OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2013. szeptember 25.
» Hozzászólások (5)

42. esélyegyenlőségi napló

Eszköztelenül

Ritkán mondom azt, hogy nincs tovább. Hogy ötletem sincs, mit lehetne tenni. Talán tudomásul kellene vennem, hogy nem lehet mindenkit megváltoztatni. Hogy el kellene engednem a problémát. Mert nincs eszköz, sehol, ami megfelelő megoldást adna.

A családdal évek óta küzdünk. Eredmény minimális és az is csak átmeneti. Már a közösség is kéri, hagyjam őket. Hogy kútba dobott minden, amivel segítjük őket. Semmi változást nem hoz. Törődjek azokkal, akiknél megtérül a befektetett energia.

Szerencsére nincsenek sokan az ilyen típusú családok. És nehéz lemondani róluk, ha gyerekeik vannak. Meg egyébként is ott vannak, a településen, nem lehet levegőnek nézni őket.

Az asszony tizenegyet szült, kettőt elveszítettek, és a kilencből egy sincs, akinek az élete ne teljes csődtömeg lenne. Nincs befejezett iskola egyik felnőttnél sem, még analfabéta is akad köztük, akinek két osztály elvégzése után sem sikerült megtanulnia írni-olvasni, a másik többnyire börtönben van, minket is meglopott már, a harmadik öt osztállyal, tizenhét évesen egy abortusz után teng-leng céltalanul, és a többi sem tanult, a gyerekeivel van mind otthon, szülve újabbakat, sorban, ahogy az évek telnek. A kicsik, akik még általános iskolás korúak, nos, ők sem kecsegtetnek azzal, hogy megtörnék a sort, minden igyekezetünk ellenére.

A legkisebb, az elsős, már az első héten beírást hoz. Nem vagyunk meglepve, próbáltuk mi is fejleszteni, minimális figyelemkoncentrációval, és jó adag magatartászavarral indult neki az iskolának. Szókincse hiányos, ami van, az is bővelkedik olyan kifejezésekben, amelyek nem iskolai közösségbe valók. Persze sokat fejlődött, a hátrányai kompenzálhatók lennének. A következő kétszer járta az elsőt, ennek ellenére még ő működik a legjobban, egyelőre kezelhető konfliktusokkal. Aki korban követi, az a lány, kész veszedelem. Mindenkibe beleköt, a soron, ahol élnek, képes nekimenni a felnőtteknek is. Káromkodásban mindenkin túl tesz, nincs semmi gátlás benne, senki és semmi iránt. Pedig képességei alapján lehetne más is, eszes, ha figyel, szép eredményei vannak, de ezek ritka pillanatok, különös érzékkel bántja, bosszantja a körülötte élőket, a legfájóbb dolgaikat teszi nevetségessé, nem kímélve sem az iskolatársait, sem az anyját.

A sorban következő fiú, sajátos nevelési igényű. Túlmozgásos, képtelen figyelni. Olvasni alig tud. Pedig lassan befejezi az általánost. A magatartása rémes. Sokat hiányzik, szót senkinek nem fogad. Öntörvényű. Kibírhatatlanul.

Már mindannyian voltak kiemelve, állami gondozásba, majd visszahelyezve a családba. Mindkettőt az anyjuk kérésére.

Mindig azt mondom, a gyerek nem tehet róla, hova születik. És olyanná válik, amit az otthon ad neki. Ezekkel a hatásokkal szemben az iskola tehetetlen. Ez itt is nyilvánvaló. Az apa analfabéta, nem dolgozott soha, leginkább gyűjtögetésből, vasazásból szedi össze azt, amiből változó mértékben jut a családnak, többnyire lecsurog a torkán. Nem sok pillanat volt, hogy ne éreztem volna rajta, hogy ivott. Az alkohol mértéke határozza meg a kötözködését. Néha nem lehet megmaradni mellette. Az anya állami gondozott volt, onnan szökött ki a párja mellé, akit azért néha itthon hagy, gyerekestől, mindenestől, és elmegy egy-két hétre máshoz, másfele. Fogalma sincs arról, mi a háztartás,hogy kell azt vezetni. A mosás ritka náluk, leginkább eldobja a ruhát, ha már nagyon piszkos, tudja, úgysem nézzük el a mezítlábas, vagy meztelen gyereket. Az aprócska házban, amibe beköltöztek, szinte csak a mi felügyeletünk, segítségünk hatására van néha rend. Egyébként leírhatatlan a szemét. Ami vonzza az élősködőket.

A nyárom féregirtást végeztünk, mert a patkányoktól már nem lehetett meglenni. Szinte folyamatosan kell ezzel foglalkoznunk, hiszen ott vannak, a ház körüli kupacok alatt, a szemétben, amit benőtt már a gaz. A házat megjavítottuk, mert már életveszélyes volt. Villanyt kaptak, bútorokat, tűzhelyet, edényeket, ruhákat. Gyakorlatilag mindennel elláttuk őket. De tudom, hamarosan újra lelaknak mindent. És újra kérik majd, hogy segítsünk, mert nem tudják megoldani a gondjaikat.

Közben, amit átadnak, átörökítenek a gyerekeiknek, ugyanaz, ahogy ők élnek. A mocskos beszéd, egymás alázása, bűnözés, kosz, tanulatlanság, hanyagság, munka pedig, vagy erőfeszítés bármiért, az soha.

És a lánc nem szakad meg. Már ott egy lány, a börtönben levő fiú párja, kérdezem, hány éves, mondja, tizenhét, de kétlem, domborodó pocakjára kérdezek, mire mondja, talán négy hónapos, nem tudja, még nem volt orvosnál.

Náluk vagyok. A házfelújítás utáni feltételekről szeretnék beszélni velük. Hogy hátha sikerülne tartóssá tenni az állapotot. Ám nem sikerül. A fiú ugyanis beszól az anyjának: Szo... le, te g... k...va. Nem kapok levegőt... Hogy beszélsz az anyáddal? – kérdezem dühösen. Így.- mondja vigyorogva. Próbálok hatni rá, de közli, hogy nem érdekli amit mondok, nem jön a programjainkra sem, pimaszul aláz mindannyiunkat, és ott vagyok, teljesen eszköztelenül, már csak az anyját fékezem, hiszen már kezdi, hogy te szemétláda, elvitetlek... és akkor rádöbbenek, hogy semmit sem tehetek, nem bírom megállítani, megszakítani ezt az ördögi kört, így nőnek fel, bele ebbe a mocsokba, a bűnbe, átörökítve azt, amit a szüleiktől hoznak, és átadják majd a gyerekeiknek.

És én tehetetlen vagyok.

Ki ad megoldást? Talán ezzel kezd majd valamit a nagy központosítás?

L. Ritók Nóra

--

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

xy | 2013. szeptember 28.
Tisztelt L. Ritók Nóra!

Több írását is olvastam már, nagyra értékelem a munkáját. Sok "Nórára" lenne szükség ebben az országban...
azért írok, mert egy kicsit magamra ismertem a cikkben. Nem részletezem, elég annyi, ha a gyerekkoromra gondolok, örülök, hogy túléltem... borzalmas volt...
nem vagyok cigány, magyar ötgyermekes család negyedik gyerekeként születtem. (Egyébként tízen lettünk volna testvérek...)
Szerencsére nem követtem szüleim példáját, ahogyan az írásban olvasható, már gyerekként tudatosan ellenálltam szüleim és gyakran testvéreim nem normális viselkedésének. Gyerekkoromban meg voltam arról győződve, hogy engem vagy elcseréltek születésemkor a kórházban, vagy valahonnan "szereztek" a szüleim, hiszen semmi hasonlóságot nem véltem felfedezni a viselkedésükben, gondolkodásmódjukban az enyémmel. Szerencsére a gének nem csak a szüleinktől öröklődnek...
tulajdonképpen szeretném megvédeni a cikkben szereplő gyermekeket. Nagyon rossz, ha egy pedagógus rásüti a bélyeget ilyen kis korban egy gyermekre. Nagyon nehéz tőle megszabadulni. Én kifejezetten utáltam általános iskolába járni, az osztálytársaim büdöskének szólítottak. Szerencsére középiskolában már nem ismerték a családi hátteremet, behoztam a lemaradást. Akkor már anyám sem tudott befolyásolni semmilyen téren.
Ma már boldog, kiegyensúlyozott felnőttként élek. Nem vagyok szutykos, hiába abban nőttem fel. A férjemet inkább a néha túlzott tisztaságmániám bosszantja. A gyermekem (egy gyermeket terveztem, és így is lett, nem léptem anyám nyomdokaiba...) semmiben nem szenved hiányt, fizikailag, szellemileg, lelkileg sokkal fejlettebb, mint a vele egykorú társai.
Talán az "eltévedt" gének mellett annak köszönhetem mindezt, hogy láthattam kicsi koromban az ellenpéldát. Ezt köszönhetem a szembe szomszédunknak, a nagyapámnak és a nővéremnek.
Tudom, hogy vannak menthetetlen gyermekek, a testvéreim között is akad, de azért úgy gondolom nem kellene mindet egy kalap alá venni.
Munkájához kívánok sok sikert, erőt, kitartást!
Tisztelettel
Juli | 2013. szeptember 28.
Nem, Dóri! Mindenki csak sajátmagán tud segíteni. Sokat lendíthetne az ügyön az egymás iránti szolidaritás meg az összefogás.

A halmozottan hátrányos helyzetű rétegek viszont nincsenek abban a helyzetben, hogy önnön érdekeiket képviseljék, érvényesítsék, ráadásul éppen részben az általad is említett ok miatt egyre jobban sújtja őket a diszkrimináció. Pedig ha nem lesz változás, és a leszakadó (nem csupán cigányokból álló) rétegek rászabadulnak a társadalomra, akkor valóban valamennyien teljesen eszköztelenek leszünk.

Nóriék és mások is óriási erőfeszítéssel, csodálatra méltó módon rengeteget tesznek ezekért az emberekért, de ez így sem elég, a probléma nagyságához mérten kevesen vannak, és hatalmas támogató táboruk ellenére elszigeteltek. Igaza van Makai Évának, hogy az igazgyöngyösök óhatatlanul belegabalyodtak a szociális ellátás feladataiba, mivel ezekre az illetékesek szinte egyáltalán nem vállalkoznak. Ha nem kapjuk magunkat össze, könnyen megvalósulhat Spíró György utópiája. Elolvasásra ajánlom a Feleségverseny című könyvét.

Abba meg bele sem merek gondolni, hogy mi lesz, ha a szélsőséges erők kihasználva az általános elkeseredést a bűnbakká kikiáltott cigányok (hajléktalanok, zsidó bankárok stb.) ellen fordítják az erre fogékony embereket. Ha termékeny talajra találnak a populista, demagóg szólamok. Akkor nem csak hideg polgárháború lesz majd az országban...
Dóri | 2013. szeptember 27.
Hátrányok felhalmozódása?
Nemcsak cigányoknál! Pl háromgyerekes, diplomás, magyar értelmiségi családnál is. Ez szégyen De így van. Őrajtuk segít valaki????
Makai Éva | 2013. szeptember 26. | makai[pont]eva[kukac]gmail[pont]com
Eszköztelenül? Nem, nem hiszem, hogy ebben az esetben csupán a pedagógia eszköztelenségéről lenne szó! Mert Te (szerepednél fogva) a pedagógiai eljárások képviselője lennél! De közben óhatatlanul is "belegabalyodtál" a szociális ellátás (ellátatlanság) hálójába, és a szociális segítő szerepében is fellépsz. Persze, hogy van kudarc, mert nem lehetsz Te egy személyben az összes olyan ellátórendszer, amelyik magára hagyta ezeket az embereket! Ebből a nézőpontból tán mégsem csak a Te személyes felelősségedről és a pedagógia kudarcáról van szó, s nem csupán ezeknek az embereknek a megváltoztathatatlanságáról szól a történet...
Kiss Anikó | 2013. szeptember 25.
a fb-on írtam mellé:
nem tudom , ki fog végre itt is a dolgok mögé nézni, hol az az élettan területére is beleső tanulmány amely elemzi az éhezés, a vitamin és nyomelemhiányos, alultáplált gyerek nélkülözésének ama szövődményeit, amelyek az agysejtek kifejlődést gátolják, vagy éppen a túlmozgásos, figyelemhiányos állapotig juttatják el. Bizonyára nem volna Nóra se eszköztelen, ha legalább a testi fejlődés, mint alap megvolna és a kondíciók lehetővé tennék a fejlesztést, akár későbbi életszakaszban is. Ez valakinek a felelőssége, hiszen azokban a szegregátumokban, ahol pl. Nóra is működik leírhatatlan a nélkülözés még a "rendes" családokban is, többnyire magzati korban elkezdődik a hátrányok visszafordíthatatlan felhalmozódása.
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.12.15.
A szakképzés és az ország sorsa
Csaknem egy évtizede sulykolja a hatalom: „Nincs szükség érettségire. A jó szakma többet ér egy diplománál.” Ennek jegyében számolták fel az oktatás szabadságát. A tanuláshoz való...
(Forrás: Népszava)
--
2019.12.15.
Egyre homályosabb a szakoktatók jövője, friss adatok a tanárok leterheltségéről
"Önként vállalt túlmunkában" tartanák a betöltetlen munkakörhöz tartozó órákat a szakoktatók, a szakképzési törvény végrehajtási rendeletében pedig nincs szó a megígért béremel...
(Forrás: eduline)
--
2019.12.12.
L. Ritók Bóra: Szegénység, 2019 decemberében
A hátrányos helyzet meghatározása jogszabály alapján történik…de a terepről tudjuk, ez gyakran nem tükröz valós képet. Ilyenkor, mikor a gyerekek hátrányos helyzetű igazolása az alap...
(Forrás: hvg/Nyomor széle blog)
--
2019.12.12.
L. Ritók Nóra: Ez a rendszer elengedte az oktatást
Aki elmegy egy szegregátumba, és bemegy egy komfort nélküli házba, ahol családok, gyerekek élnek, átjárja az az érzés, hogy szinte esélytelen innen kitörni. L. Ritók Nóra folyamatosan é...
(Forrás: Klubrádió)
--
2019.12.12.
„A szülők veszik el saját gyerekük életét, aztán csodálkoznak, ha megszúrja a tanárt, vagy kiugrik az ablakon”
A döbbeneten túllépve, a konkrét esetektől eltekintve vizsgáljuk meg a kontextust, azaz a magyar oktatási rendszert, ahol ezek a tragédiák megtörténtek. De még mielőtt erre rátérnénk,...
(Forrás: Szeretlek, Magyarország)
--
2019.12.12.
Amit csinálunk, az nem oktatás, hanem intézményesített gyerekkínzás
És olyan is volt, hogy amikor a kollégák (amúgy a házirenddel ellentétesen…) már két témazárót is írattak a diákjaimmal az adott tanítási napon, az egész csoportom annyira kimerült...
(Forrás: Független Diákparlament)
--
2019.12.12.
A gyerekek minden reggel kirázzák az iskolatáskát, ha a poloska nem is, de a csótány legalább kiesik
Két, nagy létszámú családok átmeneti otthonában élő édesanya számolt be arról, hogy a gyerekeikkel a csótányok között alszanak, miközben ágyi poloskák csípik őket. Nem arról van...
(Forrás: abcug.hu)
--
2019.12.12.
Jobb lesz a szakképzés, emelkedik a szakképzésben oktatók bére
A gazdaságvédelmi intézkedések részeként és a fiatalok foglalkoztatásának további bővítése érdekében újabb előrelépés történt a szakképzés megerősítéséért: az Országgyűlé...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.12.12.
Halácsy Péter: a gyerekeknek meg kell tanulni bánni a szabadsággal
A Budapest School Általános Iskola és Gimnázium kerettantervét az EMMI idén áprilisban fogadta el. A Budapest School célja a kezdeményezéssel az volt, hogy az általuk használt saját, szem...
(Forrás: index)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Dóra! Meg kell kérdezni a döntéshozót, hogy mi indokolja a lépést. Ha ez szóban nem működik, írásban kell megtennie, mégpedig hivatalos levélben: választ vár, és ezt indokolja (nem volt előzmény, váratlanul érte, ragaszkodik az indokláshoz stb.) Mindenképpen menjen másolat a fenntartónak. A levélen fel kell tüntetni, hogy kik kaptak másolatot. (Ha szakszervezeti tag, a szakszervezet támogatását is kérheti.) Felvethető a probléma nevelőtestületi értekezleten is, de ragaszkodni kell a jegyzőkönyvhöz. A levelezés online is lebonyolítható, de fontos, hogy legyen mindennek írásos nyoma. A szakmai munkaközösség támogatását van esélye elnyerni? Reméljük, sikerül tisztázni a dolgot, illetve orvosolni a problémát. Üdvözlettel az OFOE szerkesztősége

--
  Hesz Dóra Virág

Köszönöm a gyors választ!
Pedig így történt, gyakorlatilag ezen a héten, hétfőről keddre már megvonták az osztályfőnökségemet (semmi konkrétumról nem tájékoztattak, "jobb, ha nem is tudom", szülői megkeresések voltak). Valakik valamit mondtak...írásban nem kaptam semmit, fegyelmi, természetesen nem volt, hisz nem követtem el semmit. Van ennek a lépésnek v.milyen formai, írásbeli feltétele? Mind szakmailag, mind anyagilag súlyosan érint ez a döntés, amit nem tartok megalapozottnak. Előre is köszönöm a segítséget!
HEsz Dóra Virág

--
  OFOE

Kedves Dóra! Tulajdonképpen furcsa, hogy így történt. Gondolom, az ügynek voltak előzményei, valamivel feltételezhetően indokolták ezt a lépést.
Az iskolavezetőnek jogában áll lecserélni az osztályfőnököt, de nem csak úgy, ötletszerűen az egyik pillanatról a másikra.

--
  Hesz Dóra Virág

T. Cím!

Az iránt érdeklődöm, hogy tanév közben (szóval most, 2019. nov.végén)megvonható-e az ofő pótlék egy más kolléga kinevezésével egyik napról a másikra...

Várom szíves válaszukat:
Hesz Dóra Virág

--
  OFOE

Kedves Zoltán!
A munkaszerződéssel foglalkoztatottakra is a pedagógus-előmeneteli
rendszer vonatkozik, a hozzá tartozó illetményrendszerrel, és a
szabadság. valamint pótszabadság is azonos, a távolléti díj számítása
az Nkt. alapján történik, a túlmunka díjazása, beleértve a
pihenőnapokon végzett munkát, mindenki esetében az Mt .és a
326/2013-as rendelet alapján történik, ahogy az eseti helyettesítésre
vonatkozó előírások is azonosak. Nem jár jubileumi jutalom, és a
végkielégítés is csak az Mt. alapján, ahogy távozáskor nincs
felmentési idő, hanem jóval rövidebb felmondási idő van. A nők negyven
év jogosultsági idő alapján nem kérhetik a felmentésüket, hanem közös
megegyezéssel vagy felmondással mehetnek el. A munkaviszony sokkal
könnyebb felmondással megszüntetni, mint felmentéssel, mert csak annyi
a kritérium, hogy az indok legyen valós és okszerű. Ha valakit
felmondással el akarnak küldeni, az Mt. hatálya alá tartozó munkáltató
esetében nem kötelező az előzetes állásfelajánlás. Küldök egy
összehasonlító táblázatot

((A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk. Az ígért táblázatot a mail címre küldtük el).

--
  Tóth Zoltán

Üdvözlöm!
Szeretnék választ kapni az alábbi kérdésemre.
Alapítványnál, pedagógus munkakörben foglalkoztatott munkavállalóra a munatörvénykönyve vonatkozik. Minden kérdésben? Melyekben nem?
Különösen a heti munkaidő, az éves szabadság és a túlmunka díjazása (szombat, vasárnap) érdekelne.
Várom válaszát,
üdvözlettel: Zoltán

--
  ofoe

Kedves Rita! A gyermekvédelmi felelős munkakör 2012 szeptemberétől megszűnt, a feladat az osztályfőnökhöz került. Nem törvénymódosítás volt ez, hanem az új törvény és a hozzá kapcsolódó rendeletek tértek el a korábbiaktól. (A válasz a PDSZ jogi szakértőjétől érkezett.)

--
  ofoe

Kedves Katalin! Jól tudja : 22 órát kellett volna alapul venni, a tagóvoda vezetője - bár csoportban kell lenni 3 csoportos óvoda esetén, tehát nem függetlenített vezető -, de kap órakedvezményt. Tehát nem a 32 órát, hanem a 22 órát kell nézni és erre rászámolni a túlórát. (A választ Bakonyi Anna óvodai szakértő adta meg.)

--
  Mohácsi Katalin

Tisztelt OFOE!

Szeretnék állásfoglalást kérbi a következő helyzetre! Tagintézmény vezető vagyok egy 3 csoportos óvodában. Saját csoporttal foglalkozom,és látom el a vezetői feladatokat.Kolleganőm nem lesz ebben az évben, így egyedül látom el a feladatot a nap folyamán.A fenntartó eddig 50 óra ingyen munkát kért, majd a 32 óra feletti órákat számolta el részemre 90 %-os túlórával. Kérdésem az lenne, hogy jogos-e számomra az óvónők kötelező 32 órájával való számolás, mert az én kinevezésemben a 22 óra van megjelölve.EDDIG A 32 ÓRA FELETTI IDŐT számolták el ingyen 50 órai munka után.

Válaszukat nagyon köszönöm!
Üdvözlettel: Mohácsi Katalin

--
  Sasváriné Rita

Tisztelt Szerkesztőség!
Emlékeim szerint volt egy 2012. évi szabályozás mely az iskolai gyv felelős feladatkörét ill. annak változását írja le. Ha jól emlékszem, az ofő munkakörbe jobban beletették a gyv- t, míg a szakirányú képesítéssel nem rendelkező tul.képpen pedagógus gyv felelős feladatai arányosan csökkentek. Kb a kapcsolattartás segítése és a statisztika maradt meg neki. Meg is szűnt a 2 óra adható órakedvezménye. Most szükségem lenne arra az információra, hogy mely rendelet vagy törvénymódosítás írja le ezt a változást. Ebben kérem segítségüket. Tisztelettel: Sasváriné

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek