OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
Archív
Címkék:
   

Zsolti kamaszkori krízise

Szili Edit írása

Zsolti 12. osztályos gimnazista egy jó nevű budapesti gimnáziumban. Az ő egy évvel ezelőtti kamaszkori krízisét írom le. (Már ahogyan az osztályfőnökeként sikerült összegeznem.) Zsoltival évek óta napi munkakapcsolatban vagyok, édesapjával kétszer, édesanyjával is kétszer beszélgettem az elmúlt évben.

A főbb résztvevők nevét megváltoztatva a történet szereplői: Tóth úr, az apa, vállalkozó, Klári, az anya varrónő, Évi, a lányuk másodéves főiskolás, valamint Zsolti, a fiuk 11. osztályos gimnazista.

Tóthék több mint 20 éve házasok. Két év korkülönbséggel született Évi, majd Zsolti. A szülők igyekeztek gyermekeiknek a legjobb körülményeket biztosítani. Bár Budapest egyik peremkerületében laknak, mindkét gyereket egy-egy belvárosi jó hírű gimnáziumba íratták be, zenei különórákra járatták, mindkettőjüket ösztönözték továbbtanulásra.

Az anyagi hátteret is igyekeztek minél jobban biztosítani. Ezt főként az apa feladatának tekintették, míg az anyáé a napi gondoskodással, törődéssel járó feladatok. Az évek során egyre többet van távol az apa; igaz, az anyagi jólét is növekszik, így apa kiküldetései tulajdonképpen a családért vállalt tehervállalásként magyarázható.

Zsoltinak – aki kívül-belül „kiköpött” apja – teljesen megfelel ez a fajta kapcsolat az apjával. Viszonylag nagy szabadságot kap, nem piszkálják őt minden apróságért, de ha szüksége van apjára, akkor néhány napon belül találnak módot a beszélgetésre. Komolyabb döntéseit, gondjait általában apjával gondolják át. Apa a példaadó számára.

Ez egészen tavalyig jól működött így, de akkor egyszer csak beütött a krach. Esténként, amikor az apja hazament, rendszeressé váltak a veszekedések anyjával. Eleinte még odafigyeltek arra, hogy ne a gyerekek előtt folyjanak ezek, de később az indulatok elszabadulása fölé kerekedik a gyerekek féltésén. Zsolti ilyenkor leggyakrabban „elmenekül” otthonról, hogy ne legyen fültanúja a jeleneteknek. Vele és Évivel nem beszélik meg a dolgokat, csak foszlányokból rakják össze a képet, sejtik meg a valóságot. Meg még ott van az anya édesanyja, aki ugyanabban a lépcsőházban lakik, aki az ebédfőzésben szokott segíteni. Ő a maga szájíze szerint tolmácsolja az unokáinak a szüleikről kialakított véleményét. Ebből a szemszögből az apa a hibás mindenért.

Megtudják, hogy szüleik válni készülnek, hogy apának barátnője van, sőt évek óta volt, csak azt akarták megvárni a válással, amíg a gyerekeket elindítják a saját útjukon. De most már végképp túlment minden határon az apa viselkedése, és ezt nem bírja tovább anya. Az összezavarodott Zsolti nem tudja, mitévő legyen. Már nem bízik apjában. Úgy érzi, évek óta becsapták, színházat játszottak előtte a szülei. Minden korábbi tettüket, szeretetüket megkérdőjelez. Ahogy ő panaszkodott egy alkalommal: „Azt hittem, van egy normális családom, aztán kiderült, hogy az egész csak képmutatás volt.”

Közben a nagymamát szívpanaszokkal kórházba kell vinni. Zsolti az, aki rendszeresen látogatja, s ilyenkor újra és újra azt kell hallania, hogy abba betegedett bele, amit az apja tett a lányával, meg velük. De hogy pontosan mit tett velük az apjuk, azt nagyitól sem tudja meg. Ebben a krízishelyzetben Zsolti nem tud kihez fordulni. Mindenkire, akiket eddig szeretett, dühös. Úgy érzi, mindenki becsapta. Aztán egyik nap az iskolában az egyik óraközi szünetben rövid telefon érkezett apjától, amiben elmondta, hogy a repülőtéren van, perceken belül indul a repülőgépe, külföldre megy dolgozni, vele van a barátnője is, majd jelentkezik.

Ez Zsolti számára elviselhetetlen volt. „Még annyit sem jelentek neki, hogy elköszönjön tőlem” – mondta könnyeivel küszködve. Teljesen elvesztette az önbecsülését. Úgy érezte, hogy ő senkinek sem fontos, őt senki nem szereti, soha nem is szerették a szülei, mert ha igen, akkor ezt nem tudták volna megtenni vele.

Az anya nem tudott mit kezdeni a gyerekei sebeivel. Saját krízisét sem tudta jól feldolgozni. A férj elköltözése után „tini lányként „tartja magát külsőleg, bizonytalan, kiszámíthatatlan lett viselkedése. Képtelen leülni, megbeszélni a gyerekeivel mind a történteket, mind a folytatást. Minden beszélgetési kísérletből veszekedés lesz. Vagy az apát szidja az anya, vagy közli, hogy ő nem tud két felnőtt gyereket eltartani („...mert apátok itt hagyott egy fillér segítség nélkül, gyerektartást sem fizet...”), menjen el dolgozni a fiú, hiszen már elmúlt 18 éves, már felnőtt, járuljon hozzá a rezsihez, fizessen az ellátásért. Zsolti hétvégenként, időnként hétköznap éjszaka is alkalmi munkát vállal, az ezért kapott pénzt anyja elveszi tőle. Aztán „egyszer csak”, alig néhány hét elteltével anyja barátja odaköltözik a lakásba. „Olyan borzasztó, hogy még ki sem hűlt apa után az ágy, és egy idegen ott mászkál nálunk, apa helyén.” Persze ezt sem beszélte meg anyja vele előre.

Ezekben a hetekben az eddig is eléggé zárkózott fiú teljesen begubózott. Egyetlen osztálytársnője – nevezzük Lindának – tudott vele kommunikálni. Vele már régebb óta egymásra voltak hangolódva. Linda művészlélek; verseket ír, rajzol, zongorázik. Nagyon empatikus. Két éve jött át egy másik iskolából, s Zsoltival nagyon hamar összebarátkoztak. (Zsolti citerázik, sőt citerát oktat egy zeneiskolában.) Talán egyetlen barátja az osztályban Linda. Ő mindig megérti, ugyanakkor nem engedi magát „kisajátítani". Amikor Zsolti a legnagyobb elkeseredettségben volt, Linda a saját szülei segítségét is kérte, hogy segítsenek Zsoltinak talpra állni. Amikor otthonról menekült, Linda és családja gyakran adott neki meleg otthont és meleg ételt, biztató szavakat, hogy ne hagyja abba a középiskolát, hogy tanuljon, hogy jelentkezzen főiskolára. Ugyanakkor Linda többször lehűtötte Zsoltit, hogy ő nem akar járni vele, és nem is akarja elkötelezni magát mellette. Vannak más barátai, barátnői is. S Zsoltinak is az lenne a jó, ha másokkal is barátkozna, és semmiképpen nem Linda tudja megoldani az életét, hanem Zsoltinak magának kell kialakítani a saját életét. Ehhez ő és szülei segítséget tudnak adni, de a döntéseket nem vállalják át.

Két-három hónap múlva jött először haza az édesapa, s akkor – az iskolában – megkereste Zsoltit. Megtudta a fiú, hogy az APEH felé több millió Ft tartozása van, nem maradhatott itthon, alkalmazottként kellett elhelyezkednie valahol, és el kellett kezdeni a törlesztést. A válás lehetővé tette, hogy a lakást ne tudják elvenni a család feje fölül. Ígérte, hogy amikor csak tud, jön látogatni, s hogy anyagilag fogja támogatni a gyerekeket. Aztán persze minősítette anyja viselkedését, hogy nem sokáig maradt magányos.

Zsolti mindezekkel nem tud mit kezdeni. Túl gyorsan kellett a védett gyermeklétből felnőtté válnia, miközben szülei nem tudták felnőtt módon megbeszélni sem egymással, sem vele a problémáikat. Hirtelen elveszett minden biztonságérzete, bizalma a családban. Sőt a korábbi évek biztonsága, törődése is hamissá vált.

Csak remélhetjük, hogy sikerül megtalálnia a saját útját, s valóban felnőttként majd másként tudja alakítani sorsát, mint szülei. Velem – az osztályfőnökével – időnként szívesen beszélget a történtekről is, a saját jövőjéről is. Úgy tűnik, elfogadta, hogy szülei sorsát nem alakíthatja, de a magáét neki kell alakítani.

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.05.26.
Óriási az érdeklődés a nyári táborok iránt
A járvány miatt sok szülő használta fel a munkahelyi szabadságát, hogy a gyermekére vigyázhasson otthon, ezért ők nehezebben tudják majd megoldani a felügyeletet a nyári szünidő alatt....
(Forrás: magyar nemzet)
--
2020.05.22.
Negyedmillióért is találtunk nyári tábort, de az már tiszta Amerika
Minden akadály elhárult a nyári táborok útjából, mehetnek a gyerekek akár napközis, akár ottalvós táborokba. A bizonytalanság miatt így is kevesebben töltik majd így a vakációjukat, á...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.05.21.
Közalkalmazotti bértábla helyett titkos pontrendszer
lindult a szakképzésben dolgozó pedagógusok minősítése, ami majd az alapját képezi béreik meghatározásának, miután közalkalmazotti jogviszonyuk idén júliustól munkaviszonnyá alakul á...
(Forrás: Népszava)
--
2020.05.21.
Újranyíló iskolák: a tanárok szerint jó döntés
A kormány döntése meglepő, hiszen korábban egészen más opcióról volt szó: Horváth Péter, a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke a hvg.hu-nak múlt héten arról beszélt, az oktatási akciócsoportban...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.05.21.
Lantos Gabriella: Tanárok és orvosok halálközeli élményei pandémia idején
Több százezer ember – tanárok, orvosok, ápolónők – azonnal megértette, hogy a magyar állam nincs többé. A közszolgáltatásokból csak annyi marad meg, amennyit ők személyesen meg tudnak...
(Forrás: 24.hu)
--
2020.05.19.
Jön a revans Gyöngyöspatáért: a Fidesz törvényt módosítana, hogy a szegregált diákok ne kaphassanak többé kártérítést
A gyöngyöspatai perrel csak egy szereplő járt jól, az a Soros-szervezet, amely az egészet kiagyalta, megszervezte és végigvitte - jelentette ki Horváth László miniszterelnöki megbízott, a...
(Forrás: 168 óra)
--
2020.05.19.
A gyermekmegőrzés nem váltja ki az otthoni tanulást
Megemelkedett az iskolai ügyeletet igénybe vevő gyerekek száma: míg a digitális munkarend első heteiben napi 3-400 diák, ma már 2400 tanuló veszi igénybe a gyermekfelügyeletet – válaszolta...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.05.19.
Csak egy jó kis válság kellett ehhez: óriási lehetőséget kaptak a magyar iskolák (interjú Vass Vilmossal)
Mennyi diákot ért el valójában a mostani munkarend? Mekkora volt a digitális eszközkielégítettség? Mennyire tudtak élni ezzel az új helyzettel a tanárok? Kik azok, akik innovatívak voltak...
(Forrás: Pénzcentrum)
--
2020.05.19.
Vissza az iskolába két hétre? Miért volna ez jó?
Az évet jobb lenne úgy lezárni, hogy személyes kontaktusban legyünk a kisgyerekekkel– foglalja össze egy borsodi tanító, miért is lenne jó egy tanév végi kéthetes „normál” iskola....
(Forrás: hvg.hu)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Erdélyi Virág! Úgy véljük, hogy ez a helyi vezetés (tankerület?) döntési joga. Az érintett kollégának pedagógiai végzettsége van, 6. osztályig az osztályfőnöki megbízatás jogossága sem lehet kétséges. A magasabb évfolyamokon nyilván nem lehet szakórája, nem biztos, hogy szerencsés, ha csak osztályfőnökként működik az adott osztályban. Hogy munkaközösségvezetőként be tudja tölteni a feladatát azon is múlik, hogy mi a munkaközösségvezető pontos feladatköre. Ha jó szervező, van megfelelő pedagógiai tudása, nem kizárt, hogy alkalmas a feladatra. Önmagában a szakvizsga és a középfokú vezetői végzettség nem garantálja a nagyobb hozzáértést főként az osztályfőnökséget illetően.

--
  Erdélyi Virág

Kedves Kollégák!
Lehet- e felső tagozaton osztályfőnöki munkaközösség- vezető az, akinek csak tanítói végzettsége van, amellyel max. 6 évfolyamon taníthat a műveltségterületének megfelelő szakon?
Mellesleg 3 éve van a munkaközösségben, ahol tőle 2 évtizeddel idősebb öt 50+os több diplomás, ped.szakvizsgás, ped.2 minősítésű, közoktatási vezetői végzettséggel rendelkező pedagógus van.

--
  OFOE

Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  Szilágyi István

Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  OFOE

Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)

--
  Harmat Krisztina

Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina

--
  Szilágyi István

Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  Doroginé Kiss Ildikó

Tisztelt Egyesület!
Nyelvtanárként 2019 szeptember közepétől december 20-ig (téli szünet kezdete) az én tanulócsoportomat összevontam az említett idő alatt táppénzen levő kolléganőm csoportjával heti 3 órában. Ez összesen 3 osztályt érintett, ami heti heti 9 összevont órát jelentett. Mikor rákérdeztem, hogy ezért jár-e túlóra íj vagy valami plusz bér, azt a választ kaptam, hogy nem mert az összevont órákért semmi sem jár. Ráadásul ugyanígy több mint három hónapot már a tavalyi évben is helyettesítettem ugyan így. Kérdésem, valóban nem jár az összevont órák után túlóra? Mit mond erről a jogszabály?
Üdvözlettel: Doroginé Kiss Ildikó, tanár

--
  OFOE

Kedves Láng Róbert! Ime a szabály
Mt. 123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.

(2) A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

(3) A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

(A választ Nagy Erzsébettől, a PDSZ szakértőjétől kaptuk.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek