OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2013. szeptember 25.
» Hozzászólások (5)

42. esélyegyenlőségi napló

Eszköztelenül

Ritkán mondom azt, hogy nincs tovább. Hogy ötletem sincs, mit lehetne tenni. Talán tudomásul kellene vennem, hogy nem lehet mindenkit megváltoztatni. Hogy el kellene engednem a problémát. Mert nincs eszköz, sehol, ami megfelelő megoldást adna.

A családdal évek óta küzdünk. Eredmény minimális és az is csak átmeneti. Már a közösség is kéri, hagyjam őket. Hogy kútba dobott minden, amivel segítjük őket. Semmi változást nem hoz. Törődjek azokkal, akiknél megtérül a befektetett energia.

Szerencsére nincsenek sokan az ilyen típusú családok. És nehéz lemondani róluk, ha gyerekeik vannak. Meg egyébként is ott vannak, a településen, nem lehet levegőnek nézni őket.

Az asszony tizenegyet szült, kettőt elveszítettek, és a kilencből egy sincs, akinek az élete ne teljes csődtömeg lenne. Nincs befejezett iskola egyik felnőttnél sem, még analfabéta is akad köztük, akinek két osztály elvégzése után sem sikerült megtanulnia írni-olvasni, a másik többnyire börtönben van, minket is meglopott már, a harmadik öt osztállyal, tizenhét évesen egy abortusz után teng-leng céltalanul, és a többi sem tanult, a gyerekeivel van mind otthon, szülve újabbakat, sorban, ahogy az évek telnek. A kicsik, akik még általános iskolás korúak, nos, ők sem kecsegtetnek azzal, hogy megtörnék a sort, minden igyekezetünk ellenére.

A legkisebb, az elsős, már az első héten beírást hoz. Nem vagyunk meglepve, próbáltuk mi is fejleszteni, minimális figyelemkoncentrációval, és jó adag magatartászavarral indult neki az iskolának. Szókincse hiányos, ami van, az is bővelkedik olyan kifejezésekben, amelyek nem iskolai közösségbe valók. Persze sokat fejlődött, a hátrányai kompenzálhatók lennének. A következő kétszer járta az elsőt, ennek ellenére még ő működik a legjobban, egyelőre kezelhető konfliktusokkal. Aki korban követi, az a lány, kész veszedelem. Mindenkibe beleköt, a soron, ahol élnek, képes nekimenni a felnőtteknek is. Káromkodásban mindenkin túl tesz, nincs semmi gátlás benne, senki és semmi iránt. Pedig képességei alapján lehetne más is, eszes, ha figyel, szép eredményei vannak, de ezek ritka pillanatok, különös érzékkel bántja, bosszantja a körülötte élőket, a legfájóbb dolgaikat teszi nevetségessé, nem kímélve sem az iskolatársait, sem az anyját.

A sorban következő fiú, sajátos nevelési igényű. Túlmozgásos, képtelen figyelni. Olvasni alig tud. Pedig lassan befejezi az általánost. A magatartása rémes. Sokat hiányzik, szót senkinek nem fogad. Öntörvényű. Kibírhatatlanul.

Már mindannyian voltak kiemelve, állami gondozásba, majd visszahelyezve a családba. Mindkettőt az anyjuk kérésére.

Mindig azt mondom, a gyerek nem tehet róla, hova születik. És olyanná válik, amit az otthon ad neki. Ezekkel a hatásokkal szemben az iskola tehetetlen. Ez itt is nyilvánvaló. Az apa analfabéta, nem dolgozott soha, leginkább gyűjtögetésből, vasazásból szedi össze azt, amiből változó mértékben jut a családnak, többnyire lecsurog a torkán. Nem sok pillanat volt, hogy ne éreztem volna rajta, hogy ivott. Az alkohol mértéke határozza meg a kötözködését. Néha nem lehet megmaradni mellette. Az anya állami gondozott volt, onnan szökött ki a párja mellé, akit azért néha itthon hagy, gyerekestől, mindenestől, és elmegy egy-két hétre máshoz, másfele. Fogalma sincs arról, mi a háztartás,hogy kell azt vezetni. A mosás ritka náluk, leginkább eldobja a ruhát, ha már nagyon piszkos, tudja, úgysem nézzük el a mezítlábas, vagy meztelen gyereket. Az aprócska házban, amibe beköltöztek, szinte csak a mi felügyeletünk, segítségünk hatására van néha rend. Egyébként leírhatatlan a szemét. Ami vonzza az élősködőket.

A nyárom féregirtást végeztünk, mert a patkányoktól már nem lehetett meglenni. Szinte folyamatosan kell ezzel foglalkoznunk, hiszen ott vannak, a ház körüli kupacok alatt, a szemétben, amit benőtt már a gaz. A házat megjavítottuk, mert már életveszélyes volt. Villanyt kaptak, bútorokat, tűzhelyet, edényeket, ruhákat. Gyakorlatilag mindennel elláttuk őket. De tudom, hamarosan újra lelaknak mindent. És újra kérik majd, hogy segítsünk, mert nem tudják megoldani a gondjaikat.

Közben, amit átadnak, átörökítenek a gyerekeiknek, ugyanaz, ahogy ők élnek. A mocskos beszéd, egymás alázása, bűnözés, kosz, tanulatlanság, hanyagság, munka pedig, vagy erőfeszítés bármiért, az soha.

És a lánc nem szakad meg. Már ott egy lány, a börtönben levő fiú párja, kérdezem, hány éves, mondja, tizenhét, de kétlem, domborodó pocakjára kérdezek, mire mondja, talán négy hónapos, nem tudja, még nem volt orvosnál.

Náluk vagyok. A házfelújítás utáni feltételekről szeretnék beszélni velük. Hogy hátha sikerülne tartóssá tenni az állapotot. Ám nem sikerül. A fiú ugyanis beszól az anyjának: Szo... le, te g... k...va. Nem kapok levegőt... Hogy beszélsz az anyáddal? – kérdezem dühösen. Így.- mondja vigyorogva. Próbálok hatni rá, de közli, hogy nem érdekli amit mondok, nem jön a programjainkra sem, pimaszul aláz mindannyiunkat, és ott vagyok, teljesen eszköztelenül, már csak az anyját fékezem, hiszen már kezdi, hogy te szemétláda, elvitetlek... és akkor rádöbbenek, hogy semmit sem tehetek, nem bírom megállítani, megszakítani ezt az ördögi kört, így nőnek fel, bele ebbe a mocsokba, a bűnbe, átörökítve azt, amit a szüleiktől hoznak, és átadják majd a gyerekeiknek.

És én tehetetlen vagyok.

Ki ad megoldást? Talán ezzel kezd majd valamit a nagy központosítás?

L. Ritók Nóra

--

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

xy | 2013. szeptember 28.
Tisztelt L. Ritók Nóra!

Több írását is olvastam már, nagyra értékelem a munkáját. Sok "Nórára" lenne szükség ebben az országban...
azért írok, mert egy kicsit magamra ismertem a cikkben. Nem részletezem, elég annyi, ha a gyerekkoromra gondolok, örülök, hogy túléltem... borzalmas volt...
nem vagyok cigány, magyar ötgyermekes család negyedik gyerekeként születtem. (Egyébként tízen lettünk volna testvérek...)
Szerencsére nem követtem szüleim példáját, ahogyan az írásban olvasható, már gyerekként tudatosan ellenálltam szüleim és gyakran testvéreim nem normális viselkedésének. Gyerekkoromban meg voltam arról győződve, hogy engem vagy elcseréltek születésemkor a kórházban, vagy valahonnan "szereztek" a szüleim, hiszen semmi hasonlóságot nem véltem felfedezni a viselkedésükben, gondolkodásmódjukban az enyémmel. Szerencsére a gének nem csak a szüleinktől öröklődnek...
tulajdonképpen szeretném megvédeni a cikkben szereplő gyermekeket. Nagyon rossz, ha egy pedagógus rásüti a bélyeget ilyen kis korban egy gyermekre. Nagyon nehéz tőle megszabadulni. Én kifejezetten utáltam általános iskolába járni, az osztálytársaim büdöskének szólítottak. Szerencsére középiskolában már nem ismerték a családi hátteremet, behoztam a lemaradást. Akkor már anyám sem tudott befolyásolni semmilyen téren.
Ma már boldog, kiegyensúlyozott felnőttként élek. Nem vagyok szutykos, hiába abban nőttem fel. A férjemet inkább a néha túlzott tisztaságmániám bosszantja. A gyermekem (egy gyermeket terveztem, és így is lett, nem léptem anyám nyomdokaiba...) semmiben nem szenved hiányt, fizikailag, szellemileg, lelkileg sokkal fejlettebb, mint a vele egykorú társai.
Talán az "eltévedt" gének mellett annak köszönhetem mindezt, hogy láthattam kicsi koromban az ellenpéldát. Ezt köszönhetem a szembe szomszédunknak, a nagyapámnak és a nővéremnek.
Tudom, hogy vannak menthetetlen gyermekek, a testvéreim között is akad, de azért úgy gondolom nem kellene mindet egy kalap alá venni.
Munkájához kívánok sok sikert, erőt, kitartást!
Tisztelettel
Juli | 2013. szeptember 28.
Nem, Dóri! Mindenki csak sajátmagán tud segíteni. Sokat lendíthetne az ügyön az egymás iránti szolidaritás meg az összefogás.

A halmozottan hátrányos helyzetű rétegek viszont nincsenek abban a helyzetben, hogy önnön érdekeiket képviseljék, érvényesítsék, ráadásul éppen részben az általad is említett ok miatt egyre jobban sújtja őket a diszkrimináció. Pedig ha nem lesz változás, és a leszakadó (nem csupán cigányokból álló) rétegek rászabadulnak a társadalomra, akkor valóban valamennyien teljesen eszköztelenek leszünk.

Nóriék és mások is óriási erőfeszítéssel, csodálatra méltó módon rengeteget tesznek ezekért az emberekért, de ez így sem elég, a probléma nagyságához mérten kevesen vannak, és hatalmas támogató táboruk ellenére elszigeteltek. Igaza van Makai Évának, hogy az igazgyöngyösök óhatatlanul belegabalyodtak a szociális ellátás feladataiba, mivel ezekre az illetékesek szinte egyáltalán nem vállalkoznak. Ha nem kapjuk magunkat össze, könnyen megvalósulhat Spíró György utópiája. Elolvasásra ajánlom a Feleségverseny című könyvét.

Abba meg bele sem merek gondolni, hogy mi lesz, ha a szélsőséges erők kihasználva az általános elkeseredést a bűnbakká kikiáltott cigányok (hajléktalanok, zsidó bankárok stb.) ellen fordítják az erre fogékony embereket. Ha termékeny talajra találnak a populista, demagóg szólamok. Akkor nem csak hideg polgárháború lesz majd az országban...
Dóri | 2013. szeptember 27.
Hátrányok felhalmozódása?
Nemcsak cigányoknál! Pl háromgyerekes, diplomás, magyar értelmiségi családnál is. Ez szégyen De így van. Őrajtuk segít valaki????
Makai Éva | 2013. szeptember 26. | makai[pont]eva[kukac]gmail[pont]com
Eszköztelenül? Nem, nem hiszem, hogy ebben az esetben csupán a pedagógia eszköztelenségéről lenne szó! Mert Te (szerepednél fogva) a pedagógiai eljárások képviselője lennél! De közben óhatatlanul is "belegabalyodtál" a szociális ellátás (ellátatlanság) hálójába, és a szociális segítő szerepében is fellépsz. Persze, hogy van kudarc, mert nem lehetsz Te egy személyben az összes olyan ellátórendszer, amelyik magára hagyta ezeket az embereket! Ebből a nézőpontból tán mégsem csak a Te személyes felelősségedről és a pedagógia kudarcáról van szó, s nem csupán ezeknek az embereknek a megváltoztathatatlanságáról szól a történet...
Kiss Anikó | 2013. szeptember 25.
a fb-on írtam mellé:
nem tudom , ki fog végre itt is a dolgok mögé nézni, hol az az élettan területére is beleső tanulmány amely elemzi az éhezés, a vitamin és nyomelemhiányos, alultáplált gyerek nélkülözésének ama szövődményeit, amelyek az agysejtek kifejlődést gátolják, vagy éppen a túlmozgásos, figyelemhiányos állapotig juttatják el. Bizonyára nem volna Nóra se eszköztelen, ha legalább a testi fejlődés, mint alap megvolna és a kondíciók lehetővé tennék a fejlesztést, akár későbbi életszakaszban is. Ez valakinek a felelőssége, hiszen azokban a szegregátumokban, ahol pl. Nóra is működik leírhatatlan a nélkülözés még a "rendes" családokban is, többnyire magzati korban elkezdődik a hátrányok visszafordíthatatlan felhalmozódása.
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.06.18.
Itt a törvény, amivel a rezsim magához láncolja a gyerekeket
A közoktatási törvény tervezett módosítása meggátolja a szülőket abban, hogy kimenekíthessék gyermeküket a rossz oktatási rendszerből, zöld utat ad arra, hogy a szakmailag nem megfelel...
(Forrás: Szülői Hang)
--
2019.06.18.
Akkor is elkezdhetnek tanítani a pedagógusok, ha a nyelvvizsga miatt csúszik a diplomaszerzés
A pályakezdő tanárokat is segíti a köznevelésről szóló törvény módosítása, mert akkor is elkezdhetnek tanítani, ha a nyelvvizsga hiánya miatt csúszik a diplomájuk kiadása - mondta az...
(Forrás: eduline)
--
2019.06.17.
Ha afrikai árvaházba menne önkéntesnek, hát, ne tegye!
Eltartja és konzerválja a gyerekek fejlődését károsan befolyásoló, tömeges árvaházak létezését, sőt, akár családokat szakíthat szét az a mai napig általános gyakorlat, hogy a fejlett...
(Forrás: index)
--
2019.06.16.
Megint szép élet lehet a katonaélet
Három katonai középiskola lesz a közeljövőben Magyarországon — tudta meg lapunk. A debreceni Kratochvil Károly Honvéd Középiskola és Kollégium mellett Hódmezővásárhelyen és Székesfeh...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.06.16.
Belenyúl a kormány az oktatásba, de nem mondják meg, mit akarnak vele
Több ponton is belenyúlna a kormány a köznevelési törvénybe, derült ki egy csütörtökön megjelent módosítócsomagból. Megszüntetnék a magántanulóságot, ami eddig a jómódú családok...
(Forrás: abcug.hu)
--
2019.06.16.
Le akarták váltani a tanárok az igazgatót, erre kivonult az egyház egy tolnai iskolából
A szülők kezdeményezték a változtatást, amihez csatlakoztak a pedagógusok és az önkormányzat. A gerjeni iskola fenntartója a szekszárdi tankerületi központ lesz, a tolnai intézménytől...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.06.16.
Köznevelési törvénymódosítás: már a demokrácia látszatát is lebontják
„Nagyobb anyagi megbecsülést kaphatnak az iskolaigazgatók” című közleménnyel promózta az EMMI a köznevelési törvény tervezett módosítását. Azt kifelejtették belőle, hogy végleg...
(Forrás: Pécsi Stop)
--
2019.06.14.
Megszüntetné a kormány a magántanulói státuszt – egy lépés előre, kettő hátra
Az eddig az iskolából kipenderített gyerekek bent tartása a közoktatásban tehát valóban jó lenne a gyereknek és a társdalomnak is (feltéve, ha a fenti feltételeket biztosítaná az állam...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.06.13.
Elvenné a beleszólást a kormány az iskolaigazgatói kinevezésekbe
Az iskolaigazgatók kinevezésekor az érintett tanári közösségek, diákok, szülők, nemzetiségi önkormányzatok hivatalosan is véleményezhetik a jelölteket. Több olyan botrány is volt az...
(Forrás: index)
Utolsó üzenetek:
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
  Eleonóra

Kedves OFOE Csapat!
Segítséget szeretnék kérni, azzal kapcsolatban, hogy egy egyházi iskolában dolgozom, mint 50% kollégiumi felügyelő, 50% kollégiumi ápoló. Érdeklődnék, hogy ilyen esetben számomra mennyi szabadság jár? Tavaly fél állásban tanítottam, akkor járt a pedagógusi szabadság, itt úgy olvasom, ebben a munkakörben is jogosult lennék.?
Köszönettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Zoé! Nagyon örülünk, ha csatlakozol hozzánk.
A jelentkezési lapot a következő linken találod. A kitöltött és aláírt lapot szkenneld be, és küldd el az osztalyfonokok@gmail címre. Ha a szkennelés problémát okoz, küldheted postán is: OFOE, 1025 Budapest, Zöldlomb u- 56/a. Üdvözlettel az egyesület elnöksége.

--
  Németh Zoé

Kedves OFOE Csapat,
hogy lehetek az Egyesület tagja?

--
  ofoe

Kedves Emese! Amennyiben 1958. szept. 1. előtt születtél, automatikusan a Ped. II-be kerülsz, egyébként pedig a Ped. I-be. A fizetési kategóriát ugyanúgy kell megállapítani, mint a közalkalmazotti fizetési fokozatot: az eddigi közalkalmazotti jogviszonyaid, illetve
olyan munkaviszonyaid alapján, amelyek alatt már rendelkeztél a jelenlegi munkaköröd betöltéséhez szükséges végzettséggel. Ha volt 1992. júl. 1. előtt munkaviszonyod, az is beleszámít, ha ezek alapján jó az 5-ös besorolás, akkor a Ped.
I. fokozat 5. kategóriájába fogsz kerülni. Az illetményalapot az egyetemi végzettség alapján kell megállapítani,ez a 101.500 Ft.
vetítési alap 180%-a.
A mailedre küldünk egy bértáblát is. (A választ nagyon szépen köszönjük a PDSZ szakértőjének.)

--
  Emese

Tisztelt Szerkesztők!
Segítségüket szeretném kérni néhány információval kapcsolatban.
Magyar-német-könyvtár szakos egyetemi végzettséggel rendelkező pedagógus vagyok, azonban 2007. és 2019. között nem végig dolgoztam pedagógusként, viszont most lehetőségem van ismét tanárként tevékenykedni.
2007. dec. 13-tól egy iskolában könyvtárosként dolgoztam heti 30 órában. 2008. szept. 1-től ugyanebben az iskolában könyvtárostanárként tevékenykedtem heti 40 órában 2013. márc. 17-ig. Ebben az időszakban (2007. dec. 13. és 2013. márc. 17. között tanítottam is magyar nyelv és irodalmat. Ez a szerződésemben nem jelent meg, bérkiegészítésként kaptam meg az óráim díját.)
2013. márc. 18-tól egy kulturális központban, közalkalmazotti jogviszonyban dolgozom könyvtárosként (2016. július 31-ig), illetve gyűjteménykezelőként (2016. aug. 1-től a mai napig). Jelenleg a közalkalmazotti bértáblán H 5-ös besorolással rendelkezem.
Kérdésem a pedagógus előmeneteli rendszerrel kapcsolatban az lenne, hogy a fenti háttérrel, mire számíthatok (ped. II. besorolás pl.), hova kerülök besorolva a pedagógus bértáblát tekintve, mire figyeljek szerződéskötéskor?
Válaszukat előre is köszönöm! Üdvözlettel: Adoryán Emese

--
  ofoe

Kedves Kérdezőnk!
A pótlékot nyilván az kapja meg, aki ellátja a feladatot. A táppénzen lévő kolléga nyilván nem veheti fel a rendelkezésre álló összeget Az osztályfőnöki munkát érintő jogszabályokról itt tájékozódhat.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek