizottság alakult, nagyobb felelősséggel a lap sorsáért, mint amilyet az eddigiek vállalhattak, s egyúttal több segítséget ígérve a szerkesztőségnek.”1

Mindössze félévnyi csúszással megjelent tehát az Új Pedagógiai Szemle legfrissebb: 2013/1-2. száma új főszerkesztővel (Takács Géza), átszervezett szerkesztőséggel megváltozott összetételű szerkesztőbizottsággal (elnök: Halász Gábor) és új külsővel.

A tetszhalálba süllyedt folyóirat feléledése mindenképpen örvendetes, hiszen egy hagyományos és évtizedeken át nagy szakmai tekintélyt élvező szakmai lap támad fel haló poraiból, és indul el a hagyományok megőrzésének szándékával az aktuális szükségleteknek is megfelelni kívánó új utakon.

A bevezető köszöntőjében olvasható az a főszerkesztő által megfogalmazott hitvallás, amelynek alapján ezt a régi-új folyóiratot szerkeszteni akarják:„Számomra akkor igazi egy pedagógiai lap, ha minden sorában benn van annak a belátása, hogy nem sok nehezebb és fontosabb dolog van a világon, mint jól tanítani, mint jó nevelőnek (facilitátornak, animátornak, mentornak) lenni, mint segíteni azoknak, akiknek családjai már évtizedeket gyűjtöttek össze az elveszettségből, s mégis meg kellene találniuk magukat.” Megjelenik a korszerűség követelménye, amelynek értelmében valódi, igazi és egyben európai lapot kell létrehozni, amely a jó pedagógiát szeretné szolgálni és ösztönözni. A jó pedagógiára pedig „nincs szabály, sokféle lehet, sokfélének kell lennie, a lap tehát a jó pedagógiák művelői, képviselői, kutatói, felfedezői, megálmodói, vagyis szerzői révén teremthet magának nyomvonalat – vagy sehogy.”

Mit tartalmaz a lap?

A hagyományos Tanulmányok rovatban egy korábbi számban megjelent írás (Hiányszakmát tanuló végzős szakiskolások, ÚPSZ 2011/6) folytatása. Az elemzés az iskola- és szakmaválasztást meghatározó tényezőkre fókuszált, és kiemelt figyelmet szentelt a motivált és kényszerszülte választásoknak.

A most megjelent második rész a mintában szereplő 3260 szakiskolát végző fiatal kérdőíves vizsgálatából nyert adatok alapján készült kutatási beszámolókból tartalmaz részleteket. Ezek témái a családi mintakövetés és az iskolai mobilitás közötti összefüggés (Szanyi-F. Eleonóra), a speciális szakiskolásokra jellemző sajátosságok összehasonlítva a többi szakiskolással (Papp Gergő) a vizsgált fiatalok szakmaválasztási aspirációi (Szalma Ivett), a szakiskolákban zajló gyakorlati képzés jellemzői (Kurucz Orsolya). A beszámolókhoz Mártonfi György, a kutatás vezetője írt az alapfogalmakat is tisztázó bevezetőt és lényegre törő összefoglalót. Talán nem véletlen, hogy a valós problémák felvetését, elemzését tudatosan felvállaló lap éppen ezzel a dinamikus változásban lévő, az oktatási rendszer egyik legneuralgikusabb területét jelentő témával indítja működésének új szakaszát. Nem tudom nem idézni a főszerkesztői köszöntő egy – érzésem szerint nagyon is ide illő – részletét: „Kavarog benne minden, ami a Duna tájon forrong: összecsúszott, összeszikrázó korok, reformok, kultúrák, népek, múltak, fájdalmak, tévedések, veszteségek, álmok és remények.”

A lapban szereplő képsorozatot a Budapesti Szolgáltató és Kézművesipari Szakképző Iskola fényképésztanulói készítették. A fotók témája szorosan kapcsolódik a tanulmány rovatban említett kutatáshoz: a szakma tanulásából ábrázol jeleneteket, majd egy fodrászverseny fotódokumentációjából, illetve riportfotó sorozatából mutat be néhány fényképet. Mint ahogyan a belső borítón olvashatjuk: „A fodrászok a tanulmányrovatunkban elemzett hiányszakmát tanuló szakiskolások ellentetjei, hiszen a fodrászat továbbra is divatszakma, az elemzés adatai szerint is többnyire éppoly elérhetetlen a diákok jelentős része számára, mint a fényképészet.”

Az Értelmezések, viták rovat, mint a cím is érzékelteti, nyitott a vélemények, érvek ütköztetésére. Klein Balázs írása azt a polémiát elemzi, amelyik a 2012-es középszintű magyar nyelv és irodalom érettségi feladatok javítókulcsa miatt alakult ki a sajtóban a Magyartanárok Egyesülete és a tételkészítő bizottság között. Három intézményt vizsgált, kettőben a tanárok a központilag megadott javítókulcstól szisztematikusan eltérő módon javították a feladatsorokat, a harmadikban követték a központi előírásokat. A szerző munkahipotézisei – amelyek szerint 1. a tanárok jól azonosították a problematikus feladatsorokat, 2. a tanárok által helyesnek tartott javítási módszer javított volna a feladatsor minőségén – a részletes adatelemzés során igazolódtak. A tételkészítő bizottság azonban nem vette figyelembe a javaslatokat, ezért a tanárok egy része maga vette kézbe az igazságos javítókulcs kidolgozásának feladatát. Így az adott intézményen belül azonos volt az értékelés szempontrendszere, viszont az intézmények közötti összehasonlítást nézve az eljárás igazságtalannak bizonyult azokkal a diákokkal szemben, akiknek a tanárai a központi kulcs szerint dolgoztak. Íme egy gyönyörű erkölcsi dilemma: a szakmai vagy a hivatali szempontok érvényesüljenek-e egy ilyen esetben? Ez a felvetés nagyon érdekes indítás lehetne egy további vitához! Vajon lesz-e ilyen?

A Műhely rovat a folyóirat múltja, illetve korábbi (17 éven keresztül működő) főszerkesztője, Schüttler Tamás előtt tiszteleg, amikor válogatást ad közre azokból a szerkesztői jegyzetekből, amelyek 1991 és 2007 között megjelentek az ÚPSZ első oldalain, illetve borítóján. Ezeket többnyire az adott lapszám tartalmára reflektáló írások máig megőrizték frissességüket, most is élvezet olvasni őket. Reménytelen-e hát a küzdelem? – kérdezi a szerző a gyűjtemény címében. (Hát hogy lenne reménytelen, kedves Tamás? Legfeljebb hosszadalmasabbnak ígérkezik, mint annak idején reméltük!) A következő jegyzet problémafelvetését például ma ugyanolyan aktuálisnak érezhetjük, mint egy évtizeddel ezelőtt.

A zaklatott, feszültségekkel teli légkörben szocializálódó, érzelmileg sokszor meglehetősen elhanyagolt gyerekek jóval fogékonyabbak a médiák és a mindennapi élethelyzetek közvetítette agresszióra, mint szerencsésebb társaik, a szeretetben, melegségben felnövők. Az erőszakos magatartási minták sokkal vonzóbbak azon gyerekek számára, akik sikertelenek az iskolában, akik egyre kevésbé képesek lépést tartani az egyébként értelmetlenül túlméretezett tananyaggal, akik ezért először a hátsó padokba száműzetnek, majd tanulási zavaraik, magatartási rendellenességeik miatt kiszorulnak az iskolából. S ugyancsak az agresszió, az erőszak melegágya lehet a sokféle hiány – ételé, játéké divatos, jó márkájú ruháké, kielégítetlen érzelmi szükségleteké egyaránt. A kettészakadó társadalom, a szegénység és az iskolai sikertelenség éppúgy okozza a mindennap túszejtő játékot játszó, gyengébb társaival kegyetlenkedő gyerekek számának szaporodásában, mint a médiából áradó erőszak.

A világnak kellene szelídebbnek lennie, és amíg ez nem következik be, addig keveset érnek a képernyőkön megjelenő agresszivitásra utaló ikonok (2003. szeptember).

Pedagógiai jelenetek című rovat eddig még nem volt a Szemlében. A tervek szerint pedagógiának mint élménynek, mint történetnek, mint eseménynek kell megjelennie, a cél a „látható pedagógia” megmutatása. Ezt a szándékot átmenetileg némileg felülírta egy figyelemreméltó történés.

Talán nem árulok el műhelytitkot, ha ideidézem annak a levélnek egy részletét, amelyet Géza főszerkesztői ténykedésének egyik első lépéseként küldött szét kollégáinak, barátainak, ismerőseinek. (Megtiszteltetésnek vettem, hogy én is a címzettek közé kerültem.)

„Hogy vagy? Mi van veled, kedves Kolléga? Mi történik éppen veled? Általad? Ellenedre? Mi volt a héten? Hogy bírtad? Mi dobott fel ennyire? Bírod még? Hogy bírod? Te se érted? Mi történik? (A kis világban, persze, ezt kérdezném, a nagyvilágot majd később.) Vársz-e még valamire? Miféle magadnak tett ígéret segített átevickélni a múlt héten? Hány gordiuszi csomót vágtál át szerdán a negyedik órában? Miféle dallam motoszkál még most is a füledben az elmúlt napokból? Mi lesz velünk? A kérdés természetesen a Te pedagógiai épp-hogyan-létedre vonatkozik. Melyről persze tudom, tudjuk, hogy elvonatkoztathatatlan (magánélettől, közélettől), de azt is tudom, tudjuk, hogy azért mégis csak elvonatkoztatható. Válaszképpen leveleket várok, melyek idézésével az új közegben megerősíthetném (sőt, alakot nyerhetne) bizonytalan szerkesztői személyiségem. A napi bosszúságok örömök épp úgy érdekelnek, mint az évszázados fájdalmak.”

A válaszokat eredetileg a lapszám indítására szánta a főszerkesztő, de olyan nagy számban érkeztek, hogy végülis ebbe a rovatba kerültek. Ez még akkor nem a tervezett „látható pedagógia”, inkább az iskola látható, érzékelhető problémáinak gyűjteménye. A szerzői gárda életkort, pályafutást, tehát nyilván tapasztalati anyagot tekintve is rendkívül sokszínű: Achs Károly (tanár), Baráth Szabolcs (kollégiumvezető), Földes Petra (mentálhigiénikus), Gyalog Éva (tanár), Gergely Ferenc (történész, ny. tanár), Hartégen József (szakoktató) Hornyák László (grafikus, rajztanár), L. Ritók Nóra (iskolavezető, az Igazgyöngy Alapítvány vezetője), Szekszárdi Júlia (egyesületi elnök), Tóth Tamás Május (egyetemi hallgató), Zsolnai Noémi (tanító). Vajon lesz-e folytatás? Születnek-e reflexiók az itt felvetett gondolatokra?

Két cikk jelenik meg a Kitekintés című rovaban. Az iskolarendszer átjárhatóságának bajorországi helyzetét taglalja Lennerné Patkó Ildikó. Rendkívül izgalmas az írás felütése, amely jelzi, hogy a német oktatási rendszer első ránézésre a korán szelektáló iskolarendszerek közé tartozik, hiszen a 4. évfolyam után döntésre kényszerülnek a gyerekek. A veszélyt azonban törekednek ellensúlyozni az oktatás irányítói azzal, hogy jogszerű és megvalósítható lehetőséget adnak az alsó (5-8. évfolyam) és a felső (10. évfolyam) középfok után is az elkezdett képzési út megváltoztatására. (A magyar iskolarendszer, amely korábban integratívnak látszott, a rendszerváltás után a 6. és 8. évfolyamos gimnáziumok létrehozásával felerősítette a szelektív tendenciákat, miközben az átjárhatóság részletes szabályozása azóta sem történt meg.) Bajorországban az átjárhatóságot a meginterjúvolt pedagógusok általában jónak találják, szegregáció fenyegeti azonban a nagyvárosokban élő migráns gyerekeket. Bajorország sem mentes – részben éppen emiatt – a kapcsolódó pártpolitikai csatározásoktól. A rovatban belül nagyot változik a hangnem, és a „poroszos” (pontosabban „bajoros”) rendszer bemutatását követően a gyermekközpontúságot hangsúlyozó Summerhillről következik egy személyes hangvételű írás, amelynek szerzője a téma elkötelezett szakértője Fóti Péter.

A hagyományos Szemle rovat is jól tükrözi a lap egészét jellemző nyitottságot és sokszínűséget. Szerepel benne recenzió a projektpedagógia történetének logikai összefüggéseit taglaló kötetről (szerző: Lipcsei Imre, recenzens:Hegedűs Gábor Imre), Perjés István Szebenyi Péter válogatott pedagógiai írásainak gyűjteményéről ír. Halász Gábornak az oktatáskutatás globális trendjei című művét Bozsik Viola recenzálja, a Brezsnyánszky László 65. születésnapjára készült tanulmánykötetet pedig Pornói Rita. A hazánkban egy évszázada jelenlévő szalézi rend nevelői kultúrájáról szóló kötetről (szerkesztő: Lengyel Erzsébet) Thullner Zsuzsanna számol be. (A rendalapító Don Bosco, a gyermekközpontú pedagógia korai és kiemelkedő alakja megkerülhetetlen része az egyetemes neveléstörténetnek, és külön figyelemre méltó az ő nevét viselő és pedagógiáját megvalósítani törekvő kazincbarcikai iskola évtizedes működése.)

A lap külsőségeiben is megváltozik, képekkel gazdagodik, amelyek – mint ahogyan ezt a korábban említett példa is igazolja – nem csupán dekorációk. „Azt gondoljuk – olvasható a bevezetőben – a kép a pedagógiai cselekvés természetes eleme, a 355 éves Orbis Pictus, majd ugyanennyi kiadása, vagy bármely mai tankönyv szemrevétele elégséges indoknak látszik.”

A borítón egy filmező férfi látható, szemben áll velünk, az arcát eltakarja a kamera, de ő mindent lát és megörökít, amit a látószögébe kerül. Tekintsük ezt az alakot az Új ÚPSZ szimbólumának?

Zárásul ismét a főszerkesztői köszöntőből idézek: „Azt szeretnénk, hogy az iskolától a kutatásig és a kutatástól a pedagógiai intézményekig, vagy éppen az informális pedagógiai helyszínekig az utak lerövidüljenek, könnyebben járhatók legyenek, élénküljön a forgalom, ébresszen minél szélesebb körben kedvet a mozdulásra, a helyváltoztatásra, a fordulatra, a keresésre, a találkozásra vagy épp a szembesülésre.”

Így legyen! Valamennyiünk érdekében kívánunk sok sikert.

Szekszárdi Júlia

1Részlet az új főszerkesztő bevezetőjéből.

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.10.07.
A következő tanévtől átnevezik a szakgimnáziumokat és a szakközépiskolákat
"Az átjárhatóság lehetőségének növelése, valamint a közös szakmai tartalmak egyértelmű azonosítása érdekében közös ágazati tartalmak és ezekhez kapcsolódóan új ágazati struktú...
(Forrás: eduline)
--
2019.10.07.
L. Ritók Nóra: Emancipáció és nyomorúság
Aki a főállású anyaságból lép át a munkaerő-piacra, annak iszonyúan nehéz. Mert a pénz kell, a férfiak zöme már nem tudja eltartani a családot, ahogy a gyerekek intézményrendszerbe ker...
(Forrás: hvg/Nyomor széle blog)
--
2019.09.06.
Microsoft-botrány: újabb korrupciógyanús szálra bukkant Hadházy
A jelentésben szereplő történet szerint a NAV esetében egy Microsoft-alkalmazott tiltakozott is amiatt, hogy az úgynevezett alvállalkozónak nincsenek kompetenciái a munkához. Azonban felvilá...
(Forrás: Magyar Hang)
--
2019.09.06.
"Kérdezd meg szüleidet, miért nem vagy megkeresztelve" – adja feladatul az ötödikes tankönyv
Bánhegyi könyve nem először kap publicitást: 2015-ben a tiltakozások hatására vissza kellett vonni az általános iskolák ötödik, a hatodik és a hetedik osztályaiból az általa írt tört...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.09.04.
„Füttyre indítható, fegyelmezett szolgahadat képezünk” – Exkluzív interjú Vekerdy Tamással és fiával, Dániellel
Az egyikük önmagában intézmény – bármit mond, az futótűzként terjed az interneten, és szavait anyák ezrei tekintik szinte szentírásnak. A másikuk elbújni szeret, és a szűkebb környezet...
(Forrás: wmn.hu)
--
2019.09.03.
A szelekció rendkívül nagy arányú növekedése a magyar iskolarendszerben 2010 és 2017 között. Nahalka István írása
Számtalan szakember és szervezet hívta már fel a figyelmet arra, hogy a szelekciós, illetve az esélyegyenlőtlenségek növekedését eredményező folyamatok egyre veszélyesebbek Magyarországon...
(Forrás: tani-tani online)
--
2019.09.03.
Friss felmérés: a pedagógusok 18%-a az első lehetséges alkalommal elhagyná a pályát
A gyorsjelentés szerint a válaszadók 79%-a szerint túl kevés az ellenszolgáltatás és túl nagy az elvárás, 21%-a várja, hogy javuljon a helyzet, ezen felül 21%-a munkahelyet változtatna, é...
(Forrás: eduline)
--
2019.09.03.
A szülők csak nem akarják úgy taníttatni a gyereküket, ahogy Orbán mondja
Ha saját gyerekeikről van szó, nem veszik be a családok, hogy a munkaalapú társadalom nevében ne gimnáziumba, hanem szakképzésbe adják őket. Az új tanévben is nagyjából ugyanannyian kezdik...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.31.
A magyar oktatás színvonala 30 évvel maradt le a valóságtól, és ez a szám most megduplázódik
– mondta Rózsa Ildikó, a Resuli – a Megújuló Oktatásért Alapítvány vezetője a 24.hu-nak a köznevelési törvény módosításával kapcsolatban. A parlament júliusban szavazta meg a szeptembert...
(Forrás: 24.hu)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Zoltán!
A munkaszerződéssel foglalkoztatottakra is a pedagógus-előmeneteli
rendszer vonatkozik, a hozzá tartozó illetményrendszerrel, és a
szabadság. valamint pótszabadság is azonos, a távolléti díj számítása
az Nkt. alapján történik, a túlmunka díjazása, beleértve a
pihenőnapokon végzett munkát, mindenki esetében az Mt .és a
326/2013-as rendelet alapján történik, ahogy az eseti helyettesítésre
vonatkozó előírások is azonosak. Nem jár jubileumi jutalom, és a
végkielégítés is csak az Mt. alapján, ahogy távozáskor nincs
felmentési idő, hanem jóval rövidebb felmondási idő van. A nők negyven
év jogosultsági idő alapján nem kérhetik a felmentésüket, hanem közös
megegyezéssel vagy felmondással mehetnek el. A munkaviszony sokkal
könnyebb felmondással megszüntetni, mint felmentéssel, mert csak annyi
a kritérium, hogy az indok legyen valós és okszerű. Ha valakit
felmondással el akarnak küldeni, az Mt. hatálya alá tartozó munkáltató
esetében nem kötelező az előzetes állásfelajánlás. Küldök egy
összehasonlító táblázatot

((A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk. Az ígért táblázatot a mail címre küldtük el).

--
  Tóth Zoltán

Üdvözlöm!
Szeretnék választ kapni az alábbi kérdésemre.
Alapítványnál, pedagógus munkakörben foglalkoztatott munkavállalóra a munatörvénykönyve vonatkozik. Minden kérdésben? Melyekben nem?
Különösen a heti munkaidő, az éves szabadság és a túlmunka díjazása (szombat, vasárnap) érdekelne.
Várom válaszát,
üdvözlettel: Zoltán

--
  ofoe

Kedves Rita! A gyermekvédelmi felelős munkakör 2012 szeptemberétől megszűnt, a feladat az osztályfőnökhöz került. Nem törvénymódosítás volt ez, hanem az új törvény és a hozzá kapcsolódó rendeletek tértek el a korábbiaktól. (A válasz a PDSZ jogi szakértőjétől érkezett.)

--
  ofoe

Kedves Katalin! Jól tudja : 22 órát kellett volna alapul venni, a tagóvoda vezetője - bár csoportban kell lenni 3 csoportos óvoda esetén, tehát nem függetlenített vezető -, de kap órakedvezményt. Tehát nem a 32 órát, hanem a 22 órát kell nézni és erre rászámolni a túlórát. (A választ Bakonyi Anna óvodai szakértő adta meg.)

--
  Mohácsi Katalin

Tisztelt OFOE!

Szeretnék állásfoglalást kérbi a következő helyzetre! Tagintézmény vezető vagyok egy 3 csoportos óvodában. Saját csoporttal foglalkozom,és látom el a vezetői feladatokat.Kolleganőm nem lesz ebben az évben, így egyedül látom el a feladatot a nap folyamán.A fenntartó eddig 50 óra ingyen munkát kért, majd a 32 óra feletti órákat számolta el részemre 90 %-os túlórával. Kérdésem az lenne, hogy jogos-e számomra az óvónők kötelező 32 órájával való számolás, mert az én kinevezésemben a 22 óra van megjelölve.EDDIG A 32 ÓRA FELETTI IDŐT számolták el ingyen 50 órai munka után.

Válaszukat nagyon köszönöm!
Üdvözlettel: Mohácsi Katalin

--
  Sasváriné Rita

Tisztelt Szerkesztőség!
Emlékeim szerint volt egy 2012. évi szabályozás mely az iskolai gyv felelős feladatkörét ill. annak változását írja le. Ha jól emlékszem, az ofő munkakörbe jobban beletették a gyv- t, míg a szakirányú képesítéssel nem rendelkező tul.képpen pedagógus gyv felelős feladatai arányosan csökkentek. Kb a kapcsolattartás segítése és a statisztika maradt meg neki. Meg is szűnt a 2 óra adható órakedvezménye. Most szükségem lenne arra az információra, hogy mely rendelet vagy törvénymódosítás írja le ezt a változást. Ebben kérem segítségüket. Tisztelettel: Sasváriné

--
  ofoe

Kedves Márta! Íme a válasz, amit a PDSZ jogi szakértőjének segítségével adunk meg.
Az Nkt. 62. § (5) bekezdése szerint a nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus-munkakörökben
dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő). A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet
17. § (5) bekezdése szerint "a (4) bekezdésben meghatározottak alapján az egy pedagógusnak elrendelhető tanórai és egyéb foglalkozások,
pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkozások száma egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat órát nem haladhatja meg. A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, óvodapedagógus esetében a kötött munkaidő felső határa felett eseti helyettesítés a (4)
bekezdésben foglaltak alapján rendelhető el, egy pedagógus számára tanítási évenként legfeljebb harminc tanítási napra, óvoda esetében egy nevelési éven belül legfeljebb harminc napra." A fentiekből következik, hogy nem teljes héten nem 26 órával kell számolni, hanem időarányosan, mivel ekkor a heti munkaidő 40 óránál kevesebb.
Az összevont helyettesítések esetében a Kjt. 24. § (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint, ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez,
illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.
Reméljük, segítettünk.

--
  Márta

Szeretném megkérdezni, hogy ha egy munkahét nem minden napján dolgozunk, mert pl. munkaszüneti nap ( Nagypéntek), vagy szabadságot írt ki a vezető ( tavaszi szünet utáni nap), esetleg 1-1 tanítás nélküli munkanap esik a hétre, akkor is csak a 26 óra feletti helyettesítés számít bele abba a bizonyos 30 napba, amely felett már fizetni kell a helyettesítésekért? Nem kell ilyen esetekben arányosan csökkentve számítani a heti kötött munkaidőt, tehát nem max. 26-ban meghatározni? Az iskolavezetés szerint nem. :( Szerintem ez olyan, mintha ledolgoztatnák velünk pl.a szabadságot. Pl. egy nap a héten nem tartottam órákat, mert osztálykiránduláson voltam. Ezen a napon lett volna 4 órám, de mivel nem tartottam meg, azon a héten csak 22 órám volt, 4 óra helyettesítést is kiírhatnak, ami 26 óra alatt van, tehát nem is számít helyettesítésnek. Az összevont helyettesítések pedig egyáltalán nem számítanak nálunk helyettesítésnek. Rendben van ez így?Nagy a káosz. Senki nem tud semmit.Válaszát előre is köszönöm

--
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek