OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2013. október 5.
» Hozzászólások (2)

…ALATTVALÓK LETTÜNK… MI NEM ALATTVALÓKAT AKARUNK NEVELNI!
(PEDAGÓGUSOK NYÍLT LEVELE)

Nyílt levél a döntéshozókhoz és a magyar társadalomhoz arról, hogyan éljük meg mi, pedagógusok az oktatásban napjainkra kialakult állapotokat.

A magyar kultúrában nem dicsérünk gyakran. Mégis, megdöbbentő tapasztalat, hogy miközben az oktatásirányítók arról beszélnek, hogy növelni kell a pedagógusok megbecsültségét, folyamatosan elmarasztalnak bennünket.

Kiderült, hogy nem dolgozunk rendesen. Nem tanítunk, nem nevelünk. Csak gyermekőrzést végzünk. De majd jön a köznevelési törvény, a pedagógus életpályamodell, és minden nagyon jó lesz, ígérték. És eljött mindkettő. Igaz, a pedagógustársadalom kirekesztésével, követhetetlen előkészítéssel, kaotikus bevezetéssel. Ahogy az elmúlt években, most is minden képlékeny, bizonytalan, állandóan változó. És az oktatásban dolgozók közül egyre többen vagyunk szomorúak, megalázottak, reményvesztettek, dühösek és még mindenfélék, de elégedettek, bizakodóak, hálásak, egyre kevesebben.

A pedagógus életpályamodell az oktatást (újabb nevén a köznevelést) irányító vezetőink szerint minőségpárti, hiszen korlátozza a túlmunkát. A korábbinál kiszámíthatóbb, igazságosabb bérrendszert teremt, hiszen honorálja az egyéni érdemeket, növeli a motivációt. S mindez együtt emeli a tanári pálya presztízsét.

Ha ez így lenne, legalább egy okunk volna örülni a végre perspektívát nyújtó változásnak. A modell azonban jelenlegi formájában és bevezetésének előkészítetlensége folytán éppen ellenkező hatást vált ki, mint amit kijelent. Egyszerre demotivál és demoralizál. Demotivál és demoralizál, mert az „egyéni érdemek honorálása” helyett a pedagógus életpályamodell nem megbecsül, hanem büntet. Eltörli például a minőségi munkával, többletfeladatok ellátásával kiérdemelt címeket, címpótlékokat. Sokszor azokat csapja arcul, akik idősebb, nagy tapasztalattal rendelkező, az intézményt a vállukon vivő pedagógusok. A „Pedagógus I.” kategóriába való terelésük valójában visszaminősítés. Semmisnek nyilvánítja a sok tanulással, munkával, saját szabadidőben, akkreditált egyetemi képzéseken megszerzett, egyetemi tanúsítványt adó pedagógus szakvizsgát, a másod- és harmad-diplomát, a megszerzett doktori fokozatot, az eddig végzett szakértői és fejlesztő munkát. Lenulláz minden eddigi eredményt, életutat. Ezzel azt üzeni, hogy amit eddig csináltunk, az értéktelen, kidobható, felejthető rossz volt, és majd ők eldöntik, hogy mi a jó.

Különösen méltánytalan a „Pedagógus I”- be sorolás azokkal szemben, akik pályájuk utolsó harmadában járnak. Ők tanítanak legrégebben. Nekik már nincs idejük, sokszor energiájuk sem az öncélú újrabizonyításhoz. Mióta a pályán vannak, különböző kormányok alatt már többször meg kellett tenniük ezt. Mivel félő, hogy idő, energia, lehetőség híján kimaradnak a minősítő eljárásból, nyugdíjuk is méltatlanul alacsony lesz. Számukra nagyon megalázó ez a pályájuk végére kialakult helyzet. A megbecsülés hiánya itt hatványozottan fájó és egyszersmind érthetetlen, miként a megalázó eljárással a munka és a nyugdíj között választásra kényszerített tanártársaink esetében is. De az is büntetés, amikor az egyetemi végzettséggel rendelkező, általános iskolában tanító kollégákat minősítik vissza, hiszen ők a főiskolai végzettségnek megfelelő bért kapnak. (Miután egyébként hosszú évek alatt formálódott ki az egységes tanárképzés koncepciója, ami most szintén kimúlni látszik.)

Miért nem érdem a magasabb szintű tudás, a magasabb szakmai végzettség? És még nem szóltunk akkor a nem pedagógus munkakörben dolgozókról: rendszergazdákról, szociális munkásokról, gazdasági és technikai dolgozókról, portásokról, takarítókról és konyhai személyzetről. Ők kívül maradtak mindenféle bérfejlesztésen, sokuknak még a munkáltatója is kétségessé vált. Az életpályamodell fokozataiba való besorolás visszásságai önmagukban is felháborítóak. De az a béremelésünk körüli huzavona is.

A bértáblázatok a külső szemlélő számára látványosak. De a jelenlegi megvalósulás sokunknál nem jövedelemnövekedést, hanem jövedelemcsökkenést jelent. Jó esetben egy-két ezer forintos emelkedést, miközben a jelentős pedagógus béremelésről szóló hírek ellenünk hangolják a közvéleményt, a társadalom más, szintén kiszolgáltatott csoportjait. A túlórák eltörlése, beemelése a 32 óra kötelező intézményi benntartózkodás keretébe szintén elégedetlenséget váltott ki. Ezzel egy időben különböző adminisztrációs szabálytalanságokról, horribilis tanári fizetésekről, csalásokról szóltak az irányítóink által kommunikált hírek. A szembeállítás ismét megkérdőjelezte becsületességünket, rontotta hitelünket. Ha ugyanis a túlórák kifizetésénél korábban előfordultak eseti szabálytalanságok, akkor csak annyi lett volna a teendő, hogy a törvényesség erejénél fogva ezeket megszüntetik, a törvénysértőket pedig megbüntetik. De mi, a többség, nem vagyunk csalók! Nem tartjuk a markunkat telhetetlenül, és nem rendelünk a süllyedő hajón konyakot! Sőt!

Számtalan esetben mi fizetünk azért, hogy a munkánkat jól végezhessük. Mi vásárolunk eszközöket, mi tartjuk saját telefonon a kapcsolatot a szülőkkel, kollégákkal. Mi fénymásolunk és nyomtatunk otthon, ha kell. Mi szervezzük az osztálykirándulásokat hétvégékre, hogy tanártársaink ne veszítsenek szakórát, és a kiesett óráik miatt pénzt. Igaz, a tanári kíséretért az iskola nem tud fizetni, nincs rá fedezet. És nem vagyunk naplopók sem. Aki közelről ismeri a közoktatás világát, az tudja, hogy a pedagógusok nem annyit dolgoznak, amennyi a „kötelező óraszámuk”. Az órákra való felkészülés, javítás, adminisztráció, a szaktárgyi és pedagógiai önképzés, a versenyekre való felkészítés, a tanulási gondokkal küzdők segítése, a kulturális és sport programok megszervezése, az azokra való kísérés, a pályázatok írása vagy a kirándulások a 40 órás munkahétbe eddig sem fértek bele. De megtettük, mert a tanári önbecsülésünk, hivatástudatunk, a gondjainkra bízott gyerekek érdeke ezt diktálta. Eddig sem csak gyermekmegőrzéssel foglalkoztunk, ahogyan néhányszor oktatáspolitikusaink a fejünkre olvasták. Oktatásunk eddig sem nélkülözte az értékközvetítést, az értékekre nevelést. Az értékek sokszínűségét hangsúlyozta, ami nem egyenlő az érték-viszonylagossággal, amivel mostanában megbélyegző szándékkal összemossák.

A pedagógiai programok tartalmazták az intézmények oktatással-neveléssel kapcsolatos céljait, hitvallását, tevékenységtervét. A programok, tantervek, intézmények egyébként a tanulás szabadságára épülő társadalmi környezetekben sokfélék, ahogy az oda járó diákok is. Ezeknek az elveknek a jelenlegi oktatáspolitikai szabályozás ellene hat, ahogy más vonatkozásokban, itt is szembe megy a szakmaiság és korszerűség kívánalmaival.

Nem igaz az sem, hogy a 40 óra munkaidőben eddig azt tettünk, amit akartunk, amit a kedvünk tartott. Egy pár éve készült országos felmérés szerint egy tanár hetente átlag 51 órát tölt a munkájával kapcsolatos különféle tevékenységgel. Tehát jóval többet 40-nél. Igaz, ennek egy részét saját időbeosztás szerint. Mivel a pedagógusok nagy része gyermekeit is nevelő, családját ellátó nő, ez a részben kötetlen munkaidő közvetve a család érdekeit is szolgálta.

Most valódi bérkompenzáció nélkül jelentősen növelték terheinket azzal, hogy a 40-ből 32 órát kötelező az intézményünkben tartózkodni. Ebből 26-ban tanórát, szakkört, felzárkóztatást, tehetséggondozást és egyéb rendszeresen végzett oktató-nevelő munkát, további 6-ban mindenféle egyéb munkát vagyunk kötelesek végezni, s mindezt külön is adminisztrálni.

Ez bizony a kötelező órák drasztikus emelése, és az óraterhelés törvényellenes növelése. Bizony, a 24-26 órára készülni kell. Vajon mikor? Hol? Az intézményekben nincsenek meg a tanórán kívüli munkavégzés alapvető feltételei. Zsúfoltak a tanári szobák, sorban állunk a számítógépeknél, sokuknak nincs saját laptopja az iskolában történő munkavégzéshez. Többségünk viszont saját kézikönyvtárral rendelkeznek odahaza. Ott minden, amit használni szoktunk, kézre is áll, nem úgy, mint az iskolai könyvtárban, ahol egyébként is gyakran órákat kell tartani a teremhiány miatt.

Nemcsak a jövedelmi viszonyaink nem fognak érezhetően javulni a pedagógus életpályamodell bevezetésével. Tekintélyünk, társadalmi megbecsültségünk sem fog nőni ilyen körülmények között. Miért is nem? Az oktatási kormányzat kommunikációja, az új törvények, jogszabályok azt sugallják, azt éreztetik, hogy nem bíznak sem bennünk, tanárokban, sem a szülőkben és a gyerekekben. Méltatlanok vagyunk a bizalomra. Kiskorúak, ahogy az egész társadalom, akiknek meg kell mutatni az egyetlen helyes utat, s akiket büntetéssel az úton is kell tartani. Márpedig a bizalom tanár és diák, tanár és tanár, tanár és szülő, tanár és vezető, iskola és társadalom között nélkülözhetetlen, hiszen a felelős, felnőtt, állampolgári lét alapja. Az egyentanterv, az egyenszabályok, az egyenfizetés, a tervbe vett egyentankönyvek felszámolják a pedagógus szakmai önállóságát és szabadságát. Szinte percről percre való elszámoltatásunk egyértelművé teszi, minket nem partnernek tekintenek egy közös nagy feladatban. Csak arra vagyunk jók, hogy szó nélkül tegyük, amit valódi egyeztetések nélkül feletteseink előírnak, parancsolnak. Az iskola világával szembeni korszerűtlen, nem a jelen kihívásaihoz igazodó, inkább múltba révedő, teljesíthetetlen elvárások újabb elemét jelentik annak a rendszernek, amelyben bármikor bármelyikünkről állítható, hogy rosszul végzi a munkáját.

Úgy érezzük, alattvalók lettünk. Csak lopva, titokban, szabályt szegve lehetünk szabadon gondolkodó és cselekvő, kreatív tanárok. Az új rend félelmet szül, állandó szankciókkal riogat, bizalmatlanságot és bizonytalanságot kelt, kiszolgáltatottá tesz. Mindez pedig teljesítmény- és személyiségromboló diáknál és tanárnál egyaránt.

Új kinevezési/átsorolási dokumentumunk átvételekor tájékoztat bennünket a KLIK arról is, hogy állami-önkormányzati alkalmazásban levő tanárként automatikusan a Nemzeti Pedagógus Kar tagjaivá váltunk. Jogilag és erkölcsileg is aggályosnak, észérvekkel megmagyarázhatatlannak tartjuk, hogy a törvény erejénél fogva tagjai lettünk egy olyan szervezetnek, amely a gyakorlatban még hónapokig nem is létezik, amelynek alapszabályait, működési rendjét most kezdi kidolgozni egy erre megbízott csoport. A pedagógus kar egyébként önmagában vállalható szakmai testület lenne. Átlátható, világos szervezeti és működési szabályzattal, szabad döntésen alapuló belépéssel. Az azonban mély meggyőződésünk, hogy nem lehet az alulról szerveződő szakszervezeteket kiváltó érdekképviseleti szervezet. De nem lehet a pedagógustársadalom egyetlen civil-szakmai szerveződése sem. Nem lehet eszköze a tanárok megregulázásának, véleménynyilvánítási szabadságuk elfojtásának. Nem kínálhat utakat és eljárásrendeket a büntetéshez, megszégyenítéshez, megfélemlítéshez, megalázáshoz, megtorláshoz. És legfőképpen: amennyiben szakmai és érdekvédelmi feladatokat kíván ellátni, hogyan várhatja el bárki, hogy e majdani testület által deklarált szabályoknak és értékeknek az ezeket látatlanban aláíró pedagógusok megfeleljenek? Ha meg érdekvédelmi szervezet, hogyan lehetséges, hogy működése megkezdése előtt jó félévvel, máris a lehetséges elbocsátás fenyegető rémét vetíti azokra, akik joggal tesznek fel kérdéseket e leendő szervezettel kapcsolatosan, vagy nem írnak alá bianco-csekket.

Sorolhatnánk hosszasan a problémákat, melyek a tanárok, diákok, szülők mindennapjait keserítik meg, pedig nem kellene így lennie. Nem folytatjuk a sort. De megkérdezzük. Miért hagytuk, miért hagyjuk, hogy így legyen? Egy határhoz érkeztünk, és ezt a Rubicont sokan nem akarjuk átlépni. Szolgatanár csak szolgadiákot oktathat és nevelhet, szolgaiskolában és szolgatársadalomban. Mi nem alattvalókat akarunk nevelni. Hanem szabad polgárokat, felelős, kritikusan gondolkodó fiatal felnőtteket. A társadalom, a szülők, a diákok és egymás partnerei szeretnénk lenni ebben a nagy vállalásunkban. Partnerek az együttműködésben, a megbecsülésben, az egymás iránti bizalom felépítésében.

Pécs, 2013. október 2.
Bosnyákné Szűcs Erzsébet
Fekete Zsófia
Pethőné Nagy Csilla
Rózsahegyi Ágnes
Zsombori Barbara

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

János | 2013. november 5.
Még egy kis adalék. Konferencia, konferencia hátán, de sajnos többségük a politikai színtérhez idomuló eszközökkel, módszerekkel történik. Itt a pedagógus nem a saját pályáján játszik, tehát eleve vesztésre áll. Állítsuk talpára az egészet! Jelenleg az veszélyezteti a munkahelyét, aki - esetenként hangosan, netán harsányan - fejti ki kritikai észrevételeit azokkal szemben, akik gyereket csak ünnepségen látnak. Legyenek olyan módszertani konferenciák, ahol a rendszert hűen kiszolgáló pedagógusok bizonyítják be, hogy fel lehet készülni 25-26 tanórára egy héten - a tanáriban! Legyen közben fogadóóra, bömböljön az iskolarádió, és legyen 1-2 váratlan helyettesítés is... Ne azok hangoskodjanak, akik tudják, hogy ez lehetetlen, hanem azok bizonyítsák be a rendszer működőképességét, akik az egészet kitalálták, vagy egyetértenek vele. És nem egy, hanem mondjuk 10 egymás utáni napra tessék felkészülni és bemutató órát tartani a kollégák előtt, akik ráadásul sokkal elnézőbbek, mint a gyerekek... Gyanítom, kevés ilyen konferenciára lenne jelentkező.
János | 2013. november 5.
A korlátlan hatalom a maga gőgjével, mindenek felettiségének biztos tudatában iszonyatosan nehéz terheket rak a neki kiszolgáltatottakra. A pedagógus két, de leginkább 3-4 tűz között vergődik. Hivatástudata arra ösztönzi, hogy - bocsánat a rossz hasonlatért - "selejt nyersanyagból" remekművet alkosson. Vérében van a cogito, ergo sum, a valóságban viszont azt tapasztalja, hogy cogito, ergo nagy valószínűséggel ellehetetlenülök. Közvetítsem az állami elvárásokat, a kampányszövegeket olyanoknak, akik csak a hírekből értesülnek róla, hogy az ország jobban teljesít, miközben jó esetben csak hétfőn tiszta a gyerek ruhája, pénteken már retkes, szutykos, anyjának annyi pénze sincs, hogy beutazzon szülői értekezletre a körzeti iskolába? Öltözzek elegánsan, miközben egyik napról a másikra élek és három gyereknek osztom szét a tízóraimat, hogy ne forduljanak ki az éhségtől a padból? Vagy egy másik iskolában még a telefonomat se merjem elővenni, mert teleszájjal röhög ki a szünetben újgazdagék gyereke a 200 ezres mobil kütyüjét lóbálva a kezében? Könyv, színház, mozi? Ugyan már... Esélyegyenlőség? Mese. Hemzseg a panaszoktól a fórum (üzenő), nincs ember az iskolákban, a KLIK-ben, aki meg tudna válaszolni egy munkaügyi kérdést? Egyszerűbb elhárítani, megtagadni már a felvilágosítást is, járjon utána az érintett, ha akar? Ki gondolja komolyan, hogy felsőbbrendűék válaszolnak majd egy ilyen levélre? Erkölcstan??? Ezektől??? Hittan??? Kiben kehet hinni, amikor megbízni senkiben?
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.03.31.
Húsz oktatási és civil szervezet kéri az új alaptanterv bevezetésének halasztását
Több mint húsz szakszervezet és közoktatásban aktív civil szervezet írta alá azt a nyílt levelet, amely az új NAT halasztása mellett azt is kéri, hogy legyen szava az érintetteknek az éretts...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.03.31.
NAT-hatás: látatlanban kell tankönyvet rendelni
Úgy kell megrendelniük az idén szeptemberben bevezetésre kerülő új Nemzeti alaptantervhez (NAT) illeszkedő tankönyveket az iskoláknak, hogy azok még el sem készültek – derült ki a Könyvt...
(Forrás: Népszava)
--
2020.03.31.
Tantárgyak az iskolában? Ugyan, felejtsük el!
Nem fognak teljesen megszűnni a hagyományos tantárgyak a finn iskolákban sem, de egyre nagyobb teret kap a témaközpontú, gyakorlati helyzetekhez alkalmazkodó oktatás. A finn reformerek szerint...
(Forrás: index)
--
2020.03.31.
Szülői Hang: vonják vissza a hatévesek beiskolázásának új rendszerét
A Szülői Hang Közösség felmérést végzett az iskolaérettség elbírálásának új rendszeréről az érintett szülőkkel, az adatokkal pedig a szakmai egyeztetésekhez szeretnének hozzájá...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.03.31.
Az egész ország rákattant, de nem távoktatás, ami most zajlik. Hogy mi ezzel a baj?
Bár több intézmény évek, sőt évtizedek óta kísérletezik az oktatás bizonyos elemeinek virtualizálásával, az országban most zajló hirtelen átállásra senki nem volt felkészülve. A Szegedi...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.03.31.
Jelentés a perifériáról: „A szülők és a pedagógusok viszik a hátukon a rendszert”
Németh Katalinnal, a Pécsi József Nádor Gimnázium és Szakképző Iskola igazgatójával beszélgettünk arról, hogy milyen problémákba ütközhet a digitális távoktatás egy hátrányos helyzet...
(Forrás: Pécs ma)
--
2020.03.28.
Távoktatás? Nem most van a nagydolgozatok íratásának ideje
„A kényszer szülte átállás a digitális távoktatásra nálunk most aránylag gyorsan megtörtént” – mondta a HVG-nek Ignácz István, Európa első roma nemzetiségű középiskolája, a...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.03.28.
Pörög a távoktatás: mi lesz az évvégi jegyekkel?
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma tájékoztatása szerint a számonkérések módja lehet például beadandó dolgozat, prezentáció vagy videós beszámoló, de használhatnak valamilyen teszt...
(Forrás: eduline)
--
2020.03.28.
Májustól vakáció, augusztustól új tanév - a Pedagógus Kar ötlete
Észrevételei vannak a digitális átállással kapcsolatban a Nemzeti Pedagógus Karnak. Pontos napirendet és a tananyag mérséklését javasolja a Nemzeti Pedagógus Kar a digitális távoktatásban...
(Forrás: Infostart)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  Szilágyi István

Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  OFOE

Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)

--
  Harmat Krisztina

Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina

--
  Szilágyi István

Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  Doroginé Kiss Ildikó

Tisztelt Egyesület!
Nyelvtanárként 2019 szeptember közepétől december 20-ig (téli szünet kezdete) az én tanulócsoportomat összevontam az említett idő alatt táppénzen levő kolléganőm csoportjával heti 3 órában. Ez összesen 3 osztályt érintett, ami heti heti 9 összevont órát jelentett. Mikor rákérdeztem, hogy ezért jár-e túlóra íj vagy valami plusz bér, azt a választ kaptam, hogy nem mert az összevont órákért semmi sem jár. Ráadásul ugyanígy több mint három hónapot már a tavalyi évben is helyettesítettem ugyan így. Kérdésem, valóban nem jár az összevont órák után túlóra? Mit mond erről a jogszabály?
Üdvözlettel: Doroginé Kiss Ildikó, tanár

--
  OFOE

Kedves Láng Róbert! Ime a szabály
Mt. 123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.

(2) A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

(3) A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

(A választ Nagy Erzsébettől, a PDSZ szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Gyimesi Krisztina! A PDSZ szakértőjétől, Nagy Erzsébettől kaptuk a következő választ:
1. A Kjt. 23/B. § -a adott mint lehetőség:
(1) A teljes munkaidőben foglalkoztatott közalkalmazott írásbeli
kérelmére a munkáltató köteles a kinevezésben heti húszórás
részmunkaidőt kikötni, ha a közalkalmazott a kérelem benyújtásakor az
Mt. 128. §-ában foglalt fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe.
(2) A munkáltató a közalkalmazottnak a munkaidő egyenlőtlen
beosztására vonatkozó kérelmét csak abban az esetben tagadhatja meg,
ha az számára lényegesen nagyobb munkaszervezési terhet jelentene. A
munkáltató köteles írásban megindokolni a kérelem megtagadását.
(3) A részmunkaidő kikötése
a) a fizetés nélküli szabadság megszűnését követő naptól,
b) ha a közalkalmazott betegsége vagy a személyét érintő más
elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől
számított harminc napon belül ki kell adni rendes szabadságát, a
szabadság leteltét követő naptól hatályos.
A b) pontban foglaltak alkalmazása esetén - a felek eltérő
megállapodása hiányában - a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő első munkanapon meg kell kezdeni.
Eltérő megállapodás esetén a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő harminc napon belül meg kell
kezdeni.
(4) A kérelmet az (1) bekezdés szerinti fizetés nélküli szabadság
igénybevételének megszűnése előtt legalább hatvan nappal kell a
munkáltatóval közölni. A kérelemben a közalkalmazott köteles
tájékoztatni a munkáltatót
a) a fizetés nélküli szabadság igénybevételére jogosító gyermeke
harmadik életéve betöltésének időpontjáról, továbbá
b) ha egyenlőtlen munkaidő-beosztásban kíván dolgozni, a
munkaidő-beosztásra vonatkozó javaslatáról.
(5) A (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően a nevelési-oktatási
intézményben pedagógus munkakörben foglalkoztatottak esetében a
kérelmet a fizetés nélküli szabadság tartama alatt, a tanév szorgalmi
időszakának befejezését, illetve az első félév befejezését megelőző
hatvan nappal korábban kell a munkáltatóval közölni.
(6) A (3) bekezdés szerinti időponttól a közalkalmazotti jogviszony
alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli vagy természetbeni
juttatás tekintetében e törvény erejénél fogva az időarányosság elve
alkalmazandó, ha a juttatásra való jogosultság a munkaidő mértékével
összefügg.
(7) Az (1) bekezdés szerinti kérelem alapján kikötött részmunkaidőben
a munkáltató a közalkalmazottat
a) a kérelem szerinti időpontig, de
b) legfeljebb a gyermek négyéves koráig, három vagy több gyermeket
nevelő közalkalmazott esetén a gyermek hatéves koráig
köteles foglalkoztatni. Ezt követően a közalkalmazott munkaidejét a
kérelem benyújtása előtti mérték szerint kell megállapítani.
(8) Az (1)-(7) bekezdés nem alkalmazható a vezetői megbízású
közalkalmazott tekintetében.
Ekkor a kötött munkaidő a részmunkaidő 80%-a lesz, pl. félállás esetén
heti 20 óra, és a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő is a
csökkentett munkaidő 55-65 százaléka. (félállásnál heti 11-13 óra). A
szabadság ugyanannyi marad, csak a távolléti díj, ami a szabadság
idejére jár, az időarányos illetmény alapján lesz megállapítva.
Sajnos a köznevelési törvény szerint nincs már külön napközis
munkakör, ezért azt is tanító szakképzettséggel kell ellátni alsó
tagozaton. Maradnak olyan egyéb foglalkozások, amelyek nem
végzettséghez kötöttek: szakkörök, tehetséggondozó, tanórán kívüli
foglalkozás, tanórán kívüli programok szervezése, lebonyolítása.

--
  OFOE

Tisztelt Szodrai Csilla! A szakképzési törvény 127 § 6 szerint annak, aki már alkalmazott, mindenképp ki kell fizetni, aki új, annak megállapodás esetén:
A munkáltatói jogkör gyakorlója a szakképző intézmény alkalmazottjával megállapodhat a szakképző intézményben eltöltött legalább tizenötéves munkaviszony esetére jubileumi jutalom biztosításában. Az Nkt. e törvény hatálybalépését megelőző napon hatályos rendelkezései szerinti szakgimnázium, illetve szakközépiskola alkalmazottja esetében az ilyen megállapodás a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerinti feltételekkel kötelező azzal, hogy a jubileumi jutalomra jogosító időszakban a közalkalmazotti jogviszony és a szakképző intézménnyel fennálló munkaviszony időtartamát egybe kell számítani. (A választ Juhász Ágnes adta meg.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek