OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2013. július 18.
» Hozzászólások (0)
Címkék:
       

Új korszak az (Új) Pedagógiai Szemle történetében

„Az OFI vezetése úgy döntött, nem könnyen és nem gyorsan, hogy a lapnak lennie kell, a rendesen működő, rendszeresen megjelenő folyóiratra szüksége van a szakmának, a szaktudománynak, az új pedagógus nemzedékeknek Szakmai együttműködési megállapodást kötött a Magyar Pedagógiai Társasággal, ez alapján új szerkesztőbizottság alakult, nagyobb felelősséggel a lap sorsáért, mint amilyet az eddigiek vállalhattak, s egyúttal több segítséget ígérve a szerkesztőségnek.”1

Mindössze félévnyi csúszással megjelent tehát az Új Pedagógiai Szemle legfrissebb: 2013/1-2. száma új főszerkesztővel (Takács Géza), átszervezett szerkesztőséggel megváltozott összetételű szerkesztőbizottsággal (elnök: Halász Gábor) és új külsővel.

A tetszhalálba süllyedt folyóirat feléledése mindenképpen örvendetes, hiszen egy hagyományos és évtizedeken át nagy szakmai tekintélyt élvező szakmai lap támad fel haló poraiból, és indul el a hagyományok megőrzésének szándékával az aktuális szükségleteknek is megfelelni kívánó új utakon.

A bevezető köszöntőjében olvasható az a főszerkesztő által megfogalmazott hitvallás, amelynek alapján ezt a régi-új folyóiratot szerkeszteni akarják:„Számomra akkor igazi egy pedagógiai lap, ha minden sorában benn van annak a belátása, hogy nem sok nehezebb és fontosabb dolog van a világon, mint jól tanítani, mint jó nevelőnek (facilitátornak, animátornak, mentornak) lenni, mint segíteni azoknak, akiknek családjai már évtizedeket gyűjtöttek össze az elveszettségből, s mégis meg kellene találniuk magukat.” Megjelenik a korszerűség követelménye, amelynek értelmében valódi, igazi és egyben európai lapot kell létrehozni, amely a jó pedagógiát szeretné szolgálni és ösztönözni. A jó pedagógiára pedig „nincs szabály, sokféle lehet, sokfélének kell lennie, a lap tehát a jó pedagógiák művelői, képviselői, kutatói, felfedezői, megálmodói, vagyis szerzői révén teremthet magának nyomvonalat – vagy sehogy.”

Mit tartalmaz a lap?

A hagyományos Tanulmányok rovatban egy korábbi számban megjelent írás (Hiányszakmát tanuló végzős szakiskolások, ÚPSZ 2011/6) folytatása. Az elemzés az iskola- és szakmaválasztást meghatározó tényezőkre fókuszált, és kiemelt figyelmet szentelt a motivált és kényszerszülte választásoknak.

A most megjelent második rész a mintában szereplő 3260 szakiskolát végző fiatal kérdőíves vizsgálatából nyert adatok alapján készült kutatási beszámolókból tartalmaz részleteket. Ezek témái a családi mintakövetés és az iskolai mobilitás közötti összefüggés (Szanyi-F. Eleonóra), a speciális szakiskolásokra jellemző sajátosságok összehasonlítva a többi szakiskolással (Papp Gergő) a vizsgált fiatalok szakmaválasztási aspirációi (Szalma Ivett), a szakiskolákban zajló gyakorlati képzés jellemzői (Kurucz Orsolya). A beszámolókhoz Mártonfi György, a kutatás vezetője írt az alapfogalmakat is tisztázó bevezetőt és lényegre törő összefoglalót. Talán nem véletlen, hogy a valós problémák felvetését, elemzését tudatosan felvállaló lap éppen ezzel a dinamikus változásban lévő, az oktatási rendszer egyik legneuralgikusabb területét jelentő témával indítja működésének új szakaszát. Nem tudom nem idézni a főszerkesztői köszöntő egy – érzésem szerint nagyon is ide illő – részletét: „Kavarog benne minden, ami a Duna tájon forrong: összecsúszott, összeszikrázó korok, reformok, kultúrák, népek, múltak, fájdalmak, tévedések, veszteségek, álmok és remények.”

A lapban szereplő képsorozatot a Budapesti Szolgáltató és Kézművesipari Szakképző Iskola fényképésztanulói készítették. A fotók témája szorosan kapcsolódik a tanulmány rovatban említett kutatáshoz: a szakma tanulásából ábrázol jeleneteket, majd egy fodrászverseny fotódokumentációjából, illetve riportfotó sorozatából mutat be néhány fényképet. Mint ahogyan a belső borítón olvashatjuk: „A fodrászok a tanulmányrovatunkban elemzett hiányszakmát tanuló szakiskolások ellentetjei, hiszen a fodrászat továbbra is divatszakma, az elemzés adatai szerint is többnyire éppoly elérhetetlen a diákok jelentős része számára, mint a fényképészet.”

Az Értelmezések, viták rovat, mint a cím is érzékelteti, nyitott a vélemények, érvek ütköztetésére. Klein Balázs írása azt a polémiát elemzi, amelyik a 2012-es középszintű magyar nyelv és irodalom érettségi feladatok javítókulcsa miatt alakult ki a sajtóban a Magyartanárok Egyesülete és a tételkészítő bizottság között. Három intézményt vizsgált, kettőben a tanárok a központilag megadott javítókulcstól szisztematikusan eltérő módon javították a feladatsorokat, a harmadikban követték a központi előírásokat. A szerző munkahipotézisei – amelyek szerint 1. a tanárok jól azonosították a problematikus feladatsorokat, 2. a tanárok által helyesnek tartott javítási módszer javított volna a feladatsor minőségén – a részletes adatelemzés során igazolódtak. A tételkészítő bizottság azonban nem vette figyelembe a javaslatokat, ezért a tanárok egy része maga vette kézbe az igazságos javítókulcs kidolgozásának feladatát. Így az adott intézményen belül azonos volt az értékelés szempontrendszere, viszont az intézmények közötti összehasonlítást nézve az eljárás igazságtalannak bizonyult azokkal a diákokkal szemben, akiknek a tanárai a központi kulcs szerint dolgoztak. Íme egy gyönyörű erkölcsi dilemma: a szakmai vagy a hivatali szempontok érvényesüljenek-e egy ilyen esetben? Ez a felvetés nagyon érdekes indítás lehetne egy további vitához! Vajon lesz-e ilyen?

A Műhely rovat a folyóirat múltja, illetve korábbi (17 éven keresztül működő) főszerkesztője, Schüttler Tamás előtt tiszteleg, amikor válogatást ad közre azokból a szerkesztői jegyzetekből, amelyek 1991 és 2007 között megjelentek az ÚPSZ első oldalain, illetve borítóján. Ezeket többnyire az adott lapszám tartalmára reflektáló írások máig megőrizték frissességüket, most is élvezet olvasni őket. Reménytelen-e hát a küzdelem? – kérdezi a szerző a gyűjtemény címében. (Hát hogy lenne reménytelen, kedves Tamás? Legfeljebb hosszadalmasabbnak ígérkezik, mint annak idején reméltük!) A következő jegyzet problémafelvetését például ma ugyanolyan aktuálisnak érezhetjük, mint egy évtizeddel ezelőtt.

A zaklatott, feszültségekkel teli légkörben szocializálódó, érzelmileg sokszor meglehetősen elhanyagolt gyerekek jóval fogékonyabbak a médiák és a mindennapi élethelyzetek közvetítette agresszióra, mint szerencsésebb társaik, a szeretetben, melegségben felnövők. Az erőszakos magatartási minták sokkal vonzóbbak azon gyerekek számára, akik sikertelenek az iskolában, akik egyre kevésbé képesek lépést tartani az egyébként értelmetlenül túlméretezett tananyaggal, akik ezért először a hátsó padokba száműzetnek, majd tanulási zavaraik, magatartási rendellenességeik miatt kiszorulnak az iskolából. S ugyancsak az agresszió, az erőszak melegágya lehet a sokféle hiány – ételé, játéké divatos, jó márkájú ruháké, kielégítetlen érzelmi szükségleteké egyaránt. A kettészakadó társadalom, a szegénység és az iskolai sikertelenség éppúgy okozza a mindennap túszejtő játékot játszó, gyengébb társaival kegyetlenkedő gyerekek számának szaporodásában, mint a médiából áradó erőszak.

A világnak kellene szelídebbnek lennie, és amíg ez nem következik be, addig keveset érnek a képernyőkön megjelenő agresszivitásra utaló ikonok (2003. szeptember).

Pedagógiai jelenetek című rovat eddig még nem volt a Szemlében. A tervek szerint pedagógiának mint élménynek, mint történetnek, mint eseménynek kell megjelennie, a cél a „látható pedagógia” megmutatása. Ezt a szándékot átmenetileg némileg felülírta egy figyelemreméltó történés.

Talán nem árulok el műhelytitkot, ha ideidézem annak a levélnek egy részletét, amelyet Géza főszerkesztői ténykedésének egyik első lépéseként küldött szét kollégáinak, barátainak, ismerőseinek. (Megtiszteltetésnek vettem, hogy én is a címzettek közé kerültem.)

„Hogy vagy? Mi van veled, kedves Kolléga? Mi történik éppen veled? Általad? Ellenedre? Mi volt a héten? Hogy bírtad? Mi dobott fel ennyire? Bírod még? Hogy bírod? Te se érted? Mi történik? (A kis világban, persze, ezt kérdezném, a nagyvilágot majd később.) Vársz-e még valamire? Miféle magadnak tett ígéret segített átevickélni a múlt héten? Hány gordiuszi csomót vágtál át szerdán a negyedik órában? Miféle dallam motoszkál még most is a füledben az elmúlt napokból? Mi lesz velünk? A kérdés természetesen a Te pedagógiai épp-hogyan-létedre vonatkozik. Melyről persze tudom, tudjuk, hogy elvonatkoztathatatlan (magánélettől, közélettől), de azt is tudom, tudjuk, hogy azért mégis csak elvonatkoztatható. Válaszképpen leveleket várok, melyek idézésével az új közegben megerősíthetném (sőt, alakot nyerhetne) bizonytalan szerkesztői személyiségem. A napi bosszúságok örömök épp úgy érdekelnek, mint az évszázados fájdalmak.”

A válaszokat eredetileg a lapszám indítására szánta a főszerkesztő, de olyan nagy számban érkeztek, hogy végülis ebbe a rovatba kerültek. Ez még akkor nem a tervezett „látható pedagógia”, inkább az iskola látható, érzékelhető problémáinak gyűjteménye. A szerzői gárda életkort, pályafutást, tehát nyilván tapasztalati anyagot tekintve is rendkívül sokszínű: Achs Károly (tanár), Baráth Szabolcs (kollégiumvezető), Földes Petra (mentálhigiénikus), Gyalog Éva (tanár), Gergely Ferenc (történész, ny. tanár), Hartégen József (szakoktató) Hornyák László (grafikus, rajztanár), L. Ritók Nóra (iskolavezető, az Igazgyöngy Alapítvány vezetője), Szekszárdi Júlia (egyesületi elnök), Tóth Tamás Május (egyetemi hallgató), Zsolnai Noémi (tanító). Vajon lesz-e folytatás? Születnek-e reflexiók az itt felvetett gondolatokra?

Két cikk jelenik meg a Kitekintés című rovaban. Az iskolarendszer átjárhatóságának bajorországi helyzetét taglalja Lennerné Patkó Ildikó. Rendkívül izgalmas az írás felütése, amely jelzi, hogy a német oktatási rendszer első ránézésre a korán szelektáló iskolarendszerek közé tartozik, hiszen a 4. évfolyam után döntésre kényszerülnek a gyerekek. A veszélyt azonban törekednek ellensúlyozni az oktatás irányítói azzal, hogy jogszerű és megvalósítható lehetőséget adnak az alsó (5-8. évfolyam) és a felső (10. évfolyam) középfok után is az elkezdett képzési út megváltoztatására. (A magyar iskolarendszer, amely korábban integratívnak látszott, a rendszerváltás után a 6. és 8. évfolyamos gimnáziumok létrehozásával felerősítette a szelektív tendenciákat, miközben az átjárhatóság részletes szabályozása azóta sem történt meg.) Bajorországban az átjárhatóságot a meginterjúvolt pedagógusok általában jónak találják, szegregáció fenyegeti azonban a nagyvárosokban élő migráns gyerekeket. Bajorország sem mentes – részben éppen emiatt – a kapcsolódó pártpolitikai csatározásoktól. A rovatban belül nagyot változik a hangnem, és a „poroszos” (pontosabban „bajoros”) rendszer bemutatását követően a gyermekközpontúságot hangsúlyozó Summerhillről következik egy személyes hangvételű írás, amelynek szerzője a téma elkötelezett szakértője Fóti Péter.

A hagyományos Szemle rovat is jól tükrözi a lap egészét jellemző nyitottságot és sokszínűséget. Szerepel benne recenzió a projektpedagógia történetének logikai összefüggéseit taglaló kötetről (szerző: Lipcsei Imre, recenzens:Hegedűs Gábor Imre), Perjés István Szebenyi Péter válogatott pedagógiai írásainak gyűjteményéről ír. Halász Gábornak az oktatáskutatás globális trendjei című művét Bozsik Viola recenzálja, a Brezsnyánszky László 65. születésnapjára készült tanulmánykötetet pedig Pornói Rita. A hazánkban egy évszázada jelenlévő szalézi rend nevelői kultúrájáról szóló kötetről (szerkesztő: Lengyel Erzsébet) Thullner Zsuzsanna számol be. (A rendalapító Don Bosco, a gyermekközpontú pedagógia korai és kiemelkedő alakja megkerülhetetlen része az egyetemes neveléstörténetnek, és külön figyelemre méltó az ő nevét viselő és pedagógiáját megvalósítani törekvő kazincbarcikai iskola évtizedes működése.)

A lap külsőségeiben is megváltozik, képekkel gazdagodik, amelyek – mint ahogyan ezt a korábban említett példa is igazolja – nem csupán dekorációk. „Azt gondoljuk – olvasható a bevezetőben – a kép a pedagógiai cselekvés természetes eleme, a 355 éves Orbis Pictus, majd ugyanennyi kiadása, vagy bármely mai tankönyv szemrevétele elégséges indoknak látszik.”

A borítón egy filmező férfi látható, szemben áll velünk, az arcát eltakarja a kamera, de ő mindent lát és megörökít, amit a látószögébe kerül. Tekintsük ezt az alakot az Új ÚPSZ szimbólumának?

Zárásul ismét a főszerkesztői köszöntőből idézek: „Azt szeretnénk, hogy az iskolától a kutatásig és a kutatástól a pedagógiai intézményekig, vagy éppen az informális pedagógiai helyszínekig az utak lerövidüljenek, könnyebben járhatók legyenek, élénküljön a forgalom, ébresszen minél szélesebb körben kedvet a mozdulásra, a helyváltoztatásra, a fordulatra, a keresésre, a találkozásra vagy épp a szembesülésre.”

Így legyen! Valamennyiünk érdekében kívánunk sok sikert.

Szekszárdi Júlia

1Részlet az új főszerkesztő bevezetőjéből.

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.04.19.
„Kiemelkedő” csaló iskolák. Nahalka István írásas
Felmerülnek jogi és oktatásigazgatási kérdések is. Nem vagyok jogász, nem tudom megmondani, hogy a kompetenciamérések során történő csalás jogi értelemben minek minősül. Ha van ilyen...
(Forrás: tani-tani online)
--
2019.04.18.
Odaszúrt az MTA Palkovicséknak egy méretest
Az ITM eddig nem árulta el, hogy javítaná a magyar innovációs teljesítményt, sőt a kormány adós egy részletes tanulmánnyal, de addig is az MTA összeálított egyet, az Eötvös 2020+ anyagot...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.04.17.
Ötéves technikumok lesznek a szakgimnáziumokból
2020 szeptemberétől a mostani szakgimnáziumok ötéves technikummá, a szakközépiskolák pedig hároméves szakképző iskolákká alakulnak – jelentette be Pölöskei Gáborné, az Innováció...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.04.15.
Megreformálnák a tanári pályaalkalmasságit
Jelenlegi formájában nem tölti be valódi szerepét a pedagógusok pálya­alkalmassági vizsgálata az érintett oktatók és hallgatók szerint. A felvételi részét képező vizsgálat jórészt...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.04.15.
A gyermekek érdekét helyezi előtérbe a szaktárca
Az Igazságügyi Minisztérium lépéseket készül tenni azért, hogy a gyermekek legfőbb érdekét szem előtt tartó szabályozás szülessen az úgynevezett jogellenes gyermekelviteli ügyekben....
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.04.15.
A több napja tartó lengyel tanársztrájkról
Ez a magyar médiában néhány példától (itt, itt, itt és itt) eltekintve egyelőre nem kapott nagy figyelmet. A cikkben a sztrájk okait és körülményeit járom körül, mely a Taní-tani Online...
(Forrás: tani-tani online)
--
2019.04.13.
Félelmetes, hogy itt tartunk, és az is félelmetes, hogy nem tiltakozunk
Elnézve az eseményeket, a reakciókat, az általános folyamatokat, komolyan megkérdőjeleződik bennem, van-e értelme az egésznek. Mennyivel egyszerűbb lenne szülőként kimenekíteni a saját...
(Forrás: ckpinfo)
--
2019.04.13.
Orbán Viktor ma azt tesz az oktatás rendszerével, amit akar
Az oktatás szereplői közül mára lényegében már csak a diákok azok, akik érdemben lennének képesek hallatni a hangjukat, de a NER résen van: a kormány ellen többször és több fórumon...
(Forrás: 168 óra)
--
2019.04.13.
Palkovics szerint az MTA átláthatatlan, év végéig pedig át kell szervezni
Cáfolta az MTA hivatalos közleményében Palkovics László innovációs- és technológiai minisztérium Hír Televíziónak adott korábbi nyilatkozatát, melyben azt állította:„A magyar kormá...
(Forrás: mérce)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Zoé! Nagyon örülünk, ha csatlakozol hozzánk.
A jelentkezési lapot a következő linken találod. A kitöltött és aláírt lapot szkenneld be, és küldd el az osztalyfonokok@gmail címre. Ha a szkennelés problémát okoz, küldheted postán is: OFOE, 1025 Budapest, Zöldlomb u- 56/a. Üdvözlettel az egyesület elnöksége.

--
  Németh Zoé

Kedves OFOE Csapat,
hogy lehetek az Egyesület tagja?

--
  ofoe

Kedves Emese! Amennyiben 1958. szept. 1. előtt születtél, automatikusan a Ped. II-be kerülsz, egyébként pedig a Ped. I-be. A fizetési kategóriát ugyanúgy kell megállapítani, mint a közalkalmazotti fizetési fokozatot: az eddigi közalkalmazotti jogviszonyaid, illetve
olyan munkaviszonyaid alapján, amelyek alatt már rendelkeztél a jelenlegi munkaköröd betöltéséhez szükséges végzettséggel. Ha volt 1992. júl. 1. előtt munkaviszonyod, az is beleszámít, ha ezek alapján jó az 5-ös besorolás, akkor a Ped.
I. fokozat 5. kategóriájába fogsz kerülni. Az illetményalapot az egyetemi végzettség alapján kell megállapítani,ez a 101.500 Ft.
vetítési alap 180%-a.
A mailedre küldünk egy bértáblát is. (A választ nagyon szépen köszönjük a PDSZ szakértőjének.)

--
  Emese

Tisztelt Szerkesztők!
Segítségüket szeretném kérni néhány információval kapcsolatban.
Magyar-német-könyvtár szakos egyetemi végzettséggel rendelkező pedagógus vagyok, azonban 2007. és 2019. között nem végig dolgoztam pedagógusként, viszont most lehetőségem van ismét tanárként tevékenykedni.
2007. dec. 13-tól egy iskolában könyvtárosként dolgoztam heti 30 órában. 2008. szept. 1-től ugyanebben az iskolában könyvtárostanárként tevékenykedtem heti 40 órában 2013. márc. 17-ig. Ebben az időszakban (2007. dec. 13. és 2013. márc. 17. között tanítottam is magyar nyelv és irodalmat. Ez a szerződésemben nem jelent meg, bérkiegészítésként kaptam meg az óráim díját.)
2013. márc. 18-tól egy kulturális központban, közalkalmazotti jogviszonyban dolgozom könyvtárosként (2016. július 31-ig), illetve gyűjteménykezelőként (2016. aug. 1-től a mai napig). Jelenleg a közalkalmazotti bértáblán H 5-ös besorolással rendelkezem.
Kérdésem a pedagógus előmeneteli rendszerrel kapcsolatban az lenne, hogy a fenti háttérrel, mire számíthatok (ped. II. besorolás pl.), hova kerülök besorolva a pedagógus bértáblát tekintve, mire figyeljek szerződéskötéskor?
Válaszukat előre is köszönöm! Üdvözlettel: Adoryán Emese

--
  ofoe

Kedves Kérdezőnk!
A pótlékot nyilván az kapja meg, aki ellátja a feladatot. A táppénzen lévő kolléga nyilván nem veheti fel a rendelkezésre álló összeget Az osztályfőnöki munkát érintő jogszabályokról itt tájékozódhat.

--
  ofoe

Kedves Kautnik András! Természetesen megjelentetjük az összefoglalóját, nagyon köszönjük, ha megkapjuk. Kíváncsian várjuk, üdvözlettel Szekszárdi Júlia

--
  Kautnik András

Tisztelt Ofoe!
Szívesen készítenék egy pályaorientációs összefoglalót a duális képzésről: ofőknek, diákoknak, szülőknek... Ez egy új, az esélyegyenlőséget, a munkaerő-piaci elhelyezkedést segítő képzési forma. Osztályfőnökként érdekes kérdéseket kaptam a duális képzéssel kapcsolatban. Megszólaltatnám a Kamara egyik szakértőjét, de szeretnék azzal az "ígérettel" fellépni, hogy le fog jönni a beszélgetés az OFOE honlapján. Lehetségez ez? Köszönettel és üdvözlettel, Kautnik András (Szent Gellért Gimnázium).

--
  KMM

Tisztelt szerkesztőség, ha egy kolléga 3 hétig táppénzen volt, és közben az intézményvezető kérésére én látam el helyette az ofő-i feladatokat törvény szerint nekem jár osztályfőnöki pótlék? Illetve milyen törvény rendeletben találok ezzel kapcsolatos kérdéseimre választ. Nagyon köszönöm

--
  ofoe

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot feltételezhetően a táppénzes időszakban kapja meg a helyettesítő kolléga. Amint ismét munkába állsz, mint működő osztályfőnöknek nyilván Neked jár továbbra is a pótlék.

--
  Sz. Józsefné

Az osztályfőnöki pótlék elvehető-e attól a munkavállalótól aki pár hetes táppénzen van, és odaadható-e a kollégának? Köteles-e a kolléga visszaadni, a munkavállaló visszatér a táppénzről?

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek