OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2014. március 21.
» Hozzászólások (1)

A remény az egyetlen bizonyosság

Társadalomismeret volt. Szintézise lehetett volna a magyarból, történelemből korábban tanultaknak.

A késők folyamatosan érkeztek. A termen végigvonulva kólásüvegeket és üzeneteket közvetítettek:

– A Lali üzeni, hogy meg fogsz dögleni.

– Mivammá?

– Meg fog ölni, mert látott téged tegnap a Jocóval a plázában.

A címzett vállat vont. Néhányszor még elsziszegték neki, biztos, ami biztos.

Végül tizenkilencen voltak jelen, az óra valamely pontjától. Testben. Lélekben?

Ami nem érint meg, nem vonz magához, az nem ösztönöz jelenlétre – gondolhatnánk.

A tábla tetején, középen óraszám, alatta cím: A magyar romantika.

Semmi nem maradt az elmúlt nyolc évből. Nem abból, amely a mostani kampányban minden rossz magyarázataként visszaköszön. Abból a legalább nyolcból, amelyet a 9. előtt iskolapadban töltöttek. A témában nincs érvényes tudásuk. Kor, korszak, időszak, személyek, stílusok, párhuzamok: egy másik világ.

Világok harca? Még nem. Meg-megérinti őket ez-az, de a bevonódás elmaradt.

Használható könyv híján táblai vázlat készült. Mikor a tanárnő írt a táblára, felbolydult, zúgott a méhkas. Ha feléjük fordult, elhalkultak.

A tanárnő fiatal. A gyakornoki koron túl, a krisztusin innen. Időben talán kétszer annyit élhetett, mint a tanítványai. Tapasztalatban? Ki tudja… Mennyiség és minőség vélhetően az összehasonlíthatatlanságig eltér. A szakképzősök gyermekkori tapasztalatai ritkán teszik lehetővé az utat akár csak az érettségiig is, nemhogy a diplomáig.

A zsivajt unta-e meg, vagy eleve így tervezte, nem tudom. Leült az osztállyal szemben, s ahogy a Lamb testvérek Shakespeare színpadi műveit, mondani kezdte a Bánk bán történetét. Meseként: ami kínos, kimaradt vagy csak utalások hangoztak el. Talán ez is volt a cél. Ne kérdezzenek, zavarba ejtőt pedig különösen nem. A két kultúra, mint két simára olvadt peremű jégtábla, elúszott egymás mellett.

Rend volt. A tanárnő beszélt, a diákok viszonylagos csendben írtak. Ha elhisszük, hogy ez eredmény; hogy ennek az órának a füzeteken túl is maradt valami nyoma, akkor most örülhetünk. A sportújságírók nyelven írhatnánk, a tanárnő most nagyon elkapta a fonalat.

Bizonyos értelemben igaz. A történet fonalát és a kölkök grabancát ott tartotta a markában. Néha, egy-egy pillanatra annak a lehetőségét is, hogy felébredjen tanítványai érdeklődése.

– Bánk bán bejárta az országot, és elborzasztotta a nép nyomora.

– Na, körbejárhatná most is, hogy lássa, mi van – kotyogott bele az egyik.

Ha merte volna, elereszthette volna a semmitmondó kivonat fonalát, és beszélgethetett volna a gyerekekkel. Az út innen ezer irányba vezet. Politikai irányba is, de nem csak, nem feltétlenül. Választások előtt néhány héttel talán másikon kell elindulni, a maradék 999 valamelyikén.

Beszélni a tapasztalatszerzés akkori és mostani lehetőségeiről; távolságokról, az utazás módjairól, sebességéről; a közvetlen és közvetett megtapasztalás különbségeiről, az előemésztett tapasztalatokról, amelyekhez mi a tömegkommunikáció révén jutunk, Bánk bán pedig emberei révén. Tiborc kapcsán akár arról is, hogy érzelem és tapasztalat miként függenek össze.

Ehelyett annyi hangzott el:

– Hogy jön ez ide?

A jégtáblák széle tovább simult, csökkentve a mégoly rövid összekapaszkodás esélyét is. Csordogált tovább a lapos sztori, amivé a dráma, a nemzeti, züllött. Elhangzott a háború szó.

Az addig csöndesek közül az egyik belekérdezett:

– A tanárnő szerint is háború lesz?

– Hogy jön ez ide? – ismétlődött a kérdés. Válasz gyanánt, válasz helyett.

Remélem, sehogy nem jön ide – gondoltam magamban –, de tudjuk, te is, én is, a gyerekek is, hogy háború folyik a szomszédban. Húsz év elteltével, ismét.

– Hát a tévében mondták; én még sírva is fakadtam – tette hozzá egy másik.

Az egy bolyban ülő kevés fiú felnevetett.

Ismét útelágazáshoz értünk. Több úton is kellene menni egy keveset. Megtenni néhány lépést a fiúkkal. Elmondani nekik, milyen remény él a felnőttek szívében, hogy nekik egy-két év múlva is lesz okuk és módjuk nevetgélni, annak ellenére, hogy közben elérik a sorozhatóság korhatárát. Elmagyarázni a sorkötelesség – ami eltöröltetett – és a hadkötelesség – ami háború esetén véresen komoly valóság – közti húsbavágó különbséget. Azt is, hogy utóbbi esetben egy kiképzésnyi katonáskodás biztosan jut nekik, néhányuknak talán több is. Tapasztalatok a fogyatékosságról vagy az „életét áldozta” kifejezés mélyebb megértése barátokon, rokonokon vagy a saját sorsukon keresztül.

Nem azzal a céllal, hogy torkukra forrjon a szó vagy a nevetés, hanem hogy tanítson. Nincs tíz éve, hogy ezért lett tanár.

Odafordulhatott volna a lányokhoz is. Elmondhatta volna nekik, hogy benne miért kelt vagy nem kelt szorongást a hír. Tudást adhatott volna ahhoz, hogy értsék, amit látnak, hallanak. Itt és most erre éheztek. Lehet, hogy értő felnőttel személyesen most utoljára válthattak volna erről szót.

A kísérés és odafordulás kapcsán aztán kiderülhetett volna az is, hogy ezeknek a gyerekeknek a Bánk bán egyes részei eredetiben is értelmezhetők. Segítség kell, de ki ne fogadna el segítséget attól, aki a legfeszítőbb kérdéseire is tud választ. Nem a választ tudja. Az gyanús. Választ tud, egyet, sok szempontot figyelembe vevőt. Akár vitathatót.

Kiderülhetne – a remény az egyetlen bizonyosság.

Sajnálok ebben az osztályban mindenkit. A tanárt, aki bár már rég nem gyakornok, nem érti, hogy tanítania kellene. Abból az itt ülőkhöz képest végtelen tárházból, amely neki adatott, továbbadni azt, amire éppen vevők. Hozzákapcsolva a kötelezőből is azt és annyit, amennyit lehetséges. Ha már nyitottak az antennák, akkor akár a Bánk bánt is. Az igazit, amely gazdag és félelmetes. Akár az élet.

A gyerekeket is, akik ha néha kérdeznek, nem kapnak választ. Pedig tanárnak kell-e a diák kérdésénél jobb visszajelzés, hogy igen, sikerült felkeltenie az érdeklődést. Tizenkilenc fiatal várt volna választ egy égető kérdésre, amihez ott egyedül neki, a tanárnak volt széles körű tudása. Nem osztotta meg.

Többet akkor se mondhatnék neki, ha szaktanácsadó lennék. Nem értek a magyar, a történelem szakmódszertanához: sem a 25 évvel ezelőttihez, sem a mostanihoz.

Nem is baj. A gyengénlátó diák miatt jöttem. Hogy az ő mindenek fölött álló érdeke – a kifejezés kínos mosolyt csal arcomra, ahányszor csak felbukkan – ne sérüljön. Elképzelem ezt az érdeket, amint üvegbura alatt csillog, mint a Koh-i-Noor gyémánt. Őrség és biztonsági berendezések védelme alatt. Magányosan, sértetlenül.

A diáknak, aki a meghatározás szerint középfokú tanintézményben tanul, az érdeke csöppet sem magányos, s gyakran sérül. Összefonódik ezer más érdekkel, s hol egyik, hol másik marad alul. Nem ritkán éppen a diák sérti meg, mert fel sem ismeri. Éppúgy, ahogy ő, aki itt ül mellettem kelletlenül a kanapén. A pszichológus szobájában. A másik szakembertől tudom, nyolc tárgyból bukott. A kérdésre, hogy hány tárgyuk van, ha nyolcból bukott, azt válaszolja: kilenc biztosan, mert testnevelés órára nem jár, tehát abból nem bukhatott meg. Töpreng. Mintha lenne egy tizedik is, mert úgy emlékszik, valamiből kettest kapott. Testnevelésből pedig felmentést.

– Tudja, a szemem miatt... – néz rám egy boci ártatlan tekintetével.

– Tudom, hogy a szemed miatt nyugodtan tornázhatnál. A te esetedben nincs mitől tartanunk. Ha pedig nem mozogsz, a szíved, tüdőd, izomzatod...

– Sose féltsen engem. Járok kondizni és bokszolni.

Nem féltem. Ez lenne a tiltott mozgásformák közül kettő. Szégyellem magam. Nem helyette. Tizenhét évesen az ő dolga, hogy mit csinál. Még nem felnőtt, de már nem is gyerek. Szégyellem magam, hogy itt vagyok. Mit is mondhatnék ebben az iskolában, bármelyik felnőttnek... Nem arról, hogy hogyan alkalmazkodjon ennek a fiúnak a látásához; hanem arról, hogy miért. Nyolcból bukott, testnevelés alól kibújik, azt pedig nem tudja, tanítanak-e nekik még valamit.

– Menjél nyugodtan, becsöngettek.

Elballag.

Az egyetlen öröm, hogy a látása nem romlott az utolsó vizsgálat óta.

A lemorzsolódás gondolata ver tanyát a fejemben. Bár aggodalomra semmi ok. Ha ő nem aggódik, én miért tegyem. A nap süt. A vonat két óra múlva indul oda, ahonnan újabb két óra múlva majd a busz, ahonnan már csak fél óra séta egy idegen ágy. Tíz perc pedig az immáron légies határ.

Az iskolapszichológus – fiatal hölgy – mondja, hogy két induló harmincfős kilencedikből általában egy 30-40 fős tízedik lesz, ami lassan tovább apad a szakmai vizsgákig.

Nem ráz meg. Ez nem. Aztán hozzáteszi:

– Tudja az ilyeneket, akik ennyire nem akarnak tanulni, bezárnám...

A folytatást igyekszem kizárni, mert az ráz. Ezt már nem bírom. Nincs egy hete, hogy ötven pedagógus (a megszokott nemek szerinti arányban) hallgatta egy pszichológus úr szájából, hogy régebben is úgy volt az, hogy pszichológusnak csak a nagyon okosokat, a legokosabbakat...

Nem mondok semmit. Gyorsan búcsúzom. Tekintetemmel kerülöm a parafatáblát, amelyen bibliai idézetek sorjáznak.

IQ-EQ, IQ-EQ, IQ-EQ – nyöszörgi hátizsákomban a PET-palack.

Sétálok. Jó ez a tetemes távolság az iskola és a pályaudvar között. A fő utca csupa térkő. Közepén sínek. Kéttornyú nagy templom zárja le. A város büszkesége. Két tornyában két óra mutat két nagyon eltérő időt. Kár, hogy egyik sem igaz. Most éppen.

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Péter | 2016. január 6.
Amikor a nagyon magabiztos nyilatkozók elmonják, hogy "a legrosszabb család is jobb, mint a nevelőotthon", akkor erre, és az ezernyi hasonlóra gondolnak?
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.04.18.
Odaszúrt az MTA Palkovicséknak egy méretest
Az ITM eddig nem árulta el, hogy javítaná a magyar innovációs teljesítményt, sőt a kormány adós egy részletes tanulmánnyal, de addig is az MTA összeálított egyet, az Eötvös 2020+ anyagot...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.04.17.
Ötéves technikumok lesznek a szakgimnáziumokból
2020 szeptemberétől a mostani szakgimnáziumok ötéves technikummá, a szakközépiskolák pedig hároméves szakképző iskolákká alakulnak – jelentette be Pölöskei Gáborné, az Innováció...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.04.15.
Megreformálnák a tanári pályaalkalmasságit
Jelenlegi formájában nem tölti be valódi szerepét a pedagógusok pálya­alkalmassági vizsgálata az érintett oktatók és hallgatók szerint. A felvételi részét képező vizsgálat jórészt...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.04.15.
A gyermekek érdekét helyezi előtérbe a szaktárca
Az Igazságügyi Minisztérium lépéseket készül tenni azért, hogy a gyermekek legfőbb érdekét szem előtt tartó szabályozás szülessen az úgynevezett jogellenes gyermekelviteli ügyekben....
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.04.15.
A több napja tartó lengyel tanársztrájkról
Ez a magyar médiában néhány példától (itt, itt, itt és itt) eltekintve egyelőre nem kapott nagy figyelmet. A cikkben a sztrájk okait és körülményeit járom körül, mely a Taní-tani Online...
(Forrás: tani-tani online)
--
2019.04.13.
Félelmetes, hogy itt tartunk, és az is félelmetes, hogy nem tiltakozunk
Elnézve az eseményeket, a reakciókat, az általános folyamatokat, komolyan megkérdőjeleződik bennem, van-e értelme az egésznek. Mennyivel egyszerűbb lenne szülőként kimenekíteni a saját...
(Forrás: ckpinfo)
--
2019.04.13.
Orbán Viktor ma azt tesz az oktatás rendszerével, amit akar
Az oktatás szereplői közül mára lényegében már csak a diákok azok, akik érdemben lennének képesek hallatni a hangjukat, de a NER résen van: a kormány ellen többször és több fórumon...
(Forrás: 168 óra)
--
2019.04.13.
Palkovics szerint az MTA átláthatatlan, év végéig pedig át kell szervezni
Cáfolta az MTA hivatalos közleményében Palkovics László innovációs- és technológiai minisztérium Hír Televíziónak adott korábbi nyilatkozatát, melyben azt állította:„A magyar kormá...
(Forrás: mérce)
--
2019.04.13.
Fergeteges magyar siker a lányoknak rendezett matematikai diákolimpián
Kerekes Anna aranyérmet, Hámori Janka ezüstöt, Kocsis Anett és Mészáros Anna bronzérmet szerzett, ezzel Magyarország összesítésben a 8. lett az idén kilencedszer megrendezett Európai Leá...
(Forrás: Qubit)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Zoé! Nagyon örülünk, ha csatlakozol hozzánk.
A jelentkezési lapot a következő linken találod. A kitöltött és aláírt lapot szkenneld be, és küldd el az osztalyfonokok@gmail címre. Ha a szkennelés problémát okoz, küldheted postán is: OFOE, 1025 Budapest, Zöldlomb u- 56/a. Üdvözlettel az egyesület elnöksége.

--
  Németh Zoé

Kedves OFOE Csapat,
hogy lehetek az Egyesület tagja?

--
  ofoe

Kedves Emese! Amennyiben 1958. szept. 1. előtt születtél, automatikusan a Ped. II-be kerülsz, egyébként pedig a Ped. I-be. A fizetési kategóriát ugyanúgy kell megállapítani, mint a közalkalmazotti fizetési fokozatot: az eddigi közalkalmazotti jogviszonyaid, illetve
olyan munkaviszonyaid alapján, amelyek alatt már rendelkeztél a jelenlegi munkaköröd betöltéséhez szükséges végzettséggel. Ha volt 1992. júl. 1. előtt munkaviszonyod, az is beleszámít, ha ezek alapján jó az 5-ös besorolás, akkor a Ped.
I. fokozat 5. kategóriájába fogsz kerülni. Az illetményalapot az egyetemi végzettség alapján kell megállapítani,ez a 101.500 Ft.
vetítési alap 180%-a.
A mailedre küldünk egy bértáblát is. (A választ nagyon szépen köszönjük a PDSZ szakértőjének.)

--
  Emese

Tisztelt Szerkesztők!
Segítségüket szeretném kérni néhány információval kapcsolatban.
Magyar-német-könyvtár szakos egyetemi végzettséggel rendelkező pedagógus vagyok, azonban 2007. és 2019. között nem végig dolgoztam pedagógusként, viszont most lehetőségem van ismét tanárként tevékenykedni.
2007. dec. 13-tól egy iskolában könyvtárosként dolgoztam heti 30 órában. 2008. szept. 1-től ugyanebben az iskolában könyvtárostanárként tevékenykedtem heti 40 órában 2013. márc. 17-ig. Ebben az időszakban (2007. dec. 13. és 2013. márc. 17. között tanítottam is magyar nyelv és irodalmat. Ez a szerződésemben nem jelent meg, bérkiegészítésként kaptam meg az óráim díját.)
2013. márc. 18-tól egy kulturális központban, közalkalmazotti jogviszonyban dolgozom könyvtárosként (2016. július 31-ig), illetve gyűjteménykezelőként (2016. aug. 1-től a mai napig). Jelenleg a közalkalmazotti bértáblán H 5-ös besorolással rendelkezem.
Kérdésem a pedagógus előmeneteli rendszerrel kapcsolatban az lenne, hogy a fenti háttérrel, mire számíthatok (ped. II. besorolás pl.), hova kerülök besorolva a pedagógus bértáblát tekintve, mire figyeljek szerződéskötéskor?
Válaszukat előre is köszönöm! Üdvözlettel: Adoryán Emese

--
  ofoe

Kedves Kérdezőnk!
A pótlékot nyilván az kapja meg, aki ellátja a feladatot. A táppénzen lévő kolléga nyilván nem veheti fel a rendelkezésre álló összeget Az osztályfőnöki munkát érintő jogszabályokról itt tájékozódhat.

--
  ofoe

Kedves Kautnik András! Természetesen megjelentetjük az összefoglalóját, nagyon köszönjük, ha megkapjuk. Kíváncsian várjuk, üdvözlettel Szekszárdi Júlia

--
  Kautnik András

Tisztelt Ofoe!
Szívesen készítenék egy pályaorientációs összefoglalót a duális képzésről: ofőknek, diákoknak, szülőknek... Ez egy új, az esélyegyenlőséget, a munkaerő-piaci elhelyezkedést segítő képzési forma. Osztályfőnökként érdekes kérdéseket kaptam a duális képzéssel kapcsolatban. Megszólaltatnám a Kamara egyik szakértőjét, de szeretnék azzal az "ígérettel" fellépni, hogy le fog jönni a beszélgetés az OFOE honlapján. Lehetségez ez? Köszönettel és üdvözlettel, Kautnik András (Szent Gellért Gimnázium).

--
  KMM

Tisztelt szerkesztőség, ha egy kolléga 3 hétig táppénzen volt, és közben az intézményvezető kérésére én látam el helyette az ofő-i feladatokat törvény szerint nekem jár osztályfőnöki pótlék? Illetve milyen törvény rendeletben találok ezzel kapcsolatos kérdéseimre választ. Nagyon köszönöm

--
  ofoe

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot feltételezhetően a táppénzes időszakban kapja meg a helyettesítő kolléga. Amint ismét munkába állsz, mint működő osztályfőnöknek nyilván Neked jár továbbra is a pótlék.

--
  Sz. Józsefné

Az osztályfőnöki pótlék elvehető-e attól a munkavállalótól aki pár hetes táppénzen van, és odaadható-e a kollégának? Köteles-e a kolléga visszaadni, a munkavállaló visszatér a táppénzről?

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek