OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
Archív

Ady András

Egy elmérgesedett konfliktus

Nem dolgozom az oktatásügyben, így nem számolhatok be olyan konfliktusos esetről, mellyel mint tanár kellett szembenéznem, megküzdenem. Beszámolómban arról lesz inkább szó, miként duzzadhat egy rosszul kezelt, pontosabban kezeletlen problémahelyzet fokozatosan olyan méretűvé, hogy az érintett felek egyike mind a mai napig érzi utóhatásait.

Nem lezárt, megoldott konfliktusról írok, hanem olyanról, mely a késői felismerés és a még későbbi, helytelenül kiválasztott meg-, illetve feloldási próbálkozások miatt túlságosan elhúzódott és veszélyessé vált számomra, ugyanis rólam lesz szó. Kölcsönösen félreértett, hibás következtetésekkel, sztereotípiákkal ellehetetlenített, éppen ezért kontrollálhatatlan helyzetről számolok be, olyan problémákról, melyek végül krízissé nőtték ki magukat.

Nem állítanám, hogy példás magaviseletű tanuló lettem volna, mindig is akadtak konfliktusaim mind a tanáraimmal, mind pedig az osztály- és iskolatársaimmal. A negyedik osztály elvégzése után az akkori tanítónőm a majdani osztályfőnöknőmnek írt jelentésében-jellemzésében „megkülönböztető figyelmet, néha speciális fegyelmezési eljárásokat igénylő, problémás gyerek”-ként tüntetett fel. A leírás évekkel később a tudomásomra jutott, s a „problémás gyerek” valóban hozzáidomult a megbélyegzéshez. A történethez tartozik kiskoromban diagnosztizált hiperaktivitásom is. Mozgékony, izgága gyermek voltam, akit képtelenség volt ötven perc nyugalomra, figyelmi és akarati erőfeszítésre rávenni.

Az órákon való részvétel számomra kínszenvedés volt, ösztönösen kiválasztottam néhány tantárgyat, amelyet szívesen és könnyen tanultam, a többi témát vagy teljesen hanyagoltam, vagy csak a legszükségesebb minimális teljesítményt nyújtottam. A kedvencként elkönyvelt tantárgyak esetében a kiválasztás kritériuma a sikerélmény volt. Voltak tehát kiemelkedő teljesítményeim, de voltak (túlsúlyban) igencsak szerény eredményeim is. Tanítónőmnek is el kellett könyvelnie örökösen nyugtalan, szétszórt, szerényen tanulgató, annál többet „szórakozó” kisdiákként. Így váltam tehát problémás gyerekké, s a pejoratív címkének voltak igencsak negatív következményei is. A nehezen kezelhető diák egyre bonyolultabb fegyelmezési, fenyítési technikák bevetését igényelte, s ezeknek a büntető eljárásoknak az alkalmazásával arányosan a „rossz diák” ellenállása is nőtt.

Dacossá váltam. Megtanultam közben ügyesen lavírozni, figyelmet kijátszani. Amikor már az osztályközösség előtt való megszégyenítés is megtörtént, rájöttem a „partizán harcmodor” ízére: az osztály hivatalos bohóca, a tanítói tekintély rendszeres gyengítője lettem.

Ötödik osztályban megváltoztak a követelmények. Minden komolyabb, szigorúbb lett. Az osztályfőnöki fellépés is. A tanítónő stigmájával a homlokomon szinte semmi esélyem sem volt pozitív, bizalomteljes kapcsolatot kialakítani az osztályfőnökkel, „tiszta lappal” indítani. Pedig próbáltam. Elég hosszú ideig. Nem sok reménnyel.

Nem tudhattam, hogy az új osztályfőnöknő tekintélyelvűsége szinte határtalan, ezért a legkisebb fegyelmezetlenséget is személye elleni vétségként kezelte. Nem tudott és nem is akart erről a merev látásmódról lemondani, ez a szemléletmód viszont meggátolta őt abban, hogy a rábízott osztályban a diákok bizalmasa, megértője legyen. Összetűzéseink az első pillanattól kezdve az osztály előtt, „nyílt színen” zajlottak, s én hirtelen alapjaiban megváltozott légkörben találtam magam. Míg a régi tanító néni inkább szemet hunyt rendetlenkedéseim felett, az új osztályfőnök azonnal és maximális szigorral torolt meg minden kisiklást, az általa kialakított és megkövetelt fegyelmi szabályoktól való eltérést.

Egy alkalommal, szünetben véletlenül befociztam egy osztály ablakát. Annak ellenére, hogy magának az igazgatónak és a karbantartónak jelentettem, hogy mi történt, egy jóakaróm sietve beárult az osztályfőnöknek, még mielőtt én magam személyesen beszélni tudtam volna vele. Konkrét okot szolgáltattam végre, hogy bosszút álljon. Kiállított az osztály elé és részletesen kifejtette, hogy szerinte huligán vagyok, aki éppen ilyesfajta indíttatásaim miatt soha semmire sem fogom vinni az életben. Megígérte, hogy a magamfajtáknak kijáró bánásmódban fogok részesülni, és újabb rendetlenkedések esetén lemond a nevelésemről, és hozzáfog az „idomításomhoz”. Befejezésképpen gyűrűs kezével barackot adott a fejemre, amitől fejbőrömön kiserkent a vér.

Anyám tudomást szerzett a dologról, és felment az iskolába. Az osztályfőnök és közte kialakult veszekedésből csak a kölcsönös fenyegetőzések voltak kivehetőek. Ekkor értesült a tanárnő arról, hogy korábban huzamos ideig foglalkoztak velem pszichológusok a hiperaktivitásom miatt. Az a tény, hogy orvos anyám elmondta neki, hogy a diagnózis milyen tüneteket takar, nem változtatott eredeti álláspontján. Az akkori szülői kirohanás csak rontott a helyzetemen. Az osztályfőnököm és a tanáraim egy része egyre nyilvánvalóbban „pikkeltek” rám. A bizalmatlan légkörben aztán egyre rosszabbul viselkedtem, rendre megbüntettek, válaszként dacoltam az autoritással, ezt megtorolták... így tovább. Kész állóháború alakult ki.

Nem minden tanár szemében voltam azonban ilyen menthetetlen. Kedvenc tantárgyaimat és az azokat tanító tanáraimat imádtam, teljesítményeim ezeken a területeken kiemelkedők voltak. Versenyek, olimpiászok, sikerélmények követték egymást, és ezekkel természetesen együtt jártak „hivatalos” elismerések is. Így oszlott meg a tanári kar engem illető véleménye: fenegyerek versus tehetséges tanuló.

Az osztály szemében valódi hőse voltam az – amúgy ténylegesen eltúlzott – osztályfőnöki szigor elleni harcnak. El kell azonban mondani, hogy éppen olyan örömmel fogadták azt is, ha engem büntettek, mint azt, amikor nekem sikerült borsot törni az osztályfőnök orra alá. Ez a kétes értékű hírnév még imponált is nekem.

Ennek ellenére voltak pillanatok, mikor őszintén igyekeztem fékezni magam, mert kezdtem belátni, hogy kettőnk harca egyre inkább eldurvul. Ilyenkor tisztán láttam annak a reménytelenségét, hogy dacommal valamilyen pozitív változást idézzek elő kettőnk kapcsolatában. Ilyen alkalmakkor igyekeztem másként viselkedni, bizalommal fordulni – tanácsért, útmutatásért – az osztályfőnökhöz.

Többször indítványoztam, hogy beszélgessünk nyíltan a problémáinkról, és félretéve a nyilvánvaló kölcsönös ellenszenvet, próbáljunk kompromisszumra jutni. Legalább valamiféle közös megegyezésen alapuló tűzszünetet szerettem volna elérni. Ilyenkor igyekeztem a legjobb eredményeket kisajtolni magamból és várakozásainak megfelelően teljesíteni az általa leadott tantárgyból (magyar nyelv és irodalom) remélve, hogy ezzel jobb belátásra bírom. Olimpiászra mentem, versenyekre. Elég jó helyezéseket értem el, dicséreteket kaptam. Ideig-óráig sikerült némi elismerést kicsiholnom belőle... Aztán elég volt egyetlenegy büntetés, és kezdődött minden elölről.

Az osztályfőnökömről azért nem mondható el, hogy – bár hite szerint problémákat csak kemény fellépéssel lehet megelőzni – ne próbálkozott volna a közeledéssel, békekötéssel. Néhányat megemlítek az általa alkalmazott konfliktusmegelőző, –elkerülő stratégiák közül:

  • Négyszemközti beszélgetések, melyek során arról igyekezett meggyőzni, hogy ténylegesen olyan hibákat követek el (pl. óra alatti fegyelmezetlenség), melyek megzavarják mind a kettőnk közötti kapcsolatot, mind az osztály tanulási ritmusát.
  • Osztályközösség előtti megbeszélések, melyekre rendszerint osztályfőnöki órákon került sor. Ilyenkor kiállítottak vagy felállítottak a padban, és kikérték osztálytársaim véleményét az éppen adott ügyemmel kapcsolatban. Szinte tárgyalás jellegű folyamat volt. Védhettem magam, miután végighallgattam a felszólalókat. Ezt az eljárást tartottam a leginkább megalázónak. Gyökeres ellentéte volt azon törekvésemnek, hogy kettesben (face to face) tárgyaljuk át bajainkat. Ugyanakkor ez a „debate” jellegű módszer hozzásegített ahhoz, hogy a későbbiekben képes legyek hallgatóság előtt érvelni igazam, vagy az általam képviselt ügy mellett.
  • Családlátogatások, melyek során az osztályfőnöknő szüleim tudomására hozta egy-egy csínytevésem, és kérte büntetésem családi körülmények között való alkalmazását is.
  • Meghívott szülői értekezletre is olyankor, mikor verekedéseim miatt a sértett fél szüleit már csak nagyon nehezen tudta megnyugtatni. Ilyenkor szüleim és a sérelmezett is jelen voltak, és az osztályban folytatott nyilvános megbeszélésekhez hasonló helyzet alakult ki. A beszélgetés általában a gyerekeiket védő szülők veszekedésébe torkollott. Az igazi célt, hogy tisztázzák az incidens körülményeit, okait, végkifejletét, és levonják az előbbre vivő tanulságokat, nem lehetett elérni.

Hetedik és nyolcadik osztályban kerültek igazán előtérbe a pubertással kapcsolatos nehézségek. Sorozatban következtek be olyan események, melyek között nem volt nehéz kapcsolatot találni. Hetedik osztály végén sorozatos verekedésekbe bonyolódtam, elkezdődött a „bandázó” korszak. Problémáim eleinte csak az iskolán kívüli életvitelemre voltak jellemzőek, később aztán begyűrűztek az iskolába is. Ekkor már azonban az iskolai „hatóságoknak” is közük lett az ügyhöz.

A hetedik osztályban elkezdődött „lecsúszás”, mely nyolcadik osztályban tetőzött. 1989-ben figyelmeztettek először (szóban, majd később írásban is) sorozatos fegyelmi kihágásaim miatt. Az eljárások lavináját maga az osztályfőnök indította el. Úgy találta helyesnek, hogy ha szélesebb fórum elé tárja ügyemet, a probléma kezelését a továbbiakban nem korlátozza az osztály előtti, illetve négyszemközti megbeszélésekre.

A problémák valóban egyre bonyolultabbak voltak, hiszen szinte hetente törtem be ablakot vagy rongáltam meg ajtót, nem is szólva az osztályban, az iskolaudvaron történő verekedésekről. Társaimmal ezeken kívül is számtalan csínytevésben vettünk részt, illetve kezdeményeztünk ilyeneket az iskolában.

Fegyelmi bizottsági ülések, felszólítások, fenyítések következtek. Majd megszületett egy határozat, melyben két hétre kitiltottak az iskolából éppen a dolgozatírások periódusa alatt. Az iskolából való végleges kiutasításra csak azért nem került sor, mert akkoriban a Ceausescu doktrínának megfelelően íratlan szabály volt, hogy nem buktatnak, és nem rúgnak ki diákokat. A dolgozatokat tehát később kellett megírnom, mialatt zajlott körülöttem a tanítás.

1989. Az első évharmad végén – akkor még harmadokra osztották az iskolai évet – decemberben kirobbant a forradalom. Ekkor más prioritások merültek fel, a velem kapcsolatos fegyelmi szankciók háttérbe szorultak. Szerencsémre, hiszen ha a folyamat továbbhalad, nem tudom, hogyan sikerült volna eljutnom a záróbizonyítvány megszerzéséig. Az igazgatóság feltett szándéka volt, hogy példát statuál velem, s egyszer és mindenkorra elrettent mindenkit a hasonló viselkedéstől. Az én figyelmemet is lekötötték a történelmi léptékű fejlemények, egyre jobban érdekeltek az országban történő események. Egyfajta kezdetleges diáktanács alakult, amelyben végzősként úgy éreztem, részt kell, hogy vegyek. Sikerült is bekerülnöm. Akkoriban volt tennivalónk, s ha éppen ihlethiányban szenvedtünk, a zajló politikai élet szolgáltatott ötleteket. Sztrájkokat, felvonulásokat, összejöveteleket és nyilvános tiltakozásokat szerveztünk. Közös szavazással, aláírásgyűjtéssel járultunk hozzá, hogy leváltsák a régi igazgatóságot, vezetőséget.

Az osztályfőnök attitűdje is megváltozott. Nem oldódott fel a köztünk lévő feszültség, de részemről nem szolgáltattam több okot a támadásra, ő meg nem kereste mindenáron a megtorlást. A látszólag normalizálódó kapcsolatokra magyarázattal szolgálhat az, hogy a tanügyi személyzet állományában is változások következtek be. Voltak elbocsátott, áthelyezett tanárok. Osztályfőnököm pozíciójának, valamint katedrája sorsának konszolidálásával volt elfoglalva. Engem lefoglalt a diáktanácsi tevékenység – mely kielégítette tettvágyamat, lekötötte energiámat –, valamint a líceumi felvételire való készülés.

Az újonnan megválasztott igazgatóság, az intézmény – legalábbis részleges – átszervezésével, különböző belső reformokkal volt elfoglalva. Ebben a forgatagban az én ügyem aktualitását vesztette, feledésbe merült, lekerült tehát a terítékről.

1990-ben abszolváltam, és sikeresen felvételiztem az akkor frissen „profilt” váltott (előzőleg reál beállítottságú) Márton Áron elméleti líceum filológia–idegennyelv szakára.

A mostani ismereteim birtokában állítom, hogy jobbára nem léteznek megoldhatatlan konfliktusok, csak hibás megoldási stratégiák vagy a konfliktusban implikálódott felek érdektelensége, esetleg rosszakarata. Ilyenkor a probléma megoldása vagy sikertelen, vagy halasztott, esetleg végleg elmarad. A megoldás halasztása szintén negatív konnotációjú, hiszen ilyenkor az eredeti problémának van ideje kifejlődni, változni, bonyolódni, így megoldása egyre növekvő erőfeszítést fog igényelni. Az elmaradt konfliktusmegoldások esetében túl sok elvarratlan szál maradhat, s ennek következtében egyik fél sem érzi biztonságban magát. Hiszen semmi sem lezárt, feldolgozott, sok minden függőben marad.

Visszatekintve tisztán látom, hogy a fentiekben leírt esetben – az én esetemben – a szinte bekövetkező, számomra katasztrofális végkifejlet tulajdonképpen a résztvevő felek sorozatos hibáiból ered.

  • Hibáztam, mikor nem tudván uralkodni izgágaságomon zavartam az órákat.
  • Hibáztak ők is, mikor nem véve figyelembe konkrét diagnózisom, egyszerűen rosszalkodásként könyvelték el nyugtalan viselkedésem.
  • Hibáztam, mikor a fenyítéseket nem próbáltam elkerülni, vagy jóvátenni, sőt provokációnak, veszélyes-izgalmas, folytathatónak és folytatandó játéknak fogtam fel őket.
  • Hibáztak a tanáraim, amikor más pedagógusok véleménye alapján, kritikai felülvizsgálat nélkül tovább örökítettek, illetve átvettek címkézéseket, és ezek alapján ítéltek meg engem az okok elmélyült feltárása, a miértek megválaszolása nélkül.
  • Hibát követtem el, mikor a már kialakult konfliktust, nem próbáltam azonnal és minden rendelkezésemre álló eszközzel oldani-feloldani. Az én rovásomra írható az a diadalérzet is, melyet akkor éreztem, mikor az autoritással dacolhattam, harcolhattam.
  • Az viszont megint csak a tanáraim hibája, hogy nem vették észre azokat a próbálkozásokat, melyeket a megoldás érdekében tettem. Kapcsolatunk normalizálására tett kísérleteimet vagy félre értették, vagy elégtelennek ítélték.
  • Nagy hiba volt a konfliktus kiterjesztése a felsőbb fórumok elé (igazgatósági tanács, fegyelmi komisszió, szülői kollektíva), hiszen a következményeket előre borítékolni lehetett. A problémát eltúlozták, túlreagálták, olykor eltussolták, de meg nem oldották. Minél magasabb szinten foglalkoznak egy konfliktussal, az annál inkább elszemélytelenedik.

A bűnök nyilvános számonkérése, „tárgyalás”, vagyis a megszégyenítés, igencsak rossz lépés volt. A kipellengérezés kétélű fegyver, hiszen a megszégyenített kétféleképpen reagálhat ilyenkor. Előfordulhat, hogy megtörik, feladja álláspontját, s megtapasztalja, hogy veszélyes kiállni a saját meggyőződés mellett. De az is lehetséges, hogy az érintett renitensen, dacosan – csak azért is – reagál: provokálásra provokálással felel, szinte kötelességének érzi, hogy ellenálljon. Partizán legyen és szabotáljon. Velem például ez történt.

Konfliktusom, azaz konfliktussorozatom osztályfőnökömmel és az igazgatósággal végül is nem nyert megoldást, csak úgymond befulladt. Hiszem, hogy a felek közös megelégedésére lehetett volna megoldani problémáinkat, lehetett volna találni olyan kompromisszumokat, melyek meghozták volna a várt eredményeket. Nem így történt. Most is vannak feldolgozatlan, tisztázatlan élményeim, érzelmeim ezzel az időszakkal és ezekkel az emberekkel kapcsolatban.

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.02.18.
Az állami egyetemek tanszékei visszavonatnák az új NAT-ot
Miután múlt héten egyetemi oktatók széles köre foglalt állást az új Nemzeti Alaptanterv irodalomoktatásra vonatkozó részei ellen, kedden az állami egyetemek irodalomtudományi tanszékei-...
(Forrás: Index)
--
2020.02.18.
Kínában gigantikus internetes oktatási platformot szerveztek a vírus miatt otthon maradt 180 millió diáknak
Kína létrehozott egy felhő alapú közös oktatási platformot, és elkezdte a tévében leadni az általános iskolás tananyagot, miután az ország 180 millió tanulója nem járhat iskolába az...
(Forrás: Qubit)
--
2020.02.18.
Nahalka István: Mekkora a baj? Harcok a NAT körül
Tényleg úgy tűnik, hogy az oktatás tartalmának központi szabályozása terén két egymásnak gyökeresen ellentmondó nézet érvényesül, és attól függően, hogy éppen milyen oktatáspolitika...
(Forrás: Városi Kurír)
--
2020.02.18.
Az egykori népbiztosok színvonalán támadják a Nemzeti alaptantervet
A hőzöngők minden pozitív újítást és változást figyelmen kívül hagyva, főleg politikai-ideo­lógiai síkon támadják a NAT történelem tantárgyra vonatkozó részeit, aminek semmi kö...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.02.18.
A Fazekas tanárai is tiltakoznak a NAT ellen
Az iskolai rangsorokat rendre megnyerő Budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium tanárai és dolgozói is tiltakoznak az új Nemzeti alaptanterv bevezetése ellen. Csatlakoznak...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.02.18.
Ha nálam egy tanár azt mondaná egy gyereknek, hogy „fogd be a szád”, akkor holnap bezárnék
Ha játékosan csináljuk, az is lehet buli, hogy megtanuljuk az összes magyarországi tájegységet a pontos helyesírásukkal együtt, meg az is, hogy összegyűjtjük a magánhangzó-torlódásos...
(Forrás: Forbes)
--
2020.02.18.
Multinacionális vállalatok tantervei: gyerekvilág a 21. századi globális kapitalizmus korában
A 21. századi gyermekkép két fő jellemzője a gyerekek álemancipációja, és a néhány éve elhunyt amerikai kutató, Joe Kincheloe által kinderkultúrának nevezett, rózsaszínre lakkozott á...
(Forrás: mérce)
--
2020.02.18.
Bayer-show: Ez az első tanárok, pedagógusok által összeállított NAT
A műsor második felében Pósán László, a Fidesz-KDNP debreceni országgyűlési képviselője volt a vendége, akivel főként az új Nemzeti Alaptantervről beszélgettek.Ami az új Nemzeti Alaptantervet...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.02.18.
Fidesz: A gyöngyöspatai iskolaügynek a szegregáció csak ürügye
A gyöngyöspatai iskolaügynek a szegregáció csak ürügye, a cigány családok és tanulók pedig csak eszközök ahhoz, hogy a kártérítési pert kezdeményező, „külföldről pénzelt alapí...
(Forrás: Magyar Nemzet)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  Szilágyi István

Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  OFOE

Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)

--
  Harmat Krisztina

Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina

--
  Szilágyi István

Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  Doroginé Kiss Ildikó

Tisztelt Egyesület!
Nyelvtanárként 2019 szeptember közepétől december 20-ig (téli szünet kezdete) az én tanulócsoportomat összevontam az említett idő alatt táppénzen levő kolléganőm csoportjával heti 3 órában. Ez összesen 3 osztályt érintett, ami heti heti 9 összevont órát jelentett. Mikor rákérdeztem, hogy ezért jár-e túlóra íj vagy valami plusz bér, azt a választ kaptam, hogy nem mert az összevont órákért semmi sem jár. Ráadásul ugyanígy több mint három hónapot már a tavalyi évben is helyettesítettem ugyan így. Kérdésem, valóban nem jár az összevont órák után túlóra? Mit mond erről a jogszabály?
Üdvözlettel: Doroginé Kiss Ildikó, tanár

--
  OFOE

Kedves Láng Róbert! Ime a szabály
Mt. 123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.

(2) A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

(3) A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

(A választ Nagy Erzsébettől, a PDSZ szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Gyimesi Krisztina! A PDSZ szakértőjétől, Nagy Erzsébettől kaptuk a következő választ:
1. A Kjt. 23/B. § -a adott mint lehetőség:
(1) A teljes munkaidőben foglalkoztatott közalkalmazott írásbeli
kérelmére a munkáltató köteles a kinevezésben heti húszórás
részmunkaidőt kikötni, ha a közalkalmazott a kérelem benyújtásakor az
Mt. 128. §-ában foglalt fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe.
(2) A munkáltató a közalkalmazottnak a munkaidő egyenlőtlen
beosztására vonatkozó kérelmét csak abban az esetben tagadhatja meg,
ha az számára lényegesen nagyobb munkaszervezési terhet jelentene. A
munkáltató köteles írásban megindokolni a kérelem megtagadását.
(3) A részmunkaidő kikötése
a) a fizetés nélküli szabadság megszűnését követő naptól,
b) ha a közalkalmazott betegsége vagy a személyét érintő más
elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől
számított harminc napon belül ki kell adni rendes szabadságát, a
szabadság leteltét követő naptól hatályos.
A b) pontban foglaltak alkalmazása esetén - a felek eltérő
megállapodása hiányában - a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő első munkanapon meg kell kezdeni.
Eltérő megállapodás esetén a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő harminc napon belül meg kell
kezdeni.
(4) A kérelmet az (1) bekezdés szerinti fizetés nélküli szabadság
igénybevételének megszűnése előtt legalább hatvan nappal kell a
munkáltatóval közölni. A kérelemben a közalkalmazott köteles
tájékoztatni a munkáltatót
a) a fizetés nélküli szabadság igénybevételére jogosító gyermeke
harmadik életéve betöltésének időpontjáról, továbbá
b) ha egyenlőtlen munkaidő-beosztásban kíván dolgozni, a
munkaidő-beosztásra vonatkozó javaslatáról.
(5) A (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően a nevelési-oktatási
intézményben pedagógus munkakörben foglalkoztatottak esetében a
kérelmet a fizetés nélküli szabadság tartama alatt, a tanév szorgalmi
időszakának befejezését, illetve az első félév befejezését megelőző
hatvan nappal korábban kell a munkáltatóval közölni.
(6) A (3) bekezdés szerinti időponttól a közalkalmazotti jogviszony
alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli vagy természetbeni
juttatás tekintetében e törvény erejénél fogva az időarányosság elve
alkalmazandó, ha a juttatásra való jogosultság a munkaidő mértékével
összefügg.
(7) Az (1) bekezdés szerinti kérelem alapján kikötött részmunkaidőben
a munkáltató a közalkalmazottat
a) a kérelem szerinti időpontig, de
b) legfeljebb a gyermek négyéves koráig, három vagy több gyermeket
nevelő közalkalmazott esetén a gyermek hatéves koráig
köteles foglalkoztatni. Ezt követően a közalkalmazott munkaidejét a
kérelem benyújtása előtti mérték szerint kell megállapítani.
(8) Az (1)-(7) bekezdés nem alkalmazható a vezetői megbízású
közalkalmazott tekintetében.
Ekkor a kötött munkaidő a részmunkaidő 80%-a lesz, pl. félállás esetén
heti 20 óra, és a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő is a
csökkentett munkaidő 55-65 százaléka. (félállásnál heti 11-13 óra). A
szabadság ugyanannyi marad, csak a távolléti díj, ami a szabadság
idejére jár, az időarányos illetmény alapján lesz megállapítva.
Sajnos a köznevelési törvény szerint nincs már külön napközis
munkakör, ezért azt is tanító szakképzettséggel kell ellátni alsó
tagozaton. Maradnak olyan egyéb foglalkozások, amelyek nem
végzettséghez kötöttek: szakkörök, tehetséggondozó, tanórán kívüli
foglalkozás, tanórán kívüli programok szervezése, lebonyolítása.

--
  OFOE

Tisztelt Szodrai Csilla! A szakképzési törvény 127 § 6 szerint annak, aki már alkalmazott, mindenképp ki kell fizetni, aki új, annak megállapodás esetén:
A munkáltatói jogkör gyakorlója a szakképző intézmény alkalmazottjával megállapodhat a szakképző intézményben eltöltött legalább tizenötéves munkaviszony esetére jubileumi jutalom biztosításában. Az Nkt. e törvény hatálybalépését megelőző napon hatályos rendelkezései szerinti szakgimnázium, illetve szakközépiskola alkalmazottja esetében az ilyen megállapodás a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerinti feltételekkel kötelező azzal, hogy a jubileumi jutalomra jogosító időszakban a közalkalmazotti jogviszony és a szakképző intézménnyel fennálló munkaviszony időtartamát egybe kell számítani. (A választ Juhász Ágnes adta meg.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek