OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2013. december 12.
» Hozzászólások (1)

SZÉLLEL SZEMBEN...

2. A pszichológus

Iskolapszichológus vagyok egy középiskolában Budapesten.

Ez nem egy elit iskola. Nem mi válogatjuk ki a gyerekeket, hanem mi vagyunk az utolsó esély. Az augusztus végi, szeptemberi, októberi beiratkozásnál pedig az utolsó utáni esély, mert kell a „családi”, a fenntartónak pedig kell a pénz. Az üzlet létrejött.

De ez csak az iskola. Minősíti-e a pedagógusokat, szülőket vagy a gyerekeket? A válasz attól függ, hogy ki mivel védi magát, ha egyáltalán tudja magát védeni. A gyerek megtudja, hogy ő hülye, „fogyatékos”, mert csak egy „ilyen” iskolába vették fel. (Igen, ez egy „olyan” iskola...) A szülők többségét nem érdekli, örül, hogy felvették a gyereket, lesz családi. A pedagógus? Többségük minden nyáron megpályáz egy másik állást, egy másik iskolában, mert sikerélményre vágyik, itt már nem terem babér; kisebb részük megpróbál maradni, boldogulni, amíg lehet, vagy legalábbis míg el nem ballag az osztálya, ha van. Ha nincs? Legalább már nem kell új helyre beilleszkedni, új harcokat megvívni. (és a szar bármily’ büdös, mégiscsak meleg. – de ezt gondolom, nem lehet leírni...)

Ez a második tanévem az iskolában, kiváltságos helyzetem van: mindenkinek mást jelentek. Lehetek anya, testvér, tanár, bármilyen tanóráról megmentő, de leginkább barát. Engem érdekel a „fogyatékos” kedvenc zenéje, versei, rajzai, hogy mit csinált hétvégén, esetleg délután, hogy mennyit ivott a hétvégi buliban, milyen lány tetszik neki, vagy milyen volt a szex egy szórakozóhely WC-jében, min veszett össze a szüleivel, miért akar elköltözni, miért utálja a tanárait és miért lóg el utolsó kettőről mindig vagy éppen miért csak 10 órára ér be az iskolába. Közben szomorú vagyok, hogy mindez többnyire csak engem érdekel.

Mindeközben a pedagóguskar tagja is vagyok. Ott állok szalagavatókon, ballagásokon, ünnepségeken, sportnapokon a kollégákkal, akik között vannak jók és rosszak, lelkesek és unottak, beletörődöttek, kiábrándultak, feszültek és gondterheltek. Hallom a kiabálásukat egy másik teremből, majd ugyanazt a tanáriban is, ujjal mutogat a renitens gyerek osztályfőnökére, hogy beszéljen vele, intse meg, de legalábbis fegyelmit mindenféleképpen indítsunk ellene, szaladgál az igazgatóhelyetteshez, igazgatóhoz. Majd ideiglenesen megnyugszik, de jövő héten a renitens jelzőt egy másik gyerek kapja meg, és mi kéthetente fegyelmi tárgyaláson ülünk.

A tanulók motiválatlanságára panaszkodnak, miközben saját maguk is motiválatlanok. Félévi értekezleteken ötleteket mondanak, hogy mit lehetne megvalósítani jövő tanévben, hogy jobb legyen az iskolai légkör, de cselekedni már senki nem akar. Ha valamit te, saját magad szervezel, tőled várják a megoldást minden problémára, de minimum intézd el, hogy még délután 3 óra előtt vége legyen a programnak, mert menni kell a gyerekért.

„Szerencsésebb” esetben lehetek a lelki szemetesládájuk. Elmondhatja a problémáit (melyik gyereket verné meg, ha megtehetné, melyik gyerekkel nem tud mit kezdeni az osztályban), amiken 45 perc alatt nem lehet segíteni, várja a tanácsot, amit nem fog megfogadni, mert én csak segíthetek neki, vezethetem, de ezt már nem érti, vagy ha igen, akkor sem érdekli, így inkább kipipál: Ő sem tud segíteni. (Másik szakember segítségét sem fogadja el.)

Vagy „jobbik” esetben beismeri nekem, hogy tudja, hogy rossz az, amit csinál, de nem akar rajta változtatni, mert az sok munka lenne, és neki most ahhoz van a legkevésbé idege. Én azért ellátom őt néhány ötlettel, tippel, hogy kinek az órájára ülhetne be, mert ő jó dolgokat csinál, új módszereket alkalmaz az óráján, és ő is tudná azokat alkalmazni, felajánlom, hogy bemegyek hozzá még órát megfigyelni, kidolgozhatunk óravázlatokat és megnézhetjük, hogy hogyan válnak be, vagy sem, de akkor átdolgozzuk őket. Köszöni a segítségem, majd elmegy, többet nem keres. Egy év múlva merek beülni egy órájára. Már alkalmaz csoportmunkát, újra leülünk beszélgetni. A kudarcból siker lesz? Lehet. Hosszú még az út.

De nem lenne teljes a kétkarú mérleg a másik serpenyője nélkül. Milyen kár, hogy csak néhány emberke toporog rajta...

A szülők nem rohamoznak, nem kell ostromtól tartanom, a naplómban csak néhány szülő neve szerepel, pedig „hirdetem” magam. Egy tanévben kb. 2-3 szülő keres fel önszántából, mert baj van. További 4-5 konzultáción vagyok ott, amikor a pedagógus kéri a jelenlétem, mert probléma van a gyerekkel, és ennél jóval több az olyan alkalom, amikor én hívom be a szülőt konzultációra, és ilyenkor is kapok nemleges választ. Be nem vontathatom a szülőt, nincsen trailerem, és ember legyen a talpán, aki egy olyan indokra, hogy 2 órányira lakik az iskolától, nincs kire bíznia a kisgyereket, bármilyen épkézláb ötlettel előáll, amit a szülő elfogadhat. Miközben tudom, hogy a nagymamával élnek együtt és az út másfél óra lenne, ami akkor is felmerülhetne akadályozó tényezőként, ha valaki Budapest határain belül él. Jóllehet az akadályokat le lehet küzdeni.

A gyerek pedig elmondja, ha bántották, vagy ő bántott. Ha füvezett, vagy ivott. Ha megerőszakolták, vagy csak akarták. Ha homoszexuális, vagy ha elhagyták. És azt kéri, hogy ne mondjam el senkinek. Miért? – kérdem. Milyen világ az, ahol, ha baj van, nem kérünk segítséget, nincsen egy ember a világban, akihez fordulhatna rajtam kívül. De mégis megköti a kezemet, befogja a számat. Ilyenkor nincs más feladat, mint képessé kell tenni a gyereket arra, hogy elmondja az elmondhatatlant, társnak kell lenni abban a helyzetben, amiben ő van. Ennél nagyobb dolgokat is alkottak már. Rá kell jönnöd – bár egy féléves kurzuson tanultad is –, hogy a titoktartásnak is vannak határai, két tűz között vagy a gyerekkel együtt. Mégis tiéd az öröm, hogy elmondta neked, mert addig hosszú és rögös ám az út. El kell neki mondanod, hogy nem turkálsz az agyában, nem vagy agysebész. Nem tudsz a gondolataiban olvasni, nem vagy mentalista, és ha szuperképességet kérhetnél, akkor sem ezt kérnéd, hanem inkább hoppanálnál.

Persze vannak olyanok, akikbe beletörik a bicskád, álomvilágok része leszel, paranoid gondolatokban összeesküvővé válsz, szerelmes üzeneteket kapsz, netán szexuális ajánlatokat, téged küldenek levágni a szülő-sárkány fejét, vagy egyszerűen csak megkérnek, hogy fogadd őket örökbe.

Mégis a határokat tartani kell, mert megesz a gyerek. És nemcsak a gyerek, a szülő és a kolléga is. Mert sok emberrel dolgozol. Jutsz valamire? A te dolgod és a lelkiismeretedé.

De akkor mégis mim van nekem? Lelkiismeretem. Továbbá egy iskolám, akiknek a „fogyatékosai” hétről-hétre leülnek velem szemben, és akarnak róla beszélni, próbálok súlyt pakolni rájuk, hogy a földön maradjanak, kiderítjük, hogy mi legyen belőlük, ha már egyszer vámpírok nem lehetnek. Elmagyarázni nekik, hogy az óvszer bár kellemetlen, de higgyék el, hogy hasznos találmány. Próbáljuk megoldani a megoldhatatlant, mert vannak problémáik, még ha mindenki más azt gondolja, hogy nincsenek. Még ha a vezetők úgy gondolják, hogy Ők nincsenek is.

Én mégis azt kérdezem, hogy milyen hosszú a karunk?

--

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Laura | 2013. december 12. | larvucska[kukac]gmail[pont]com
Olvastam valahol, hogy egy szülő első kérdése az iskolából hazatérő gyerekéhez mindig ez: "hogyan érezted magad az iskolában?" Ha rossz jegy csúszott be, akkor úgyis kiderült a borús hangulat oka, mégis más volt a hatása, mint az elszámoltató jellegű: "milyen jegyet hoztál haza?" kérdésnek. Rohanunk, elmegyünk olyan árnyalatok mellett, amelyeket fontos lenne észrevenni. Nagyanyáink idejében egy tanító házaspár simán, szakszerűen elvezetett egy 4 osztályos elemi 2 ismétlő osztályos iskolát. Egyik sem volt szakvizsgás közoktatásvezető, mégis tudtak tanítani. A gyerekek tanultak, bár az is benne volt a kalapban, hogy miután egyszer megállította az apát az utcán a tanító úr, este biztosan nem ízlett a vacsora a "bűnösnek". A "lányok" 75 évesen is órákon keresztül mondogatták a verseket a "dédi uncsiknak".
Ma pszichológus is segítene, de egy "agyfürkész" eleve gyanús, még a végén kiderül, hogy nem a gyerekkel, az alkalmazott, felületes pedagógiai módszerekkel van a baj. A szülő pláne gerenda a szemben, miből gondolja, hogy ő egyáltalán beleszólhat a gyerekét érintő ügyekbe. Friss példa: az osztályfőnök leplezetlen gúnnyal, név szerint megemlítve pellengérezi ki az akadékoskodó szülőt, aki szakértőtői véleményt kér egy "nem túl szerencsés pedagógiai módszer" alkalmazásával kapcsolatban.
Aki hatalmi pozícióban van, a törvény erejével büntet, szankcionál, ellehetetlenít. Akinek ilyen pozíciója nincs kiég, elmenekül.
Nem vagyok benne biztos, hogy a pszichológusnak a gyerekekkel kellene a legtöbbet foglalkoznia. Talán eredményesebb lenne az ő munkája is, ha ő lenne az agy, ő mondaná meg, mit tegyenek az ujjak, a pedagógusok. Az utánkövetés helyett, a megelőzésre kellene áthelyezni a hangsúlyt, hiszen évtizedek alatt összegyűlt tapasztalataink vannak, amelyekre támaszkodva életkoroknak megfelelő ütemezéssel készülhetünk a nagy valószínűséggel bekövetkező eseményekre. Az nem jó, ha a pszichológus csak (esetleg megtűrt) része a tantestületnek. Semmi felelőssége nincs, ha gond van, elő sem veszik érte, háborognak egyesek. Ezt a véleményt inkább nem minősítem, de a cikkből egyértelműen kiderül: van szaktudása, lelkiismerete. Könnyebben vállalható a sokszor tartalmatlan, megfoghatatlan felelősség, amikor a következmény a gyereké, a szülőé. Egy igazgató azt mondta, hogy ő nem ér rá ennyit foglalkozni egy gyerekkel, neki még ott van 581. Talán megértette a célzást: amikor a luxushajó 3000 utasa közül egyetlen egy fuldoklik, akkor a kapitánytól a segédgépészig mindenki arra koncentrál, hogy kimentsék a vízben vergődőt, és nem azzal foglalkoznak, hogy 2999 milliomosnak elég forró-e a kávéja...
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.04.04.
91 ezren jelentkeztek a felsőoktatásba
A 2020 szeptemberében induló felsőoktatási képzésekre 91 460-an nyújtottak be érvényes jelentkezést - tájékoztatta az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) pénteken az MTI-t....
(Forrás: Magyar Narancs)
--
2020.04.04.
Hermann Zoltán: Hány diákhoz nem jut el az online távoktatás?
z iskolák bezárásával a magyar közoktatás egyik napról a másikra online távoktatási módszerekre állt át. Mindenki tudja, hogy vannak olyan diákok, akikhez a szükséges eszközök hiány...
(Forrás: KRTK KTI)
--
2020.04.04.
A siker kulcsa, hogy ne a nyelvvizsga legyen a cél
A jó nyelvtanár számára nem az a legnagyobb eredmény, ha tanítványa nyelvvizsgát tesz, hanem ha a diák magától is szívesen néz angolul filmeket, vagy nyelvtani hiányosságai ellenére is...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.04.04.
Több ezer óvodás még mindig bejár
A tantermen kívüli, digitális munkarend idején is folyamatos a gyermekfelügyelet a köznevelési intézményekben. Bár a gyermekek döntő többsége otthonról tanul, vannak kivételek, hiszen...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.04.04.
Szakszervezet: veszélyben az alapítványi fenntartásba kerülő egyetemek autonómiája
Bódis József, az Innovációs és Technológiai Minisztérium felsőoktatásért, innovációért és szakképzésért felelős államtitkára szerdán jelentette be: az Állatorvostudományi Egyetem...
(Forrás: népszava)
--
2020.04.04.
Sok gyerekhez el sem jut a távoktatás, tömeges bukások lehetnek
A diákok ötödéhez el sem jut a digitális távoktatás, tömeges bukások lehetnek, ha nem találnak ki valamit - mondja Hermann Zoltán, az oktatásgazdaságtan kutatója, aki a legátfogóbb magyar...
(Forrás: index)
--
2020.04.04.
A Debreceni Egyetemen betegszimulátorokon készülnek a frontvonalra
Speciális szimulációs szobában készülnek a koronavírusos betegek ellátásra a Debreceni Egyetem orvosai, rezidensei és szakdolgozói – írja az MTI. Az aneszteziológiai és intenzív terá...
(Forrás: index)
--
2020.04.04.
Kellenek-e szankciók az otthoni tanulásban is? Az iskolapszichológus válaszol
Matavovszky Dominika, iskolapszichológust kérdeztük a távoktatás lehetséges hatásairól, melyek a szülőket és gyerekeket egyaránt érintik. Arra a kérdésre, hogy lehetnek-e negatív hatá...
(Forrás: eduline)
--
2020.04.04.
Jövő héten döntenek az idei érettségiről
A diákok már egyre jobban várják a válaszokat az érettségivel kapcsolatban, azonban a Kormányinfó mai sajtótájékoztatóján még mindig nem hangzott el semmi új információ a vizsgákkal...
(Forrás: eduline)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  Szilágyi István

Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  OFOE

Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)

--
  Harmat Krisztina

Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina

--
  Szilágyi István

Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  Doroginé Kiss Ildikó

Tisztelt Egyesület!
Nyelvtanárként 2019 szeptember közepétől december 20-ig (téli szünet kezdete) az én tanulócsoportomat összevontam az említett idő alatt táppénzen levő kolléganőm csoportjával heti 3 órában. Ez összesen 3 osztályt érintett, ami heti heti 9 összevont órát jelentett. Mikor rákérdeztem, hogy ezért jár-e túlóra íj vagy valami plusz bér, azt a választ kaptam, hogy nem mert az összevont órákért semmi sem jár. Ráadásul ugyanígy több mint három hónapot már a tavalyi évben is helyettesítettem ugyan így. Kérdésem, valóban nem jár az összevont órák után túlóra? Mit mond erről a jogszabály?
Üdvözlettel: Doroginé Kiss Ildikó, tanár

--
  OFOE

Kedves Láng Róbert! Ime a szabály
Mt. 123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.

(2) A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

(3) A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

(A választ Nagy Erzsébettől, a PDSZ szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Gyimesi Krisztina! A PDSZ szakértőjétől, Nagy Erzsébettől kaptuk a következő választ:
1. A Kjt. 23/B. § -a adott mint lehetőség:
(1) A teljes munkaidőben foglalkoztatott közalkalmazott írásbeli
kérelmére a munkáltató köteles a kinevezésben heti húszórás
részmunkaidőt kikötni, ha a közalkalmazott a kérelem benyújtásakor az
Mt. 128. §-ában foglalt fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe.
(2) A munkáltató a közalkalmazottnak a munkaidő egyenlőtlen
beosztására vonatkozó kérelmét csak abban az esetben tagadhatja meg,
ha az számára lényegesen nagyobb munkaszervezési terhet jelentene. A
munkáltató köteles írásban megindokolni a kérelem megtagadását.
(3) A részmunkaidő kikötése
a) a fizetés nélküli szabadság megszűnését követő naptól,
b) ha a közalkalmazott betegsége vagy a személyét érintő más
elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől
számított harminc napon belül ki kell adni rendes szabadságát, a
szabadság leteltét követő naptól hatályos.
A b) pontban foglaltak alkalmazása esetén - a felek eltérő
megállapodása hiányában - a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő első munkanapon meg kell kezdeni.
Eltérő megállapodás esetén a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő harminc napon belül meg kell
kezdeni.
(4) A kérelmet az (1) bekezdés szerinti fizetés nélküli szabadság
igénybevételének megszűnése előtt legalább hatvan nappal kell a
munkáltatóval közölni. A kérelemben a közalkalmazott köteles
tájékoztatni a munkáltatót
a) a fizetés nélküli szabadság igénybevételére jogosító gyermeke
harmadik életéve betöltésének időpontjáról, továbbá
b) ha egyenlőtlen munkaidő-beosztásban kíván dolgozni, a
munkaidő-beosztásra vonatkozó javaslatáról.
(5) A (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően a nevelési-oktatási
intézményben pedagógus munkakörben foglalkoztatottak esetében a
kérelmet a fizetés nélküli szabadság tartama alatt, a tanév szorgalmi
időszakának befejezését, illetve az első félév befejezését megelőző
hatvan nappal korábban kell a munkáltatóval közölni.
(6) A (3) bekezdés szerinti időponttól a közalkalmazotti jogviszony
alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli vagy természetbeni
juttatás tekintetében e törvény erejénél fogva az időarányosság elve
alkalmazandó, ha a juttatásra való jogosultság a munkaidő mértékével
összefügg.
(7) Az (1) bekezdés szerinti kérelem alapján kikötött részmunkaidőben
a munkáltató a közalkalmazottat
a) a kérelem szerinti időpontig, de
b) legfeljebb a gyermek négyéves koráig, három vagy több gyermeket
nevelő közalkalmazott esetén a gyermek hatéves koráig
köteles foglalkoztatni. Ezt követően a közalkalmazott munkaidejét a
kérelem benyújtása előtti mérték szerint kell megállapítani.
(8) Az (1)-(7) bekezdés nem alkalmazható a vezetői megbízású
közalkalmazott tekintetében.
Ekkor a kötött munkaidő a részmunkaidő 80%-a lesz, pl. félállás esetén
heti 20 óra, és a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő is a
csökkentett munkaidő 55-65 százaléka. (félállásnál heti 11-13 óra). A
szabadság ugyanannyi marad, csak a távolléti díj, ami a szabadság
idejére jár, az időarányos illetmény alapján lesz megállapítva.
Sajnos a köznevelési törvény szerint nincs már külön napközis
munkakör, ezért azt is tanító szakképzettséggel kell ellátni alsó
tagozaton. Maradnak olyan egyéb foglalkozások, amelyek nem
végzettséghez kötöttek: szakkörök, tehetséggondozó, tanórán kívüli
foglalkozás, tanórán kívüli programok szervezése, lebonyolítása.

--
  OFOE

Tisztelt Szodrai Csilla! A szakképzési törvény 127 § 6 szerint annak, aki már alkalmazott, mindenképp ki kell fizetni, aki új, annak megállapodás esetén:
A munkáltatói jogkör gyakorlója a szakképző intézmény alkalmazottjával megállapodhat a szakképző intézményben eltöltött legalább tizenötéves munkaviszony esetére jubileumi jutalom biztosításában. Az Nkt. e törvény hatálybalépését megelőző napon hatályos rendelkezései szerinti szakgimnázium, illetve szakközépiskola alkalmazottja esetében az ilyen megállapodás a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerinti feltételekkel kötelező azzal, hogy a jubileumi jutalomra jogosító időszakban a közalkalmazotti jogviszony és a szakképző intézménnyel fennálló munkaviszony időtartamát egybe kell számítani. (A választ Juhász Ágnes adta meg.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek