OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2014. február 2.
» Hozzászólások (3)

„Nincs rosszabb, mint önmagammal konfliktusban élni”1

Nem szeretem a konfliktusokat. Tudom, hogy ezek nélkül – bizonyos elméletek szerint– megállna a fejlődés. Bár én inkább azt vallom, hogy az ellentétek a történelem mozgatórugói. Nem biztos, hogy minden esetben fejlődéshez vezetnek, de változást mindenképpen hoznak.

A konfliktusok képesek utat törni, utat taposni az új fejleményeknek. Nem kétséges, hogy esetenként szükség van a célok, szándékok, eszmék ütköztetésére. Számomra a konfliktus – minden pozitívuma ellenére – inkább negatív fogalom. Feszültséget keltő, frusztráló, nyomasztó jelenség, amitől rosszul érzem magam a bőrömben, és ami nélkül nagyon jól meglennék.

A konfliktusokat azonban nem lehet kikerülni. Ha nem én generálom, majd generálja más, és akarva-akaratlanul is belesodródunk, közvetve vagy közvetlenül részesévé válunk. Szeretem a problémákat békésen, kompromisszumos megoldással lezárni. Nem dobok kesztyűt senkinek, de ha nekem dobják, felveszem.

26 éve vagyok a tanári pályán. Mindig a középiskolás korosztállyal dolgoztam. Nem emlékszem, hogy pályám során bármely diákkal komolyabb konfliktusom támadt volna. Azokat az apró fegyelmezetlenségeket, amelyek nélkül tanóra nem telhet el, nem nevezem konfliktusnak, hiszen azok általában gyerekes csínyek, és többnyire hamar lecsengenek. Kollégával sem kerültem soha konfliktusba. Megáldott a sors azonban olyan főnökökkel, akikkel nem mindig tudtam egyetérteni. De mivel nincs rosszabb, mint önmagammal konfliktusban élni, kénytelen voltam vállalni az ütközést. Ez pedig a konfliktusok egész sorához vezetett.

Minden azzal indult, hogy egy nagy múltú, jó hírű gimnáziumban kaptam némettanári állást. Már ez a tény is növelte az önbizalmamat, amelyre rá is fért a megerősítés.

Néhány hónap múlva- az idegennyelvi munkaközösség vezetője tartósan beteg lett, és abba kellett hagynia a tanítást. Kollégáim megkértek, hogy vegyem át a helyét. Nagyon jól esett a bizalmuk, de megmondtam nekik, hogy nem érzem magam alkalmasnak a vezetői szerepre. Diákkoromban voltak ugyan bizonyos vezetői tisztségeim, amelyeket a tanáraim erőltettek rám, akikkel nem mertem ellenkezni. Nagyon nem szerettem csinálni, hiszen a többiek utáltak érte, a tanárok informátorának tartottak, és szépen elmagányosodtam az osztályban. Előtörtek az emlékek! Nem vagyok sem fáklyavivő, sem vezérkos, én jó csapatjátékos vagyok és az is akarok maradni.

Mivel azonban a kollégák biztosítottak arról, hogy tulajdonképpen nem kell nagyon vezetni semmit, mert mindenki teszi a dolgát, az a két jelentés tanévenként meg a munkaközösségi értekezlet nem jelent megterhelést. Órakedvezmény is jár érte. Végül hát elvállaltam. Komoly belső konfliktuson voltam túl (egy hét gondolkodási időt kértem). Igaz: rossz előérzeteim volt, de akartam hinni, hogy helyesen döntöttem.

A következő tanévben az igazgatónk intézkedése szerint azok a diákok, akik letették a középfokú nyelvvizsgát, nem járhattak be többé a nyelvórára. A csoportok maradékát összevonták, így kevesebb tanárra lett szükség. Az igazgató a következő évi tantárgyfelosztást 40 fős nyelvi csoportokkal tervezte, szélnek eresztve jó pár tanárt.

Úgy gondoltam, hogy ha már bizalmat szavaztak nekem a kollégák, kötelességem felemelni a szavam állásuk megőrzése, valamint a maradók munkafeltételeinek biztosítása érdekében. Nem asszisztálhatok ehhez az intézkedéshez ,nem hagyhatom szó nélkül, hogy az utcára kerülnek jobb sorsra érdemes, eddig kiválóan teljesítő tanárok.

A munkaközösség tagjainak egyetértésével levelet írtam a vezetőségnek, melyben hangot adtam közös aggodalmunknak, és kértem, hogy indokolják meg a nyelvoktatás ilyen mértékű leépítését. Az iskola vezetői válaszra sem méltattak. Úgy éreztem, hogy ez az egész munkaközösség véleményének a semmibevétele, és nem tudtam belenyugodni. Utánanéztem a kapcsolódó jogszabályoknak, és arra törekedtem, hogy legalább lassítsam az iskolában elindult, a nyelvtanárokra nézve különösen káros tendenciát. Közvetlen kollégáim előtt nem titkoltam ez irányú igyekezetemet, sőt rendszeresen be is számoltam nekik a legújabb „kutatási eredményeimről”.

Az iskolavezetés magyarázattal ugyan nem szolgált, de mire feleszméltem, egy konfliktushalmaz közepén találtam magam. Valóságos össztüzet zúdítottak rám. A következők történtek:

  • Az igazgatóhelyettes berendelte a felvételiző diákokat szintfelmérőre, holott tudta, hogy az iskolában németből csak kezdő csoportot indítanak. A feleslegesen behívott diákok és háborgó szüleik előtt úgy állított be, mintha nem lennék beszámítható. (Nem akartam a szülők előtt a torkának ugrani, pedig jól esett volna.)
  • Az ELTE német szakos tanárjelöltjeinek voltam a mentora. Az hospitált és a megtartott órákat általában az óraközi szünetekben beszéltük meg. Az igazgatóhelyettes minden szünetre beosztott folyosóügyeletesnek, így igyekezett ellehetetleníteni a munkámat. Valamennyi lyukas órámban helyettesítenem kellett, ráadásul sorozatosan (felesleges) adminisztrációs pluszfeladatokat adott ki szoros határidővel (a nyelvoktatási rendszert kellett minden létező statisztikai módszerrel ábrázolnom).
  • A legvisszataszítóbb dolgokat azonban az igazgató követte el. Egy kolléga érettségiző gyerekét bevonva csapdát állított, hogy érettségi szabálytalanságot lehessen rám bizonyítani (puskázás az írásbelin matematikából). Ezért már fegyelmit tudott adni. Egy másik vizsganapon, amikor felügyeltem, a teremben írók táskáit egy halomba rakatta, és letakartatta egy nagy lepellel. Azután ellenőrzésképpen bejött az osztályba, és közölte, hogy nem vitettem ki a táskákat a teremből. Kérdeztem, hogy milyen táskákat, nincs is itt semmilyen táska. Erre diadalmasan lerántotta a leplet a táskahegyről. Kész volt a második fegyelmi.

A tanév végén, az iskolát támogató alapítványnak az év legeredményesebb tanárának járó jutalmával együtt megkaptam a felmondásomat is. Ebben az érettségi szabálytalanságra hivatkoztak, aminek természetesen semmi folyománya nem volt azon kívül, hogy a kolléga bukdácsoló gyereke jelesre érettségizett.

Nem tudtam belenyugodni ezekbe az enyhén szólva is inkorrekt módszerekbe, és mivel akkor még úgy gondoltam, hogy az igazságszolgáltatás igazságot szolgáltat, munkaügyi bírósághoz fordultam. A per több mint egy évig tartott. Ez idő alatt a gazdasági rendőrség kimutatta, hogy az intézmény vezetősége éveken keresztül hűtlenül kezelte az iskola pénzügyeit, és ennek a nyelvoktatás, a csoportbontások is áldozatul eshettek volna. A vezetőséget leváltották, de az állásomat én már nem kaptam vissza. Még mindig dolgoznak ott azonban kollégák, akiknek sikerült megmentenem az állását. (Jól esett volna, ha eljönnek mellettem tanúskodni a bíróságra. De ez legyen már az ő belső konfliktusuk!)

Sokáig nem tudtam a helyén kezelni ennek a konfliktusnak a hozadékát. A jó hírű gimnázium után kollégiumi nevelőtanári állást kaptam. Az ELTE hallgatóit sem mentorálhattam tovább, hiszen a kollégiumban nem lehetett megfelelő oktatási körülményeket biztosítani ehhez. Szakmai szempontból ez hatalmas visszalépés volt. Úgy éreztem, hogy képességeimnek és végzettségemnek nem megfelelő munkát végzek, és ez sokáig nyomasztott.

Akkor nyugodtam meg, amikor rádöbbentem: mekkora ajándék, hogy mostani munkahelyemen, a kollégiumban önmagam lehetek, nem kell konfliktusokba keverednem jellemem és értékrendem miatt. Igaz, most nem az elit „gyerekanyag” válogatott színe-javával dolgozom, hanem nehéz sorsú, gyakran alulszocializált, hátrányos helyzetű gyerekekkel. Az elfogadó légkör azonban megóv a belső konfliktusoktól.

Sokat tanultam az esetből, és végül is mindenért hálás vagyok, amiből tanulhatok. Úgy hogy nem bántam meg semmit.

1A szerző nem akarta, hogy volt iskolája beazonosítható legyen, ezért kérte, hogy ne közöljük a nevét. Név és cím a szerkesztőségben.

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

János | 2014. február 6. | nmsjan54[kukac]gmail[pont]com
Bízzon csak mindenki magában és a képességeiben! Nem alaptalan a félelem attól, hogy más helyen is hasonló gondokkal találkozhat az ember, ám ezernyi jó példa van arra is, hogy máshol - pedig a törvény ugyanaz - egészen emberséges viszonyok, körülmények között, jó munkahelyi légkörben lehet dolgozni. Én egy dél-dunántúli kisváros egyik iskolájából menekültem át az 500 m-re távolabbiba. A különbség ég és föld volt, a pöffeszkedő, hatalommániás főnök(nő) uralma alól kerültem egy alkotó társaságba, ahol az igazgatónak a tekintélye szaktudáson, kiváló vezetői képességeken alapult. Nem kell önmagunkkal konfliktusban lenni, saját magunkat marcangolni. Tessék nyugodtan továbblépni és idősebb korban segíteni azokat az ifjú kollégákat, akik hasonló gondokkal küzdenek.
csilla | 2014. február 5.
Nagyon szimpatikus cikk! Köszönöm, engem megerősített!
Laura | 2014. február 4. | larvucska[kukac]gmail[pont]com
Nem nagyon foglalkozom a konfliktusokkal. Jó ideje már, hogy szinte kívülről szemlélem a világot, és már-már sajnálom azokat, akik minden áron győzni akarnak, legyűrni másokat. Néha kifejezetten szórakoztat, hogy a hatalmukat fitogtatókat mennyire feldühíti, ha nem veszek tudomást az általuk nagyra becsült tekintélyükről. Egyik - igazgató - barátom néhány napja azt mondta: nem kívánok diktatórikus eszközökkel vezetni, mert az borzasztó sok munkával jár... Nagyon kevesen dolgoznak ilyen helyen, de szerintem csak ott van alkotó légkör, ahol ez a vezetői magatartás/stílus érvényesül. Aki harcolni akar, hamar elbizonytalanodik, ha nincs ellenfele, ezért én is hagyom "győzni" a gyűlölködőt. Ráadásul rendszerint az ilyeneknek köszönhettem, hogy változtattam addigi életemen, erős lökést adott, hogy tovább lépjek, ne várjak arra, hogy talán jobb lesz. Nem akarok győzni, még is én vagyok a nyerő, a vesztes kereshet magának új delikvenst, akin kiélheti hitvány hajlamait. Meggyőzni valakit? A primitívet nem lehet, mert primitív...
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.10.07.
A következő tanévtől átnevezik a szakgimnáziumokat és a szakközépiskolákat
"Az átjárhatóság lehetőségének növelése, valamint a közös szakmai tartalmak egyértelmű azonosítása érdekében közös ágazati tartalmak és ezekhez kapcsolódóan új ágazati struktú...
(Forrás: eduline)
--
2019.10.07.
L. Ritók Nóra: Emancipáció és nyomorúság
Aki a főállású anyaságból lép át a munkaerő-piacra, annak iszonyúan nehéz. Mert a pénz kell, a férfiak zöme már nem tudja eltartani a családot, ahogy a gyerekek intézményrendszerbe ker...
(Forrás: hvg/Nyomor széle blog)
--
2019.09.06.
Microsoft-botrány: újabb korrupciógyanús szálra bukkant Hadházy
A jelentésben szereplő történet szerint a NAV esetében egy Microsoft-alkalmazott tiltakozott is amiatt, hogy az úgynevezett alvállalkozónak nincsenek kompetenciái a munkához. Azonban felvilá...
(Forrás: Magyar Hang)
--
2019.09.06.
"Kérdezd meg szüleidet, miért nem vagy megkeresztelve" – adja feladatul az ötödikes tankönyv
Bánhegyi könyve nem először kap publicitást: 2015-ben a tiltakozások hatására vissza kellett vonni az általános iskolák ötödik, a hatodik és a hetedik osztályaiból az általa írt tört...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.09.04.
„Füttyre indítható, fegyelmezett szolgahadat képezünk” – Exkluzív interjú Vekerdy Tamással és fiával, Dániellel
Az egyikük önmagában intézmény – bármit mond, az futótűzként terjed az interneten, és szavait anyák ezrei tekintik szinte szentírásnak. A másikuk elbújni szeret, és a szűkebb környezet...
(Forrás: wmn.hu)
--
2019.09.03.
A szelekció rendkívül nagy arányú növekedése a magyar iskolarendszerben 2010 és 2017 között. Nahalka István írása
Számtalan szakember és szervezet hívta már fel a figyelmet arra, hogy a szelekciós, illetve az esélyegyenlőtlenségek növekedését eredményező folyamatok egyre veszélyesebbek Magyarországon...
(Forrás: tani-tani online)
--
2019.09.03.
Friss felmérés: a pedagógusok 18%-a az első lehetséges alkalommal elhagyná a pályát
A gyorsjelentés szerint a válaszadók 79%-a szerint túl kevés az ellenszolgáltatás és túl nagy az elvárás, 21%-a várja, hogy javuljon a helyzet, ezen felül 21%-a munkahelyet változtatna, é...
(Forrás: eduline)
--
2019.09.03.
A szülők csak nem akarják úgy taníttatni a gyereküket, ahogy Orbán mondja
Ha saját gyerekeikről van szó, nem veszik be a családok, hogy a munkaalapú társadalom nevében ne gimnáziumba, hanem szakképzésbe adják őket. Az új tanévben is nagyjából ugyanannyian kezdik...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.31.
A magyar oktatás színvonala 30 évvel maradt le a valóságtól, és ez a szám most megduplázódik
– mondta Rózsa Ildikó, a Resuli – a Megújuló Oktatásért Alapítvány vezetője a 24.hu-nak a köznevelési törvény módosításával kapcsolatban. A parlament júliusban szavazta meg a szeptembert...
(Forrás: 24.hu)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Zoltán!
A munkaszerződéssel foglalkoztatottakra is a pedagógus-előmeneteli
rendszer vonatkozik, a hozzá tartozó illetményrendszerrel, és a
szabadság. valamint pótszabadság is azonos, a távolléti díj számítása
az Nkt. alapján történik, a túlmunka díjazása, beleértve a
pihenőnapokon végzett munkát, mindenki esetében az Mt .és a
326/2013-as rendelet alapján történik, ahogy az eseti helyettesítésre
vonatkozó előírások is azonosak. Nem jár jubileumi jutalom, és a
végkielégítés is csak az Mt. alapján, ahogy távozáskor nincs
felmentési idő, hanem jóval rövidebb felmondási idő van. A nők negyven
év jogosultsági idő alapján nem kérhetik a felmentésüket, hanem közös
megegyezéssel vagy felmondással mehetnek el. A munkaviszony sokkal
könnyebb felmondással megszüntetni, mint felmentéssel, mert csak annyi
a kritérium, hogy az indok legyen valós és okszerű. Ha valakit
felmondással el akarnak küldeni, az Mt. hatálya alá tartozó munkáltató
esetében nem kötelező az előzetes állásfelajánlás. Küldök egy
összehasonlító táblázatot

((A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk. Az ígért táblázatot a mail címre küldtük el).

--
  Tóth Zoltán

Üdvözlöm!
Szeretnék választ kapni az alábbi kérdésemre.
Alapítványnál, pedagógus munkakörben foglalkoztatott munkavállalóra a munatörvénykönyve vonatkozik. Minden kérdésben? Melyekben nem?
Különösen a heti munkaidő, az éves szabadság és a túlmunka díjazása (szombat, vasárnap) érdekelne.
Várom válaszát,
üdvözlettel: Zoltán

--
  ofoe

Kedves Rita! A gyermekvédelmi felelős munkakör 2012 szeptemberétől megszűnt, a feladat az osztályfőnökhöz került. Nem törvénymódosítás volt ez, hanem az új törvény és a hozzá kapcsolódó rendeletek tértek el a korábbiaktól. (A válasz a PDSZ jogi szakértőjétől érkezett.)

--
  ofoe

Kedves Katalin! Jól tudja : 22 órát kellett volna alapul venni, a tagóvoda vezetője - bár csoportban kell lenni 3 csoportos óvoda esetén, tehát nem függetlenített vezető -, de kap órakedvezményt. Tehát nem a 32 órát, hanem a 22 órát kell nézni és erre rászámolni a túlórát. (A választ Bakonyi Anna óvodai szakértő adta meg.)

--
  Mohácsi Katalin

Tisztelt OFOE!

Szeretnék állásfoglalást kérbi a következő helyzetre! Tagintézmény vezető vagyok egy 3 csoportos óvodában. Saját csoporttal foglalkozom,és látom el a vezetői feladatokat.Kolleganőm nem lesz ebben az évben, így egyedül látom el a feladatot a nap folyamán.A fenntartó eddig 50 óra ingyen munkát kért, majd a 32 óra feletti órákat számolta el részemre 90 %-os túlórával. Kérdésem az lenne, hogy jogos-e számomra az óvónők kötelező 32 órájával való számolás, mert az én kinevezésemben a 22 óra van megjelölve.EDDIG A 32 ÓRA FELETTI IDŐT számolták el ingyen 50 órai munka után.

Válaszukat nagyon köszönöm!
Üdvözlettel: Mohácsi Katalin

--
  Sasváriné Rita

Tisztelt Szerkesztőség!
Emlékeim szerint volt egy 2012. évi szabályozás mely az iskolai gyv felelős feladatkörét ill. annak változását írja le. Ha jól emlékszem, az ofő munkakörbe jobban beletették a gyv- t, míg a szakirányú képesítéssel nem rendelkező tul.képpen pedagógus gyv felelős feladatai arányosan csökkentek. Kb a kapcsolattartás segítése és a statisztika maradt meg neki. Meg is szűnt a 2 óra adható órakedvezménye. Most szükségem lenne arra az információra, hogy mely rendelet vagy törvénymódosítás írja le ezt a változást. Ebben kérem segítségüket. Tisztelettel: Sasváriné

--
  ofoe

Kedves Márta! Íme a válasz, amit a PDSZ jogi szakértőjének segítségével adunk meg.
Az Nkt. 62. § (5) bekezdése szerint a nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus-munkakörökben
dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő). A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet
17. § (5) bekezdése szerint "a (4) bekezdésben meghatározottak alapján az egy pedagógusnak elrendelhető tanórai és egyéb foglalkozások,
pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkozások száma egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat órát nem haladhatja meg. A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, óvodapedagógus esetében a kötött munkaidő felső határa felett eseti helyettesítés a (4)
bekezdésben foglaltak alapján rendelhető el, egy pedagógus számára tanítási évenként legfeljebb harminc tanítási napra, óvoda esetében egy nevelési éven belül legfeljebb harminc napra." A fentiekből következik, hogy nem teljes héten nem 26 órával kell számolni, hanem időarányosan, mivel ekkor a heti munkaidő 40 óránál kevesebb.
Az összevont helyettesítések esetében a Kjt. 24. § (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint, ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez,
illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.
Reméljük, segítettünk.

--
  Márta

Szeretném megkérdezni, hogy ha egy munkahét nem minden napján dolgozunk, mert pl. munkaszüneti nap ( Nagypéntek), vagy szabadságot írt ki a vezető ( tavaszi szünet utáni nap), esetleg 1-1 tanítás nélküli munkanap esik a hétre, akkor is csak a 26 óra feletti helyettesítés számít bele abba a bizonyos 30 napba, amely felett már fizetni kell a helyettesítésekért? Nem kell ilyen esetekben arányosan csökkentve számítani a heti kötött munkaidőt, tehát nem max. 26-ban meghatározni? Az iskolavezetés szerint nem. :( Szerintem ez olyan, mintha ledolgoztatnák velünk pl.a szabadságot. Pl. egy nap a héten nem tartottam órákat, mert osztálykiránduláson voltam. Ezen a napon lett volna 4 órám, de mivel nem tartottam meg, azon a héten csak 22 órám volt, 4 óra helyettesítést is kiírhatnak, ami 26 óra alatt van, tehát nem is számít helyettesítésnek. Az összevont helyettesítések pedig egyáltalán nem számítanak nálunk helyettesítésnek. Rendben van ez így?Nagy a káosz. Senki nem tud semmit.Válaszát előre is köszönöm

--
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek