OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2013. augusztus 13.
» Hozzászólások (0)

Csodás kevercs

(Tanulmánykötet a digitális pedagógiáról)

Nem, az áthallás nem véletlen, Madách Imre adta Ádám szájába ezeket a szavakat Az ember tragédiájában. Ádám a nőkről állította, hogy méregből illetve mézből vannak „összeszűrve”, és valóban számtalan példát lehetne felhozni mindkét oldal bemutatására. A számítógép és az internet legalább ennyire megosztó, valamilyen módon mindenkire hatással vannak. Van, aki áldásként és van, aki átokként tekint ezekre a találmányokra, egyesek nem tudják elképzelni az életüket nélkülük, mások még csak hozzáérni sem szeretnének egy számítógéphez.

Az információs és kommunikációs technológiák iskolai megjelenése számtalan új problémát, lehetőséget, kérdést indukál. A „digitális_de_generáció 2.0” című kötet ezek közül jó néhányra választ ad. Az igazán érdeklődő olvasóban azonban a válaszok után számtalan új kérdés is generálódik. Ennél többet a kötet szerzői nem is kívánhatnának.

Akarjuk vagy sem, a technikai újítások következtében átalakul az életünk, sem a munkánk, sem a magánéletünk nem lesz már olyan, mint régebben volt. Sőt, már köztünk élnek annak a generációnak a tagjai, akik a digitális világban (is) szocializálódtak, némelyikük első kimondott szavai között már lehet, hogy az e-mail is szerepelt. Félelmetes? Természetes?

Ez az ellentmondásos kettősség jelenik a tanulmánykötet címében is, melynek Gyarmathy Éva írása volt az ihletője. A 2013-ban megjelent „digitális_de_generáció” kötet egyébiránt – a számítógépes programváltozatok számozásának mintájára – már a 2.0-ás változat, hiszen a korábbi kiadvány jelentősen bővített, átszerkesztett változata. Az alapkoncepció azonban nem változott, a szerzők különböző irányokból közelítve vizsgálják a digitális forradalom tanulókra, pedagógusokra, iskolára gyakorolt hatásait. A nézőpontok változatossága rendkívül gazdag, változatos „étlapot” biztosít az olvasó számára, egészen biztos, hogy mindenki megtalálja az ízlésének leginkább megfelelő írást.

A tanulmányok négy fejezetbe rendeződnek, melyek közül az első az egymást követő digitális nemzedékek jellemzőivel, a generációváltások összetett kérdéskörével foglalkozik. A gondolatsort Szabolcs Éva tanulmánya indítja a gyermekkor eltűnésének témájával. Ezt követően több szerző próbálja meg tudatosítani az olvasóban, hogy a Prensky (2001) által alkotott digitális bennszülött – digitális bevándorló elnevezések nem homogén csoportokat jelölnek. Sőt, igazság szerint még csak generációs különbségekről sem mindig beszélhetünk, hiszen a fiatalok egy része olyan körülmények között él, melyben az információs és kommunikációs technológiákhoz (IKT) egyáltalán nem, vagy csak egy részükhöz jut hozzá. Nyilvánvaló, hogy – bár életkoruk alapján ez következne – ők nem tartoznak a digitális bennszülöttekhez. Teljesen más élményeket élnek meg, mint kortársaik, szocializációjuk, kommunikációjuk teljesen más módon történik. A digitális eszközöket használó és nem használó csoportok között meghúzódó szakadékhoz hasonló különbségek az IKT használók között is tetten érhetők. Egyre többen próbálják megragadni az egyes csoportok közötti eltéréseket, születnek új elnevezések, meghatározások, kérdéses azonban, hogy a folyamatos változások következtében nincsenek-e eleve kudarcra ítélve ezek a próbálkozások? Napjaink hiperkonnektív világában (Z. Karvalics László) megpróbáljuk ugyan megragadni a tovatűnő képeket, átadni a gondolatokat, érzéseket, de az egyenlőtlenségek átrendeződése az új típusú és többrétegű egyenlőtlenség rendszer (Szirbik Gabriella) sőt rendszerek permanens változása nem nagyon teremt erre lehetőséget, sokszor csak pillanatfelvétel készítésére van lehetőségünk. A kötetben több ilyen – a társadalom rétegződéséről készített – felvételt is tanulmányozhatunk. Az írások szerzői javasolnak elnevezéseket, kategóriákat a csoportokra, az „étlap” ebben a vonatkozásban is gazdag kínálattal szolgál. Aki viszont azt szeretné megtudni, hogy milyen torrent tartalomszolgáltatók vannak a településeken, vagy hogy hogyan lehet leszoktatni a fiatalokat bizonyos szerzők műveinek olvasásáról, az feltétlenül olvassa el Hanczár Gergely lejegyzett gondolatait.

A kötet második fejezetének írásai a fiatalokat állítják vizsgálódásuk középpontjába. A szerzők különböző nézőpontból közelítenek a témához, így összességében próbálják megragadni a digitális generáció legjellemzőbb jegyeit. Fontos tanulság – és ezt a bemutatott kutatási eredmények is igazolják –, hogy ez a nemzedék sem egységes, a technológia rohamos fejlődésének következtében a „digitális olló” (Ságvári Bence) létezik, sőt egyre nyílik. Vannak, akik – elsősorban hátrányos, sőt halmozottan hátrányos helyzetükből következően – nem vagy alig kerülnek kapcsolatba a digitális világgal, másokra viszont az állandó, 7/24 (= a hét minden napján 24 órán keresztül) online jelenlét jellemző. Az ilyen intenzív jelenlét elsősorban azoknak a fiataloknak a sajátossága, akik az „információs írástudásra” hamarabb tesznek szert, mint a tényleges írástudásra (Héder Klára). Ők már akkor számítógéppel játszottak illetve néztek képeket, videókat az interneten, mielőtt még megtanultak volna írni, olvasni. Mivel nagyon hamar elsajátították a programindítás algoritmusát, csak eleinte volt szükségük ehhez felnőtt segítségre, ezt követően viszont már egyedül is elboldogultak. Sőt! Mivel bátran mertek kísérletezgetni, olyan dolgokra is rájöttek, amit senki nem tanított nekik. Ez a nemzedék kipróbál szinte mindent, aminek persze sokszor nem kívánt mellékhatása is van: letörölnek programokat, feltöltenek nem nyilvánosnak szánt fájlokat vagy megrendelnek, sőt akár meg is vesznek árukat. Tapasztalatlanságukat, naivitásukat sokan igyekeznek is kihasználni, egyre több forgalmazó fókuszál a fiatalabb korosztályra. A gazdaságilag fontos kereskedelmi korcsoport alsó korhatára kezd lejjebb csúszni, a gyermekek megszűnnek gyermekek lenni (Tari Annamária).

A változás azonban nem csak a kereskedelem oldaláról érhető tetten, legalább ilyen, sőt talán még erősebb a hatása az interneten fellelhető tartalmaknak. Néhány kattintással könnyedén eljuthat bárki olyan oldalakra, ahol az információk megbízhatatlanok, illegálisak vagy nem a látogató értékrendjének megfelelőek. Sokszor még a felnőttek is hibásan döntenek és maradnak az adott oldalon, hogy várhatnánk el akkor a fiataloktól, hogy helyes, felelősségteljes ítéletet hozzanak? Arról nem is beszélve, hogy a korosztály döntéseinek fontos mozgatórugói a kíváncsiság és a kockázatvállalás. Olyan dolgokat is kipróbálnak, amiről akár előre tudják, hogy veszélyes, de vonzza őket az újdonság, a csábítás erősebb. Miért merülne akkor az fel, hogy ne kattintson az „Elmúltam 18 éves” gombra?

A társak értékrendje, szokásaik is meghatározóak, ezért a fiatalok – legalábbis akiket technikai hátrányok nem gátolnak – egyre nagyobb számban regisztrálnak a különböző közösségi oldalakra. Itt is sokszor hagyják figyelmen kívül az előírásokat és – az általában 13 éves minimális életkor elérése előtt – beiratkoznak az oldalakra. Sokan hosszú órákat töltenek el a bejegyzések, képek nézegetésével, az üzenetváltásokkal, ez a tevékenység napi rutinjuk meghatározó elemévé válik (Ujhelyi Adrienn). Nem csak személyes ismerőseikkel tartják ilyen módon a kapcsolatot, hanem ismerkednek is. Vannak, akik szinte sportot űznek ebből és minden eszközzel megpróbálják növelni „ismerőseik” számát. Gyakorlatilag nem foglalkoznak a portálokon olvasható adatok megbízhatóságával, csak a vágyott cél lebeg a szemük előtt. Bár többször hallották már, hogy az internet adatai, információi pontatlanok lehetnek, mégsem foglalkoznak vele. Csak elméletben tudják, hogy kiemelten kellene erre figyelniük, mivel azonban az ellenőrzés idő és energia igényes, sokszor inkább végletes álláspontra helyezkednek, és úgy tesznek, mintha a világhálón olvasható információk teljesen vagy döntő részben igazak lennének.

Apropó: olvasás: sokszor halljuk, hogy a fiatalok egyre kevesebbet olvasnak. A klasszikus módon – olvasott könyvek száma – mérve az ilyen típusú tevékenységet, biztos, hogy könnyen kimutatható a visszaesés. A betűk vagy szavak szintjén azonban már nem ilyen egyértelmű a helyzet. A képernyő előtt ülve ugyanis a mai fiatalok is rengeteget olvasnak, talán még többet is, mint a korábbi nemzedékek. Az olvasott szövegek minősége, szerkesztettsége, helyesírása azonban többnyire alatta marad a könyvek színvonalának. Ha ezekhez még hozzávesszük a szövegalkotás és befogadás módjait, a gondolkodásra gyakorolt hatásait, akkor könnyű belátni, hogy generációk olvasási szokásainak összehasonlítása nem egyszerű feladat, hiszen sok jellemző csak nehezen, kevéssé egzakt módon mérhető. Az összevetésben azonban szerencsére segít nekünk Fenyő D. György, aki írásában a fiatalok olvasásának jellemzőit tekinti át.

Bár a mai serdülők egyre többet tanulnak iskolán kívüli helyszíneken, a tanítás még továbbra is az iskolában koncentrálódik. Magát az oktatási folyamatot több tényező is befolyásolja, ezek közül a legmeghatározóbb faktort továbbra is a pedagógusok jelentik. Róluk, illetve megváltozott szerepükről, a velük kapcsolatos új elvárásokról szól a kötet harmadik fejezete. Az írások egy része (Bedő Ferenc, Komenczi Bertalan) a digitális pedagógus fogalmát elméleti irányból közelíti meg. A szerzők kutatási eredmények és különböző tanulmányok segítségével járják körbe a kérdéskört. A munkákból az érződik, hogy a pedagógusok, az iskola lassan már kezdi kiheverni azt a sokkot, melyet az új technológiák megjelenése okozott, kezdik megtalálni az új helyüket. Ne felejtsük el: új taneszközök, módszerek, tartalmak már korábban is keltettek hullámokat az oktatásban, ez most sem jelentett nagy gondot az érintettek számára. Azt viszont nem volt könnyű feldolgozni, hogy az iskola, a tanárok elvesztették meghatározó, bizonyos szempontból szinte kizárólagos szerepüket a tudás átadásában. Munka nélkül persze nem maradtak, de a feladatelemek hangsúlyai eltolódtak. Kiemelt feladattá vált a tudásszerzés motiválása, a tanulási folyamat szervezése, szabályozása, a visszacsatolás, ezen belül pedig sokszor a tanulók által begyűjtött információk hitelesítése vagy elvetése.

Új kihívást jelent a tanárok számára egy korábban alig létező, manapság viszont gyakori probléma, a plagizálás. A jelenség mindig is létezett, de a források folyamatos bővülése és a néhány kattintásra egyszerűsíthető kivitelezés ugrásszerűen megemelte az ezzel kísérletezők számát. Nagyon nehéz, sőt iskolai szinten csaknem lehetetlen védekezni a plágium ellen, de sokat segíthet, ha az okokat keressük meg, és azokat orvosoljuk. (Knausz Imre). A kontextus megismerésével, befolyásolásával ugyanis növelhető azoknak a száma, akikben fel sem merül, hogy saját munkájuk helyett szellemi erőfeszítés nélkül készült, így csaknem értéktelen munkát adjanak be. Amennyiben sikerül valamilyen előrelépést elérni ezen a területen, akkor elmondhatjuk azt is, hogy segítettük tanítványaink digitális állampolgárrá válását. Az etikus és jogkövető magatartás azonban csupán két alkotó eleme a digitális állampolgárság kompetenciarendszerének. A többi „összetevőről”, a tanárok és az iskola újabb feladatáról Ollé János írásában olvashatunk részletesen. Azért is érdemes megismerkedni mindenkinek ezekkel az elvárásokkal, mert az iskolában történő fejlesztő tevékenységnek kétségtelenül egyre fontosabb, meghatározóbb területét jelentik majd az ilyen típusú fejlesztések. Aki pedig ennél is konkrétabb iránymutatást szeretne kapni, az olvassa el Földes Petra írását, amely megvalósult projektek tapasztalataiból mutat be néhány elemet. Természetesen ezek a jó gyakorlatok nem térnek (nem is térhetnének) ki az összes kompetenciaterületre, de az a választott témában olyan hasznos tanácsokat, ötleteket adnak az érdeklődőknek, melyeket saját gyakorlatukban is felhasználhatnak.

A tanítási-tanulási folyamat főszereplőit vizsgáló fejezetek után, a kötet záró része olyan problémákat vet fel, melyek az iskolában is fontosak, de már túl is mutatnak az oktatási intézmények falain. Fontos téma ezen belül a digitális kommunikáció, mely egyre intenzívebbé válik a hétköznapokban, s amelynek hatása nyilván az iskolában is tetten érhető. Alapvetően létezik egy nem túl régen még bunkofonnak csúfolt eszköz, a mobiltelefon, mely nélkül ma már sokan el sem tudják képzelni életüket. Naponta számtalanszor veszik kézbe a készüléküket. Nem csak telefonálnak, sms-t olvasnak, írnak, az időt nézik meg rajta, hanem – különösen az okostelefonok terjedésével – interneteznek, a közösségi oldalra néznek be, zenét hallgatnak, játszanak stb.. Bár léteznek próbálkozások a teljes tiltásra, elképzelhető lenne az, hogy egy ilyen eszköz az iskola falain kívül maradjon? Ettől függetlenül számtalan érvet és ellenérvet lehetne felsorakoztatni a mobiltelefon mellett és ellen. Ezek közül jónéhány megjelenik Szatmáry Nóra írásában, aki a diákokkal kapcsolatos legfontosabb tanulságokat gyűjtötte össze.

Az új technológiai eszközök az internettel kiegészülve a tanárok és szülők közötti kapcsolattartásban is új dimenziókat nyitnak. Az, hogy ki mennyire tudja ezeket kihasználni, hogyan tud élni a lehetőségekkel, nagymértékben függ az érintettek kreativitásától, digitális kompetenciájától illetve az adott intézményre jellemző helyi szokásoktól. Tobisch Márta kutatási eredmények segítségével mutatja be az IKT eszközök hatását a tanárok és szülők kapcsolattartására, azt hogy milyen – korábban nem alkalmazott – megoldások jelentek meg az iskolában. Az újdonságok egyik kiemelkedő eleme az elektronikus napló, mely az adminisztráció megkönnyítése mellett a közvetlen és a közvetett kommunikációt is segítheti. Tanulói szempontból persze nem feltétlenül pozitív az intenzív információáramlás, hiszen megtörténhet, hogy szüleik esetleg hamarabb megtudják egy dolgozat értékelését, mint ők maguk.

A modern (vagy csak divatos?) – tanár-szülő relációban is használható – kommunikációs megoldások közül a másik kiemelkedő elem a Facebook. (Néhány évvel ezelőtt még az IWIW-et kellett volna említeni.) Mindenki hallott róla, kialakította a maga véleményét függetlenül attól, hogy ő maga csatlakozott a felhasználók népes táborához vagy sem. Éppen ezért az oldal használata önmagában is számtalan kérdést vet fel, melyek egy részére a kötetben Knausz Imre adja meg a választ. Felmerül ugyanakkor olyan kérdés is, mely akár heves vitákat is generálhat, hiszen egyáltalán nem könnyű annak eldöntése, hogy egy tanár viselkedhet-e a Facebook-on tanárként? Esetleg ez kötelessége? Vagy …?

A lehetséges válaszok bizonyára megosztják az olvasók – remélhetőleg széles – táborát, akik más felvetések kapcsán is folytathatnak vitákat. Fűzfa Balázs például azt javasolja, hogy a magyar nyelv és irodalom tantárgy tanítása során a rendelkezésre álló időkeretből az irodalom illetve a nyelvtan kapjon 33-33%-ot, a maradék 33%-ot pedig fordítsuk a kreativitás fejlesztésére, a kortárs és populáris irodalomra, az irodalomhoz való személyes viszony kialakítására. Gondoljuk tovább! Mi lenne, ha ez általános szabállyá válna és a tanórák 1/3-át mindig arra kellene fordítani, hogy a diákok jól érezzék magukat a tanórákon, az iskolában. Ugye milyen eretnek gondolat? Vagy mégsem? Nem lehet, hogy így némileg tudnánk kompenzálni a növekvő agresszió és iskolai zaklatás hatásait? Annál is inkább, mivel az utóbbi területen az IKT eszközök megjelenésével egy új jelenség okoz egyre súlyosabb gondokat. Ez az elektronikus zaklatás, mely témát a kötetben Domonkos Katalin írása boncolgatja. Kutatási eredmények felhasználásával azonosítja be a legfontosabb tényezőket és megpróbál arra is választ adni, mit tehet a pedagógus, az iskola a negatív hatások enyhítése érdekében. Az internet indukálta lehetőségeknek véleményem szerint ez az egyik legnagyobb veszélye, a legtöbben nem is gondolnak bele, hogy milyen könnyű átlátogatni a „sötét oldalra”. Elég egy viccesnek tartott kép feltöltése vagy megosztása és már magunk is hozzájárultunk a képen szereplő(k) nevetségessé válásához. Gyakran fel sem merült bennünk, hogyan éreznénk magunkat, ha mi szerepelnénk a képen. Nagyon gondosan kell(ene) tehát eljárni a tartalommegosztás során, ami viszont egyáltalán nem azt jelenti, hogy akkor inkább távol kell maradni az új technológiától. A digitális technológiák, az internet, az új eszközök szerves részét képezik világunknak. „Ha Rómában vagy, tégy úgy, mint a rómaiak” tartja mondás. Ha e kívánalomnak eleget akarunk tenni, nem szabad kimaradnunk. Lehet, hogy azt gondoljuk a számítógép elé ülve, hogy most kirándulunk a digitális világba, de lehet, hogy fel sem merül az offline és online létezés szétválasztása. A lényeg, hogy valamilyen mélységben mindenképpen használjuk (ki) az IKT nyújtotta lehetőségeket.

A pedagógusok feladata mindig is az volt, hogy végigvezessék a tanítványaikat az ismeretszerzés és a személyiségformálás olykor kissé nehéz, göröngyös útján. Ez a feladat továbbra sem változott, de az út igen.

Buda András

A kötet az Underground Kiadónál jelent meg 2013-ban. Megrendelhető itt.

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.12.05.
A PSZ felmérése a pedagógusok munkaterheléséről
A Pedagógusok Szakszervezete felmérést készített a tanárok munkaterheléséről. Utoljára 2008-ban a TÁRKI-TUDOK Tudásmenedzsment és Oktatáskutató Központ Zrt. végzett kutatást a témá...
(Forrás: ckpinfo)
--
2019.12.05.
Rossz jegy miatt késelhette meg tanárnőjét a győri középiskola jó tanuló diákja
az elkövető egy nagyon jó tanuló tizedikes fiú, aki most hármast kapott a dolgozatára, ezért támadt késsel a tanárára. Ezt az Indexnek is többen megerősítették, hozzáfűzve, hogy a k...
(Forrás: 168 óra)
--
2019.12.05.
Életem legrosszabb napja volt, amikor rehabra vittem a gyerekemet
A ráckeresztúri rehabon külön csoportfoglalkozásokat tartanak a szülőknek, hogy tisztában legyenek, mivel jár a függőség. Sokszor ugyanis elbagatelizálják a problémát, vagy pont, hogy...
(Forrás: abcug.hu)
--
2019.12.05.
Iskolaérettség: két hét haladékot kaphatnak a szülők
Elsősorban a gyermek után járó anyagi támogatások elvételével büntethetik azokat a szülőket, akik akkor sem viszik iskolába hatéves gyermeküket, ha az OH nem hagyta jóvá halasztási ké...
(Forrás: Népszava)
--
2019.12.05.
Nem feltétlenül sok tanulás és sok pénz kell a jó iskolai eredményekhez
A sok pénz mellett, ha nincs korszerű, hatékony oktatási rendszer, akkor nem lesz látványos eredménye a ráfordításoknak. Magyarország jóval az OECD-átlag alatt finanszírozza az oktatást...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.12.04.
Újra kiállította a bizonyítványt a magyar iskolákról a PISA-teszt
Kína mindent visz, a magyar diákok eredménye kicsit javult, de így is gyenge nemzetközi összehasonlításban: kijöttek a legfrissebb PISA-eredmények, beárazva az egyes országok oktatási rendszereit...
(Forrás: index)
--
2019.12.04.
A PSZ felmérése a pedagógusok munkaterheléséről
Utoljára 2008-ban a TÁRKI-TUDOK Tudásmenedzsment és Oktatáskutató Központ Zrt. végzett kutatást a témában. 2017-ben az Emberi Erőforrások Minisztériuma kezdeményezett hasonlót, de a kutat...
(Forrás: Pedagógusok Szakszervezete)
--
2019.12.04.
Nonszensz, hogy a gyerekeket is munkaszombatra kényszeríti a rendszer
Nagyon jó lenne, ha nem sugalmaznánk ilyen üzenetet már gyerekkorban, hogy a „tömbösített pihenés” annyit ér, mintha rendszeresen pihennénk. Ez nincs így – Gyurkó Szilvia gyerekjogá...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.12.02.
Megvizsgálják a tanárok további bérigényét
Konstruktívan állnak a minisztériumok a tanárok hétvégi akciójához és követeléseihez. A szombaton utcára vonuló pedagógusoknak azt ígérték: a kormány kész megvizsgálni a bérigényeket...
(Forrás: Magyar Nemzet)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Dóra! Meg kell kérdezni a döntéshozót, hogy mi indokolja a lépést. Ha ez szóban nem működik, írásban kell megtennie, mégpedig hivatalos levélben: választ vár, és ezt indokolja (nem volt előzmény, váratlanul érte, ragaszkodik az indokláshoz stb.) Mindenképpen menjen másolat a fenntartónak. A levélen fel kell tüntetni, hogy kik kaptak másolatot. (Ha szakszervezeti tag, a szakszervezet támogatását is kérheti.) Felvethető a probléma nevelőtestületi értekezleten is, de ragaszkodni kell a jegyzőkönyvhöz. A levelezés online is lebonyolítható, de fontos, hogy legyen mindennek írásos nyoma. A szakmai munkaközösség támogatását van esélye elnyerni? Reméljük, sikerül tisztázni a dolgot, illetve orvosolni a problémát. Üdvözlettel az OFOE szerkesztősége

--
  Hesz Dóra Virág

Köszönöm a gyors választ!
Pedig így történt, gyakorlatilag ezen a héten, hétfőről keddre már megvonták az osztályfőnökségemet (semmi konkrétumról nem tájékoztattak, "jobb, ha nem is tudom", szülői megkeresések voltak). Valakik valamit mondtak...írásban nem kaptam semmit, fegyelmi, természetesen nem volt, hisz nem követtem el semmit. Van ennek a lépésnek v.milyen formai, írásbeli feltétele? Mind szakmailag, mind anyagilag súlyosan érint ez a döntés, amit nem tartok megalapozottnak. Előre is köszönöm a segítséget!
HEsz Dóra Virág

--
  OFOE

Kedves Dóra! Tulajdonképpen furcsa, hogy így történt. Gondolom, az ügynek voltak előzményei, valamivel feltételezhetően indokolták ezt a lépést.
Az iskolavezetőnek jogában áll lecserélni az osztályfőnököt, de nem csak úgy, ötletszerűen az egyik pillanatról a másikra.

--
  Hesz Dóra Virág

T. Cím!

Az iránt érdeklődöm, hogy tanév közben (szóval most, 2019. nov.végén)megvonható-e az ofő pótlék egy más kolléga kinevezésével egyik napról a másikra...

Várom szíves válaszukat:
Hesz Dóra Virág

--
  OFOE

Kedves Zoltán!
A munkaszerződéssel foglalkoztatottakra is a pedagógus-előmeneteli
rendszer vonatkozik, a hozzá tartozó illetményrendszerrel, és a
szabadság. valamint pótszabadság is azonos, a távolléti díj számítása
az Nkt. alapján történik, a túlmunka díjazása, beleértve a
pihenőnapokon végzett munkát, mindenki esetében az Mt .és a
326/2013-as rendelet alapján történik, ahogy az eseti helyettesítésre
vonatkozó előírások is azonosak. Nem jár jubileumi jutalom, és a
végkielégítés is csak az Mt. alapján, ahogy távozáskor nincs
felmentési idő, hanem jóval rövidebb felmondási idő van. A nők negyven
év jogosultsági idő alapján nem kérhetik a felmentésüket, hanem közös
megegyezéssel vagy felmondással mehetnek el. A munkaviszony sokkal
könnyebb felmondással megszüntetni, mint felmentéssel, mert csak annyi
a kritérium, hogy az indok legyen valós és okszerű. Ha valakit
felmondással el akarnak küldeni, az Mt. hatálya alá tartozó munkáltató
esetében nem kötelező az előzetes állásfelajánlás. Küldök egy
összehasonlító táblázatot

((A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk. Az ígért táblázatot a mail címre küldtük el).

--
  Tóth Zoltán

Üdvözlöm!
Szeretnék választ kapni az alábbi kérdésemre.
Alapítványnál, pedagógus munkakörben foglalkoztatott munkavállalóra a munatörvénykönyve vonatkozik. Minden kérdésben? Melyekben nem?
Különösen a heti munkaidő, az éves szabadság és a túlmunka díjazása (szombat, vasárnap) érdekelne.
Várom válaszát,
üdvözlettel: Zoltán

--
  ofoe

Kedves Rita! A gyermekvédelmi felelős munkakör 2012 szeptemberétől megszűnt, a feladat az osztályfőnökhöz került. Nem törvénymódosítás volt ez, hanem az új törvény és a hozzá kapcsolódó rendeletek tértek el a korábbiaktól. (A válasz a PDSZ jogi szakértőjétől érkezett.)

--
  ofoe

Kedves Katalin! Jól tudja : 22 órát kellett volna alapul venni, a tagóvoda vezetője - bár csoportban kell lenni 3 csoportos óvoda esetén, tehát nem függetlenített vezető -, de kap órakedvezményt. Tehát nem a 32 órát, hanem a 22 órát kell nézni és erre rászámolni a túlórát. (A választ Bakonyi Anna óvodai szakértő adta meg.)

--
  Mohácsi Katalin

Tisztelt OFOE!

Szeretnék állásfoglalást kérbi a következő helyzetre! Tagintézmény vezető vagyok egy 3 csoportos óvodában. Saját csoporttal foglalkozom,és látom el a vezetői feladatokat.Kolleganőm nem lesz ebben az évben, így egyedül látom el a feladatot a nap folyamán.A fenntartó eddig 50 óra ingyen munkát kért, majd a 32 óra feletti órákat számolta el részemre 90 %-os túlórával. Kérdésem az lenne, hogy jogos-e számomra az óvónők kötelező 32 órájával való számolás, mert az én kinevezésemben a 22 óra van megjelölve.EDDIG A 32 ÓRA FELETTI IDŐT számolták el ingyen 50 órai munka után.

Válaszukat nagyon köszönöm!
Üdvözlettel: Mohácsi Katalin

--
  Sasváriné Rita

Tisztelt Szerkesztőség!
Emlékeim szerint volt egy 2012. évi szabályozás mely az iskolai gyv felelős feladatkörét ill. annak változását írja le. Ha jól emlékszem, az ofő munkakörbe jobban beletették a gyv- t, míg a szakirányú képesítéssel nem rendelkező tul.képpen pedagógus gyv felelős feladatai arányosan csökkentek. Kb a kapcsolattartás segítése és a statisztika maradt meg neki. Meg is szűnt a 2 óra adható órakedvezménye. Most szükségem lenne arra az információra, hogy mely rendelet vagy törvénymódosítás írja le ezt a változást. Ebben kérem segítségüket. Tisztelettel: Sasváriné

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek