OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2013. november 27.
» Hozzászólások (8)

43. esélyegyenlőségi napló

Üzleti siker, vagy problémamegoldás?

Érdekes megközelítésben hallhattam egy OSI rendezvényen, Brüsszelben a problémamegoldás gátjairól. A Grassroots projekt keretében nyolc ország civiljei egyeztetették tapasztalataikat , ki-ki a saját, legnagyobb integrációs problémájával kapcsolódva a programhoz. Roma, bevándorló, vagy éppen más vallású csoportok integrációjáról volt tehát szó.

Azt már én is régóta érzem, többször írtam is már róla, hogy a problémák mélyére nem igazán akar lemenni senki, mindenki próbál gyorsan, kevés energia befektetéssel eredményt felmutatni, ezért leggyakrabban csak adminisztratív módon, vagy maximum a felszínt megkapargatva teljesülnek az elvárt célok, igazi megoldást sosem nyújtva, álságos eredményeket felmutatva, eljátszva a sikert, eltusolva a bajt.

Sokszor láttam, és látom, hogy a roma integráció, az oktatásban is, ezen a ponton áll, csúsztat, hamis képet fest. Az is gyakori jelenség, hogy túlhangosítja az iskola egy-egy gyerek sikerét, azt sugallva, nincs semmi probléma, sőt... miközben százakkal nem történik semmi. A hazugságokban sok dolog rejtve marad, aztán csak nézünk, hogyan lehetnek analfabéta fiatalok a 21.században!?

Nem térképeződik fel a baj, amiben sokak felelőssége van, leginkább az a jellemző, hogy a problémáról, a kudarcokról nem szívesen beszél senki. Ha valaki mégis feszegeti, akkor a szereplők másokat hibáztatnak mindig, a gyerek, a szülők az iskolát, óvodát, önkormányzatot, családsegítőt, ők pedig a szülőket, a családot, a kortárs csoportot, ha nincs más, akkor legalább egymást. A baj pedig marad, a problémák sokasodnak, egészen addig, amíg a helyzet már nem tartható tovább.

Mindenre képesek vagyunk a sikerért, és azoknak a gondoknak a szőnyeg alá söpréséért, amelyekkel szemben eszköztelenek vagyunk. Elnézzük a hiányzást, a kompetenciamérésen csúsztatunk, olyan is van, aki félévi jegyeket is hamisít. Csak az látszódjon, hogy minden rendben van. Az adminisztrációban nem érhető tetten a baj, és, ha látogatók jönnek, még mindig képesek vagyunk remek kirakat-órákat, műsorokat, bemutatókat csinálni. Akikkel nem boldogulunk, azok meg akkor szabad napot kapnak. A vezetők (politikusok) megnézik, ez remek, mondják, haladunk, fejlődünk, na ugye.

Nyilván van, amit átörökítettünk ebből, a történelem terhe nagy, de lassan már nem lehet erre fogni mindent. Valószínű más van a dologban. A pályázati szellem, amibe bele kellett tanulnunk, hiszen a működések, fejlesztések lehetősége ma nálunk is ezekben van. A pályázati rendszer azonban, ahogy egy OSI szakértő elmondta, olyan, mint az üzlet. Ugyanolyan működési mechanizmusai vannak. Az a sikeres szervezet, aki gyorsan, sok, látványos eredményt mutat fel. Biztonsággal teljesíti az indikátorokat, nem jelez változást a tervezetthez képest, hiszen jól tervezett, nem volt gond az elszámolással sem. Minél nagyobb projektet valósít meg sikeresen, annál nagyobb eséllyel pályázhat még nagyobbra. Hiszen szakmailag és pénzügyileg is igazoltan jól csinálta.

Ha így fogjuk fel, ki az az üzletember, aki nem gyors sikerre törekszik, kis befektetéssel, aki nem nagy haszonra szeretne szert tenni? Ki az, aki e helyett kudarcokat vállal, a legnehezebb, legproblémásabb helyeket keresi, és a nehezebb, lassabb utat választja? Aki bevállalja, hogy nem teljesültek az indikátorok, hogy nem a tervezettnek megfelelően haladt a munka, hogy előre nem látott gondok merültek fel?

Nagy kérdés persze, hogy jó-e ez így az integráció megoldására? Lehetne e másképp szervezni ezt az egészet? Még el sem tudtuk teljesen engedni a rendszerváltás előtti időkről átörökített hazugságok kényszeres beidegződéseit, és máris itt a másik, amit az üzleti szellem kényszerít ránk. Lehet e egyáltalán kivonni ebből a rendszerből azokat a területeket, ahol ez tovább nehezíti a helyzetet?

Nem tudom. Nyilván vannak, akiknek ez a szakmája, akik keresik a társadalmi hasznosulás lehetőségét a torzuló világban. Jó lenne ezeket is tisztán látni egyszer. És akkor a megoldások is jobban látszanának.

Azért az észak-írek elgondolkodtattak Brüsszelben. A protestáns-katolikus ellentéteket az oktatásban kezdték megszüntetni, közös iskolák szervezésével. A szülők kezdték, saját pénzből. Az államtól, és pályázatoktól függetlenül. Nekik nem kellett üzleti szellem. Nem volt értelme a csúsztatásnak, hazugságnak. Nem volt értelme kinek megjátszani magukat. A gyerekeikről volt szó. A jövőjükről. Megfizették a legjobb pedagógusokat, szerveztek jó, integrált iskolákat, és miután egyre több és több gyerek iratkozott a vegyes iskolákba, végül az állam is belátta, a megoldás ott van. És beszállt ő is, finanszírozással, hogy a korábban feloldhatatlan vallási ellentétek megszűnjenek. A helyzet pedig szépen alakul.

A tanulság számomra ebből az, hogy az integráció kulcsa az oktatásban van. És, hogy olyan rendszerben lehet hiteles megoldást kidolgozni, ahol nem kell csúsztatni. Aminek viszont gazdaságilag meg kell állnia, külső forrásból. Meg az is tanulság, hogy a sikeres modell lehet alulról jövő is. És utána állami. A központi ugyanis nem bír a hiteles problémafeltárással. Más erők mozognak benne.

Kár, hogy ezek a tanulságok nem vonatkoztathatók ránk. Sajnos. És nem nagyon látok lehetőséget a változásra.

L. Ritók Nóra

A fenti kép forrása: http://www.presseurop.eu/en/content/article/125701-forced-integration-roma

--

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Laura | 2013. november 30. | larvucska[kukac]gmail[pont]com
Nem, nem. A szülői kezdeményezést - gyerekekkel, tanárokkal összefogva - nagyon is fontosnak, szinte kizárólagos megoldásnak tartom. Az alulról jövő-nek van nálam pejoratív értelme... A hivatalok jól megvannak nélkülünk, nem csak elhiszik, hogy mi jövünk alulról, hanem úgy is viselkednek velünk. Egyszer olvastam, hogyan vették föl Soós Imrét (Körhinta, Ludas Matyi, stb.) a főiskolára. A nagyképű felvételiztetők azt a feladatot adták az egyszerű parasztgyereknek, hogy játsszon el a színpadon egy főurat. Soós nem szólt egy szót sem, leült és elkezdte nézni a beképzelt "urakat", akik egy idő után elkezdtek feszengeni, fordult a kocka, ők élték át a megalázás érzését. Változtassunk mi is a stíluson, ne a problémákkal árasszuk el a hivatalokat! Erősítsük meg, hogy az ország valóban jobban teljesít, 2 hónapja például még 18 gyerek érkezett koszos, mocskos ruhában a putrikból, ma csak 17. Ebben a rosszkedvű országban miért kell hírt adni arról, hogy holnap itt lesz ismét a 18. is mert a tetű elleni kezelés hatott, közösségbe mehet? Inkább arról adjunk hírt, hogy a kiemelkedő hivatástudattal rendelkező fizika tanár ma 3 gyerekkel osztotta meg a tízóraiját, pedig a bulvársajtó példaként éppen őt hozta le, hogy 25 év után minősítették vissza pedagógus I-be. Hozzuk helyzetbe az illetékeseket, bár egy nyelven beszélünk, nem járnak, jártak "terepgyakorlatra", ők nem is értik, tulajdonképpen mi is a probléma. Tessék időben meghívni őket évnyitóra, évzáróra, ne a szabadba, hanem zárt tornaterembe, miközben kint 35 fok van. Valamire való pedagógus nagyon is jól ismeri a szemléltetés lényegét, kiemelkedő fontosságát, tessék alkalmazni! Adjuk fel, mi dögöljünk bele, míg mások légkondis irodából, íróasztal mellől éreztetik velünk, hogy mi genetikailag is csak alulról kezdeményezhetünk? Amit én onnan kezdeményeznék, azt a végbél kúpnál is vastagabb eszközzel tenném... Kilátástalan??? Na, olyan nincs, feltéve, hogy nem mi maradunk szertartás után a rokonságból egyedül valóban alul, a sírban.
L. Ritók Nóra | 2013. november 29. | l[pont]ritoknora[kukac]gmail[pont]com
Se felülről, se alulról nem jöhet megoldás? Hát akkor honnan fog? Így tényleg kilátástalan a helyzet.....és annyira jellemző ez ránk. Kijelentjük, hogy úgysem lehet semmit sem csinálni. És nem is teszünk semmit. Ebbe fogunk beledögleni.
Laura | 2013. november 29. | larvucska[kukac]gmail[pont]com
Kedves Nóra!
Azt hiszem, hiú ábránd bármit is felülről várni. Az ír példád is azt sugallja, hogy a szülőket kell valahogy megfogni, ösztönözni pl. az integrációra amely mindkét (vagy több) fél akaratán, elszántságán múlik. Az úgy biztosan nem megy, hogy én vagyok a felsőbbrendű, Te meg integrálódj, ha tudsz, én meg befogadlak, ha akarlak. Egy nemzetközi tanácskozáson nyilván csak a felszín kapirgálására van idő és lehetőség, ezért is érdekelnének az ír részletek, ahol a katolikusok, protestánsok gyakorlatilag véres háborúból jutottak el a felismerésig, majd az integrációig és az állam csak ezután volt hajlandó lépni. Az alulról jövő kezdeményezést én kerülni szoktam, egykori tanárom jut eszembe, aki ilyenkor hamiskás arccal felmutatott egy végbél kúpot a nagy arcú, alulról jövő kezdeményezést várónak...:)
L. Ritók Nóra | 2013. november 29. | l[pont]ritoknora[kukac]gmail[pont]com
Kedves Laura, hidd el, mást sem teszek, csak folyamatosan kihangosítom azokat a problémákat, melyeket a nagy megfelelési kényszerben a szőnyeg alá söpörnek inkább. Tele vagyunk ilyennel, mind a mélyszegénység, mind a cigánykérdés, mind az oktatás, az egészségügy, a szociális ellátórendszer, stb...területén is. És igen, több kormányon át is kiabálva szkeptikus vagyok azt illetően, hogy "fentről" mikor lesz változás...Több konferencián, workshopon akadtam már ki, hangot adva a valós problémáknak..de ezek nem hoznak változást. Maga a rendszer is tele van hézagokkal, nemrég kerültem én is padlóra lelkileg a prostituálódó gyerekek miatt, hogy egyszerűen nem bírtam megelőzni...Azt gondolom, a kihangosítás már nem elég... Sokkal inkább hiszek magunkban, a kisközösségekben, azokban az emberekben, akik még nem adták fel, akikkel össze lehet kapaszkodni, és bízni abban, hogy lehet változás. Persze tudom, ez sem elég. Hidd el, mindent megteszek én is, és még sokan mások is. Próbálom képviselni ezt a területet is, ahol csak lehet. És ha írsz nekem emailt, talán más csatornán is tudok segíteni...csak akkor a részletekbe jobban avass be.
Laurs | 2013. november 29. | larvucska[kukac]gmail[pont]com
Kedves Nóra!
Közismerten jó kapcsolatokat ápolsz több terület illusztris képviselőivel, nyilatkozni is jogosult vezetőjével. Nagyon sokat segítene, ha felelős személytől értesülnénk pl. ezen a fórumon, hogy az általam leírtak miként minősíthetők, akár az elkövető 15 éves fiatal, akár az iskola, akár az osztályfőnök, akár a szülő szemszögéből. Mit lépjen a szülő, akinek a gyereke folyamatosan attól retteg, ma nem ő lesz-e a következő áldozat?
Laura | 2013. november 29. | larvucska[kukac]gmail[pont]com
Kedves Nóra!
Egyetértünk. Nagyon kíváncsi lennék a pozitív megoldásra, és nagyon sürgősen, mielőtt még valamelyik áldozat a Dunának megy, vagy a szégyenében kiveti magát valamelyik emeletről. Az eset valóban rémes, és n e m e g y e d i. Más iskolákból is hozzák a gyerekek a híreket, és inkább hagyják magukat a lányok, hogy előbb szabaduljanak. Gyerekcsínynek minősíti a szülő a zaklatást? Akkor döbben rá, hogy mit tesz a fia az osztályban, amikor hasonló élményekben részesül? Ha van megoldás, akkor nosza, vagy várjuk meg, amíg országos botránnyá alakul az ügy és akkor özönlenek majd hirtelen a jobbnál jobb ötletek? Miért az újságok bevételei emelkedjenek a példányszámok növekedésével, ha botrány nélkül is van megoldás, mert ugye biztos, hogy van??? Alapozzunk a pozitív hatásokra, de ne azokkal legyünk türelmesek, akik másokat önpusztító cselekedetbe taszítanak! Hagyjuk magára a pedagógust, aki a bűncselekményt elkövető fiatalkorú szemében csak egy szexuális kielégítésre alkalmas tárgy? Ebben az esetben mi a türelem határa? Éljük bele magunkat a lány, lányok helyébe, és válaszoljunk, türelemmel - magunknak.
L. Ritók Nóra | 2013. november 29. | l[pont]ritoknora[kukac]gmail[pont]com
Kedves Laura, amit írsz erről az iskoláról, az rémes...a megközelítéseid, kifejezéseid azonban azt jelzik számomra, így nem is körvonalazódhat megoldás. Ebben a helyzetben nem a fizikai erőnek kell működnie("ne 45 kilós tanárnéni figyelmeztesse a folyosón a kigyúrt túlkorost"), ahogy a szülői önbíráskodás sem megengedett. Ott alapjáig megromlott valami, a megoldáshoz is az alapokhoz kell visszamenni.Az integráció nehéz folyamat, de pozitív hatásokkal, a közösséggel együtt, türelemmel megoldható. Negatív hatások biztosan csak tovább rontanak a helyzeten.Erőszakra erőszak a válasz. A pedagógiai meg a pozitív hatásokra kell, hogy építkezzen. Hidd el, nehéz terepen dolgozunk mi is. De van megoldás. Ezt biztosan tudom.
Laura | 2013. november 28.
Az integrációra szerencsére van jó példa is, mi még sajnos nagyon a küzdelmes időszakot éljük át. Egészen megdöbbentő iskolai dolgok derülnek ki időnként, a szülői, tanári reagálás pedig enyhén szólva vegyes, de leginkább botrányos... A 8. osztályban megrekedt 15-16 évesek, miután pornót néztek mobiltelefonjaikon, körbefognak 3-4-en fejlett 8.-os lányokat és alaposan körbe "tapogatják", összevetvén a látottakat az élő hússal. Újabban, az integráció jegyében, csatlakoznak hozzájuk a már első ránézésre is abortusz maradéknak tűnő csenevészek, nagymenő vállalkozók gyerekei, akik fejét simán lerúgná bármelyik lány, de kiszolgáltatva, leszorítva esélye sincs rá. Az osztályfőnök első reakciója - miután nem bírta tovább az egyik lány, és legyűrve félelmét kitálalt -, az volt, hogy Karácsonyra inkább kérjenek guminőt, ne a lányokat piszkálják és majd folyt. köv. Apukák persze gyorsan összekapták magukat, elkészítettek egy feljelentést "Védekezésre képtelen kiskorú ellen csoportosan elkövetett szexuális zaklatás" ügyében. Megvárják az egyébként kiváló szakmai múlttal rendelkező ofő. pedagógia módszereinek eredményét, de ha ez záros határidőn belül nem vezet sikerre, borul a bili, a szőnyeg alól minden felszínre kerül. Fiús anyatigrisek persze egyből felháborodtak, amikor azonban 3 megtermett apuka hasonló kezelésbe vette anyukát, egyből átérezhetővé vált a lányok megalázott helyzete és elcsitultak az ellenérvek. Aligha hihető, hogy erős kontroll nélkül összeeresztették az ír katolikus, protestáns gyerekeket. Könyvtárnyi irodalma van a serdülőkori problémáknak, a védtelen, kamaszodó gyerekekről szóló pedagógiai kiadványoknak. Nem lehet kizárni a súlyosabb problémák bekövetkezését, de minden szülő jogosan várhatja el az iskolától, hogy amíg ő dolgozik, a gyerekét biztonságban tudja. Legyen integráció, de ne 45 kilós tanárnéni figyelmeztesse a folyosón a kigyúrt túlkorost, hogy "Joci, ne csináld már!" A bűncselekmény nem megbocsátandó diákcsíny, a szőnyeg alá söprés bűnpártolás. A serdülő lányokat ért testi, lelki sérülések életük végéig nem gyógyulnak be, feldolgozhatatlan élményeik rányomják bélyegüket családi életükre, párkapcsolataikra is. Szóval integrációt, de ne így!
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.08.12.
A gyerekeinknek is jobb lenne, ha mi szülők nem állnánk ilyen csehül pénzügyi tudatosságban
Legyen szó hazai vagy külföldi tanulmányokról, az önálló életkezdésről, mindez szülőnek, gyereknek egyaránt komoly anyagi terhet jelenthet. A „kirepülés” izgalmas, kihívásokkal teli...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.11.
Deviszont – kritikai pedagógia a külvárosban
A Deviszont Közösségi Tér egy Budapest külvárosában működő oktatási program, amit társadalomtudósok, szociális munkások, filozófusok és pedagógusok hoztak létre szakképzésben tanul...
(Forrás: mérce)
--
2019.08.11.
Egyre több támogatást kapnak a családok az iskolakezdéshez
Elsőtől kilencedik évfolyamig ingyenes tankönyvet kapnak a diákok, ami gyerekenként 10-12 ezer forint megtakarítást jelent. A szeptemberi családtámogatásokat is korábban, augusztus végén...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.08.11.
Szigorúan keresztény életvitelű takarítónőt keresnek egy szombathelyi iskolába
Az Egyenlő Bánásmód Hatóság is érdekesnek találhatja azt az álláshirdetést, amit a Sugó-parti Közéleti portál nevű Facebook-oldal talált és osztott meg. Az újságban közzétett hirdet...
(Forrás: népszava)
--
2019.08.11.
A szülők szerint nem tiszta a magántanulókra vonatkozó új szabályozás
Szeptembertől az Oktatási Hivatal szakemberei döntik majd el, hogy ki lehet magántanuló. Az InfoRádiónak nyilatkozó Alapítványi és Magániskolák Egyesületének tagozatvezetője emlékeztetett...
(Forrás: infostart)
--
2019.08.11.
Nem érettségiztethet jövőre a Szinyei Merse Pál Gimnázium, leváltották az igazgatót
Leváltották az igazgatóját, és nem érettségiztethet a következő, 2019/2020-as tanévben a Szinyei Merse Pál Gimnázium az idei érettségi körül kialakult problémák miatt. Ezt a leváltott...
(Forrás: index)
--
2019.08.11.
A három hazai tanár, aki miatt tényleg jó iskolába járni
A Dívány.hu és a Lidl idén harmadik alkalommal hirdette meg Az Év Szupertanára versenyt, melyben olyan tanárok jelentkezését vártuk, akik kreatív és egyedi módszereikkel igyekeznek színt...
(Forrás: index)
--
2019.08.09.
Kiderült, milyen szerződés alapján ír bele a NAT-ba havi 480 ezerért Takaró Mihály
Most Mesterházy Attila MSZP-s képviselő kérdéseire válaszolva Rétvári Bence államtitkár közölte, hogy a Hajnal Gabriella vezette, közel ötven szakértőből álló kerettantervi munkabizotts...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.09.
Uzsora - Elszabadul a pokol
L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány igazgatója ismeri a helyzetet. Az alapítvány 27 településen dolgozik. A leglényegesebb tapasztalata az, hogy az állam nincs jelen a problémás terü...
(Forrás: KLubrádió)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Márta! Íme a válasz, amit a PDSZ jogi szakértőjének segítségével adunk meg.
Az Nkt. 62. § (5) bekezdése szerint a nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus-munkakörökben
dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő). A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet
17. § (5) bekezdése szerint "a (4) bekezdésben meghatározottak alapján az egy pedagógusnak elrendelhető tanórai és egyéb foglalkozások,
pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkozások száma egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat órát nem haladhatja meg. A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, óvodapedagógus esetében a kötött munkaidő felső határa felett eseti helyettesítés a (4)
bekezdésben foglaltak alapján rendelhető el, egy pedagógus számára tanítási évenként legfeljebb harminc tanítási napra, óvoda esetében egy nevelési éven belül legfeljebb harminc napra." A fentiekből következik, hogy nem teljes héten nem 26 órával kell számolni, hanem időarányosan, mivel ekkor a heti munkaidő 40 óránál kevesebb.
Az összevont helyettesítések esetében a Kjt. 24. § (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint, ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez,
illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.
Reméljük, segítettünk.

--
  Márta

Szeretném megkérdezni, hogy ha egy munkahét nem minden napján dolgozunk, mert pl. munkaszüneti nap ( Nagypéntek), vagy szabadságot írt ki a vezető ( tavaszi szünet utáni nap), esetleg 1-1 tanítás nélküli munkanap esik a hétre, akkor is csak a 26 óra feletti helyettesítés számít bele abba a bizonyos 30 napba, amely felett már fizetni kell a helyettesítésekért? Nem kell ilyen esetekben arányosan csökkentve számítani a heti kötött munkaidőt, tehát nem max. 26-ban meghatározni? Az iskolavezetés szerint nem. :( Szerintem ez olyan, mintha ledolgoztatnák velünk pl.a szabadságot. Pl. egy nap a héten nem tartottam órákat, mert osztálykiránduláson voltam. Ezen a napon lett volna 4 órám, de mivel nem tartottam meg, azon a héten csak 22 órám volt, 4 óra helyettesítést is kiírhatnak, ami 26 óra alatt van, tehát nem is számít helyettesítésnek. Az összevont helyettesítések pedig egyáltalán nem számítanak nálunk helyettesítésnek. Rendben van ez így?Nagy a káosz. Senki nem tud semmit.Válaszát előre is köszönöm

--
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
  Eleonóra

Kedves OFOE Csapat!
Segítséget szeretnék kérni, azzal kapcsolatban, hogy egy egyházi iskolában dolgozom, mint 50% kollégiumi felügyelő, 50% kollégiumi ápoló. Érdeklődnék, hogy ilyen esetben számomra mennyi szabadság jár? Tavaly fél állásban tanítottam, akkor járt a pedagógusi szabadság, itt úgy olvasom, ebben a munkakörben is jogosult lennék.?
Köszönettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Zoé! Nagyon örülünk, ha csatlakozol hozzánk.
A jelentkezési lapot a következő linken találod. A kitöltött és aláírt lapot szkenneld be, és küldd el az osztalyfonokok@gmail címre. Ha a szkennelés problémát okoz, küldheted postán is: OFOE, 1025 Budapest, Zöldlomb u- 56/a. Üdvözlettel az egyesület elnöksége.

--
  Németh Zoé

Kedves OFOE Csapat,
hogy lehetek az Egyesület tagja?

--
  ofoe

Kedves Emese! Amennyiben 1958. szept. 1. előtt születtél, automatikusan a Ped. II-be kerülsz, egyébként pedig a Ped. I-be. A fizetési kategóriát ugyanúgy kell megállapítani, mint a közalkalmazotti fizetési fokozatot: az eddigi közalkalmazotti jogviszonyaid, illetve
olyan munkaviszonyaid alapján, amelyek alatt már rendelkeztél a jelenlegi munkaköröd betöltéséhez szükséges végzettséggel. Ha volt 1992. júl. 1. előtt munkaviszonyod, az is beleszámít, ha ezek alapján jó az 5-ös besorolás, akkor a Ped.
I. fokozat 5. kategóriájába fogsz kerülni. Az illetményalapot az egyetemi végzettség alapján kell megállapítani,ez a 101.500 Ft.
vetítési alap 180%-a.
A mailedre küldünk egy bértáblát is. (A választ nagyon szépen köszönjük a PDSZ szakértőjének.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek