OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2014. április 27.
» Hozzászólások (2)

Holokauszt emlékműsor 2013 áprilisában a mezőtúri Teleki Blanka Gimnáziumban 1

Előzmények. Az iskolai történelmi megemlékezések általános kérdései, iskolánk gyakorlata

Az évfordulókhoz köthető iskolai műsorok sok fejtörést okozhatnak a felkészítő tanároknak. A megemlékezés módszertana alig szerepel a pedagógusképzésben, így aztán emlékeinkhez fordulunk, ha ránk kerül a sor: ünneplőbe öltözött gyerekek mappából olvassák föl a tizenkét pontot, Nagy Imre beszédét, a Nemzeti dalt, a Mennyből az angyalt.

Márpedig a megemlékezésekre nagy szükség van: a kiemelt pillanatok jelentősek lehetnek az identitás erősítésében, a közösségért való felelősség növelésében, a közügyek iránti érdeklődés felkeltésében.

Ha valaki komolyan veszi a lehetőséget, néhány kérdést föl kell tennie magának:

Mi a célunk a műsorral? Ismeretátadás? Vagy inkább az érzelmekre hatni, ünnepélyességet előidézni? A színházi formában az a jó, hogy komplex megközelítés, egyszerre hat az értelemre és az érzelemre is, de az arányokat nagyon tudatosan kell tervezni.

Mit mutassunk meg? Milyen nézőpontot válasszunk? A drámában ismert a kerettávolság fogalma. A történetnek nem mindig a középpontját érdemes megmutatni. Mondjuk nem a rádió ostrománál levő fiút, hanem az otthon aggódó szüleit. Vagy nem október 23-át játsszuk, hanem 58-at, a kivégzések idejét.

Tudunk-e elegánsan utalni a mára? Egy igazi mű mindig az olvasó, néző koráról, életkérdéseiről szól. A direkt aktualizálás szörnyű is lehet. Tilos például napi pártpolitikai kérdéseket diákokkal egy megemlékezés ürügyén tárgyalni. De kellenek olyan pontok, amelyek személyesen megszólítják a közönséget, amelyek értékrendbeli állásfoglalást adnak.

Hogyan tudjuk mozgósítani a szereplő diákokat? Hogyan tudjuk elérni, hogy közük legyen az egészhez?

Iskolánkban néhányan elkezdtük a „kötelező” műsorok izgalmasabb formáit kitalálni. Az első újszerű műsorom a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapjára készült. A gulágok világát dolgoztuk fel. Akkor nem tudtam eldönteni igazából, mit akarok: erősen keveredtek benne az ismeretterjesztő, történelemóraszerű és a színházi elemek. A hatás azért lehetett mégis erős, mert ez a téma is, forma is teljesen új volt a közönség nagy részének. Az október huszonharmadikai előadásunk már egységesebb, kiforrottabb lett. (Ennek sikerét az is mutatja, hogy az ország más táján is előadták a videomegosztón látható felvétel alapján… És erdélyi tanárok továbbképzésén beszélhettem az ünnepi műsorok dramaturgiájáról.)

Logikusan következett, hogy a holokauszt témáját is fel kell dolgoznunk. Erre készülve részt vehettem a Jad Vasem intézet továbbképzésén, amely nagyon sok új ismeretet is adott, és megerősített abban, hogy az iskolában a személyes, „átlagemberi” történeteket kell megjeleníteni. Ahogy ők mondták: a sokkoló számadatok, sokkoló filmbejátszások már az ottani iskolásokat is hidegen hagyták. A személyes sorsok, az élet (és az elpusztított élet) bemutatása viszont megrendítő lehet.

Ezen előzmények után készítettük el színpadi előadásunkat.

A programterv

Meggyőződésem, hogy jó munkát mindenki csak a saját maga által kiküszködött forgatókönyvből végezhet, nem is írom le részletesen, hasznos ötleteket inkább az adhat, hogy mire figyeltünk az előadás megtervezésekor.

Nézőpont: Az előadást a gyermekek, kamaszok szemszögéből építettük fel.

Források: A Jad Vasem intézetből hoztam egy könyvet a holokauszt gyermek szemtanúinak visszaemlékezéseivel. Ezeket a néhány soros szövegeket dolgoztuk fel az előadás nagy részében. Felhasználtuk még annak a Jeruzsálemben élő idős hölgynek a visszaemlékezéseit, akivel a továbbképzésen találkoztunk. Egy-egy mondatát emeltük ki, pl.: „egyszer csak Szalai néni nem adott virágot” (azaz előtte még adott…), vagy „október hatodikán nem mondhattam verset, pedig Petőfi volt a mindenem”. És elhangzik Sempruntól a zsidó gyerekek halálát leíró rész is. Tény, hogy a szövegek egy része nem Magyarországgal kapcsolatos, de semmivel sem kisebbíti a mi áldozataink emlékét az egy-két német, litván, lengyel vonatkozású mondat.

Fókuszálás: Elsősorban a folyamatot szerettük volna megmutatni a békességtől a gyűlölködésen majd a transzportáláson át a szelekcióig, a gyerekek kivégzéséig. A folyamatban megjelennek az áldozatok és a hol félrenéző, hol a saját gyávaságukat szégyellő, hol a boldogan közreműködő kortársak is.

Módszer: Húsz-harminc másodperces mikrojelenetekből építkeztünk. Éltünk az ismétlésben levő variáció módszerével: Szalai néni először ad virágot, másodszorra nem. A lány először átül a zsidók padjára ülő fiú mellé, másodszorra nem. A szülők először nem engedik játszani a gyereket az iskolában kapott szörnyű társasjátékkal, másodszorra már igen. Ahogy halad az idő, egyre inkább szövegek, szövegtöredékek veszik át a helyet.

Kapcsolódás a mához: Néhány kicsi jelenetet betettünk az elejére (és a végére) a mi korunkból is, kerülve az antiszemitizmus – nem antiszemitizmus dimenziót, inkább a bennünk levő hajlamokra összpontosítottunk. Így került bele a gyerekek életéből az alsóbb évesek „csicskáztatása”, az A és B osztályosok agresszív szurkolása, saját élményeimből az, amikor a szülőkből álló zsűri azzal a mondattal szavazta le a legjobb táncost, hogy „nem látod, hogy cigány?” (Természetesen a műsorban a „nem látod, hogy ki ő?” mondat hangzik el, még ha gyengébb is lett a jelenet, de semmiképpen sem szerettem volna ezt a csatornát is megnyitni.) És a legvégén nem volt szívem kihagyni azt a beszélgetést, amelyben a repülőtéren volt részem közvetlenül a megérkezés után.

Felépítés, kohézió: Egy műalkotás alapja a szerkezet, az, hogy a végére egységgé álljon össze. (Mindig izgalmas számomra, ha az előadásnak van olyan pontja, ahol visszamenőlegesen nyernek értelmet az eddigi, különálló, összevisszaságnak tűnő elemek.) A szilárd szerkezetet több elemmel igyekeztem megoldani. Az egyes részeket például egy visszatérő, különös kép választja el: négy gyerek áll be mindig ugyanabba a testtartásba, úgy mondja el a fejezet bevezető mondatait, először még a békés életről, aztán az egyre újabb szörnyűségekről. A motívum jelentése a végén lesz világos: a szelekció közben kivetítünk az Auschwitz-albumból egy képet, amelyből fokozatosan kiemelkedik négy gyerek a közönség által már ismert testtartásban. Erősítik a kohéziót az ismétlések, hogy a kezdő jelenetek visszatérnek a végén, hogy négyszer is előfordul a kicsi variációs jelenetismétlés. Vissza-visszatér Petőfi egyik versének egy-egy versszaka is. Hozzájárul a szerkezet feszességéhez a történelmi rész linearitása és az, hogy az utolsó zenét leszámítva ugyanaz a zene választja el, köti össze az egyes fejezeteket, jeleneteket, egyre rövidebb, egyre töredékesebb formában.

A program leírása

A közönséget egy állókép fogadja: a négy említett gyerek előtt egy kokárdás lány áll. A műsor azzal kezdődik, hogy elmondja a Nemzeti dal első versszakát, majd az anyukájával elteszik a kokárdát jövőre.

Ekkor a képből egyesével kilépnek a szereplők, egy-egy rövid jelenetet improvizálnak mai verbális és viselkedésbeli agresszióval.

A kép visszaáll, kezdődik a történelmi rész, először a békesség mondataival, pl.: „Anyukám megkérdezte, szeretnék-e idén is zongorázni járni. Persze, mondtam, ma már meg is volt az első órám.” Ebben a fejezetben három rövid improvizáció van, az is, amikor Szalai néni boldogan ad virágot, sütit a szomszéd gyerekeknek…

Újabb kép: „Attól a naptól kezdve, hogy Hitler hatalomra került, nem tudtam úgy az iskolába menni, hogy ne éreztem volna a félelmet a gyomromban.” Ebben a részben van a legtöbb improvizációra épített jelenet: a gyerekek nem kapnak virágot, a fiú zavarban van, mert nem ülhet az árjáknak szánt padra, az anyuka arról beszél gyerekének, hogy az emberek olyanok, mint a gombák: vannak köztük halált okozóak… stb. Itt láthatjuk azt, amikor a kislánynak nem engedik, hogy verset mondjon október hatodikán. A letiltott gyerek önkéntelenül is elkezdi mondani: Sehonnai bitang ember… és beletalál a tanítónő lelkébe. Rábíztam: meggyőződéses náci, vagy csak saját magát féltő, de a kislányt szerető tanítónő szeretne lenni? Ő az utóbbit választotta, hál´Istennek.

Képváltás: „Ági azt mondta: örülhetünk, hogy csak az eszközöket vitték el, nem az embereket.” Innentől felgyorsul a tempó, jelenetek helyett kavargás közben elmondott szövegek lesznek. Először még a lakóhelyen. (- Hé, zsidó! Hozd a táskámat! Megtagadtam. Azonnal feltűnt egy SS. „Azt teszed, amit mond!” üvöltötte. „Majd mi megtanítunk tisztességre!”) Aztán gettóba kell költözni. („Megtanultam becsülni a hétköznapi dolgokat. Azokat az apróságokat, amelyeket a szabad életünkben észre sem vettünk: Utazni a buszon vagy villamoson, szabadon sétálni az utcán, a vízparton, fagyit enni.” „A közkonyha dolgozói elmondták, hogy az összes óvodás gyereket felrakták egy teherautóra, és ismeretlen helyre vitték.”) Aztán kezdődik a deportálás. („A deportálás pillanatában meggyőztük magunkat arról, hogy az élet fog várni bennünket ott, ahová a nácik visznek minket. Az élet!”)

A hosszú vonatút után sípolás, kiabálás lökdösődés várja őket: „Férfiak balra! Nők jobbra!”, ekkor jelenik meg a kivetített kép a falon, s amíg el nem halványul, monoton halljuk: jobbra, jobbra, jobbra, jobbra. Ekkor lép ki az a szereplő, aki Semprun szövegét mondja a kegyetlenül kivégzett kisgyerekekről.

Az utolsó mondatot többször is megismétli: „De az úttest ma kihalt az áprilisi napsütésben.” Közben idéződnek fel a mai történetek elemei, ekkor hangzik el az utolsó Petőfi-idézet, és egy-egy szereplő beáll a kezdő képbe. Ebbe a képbe lép be a két repülőtéri ember, egyikük kicsinyítené holokauszt áldozatainak számát. Párbeszédük végén szólal meg a záró zene, közben a szereplők némajátékban fejezik be a darabot.

A mezőtúri két előadásra meghívtam egy drámatanár kollégámat, akit kisgyerekként Sztehlo Gábor mentett meg. A mi megemlékezésünk után ő beszélt fél órát. Ami érdekes volt, hogy ugyan nem ismerte az előadásunkat korábban, ugyanazok a motívumok szerepeltek nála is, amelyeket mi is fontosnak tartottunk.

A program körülményeinek tervezése

Az előadást Mezőtúron kétszer tartottuk meg az egykori zsinagógában. Társszervezőként felkértem a városi önkormányzatot és a helyi közösségi házat. A helyi és a megyei sajtót értesítettem, a helyi televízió és a helyi újság tudósított is az eseményről. Számtalan meghívót küldtem helyi és távolabbi iskolákba, magánszemélyeknek. (A meghívóra annak a kislánynak a képét tettem, akit a magyarországi emlékeket összegyűjtő izraeli múzeumban láttam.)

Az előadás előkészítése

2012 októberében az osztályom még nem tudta, hogy mire készülünk, de csupa olyan improvizációs témát adtam fel drámaórán, amely előkészítette a munkát (valakit lehagynak, valaki körül megfagy a levegő, valaki azt hiszi, hogy vele biztosan nem történhetnek meg szörnyűségek, valaki fél, valaki nem akarja észrevenni a másik baját stb.)

Második lépésként, amikor már elmondtam a tervet, ismerkedtünk a korral. Kértem családi emlékeket, történeteket: ez bizony nem járt sikerrel, talán egyetlen gyerek hozott egy nagyon foszlányos történetecskét. A történelem szakos kollégától sok segítséget kaptam: bár a tizedikes anyagban nem szerepel, ő több órán is foglalkozott a témával. Filmeket néztünk, a gyerekek által ajánlott játékfilmtől kezdve a Jeruzsálemből hozott Legyen emléked szeretetté! című nagyon szép, pont egy tanórára való dokumentumfilmig. Végignéztük a mezőtúri áldozatok nevét, voltunk a Páva utcai kiállításon.

A próbák következtek. Akkor lehet igazán elérni valamit, ha a gyerekek nemcsak a tanári akarat végrehajtói, hanem hozzá is tehetnek valamit. Történelmi műsornál nem könnyű ez. Úgy próbáltuk megoldani, hogy az adott szituációt a lehető legrövidebben adtam meg, és kiscsoportos improvizációkat kellett készíteni rájuk. Például elmondtam, hogy a könyvben az egyik fiú beszél arról, milyen nehéz volt a helyzet a padoknál. Aztán a megoldások közül kiválasztottuk a legjobbat.

Kicsit lassan haladtunk, de az iskolától kaptunk egy teljes napot próbálni az előadás előtti héten, ekkor éreztük először azt, hogy kész lesz.

Az iskolától, kollégáktól sok támogatást kaptunk. Tartalomban főleg a történelem és a dráma szakos kollégáktól, szervezésben, érdeklődésben másoktól is.

Visszajelzések

A legfőbb visszajelzés a hallható mély csend volt előadás alatt, sajnos egyre kevésbé van részünk hasonló csendben…

Általában jó visszhangot kaptunk akár a hivatalos vendégektől, akár a szülőktől, akár a messziről ideutazó barátainktól, akár a tanítványoktól (volt, aki háromszor is végignézte, mert már egy próbánkra is bejött).

A résztvevő diákok igazi visszajelzéseinek nem is a műsorról megfogalmazott véleményüket tartom, hanem azt, amikor néha megszólalnak hónapokkal később: tegnap a tévében láttak a témához kapcsolódva valamit. Azaz nyitottabb szemmel járnak azóta.

És rajtam is változtatott a munka. Gyakran hivatkozom rá más osztályokban is, a jövőbeli terveimet még nem tudom, de remélem, sokáig tudok élni ebből a több hónapos munkából.

A műsor utóélete

Az összeállítást Mezőtúr után Budapesten is előadtuk a Holokauszt Emlékközpontban. A Jad Vasem munkatársa mintaszerűnek nevezte az előadást, azt mondta, meg fogja hívni a kerek évfordulós ünnepségre. Ebben most, egy évvel később nem vagyok biztos, de az biztos, hogy az ott jelen levők közül másnak is megtetszett, így meghívtak bennünket az ausztriai Strasshofba, ahol az egykori tábor előtti megemlékezésen adtuk elő. És hiába a szabad tér, ami nagyon veszélyes lehet egy diákprodukcióra, hiába a jelenetek életszerűségét tönkrevágó mikrofonadogatós forma, a hosszú ünnepség után éppen egy kicsit mozogni, megmozdulni vágyó közönség fokozatosan visszaült a helyére, és nagy figyelemmel, sírással jutalmazta előadásunkat.

A gyulai Erkel Diákünnepeken a témából adódóan versenyen kívül mutattuk be, a zsűri így is sokat foglalkozott vele, és különdíjban részesített bennünket.

Azóta egyszer adtuk elő. Októberben a Határtalanul pályázatával a székelyföldi Szentegyháza középiskolájában töltöttünk egy hetet, bemutatkozó műsorunknak ez a munkánk is része volt.

A legkedvesebb visszajelzések

„Két csatornán volt megrendítő a műsor. Tartalmában is, és abban, hogy mit lehet elérni gyerekekkel!”

„Látszott, hogy a gyerekek nem egyforma tehetségűek, de ebben a műsorban egyáltalán nem számított ez.”

„Tanár úr! Hogyan tudta elérni, hogy ezek a gyerekek ennyire komolyan vegyék ezt a munkát?”

Dolgozni kell továbbra is.

Mezőtúr, 2014. március 3.
Achs Károly
Teleki Blanka Gimnázium, Mezőtúr

1A magyarországi deportálások hetvenedik évfordulójára több pályázatot is kiírtak a holokauszt iskolai feldolgozásának lehetőségeiről. Az alábbi anyagot az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet felhívására állítottam össze. Az anyag a többi pályázattal együtt olvasható az http://www.ofi.hu/hirek-aktualitasok/holokauszt-emlekev címen.

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

csilla | 2014. május 19.
Gratulálok Drága Ax! Osztozom Nóri véleményén, sőt azt gondolom,hogy ezzel járni kellene az országot! Általános iskola felső tagozatán lehetne történelem óra, osztályfőnöki óra témája, nem csak a holokauszt idején, és csak az antiszemitizmus jegyében, hanem az elfogadás, az integráció, a másság, a fogyatékkal élés, az emberi kapcsolatok gondozásának, tiszteletének témájában is!
L. Ritók Nóra | 2014. április 28. | l[pont]ritoknora[kukac]gmail[pont]com
Gratulálok, Karcsi...ezt így kell, csak így lehet csinálni. Gratulálok a díjhoz is.
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.06.14.
Megszüntetné a kormány a magántanulói státuszt – egy lépés előre, kettő hátra
Az eddig az iskolából kipenderített gyerekek bent tartása a közoktatásban tehát valóban jó lenne a gyereknek és a társdalomnak is (feltéve, ha a fenti feltételeket biztosítaná az állam...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.06.13.
Elvenné a beleszólást a kormány az iskolaigazgatói kinevezésekbe
Az iskolaigazgatók kinevezésekor az érintett tanári közösségek, diákok, szülők, nemzetiségi önkormányzatok hivatalosan is véleményezhetik a jelölteket. Több olyan botrány is volt az...
(Forrás: index)
--
2019.06.13.
Felrúgta a Pedagógusok Szakszervezetével kötött megállapodást a kormány - nem vált be a kulturált emberek módszere
A szakszervezet eddig tárgyalt, ősztől akciókat hirdetünk – jelentette be csütörtöki tanévzáró sajtótájékoztatóján Szabó Zsuzsa, a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) elnöke. Elismerte...
(Forrás: Népszava)
--
2019.06.13.
A Kormány benyújtotta a nemzeti köznevelésről szóló törvény módosítását az Országgyűléshez
A kormány célja, hogy – a pedagógusok már bevezetett életpályamodellje részeként – az iskolaigazgatók többletmunkája is nagyobb megbecsülést kapjon. Ezért, ha az Országgyűlés elfogadja...
(Forrás: kormány.hu)
--
2019.06.13.
Gyarmathy Éva: Az ideális iskola hat jellemzője
Ha valamire biztosan felkészít a magyar oktatás, az a sumákolás címmel a minap a hvg.hu-n megjelent cikkemre rengeteg komment érkezett. Általában elolvasom ugyan a cikkeimre érkező vélemé...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.06.13.
Ónody-Molnár Dóra: Vége a magántanulói státusznak, több ezer tanuló kerül bizonytalan helyzetbe
Ahelyett, hogy az Orbán-kormány eltűnődne azon, hogy a 2011-ben elindított oktatási átalakítások rossz irányba mozdították az oktatási rendszert, inkább megszünteti ezt az állami iskol...
(Forrás: 168 óra)
--
2019.06.11.
Tanárok jelentkezését várják, akik beülnének egy ingyenes képzésre a netes átverésekről
A tudatos médiahasználat iskolai keretek közötti fejlesztésére hozott létre közös képzési csomagot a Televele Médiapedagógiai Egyesület és az álhírek, átverések terjedésével több...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.06.11.
Az új, felpörgött generáció felőrli a tanárokat?
Gyakran halljuk, hogy a tanári pálya választásának, illetve a pályán maradásnak motivációja bizonyos fajta elhivatottság, hogy a tanárjelölt vagy a tanár szereti a gyerekeket szeretne adni...
(Forrás: HAON)
--
2019.06.11.
Ónody-Molnár Dóra: Ahol a gyerek az első
Aztán meglett az újabb kétharmad, és nem jönnek sem a migránsok, sem a magyar gyerekek. Az előbbiek a kormánytól függetlenül maradnak távol, az utóbbiak viszont a kormány minden igyekezete...
(Forrás: 168 óra)
Utolsó üzenetek:
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
  Eleonóra

Kedves OFOE Csapat!
Segítséget szeretnék kérni, azzal kapcsolatban, hogy egy egyházi iskolában dolgozom, mint 50% kollégiumi felügyelő, 50% kollégiumi ápoló. Érdeklődnék, hogy ilyen esetben számomra mennyi szabadság jár? Tavaly fél állásban tanítottam, akkor járt a pedagógusi szabadság, itt úgy olvasom, ebben a munkakörben is jogosult lennék.?
Köszönettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Zoé! Nagyon örülünk, ha csatlakozol hozzánk.
A jelentkezési lapot a következő linken találod. A kitöltött és aláírt lapot szkenneld be, és küldd el az osztalyfonokok@gmail címre. Ha a szkennelés problémát okoz, küldheted postán is: OFOE, 1025 Budapest, Zöldlomb u- 56/a. Üdvözlettel az egyesület elnöksége.

--
  Németh Zoé

Kedves OFOE Csapat,
hogy lehetek az Egyesület tagja?

--
  ofoe

Kedves Emese! Amennyiben 1958. szept. 1. előtt születtél, automatikusan a Ped. II-be kerülsz, egyébként pedig a Ped. I-be. A fizetési kategóriát ugyanúgy kell megállapítani, mint a közalkalmazotti fizetési fokozatot: az eddigi közalkalmazotti jogviszonyaid, illetve
olyan munkaviszonyaid alapján, amelyek alatt már rendelkeztél a jelenlegi munkaköröd betöltéséhez szükséges végzettséggel. Ha volt 1992. júl. 1. előtt munkaviszonyod, az is beleszámít, ha ezek alapján jó az 5-ös besorolás, akkor a Ped.
I. fokozat 5. kategóriájába fogsz kerülni. Az illetményalapot az egyetemi végzettség alapján kell megállapítani,ez a 101.500 Ft.
vetítési alap 180%-a.
A mailedre küldünk egy bértáblát is. (A választ nagyon szépen köszönjük a PDSZ szakértőjének.)

--
  Emese

Tisztelt Szerkesztők!
Segítségüket szeretném kérni néhány információval kapcsolatban.
Magyar-német-könyvtár szakos egyetemi végzettséggel rendelkező pedagógus vagyok, azonban 2007. és 2019. között nem végig dolgoztam pedagógusként, viszont most lehetőségem van ismét tanárként tevékenykedni.
2007. dec. 13-tól egy iskolában könyvtárosként dolgoztam heti 30 órában. 2008. szept. 1-től ugyanebben az iskolában könyvtárostanárként tevékenykedtem heti 40 órában 2013. márc. 17-ig. Ebben az időszakban (2007. dec. 13. és 2013. márc. 17. között tanítottam is magyar nyelv és irodalmat. Ez a szerződésemben nem jelent meg, bérkiegészítésként kaptam meg az óráim díját.)
2013. márc. 18-tól egy kulturális központban, közalkalmazotti jogviszonyban dolgozom könyvtárosként (2016. július 31-ig), illetve gyűjteménykezelőként (2016. aug. 1-től a mai napig). Jelenleg a közalkalmazotti bértáblán H 5-ös besorolással rendelkezem.
Kérdésem a pedagógus előmeneteli rendszerrel kapcsolatban az lenne, hogy a fenti háttérrel, mire számíthatok (ped. II. besorolás pl.), hova kerülök besorolva a pedagógus bértáblát tekintve, mire figyeljek szerződéskötéskor?
Válaszukat előre is köszönöm! Üdvözlettel: Adoryán Emese

--
  ofoe

Kedves Kérdezőnk!
A pótlékot nyilván az kapja meg, aki ellátja a feladatot. A táppénzen lévő kolléga nyilván nem veheti fel a rendelkezésre álló összeget Az osztályfőnöki munkát érintő jogszabályokról itt tájékozódhat.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek