OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2014. január 23.
» Hozzászólások (2)
Címkék:
   

Virtuális szülői értekezlet 7.

A pedagógus, ha szülő

Óvodapedagógusként minden nap 27 gyereket próbálok terelgetni egy vegyes életkorú csoportban. A közoktatás (köznevelés?) minden területén érintett vagyok. Óvodában pedagógusként, általános és középiskolában szülőként. Közoktatási vezető pedagógus szakvizsgám van, az óvodámban vezető helyettes vagyok, az általános iskolában SZMK-s. Tartottam fővárosi bemutatókat, kerületi bemutatót és óvodánkban szakmai bemutatókat: szülőknek, iskolaigazgatóknak, pedagógusoknak. Folyamatosan a határokat feszegetem saját munkámban is.

I.

A pedagógus is ember, a szülő is ember. Hibázunk... sokszor. De azzal, hogy ezt a hivatást választottuk, felhatalmaztak minket arra, hogy terelgessük, egyengessük a tanítványaink útját legjobb tudásunk szerint. De nem kaptunk arra felhatalmazást, hogy azért, mert nem tetszik a szülő, vagy én nem tetszem a szülőnek, nem egyezünk, „kicsináljam” a gyerekét.

Pedagógusként ez a hivatásom – és örülök minden apró sikernek, amit elérek egy gyerekkel, mert azt nézem, hogy mit tud, és nem azt keresem, hogy mit nem. És igen, örülni kell, ha egy akadályt sikerrel vesz egy gyerek, mert közösen jutottunk újabb tudás birtokába. Ha elakadok, nem értem a viselkedését, reakcióit, segítséget kérek – a szülőtől, mert bízom abban, hogy a saját gyerekét ő ismeri a legjobban. Tudjuk egymást segíteni tanácsokkal, apró kis praktikákkal. Csak akkor fordulok segítő szakemberekhez, ha mi nem boldogulunk.

Tudom, hogy ez sok-sok pluszmunkával jár, amiért nem kapunk túlóradíjat. Ráadásul mindez tele van buktatóval, hiszen az emberi tényező kiszámíthatatlan. Sok esetben nem jutunk semmire, nem egy nyelvet beszélünk. A felelősséget ilyenkor mind a szülőnek, mind a pedagógusnak vállalnia kell. De azért megnyugtat, hogy: legalább megpróbáltam...

Szülőként a legféltettebb kincsemet, a gyerekemet bízom a pedagógusokra. Azt várom tőlük, hogy kihozzák belőle az önmagához képest legjobb teljesítményt. Mivel ez nem működött megfelelően, saját gyerekem esetében a magántanulói jogviszony mellett döntöttünk. Kimenekítettem abból a rendszerből, mely megkeserítette a mindennapjainkat.

Melyik szülő (család) szereti a napot gyomorgörccsel indítani?

II.

Az iskola a kérvényünkre úgy reagált, hogy ez itt nem szokás, csak élsportolók élhetnek ezzel a lehetőséggel. Ha nem akarja itt folytatni a tanulmányait, iratkozzon be az esti iskolába, akár ki is maradhat, hiszen már nem tanköteles korú. Végül mégis magántanuló lett.

Sokat töprengtem azon, mit lehet és mit nem, mit illik tenni és mit nem. Szülőként és pedagógusként. Nem illik például január 3-án e-mailben elküldeni a magántanuló gyerekemnek az osztályozó vizsga tananyagait és időpontjait. (ezt megelőzően többször is kértem). Az első időpont január 6-ára, hétfőre esett és a vizsgák az egész héten át tartottak.

Van olyan tantárgy, ahol a tananyagot ppt-ben adta le a tanár, majd „valahogy megpróbálja eljuttatni a tanulóhoz” – de az én gyerekemnek két napon belül vizsgáznia kell. (Az a ppt még nem jutott el a gyerekekhez.) Senki sem ad neki tájékoztatást, pedig közben bizonyos órákra rendszeresen bejár a suliba , van osztályfőnöke, és van e-napló, valamint az iskola rendelkezésére áll a szülők elérhetősége is.

És nem illik egy magántanulótól az órán leadott (a tankönyvben nem szereplő) anyagot számon kérni a vizsgán. Méltánytalan eljárás. Ilyenkor elgondolkodom: tudok (tudnék)-e szolidáris lenni ezekkel a pedagógusokkal? Szülőként biztosan nem. (Akad persze olyan tanár is, akiért hegyeket megmozgatnék.). Ha én a pedagógus így gondolkodom, , hogyan vélekedhet vajon egy átlag szülő?

III.

Kollégák (?)! Nem mindig csak a rendszer a hibás (bár tény, hogy komoly szerepet játszik), de hol vannak az EMBEREK? Menetközben elveszett a „fontos vagy nekem” – s amíg ezt nem érzi biztosan egy szülő a saját gyereke kapcsán, addig lehet bármit tenni, nem fogja fontosnak érezni a pedagógusok egyéb problémáit (bérét, munkaidejét, kiszolgáltatottságát, alacsony presztízsét). Nem lesz partnere az érdekérvényesítésben sem.

Hiszen mindebből a külső szemlélő számára csupán az jön át: lenyomom a gyerek torkán a 37 órát, feltétlen alkalmazkodást várok el a szülőtől, miközben én magam nem tartom be a szabályokat. Megengedhetem magamnak például azt, hogy az egész félévben nem adok csupán egy egyest, és az osztályozó vizsga előtti napon beírok még egyet?

Miről is beszélünk? Nincs kölcsönös bizalom, nem működik a partnerkapcsolat!

És igen, nagyon dühös vagyok szülőként, hogy gyerekemmel mindent meg lehet csinálni. És ha reklamálok, akkor a gyerekemmel szúrok ki. (Milyen gyakran hallani: „Ne szólj anya, mert velem fog kiabálni!”) Nem érdekelnek a jegyek, túlélésre játszunk. Abban azonban reménykedem, hogy a kezeim alól kikerülő, gondolkodó apróságoknak nem lesz ilyen pedagógusokkal (?) dolga. És igen, válasszuk külön a tanár és pedagógus fogalmát!

És kérem, akinek nem inge...! És bocsánat, hogy hosszú voltam, de elkeseredtem, elszomorodtam, kiábrándultam, dühös lettem, kételkedem, gondolkodom.

Van miért?

IV.

Valamennyi kollégámnak meg kellene értenie, hogy nem csak nekünk, pedagógusoknak vannak „bajaink”. A szülők nagy része a saját munkahelyén ugyanúgy, stresszhelyzetben van, mint mi, ők is tele vannak problémákkal. Nekünk, pedagógusoknak kell garanciát vállalnunk arra, hogy amíg ők teszi a dolgukat, a gyerekeik az iskolában biztonságban vannak, és megfelelően fejlődnek.

Hiába vagyok én is pedagógus, gyerekeim révén én is ki vagyok szolgáltatva a tanárok kénye-kedvének, hangulatának. Mivel nem akarok ártani nekik, inkább behódolok. De mivel a kulisszák mögé látok, ezt nekem még nehezebb elviselni. Ráadásul, mivel tudják, hogy belülről ismerem a rendszert, tőlem még inkább elvárják a toleráns, megértő viselkedést, a közös „mundér becsületének” védelmét.

Bár azt írhatnám, hogy példám egyedi – de sajnos nem így van. Kollégáim hasonló tapasztalatokról számolnak be saját gyerekük iskolájából.

Hová tűntek az elhivatott pedagógusok?

Miért adunk 9-10 oldalnyi leckét a téli szünet idejére? Mikor hagyjuk a gyereket gyereknek lenni? Miért iratunk a megérkezése napján dolgozatot azzal a gyerekkel, aki előtte két hétig beteg volt? Miért nem vesszük figyelembe az életkori sajátosságokat? Miért nem tekintjük partnernek a szülőt és embernek a gyereket? Miért mindig csak utasítunk, számon kérünk? Mire jó az, ha a fél osztályt megbuktatjuk?

Az önálló gondolkodás egyre veszélyesebb manapság. A tanárok egy része egyenesen felháborodik, ha a diák más véleményt fogalmaz meg, mint ő. Itt most nem arról beszélek, hogy tiszteletlen vagy kötözködik. Az érvelésre, a konstruktív vitára való lehetőséget hiányolom, és elutasítom az ellenvélemény megtorlását.

Bevallom, engem mint szülőt már nem érdekelnek a jegyek, túlélésre játszunk. Mi, „renitensek” tudjuk, hogy mit ér a gyerekünk, akkor is, ha bizonyos tantárgyak osztályzata nem ezt tükrözi. Én már nem hagyom magam frusztrálni az osztályzatok miatt. Abban reménykedem, hogy a kezeim alól kikerülő, gondolkodó apróságok nem ilyen tanárokkal, hanem igazi pedagógusokkal kerülnek majd kapcsolatba.

Kosztel Krisztina

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Tibor | 2014. január 24. | franktb6c[kukac]gmail[pont]com
Az egyik "évadnyitó" tantestületi értekezletünk 5 percig (se) tartott. Az igazgatónk rövid beszéde így hangzott: Kedves Kollégák! A nálunk tanuló gyerekeket azért bízták ránk a szüleink, hogy megtanítsuk őket írni, olvasni, számolni, viselkedni. Nagyon nehéz dolgunk lesz, mert kiváló pedagógusok tanították őket: apám és anyám. Kérlek Benneteket, hogy adjatok bele Ti is, anyait, apait. Most pedig munkára!
Nem tudom, működik-e mindenhol a tapasztalatok átadása, vagy magára hagyják a kollégát, vergődjön csak a friss diplomájával. Vagy ami még rosszabb: mi így szoktuk, ne zizegj itt fölöslegesen, megszoksz, vagy megszöksz. Ne akarj a semmiből várat építeni! A tanári pálya nem borravalós szakma, néha az elismerés is csak évek múlva érkezik. Érdekes lenne megtudni, megismerni azokat a "titkokat", amelyek eredményeként a szigorú tanárt is imádták a gyerekek. Az emberség, bár elkoptatott, veszélyes mértékig kiüresedett kifejezés, talán még is kiemelhető. Még hospitálni jártam főiskolásként, amikor megkérdeztem az egyik leendő kollégát az iskolájában. Miért van az, hogy Tamást ennyire kedvelik a kicsik, pedig időnként kihajtja belőlük a szuszt is? Ez azért van, mert amikor azt mondja valamelyiküknek, hogy "úgy orrba váglak fiam, ha nem állsz be azonnal a sorba", abból is árad a szeretet, és a lurkók a kis érzékeny antennáikkal ezt egyből leveszik.
A rendszer akkor sem volt jobb, probléma volt bőven, a pedagógiai módszerek azonban a gyakorlatban jobban működtek. Időnként azon kapom magam, hogy a diáknak és szüleinek drukkolok, mert a kolléga hozzáállása - minden lojalitásom ellenére - számomra is érthetetlen. Manapság a szülő veszélyezteti a kiskorút, ha nem járatja iskolába. Ha egyszer, egy próbaper keretében az ügyészség azt a pedagógust vádolná meg ugyanezzel, aki nem juttatta el időben a felkészülési anyagot a sikeres vizsga érdekében... Nagyon szeretném, hogy idáig ne jussunk el, de én is egyre nehezebben viselem el, hogy közénk nem való oktatók (nem pedagógusok) miatt kell elviselnünk egyre hangosabb kritikákat.
Laura | 2014. január 24.
A cikk címe akár az is lehetne: Ha kolléga mondja, jobban fáj... Tudományos munkákban gyakran olvasható: "Köszönöm XY e témával kapcsolatos értékes kritikai megjegyzéseit és hasznos tanácsait". Ennek ellenpéldája az egyik legutóbbi igazgatói válasz: "Észrevételeit és a csatolt cikkeket, amelyeket nem kértünk, továbbítottuk...". Ha kolléga(szülő) tesz fel kérdést, azt akkor is sértésként érzékeli az érintett, ha a modalitás minden szempontból rendben volt. A cikk annyira életszerű, hogy akár én is írhattam volna a saját példánkon keresztül. A nevelési törvény a pedagógusra is vonatkozik, még is a szülőnek kell(ene) szégyenkeznie, ha az iskolában alkalmazott pedagógiai módszerek, eszközök nem válnak be. Nekem is volt olyan tanárom, akit ki nem állhattam. Kegyetlenül bevágott 3 db egyest egy tanórán belül, ettől rettegtünk, nem a tudás megszerzése motivált bennünket. Direkt örültünk, ha nem a szakma elismert tekintélye oktatott bennünket, a kezdő tanár még arra is emlékezett, hogy ez neki pár évvel ezelőtt miért ment nehezen, hogyan jött rá a megoldásra. A tapasztalt kolléga ugyanezt már rég elfelejtette, azon zsörtölődött, hogyan lehet nem érteni egy ilyen triviálisan egyszerű problémát. Tessék elképzelni a gyerek helyzetét! Hibáztam, jól megbüntettek, esélyem sincs, hogy javítsak (3 db 5-ös órán még soha nem fordult elő), a szüleim se tudnak segíteni, a tanárom gyűlöl, az osztálytársak kiröhögnek. Kicsi vagyok, azt sem tudom, hogy másszak ki egy ilyen lelki gödörből, mérgemben ütök, rúgok, harapok - mondjuk épp a padtársamba (akit ezután pszichológus vizsgál, miért nem tud beilleszkedni, vagy szintén fegyelmit kap, mert visszaüt).
Mondhatnám, hogy bennünket sem érdekelnek a jegyek, de ez nem fedné az igazságot. A jegy tükör (hol tartok a követelményszint teljesítésében), de nélkülözhetetlen a sikerélmény megtapasztalása szempontjából is. Ráadásul a pedagógusnak is! Könnyen ráfogom a gyerekre, hogy nem tanultál, leeresztettél, tőled többet vártam. Nyugodtan dőlök hátra, a 33-ból 3 db 5-ös lett, tehát csak tisztességesen kellett volna felkészülni a dolgozatra (a többi miért nem figyelt az óráimon). A 3 db is azért lett 5-ös, mert a szülő végezte el helyettem a munkát, gyúrta még este 9-kor is a gyerekét (ennyi bónuszt megérdemlek)...
A behódoló szülő a jó szülő, enyém a hatalom, engem véd az igazgatóm, a KLIK, a törvény. Kit érdekel, hogy a következő évben a fél osztály már Burgenlandban tanul...
„Ne szólj anya, mert velem fog kiabálni!”, apának főleg ne, mert akkor már csomagolhatok is (nem erőssége a finomra hangolt konfliktuskezelés), nézhetünk új iskola után...
A legtöbb helyen persze nem így mennek a dolgok, de gyanítom, hogy Krisztina gyereke és az enyém még csak nem is ugyanazon megyében lévő iskolába járnak.
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.03.31.
Húsz oktatási és civil szervezet kéri az új alaptanterv bevezetésének halasztását
Több mint húsz szakszervezet és közoktatásban aktív civil szervezet írta alá azt a nyílt levelet, amely az új NAT halasztása mellett azt is kéri, hogy legyen szava az érintetteknek az éretts...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.03.31.
NAT-hatás: látatlanban kell tankönyvet rendelni
Úgy kell megrendelniük az idén szeptemberben bevezetésre kerülő új Nemzeti alaptantervhez (NAT) illeszkedő tankönyveket az iskoláknak, hogy azok még el sem készültek – derült ki a Könyvt...
(Forrás: Népszava)
--
2020.03.31.
Tantárgyak az iskolában? Ugyan, felejtsük el!
Nem fognak teljesen megszűnni a hagyományos tantárgyak a finn iskolákban sem, de egyre nagyobb teret kap a témaközpontú, gyakorlati helyzetekhez alkalmazkodó oktatás. A finn reformerek szerint...
(Forrás: index)
--
2020.03.31.
Szülői Hang: vonják vissza a hatévesek beiskolázásának új rendszerét
A Szülői Hang Közösség felmérést végzett az iskolaérettség elbírálásának új rendszeréről az érintett szülőkkel, az adatokkal pedig a szakmai egyeztetésekhez szeretnének hozzájá...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.03.31.
Az egész ország rákattant, de nem távoktatás, ami most zajlik. Hogy mi ezzel a baj?
Bár több intézmény évek, sőt évtizedek óta kísérletezik az oktatás bizonyos elemeinek virtualizálásával, az országban most zajló hirtelen átállásra senki nem volt felkészülve. A Szegedi...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.03.31.
Jelentés a perifériáról: „A szülők és a pedagógusok viszik a hátukon a rendszert”
Németh Katalinnal, a Pécsi József Nádor Gimnázium és Szakképző Iskola igazgatójával beszélgettünk arról, hogy milyen problémákba ütközhet a digitális távoktatás egy hátrányos helyzet...
(Forrás: Pécs ma)
--
2020.03.28.
Távoktatás? Nem most van a nagydolgozatok íratásának ideje
„A kényszer szülte átállás a digitális távoktatásra nálunk most aránylag gyorsan megtörtént” – mondta a HVG-nek Ignácz István, Európa első roma nemzetiségű középiskolája, a...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.03.28.
Pörög a távoktatás: mi lesz az évvégi jegyekkel?
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma tájékoztatása szerint a számonkérések módja lehet például beadandó dolgozat, prezentáció vagy videós beszámoló, de használhatnak valamilyen teszt...
(Forrás: eduline)
--
2020.03.28.
Májustól vakáció, augusztustól új tanév - a Pedagógus Kar ötlete
Észrevételei vannak a digitális átállással kapcsolatban a Nemzeti Pedagógus Karnak. Pontos napirendet és a tananyag mérséklését javasolja a Nemzeti Pedagógus Kar a digitális távoktatásban...
(Forrás: Infostart)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  Szilágyi István

Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  OFOE

Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)

--
  Harmat Krisztina

Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina

--
  Szilágyi István

Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  Doroginé Kiss Ildikó

Tisztelt Egyesület!
Nyelvtanárként 2019 szeptember közepétől december 20-ig (téli szünet kezdete) az én tanulócsoportomat összevontam az említett idő alatt táppénzen levő kolléganőm csoportjával heti 3 órában. Ez összesen 3 osztályt érintett, ami heti heti 9 összevont órát jelentett. Mikor rákérdeztem, hogy ezért jár-e túlóra íj vagy valami plusz bér, azt a választ kaptam, hogy nem mert az összevont órákért semmi sem jár. Ráadásul ugyanígy több mint három hónapot már a tavalyi évben is helyettesítettem ugyan így. Kérdésem, valóban nem jár az összevont órák után túlóra? Mit mond erről a jogszabály?
Üdvözlettel: Doroginé Kiss Ildikó, tanár

--
  OFOE

Kedves Láng Róbert! Ime a szabály
Mt. 123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.

(2) A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

(3) A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

(A választ Nagy Erzsébettől, a PDSZ szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Gyimesi Krisztina! A PDSZ szakértőjétől, Nagy Erzsébettől kaptuk a következő választ:
1. A Kjt. 23/B. § -a adott mint lehetőség:
(1) A teljes munkaidőben foglalkoztatott közalkalmazott írásbeli
kérelmére a munkáltató köteles a kinevezésben heti húszórás
részmunkaidőt kikötni, ha a közalkalmazott a kérelem benyújtásakor az
Mt. 128. §-ában foglalt fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe.
(2) A munkáltató a közalkalmazottnak a munkaidő egyenlőtlen
beosztására vonatkozó kérelmét csak abban az esetben tagadhatja meg,
ha az számára lényegesen nagyobb munkaszervezési terhet jelentene. A
munkáltató köteles írásban megindokolni a kérelem megtagadását.
(3) A részmunkaidő kikötése
a) a fizetés nélküli szabadság megszűnését követő naptól,
b) ha a közalkalmazott betegsége vagy a személyét érintő más
elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől
számított harminc napon belül ki kell adni rendes szabadságát, a
szabadság leteltét követő naptól hatályos.
A b) pontban foglaltak alkalmazása esetén - a felek eltérő
megállapodása hiányában - a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő első munkanapon meg kell kezdeni.
Eltérő megállapodás esetén a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő harminc napon belül meg kell
kezdeni.
(4) A kérelmet az (1) bekezdés szerinti fizetés nélküli szabadság
igénybevételének megszűnése előtt legalább hatvan nappal kell a
munkáltatóval közölni. A kérelemben a közalkalmazott köteles
tájékoztatni a munkáltatót
a) a fizetés nélküli szabadság igénybevételére jogosító gyermeke
harmadik életéve betöltésének időpontjáról, továbbá
b) ha egyenlőtlen munkaidő-beosztásban kíván dolgozni, a
munkaidő-beosztásra vonatkozó javaslatáról.
(5) A (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően a nevelési-oktatási
intézményben pedagógus munkakörben foglalkoztatottak esetében a
kérelmet a fizetés nélküli szabadság tartama alatt, a tanév szorgalmi
időszakának befejezését, illetve az első félév befejezését megelőző
hatvan nappal korábban kell a munkáltatóval közölni.
(6) A (3) bekezdés szerinti időponttól a közalkalmazotti jogviszony
alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli vagy természetbeni
juttatás tekintetében e törvény erejénél fogva az időarányosság elve
alkalmazandó, ha a juttatásra való jogosultság a munkaidő mértékével
összefügg.
(7) Az (1) bekezdés szerinti kérelem alapján kikötött részmunkaidőben
a munkáltató a közalkalmazottat
a) a kérelem szerinti időpontig, de
b) legfeljebb a gyermek négyéves koráig, három vagy több gyermeket
nevelő közalkalmazott esetén a gyermek hatéves koráig
köteles foglalkoztatni. Ezt követően a közalkalmazott munkaidejét a
kérelem benyújtása előtti mérték szerint kell megállapítani.
(8) Az (1)-(7) bekezdés nem alkalmazható a vezetői megbízású
közalkalmazott tekintetében.
Ekkor a kötött munkaidő a részmunkaidő 80%-a lesz, pl. félállás esetén
heti 20 óra, és a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő is a
csökkentett munkaidő 55-65 százaléka. (félállásnál heti 11-13 óra). A
szabadság ugyanannyi marad, csak a távolléti díj, ami a szabadság
idejére jár, az időarányos illetmény alapján lesz megállapítva.
Sajnos a köznevelési törvény szerint nincs már külön napközis
munkakör, ezért azt is tanító szakképzettséggel kell ellátni alsó
tagozaton. Maradnak olyan egyéb foglalkozások, amelyek nem
végzettséghez kötöttek: szakkörök, tehetséggondozó, tanórán kívüli
foglalkozás, tanórán kívüli programok szervezése, lebonyolítása.

--
  OFOE

Tisztelt Szodrai Csilla! A szakképzési törvény 127 § 6 szerint annak, aki már alkalmazott, mindenképp ki kell fizetni, aki új, annak megállapodás esetén:
A munkáltatói jogkör gyakorlója a szakképző intézmény alkalmazottjával megállapodhat a szakképző intézményben eltöltött legalább tizenötéves munkaviszony esetére jubileumi jutalom biztosításában. Az Nkt. e törvény hatálybalépését megelőző napon hatályos rendelkezései szerinti szakgimnázium, illetve szakközépiskola alkalmazottja esetében az ilyen megállapodás a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerinti feltételekkel kötelező azzal, hogy a jubileumi jutalomra jogosító időszakban a közalkalmazotti jogviszony és a szakképző intézménnyel fennálló munkaviszony időtartamát egybe kell számítani. (A választ Juhász Ágnes adta meg.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek