OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2014. február 2.
» Hozzászólások (3)

„Nincs rosszabb, mint önmagammal konfliktusban élni”1

Nem szeretem a konfliktusokat. Tudom, hogy ezek nélkül – bizonyos elméletek szerint– megállna a fejlődés. Bár én inkább azt vallom, hogy az ellentétek a történelem mozgatórugói. Nem biztos, hogy minden esetben fejlődéshez vezetnek, de változást mindenképpen hoznak.

A konfliktusok képesek utat törni, utat taposni az új fejleményeknek. Nem kétséges, hogy esetenként szükség van a célok, szándékok, eszmék ütköztetésére. Számomra a konfliktus – minden pozitívuma ellenére – inkább negatív fogalom. Feszültséget keltő, frusztráló, nyomasztó jelenség, amitől rosszul érzem magam a bőrömben, és ami nélkül nagyon jól meglennék.

A konfliktusokat azonban nem lehet kikerülni. Ha nem én generálom, majd generálja más, és akarva-akaratlanul is belesodródunk, közvetve vagy közvetlenül részesévé válunk. Szeretem a problémákat békésen, kompromisszumos megoldással lezárni. Nem dobok kesztyűt senkinek, de ha nekem dobják, felveszem.

26 éve vagyok a tanári pályán. Mindig a középiskolás korosztállyal dolgoztam. Nem emlékszem, hogy pályám során bármely diákkal komolyabb konfliktusom támadt volna. Azokat az apró fegyelmezetlenségeket, amelyek nélkül tanóra nem telhet el, nem nevezem konfliktusnak, hiszen azok általában gyerekes csínyek, és többnyire hamar lecsengenek. Kollégával sem kerültem soha konfliktusba. Megáldott a sors azonban olyan főnökökkel, akikkel nem mindig tudtam egyetérteni. De mivel nincs rosszabb, mint önmagammal konfliktusban élni, kénytelen voltam vállalni az ütközést. Ez pedig a konfliktusok egész sorához vezetett.

Minden azzal indult, hogy egy nagy múltú, jó hírű gimnáziumban kaptam némettanári állást. Már ez a tény is növelte az önbizalmamat, amelyre rá is fért a megerősítés.

Néhány hónap múlva- az idegennyelvi munkaközösség vezetője tartósan beteg lett, és abba kellett hagynia a tanítást. Kollégáim megkértek, hogy vegyem át a helyét. Nagyon jól esett a bizalmuk, de megmondtam nekik, hogy nem érzem magam alkalmasnak a vezetői szerepre. Diákkoromban voltak ugyan bizonyos vezetői tisztségeim, amelyeket a tanáraim erőltettek rám, akikkel nem mertem ellenkezni. Nagyon nem szerettem csinálni, hiszen a többiek utáltak érte, a tanárok informátorának tartottak, és szépen elmagányosodtam az osztályban. Előtörtek az emlékek! Nem vagyok sem fáklyavivő, sem vezérkos, én jó csapatjátékos vagyok és az is akarok maradni.

Mivel azonban a kollégák biztosítottak arról, hogy tulajdonképpen nem kell nagyon vezetni semmit, mert mindenki teszi a dolgát, az a két jelentés tanévenként meg a munkaközösségi értekezlet nem jelent megterhelést. Órakedvezmény is jár érte. Végül hát elvállaltam. Komoly belső konfliktuson voltam túl (egy hét gondolkodási időt kértem). Igaz: rossz előérzeteim volt, de akartam hinni, hogy helyesen döntöttem.

A következő tanévben az igazgatónk intézkedése szerint azok a diákok, akik letették a középfokú nyelvvizsgát, nem járhattak be többé a nyelvórára. A csoportok maradékát összevonták, így kevesebb tanárra lett szükség. Az igazgató a következő évi tantárgyfelosztást 40 fős nyelvi csoportokkal tervezte, szélnek eresztve jó pár tanárt.

Úgy gondoltam, hogy ha már bizalmat szavaztak nekem a kollégák, kötelességem felemelni a szavam állásuk megőrzése, valamint a maradók munkafeltételeinek biztosítása érdekében. Nem asszisztálhatok ehhez az intézkedéshez ,nem hagyhatom szó nélkül, hogy az utcára kerülnek jobb sorsra érdemes, eddig kiválóan teljesítő tanárok.

A munkaközösség tagjainak egyetértésével levelet írtam a vezetőségnek, melyben hangot adtam közös aggodalmunknak, és kértem, hogy indokolják meg a nyelvoktatás ilyen mértékű leépítését. Az iskola vezetői válaszra sem méltattak. Úgy éreztem, hogy ez az egész munkaközösség véleményének a semmibevétele, és nem tudtam belenyugodni. Utánanéztem a kapcsolódó jogszabályoknak, és arra törekedtem, hogy legalább lassítsam az iskolában elindult, a nyelvtanárokra nézve különösen káros tendenciát. Közvetlen kollégáim előtt nem titkoltam ez irányú igyekezetemet, sőt rendszeresen be is számoltam nekik a legújabb „kutatási eredményeimről”.

Az iskolavezetés magyarázattal ugyan nem szolgált, de mire feleszméltem, egy konfliktushalmaz közepén találtam magam. Valóságos össztüzet zúdítottak rám. A következők történtek:

  • Az igazgatóhelyettes berendelte a felvételiző diákokat szintfelmérőre, holott tudta, hogy az iskolában németből csak kezdő csoportot indítanak. A feleslegesen behívott diákok és háborgó szüleik előtt úgy állított be, mintha nem lennék beszámítható. (Nem akartam a szülők előtt a torkának ugrani, pedig jól esett volna.)
  • Az ELTE német szakos tanárjelöltjeinek voltam a mentora. Az hospitált és a megtartott órákat általában az óraközi szünetekben beszéltük meg. Az igazgatóhelyettes minden szünetre beosztott folyosóügyeletesnek, így igyekezett ellehetetleníteni a munkámat. Valamennyi lyukas órámban helyettesítenem kellett, ráadásul sorozatosan (felesleges) adminisztrációs pluszfeladatokat adott ki szoros határidővel (a nyelvoktatási rendszert kellett minden létező statisztikai módszerrel ábrázolnom).
  • A legvisszataszítóbb dolgokat azonban az igazgató követte el. Egy kolléga érettségiző gyerekét bevonva csapdát állított, hogy érettségi szabálytalanságot lehessen rám bizonyítani (puskázás az írásbelin matematikából). Ezért már fegyelmit tudott adni. Egy másik vizsganapon, amikor felügyeltem, a teremben írók táskáit egy halomba rakatta, és letakartatta egy nagy lepellel. Azután ellenőrzésképpen bejött az osztályba, és közölte, hogy nem vitettem ki a táskákat a teremből. Kérdeztem, hogy milyen táskákat, nincs is itt semmilyen táska. Erre diadalmasan lerántotta a leplet a táskahegyről. Kész volt a második fegyelmi.

A tanév végén, az iskolát támogató alapítványnak az év legeredményesebb tanárának járó jutalmával együtt megkaptam a felmondásomat is. Ebben az érettségi szabálytalanságra hivatkoztak, aminek természetesen semmi folyománya nem volt azon kívül, hogy a kolléga bukdácsoló gyereke jelesre érettségizett.

Nem tudtam belenyugodni ezekbe az enyhén szólva is inkorrekt módszerekbe, és mivel akkor még úgy gondoltam, hogy az igazságszolgáltatás igazságot szolgáltat, munkaügyi bírósághoz fordultam. A per több mint egy évig tartott. Ez idő alatt a gazdasági rendőrség kimutatta, hogy az intézmény vezetősége éveken keresztül hűtlenül kezelte az iskola pénzügyeit, és ennek a nyelvoktatás, a csoportbontások is áldozatul eshettek volna. A vezetőséget leváltották, de az állásomat én már nem kaptam vissza. Még mindig dolgoznak ott azonban kollégák, akiknek sikerült megmentenem az állását. (Jól esett volna, ha eljönnek mellettem tanúskodni a bíróságra. De ez legyen már az ő belső konfliktusuk!)

Sokáig nem tudtam a helyén kezelni ennek a konfliktusnak a hozadékát. A jó hírű gimnázium után kollégiumi nevelőtanári állást kaptam. Az ELTE hallgatóit sem mentorálhattam tovább, hiszen a kollégiumban nem lehetett megfelelő oktatási körülményeket biztosítani ehhez. Szakmai szempontból ez hatalmas visszalépés volt. Úgy éreztem, hogy képességeimnek és végzettségemnek nem megfelelő munkát végzek, és ez sokáig nyomasztott.

Akkor nyugodtam meg, amikor rádöbbentem: mekkora ajándék, hogy mostani munkahelyemen, a kollégiumban önmagam lehetek, nem kell konfliktusokba keverednem jellemem és értékrendem miatt. Igaz, most nem az elit „gyerekanyag” válogatott színe-javával dolgozom, hanem nehéz sorsú, gyakran alulszocializált, hátrányos helyzetű gyerekekkel. Az elfogadó légkör azonban megóv a belső konfliktusoktól.

Sokat tanultam az esetből, és végül is mindenért hálás vagyok, amiből tanulhatok. Úgy hogy nem bántam meg semmit.

1A szerző nem akarta, hogy volt iskolája beazonosítható legyen, ezért kérte, hogy ne közöljük a nevét. Név és cím a szerkesztőségben.

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

János | 2014. február 6. | nmsjan54[kukac]gmail[pont]com
Bízzon csak mindenki magában és a képességeiben! Nem alaptalan a félelem attól, hogy más helyen is hasonló gondokkal találkozhat az ember, ám ezernyi jó példa van arra is, hogy máshol - pedig a törvény ugyanaz - egészen emberséges viszonyok, körülmények között, jó munkahelyi légkörben lehet dolgozni. Én egy dél-dunántúli kisváros egyik iskolájából menekültem át az 500 m-re távolabbiba. A különbség ég és föld volt, a pöffeszkedő, hatalommániás főnök(nő) uralma alól kerültem egy alkotó társaságba, ahol az igazgatónak a tekintélye szaktudáson, kiváló vezetői képességeken alapult. Nem kell önmagunkkal konfliktusban lenni, saját magunkat marcangolni. Tessék nyugodtan továbblépni és idősebb korban segíteni azokat az ifjú kollégákat, akik hasonló gondokkal küzdenek.
csilla | 2014. február 5.
Nagyon szimpatikus cikk! Köszönöm, engem megerősített!
Laura | 2014. február 4. | larvucska[kukac]gmail[pont]com
Nem nagyon foglalkozom a konfliktusokkal. Jó ideje már, hogy szinte kívülről szemlélem a világot, és már-már sajnálom azokat, akik minden áron győzni akarnak, legyűrni másokat. Néha kifejezetten szórakoztat, hogy a hatalmukat fitogtatókat mennyire feldühíti, ha nem veszek tudomást az általuk nagyra becsült tekintélyükről. Egyik - igazgató - barátom néhány napja azt mondta: nem kívánok diktatórikus eszközökkel vezetni, mert az borzasztó sok munkával jár... Nagyon kevesen dolgoznak ilyen helyen, de szerintem csak ott van alkotó légkör, ahol ez a vezetői magatartás/stílus érvényesül. Aki harcolni akar, hamar elbizonytalanodik, ha nincs ellenfele, ezért én is hagyom "győzni" a gyűlölködőt. Ráadásul rendszerint az ilyeneknek köszönhettem, hogy változtattam addigi életemen, erős lökést adott, hogy tovább lépjek, ne várjak arra, hogy talán jobb lesz. Nem akarok győzni, még is én vagyok a nyerő, a vesztes kereshet magának új delikvenst, akin kiélheti hitvány hajlamait. Meggyőzni valakit? A primitívet nem lehet, mert primitív...
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.08.20.
Ötévesen látott először fehér embert, hetedikben bukott, ma iskolát vezet Miskolcon (interú Orsós Jánossal)
Egyszerű a képlet: ha szakiskolába mész, akkor kapsz ösztöndíjat, ha gimnáziumba, akkor nem. A szegény családokból már senki nem jön érettségizni, mindenki tésztakészítő akar lenni....
(Forrás: 24.hu)
--
2019.08.20.
Magyarul is elindult a világ egyik legjobb tanulási oldala
A Khan Academy neve összekapcsolódott a digitális eszközökkel megvalósult önirányított tanulás fogalmaival. Szülők lelkendezve szokták mesélni, hogy a gyerekük otthon nem (csupán) telefonos...
(Forrás: Qubit)
--
2019.08.20.
Ha elég vagyonos vagy, a gyerekednek mégsem kell Wass Albertet tanulnia
Hírül adták tegnap, hogy Debrecen város és a Debreceni Egyetem együttesen alapítanak meg egy elit, angol-magyar tannyelvű magániskolát Debrecen-Pallagon, amely az egyszerű, mégis sokatmond...
(Forrás: mérce)
--
2019.08.20.
Gyarmathy Éva: „Mit akar, az egész ország így működik!”
És nem azért kell a kis hazafiasságot belevinni a tananyagba, mert bárki hazafiasabb lesz, hanem a szófogadás gyakorlásáért. Igazodj! Most polgár leszel, aztán keresztény, népnemzeti, hazafi...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.20.
Iskolaépítészet: örökség és megújulás. Csémi Lili és Tarcsay Anita írása
A műhelykonferencia a váci Apor Vilmos Főiskola formálódó térpedagógiai műhelyének keretében valósult meg, amelynek célja, hogy interdiszciplináris párbeszédet teremtsen az építészet...
(Forrás: tani-tani online)
--
2019.08.20.
Kettészakadt világ
Visszakanyarodunk hát egy örök kérdéshez, mennyire várható el a mélyszegénységben a környezetbarát magatartás? Ha nincs fa, akkor mi a nagyobb bűn, ha káros anyagokkal fűt, vagy ha kih...
(Forrás: hvg./Nyomor széle blog)
--
2019.08.12.
A gyerekeinknek is jobb lenne, ha mi szülők nem állnánk ilyen csehül pénzügyi tudatosságban
Legyen szó hazai vagy külföldi tanulmányokról, az önálló életkezdésről, mindez szülőnek, gyereknek egyaránt komoly anyagi terhet jelenthet. A „kirepülés” izgalmas, kihívásokkal teli...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.11.
Deviszont – kritikai pedagógia a külvárosban
A Deviszont Közösségi Tér egy Budapest külvárosában működő oktatási program, amit társadalomtudósok, szociális munkások, filozófusok és pedagógusok hoztak létre szakképzésben tanul...
(Forrás: mérce)
--
2019.08.11.
Egyre több támogatást kapnak a családok az iskolakezdéshez
Elsőtől kilencedik évfolyamig ingyenes tankönyvet kapnak a diákok, ami gyerekenként 10-12 ezer forint megtakarítást jelent. A szeptemberi családtámogatásokat is korábban, augusztus végén...
(Forrás: Magyar Nemzet)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Márta! Íme a válasz, amit a PDSZ jogi szakértőjének segítségével adunk meg.
Az Nkt. 62. § (5) bekezdése szerint a nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus-munkakörökben
dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő). A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet
17. § (5) bekezdése szerint "a (4) bekezdésben meghatározottak alapján az egy pedagógusnak elrendelhető tanórai és egyéb foglalkozások,
pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkozások száma egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat órát nem haladhatja meg. A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, óvodapedagógus esetében a kötött munkaidő felső határa felett eseti helyettesítés a (4)
bekezdésben foglaltak alapján rendelhető el, egy pedagógus számára tanítási évenként legfeljebb harminc tanítási napra, óvoda esetében egy nevelési éven belül legfeljebb harminc napra." A fentiekből következik, hogy nem teljes héten nem 26 órával kell számolni, hanem időarányosan, mivel ekkor a heti munkaidő 40 óránál kevesebb.
Az összevont helyettesítések esetében a Kjt. 24. § (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint, ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez,
illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.
Reméljük, segítettünk.

--
  Márta

Szeretném megkérdezni, hogy ha egy munkahét nem minden napján dolgozunk, mert pl. munkaszüneti nap ( Nagypéntek), vagy szabadságot írt ki a vezető ( tavaszi szünet utáni nap), esetleg 1-1 tanítás nélküli munkanap esik a hétre, akkor is csak a 26 óra feletti helyettesítés számít bele abba a bizonyos 30 napba, amely felett már fizetni kell a helyettesítésekért? Nem kell ilyen esetekben arányosan csökkentve számítani a heti kötött munkaidőt, tehát nem max. 26-ban meghatározni? Az iskolavezetés szerint nem. :( Szerintem ez olyan, mintha ledolgoztatnák velünk pl.a szabadságot. Pl. egy nap a héten nem tartottam órákat, mert osztálykiránduláson voltam. Ezen a napon lett volna 4 órám, de mivel nem tartottam meg, azon a héten csak 22 órám volt, 4 óra helyettesítést is kiírhatnak, ami 26 óra alatt van, tehát nem is számít helyettesítésnek. Az összevont helyettesítések pedig egyáltalán nem számítanak nálunk helyettesítésnek. Rendben van ez így?Nagy a káosz. Senki nem tud semmit.Válaszát előre is köszönöm

--
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
  Eleonóra

Kedves OFOE Csapat!
Segítséget szeretnék kérni, azzal kapcsolatban, hogy egy egyházi iskolában dolgozom, mint 50% kollégiumi felügyelő, 50% kollégiumi ápoló. Érdeklődnék, hogy ilyen esetben számomra mennyi szabadság jár? Tavaly fél állásban tanítottam, akkor járt a pedagógusi szabadság, itt úgy olvasom, ebben a munkakörben is jogosult lennék.?
Köszönettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Zoé! Nagyon örülünk, ha csatlakozol hozzánk.
A jelentkezési lapot a következő linken találod. A kitöltött és aláírt lapot szkenneld be, és küldd el az osztalyfonokok@gmail címre. Ha a szkennelés problémát okoz, küldheted postán is: OFOE, 1025 Budapest, Zöldlomb u- 56/a. Üdvözlettel az egyesület elnöksége.

--
  Németh Zoé

Kedves OFOE Csapat,
hogy lehetek az Egyesület tagja?

--
  ofoe

Kedves Emese! Amennyiben 1958. szept. 1. előtt születtél, automatikusan a Ped. II-be kerülsz, egyébként pedig a Ped. I-be. A fizetési kategóriát ugyanúgy kell megállapítani, mint a közalkalmazotti fizetési fokozatot: az eddigi közalkalmazotti jogviszonyaid, illetve
olyan munkaviszonyaid alapján, amelyek alatt már rendelkeztél a jelenlegi munkaköröd betöltéséhez szükséges végzettséggel. Ha volt 1992. júl. 1. előtt munkaviszonyod, az is beleszámít, ha ezek alapján jó az 5-ös besorolás, akkor a Ped.
I. fokozat 5. kategóriájába fogsz kerülni. Az illetményalapot az egyetemi végzettség alapján kell megállapítani,ez a 101.500 Ft.
vetítési alap 180%-a.
A mailedre küldünk egy bértáblát is. (A választ nagyon szépen köszönjük a PDSZ szakértőjének.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek