OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2014. február 2.
» Hozzászólások (3)

„Nincs rosszabb, mint önmagammal konfliktusban élni”1

Nem szeretem a konfliktusokat. Tudom, hogy ezek nélkül – bizonyos elméletek szerint– megállna a fejlődés. Bár én inkább azt vallom, hogy az ellentétek a történelem mozgatórugói. Nem biztos, hogy minden esetben fejlődéshez vezetnek, de változást mindenképpen hoznak.

A konfliktusok képesek utat törni, utat taposni az új fejleményeknek. Nem kétséges, hogy esetenként szükség van a célok, szándékok, eszmék ütköztetésére. Számomra a konfliktus – minden pozitívuma ellenére – inkább negatív fogalom. Feszültséget keltő, frusztráló, nyomasztó jelenség, amitől rosszul érzem magam a bőrömben, és ami nélkül nagyon jól meglennék.

A konfliktusokat azonban nem lehet kikerülni. Ha nem én generálom, majd generálja más, és akarva-akaratlanul is belesodródunk, közvetve vagy közvetlenül részesévé válunk. Szeretem a problémákat békésen, kompromisszumos megoldással lezárni. Nem dobok kesztyűt senkinek, de ha nekem dobják, felveszem.

26 éve vagyok a tanári pályán. Mindig a középiskolás korosztállyal dolgoztam. Nem emlékszem, hogy pályám során bármely diákkal komolyabb konfliktusom támadt volna. Azokat az apró fegyelmezetlenségeket, amelyek nélkül tanóra nem telhet el, nem nevezem konfliktusnak, hiszen azok általában gyerekes csínyek, és többnyire hamar lecsengenek. Kollégával sem kerültem soha konfliktusba. Megáldott a sors azonban olyan főnökökkel, akikkel nem mindig tudtam egyetérteni. De mivel nincs rosszabb, mint önmagammal konfliktusban élni, kénytelen voltam vállalni az ütközést. Ez pedig a konfliktusok egész sorához vezetett.

Minden azzal indult, hogy egy nagy múltú, jó hírű gimnáziumban kaptam némettanári állást. Már ez a tény is növelte az önbizalmamat, amelyre rá is fért a megerősítés.

Néhány hónap múlva- az idegennyelvi munkaközösség vezetője tartósan beteg lett, és abba kellett hagynia a tanítást. Kollégáim megkértek, hogy vegyem át a helyét. Nagyon jól esett a bizalmuk, de megmondtam nekik, hogy nem érzem magam alkalmasnak a vezetői szerepre. Diákkoromban voltak ugyan bizonyos vezetői tisztségeim, amelyeket a tanáraim erőltettek rám, akikkel nem mertem ellenkezni. Nagyon nem szerettem csinálni, hiszen a többiek utáltak érte, a tanárok informátorának tartottak, és szépen elmagányosodtam az osztályban. Előtörtek az emlékek! Nem vagyok sem fáklyavivő, sem vezérkos, én jó csapatjátékos vagyok és az is akarok maradni.

Mivel azonban a kollégák biztosítottak arról, hogy tulajdonképpen nem kell nagyon vezetni semmit, mert mindenki teszi a dolgát, az a két jelentés tanévenként meg a munkaközösségi értekezlet nem jelent megterhelést. Órakedvezmény is jár érte. Végül hát elvállaltam. Komoly belső konfliktuson voltam túl (egy hét gondolkodási időt kértem). Igaz: rossz előérzeteim volt, de akartam hinni, hogy helyesen döntöttem.

A következő tanévben az igazgatónk intézkedése szerint azok a diákok, akik letették a középfokú nyelvvizsgát, nem járhattak be többé a nyelvórára. A csoportok maradékát összevonták, így kevesebb tanárra lett szükség. Az igazgató a következő évi tantárgyfelosztást 40 fős nyelvi csoportokkal tervezte, szélnek eresztve jó pár tanárt.

Úgy gondoltam, hogy ha már bizalmat szavaztak nekem a kollégák, kötelességem felemelni a szavam állásuk megőrzése, valamint a maradók munkafeltételeinek biztosítása érdekében. Nem asszisztálhatok ehhez az intézkedéshez ,nem hagyhatom szó nélkül, hogy az utcára kerülnek jobb sorsra érdemes, eddig kiválóan teljesítő tanárok.

A munkaközösség tagjainak egyetértésével levelet írtam a vezetőségnek, melyben hangot adtam közös aggodalmunknak, és kértem, hogy indokolják meg a nyelvoktatás ilyen mértékű leépítését. Az iskola vezetői válaszra sem méltattak. Úgy éreztem, hogy ez az egész munkaközösség véleményének a semmibevétele, és nem tudtam belenyugodni. Utánanéztem a kapcsolódó jogszabályoknak, és arra törekedtem, hogy legalább lassítsam az iskolában elindult, a nyelvtanárokra nézve különösen káros tendenciát. Közvetlen kollégáim előtt nem titkoltam ez irányú igyekezetemet, sőt rendszeresen be is számoltam nekik a legújabb „kutatási eredményeimről”.

Az iskolavezetés magyarázattal ugyan nem szolgált, de mire feleszméltem, egy konfliktushalmaz közepén találtam magam. Valóságos össztüzet zúdítottak rám. A következők történtek:

  • Az igazgatóhelyettes berendelte a felvételiző diákokat szintfelmérőre, holott tudta, hogy az iskolában németből csak kezdő csoportot indítanak. A feleslegesen behívott diákok és háborgó szüleik előtt úgy állított be, mintha nem lennék beszámítható. (Nem akartam a szülők előtt a torkának ugrani, pedig jól esett volna.)
  • Az ELTE német szakos tanárjelöltjeinek voltam a mentora. Az hospitált és a megtartott órákat általában az óraközi szünetekben beszéltük meg. Az igazgatóhelyettes minden szünetre beosztott folyosóügyeletesnek, így igyekezett ellehetetleníteni a munkámat. Valamennyi lyukas órámban helyettesítenem kellett, ráadásul sorozatosan (felesleges) adminisztrációs pluszfeladatokat adott ki szoros határidővel (a nyelvoktatási rendszert kellett minden létező statisztikai módszerrel ábrázolnom).
  • A legvisszataszítóbb dolgokat azonban az igazgató követte el. Egy kolléga érettségiző gyerekét bevonva csapdát állított, hogy érettségi szabálytalanságot lehessen rám bizonyítani (puskázás az írásbelin matematikából). Ezért már fegyelmit tudott adni. Egy másik vizsganapon, amikor felügyeltem, a teremben írók táskáit egy halomba rakatta, és letakartatta egy nagy lepellel. Azután ellenőrzésképpen bejött az osztályba, és közölte, hogy nem vitettem ki a táskákat a teremből. Kérdeztem, hogy milyen táskákat, nincs is itt semmilyen táska. Erre diadalmasan lerántotta a leplet a táskahegyről. Kész volt a második fegyelmi.

A tanév végén, az iskolát támogató alapítványnak az év legeredményesebb tanárának járó jutalmával együtt megkaptam a felmondásomat is. Ebben az érettségi szabálytalanságra hivatkoztak, aminek természetesen semmi folyománya nem volt azon kívül, hogy a kolléga bukdácsoló gyereke jelesre érettségizett.

Nem tudtam belenyugodni ezekbe az enyhén szólva is inkorrekt módszerekbe, és mivel akkor még úgy gondoltam, hogy az igazságszolgáltatás igazságot szolgáltat, munkaügyi bírósághoz fordultam. A per több mint egy évig tartott. Ez idő alatt a gazdasági rendőrség kimutatta, hogy az intézmény vezetősége éveken keresztül hűtlenül kezelte az iskola pénzügyeit, és ennek a nyelvoktatás, a csoportbontások is áldozatul eshettek volna. A vezetőséget leváltották, de az állásomat én már nem kaptam vissza. Még mindig dolgoznak ott azonban kollégák, akiknek sikerült megmentenem az állását. (Jól esett volna, ha eljönnek mellettem tanúskodni a bíróságra. De ez legyen már az ő belső konfliktusuk!)

Sokáig nem tudtam a helyén kezelni ennek a konfliktusnak a hozadékát. A jó hírű gimnázium után kollégiumi nevelőtanári állást kaptam. Az ELTE hallgatóit sem mentorálhattam tovább, hiszen a kollégiumban nem lehetett megfelelő oktatási körülményeket biztosítani ehhez. Szakmai szempontból ez hatalmas visszalépés volt. Úgy éreztem, hogy képességeimnek és végzettségemnek nem megfelelő munkát végzek, és ez sokáig nyomasztott.

Akkor nyugodtam meg, amikor rádöbbentem: mekkora ajándék, hogy mostani munkahelyemen, a kollégiumban önmagam lehetek, nem kell konfliktusokba keverednem jellemem és értékrendem miatt. Igaz, most nem az elit „gyerekanyag” válogatott színe-javával dolgozom, hanem nehéz sorsú, gyakran alulszocializált, hátrányos helyzetű gyerekekkel. Az elfogadó légkör azonban megóv a belső konfliktusoktól.

Sokat tanultam az esetből, és végül is mindenért hálás vagyok, amiből tanulhatok. Úgy hogy nem bántam meg semmit.

1A szerző nem akarta, hogy volt iskolája beazonosítható legyen, ezért kérte, hogy ne közöljük a nevét. Név és cím a szerkesztőségben.

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

János | 2014. február 6. | nmsjan54[kukac]gmail[pont]com
Bízzon csak mindenki magában és a képességeiben! Nem alaptalan a félelem attól, hogy más helyen is hasonló gondokkal találkozhat az ember, ám ezernyi jó példa van arra is, hogy máshol - pedig a törvény ugyanaz - egészen emberséges viszonyok, körülmények között, jó munkahelyi légkörben lehet dolgozni. Én egy dél-dunántúli kisváros egyik iskolájából menekültem át az 500 m-re távolabbiba. A különbség ég és föld volt, a pöffeszkedő, hatalommániás főnök(nő) uralma alól kerültem egy alkotó társaságba, ahol az igazgatónak a tekintélye szaktudáson, kiváló vezetői képességeken alapult. Nem kell önmagunkkal konfliktusban lenni, saját magunkat marcangolni. Tessék nyugodtan továbblépni és idősebb korban segíteni azokat az ifjú kollégákat, akik hasonló gondokkal küzdenek.
csilla | 2014. február 5.
Nagyon szimpatikus cikk! Köszönöm, engem megerősített!
Laura | 2014. február 4. | larvucska[kukac]gmail[pont]com
Nem nagyon foglalkozom a konfliktusokkal. Jó ideje már, hogy szinte kívülről szemlélem a világot, és már-már sajnálom azokat, akik minden áron győzni akarnak, legyűrni másokat. Néha kifejezetten szórakoztat, hogy a hatalmukat fitogtatókat mennyire feldühíti, ha nem veszek tudomást az általuk nagyra becsült tekintélyükről. Egyik - igazgató - barátom néhány napja azt mondta: nem kívánok diktatórikus eszközökkel vezetni, mert az borzasztó sok munkával jár... Nagyon kevesen dolgoznak ilyen helyen, de szerintem csak ott van alkotó légkör, ahol ez a vezetői magatartás/stílus érvényesül. Aki harcolni akar, hamar elbizonytalanodik, ha nincs ellenfele, ezért én is hagyom "győzni" a gyűlölködőt. Ráadásul rendszerint az ilyeneknek köszönhettem, hogy változtattam addigi életemen, erős lökést adott, hogy tovább lépjek, ne várjak arra, hogy talán jobb lesz. Nem akarok győzni, még is én vagyok a nyerő, a vesztes kereshet magának új delikvenst, akin kiélheti hitvány hajlamait. Meggyőzni valakit? A primitívet nem lehet, mert primitív...
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.03.31.
Húsz oktatási és civil szervezet kéri az új alaptanterv bevezetésének halasztását
Több mint húsz szakszervezet és közoktatásban aktív civil szervezet írta alá azt a nyílt levelet, amely az új NAT halasztása mellett azt is kéri, hogy legyen szava az érintetteknek az éretts...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.03.31.
NAT-hatás: látatlanban kell tankönyvet rendelni
Úgy kell megrendelniük az idén szeptemberben bevezetésre kerülő új Nemzeti alaptantervhez (NAT) illeszkedő tankönyveket az iskoláknak, hogy azok még el sem készültek – derült ki a Könyvt...
(Forrás: Népszava)
--
2020.03.31.
Tantárgyak az iskolában? Ugyan, felejtsük el!
Nem fognak teljesen megszűnni a hagyományos tantárgyak a finn iskolákban sem, de egyre nagyobb teret kap a témaközpontú, gyakorlati helyzetekhez alkalmazkodó oktatás. A finn reformerek szerint...
(Forrás: index)
--
2020.03.31.
Szülői Hang: vonják vissza a hatévesek beiskolázásának új rendszerét
A Szülői Hang Közösség felmérést végzett az iskolaérettség elbírálásának új rendszeréről az érintett szülőkkel, az adatokkal pedig a szakmai egyeztetésekhez szeretnének hozzájá...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.03.31.
Az egész ország rákattant, de nem távoktatás, ami most zajlik. Hogy mi ezzel a baj?
Bár több intézmény évek, sőt évtizedek óta kísérletezik az oktatás bizonyos elemeinek virtualizálásával, az országban most zajló hirtelen átállásra senki nem volt felkészülve. A Szegedi...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.03.31.
Jelentés a perifériáról: „A szülők és a pedagógusok viszik a hátukon a rendszert”
Németh Katalinnal, a Pécsi József Nádor Gimnázium és Szakképző Iskola igazgatójával beszélgettünk arról, hogy milyen problémákba ütközhet a digitális távoktatás egy hátrányos helyzet...
(Forrás: Pécs ma)
--
2020.03.28.
Távoktatás? Nem most van a nagydolgozatok íratásának ideje
„A kényszer szülte átállás a digitális távoktatásra nálunk most aránylag gyorsan megtörtént” – mondta a HVG-nek Ignácz István, Európa első roma nemzetiségű középiskolája, a...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.03.28.
Pörög a távoktatás: mi lesz az évvégi jegyekkel?
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma tájékoztatása szerint a számonkérések módja lehet például beadandó dolgozat, prezentáció vagy videós beszámoló, de használhatnak valamilyen teszt...
(Forrás: eduline)
--
2020.03.28.
Májustól vakáció, augusztustól új tanév - a Pedagógus Kar ötlete
Észrevételei vannak a digitális átállással kapcsolatban a Nemzeti Pedagógus Karnak. Pontos napirendet és a tananyag mérséklését javasolja a Nemzeti Pedagógus Kar a digitális távoktatásban...
(Forrás: Infostart)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  Szilágyi István

Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  OFOE

Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)

--
  Harmat Krisztina

Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina

--
  Szilágyi István

Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  Doroginé Kiss Ildikó

Tisztelt Egyesület!
Nyelvtanárként 2019 szeptember közepétől december 20-ig (téli szünet kezdete) az én tanulócsoportomat összevontam az említett idő alatt táppénzen levő kolléganőm csoportjával heti 3 órában. Ez összesen 3 osztályt érintett, ami heti heti 9 összevont órát jelentett. Mikor rákérdeztem, hogy ezért jár-e túlóra íj vagy valami plusz bér, azt a választ kaptam, hogy nem mert az összevont órákért semmi sem jár. Ráadásul ugyanígy több mint három hónapot már a tavalyi évben is helyettesítettem ugyan így. Kérdésem, valóban nem jár az összevont órák után túlóra? Mit mond erről a jogszabály?
Üdvözlettel: Doroginé Kiss Ildikó, tanár

--
  OFOE

Kedves Láng Róbert! Ime a szabály
Mt. 123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.

(2) A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

(3) A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

(A választ Nagy Erzsébettől, a PDSZ szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Gyimesi Krisztina! A PDSZ szakértőjétől, Nagy Erzsébettől kaptuk a következő választ:
1. A Kjt. 23/B. § -a adott mint lehetőség:
(1) A teljes munkaidőben foglalkoztatott közalkalmazott írásbeli
kérelmére a munkáltató köteles a kinevezésben heti húszórás
részmunkaidőt kikötni, ha a közalkalmazott a kérelem benyújtásakor az
Mt. 128. §-ában foglalt fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe.
(2) A munkáltató a közalkalmazottnak a munkaidő egyenlőtlen
beosztására vonatkozó kérelmét csak abban az esetben tagadhatja meg,
ha az számára lényegesen nagyobb munkaszervezési terhet jelentene. A
munkáltató köteles írásban megindokolni a kérelem megtagadását.
(3) A részmunkaidő kikötése
a) a fizetés nélküli szabadság megszűnését követő naptól,
b) ha a közalkalmazott betegsége vagy a személyét érintő más
elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől
számított harminc napon belül ki kell adni rendes szabadságát, a
szabadság leteltét követő naptól hatályos.
A b) pontban foglaltak alkalmazása esetén - a felek eltérő
megállapodása hiányában - a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő első munkanapon meg kell kezdeni.
Eltérő megállapodás esetén a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő harminc napon belül meg kell
kezdeni.
(4) A kérelmet az (1) bekezdés szerinti fizetés nélküli szabadság
igénybevételének megszűnése előtt legalább hatvan nappal kell a
munkáltatóval közölni. A kérelemben a közalkalmazott köteles
tájékoztatni a munkáltatót
a) a fizetés nélküli szabadság igénybevételére jogosító gyermeke
harmadik életéve betöltésének időpontjáról, továbbá
b) ha egyenlőtlen munkaidő-beosztásban kíván dolgozni, a
munkaidő-beosztásra vonatkozó javaslatáról.
(5) A (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően a nevelési-oktatási
intézményben pedagógus munkakörben foglalkoztatottak esetében a
kérelmet a fizetés nélküli szabadság tartama alatt, a tanév szorgalmi
időszakának befejezését, illetve az első félév befejezését megelőző
hatvan nappal korábban kell a munkáltatóval közölni.
(6) A (3) bekezdés szerinti időponttól a közalkalmazotti jogviszony
alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli vagy természetbeni
juttatás tekintetében e törvény erejénél fogva az időarányosság elve
alkalmazandó, ha a juttatásra való jogosultság a munkaidő mértékével
összefügg.
(7) Az (1) bekezdés szerinti kérelem alapján kikötött részmunkaidőben
a munkáltató a közalkalmazottat
a) a kérelem szerinti időpontig, de
b) legfeljebb a gyermek négyéves koráig, három vagy több gyermeket
nevelő közalkalmazott esetén a gyermek hatéves koráig
köteles foglalkoztatni. Ezt követően a közalkalmazott munkaidejét a
kérelem benyújtása előtti mérték szerint kell megállapítani.
(8) Az (1)-(7) bekezdés nem alkalmazható a vezetői megbízású
közalkalmazott tekintetében.
Ekkor a kötött munkaidő a részmunkaidő 80%-a lesz, pl. félállás esetén
heti 20 óra, és a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő is a
csökkentett munkaidő 55-65 százaléka. (félállásnál heti 11-13 óra). A
szabadság ugyanannyi marad, csak a távolléti díj, ami a szabadság
idejére jár, az időarányos illetmény alapján lesz megállapítva.
Sajnos a köznevelési törvény szerint nincs már külön napközis
munkakör, ezért azt is tanító szakképzettséggel kell ellátni alsó
tagozaton. Maradnak olyan egyéb foglalkozások, amelyek nem
végzettséghez kötöttek: szakkörök, tehetséggondozó, tanórán kívüli
foglalkozás, tanórán kívüli programok szervezése, lebonyolítása.

--
  OFOE

Tisztelt Szodrai Csilla! A szakképzési törvény 127 § 6 szerint annak, aki már alkalmazott, mindenképp ki kell fizetni, aki új, annak megállapodás esetén:
A munkáltatói jogkör gyakorlója a szakképző intézmény alkalmazottjával megállapodhat a szakképző intézményben eltöltött legalább tizenötéves munkaviszony esetére jubileumi jutalom biztosításában. Az Nkt. e törvény hatálybalépését megelőző napon hatályos rendelkezései szerinti szakgimnázium, illetve szakközépiskola alkalmazottja esetében az ilyen megállapodás a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerinti feltételekkel kötelező azzal, hogy a jubileumi jutalomra jogosító időszakban a közalkalmazotti jogviszony és a szakképző intézménnyel fennálló munkaviszony időtartamát egybe kell számítani. (A választ Juhász Ágnes adta meg.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek