OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2013. augusztus 13.
» Hozzászólások (0)

Csodás kevercs

(Tanulmánykötet a digitális pedagógiáról)

Nem, az áthallás nem véletlen, Madách Imre adta Ádám szájába ezeket a szavakat Az ember tragédiájában. Ádám a nőkről állította, hogy méregből illetve mézből vannak „összeszűrve”, és valóban számtalan példát lehetne felhozni mindkét oldal bemutatására. A számítógép és az internet legalább ennyire megosztó, valamilyen módon mindenkire hatással vannak. Van, aki áldásként és van, aki átokként tekint ezekre a találmányokra, egyesek nem tudják elképzelni az életüket nélkülük, mások még csak hozzáérni sem szeretnének egy számítógéphez.

Az információs és kommunikációs technológiák iskolai megjelenése számtalan új problémát, lehetőséget, kérdést indukál. A „digitális_de_generáció 2.0” című kötet ezek közül jó néhányra választ ad. Az igazán érdeklődő olvasóban azonban a válaszok után számtalan új kérdés is generálódik. Ennél többet a kötet szerzői nem is kívánhatnának.

Akarjuk vagy sem, a technikai újítások következtében átalakul az életünk, sem a munkánk, sem a magánéletünk nem lesz már olyan, mint régebben volt. Sőt, már köztünk élnek annak a generációnak a tagjai, akik a digitális világban (is) szocializálódtak, némelyikük első kimondott szavai között már lehet, hogy az e-mail is szerepelt. Félelmetes? Természetes?

Ez az ellentmondásos kettősség jelenik a tanulmánykötet címében is, melynek Gyarmathy Éva írása volt az ihletője. A 2013-ban megjelent „digitális_de_generáció” kötet egyébiránt – a számítógépes programváltozatok számozásának mintájára – már a 2.0-ás változat, hiszen a korábbi kiadvány jelentősen bővített, átszerkesztett változata. Az alapkoncepció azonban nem változott, a szerzők különböző irányokból közelítve vizsgálják a digitális forradalom tanulókra, pedagógusokra, iskolára gyakorolt hatásait. A nézőpontok változatossága rendkívül gazdag, változatos „étlapot” biztosít az olvasó számára, egészen biztos, hogy mindenki megtalálja az ízlésének leginkább megfelelő írást.

A tanulmányok négy fejezetbe rendeződnek, melyek közül az első az egymást követő digitális nemzedékek jellemzőivel, a generációváltások összetett kérdéskörével foglalkozik. A gondolatsort Szabolcs Éva tanulmánya indítja a gyermekkor eltűnésének témájával. Ezt követően több szerző próbálja meg tudatosítani az olvasóban, hogy a Prensky (2001) által alkotott digitális bennszülött – digitális bevándorló elnevezések nem homogén csoportokat jelölnek. Sőt, igazság szerint még csak generációs különbségekről sem mindig beszélhetünk, hiszen a fiatalok egy része olyan körülmények között él, melyben az információs és kommunikációs technológiákhoz (IKT) egyáltalán nem, vagy csak egy részükhöz jut hozzá. Nyilvánvaló, hogy – bár életkoruk alapján ez következne – ők nem tartoznak a digitális bennszülöttekhez. Teljesen más élményeket élnek meg, mint kortársaik, szocializációjuk, kommunikációjuk teljesen más módon történik. A digitális eszközöket használó és nem használó csoportok között meghúzódó szakadékhoz hasonló különbségek az IKT használók között is tetten érhetők. Egyre többen próbálják megragadni az egyes csoportok közötti eltéréseket, születnek új elnevezések, meghatározások, kérdéses azonban, hogy a folyamatos változások következtében nincsenek-e eleve kudarcra ítélve ezek a próbálkozások? Napjaink hiperkonnektív világában (Z. Karvalics László) megpróbáljuk ugyan megragadni a tovatűnő képeket, átadni a gondolatokat, érzéseket, de az egyenlőtlenségek átrendeződése az új típusú és többrétegű egyenlőtlenség rendszer (Szirbik Gabriella) sőt rendszerek permanens változása nem nagyon teremt erre lehetőséget, sokszor csak pillanatfelvétel készítésére van lehetőségünk. A kötetben több ilyen – a társadalom rétegződéséről készített – felvételt is tanulmányozhatunk. Az írások szerzői javasolnak elnevezéseket, kategóriákat a csoportokra, az „étlap” ebben a vonatkozásban is gazdag kínálattal szolgál. Aki viszont azt szeretné megtudni, hogy milyen torrent tartalomszolgáltatók vannak a településeken, vagy hogy hogyan lehet leszoktatni a fiatalokat bizonyos szerzők műveinek olvasásáról, az feltétlenül olvassa el Hanczár Gergely lejegyzett gondolatait.

A kötet második fejezetének írásai a fiatalokat állítják vizsgálódásuk középpontjába. A szerzők különböző nézőpontból közelítenek a témához, így összességében próbálják megragadni a digitális generáció legjellemzőbb jegyeit. Fontos tanulság – és ezt a bemutatott kutatási eredmények is igazolják –, hogy ez a nemzedék sem egységes, a technológia rohamos fejlődésének következtében a „digitális olló” (Ságvári Bence) létezik, sőt egyre nyílik. Vannak, akik – elsősorban hátrányos, sőt halmozottan hátrányos helyzetükből következően – nem vagy alig kerülnek kapcsolatba a digitális világgal, másokra viszont az állandó, 7/24 (= a hét minden napján 24 órán keresztül) online jelenlét jellemző. Az ilyen intenzív jelenlét elsősorban azoknak a fiataloknak a sajátossága, akik az „információs írástudásra” hamarabb tesznek szert, mint a tényleges írástudásra (Héder Klára). Ők már akkor számítógéppel játszottak illetve néztek képeket, videókat az interneten, mielőtt még megtanultak volna írni, olvasni. Mivel nagyon hamar elsajátították a programindítás algoritmusát, csak eleinte volt szükségük ehhez felnőtt segítségre, ezt követően viszont már egyedül is elboldogultak. Sőt! Mivel bátran mertek kísérletezgetni, olyan dolgokra is rájöttek, amit senki nem tanított nekik. Ez a nemzedék kipróbál szinte mindent, aminek persze sokszor nem kívánt mellékhatása is van: letörölnek programokat, feltöltenek nem nyilvánosnak szánt fájlokat vagy megrendelnek, sőt akár meg is vesznek árukat. Tapasztalatlanságukat, naivitásukat sokan igyekeznek is kihasználni, egyre több forgalmazó fókuszál a fiatalabb korosztályra. A gazdaságilag fontos kereskedelmi korcsoport alsó korhatára kezd lejjebb csúszni, a gyermekek megszűnnek gyermekek lenni (Tari Annamária).

A változás azonban nem csak a kereskedelem oldaláról érhető tetten, legalább ilyen, sőt talán még erősebb a hatása az interneten fellelhető tartalmaknak. Néhány kattintással könnyedén eljuthat bárki olyan oldalakra, ahol az információk megbízhatatlanok, illegálisak vagy nem a látogató értékrendjének megfelelőek. Sokszor még a felnőttek is hibásan döntenek és maradnak az adott oldalon, hogy várhatnánk el akkor a fiataloktól, hogy helyes, felelősségteljes ítéletet hozzanak? Arról nem is beszélve, hogy a korosztály döntéseinek fontos mozgatórugói a kíváncsiság és a kockázatvállalás. Olyan dolgokat is kipróbálnak, amiről akár előre tudják, hogy veszélyes, de vonzza őket az újdonság, a csábítás erősebb. Miért merülne akkor az fel, hogy ne kattintson az „Elmúltam 18 éves” gombra?

A társak értékrendje, szokásaik is meghatározóak, ezért a fiatalok – legalábbis akiket technikai hátrányok nem gátolnak – egyre nagyobb számban regisztrálnak a különböző közösségi oldalakra. Itt is sokszor hagyják figyelmen kívül az előírásokat és – az általában 13 éves minimális életkor elérése előtt – beiratkoznak az oldalakra. Sokan hosszú órákat töltenek el a bejegyzések, képek nézegetésével, az üzenetváltásokkal, ez a tevékenység napi rutinjuk meghatározó elemévé válik (Ujhelyi Adrienn). Nem csak személyes ismerőseikkel tartják ilyen módon a kapcsolatot, hanem ismerkednek is. Vannak, akik szinte sportot űznek ebből és minden eszközzel megpróbálják növelni „ismerőseik” számát. Gyakorlatilag nem foglalkoznak a portálokon olvasható adatok megbízhatóságával, csak a vágyott cél lebeg a szemük előtt. Bár többször hallották már, hogy az internet adatai, információi pontatlanok lehetnek, mégsem foglalkoznak vele. Csak elméletben tudják, hogy kiemelten kellene erre figyelniük, mivel azonban az ellenőrzés idő és energia igényes, sokszor inkább végletes álláspontra helyezkednek, és úgy tesznek, mintha a világhálón olvasható információk teljesen vagy döntő részben igazak lennének.

Apropó: olvasás: sokszor halljuk, hogy a fiatalok egyre kevesebbet olvasnak. A klasszikus módon – olvasott könyvek száma – mérve az ilyen típusú tevékenységet, biztos, hogy könnyen kimutatható a visszaesés. A betűk vagy szavak szintjén azonban már nem ilyen egyértelmű a helyzet. A képernyő előtt ülve ugyanis a mai fiatalok is rengeteget olvasnak, talán még többet is, mint a korábbi nemzedékek. Az olvasott szövegek minősége, szerkesztettsége, helyesírása azonban többnyire alatta marad a könyvek színvonalának. Ha ezekhez még hozzávesszük a szövegalkotás és befogadás módjait, a gondolkodásra gyakorolt hatásait, akkor könnyű belátni, hogy generációk olvasási szokásainak összehasonlítása nem egyszerű feladat, hiszen sok jellemző csak nehezen, kevéssé egzakt módon mérhető. Az összevetésben azonban szerencsére segít nekünk Fenyő D. György, aki írásában a fiatalok olvasásának jellemzőit tekinti át.

Bár a mai serdülők egyre többet tanulnak iskolán kívüli helyszíneken, a tanítás még továbbra is az iskolában koncentrálódik. Magát az oktatási folyamatot több tényező is befolyásolja, ezek közül a legmeghatározóbb faktort továbbra is a pedagógusok jelentik. Róluk, illetve megváltozott szerepükről, a velük kapcsolatos új elvárásokról szól a kötet harmadik fejezete. Az írások egy része (Bedő Ferenc, Komenczi Bertalan) a digitális pedagógus fogalmát elméleti irányból közelíti meg. A szerzők kutatási eredmények és különböző tanulmányok segítségével járják körbe a kérdéskört. A munkákból az érződik, hogy a pedagógusok, az iskola lassan már kezdi kiheverni azt a sokkot, melyet az új technológiák megjelenése okozott, kezdik megtalálni az új helyüket. Ne felejtsük el: új taneszközök, módszerek, tartalmak már korábban is keltettek hullámokat az oktatásban, ez most sem jelentett nagy gondot az érintettek számára. Azt viszont nem volt könnyű feldolgozni, hogy az iskola, a tanárok elvesztették meghatározó, bizonyos szempontból szinte kizárólagos szerepüket a tudás átadásában. Munka nélkül persze nem maradtak, de a feladatelemek hangsúlyai eltolódtak. Kiemelt feladattá vált a tudásszerzés motiválása, a tanulási folyamat szervezése, szabályozása, a visszacsatolás, ezen belül pedig sokszor a tanulók által begyűjtött információk hitelesítése vagy elvetése.

Új kihívást jelent a tanárok számára egy korábban alig létező, manapság viszont gyakori probléma, a plagizálás. A jelenség mindig is létezett, de a források folyamatos bővülése és a néhány kattintásra egyszerűsíthető kivitelezés ugrásszerűen megemelte az ezzel kísérletezők számát. Nagyon nehéz, sőt iskolai szinten csaknem lehetetlen védekezni a plágium ellen, de sokat segíthet, ha az okokat keressük meg, és azokat orvosoljuk. (Knausz Imre). A kontextus megismerésével, befolyásolásával ugyanis növelhető azoknak a száma, akikben fel sem merül, hogy saját munkájuk helyett szellemi erőfeszítés nélkül készült, így csaknem értéktelen munkát adjanak be. Amennyiben sikerül valamilyen előrelépést elérni ezen a területen, akkor elmondhatjuk azt is, hogy segítettük tanítványaink digitális állampolgárrá válását. Az etikus és jogkövető magatartás azonban csupán két alkotó eleme a digitális állampolgárság kompetenciarendszerének. A többi „összetevőről”, a tanárok és az iskola újabb feladatáról Ollé János írásában olvashatunk részletesen. Azért is érdemes megismerkedni mindenkinek ezekkel az elvárásokkal, mert az iskolában történő fejlesztő tevékenységnek kétségtelenül egyre fontosabb, meghatározóbb területét jelentik majd az ilyen típusú fejlesztések. Aki pedig ennél is konkrétabb iránymutatást szeretne kapni, az olvassa el Földes Petra írását, amely megvalósult projektek tapasztalataiból mutat be néhány elemet. Természetesen ezek a jó gyakorlatok nem térnek (nem is térhetnének) ki az összes kompetenciaterületre, de az a választott témában olyan hasznos tanácsokat, ötleteket adnak az érdeklődőknek, melyeket saját gyakorlatukban is felhasználhatnak.

A tanítási-tanulási folyamat főszereplőit vizsgáló fejezetek után, a kötet záró része olyan problémákat vet fel, melyek az iskolában is fontosak, de már túl is mutatnak az oktatási intézmények falain. Fontos téma ezen belül a digitális kommunikáció, mely egyre intenzívebbé válik a hétköznapokban, s amelynek hatása nyilván az iskolában is tetten érhető. Alapvetően létezik egy nem túl régen még bunkofonnak csúfolt eszköz, a mobiltelefon, mely nélkül ma már sokan el sem tudják képzelni életüket. Naponta számtalanszor veszik kézbe a készüléküket. Nem csak telefonálnak, sms-t olvasnak, írnak, az időt nézik meg rajta, hanem – különösen az okostelefonok terjedésével – interneteznek, a közösségi oldalra néznek be, zenét hallgatnak, játszanak stb.. Bár léteznek próbálkozások a teljes tiltásra, elképzelhető lenne az, hogy egy ilyen eszköz az iskola falain kívül maradjon? Ettől függetlenül számtalan érvet és ellenérvet lehetne felsorakoztatni a mobiltelefon mellett és ellen. Ezek közül jónéhány megjelenik Szatmáry Nóra írásában, aki a diákokkal kapcsolatos legfontosabb tanulságokat gyűjtötte össze.

Az új technológiai eszközök az internettel kiegészülve a tanárok és szülők közötti kapcsolattartásban is új dimenziókat nyitnak. Az, hogy ki mennyire tudja ezeket kihasználni, hogyan tud élni a lehetőségekkel, nagymértékben függ az érintettek kreativitásától, digitális kompetenciájától illetve az adott intézményre jellemző helyi szokásoktól. Tobisch Márta kutatási eredmények segítségével mutatja be az IKT eszközök hatását a tanárok és szülők kapcsolattartására, azt hogy milyen – korábban nem alkalmazott – megoldások jelentek meg az iskolában. Az újdonságok egyik kiemelkedő eleme az elektronikus napló, mely az adminisztráció megkönnyítése mellett a közvetlen és a közvetett kommunikációt is segítheti. Tanulói szempontból persze nem feltétlenül pozitív az intenzív információáramlás, hiszen megtörténhet, hogy szüleik esetleg hamarabb megtudják egy dolgozat értékelését, mint ők maguk.

A modern (vagy csak divatos?) – tanár-szülő relációban is használható – kommunikációs megoldások közül a másik kiemelkedő elem a Facebook. (Néhány évvel ezelőtt még az IWIW-et kellett volna említeni.) Mindenki hallott róla, kialakította a maga véleményét függetlenül attól, hogy ő maga csatlakozott a felhasználók népes táborához vagy sem. Éppen ezért az oldal használata önmagában is számtalan kérdést vet fel, melyek egy részére a kötetben Knausz Imre adja meg a választ. Felmerül ugyanakkor olyan kérdés is, mely akár heves vitákat is generálhat, hiszen egyáltalán nem könnyű annak eldöntése, hogy egy tanár viselkedhet-e a Facebook-on tanárként? Esetleg ez kötelessége? Vagy …?

A lehetséges válaszok bizonyára megosztják az olvasók – remélhetőleg széles – táborát, akik más felvetések kapcsán is folytathatnak vitákat. Fűzfa Balázs például azt javasolja, hogy a magyar nyelv és irodalom tantárgy tanítása során a rendelkezésre álló időkeretből az irodalom illetve a nyelvtan kapjon 33-33%-ot, a maradék 33%-ot pedig fordítsuk a kreativitás fejlesztésére, a kortárs és populáris irodalomra, az irodalomhoz való személyes viszony kialakítására. Gondoljuk tovább! Mi lenne, ha ez általános szabállyá válna és a tanórák 1/3-át mindig arra kellene fordítani, hogy a diákok jól érezzék magukat a tanórákon, az iskolában. Ugye milyen eretnek gondolat? Vagy mégsem? Nem lehet, hogy így némileg tudnánk kompenzálni a növekvő agresszió és iskolai zaklatás hatásait? Annál is inkább, mivel az utóbbi területen az IKT eszközök megjelenésével egy új jelenség okoz egyre súlyosabb gondokat. Ez az elektronikus zaklatás, mely témát a kötetben Domonkos Katalin írása boncolgatja. Kutatási eredmények felhasználásával azonosítja be a legfontosabb tényezőket és megpróbál arra is választ adni, mit tehet a pedagógus, az iskola a negatív hatások enyhítése érdekében. Az internet indukálta lehetőségeknek véleményem szerint ez az egyik legnagyobb veszélye, a legtöbben nem is gondolnak bele, hogy milyen könnyű átlátogatni a „sötét oldalra”. Elég egy viccesnek tartott kép feltöltése vagy megosztása és már magunk is hozzájárultunk a képen szereplő(k) nevetségessé válásához. Gyakran fel sem merült bennünk, hogyan éreznénk magunkat, ha mi szerepelnénk a képen. Nagyon gondosan kell(ene) tehát eljárni a tartalommegosztás során, ami viszont egyáltalán nem azt jelenti, hogy akkor inkább távol kell maradni az új technológiától. A digitális technológiák, az internet, az új eszközök szerves részét képezik világunknak. „Ha Rómában vagy, tégy úgy, mint a rómaiak” tartja mondás. Ha e kívánalomnak eleget akarunk tenni, nem szabad kimaradnunk. Lehet, hogy azt gondoljuk a számítógép elé ülve, hogy most kirándulunk a digitális világba, de lehet, hogy fel sem merül az offline és online létezés szétválasztása. A lényeg, hogy valamilyen mélységben mindenképpen használjuk (ki) az IKT nyújtotta lehetőségeket.

A pedagógusok feladata mindig is az volt, hogy végigvezessék a tanítványaikat az ismeretszerzés és a személyiségformálás olykor kissé nehéz, göröngyös útján. Ez a feladat továbbra sem változott, de az út igen.

Buda András

A kötet az Underground Kiadónál jelent meg 2013-ban. Megrendelhető itt.

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.08.25.
Tízezrekbe kerül az iskolakezdés, sokan csak hitelből tudják megugrani
A REGIO Játék idei kutatása szerint alapvető tanszerekre 10-15 ezer forintot, iskolatáskára további 5-15 ezer forintot költenek a családok, 10 ezer forint alatt az esetek csupán 12 százalé...
(Forrás: népszava)
--
2019.08.25.
Microsoft-botrány: szerződéseket kért be az ügyészség
A Fővárosi Főügyészség közigazgatási jogi osztálya egy levélben arra kérte az Esterházy Károly Egyetem Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet főigazgatóját, hogy legkésőbb augusztus...
(Forrás: napi.hu)
--
2019.08.25.
Segítség, nem merem alternatív iskolába íratni a gyerekem!
Nyár közepén fogadta el az országgyűlés azt a törvénymódosítást, ami több szempontból is megbolygatja az eddig megszokott oktatási rendet. A magántanulóságot felváltja az egyéni munkarend...
(Forrás: Nők Lapja Café)
--
2019.08.24.
Gulyás: az aktuális komoly feladatok indokolják, hogy a közoktatást ismét államtitkár felügyelje
A kormány úgy döntött, hogy a felsőoktatás irányítása az Innovációs és Technológiai Minisztériumhoz (ITM) kerül - mondta Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter pénteki...
(Forrás: eduline)
--
2019.08.24.
„Nem több nyelvvizsgát, hanem kevesebb diákot akar a kormány”
Szél Bernadett szerint ha az általa megismert dokumentum valóban egy nyelvoktatási stratégia, akkor nem sok jóra lehet számítani. – Semmilyen konkrétum nincs benne, csak korábbi kutatások...
(Forrás: népszava)
--
2019.08.24.
Ők lehetnek a felsőoktatást hirtelenjében bekebelező Palkovics új emberei nepszava.hu Publikálás dátuma 2019.08.23. 08:22
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) szerdán közölte, hogy idén szeptember elsejétől az Innovációs és Technológiai Minisztériumhoz (ITM) kerül át a felsőoktatás irányítása....
(Forrás: népszava)
--
2019.08.20.
Ötévesen látott először fehér embert, hetedikben bukott, ma iskolát vezet Miskolcon (interú Orsós Jánossal)
Egyszerű a képlet: ha szakiskolába mész, akkor kapsz ösztöndíjat, ha gimnáziumba, akkor nem. A szegény családokból már senki nem jön érettségizni, mindenki tésztakészítő akar lenni....
(Forrás: 24.hu)
--
2019.08.20.
Magyarul is elindult a világ egyik legjobb tanulási oldala
A Khan Academy neve összekapcsolódott a digitális eszközökkel megvalósult önirányított tanulás fogalmaival. Szülők lelkendezve szokták mesélni, hogy a gyerekük otthon nem (csupán) telefonos...
(Forrás: Qubit)
--
2019.08.20.
Ha elég vagyonos vagy, a gyerekednek mégsem kell Wass Albertet tanulnia
Hírül adták tegnap, hogy Debrecen város és a Debreceni Egyetem együttesen alapítanak meg egy elit, angol-magyar tannyelvű magániskolát Debrecen-Pallagon, amely az egyszerű, mégis sokatmond...
(Forrás: mérce)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Márta! Íme a válasz, amit a PDSZ jogi szakértőjének segítségével adunk meg.
Az Nkt. 62. § (5) bekezdése szerint a nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus-munkakörökben
dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő). A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet
17. § (5) bekezdése szerint "a (4) bekezdésben meghatározottak alapján az egy pedagógusnak elrendelhető tanórai és egyéb foglalkozások,
pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkozások száma egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat órát nem haladhatja meg. A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, óvodapedagógus esetében a kötött munkaidő felső határa felett eseti helyettesítés a (4)
bekezdésben foglaltak alapján rendelhető el, egy pedagógus számára tanítási évenként legfeljebb harminc tanítási napra, óvoda esetében egy nevelési éven belül legfeljebb harminc napra." A fentiekből következik, hogy nem teljes héten nem 26 órával kell számolni, hanem időarányosan, mivel ekkor a heti munkaidő 40 óránál kevesebb.
Az összevont helyettesítések esetében a Kjt. 24. § (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint, ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez,
illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.
Reméljük, segítettünk.

--
  Márta

Szeretném megkérdezni, hogy ha egy munkahét nem minden napján dolgozunk, mert pl. munkaszüneti nap ( Nagypéntek), vagy szabadságot írt ki a vezető ( tavaszi szünet utáni nap), esetleg 1-1 tanítás nélküli munkanap esik a hétre, akkor is csak a 26 óra feletti helyettesítés számít bele abba a bizonyos 30 napba, amely felett már fizetni kell a helyettesítésekért? Nem kell ilyen esetekben arányosan csökkentve számítani a heti kötött munkaidőt, tehát nem max. 26-ban meghatározni? Az iskolavezetés szerint nem. :( Szerintem ez olyan, mintha ledolgoztatnák velünk pl.a szabadságot. Pl. egy nap a héten nem tartottam órákat, mert osztálykiránduláson voltam. Ezen a napon lett volna 4 órám, de mivel nem tartottam meg, azon a héten csak 22 órám volt, 4 óra helyettesítést is kiírhatnak, ami 26 óra alatt van, tehát nem is számít helyettesítésnek. Az összevont helyettesítések pedig egyáltalán nem számítanak nálunk helyettesítésnek. Rendben van ez így?Nagy a káosz. Senki nem tud semmit.Válaszát előre is köszönöm

--
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
  Eleonóra

Kedves OFOE Csapat!
Segítséget szeretnék kérni, azzal kapcsolatban, hogy egy egyházi iskolában dolgozom, mint 50% kollégiumi felügyelő, 50% kollégiumi ápoló. Érdeklődnék, hogy ilyen esetben számomra mennyi szabadság jár? Tavaly fél állásban tanítottam, akkor járt a pedagógusi szabadság, itt úgy olvasom, ebben a munkakörben is jogosult lennék.?
Köszönettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Zoé! Nagyon örülünk, ha csatlakozol hozzánk.
A jelentkezési lapot a következő linken találod. A kitöltött és aláírt lapot szkenneld be, és küldd el az osztalyfonokok@gmail címre. Ha a szkennelés problémát okoz, küldheted postán is: OFOE, 1025 Budapest, Zöldlomb u- 56/a. Üdvözlettel az egyesület elnöksége.

--
  Németh Zoé

Kedves OFOE Csapat,
hogy lehetek az Egyesület tagja?

--
  ofoe

Kedves Emese! Amennyiben 1958. szept. 1. előtt születtél, automatikusan a Ped. II-be kerülsz, egyébként pedig a Ped. I-be. A fizetési kategóriát ugyanúgy kell megállapítani, mint a közalkalmazotti fizetési fokozatot: az eddigi közalkalmazotti jogviszonyaid, illetve
olyan munkaviszonyaid alapján, amelyek alatt már rendelkeztél a jelenlegi munkaköröd betöltéséhez szükséges végzettséggel. Ha volt 1992. júl. 1. előtt munkaviszonyod, az is beleszámít, ha ezek alapján jó az 5-ös besorolás, akkor a Ped.
I. fokozat 5. kategóriájába fogsz kerülni. Az illetményalapot az egyetemi végzettség alapján kell megállapítani,ez a 101.500 Ft.
vetítési alap 180%-a.
A mailedre küldünk egy bértáblát is. (A választ nagyon szépen köszönjük a PDSZ szakértőjének.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek