OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2013. szeptember 25.
» Hozzászólások (5)

42. esélyegyenlőségi napló

Eszköztelenül

Ritkán mondom azt, hogy nincs tovább. Hogy ötletem sincs, mit lehetne tenni. Talán tudomásul kellene vennem, hogy nem lehet mindenkit megváltoztatni. Hogy el kellene engednem a problémát. Mert nincs eszköz, sehol, ami megfelelő megoldást adna.

A családdal évek óta küzdünk. Eredmény minimális és az is csak átmeneti. Már a közösség is kéri, hagyjam őket. Hogy kútba dobott minden, amivel segítjük őket. Semmi változást nem hoz. Törődjek azokkal, akiknél megtérül a befektetett energia.

Szerencsére nincsenek sokan az ilyen típusú családok. És nehéz lemondani róluk, ha gyerekeik vannak. Meg egyébként is ott vannak, a településen, nem lehet levegőnek nézni őket.

Az asszony tizenegyet szült, kettőt elveszítettek, és a kilencből egy sincs, akinek az élete ne teljes csődtömeg lenne. Nincs befejezett iskola egyik felnőttnél sem, még analfabéta is akad köztük, akinek két osztály elvégzése után sem sikerült megtanulnia írni-olvasni, a másik többnyire börtönben van, minket is meglopott már, a harmadik öt osztállyal, tizenhét évesen egy abortusz után teng-leng céltalanul, és a többi sem tanult, a gyerekeivel van mind otthon, szülve újabbakat, sorban, ahogy az évek telnek. A kicsik, akik még általános iskolás korúak, nos, ők sem kecsegtetnek azzal, hogy megtörnék a sort, minden igyekezetünk ellenére.

A legkisebb, az elsős, már az első héten beírást hoz. Nem vagyunk meglepve, próbáltuk mi is fejleszteni, minimális figyelemkoncentrációval, és jó adag magatartászavarral indult neki az iskolának. Szókincse hiányos, ami van, az is bővelkedik olyan kifejezésekben, amelyek nem iskolai közösségbe valók. Persze sokat fejlődött, a hátrányai kompenzálhatók lennének. A következő kétszer járta az elsőt, ennek ellenére még ő működik a legjobban, egyelőre kezelhető konfliktusokkal. Aki korban követi, az a lány, kész veszedelem. Mindenkibe beleköt, a soron, ahol élnek, képes nekimenni a felnőtteknek is. Káromkodásban mindenkin túl tesz, nincs semmi gátlás benne, senki és semmi iránt. Pedig képességei alapján lehetne más is, eszes, ha figyel, szép eredményei vannak, de ezek ritka pillanatok, különös érzékkel bántja, bosszantja a körülötte élőket, a legfájóbb dolgaikat teszi nevetségessé, nem kímélve sem az iskolatársait, sem az anyját.

A sorban következő fiú, sajátos nevelési igényű. Túlmozgásos, képtelen figyelni. Olvasni alig tud. Pedig lassan befejezi az általánost. A magatartása rémes. Sokat hiányzik, szót senkinek nem fogad. Öntörvényű. Kibírhatatlanul.

Már mindannyian voltak kiemelve, állami gondozásba, majd visszahelyezve a családba. Mindkettőt az anyjuk kérésére.

Mindig azt mondom, a gyerek nem tehet róla, hova születik. És olyanná válik, amit az otthon ad neki. Ezekkel a hatásokkal szemben az iskola tehetetlen. Ez itt is nyilvánvaló. Az apa analfabéta, nem dolgozott soha, leginkább gyűjtögetésből, vasazásból szedi össze azt, amiből változó mértékben jut a családnak, többnyire lecsurog a torkán. Nem sok pillanat volt, hogy ne éreztem volna rajta, hogy ivott. Az alkohol mértéke határozza meg a kötözködését. Néha nem lehet megmaradni mellette. Az anya állami gondozott volt, onnan szökött ki a párja mellé, akit azért néha itthon hagy, gyerekestől, mindenestől, és elmegy egy-két hétre máshoz, másfele. Fogalma sincs arról, mi a háztartás,hogy kell azt vezetni. A mosás ritka náluk, leginkább eldobja a ruhát, ha már nagyon piszkos, tudja, úgysem nézzük el a mezítlábas, vagy meztelen gyereket. Az aprócska házban, amibe beköltöztek, szinte csak a mi felügyeletünk, segítségünk hatására van néha rend. Egyébként leírhatatlan a szemét. Ami vonzza az élősködőket.

A nyárom féregirtást végeztünk, mert a patkányoktól már nem lehetett meglenni. Szinte folyamatosan kell ezzel foglalkoznunk, hiszen ott vannak, a ház körüli kupacok alatt, a szemétben, amit benőtt már a gaz. A házat megjavítottuk, mert már életveszélyes volt. Villanyt kaptak, bútorokat, tűzhelyet, edényeket, ruhákat. Gyakorlatilag mindennel elláttuk őket. De tudom, hamarosan újra lelaknak mindent. És újra kérik majd, hogy segítsünk, mert nem tudják megoldani a gondjaikat.

Közben, amit átadnak, átörökítenek a gyerekeiknek, ugyanaz, ahogy ők élnek. A mocskos beszéd, egymás alázása, bűnözés, kosz, tanulatlanság, hanyagság, munka pedig, vagy erőfeszítés bármiért, az soha.

És a lánc nem szakad meg. Már ott egy lány, a börtönben levő fiú párja, kérdezem, hány éves, mondja, tizenhét, de kétlem, domborodó pocakjára kérdezek, mire mondja, talán négy hónapos, nem tudja, még nem volt orvosnál.

Náluk vagyok. A házfelújítás utáni feltételekről szeretnék beszélni velük. Hogy hátha sikerülne tartóssá tenni az állapotot. Ám nem sikerül. A fiú ugyanis beszól az anyjának: Szo... le, te g... k...va. Nem kapok levegőt... Hogy beszélsz az anyáddal? – kérdezem dühösen. Így.- mondja vigyorogva. Próbálok hatni rá, de közli, hogy nem érdekli amit mondok, nem jön a programjainkra sem, pimaszul aláz mindannyiunkat, és ott vagyok, teljesen eszköztelenül, már csak az anyját fékezem, hiszen már kezdi, hogy te szemétláda, elvitetlek... és akkor rádöbbenek, hogy semmit sem tehetek, nem bírom megállítani, megszakítani ezt az ördögi kört, így nőnek fel, bele ebbe a mocsokba, a bűnbe, átörökítve azt, amit a szüleiktől hoznak, és átadják majd a gyerekeiknek.

És én tehetetlen vagyok.

Ki ad megoldást? Talán ezzel kezd majd valamit a nagy központosítás?

L. Ritók Nóra

--

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

xy | 2013. szeptember 28.
Tisztelt L. Ritók Nóra!

Több írását is olvastam már, nagyra értékelem a munkáját. Sok "Nórára" lenne szükség ebben az országban...
azért írok, mert egy kicsit magamra ismertem a cikkben. Nem részletezem, elég annyi, ha a gyerekkoromra gondolok, örülök, hogy túléltem... borzalmas volt...
nem vagyok cigány, magyar ötgyermekes család negyedik gyerekeként születtem. (Egyébként tízen lettünk volna testvérek...)
Szerencsére nem követtem szüleim példáját, ahogyan az írásban olvasható, már gyerekként tudatosan ellenálltam szüleim és gyakran testvéreim nem normális viselkedésének. Gyerekkoromban meg voltam arról győződve, hogy engem vagy elcseréltek születésemkor a kórházban, vagy valahonnan "szereztek" a szüleim, hiszen semmi hasonlóságot nem véltem felfedezni a viselkedésükben, gondolkodásmódjukban az enyémmel. Szerencsére a gének nem csak a szüleinktől öröklődnek...
tulajdonképpen szeretném megvédeni a cikkben szereplő gyermekeket. Nagyon rossz, ha egy pedagógus rásüti a bélyeget ilyen kis korban egy gyermekre. Nagyon nehéz tőle megszabadulni. Én kifejezetten utáltam általános iskolába járni, az osztálytársaim büdöskének szólítottak. Szerencsére középiskolában már nem ismerték a családi hátteremet, behoztam a lemaradást. Akkor már anyám sem tudott befolyásolni semmilyen téren.
Ma már boldog, kiegyensúlyozott felnőttként élek. Nem vagyok szutykos, hiába abban nőttem fel. A férjemet inkább a néha túlzott tisztaságmániám bosszantja. A gyermekem (egy gyermeket terveztem, és így is lett, nem léptem anyám nyomdokaiba...) semmiben nem szenved hiányt, fizikailag, szellemileg, lelkileg sokkal fejlettebb, mint a vele egykorú társai.
Talán az "eltévedt" gének mellett annak köszönhetem mindezt, hogy láthattam kicsi koromban az ellenpéldát. Ezt köszönhetem a szembe szomszédunknak, a nagyapámnak és a nővéremnek.
Tudom, hogy vannak menthetetlen gyermekek, a testvéreim között is akad, de azért úgy gondolom nem kellene mindet egy kalap alá venni.
Munkájához kívánok sok sikert, erőt, kitartást!
Tisztelettel
Juli | 2013. szeptember 28.
Nem, Dóri! Mindenki csak sajátmagán tud segíteni. Sokat lendíthetne az ügyön az egymás iránti szolidaritás meg az összefogás.

A halmozottan hátrányos helyzetű rétegek viszont nincsenek abban a helyzetben, hogy önnön érdekeiket képviseljék, érvényesítsék, ráadásul éppen részben az általad is említett ok miatt egyre jobban sújtja őket a diszkrimináció. Pedig ha nem lesz változás, és a leszakadó (nem csupán cigányokból álló) rétegek rászabadulnak a társadalomra, akkor valóban valamennyien teljesen eszköztelenek leszünk.

Nóriék és mások is óriási erőfeszítéssel, csodálatra méltó módon rengeteget tesznek ezekért az emberekért, de ez így sem elég, a probléma nagyságához mérten kevesen vannak, és hatalmas támogató táboruk ellenére elszigeteltek. Igaza van Makai Évának, hogy az igazgyöngyösök óhatatlanul belegabalyodtak a szociális ellátás feladataiba, mivel ezekre az illetékesek szinte egyáltalán nem vállalkoznak. Ha nem kapjuk magunkat össze, könnyen megvalósulhat Spíró György utópiája. Elolvasásra ajánlom a Feleségverseny című könyvét.

Abba meg bele sem merek gondolni, hogy mi lesz, ha a szélsőséges erők kihasználva az általános elkeseredést a bűnbakká kikiáltott cigányok (hajléktalanok, zsidó bankárok stb.) ellen fordítják az erre fogékony embereket. Ha termékeny talajra találnak a populista, demagóg szólamok. Akkor nem csak hideg polgárháború lesz majd az országban...
Dóri | 2013. szeptember 27.
Hátrányok felhalmozódása?
Nemcsak cigányoknál! Pl háromgyerekes, diplomás, magyar értelmiségi családnál is. Ez szégyen De így van. Őrajtuk segít valaki????
Makai Éva | 2013. szeptember 26. | makai[pont]eva[kukac]gmail[pont]com
Eszköztelenül? Nem, nem hiszem, hogy ebben az esetben csupán a pedagógia eszköztelenségéről lenne szó! Mert Te (szerepednél fogva) a pedagógiai eljárások képviselője lennél! De közben óhatatlanul is "belegabalyodtál" a szociális ellátás (ellátatlanság) hálójába, és a szociális segítő szerepében is fellépsz. Persze, hogy van kudarc, mert nem lehetsz Te egy személyben az összes olyan ellátórendszer, amelyik magára hagyta ezeket az embereket! Ebből a nézőpontból tán mégsem csak a Te személyes felelősségedről és a pedagógia kudarcáról van szó, s nem csupán ezeknek az embereknek a megváltoztathatatlanságáról szól a történet...
Kiss Anikó | 2013. szeptember 25.
a fb-on írtam mellé:
nem tudom , ki fog végre itt is a dolgok mögé nézni, hol az az élettan területére is beleső tanulmány amely elemzi az éhezés, a vitamin és nyomelemhiányos, alultáplált gyerek nélkülözésének ama szövődményeit, amelyek az agysejtek kifejlődést gátolják, vagy éppen a túlmozgásos, figyelemhiányos állapotig juttatják el. Bizonyára nem volna Nóra se eszköztelen, ha legalább a testi fejlődés, mint alap megvolna és a kondíciók lehetővé tennék a fejlesztést, akár későbbi életszakaszban is. Ez valakinek a felelőssége, hiszen azokban a szegregátumokban, ahol pl. Nóra is működik leírhatatlan a nélkülözés még a "rendes" családokban is, többnyire magzati korban elkezdődik a hátrányok visszafordíthatatlan felhalmozódása.
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.01.19.
Most megszüntetni a médiaismeret tantárgyat olyan, mint monszun idején megszabadulni az esőkabátoktól
A médiatanárok és a tanagyagot kialakító film- és médiatudománnyal foglalkozó kutatók felháborodtak a kivezetésről szóló hír hallatán. Hartai László, az ELTE Filmtudomány tanszéké...
(Forrás: 444.hu)
--
2020.01.19.
Ragaszkodnak az SNI-s gyerekek szülei a bezárásra ítélt egri általános iskolához
Tavaly februárban jogerős bírósági ítélet mondta ki, hogy fel kell számolni a szegregációt több hazai iskolában. Az egyik érintett iskolát, az egri Móra Ferenc Általános iskolát fenntart...
(Forrás: 444.hu)
--
2020.01.19.
Századvég: A magyarok kétharmada igazságtalannak véli a gyöngyöspatai roma családok kártérítését
A miniszterelnök és más kormánytagok azóta is hangoztatják, hogy a szegregált romáknak nem akarják kifizetni a bíróságon megítélt kártérítést. A Századvég közleménye alapján má...
(Forrás: 24.hu)
--
2020.01.19.
Huszártelepen majdnem áldozatul estek a szegregáció elleni harcnak
A gyöngyöspatai per kapcsán ismét a középpontba került az iskolai szegregáció témája. A kártérítés híre könnyen bírósági eljárások tömegét generálhatja, akár az olyan helyeken...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.01.19.
Pénz helyett képzést adna az állam a gyöngyöspataiaknak
Dacára annak, hogy a Kúrián a mai napon jogerőre emelkedik a a gyöngyöspatai ítélet, amely százmilliós nagyságrendű kártérítést adna roma családoknak, a magyar kormány kitart azon á...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.01.19.
Megtagadott ítélet: máig sem kapták meg az évekig szegregált gyerekeknek jogerősen járó kártérítést Gyöngyöspatán
Horváth László, a térség fideszes országgyűlési képviselője Farkas Lilla felvetésére úgy reagált: neki választott képviselőként minden, a körzetéhez tartozó település ügyével...
(Forrás: Népszava)
--
2020.01.19.
A gimnáziumi vezetők azt kérik, 2021 szeptemberéig ne lépjen hatályba az új NAT
Az Élenjáró Gimnáziumok Igazgatói Grémiuma azt kéri a kormánytól, hogy legkorábban 2021 szeptemberében lépjen hatályba az új Nemzeti alaptanterv (Nat).Az MTI-hez péntek este eljuttatott...
(Forrás: Népszava)
--
2020.01.15.
"A szülők értelmesebbek, mint Parragh Lászlóék"
Csökkent a szakképzésben részt vevő gyerekek száma a KSH adatai szerint, bár Palkovics László innovációs miniszter és Parragh László MKIK-elnök korábban trendfordulóról beszélt, arr...
(Forrás: Klubrádió)
--
2020.01.15.
Az MTA szívesen segítene a Nemzeti alaptantervben, de válaszokat nem kaptak
A visszajelzések hiánya ellenére a Magyar Tudományos Akadémia továbbra is kész részt venni az ország jövője szempontjából meghatározó fontosságú Nemzeti alaptanterv (NAT) társadalmi...
(Forrás: index)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Láng Róbert! Ime a szabály
Mt. 123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.

(2) A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

(3) A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

(A választ Nagy Erzsébettől, a PDSZ szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Gyimesi Krisztina! A PDSZ szakértőjétől, Nagy Erzsébettől kaptuk a következő választ:
1. A Kjt. 23/B. § -a adott mint lehetőség:
(1) A teljes munkaidőben foglalkoztatott közalkalmazott írásbeli
kérelmére a munkáltató köteles a kinevezésben heti húszórás
részmunkaidőt kikötni, ha a közalkalmazott a kérelem benyújtásakor az
Mt. 128. §-ában foglalt fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe.
(2) A munkáltató a közalkalmazottnak a munkaidő egyenlőtlen
beosztására vonatkozó kérelmét csak abban az esetben tagadhatja meg,
ha az számára lényegesen nagyobb munkaszervezési terhet jelentene. A
munkáltató köteles írásban megindokolni a kérelem megtagadását.
(3) A részmunkaidő kikötése
a) a fizetés nélküli szabadság megszűnését követő naptól,
b) ha a közalkalmazott betegsége vagy a személyét érintő más
elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől
számított harminc napon belül ki kell adni rendes szabadságát, a
szabadság leteltét követő naptól hatályos.
A b) pontban foglaltak alkalmazása esetén - a felek eltérő
megállapodása hiányában - a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő első munkanapon meg kell kezdeni.
Eltérő megállapodás esetén a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő harminc napon belül meg kell
kezdeni.
(4) A kérelmet az (1) bekezdés szerinti fizetés nélküli szabadság
igénybevételének megszűnése előtt legalább hatvan nappal kell a
munkáltatóval közölni. A kérelemben a közalkalmazott köteles
tájékoztatni a munkáltatót
a) a fizetés nélküli szabadság igénybevételére jogosító gyermeke
harmadik életéve betöltésének időpontjáról, továbbá
b) ha egyenlőtlen munkaidő-beosztásban kíván dolgozni, a
munkaidő-beosztásra vonatkozó javaslatáról.
(5) A (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően a nevelési-oktatási
intézményben pedagógus munkakörben foglalkoztatottak esetében a
kérelmet a fizetés nélküli szabadság tartama alatt, a tanév szorgalmi
időszakának befejezését, illetve az első félév befejezését megelőző
hatvan nappal korábban kell a munkáltatóval közölni.
(6) A (3) bekezdés szerinti időponttól a közalkalmazotti jogviszony
alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli vagy természetbeni
juttatás tekintetében e törvény erejénél fogva az időarányosság elve
alkalmazandó, ha a juttatásra való jogosultság a munkaidő mértékével
összefügg.
(7) Az (1) bekezdés szerinti kérelem alapján kikötött részmunkaidőben
a munkáltató a közalkalmazottat
a) a kérelem szerinti időpontig, de
b) legfeljebb a gyermek négyéves koráig, három vagy több gyermeket
nevelő közalkalmazott esetén a gyermek hatéves koráig
köteles foglalkoztatni. Ezt követően a közalkalmazott munkaidejét a
kérelem benyújtása előtti mérték szerint kell megállapítani.
(8) Az (1)-(7) bekezdés nem alkalmazható a vezetői megbízású
közalkalmazott tekintetében.
Ekkor a kötött munkaidő a részmunkaidő 80%-a lesz, pl. félállás esetén
heti 20 óra, és a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő is a
csökkentett munkaidő 55-65 százaléka. (félállásnál heti 11-13 óra). A
szabadság ugyanannyi marad, csak a távolléti díj, ami a szabadság
idejére jár, az időarányos illetmény alapján lesz megállapítva.
Sajnos a köznevelési törvény szerint nincs már külön napközis
munkakör, ezért azt is tanító szakképzettséggel kell ellátni alsó
tagozaton. Maradnak olyan egyéb foglalkozások, amelyek nem
végzettséghez kötöttek: szakkörök, tehetséggondozó, tanórán kívüli
foglalkozás, tanórán kívüli programok szervezése, lebonyolítása.

--
  OFOE

Tisztelt Szodrai Csilla! A szakképzési törvény 127 § 6 szerint annak, aki már alkalmazott, mindenképp ki kell fizetni, aki új, annak megállapodás esetén:
A munkáltatói jogkör gyakorlója a szakképző intézmény alkalmazottjával megállapodhat a szakképző intézményben eltöltött legalább tizenötéves munkaviszony esetére jubileumi jutalom biztosításában. Az Nkt. e törvény hatálybalépését megelőző napon hatályos rendelkezései szerinti szakgimnázium, illetve szakközépiskola alkalmazottja esetében az ilyen megállapodás a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerinti feltételekkel kötelező azzal, hogy a jubileumi jutalomra jogosító időszakban a közalkalmazotti jogviszony és a szakképző intézménnyel fennálló munkaviszony időtartamát egybe kell számítani. (A választ Juhász Ágnes adta meg.)

--
  Gyimesi Krisztina

Kedves OFOE!

Gyesen lévő tanár vagyok (8 osztályos gimnáziumban, magyar irodalom és nyelv, egyetemi diplomával, 16 év munkaviszony, 3 gyermekem miatt 9 tanított év). A következő tanévtől mennék vissza tanítani. Jelenleg 2 lehetőségen gondolkodom:
1. a korábbi gimnáziumomba visszavárnak, azonban teljes állást a 3 gyermek miatt nem vállalnék. Amennyiben jól tudjuk, a 3. gyermek 5 éves koráig az iskolának biztosítania kell a "félállást". Ez valóban így van? Illetve ha nem félállásba, hanem "6 órába" szeretnék visszamenni, van-e lehetőségem, vagy csak ha a munkáltató is beleegyezik? Továbbá a "6 órás" állás a pedagógusoknál pontosan mit jelent (kötelező óraszámok, egyéb kötelezettségek, stb.)
2. Egy általános iskolában, ahol csak alsó tagozat van, tanítót keresnek. Mivel kieső helyen, egy faluban van az iskola, évek óta nincs jelentkező. Én ebben a faluban lakom, és a 3 gyermek mellett átmenetileg szívesen dolgoznék ebben az iskolában. Az lenne a kérdésem, hogy van-e olyan munkakör, amit az egyetemi végzettségemmel, tanári diplomámmal betölthetnék az alsó tagozatban (pl. napközis pedagógus, stb.).

Válaszát előre is köszönöm,
Kriszta

--
  Láng Róbert

T. Cím!
Érdeklődni szeretnék, hogy közalkalmazotti munkaviszonnyal a dec.23-tól megkezdett EGYBEFÜGGŐ szabadságból mennyi vihető át a 2020-as naptári évre a 2019-es keretből?
Köszönöm

--
  Szodrai Csilla

Tisztelt OFOE!
Arra a kérdésre szeretnék választ kapni, hogy a 2020 január 1-jétől oktatókká átminősülő és az új szakképzési törvény hatálya alá kerülő, jelenleg még közalkalmazott pedagógusoknak eddig alanyi jogon járó jubileumi jutalma megmarad-e, vagy 2020. január 1-jétől kezdve ez csak egy adható jutalom lesz, ami a munkáltató anyagi helyzetétől függ majd.Hol találom meg ennek a kérdésnek a megbízható jogi szabályozását?
Köszönettel:
Szodrai Csilla

--
  OFOE

Kedves Dóra! Meg kell kérdezni a döntéshozót, hogy mi indokolja a lépést. Ha ez szóban nem működik, írásban kell megtennie, mégpedig hivatalos levélben: választ vár, és ezt indokolja (nem volt előzmény, váratlanul érte, ragaszkodik az indokláshoz stb.) Mindenképpen menjen másolat a fenntartónak. A levélen fel kell tüntetni, hogy kik kaptak másolatot. (Ha szakszervezeti tag, a szakszervezet támogatását is kérheti.) Felvethető a probléma nevelőtestületi értekezleten is, de ragaszkodni kell a jegyzőkönyvhöz. A levelezés online is lebonyolítható, de fontos, hogy legyen mindennek írásos nyoma. A szakmai munkaközösség támogatását van esélye elnyerni? Reméljük, sikerül tisztázni a dolgot, illetve orvosolni a problémát. Üdvözlettel az OFOE szerkesztősége

--
  Hesz Dóra Virág

Köszönöm a gyors választ!
Pedig így történt, gyakorlatilag ezen a héten, hétfőről keddre már megvonták az osztályfőnökségemet (semmi konkrétumról nem tájékoztattak, "jobb, ha nem is tudom", szülői megkeresések voltak). Valakik valamit mondtak...írásban nem kaptam semmit, fegyelmi, természetesen nem volt, hisz nem követtem el semmit. Van ennek a lépésnek v.milyen formai, írásbeli feltétele? Mind szakmailag, mind anyagilag súlyosan érint ez a döntés, amit nem tartok megalapozottnak. Előre is köszönöm a segítséget!
HEsz Dóra Virág

--
  OFOE

Kedves Dóra! Tulajdonképpen furcsa, hogy így történt. Gondolom, az ügynek voltak előzményei, valamivel feltételezhetően indokolták ezt a lépést.
Az iskolavezetőnek jogában áll lecserélni az osztályfőnököt, de nem csak úgy, ötletszerűen az egyik pillanatról a másikra.

--
  Hesz Dóra Virág

T. Cím!

Az iránt érdeklődöm, hogy tanév közben (szóval most, 2019. nov.végén)megvonható-e az ofő pótlék egy más kolléga kinevezésével egyik napról a másikra...

Várom szíves válaszukat:
Hesz Dóra Virág

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek