OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
Archív
Címkék:
   

Zsolti kamaszkori krízise

Szili Edit írása

Zsolti 12. osztályos gimnazista egy jó nevű budapesti gimnáziumban. Az ő egy évvel ezelőtti kamaszkori krízisét írom le. (Már ahogyan az osztályfőnökeként sikerült összegeznem.) Zsoltival évek óta napi munkakapcsolatban vagyok, édesapjával kétszer, édesanyjával is kétszer beszélgettem az elmúlt évben.

A főbb résztvevők nevét megváltoztatva a történet szereplői: Tóth úr, az apa, vállalkozó, Klári, az anya varrónő, Évi, a lányuk másodéves főiskolás, valamint Zsolti, a fiuk 11. osztályos gimnazista.

Tóthék több mint 20 éve házasok. Két év korkülönbséggel született Évi, majd Zsolti. A szülők igyekeztek gyermekeiknek a legjobb körülményeket biztosítani. Bár Budapest egyik peremkerületében laknak, mindkét gyereket egy-egy belvárosi jó hírű gimnáziumba íratták be, zenei különórákra járatták, mindkettőjüket ösztönözték továbbtanulásra.

Az anyagi hátteret is igyekeztek minél jobban biztosítani. Ezt főként az apa feladatának tekintették, míg az anyáé a napi gondoskodással, törődéssel járó feladatok. Az évek során egyre többet van távol az apa; igaz, az anyagi jólét is növekszik, így apa kiküldetései tulajdonképpen a családért vállalt tehervállalásként magyarázható.

Zsoltinak – aki kívül-belül „kiköpött” apja – teljesen megfelel ez a fajta kapcsolat az apjával. Viszonylag nagy szabadságot kap, nem piszkálják őt minden apróságért, de ha szüksége van apjára, akkor néhány napon belül találnak módot a beszélgetésre. Komolyabb döntéseit, gondjait általában apjával gondolják át. Apa a példaadó számára.

Ez egészen tavalyig jól működött így, de akkor egyszer csak beütött a krach. Esténként, amikor az apja hazament, rendszeressé váltak a veszekedések anyjával. Eleinte még odafigyeltek arra, hogy ne a gyerekek előtt folyjanak ezek, de később az indulatok elszabadulása fölé kerekedik a gyerekek féltésén. Zsolti ilyenkor leggyakrabban „elmenekül” otthonról, hogy ne legyen fültanúja a jeleneteknek. Vele és Évivel nem beszélik meg a dolgokat, csak foszlányokból rakják össze a képet, sejtik meg a valóságot. Meg még ott van az anya édesanyja, aki ugyanabban a lépcsőházban lakik, aki az ebédfőzésben szokott segíteni. Ő a maga szájíze szerint tolmácsolja az unokáinak a szüleikről kialakított véleményét. Ebből a szemszögből az apa a hibás mindenért.

Megtudják, hogy szüleik válni készülnek, hogy apának barátnője van, sőt évek óta volt, csak azt akarták megvárni a válással, amíg a gyerekeket elindítják a saját útjukon. De most már végképp túlment minden határon az apa viselkedése, és ezt nem bírja tovább anya. Az összezavarodott Zsolti nem tudja, mitévő legyen. Már nem bízik apjában. Úgy érzi, évek óta becsapták, színházat játszottak előtte a szülei. Minden korábbi tettüket, szeretetüket megkérdőjelez. Ahogy ő panaszkodott egy alkalommal: „Azt hittem, van egy normális családom, aztán kiderült, hogy az egész csak képmutatás volt.”

Közben a nagymamát szívpanaszokkal kórházba kell vinni. Zsolti az, aki rendszeresen látogatja, s ilyenkor újra és újra azt kell hallania, hogy abba betegedett bele, amit az apja tett a lányával, meg velük. De hogy pontosan mit tett velük az apjuk, azt nagyitól sem tudja meg. Ebben a krízishelyzetben Zsolti nem tud kihez fordulni. Mindenkire, akiket eddig szeretett, dühös. Úgy érzi, mindenki becsapta. Aztán egyik nap az iskolában az egyik óraközi szünetben rövid telefon érkezett apjától, amiben elmondta, hogy a repülőtéren van, perceken belül indul a repülőgépe, külföldre megy dolgozni, vele van a barátnője is, majd jelentkezik.

Ez Zsolti számára elviselhetetlen volt. „Még annyit sem jelentek neki, hogy elköszönjön tőlem” – mondta könnyeivel küszködve. Teljesen elvesztette az önbecsülését. Úgy érezte, hogy ő senkinek sem fontos, őt senki nem szereti, soha nem is szerették a szülei, mert ha igen, akkor ezt nem tudták volna megtenni vele.

Az anya nem tudott mit kezdeni a gyerekei sebeivel. Saját krízisét sem tudta jól feldolgozni. A férj elköltözése után „tini lányként „tartja magát külsőleg, bizonytalan, kiszámíthatatlan lett viselkedése. Képtelen leülni, megbeszélni a gyerekeivel mind a történteket, mind a folytatást. Minden beszélgetési kísérletből veszekedés lesz. Vagy az apát szidja az anya, vagy közli, hogy ő nem tud két felnőtt gyereket eltartani („...mert apátok itt hagyott egy fillér segítség nélkül, gyerektartást sem fizet...”), menjen el dolgozni a fiú, hiszen már elmúlt 18 éves, már felnőtt, járuljon hozzá a rezsihez, fizessen az ellátásért. Zsolti hétvégenként, időnként hétköznap éjszaka is alkalmi munkát vállal, az ezért kapott pénzt anyja elveszi tőle. Aztán „egyszer csak”, alig néhány hét elteltével anyja barátja odaköltözik a lakásba. „Olyan borzasztó, hogy még ki sem hűlt apa után az ágy, és egy idegen ott mászkál nálunk, apa helyén.” Persze ezt sem beszélte meg anyja vele előre.

Ezekben a hetekben az eddig is eléggé zárkózott fiú teljesen begubózott. Egyetlen osztálytársnője – nevezzük Lindának – tudott vele kommunikálni. Vele már régebb óta egymásra voltak hangolódva. Linda művészlélek; verseket ír, rajzol, zongorázik. Nagyon empatikus. Két éve jött át egy másik iskolából, s Zsoltival nagyon hamar összebarátkoztak. (Zsolti citerázik, sőt citerát oktat egy zeneiskolában.) Talán egyetlen barátja az osztályban Linda. Ő mindig megérti, ugyanakkor nem engedi magát „kisajátítani". Amikor Zsolti a legnagyobb elkeseredettségben volt, Linda a saját szülei segítségét is kérte, hogy segítsenek Zsoltinak talpra állni. Amikor otthonról menekült, Linda és családja gyakran adott neki meleg otthont és meleg ételt, biztató szavakat, hogy ne hagyja abba a középiskolát, hogy tanuljon, hogy jelentkezzen főiskolára. Ugyanakkor Linda többször lehűtötte Zsoltit, hogy ő nem akar járni vele, és nem is akarja elkötelezni magát mellette. Vannak más barátai, barátnői is. S Zsoltinak is az lenne a jó, ha másokkal is barátkozna, és semmiképpen nem Linda tudja megoldani az életét, hanem Zsoltinak magának kell kialakítani a saját életét. Ehhez ő és szülei segítséget tudnak adni, de a döntéseket nem vállalják át.

Két-három hónap múlva jött először haza az édesapa, s akkor – az iskolában – megkereste Zsoltit. Megtudta a fiú, hogy az APEH felé több millió Ft tartozása van, nem maradhatott itthon, alkalmazottként kellett elhelyezkednie valahol, és el kellett kezdeni a törlesztést. A válás lehetővé tette, hogy a lakást ne tudják elvenni a család feje fölül. Ígérte, hogy amikor csak tud, jön látogatni, s hogy anyagilag fogja támogatni a gyerekeket. Aztán persze minősítette anyja viselkedését, hogy nem sokáig maradt magányos.

Zsolti mindezekkel nem tud mit kezdeni. Túl gyorsan kellett a védett gyermeklétből felnőtté válnia, miközben szülei nem tudták felnőtt módon megbeszélni sem egymással, sem vele a problémáikat. Hirtelen elveszett minden biztonságérzete, bizalma a családban. Sőt a korábbi évek biztonsága, törődése is hamissá vált.

Csak remélhetjük, hogy sikerül megtalálnia a saját útját, s valóban felnőttként majd másként tudja alakítani sorsát, mint szülei. Velem – az osztályfőnökével – időnként szívesen beszélget a történtekről is, a saját jövőjéről is. Úgy tűnik, elfogadta, hogy szülei sorsát nem alakíthatja, de a magáét neki kell alakítani.

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.09.06.
Microsoft-botrány: újabb korrupciógyanús szálra bukkant Hadházy
A jelentésben szereplő történet szerint a NAV esetében egy Microsoft-alkalmazott tiltakozott is amiatt, hogy az úgynevezett alvállalkozónak nincsenek kompetenciái a munkához. Azonban felvilá...
(Forrás: Magyar Hang)
--
2019.09.06.
"Kérdezd meg szüleidet, miért nem vagy megkeresztelve" – adja feladatul az ötödikes tankönyv
Bánhegyi könyve nem először kap publicitást: 2015-ben a tiltakozások hatására vissza kellett vonni az általános iskolák ötödik, a hatodik és a hetedik osztályaiból az általa írt tört...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.09.04.
„Füttyre indítható, fegyelmezett szolgahadat képezünk” – Exkluzív interjú Vekerdy Tamással és fiával, Dániellel
Az egyikük önmagában intézmény – bármit mond, az futótűzként terjed az interneten, és szavait anyák ezrei tekintik szinte szentírásnak. A másikuk elbújni szeret, és a szűkebb környezet...
(Forrás: wmn.hu)
--
2019.09.03.
A szelekció rendkívül nagy arányú növekedése a magyar iskolarendszerben 2010 és 2017 között. Nahalka István írása
Számtalan szakember és szervezet hívta már fel a figyelmet arra, hogy a szelekciós, illetve az esélyegyenlőtlenségek növekedését eredményező folyamatok egyre veszélyesebbek Magyarországon...
(Forrás: tani-tani online)
--
2019.09.03.
Friss felmérés: a pedagógusok 18%-a az első lehetséges alkalommal elhagyná a pályát
A gyorsjelentés szerint a válaszadók 79%-a szerint túl kevés az ellenszolgáltatás és túl nagy az elvárás, 21%-a várja, hogy javuljon a helyzet, ezen felül 21%-a munkahelyet változtatna, é...
(Forrás: eduline)
--
2019.09.03.
A szülők csak nem akarják úgy taníttatni a gyereküket, ahogy Orbán mondja
Ha saját gyerekeikről van szó, nem veszik be a családok, hogy a munkaalapú társadalom nevében ne gimnáziumba, hanem szakképzésbe adják őket. Az új tanévben is nagyjából ugyanannyian kezdik...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.31.
A magyar oktatás színvonala 30 évvel maradt le a valóságtól, és ez a szám most megduplázódik
– mondta Rózsa Ildikó, a Resuli – a Megújuló Oktatásért Alapítvány vezetője a 24.hu-nak a köznevelési törvény módosításával kapcsolatban. A parlament júliusban szavazta meg a szeptembert...
(Forrás: 24.hu)
--
2019.08.31.
A köznevelési törvény módosításainak eltörlését kéri az ellenzék az Alkotmánybíróságtól
Az ellenzék ma sajtótájékoztatón jelentette be, hogy készített egy alkotmánybírósági beadványt, amely minden alkotmánysértő módosítást pontról pontra végigvesz, és kéri ezek eltö...
(Forrás: mérce)
--
2019.08.31.
Vád alatt az érettségit közreadó nyomdász
Vádat emeltek az érettségi feladatokat kiszivárogtató nyomdai alkalmazott ellen – közölte a Bács-Kiskun Megyei Főügyészség. A vádirat szerint a 41 éves, lajosmizsei férfi egy helyi nyomd...
(Forrás: Magyar Nemzet)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Rita! A gyermekvédelmi felelős munkakör 2012 szeptemberétől megszűnt, a feladat az osztályfőnökhöz került. Nem törvénymódosítás volt ez, hanem az új törvény és a hozzá kapcsolódó rendeletek tértek el a korábbiaktól. (A válasz a PDSZ jogi szakértőjétől érkezett.)

--
  ofoe

Kedves Katalin! Jól tudja : 22 órát kellett volna alapul venni, a tagóvoda vezetője - bár csoportban kell lenni 3 csoportos óvoda esetén, tehát nem függetlenített vezető -, de kap órakedvezményt. Tehát nem a 32 órát, hanem a 22 órát kell nézni és erre rászámolni a túlórát. (A választ Bakonyi Anna óvodai szakértő adta meg.)

--
  Mohácsi Katalin

Tisztelt OFOE!

Szeretnék állásfoglalást kérbi a következő helyzetre! Tagintézmény vezető vagyok egy 3 csoportos óvodában. Saját csoporttal foglalkozom,és látom el a vezetői feladatokat.Kolleganőm nem lesz ebben az évben, így egyedül látom el a feladatot a nap folyamán.A fenntartó eddig 50 óra ingyen munkát kért, majd a 32 óra feletti órákat számolta el részemre 90 %-os túlórával. Kérdésem az lenne, hogy jogos-e számomra az óvónők kötelező 32 órájával való számolás, mert az én kinevezésemben a 22 óra van megjelölve.EDDIG A 32 ÓRA FELETTI IDŐT számolták el ingyen 50 órai munka után.

Válaszukat nagyon köszönöm!
Üdvözlettel: Mohácsi Katalin

--
  Sasváriné Rita

Tisztelt Szerkesztőség!
Emlékeim szerint volt egy 2012. évi szabályozás mely az iskolai gyv felelős feladatkörét ill. annak változását írja le. Ha jól emlékszem, az ofő munkakörbe jobban beletették a gyv- t, míg a szakirányú képesítéssel nem rendelkező tul.képpen pedagógus gyv felelős feladatai arányosan csökkentek. Kb a kapcsolattartás segítése és a statisztika maradt meg neki. Meg is szűnt a 2 óra adható órakedvezménye. Most szükségem lenne arra az információra, hogy mely rendelet vagy törvénymódosítás írja le ezt a változást. Ebben kérem segítségüket. Tisztelettel: Sasváriné

--
  ofoe

Kedves Márta! Íme a válasz, amit a PDSZ jogi szakértőjének segítségével adunk meg.
Az Nkt. 62. § (5) bekezdése szerint a nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus-munkakörökben
dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő). A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet
17. § (5) bekezdése szerint "a (4) bekezdésben meghatározottak alapján az egy pedagógusnak elrendelhető tanórai és egyéb foglalkozások,
pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkozások száma egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat órát nem haladhatja meg. A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, óvodapedagógus esetében a kötött munkaidő felső határa felett eseti helyettesítés a (4)
bekezdésben foglaltak alapján rendelhető el, egy pedagógus számára tanítási évenként legfeljebb harminc tanítási napra, óvoda esetében egy nevelési éven belül legfeljebb harminc napra." A fentiekből következik, hogy nem teljes héten nem 26 órával kell számolni, hanem időarányosan, mivel ekkor a heti munkaidő 40 óránál kevesebb.
Az összevont helyettesítések esetében a Kjt. 24. § (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint, ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez,
illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.
Reméljük, segítettünk.

--
  Márta

Szeretném megkérdezni, hogy ha egy munkahét nem minden napján dolgozunk, mert pl. munkaszüneti nap ( Nagypéntek), vagy szabadságot írt ki a vezető ( tavaszi szünet utáni nap), esetleg 1-1 tanítás nélküli munkanap esik a hétre, akkor is csak a 26 óra feletti helyettesítés számít bele abba a bizonyos 30 napba, amely felett már fizetni kell a helyettesítésekért? Nem kell ilyen esetekben arányosan csökkentve számítani a heti kötött munkaidőt, tehát nem max. 26-ban meghatározni? Az iskolavezetés szerint nem. :( Szerintem ez olyan, mintha ledolgoztatnák velünk pl.a szabadságot. Pl. egy nap a héten nem tartottam órákat, mert osztálykiránduláson voltam. Ezen a napon lett volna 4 órám, de mivel nem tartottam meg, azon a héten csak 22 órám volt, 4 óra helyettesítést is kiírhatnak, ami 26 óra alatt van, tehát nem is számít helyettesítésnek. Az összevont helyettesítések pedig egyáltalán nem számítanak nálunk helyettesítésnek. Rendben van ez így?Nagy a káosz. Senki nem tud semmit.Válaszát előre is köszönöm

--
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek