OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2013. október 23.
» Hozzászólások (0)

Egy film tanulságai avagy mi az iskolai demokrácia minimuma?

2013 januárjától áprilisig az Örökmozgó Filmmúzeum „Okkal lázadók?” c. ifjúsági filmtörténeti klubot tartott. „A filmklub többek között olyan kérdésekre kereste a válaszokat, hogy (…) miért lázadnak a fiatalok? Van-e okuk rá? (…)  Mi a helyzet akkor, ha a korlátok megszűnnek? Ebben az esetben mi ellen lehet lázadni? Mi történik, ha a felnőttek nem engedik érvényesülni a fiatalokat? Ki, vagy mi tartja őket vissza attól, hogy kibontakozzanak?”

A szériában mutatták be Almási Tamás 1980-ban készített Ballagás c. filmjét is, melyet egy érettségi előtt álló osztályról szól, akik egy – a wikipédia leírása szerint – „féktelen őrjöngésbe” átcsapott iskolai buli utáni durva felelősségre vonás után elhatározzák, változtatnak. Azt mondják, mivel „az iskola nem önmagától ilyen szar”, és mert „az egész suli abból áll, hogy előírják nekik, hogy mire van szükségük” változtatnak rajta: mivel az „érettségi csak egy fölösleges marhaság, egy ceremónia” nem fognak érettségizni, „csak tanulni”. A Wikipédia cikke csak annyit emel ki: „lázadni kezdenek”. A házirendet megszegik: tanítás közben engedély nélkül elhagyják az iskola épületét.” Majd minden, ami konstruktívat a gyerekek időközben tesznek elegánsan „kifelejtve” a film végkifejletére koncentrál: „Az ifjak törekednek a világ megváltoztatására, az érettségi hatására viszont már egyéni elképzelésekkel és jövőképpel rendelkező fiatalok válnak belőlük.” A leírás alapján egy korukból adódóan lázadásra vetemedett kis csürhét láthatunk magunk előtt, akik aztán magukhoz térnek, és egyszer csak „jövőképpel fognak rendelkezni”. És vajon mi lesz ez a jövőkép? Majd mesélik az iskolára panaszkodó  unokáiknak beletörődően, hogy „egyszer én is lázadtam, de minek?”

A port.hu leírása ennél kicsit cizelláltabban fejti ki a film lényegét, de végül hasonló morállal szolgál: „Az iskolai nyomozás stílusa miatt az emberi és személyiségi jogaikban többszörösen megsértett diákok tanítási óra közben, engedély nélkül elhagyják az iskolaépületet. Hatalmas ambícióval szervezkednek, hogy együtt megváltoztassák a világot. Amíg a ballagás csupán érzelmileg hat rájuk, az érettségi vizsga már egyéni érdekeiket felismerő individuumokat csinál belőlük.”

Ez a film azonban ennél sokkal többet és valami egészen mást mondott.

A film vége előtt a fiatalok, nagyon is fontos dolgokat tesznek! Részletesen megbeszélik, és leírják, hogyan és mit szeretnének változtatni, maguk tartanak tanórákat olyasmikről, ami őket érdekli: gondolkodnak és cselekszenek. A tanárok persze kárörömmel figyelik, hogy hogyan omlik össze kártyavárként a diákok által felépített szép álom, hiszen már „nincs már mi vagy ki ellen lázadni”.

Hogyan, miért lett mindez eleve kudarcra ítélve? Sok válasz adható erre a kérdésre. Az osztályfőnök már előre megadja az elsőt: „Azt hiszitek, hogy szóba áll veletek valaki? Hogy meghallgatnak? A gondjaitokat?” Más szóval: hogy emberszámba vesznek? Majd az egyik diák folytatja: „Az a baj, hogy Jutka néninek igaza van. Mindent csak látszat után ítélnek meg, és nem történhet semmi lényeges.” Bár érthető a tanárnő dühe, érződik, ő sem veszi komolyan a diákokat. Hiszen alapjában véve igaza van: ő csak a realitás talaján állva kimondja a meglátásait.

Ugyancsak osztályfőnökuk Jutka néni mondja ki azt is: „Azt hiszitek egy botrány, egy elhatározás, és minden másképp lesz. A szüleiteket, egy életvitelt, egy kialakult gondolkodásmódot nem tudtok csak úgy megváltoztatni.” Majd rövidre zárva a vitát, feloszlatja az ad hoc gyűlést: „Ahelyett, hogy ezzel foglalkoztok, inkább tanulnátok.” Hiszen neki is megvan a maga baja, a maga élete, hogyan váltsa meg egy maroknyi lázadó fiatal életét? Mégis felmerül a nézőben, hogy ez megért volna egy hosszabb, sőt egy nagyon hosszú vitát. Hogy ez, ami helyett „inkább tanulni kéne”, nem épp az élet egyik legsarkalatosabb pontja? S vajon ha Jutka néni olvasott volna A. S. Neillről, ismerte volna a létező (!) demokratikus iskolák gyakorlatát, akkor nem tudott volna-e valami építőbb jellegűt hozzátenni ehhez a beszélgetéshez a szokásos lebaltázásokon kívül?

Valójában, a gyerekek, vagy inkább már fiatal felnőttek valami olyasmire jöttek rá, amire rájönni veszélyes: hogy a tanárok „hogy is gyakorolhatnák a demokráciát, ha soha nem tanulták?” A baj az, hogy végül a filmbeli diákok sem tanulták, sőt még a maiak sem tanulják. „Egyéni érdekeiket felismerő individuumokká” válnak – ez pozitívan hangzik, vagy szeretne hangozni, azonban inkább csak az derül ki belőle: a közösséget és annak közös álmát sutba dobva, kiábrándultan és kudarcot vallva mennek ki a fiatalok az iskola falai közül a „Nagybetűs Életbe”. Na, ez már cseppet sem optimista érzés!

A film ez által nem ad semmi választ egy csomó nagyon lényeges kérdésre, csak egy hatalmas nagy kérdőjelet hagy azok fejében, akik többet szeretnének belelátni az „én megmondtam”-ot szajkózók kaján vigyoránál. Ám éppen ez a kérdőjel az, ami a film mondanivalóját adja: jogos-e az iskolások lázadása, és ha igen lehetne-e másképp, jobban csinálni? Meg lehet-e változtatni a kialakult gondolkodásmódot? El lehet érni, hogy a tanár emberszámba vegye a gyereket és ennek folyományaként a gyerek is a tanárt, és más irányt vegyen a Mark Twain által olyan frappánsan „tanár és diák szervezett harcá”-nak nevezett hagyományos iskolai lét? El lehet azt képzelni, hogy ne egy totális káoszba fulladjon egy közösség élete, amelyben a gyerekeknek beleszólási jogot adnak saját tanulásukba, saját életükbe?

Ma már nem hipotézis a válasz: igen, lehetne, sőt lehet. Élő példa erre a világon elsőként 1921-ben megalakult és azóta is töretlenül működő angliai Summerhill Iskola, és a mintáját követő, sajnos kisszámú demokratikus iskola szerte a világban.

Visszatérve eredeti kérdésünkre mit tanultak a demokrácia helyett a mai tanárok az iskolában: paternalizmus és korporativizmust, amit szép szóval diákönkormányzatnak hívnak. A bizonyíték erre, hogy szinte tiltakozás nélkül lenyelik a az őket gyereksorba taszító Nemzeti Pedagógus Kart. Csodálkozunk, hogy csak a pedagógusok legjobbjai tiltakoznak a pedagógus kari kötelező tagság ellen, és kevesen tiltakoznak annak léte ellen is.. Még ők is két évtizedig vígan működtették az iskolákban a diákönkormányzatokat, amelyek semmiben nem különböznek a pedagógus kar működésétől. A diákönkormányzatnak minden gyerek tagja, automatikusan, amint belép az iskolába. A diákönkormányzat egész rendszerét nem ők, hanem nekik alakították ki mások. Ha valami ellen tiltakoznak, akkor a tanárok arra hivatkoznak, hogy velük ezt nem beszélik meg, csak a diákönkormányzattal, (akik addigra pontosan tudják, hogy hatalmukat honnan kapták, és ki biztosítja számukra privilégiumaikat). Így húzzák ki a rebellió méregfogát, ahogy ez majd a pedagóguskarral velük szemben is menni fog. Csodálkoznak hát a pedagógusok, hogy egykori tanítványaik most rajtuk fognak ki ugyanazzal az eszközzel, amit ők gyakoroltak rajtuk? Lehet, hogy korábban kellett volna gondolkodni? A diákönkormányzatok törvényi előírása az iskolában nem a demokrácia minimumát garantálja, hanem felszámolja a demokráciát. Az igazi demokráciát egy másik modell jelentené: a közös tanár-diák önkormányzatok. Ugyanezek adhatják meg a választ a szociális kérdésre is, amit fogalmi bunkóként szoktak használni minden igazán demokratikus törekvés ellen.

De mit jelent ez a gyakorlatban? Hogyan lehet elkezdeni az iskolában? Leonard Turton, aki ma az angliai Summerhill Iskola tanára, korábban így kezdte: „Amikor egy szeptemberben tanítani kezdtem egy állami iskolában, harmincnégy gyerek ült velem szemben. Arra gondoltam, hogy túlsúlyban vannak, hiszen korábban a saját iskolámban sokkal kisebbek voltak a csoportok. Azt mondtam a gyerekeknek: nem tudom odaadni nektek a hatalmamat, mert akkor kirúgnának, mert én a hatalmamat az államtól kapom. De meg tudom osztani veletek a hatalmat az iskolai osztály életének irányításában. Ezt megtehetjük a tanulás kérdéseiben, de megtehetjük az egész osztályélet vonatkozásában. Akarjátok-e ezt? A gyerekek igennel válaszoltak. Ekkor demokratikus tanácskozásokat javasoltam, és megmutattam a gyerekeknek, hogy hogyan működnek ezek. A szabályok megértése után a gyerekek maguk is megpróbálták a gyűléseket működtetni. Elmondtam azt is, hogy szeretnék tereket létrehozni a teremben, tereket, ahol élni lehet. De ehhez arra lenne szükség, hogy a területet, amit ma a padok foglalnak el, csökkentsük. „Akarjátok ezt?” – kérdeztem. Akarták. Az iskola épületében nagy osztálytermek voltak (az iskolát 1921-ben építették). Kisebb padokat szereztünk be, amiket az iskola pincéjében találtunk, és akkor a padok körül kialakultak terek. És akkor együtt eldöntöttük, hogy mi legyen ezeken a felszabaduló helyeken. A közös döntések nyomán kialakult egy hely, ahol barkácsolni lehetett, lett sakkasztal, művészeti terület, tér arra, hogy előadásokra készüljenek stb. Így kialakultak az életterek, és kialakultak a velük kapcsolatos konfliktusok, mert például ezek a tevékenységek zajosak voltak, vagy valaki elvette a másiktól a fát, amivel éppen dolgozott. Ezzel egy újabb terület keletkezett, amit a demokratikus gyűléseken meg kellett beszélni, és amit szabályozni kellett.

Amíg a gyerekek sorokban ülnek egymás mögött, addig ott nincs élet. És a dolog elkezdett élni. Bizottságokat hoztak létre. […] Az egész osztály működéséhez kitaláltak egy rendszert, amivel mindenki, aki elvégzett valamilyen munkát, kapott egy jutalmat egy bélyeg formájában. Nekem ez a rendszer nem tetszett ugyan, de a gyerekeknek igen, és én elfogadtam. Aki valamit elvégzett, kapott szabad időt vagy más jutalmat. A dolgokat a demokratikus gyűléseken beszéltük meg, voltak speciális gyűlések is. Szerencsére olyan iskolavezetőm volt, aki támogatott. A gyakorlatban ez úgy nézett ki, hogy a reggeli érkezés utáni időszakot a gyerekek maguk szervezték, és aztán jöttek hozzám, hogy elkezdhetek tanítani, és amikor én kész voltam, akkor ők egyedül tették rendbe az osztályt körülbelül egy fél óra alatt.

Röviden szólva az életük egy részéért felelősek lettek. Ennek az egésznek persze aztán híre ment az iskolában. Egyrészt úgy, hogy a gyerekek, akik velem töltötték a délelőttöt, délután más tanároknál voltak, és ott rettenetes dolgokat műveltek. Feleseltek, sztrájkoltak, felfordították a padokat. Ilyen dolgokat nálam az osztályban nem tettek volna… Ekkor fiatalabb tanárok jöttek hozzám, és kérdezték, hogy mit csinálok, kérdezték, hogy láthatnák-e ezt. A tanárok – és később a más osztálybeli gyerekek is – meglátogatták a tanácskozásainkat, és volt, aki a tanárok közül azt mondta: ezt én is megpróbálnám. Ekkor elmondtam, hogy hogyan is kezdtük ezeket a dolgokat. Amikor azután a tanárok más osztályokban is elkezdték a gyűléseket, nem értették, hogy miért működnek ezek ilyen jól. Erre azt mondtam, hogy ezek a dolgok nagyon természetesek. A dolog vége az lett a második év végére, hogy ilyen tanácskozások működtek mind a hét osztályban, ahol összesen kb. 200 gyerek volt. Ennek nyomán azután az egész iskola kultúrája megváltozott. Így például kialakult az a rendszer, hogy ha egy osztály gyerekeinek valami problémája volt egy másik osztálybeli gyerek viselkedésével, akkor összehívhattak abban az osztályban egy speciális gyűlést, annak a gyereknek a dolgait megbeszélni. Egy ilyen esetben a tanár megállította a tanítást, és akinek problémája volt a másik gyerekkel, elmondhatta, hogy mi történt. Egyszer egy felügyelő látogatta meg az iskolát, és beszélt az igazgatóval. Én ezt a felügyelőt közelről ismertem, mert együtt jártunk a tanárképzőbe, és elmondtam neki, hogy mivel a gyerekek még nem tudnak igazán írni és olvasni, én nem fogok nekik sok történelmet tanítani (hiszen amúgy sem tudják olvasni a könyvet), hanem le fogom ezt faragni a minimumra, a természettudományok oktatását is le fogom redukálni. Mindez időt szabadított fel. Ekkor az igazgató arra kért, hogy vegyek át egy másik osztályt, fiatalabb gyerekekkel, akikkel komoly gondok voltak, és azt mondta, hogy őt nem érdekli, hogy mit tanítok, de legyen a gyerekeknek egy jó éve, ahol élvezhetik az életet. Ez az iskola nem egy demokratikus iskola volt, pláne nem Summerhill, de bizonyos értelemben értékesebb volt annál, mert Summerhill létezne nélkülem is, de az az iskola nélkülem soha nem lett volna azzá, amivé végül lett.

A több felelősség lehetőséget ad arra, hogy a gyerekek a környezetük tulajdonosává váljanak! Ebben leszünk „üzleti” partnerek. Ezután már nem az van, hogy vannak ők, és vagyok én mint tanár, és szemben állunk. Amit csak lehetett, úgy alakítottam, hogy a gyerekeknek jobb legyen, de persze nem lehet mindent megtenni. Nem dönthettek például arról, hogy egy közös rituálé keretében kezdjük és fejezzük be a napot, de arról igen, hogy ezt hogyan csináljuk. Én is megtettem a magamét, eltávolítottam a tanári asztalt, ami az egyik sarokba került a fal mellé. Így aztán egyre több területen kaptak lehetőséget a gyerekek. Ha például volt valaki közülük, aki bántotta a többieket, aki lehetetlenné tette az életet az osztályban, akkor ezt megbeszélve a tanácskozás után lementek az igazgatóhoz, és elmondták, hogy ez és ez történt, és kérték, hogy azt a gyereket az igazgató küldje haza két napra, ami meg is történt.

Így erősödött a csoport hatalma, befolyása saját életükre. Így jutottunk el oda, hogy az osztályomban nem volt rendzavarás. Az állam, ha akarná, le tudná faragni a tantervből az értelmetlen és szükségtelen dolgokat. Így lehetne időt teremteni arra, ami fontosabb, de ezt nem teszik. Harminc gyerek egy szűk teremben: ez egy lehetetlen helyzet. A környezet nem alkalmas arra, hogy abban egy közösség éljen.”

Felmerülhet azonban az is, hogy a demokráciának ezt a maximumát nem mindenhol lehet vagy szabad bevezetni, ám mégis van egy bizonyos elszántság egyesekben, hogy valahol rálépjenek erre az útra. Mit tehetnek ők? Íme egy minimum-program: „Amit általában mondok, amikor a demokratikus folyamatot bemutatom egy iskolagyűlés keretében, az az, hogy arra kérem a résztvevőket, hogy minden olyan dolgot javasoljanak a napirendre, amely szerintük egyrészt jó lenne, ha azt az iskolában követnék, illetve minden olyan dolognak is adjanak hangot, ami problémát jelent. Hatévesek is képesek ezeket megérteni, és lesz is véleményük. Ha valami olyasmit javasolnak, ami ellenkezik az állami törvényekkel, akkor erre rá kell mutatni. Ha az, amit javasolnak ellentétes az iskolai szabályokkal, akkor a javaslatot továbbítani kell a megfelelő hatósághoz, azzal, hogy az iskolagyűlés javasolja a változtatást. Minden egyéb esetben bármit, amit elfogadnak, meg kell valósítani, különben a gyűlés nem lesz igazi. Ha azonban a tanári karban erős ellenállás van ez ellen az elv ellen, akkor az elfogadott javaslatokat eleve úgy kell fogalmazni, hogy azok javaslatok a tanári testületnek. Így a rendszer egy kétkamarás törvényhozássá alakul, amelyben a felső ház elfogadhatja az alsó ház javaslatait.” (Jerry Mintz) Mindez tűnhet önáltatásnak, de ha jobban belegondolunk, ez a vegyes rendszer még mindig nagyobb szabadságot ad a gyerekeknek és tanároknak, mint az átlag rendszer, és ha egy iskolában esély sincs a maximum elérésére, akkor sokszor a minimum lehet a maximum. Nem beszélve arról, hogy ha hirtelen a maximumot kezdenénk prédikálni valakinek, aki a demokratikus iskolákat nem ismeri, könnyen elfordulhat tőlünk, mert bolond álmodozónak tart. Egy fejlődés kiindulópontja, ami, ha működik, oszlatja a félelmeket, ahonnan el lehet indulni és újabb kérdéseket lehet bevonni az alsóház napirendjére, még akkor is, ha ezek csupán javaslatok, de már a megfogalmazásuk is egy fontos lépés kifele a némaságba szorítottságból. A demokrácia, az empowerment ott kezdődik, hogy valaki megfogalmazza, amit szeretne, és van egy gyűlés, ahol ezt a többiek előtt megteheti, ahol senki nem fogja be a száját!

Vannak, akik önismereti foglalkozásokon próbálják ki a gyerekekkel a demokráciát, de természetesen a különböző korosztályokkal való foglalkozás más és más problémákat vet fel, hiszen a még „szűz” kicsikkel bizonyos szempontból könnyebb dolga lehet a nevelőnek, mint a már „begyöpösödött” kamaszokkal. Ám mindenkit arra kellene buzdítani, hogy ne hátráljon meg a nehézségek elől, mert hosszú távon nagyon is meghozza gyümölcsét a befektetett munka.

Fóti Péter – Miskolczy Zsuzsanna

Források:

Okkal lázadók? - Ifjúsági filmtörténeti filmklub

wikipédia Ballagás cikk

port.hu Ballagás cikk

A filmből rövid részlet

Fóti Péter: „A demokrácia nem magától értetődő, de nagyon erős”

Jerry Mintz: Szabadság és demokrácia az oktatásban / Eötvös Kiadó 2013 (részletek a könyvből itt találhatók)

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.01.19.
Most megszüntetni a médiaismeret tantárgyat olyan, mint monszun idején megszabadulni az esőkabátoktól
A médiatanárok és a tanagyagot kialakító film- és médiatudománnyal foglalkozó kutatók felháborodtak a kivezetésről szóló hír hallatán. Hartai László, az ELTE Filmtudomány tanszéké...
(Forrás: 444.hu)
--
2020.01.19.
Ragaszkodnak az SNI-s gyerekek szülei a bezárásra ítélt egri általános iskolához
Tavaly februárban jogerős bírósági ítélet mondta ki, hogy fel kell számolni a szegregációt több hazai iskolában. Az egyik érintett iskolát, az egri Móra Ferenc Általános iskolát fenntart...
(Forrás: 444.hu)
--
2020.01.19.
Századvég: A magyarok kétharmada igazságtalannak véli a gyöngyöspatai roma családok kártérítését
A miniszterelnök és más kormánytagok azóta is hangoztatják, hogy a szegregált romáknak nem akarják kifizetni a bíróságon megítélt kártérítést. A Századvég közleménye alapján má...
(Forrás: 24.hu)
--
2020.01.19.
Huszártelepen majdnem áldozatul estek a szegregáció elleni harcnak
A gyöngyöspatai per kapcsán ismét a középpontba került az iskolai szegregáció témája. A kártérítés híre könnyen bírósági eljárások tömegét generálhatja, akár az olyan helyeken...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.01.19.
Pénz helyett képzést adna az állam a gyöngyöspataiaknak
Dacára annak, hogy a Kúrián a mai napon jogerőre emelkedik a a gyöngyöspatai ítélet, amely százmilliós nagyságrendű kártérítést adna roma családoknak, a magyar kormány kitart azon á...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.01.19.
Megtagadott ítélet: máig sem kapták meg az évekig szegregált gyerekeknek jogerősen járó kártérítést Gyöngyöspatán
Horváth László, a térség fideszes országgyűlési képviselője Farkas Lilla felvetésére úgy reagált: neki választott képviselőként minden, a körzetéhez tartozó település ügyével...
(Forrás: Népszava)
--
2020.01.19.
A gimnáziumi vezetők azt kérik, 2021 szeptemberéig ne lépjen hatályba az új NAT
Az Élenjáró Gimnáziumok Igazgatói Grémiuma azt kéri a kormánytól, hogy legkorábban 2021 szeptemberében lépjen hatályba az új Nemzeti alaptanterv (Nat).Az MTI-hez péntek este eljuttatott...
(Forrás: Népszava)
--
2020.01.15.
"A szülők értelmesebbek, mint Parragh Lászlóék"
Csökkent a szakképzésben részt vevő gyerekek száma a KSH adatai szerint, bár Palkovics László innovációs miniszter és Parragh László MKIK-elnök korábban trendfordulóról beszélt, arr...
(Forrás: Klubrádió)
--
2020.01.15.
Az MTA szívesen segítene a Nemzeti alaptantervben, de válaszokat nem kaptak
A visszajelzések hiánya ellenére a Magyar Tudományos Akadémia továbbra is kész részt venni az ország jövője szempontjából meghatározó fontosságú Nemzeti alaptanterv (NAT) társadalmi...
(Forrás: index)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Láng Róbert! Ime a szabály
Mt. 123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.

(2) A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

(3) A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

(A választ Nagy Erzsébettől, a PDSZ szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Gyimesi Krisztina! A PDSZ szakértőjétől, Nagy Erzsébettől kaptuk a következő választ:
1. A Kjt. 23/B. § -a adott mint lehetőség:
(1) A teljes munkaidőben foglalkoztatott közalkalmazott írásbeli
kérelmére a munkáltató köteles a kinevezésben heti húszórás
részmunkaidőt kikötni, ha a közalkalmazott a kérelem benyújtásakor az
Mt. 128. §-ában foglalt fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe.
(2) A munkáltató a közalkalmazottnak a munkaidő egyenlőtlen
beosztására vonatkozó kérelmét csak abban az esetben tagadhatja meg,
ha az számára lényegesen nagyobb munkaszervezési terhet jelentene. A
munkáltató köteles írásban megindokolni a kérelem megtagadását.
(3) A részmunkaidő kikötése
a) a fizetés nélküli szabadság megszűnését követő naptól,
b) ha a közalkalmazott betegsége vagy a személyét érintő más
elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől
számított harminc napon belül ki kell adni rendes szabadságát, a
szabadság leteltét követő naptól hatályos.
A b) pontban foglaltak alkalmazása esetén - a felek eltérő
megállapodása hiányában - a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő első munkanapon meg kell kezdeni.
Eltérő megállapodás esetén a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő harminc napon belül meg kell
kezdeni.
(4) A kérelmet az (1) bekezdés szerinti fizetés nélküli szabadság
igénybevételének megszűnése előtt legalább hatvan nappal kell a
munkáltatóval közölni. A kérelemben a közalkalmazott köteles
tájékoztatni a munkáltatót
a) a fizetés nélküli szabadság igénybevételére jogosító gyermeke
harmadik életéve betöltésének időpontjáról, továbbá
b) ha egyenlőtlen munkaidő-beosztásban kíván dolgozni, a
munkaidő-beosztásra vonatkozó javaslatáról.
(5) A (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően a nevelési-oktatási
intézményben pedagógus munkakörben foglalkoztatottak esetében a
kérelmet a fizetés nélküli szabadság tartama alatt, a tanév szorgalmi
időszakának befejezését, illetve az első félév befejezését megelőző
hatvan nappal korábban kell a munkáltatóval közölni.
(6) A (3) bekezdés szerinti időponttól a közalkalmazotti jogviszony
alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli vagy természetbeni
juttatás tekintetében e törvény erejénél fogva az időarányosság elve
alkalmazandó, ha a juttatásra való jogosultság a munkaidő mértékével
összefügg.
(7) Az (1) bekezdés szerinti kérelem alapján kikötött részmunkaidőben
a munkáltató a közalkalmazottat
a) a kérelem szerinti időpontig, de
b) legfeljebb a gyermek négyéves koráig, három vagy több gyermeket
nevelő közalkalmazott esetén a gyermek hatéves koráig
köteles foglalkoztatni. Ezt követően a közalkalmazott munkaidejét a
kérelem benyújtása előtti mérték szerint kell megállapítani.
(8) Az (1)-(7) bekezdés nem alkalmazható a vezetői megbízású
közalkalmazott tekintetében.
Ekkor a kötött munkaidő a részmunkaidő 80%-a lesz, pl. félállás esetén
heti 20 óra, és a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő is a
csökkentett munkaidő 55-65 százaléka. (félállásnál heti 11-13 óra). A
szabadság ugyanannyi marad, csak a távolléti díj, ami a szabadság
idejére jár, az időarányos illetmény alapján lesz megállapítva.
Sajnos a köznevelési törvény szerint nincs már külön napközis
munkakör, ezért azt is tanító szakképzettséggel kell ellátni alsó
tagozaton. Maradnak olyan egyéb foglalkozások, amelyek nem
végzettséghez kötöttek: szakkörök, tehetséggondozó, tanórán kívüli
foglalkozás, tanórán kívüli programok szervezése, lebonyolítása.

--
  OFOE

Tisztelt Szodrai Csilla! A szakképzési törvény 127 § 6 szerint annak, aki már alkalmazott, mindenképp ki kell fizetni, aki új, annak megállapodás esetén:
A munkáltatói jogkör gyakorlója a szakképző intézmény alkalmazottjával megállapodhat a szakképző intézményben eltöltött legalább tizenötéves munkaviszony esetére jubileumi jutalom biztosításában. Az Nkt. e törvény hatálybalépését megelőző napon hatályos rendelkezései szerinti szakgimnázium, illetve szakközépiskola alkalmazottja esetében az ilyen megállapodás a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerinti feltételekkel kötelező azzal, hogy a jubileumi jutalomra jogosító időszakban a közalkalmazotti jogviszony és a szakképző intézménnyel fennálló munkaviszony időtartamát egybe kell számítani. (A választ Juhász Ágnes adta meg.)

--
  Gyimesi Krisztina

Kedves OFOE!

Gyesen lévő tanár vagyok (8 osztályos gimnáziumban, magyar irodalom és nyelv, egyetemi diplomával, 16 év munkaviszony, 3 gyermekem miatt 9 tanított év). A következő tanévtől mennék vissza tanítani. Jelenleg 2 lehetőségen gondolkodom:
1. a korábbi gimnáziumomba visszavárnak, azonban teljes állást a 3 gyermek miatt nem vállalnék. Amennyiben jól tudjuk, a 3. gyermek 5 éves koráig az iskolának biztosítania kell a "félállást". Ez valóban így van? Illetve ha nem félállásba, hanem "6 órába" szeretnék visszamenni, van-e lehetőségem, vagy csak ha a munkáltató is beleegyezik? Továbbá a "6 órás" állás a pedagógusoknál pontosan mit jelent (kötelező óraszámok, egyéb kötelezettségek, stb.)
2. Egy általános iskolában, ahol csak alsó tagozat van, tanítót keresnek. Mivel kieső helyen, egy faluban van az iskola, évek óta nincs jelentkező. Én ebben a faluban lakom, és a 3 gyermek mellett átmenetileg szívesen dolgoznék ebben az iskolában. Az lenne a kérdésem, hogy van-e olyan munkakör, amit az egyetemi végzettségemmel, tanári diplomámmal betölthetnék az alsó tagozatban (pl. napközis pedagógus, stb.).

Válaszát előre is köszönöm,
Kriszta

--
  Láng Róbert

T. Cím!
Érdeklődni szeretnék, hogy közalkalmazotti munkaviszonnyal a dec.23-tól megkezdett EGYBEFÜGGŐ szabadságból mennyi vihető át a 2020-as naptári évre a 2019-es keretből?
Köszönöm

--
  Szodrai Csilla

Tisztelt OFOE!
Arra a kérdésre szeretnék választ kapni, hogy a 2020 január 1-jétől oktatókká átminősülő és az új szakképzési törvény hatálya alá kerülő, jelenleg még közalkalmazott pedagógusoknak eddig alanyi jogon járó jubileumi jutalma megmarad-e, vagy 2020. január 1-jétől kezdve ez csak egy adható jutalom lesz, ami a munkáltató anyagi helyzetétől függ majd.Hol találom meg ennek a kérdésnek a megbízható jogi szabályozását?
Köszönettel:
Szodrai Csilla

--
  OFOE

Kedves Dóra! Meg kell kérdezni a döntéshozót, hogy mi indokolja a lépést. Ha ez szóban nem működik, írásban kell megtennie, mégpedig hivatalos levélben: választ vár, és ezt indokolja (nem volt előzmény, váratlanul érte, ragaszkodik az indokláshoz stb.) Mindenképpen menjen másolat a fenntartónak. A levélen fel kell tüntetni, hogy kik kaptak másolatot. (Ha szakszervezeti tag, a szakszervezet támogatását is kérheti.) Felvethető a probléma nevelőtestületi értekezleten is, de ragaszkodni kell a jegyzőkönyvhöz. A levelezés online is lebonyolítható, de fontos, hogy legyen mindennek írásos nyoma. A szakmai munkaközösség támogatását van esélye elnyerni? Reméljük, sikerül tisztázni a dolgot, illetve orvosolni a problémát. Üdvözlettel az OFOE szerkesztősége

--
  Hesz Dóra Virág

Köszönöm a gyors választ!
Pedig így történt, gyakorlatilag ezen a héten, hétfőről keddre már megvonták az osztályfőnökségemet (semmi konkrétumról nem tájékoztattak, "jobb, ha nem is tudom", szülői megkeresések voltak). Valakik valamit mondtak...írásban nem kaptam semmit, fegyelmi, természetesen nem volt, hisz nem követtem el semmit. Van ennek a lépésnek v.milyen formai, írásbeli feltétele? Mind szakmailag, mind anyagilag súlyosan érint ez a döntés, amit nem tartok megalapozottnak. Előre is köszönöm a segítséget!
HEsz Dóra Virág

--
  OFOE

Kedves Dóra! Tulajdonképpen furcsa, hogy így történt. Gondolom, az ügynek voltak előzményei, valamivel feltételezhetően indokolták ezt a lépést.
Az iskolavezetőnek jogában áll lecserélni az osztályfőnököt, de nem csak úgy, ötletszerűen az egyik pillanatról a másikra.

--
  Hesz Dóra Virág

T. Cím!

Az iránt érdeklődöm, hogy tanév közben (szóval most, 2019. nov.végén)megvonható-e az ofő pótlék egy más kolléga kinevezésével egyik napról a másikra...

Várom szíves válaszukat:
Hesz Dóra Virág

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek