Közmunkásokat tanítok
(Naplórészletek)
2. rész
2013. december 18.
Ma megint találkoztam a felnőttjeimmel. A családról, az ünnepekről szerettem volna beszélgetni velük, de a csoport fele nem hajlandó szinte semmit sem mondani erről. Annyi azért kiderült, hogy a kilátástalanság, a létért való örökös küzdelem szétzilál mindent. A családokat is.
A másik nagy témánk a rövid-, közép- és hosszútávú terveik megfogalmazása volt. A rövidtávú céljuk egyértelműen a ”ma túlélése”, de középtávon sem jobb a helyzet. Kb. a harmaduk nyilatkozott úgy, hogy szívesen tanulna valami olyan szakmát, amivel munkához tudna jutni. Hosszútávon ennek az egyharmadnak az a célja, hogy viszonylagos biztonságban éljen. A többiek olyan mértékben elkeseredettek, hogy az szinte leírhatatlan.
Próbálom őket rávenni, hogy higgyenek magukban. Legalább egy kicsit. Mert minden fejben dől el. Ha magukról/maguknak elhiszik, hogy sikerülni fog, akkor van esélyük. Abban sajnos 100%-ban igazuk van, hogy amíg nincs szakképesítésük, addig nincs munka.
A szakképesítés megszerzése egy kisebb vagyonba kerül. A 48 700 Ft-ból nem tudnak tandíjat fizetni. Ördögi kör. A Munkaügyi Központokban ülő ügyintézők fásultak, legjobb esetben széttárják a kezüket, de gyakran igen megalázó módon kioktatják őket. Ezzel vége is, ajánlani sem képzést, sem munkát nem tudnak (nem akarnak???).
Szombat munkanap. Nem örültek, de mondtam, hogy most ez a munkahelyük, jönniük kell. Ezt jobb híján tudomásul vették. Azt persze nem mondtam nekik, hogy bejönnek, kapnak tőlem egy kis szaloncukrot, nápolyit, mandarint. És mehetnek haza. Ez a meglepi lesz.
2013. december 20.
Egyre lelkesebb vagyok! Lehet, hogy iskolázatlanok, lehet hogy alkoholbetegek (némelyikük), de annyira jó fejek!
Van egy „keménymag, a B-közép”. 2 nő, 3 férfi. Az egyik leányzó negyvenes, érettségizett, középfokú nyelvvizsgával, a másik ötvenes, roma asszony 8 általánossal (még a régi GYP-be járt), nehezen olvas, nehezen ír. A három férfiből kettőnek szakmája van, de képtelen elhelyezkedni, a harmadiknak a „nyócosztály” van meg.
Ők a hat órát végigviháncolják, jókedvűek, bár semmi kedvük ehhez az egészhez, tulajdonképpen jól érzik magukat. Hihetetlenül jó hangulatot teremtenek. A GYP-t végzett Gy.-nek olyan humora van, hogy az valami félelmetes. És nem zavaró amit csinálnak, csak szimplán jó. Nekem mindenesetre tetszik.
Ma például az egyik fiatal fiú földhöz vágta a táskáját, mert nem tetszett neki a szombati munkanap. Mondtam neki, hogy én a hatodikosaimtól sem tűröm, hogy ovisok módjára hisztizzenek, hát még egy felnőtt férfitől! És hogy tompítsam ennek e megjegyzésnek az élét, elmondtam, hogyan büntetném a hatodikosaimat egy ilyen akcióért.
Tehát: kap egy füzetet, amiben 30 oldalon arról elmélkedhet, hogy miért szereti Zsuzsa nénit. Már itt úgy röhögtek, hogy majd leestek a székről. Amikor kiröhögték magukat, folytattam: ha azzal készen van a kisded, újabb füzetben, újabb harminc oldalon fogalmazhatja meg, hogy miért NEM szereti Zsuzsa nénit. Gy. volt az első, akinek leesett a tantusz. Fuldokolva röhögött. Hát lehet nem lelkesedni?
Javasoltam nekik, hogy a sebeik nyalogatása helyett, ha úgysincs munkájuk, keressenek olyan céget, ahol szívesen dolgoznának, és jelentkezzenek önkéntesnek. Mert fizetés nincs, de talán megtapasztalják, hogy ők is értékes emberek, ők is képesek hasznos dolgokat csinálni.
Igen, ez jó gondolat. Talán a mély kétségbeesésből sikerül kirángatni némelyiket. kíváncsi vagyok a zárásra.
Az még messze van, április 1. De ha úgy alakul, szeretném nyomon követni az életük alakulását. Persze csak akkor, ha nem érzik majd tolakodásnak. Most is mindig megkérdezem, voltak-e állásinterjún, történt-e valami jó vagy rossz az elmúlt időszakban.
Nem tudom. Tartok tőle, hogy csak én vagyok ekkora hülye. De őszintén érdekel.
2013. december 21. 19:45
Ma munkanap lévén, érkezniük kellett. Nagyon kíváncsi voltam, hogy a szerdai zúgolódás után hányan jönnek el. 12-en voltak, a többiek „igazoltan” voltak távol. Betegek vagy szabin voltak. Azt hiszem, ez is siker.
És még valami:
Ezt is ma kaptam sms-ben: „Koszonom,h atragasztottad ram a kuzdeni akarasodat,azt,h soha nem szabad feladni! Kapci cica nem eszik,azt mondtak,ha nem kezd el enni,keszuljek fel... A kiborulas utan fecskendovel megetettem,es megkapta az immunerositoit is. Nem engedem el! Csak elkezd majd enni! Sajnos az elet nem kivansagmusor! Akkor igy kapja ezutan az immunerositoit! Ha nem ismerlek meg lehet,h tettek helyett csak itt zokognek. KOSZONOM! M.”
A szünet azzal telt, hogy próbáltam talpra állítani M-t. Küldözgettem neki mindenféle álláslehetőségről a tudnivalókat, mondtam neki, írja a motivációs levélkéket, frissítse az önéletrajzot és adja be. Azt is mondtam, hogy ez nem kérés. Ez parancs! Addig szekáltam, míg meg nem tette. És akkor...
„Távközlési partnerünkhöz angolul kiválóan beszélő kollégákat keresünk telefonközpontos munkakörbe határozott időre, délutáni-esti munkavégzésre. Az állás részletei....” ez volt az. Ha már csak időszakos, jó lenne, ha nem jelentenének be! Különben választanom kell a tanfolyam és e között. Kedves Őrangyalom! Beadtam az önéletrajzomat egy fejvadász céghez. A gond annyi, hogy már annyira unom, hogy nem töltöttem ki az eddigi munkahelyeimet - mivel ott van az önéletrajzomban... Tudom, ők unják meg előbb, ne én! :o) Majd összeszedem magam, és pótolom! Puszi M
Helyes!!! Tükör! Szép vagyok, okos vagyok, ügyes vagyok.....
M: a tükröt mindig elfelejtem! Meg megnézni a homlokomat, hogy ugye nincs rajta felirat? :o Ha választani kell, akkor ezt kell választani! Majd korrepetállak!
2013. december 30.
M: Olyan aranyos vagy, hogy így törődsz velem! :o) el se hiszed, mennyire hálás vagyok érte!
Jól van! Ne hálálkodj, hanem légy ügyes! Az lenne tőled is és a csoport többi tagjától a legnagyobb elismerés, ha olyan hatással tudnék rátok lenni, ami hozzásegít egy normális munkahely megleléséhez, a talpra álláshoz. Amiben tudok segítek. Ezt az első nap elmondtam. Komolyan gondoltam. Ehhez tartom magam.
M: vagy ráfázok és holnap hívnak, mikor sehol egy nyugodt zúg, vagy nem is hívnak, csak később kapok egy emilt, hogy nem jutottam tovább...
Szorítok, nyugi!!!!!!!!!!!!!! Drukk, drukk!
M: Nem ment a legjobban a telefonos interjú, hülye kérdésre hülye válasz... hogyan telik egy napom, mit csinálok szabadidőmben... azt nem mondhattam, hogy most tanulom az abc-t... meg azt se, hogy ki vagyok borulva a cicám miatt. Ki a kedvenc színészem, mi a kedvenc filmem? Magyarul se mondtam volna folyamatosan. Nem is kérdések voltak, hanem én beszéljek. Ha elkezdeném mesélni egy napomat, elaludna! Szituációs beszélgetésre számítottam. nem szeretek magamról beszélni magyarul se. Mindegy, holnap hívnak, hogy megkapom-e az állást vagy sem. Holnap csütörtök, és pénteken be kell menni egyeztetni, ha... mindegy, akkor már tudnék jelezni, hogy mi van, és majd egyik reggel beviszem a munkaszerződésem. Ha megbuktam... az szívás... majd hurrogások meg tanári nem tetszés kíséretében kivonulok, ha hívnak, aztán majd lesz valahogy. Bemegyek az üvegkalitkába, ahol a könyvek vannak, hátha kicsit hangszigetel. Mellesleg ügyfél hív, mondja a gondját, nem engem beszéltet. Mindegy, én vagyok az amerikai angol királynője! Ha nem jutok be, rosszul választottak! Több önbizalmat! Annyira mondtam volna, hogy az egyetlen, amiben senki nem tudja megingatni az önbizalmamat, az az angoltudásom! Középfokkal már tolmácsoltam a MATÁV vezérigazgatóságán. Előtte meg az idegességtől mindig hasmarsom volt, mert minden vezetőnek volt saját tolmácsa, kivéve az enyémet.. viszont mindig sikerült szó szerint fordítanom, bár csak a lényeget kérte, egyedül az alközpontot nem tudtam, hogy mondják angolul, ezért mindig kihagytam: Azután egy idő után lerajzolta a főnököm, és kérdezte, ez az, amit nem fordítok, mondtam, hogy igen. Szóval azért kitalálta. Mindig kérdeztem a tolmácsokat, ha érdekelt valaminek a jelentése, és nem találtam a sztaki szótárban, mindig az volt a válaszuk, hogy hallottak tolmácsolni a board meetingeken, nem tudták, hogy nem vagyok tolmács. Úgyhogy hiába kérdezgetem őket, mert amit én nem tudok, azt ők sem, mert valószínűleg szleng, és amerikai. Lényeg, hogy nem fogom kudarcnak megélni, de nagyon el leszek keseredve, mert nagyon kéne a pénz. Én az érettségimmel érezhetően bunkóbb stílusú voltam, mint a diplomások. Mármint én bólogattam, ha a másik beszélt, mert belém nevelték a HR-esek. Figyeltem, mit mondanak, ők meg azt hitték, nem értem, mert nem reagáltam semmit.
És a slusszpoén: Este 6-kor hívott! 13-ától, ha csak 3 hónapra is, de bejelentett állása van. Az egész csoport egy emberként drukkolt neki. És megegyeztünk, hogy csinálunk egy faliújságot, ahova mindenféle álláslehetőségeket teszek ki. Az önéletrajz írása és beadása kötelező, gyakorlásnak is jó. Minden segítséget meg fognak kapni, de készülni kell egy esetleges állásinterjúra.
Ez az ünnepek és a mai nap „termése”. Nekem ez most azért happy end. M. úgy érezte, hogy nem sikerült az interjú. A cég másképp látta (hallotta), mert megkapta az állást. Dolgozom, hogy a többiek is hasonlóan sikeresek legyenek. Nyilván nekik nehezebb. Képzetlenek, elkeseredettek. De nem szabad feladniuk!
--
-- » Kommentálom
|



Utolsó üzenetek:
 OFOE Kedves Dóra! Meg kell kérdezni a döntéshozót, hogy mi indokolja a lépést. Ha ez szóban nem működik, írásban kell megtennie, mégpedig hivatalos levélben: választ vár, és ezt indokolja (nem volt előzmény, váratlanul érte, ragaszkodik az indokláshoz stb.) Mindenképpen menjen másolat a fenntartónak. A levélen fel kell tüntetni, hogy kik kaptak másolatot. (Ha szakszervezeti tag, a szakszervezet támogatását is kérheti.) Felvethető a probléma nevelőtestületi értekezleten is, de ragaszkodni kell a jegyzőkönyvhöz. A levelezés online is lebonyolítható, de fontos, hogy legyen mindennek írásos nyoma. A szakmai munkaközösség támogatását van esélye elnyerni? Reméljük, sikerül tisztázni a dolgot, illetve orvosolni a problémát. Üdvözlettel az OFOE szerkesztősége
--
 Hesz Dóra Virág Köszönöm a gyors választ!
Pedig így történt, gyakorlatilag ezen a héten, hétfőről keddre már megvonták az osztályfőnökségemet (semmi konkrétumról nem tájékoztattak, "jobb, ha nem is tudom", szülői megkeresések voltak). Valakik valamit mondtak...írásban nem kaptam semmit, fegyelmi, természetesen nem volt, hisz nem követtem el semmit. Van ennek a lépésnek v.milyen formai, írásbeli feltétele? Mind szakmailag, mind anyagilag súlyosan érint ez a döntés, amit nem tartok megalapozottnak. Előre is köszönöm a segítséget!
HEsz Dóra Virág
--
 OFOE Kedves Dóra! Tulajdonképpen furcsa, hogy így történt. Gondolom, az ügynek voltak előzményei, valamivel feltételezhetően indokolták ezt a lépést.
Az iskolavezetőnek jogában áll lecserélni az osztályfőnököt, de nem csak úgy, ötletszerűen az egyik pillanatról a másikra.
--
 Hesz Dóra Virág T. Cím!
Az iránt érdeklődöm, hogy tanév közben (szóval most, 2019. nov.végén)megvonható-e az ofő pótlék egy más kolléga kinevezésével egyik napról a másikra...
Várom szíves válaszukat:
Hesz Dóra Virág
--
 OFOE Kedves Zoltán!
A munkaszerződéssel foglalkoztatottakra is a pedagógus-előmeneteli
rendszer vonatkozik, a hozzá tartozó illetményrendszerrel, és a
szabadság. valamint pótszabadság is azonos, a távolléti díj számítása
az Nkt. alapján történik, a túlmunka díjazása, beleértve a
pihenőnapokon végzett munkát, mindenki esetében az Mt .és a
326/2013-as rendelet alapján történik, ahogy az eseti helyettesítésre
vonatkozó előírások is azonosak. Nem jár jubileumi jutalom, és a
végkielégítés is csak az Mt. alapján, ahogy távozáskor nincs
felmentési idő, hanem jóval rövidebb felmondási idő van. A nők negyven
év jogosultsági idő alapján nem kérhetik a felmentésüket, hanem közös
megegyezéssel vagy felmondással mehetnek el. A munkaviszony sokkal
könnyebb felmondással megszüntetni, mint felmentéssel, mert csak annyi
a kritérium, hogy az indok legyen valós és okszerű. Ha valakit
felmondással el akarnak küldeni, az Mt. hatálya alá tartozó munkáltató
esetében nem kötelező az előzetes állásfelajánlás. Küldök egy
összehasonlító táblázatot
((A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk. Az ígért táblázatot a mail címre küldtük el).
--
 Tóth Zoltán Üdvözlöm!
Szeretnék választ kapni az alábbi kérdésemre.
Alapítványnál, pedagógus munkakörben foglalkoztatott munkavállalóra a munatörvénykönyve vonatkozik. Minden kérdésben? Melyekben nem?
Különösen a heti munkaidő, az éves szabadság és a túlmunka díjazása (szombat, vasárnap) érdekelne.
Várom válaszát,
üdvözlettel: Zoltán
--
 ofoe Kedves Rita! A gyermekvédelmi felelős munkakör 2012 szeptemberétől megszűnt, a feladat az osztályfőnökhöz került. Nem törvénymódosítás volt ez, hanem az új törvény és a hozzá kapcsolódó rendeletek tértek el a korábbiaktól. (A válasz a PDSZ jogi szakértőjétől érkezett.)
--
 ofoe Kedves Katalin! Jól tudja : 22 órát kellett volna alapul venni, a tagóvoda vezetője - bár csoportban kell lenni 3 csoportos óvoda esetén, tehát nem függetlenített vezető -, de kap órakedvezményt. Tehát nem a 32 órát, hanem a 22 órát kell nézni és erre rászámolni a túlórát. (A választ Bakonyi Anna óvodai szakértő adta meg.)
--
 Mohácsi Katalin Tisztelt OFOE!
Szeretnék állásfoglalást kérbi a következő helyzetre! Tagintézmény vezető vagyok egy 3 csoportos óvodában. Saját csoporttal foglalkozom,és látom el a vezetői feladatokat.Kolleganőm nem lesz ebben az évben, így egyedül látom el a feladatot a nap folyamán.A fenntartó eddig 50 óra ingyen munkát kért, majd a 32 óra feletti órákat számolta el részemre 90 %-os túlórával. Kérdésem az lenne, hogy jogos-e számomra az óvónők kötelező 32 órájával való számolás, mert az én kinevezésemben a 22 óra van megjelölve.EDDIG A 32 ÓRA FELETTI IDŐT számolták el ingyen 50 órai munka után.
Válaszukat nagyon köszönöm!
Üdvözlettel: Mohácsi Katalin
--
 Sasváriné Rita Tisztelt Szerkesztőség!
Emlékeim szerint volt egy 2012. évi szabályozás mely az iskolai gyv felelős feladatkörét ill. annak változását írja le. Ha jól emlékszem, az ofő munkakörbe jobban beletették a gyv- t, míg a szakirányú képesítéssel nem rendelkező tul.képpen pedagógus gyv felelős feladatai arányosan csökkentek. Kb a kapcsolattartás segítése és a statisztika maradt meg neki. Meg is szűnt a 2 óra adható órakedvezménye. Most szükségem lenne arra az információra, hogy mely rendelet vagy törvénymódosítás írja le ezt a változást. Ebben kérem segítségüket. Tisztelettel: Sasváriné
--


 Kommentek

|
|